Új Néplap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-22 / 274. szám

1995. november 22., szerda Körkép 7. oldal Az Olajbányász Sportcsarnok adott otthont tegnap Szolnokon, Tisza-Coop Nagy­kereskedelmi Elosztó és Szolgáltató Kft. által szervezett egész napos árubemutatónak, me­lyen 16 cég kínálta ünnepek előtti portékáit. A bemutatót követően a megjelentek ajándék- sorsoláson vettek részt, amelynek eredményét holnapi számunkban közöljük. fotó: barna A villamosenergia-iparban Lejárt a sztrájkmoratórium Lejárt tegnap a hétnapos sztrájkmoratórium a villamos- energia-ipari szakszervezetek számára. Az ágazati kollektív szerződés szerint a munkáltatónak és a sztrájkbizottságnak ennyi idő alatt meg kell állapodnia a sztrájk idején esedékes elégséges szolgáltatás mértékéről, s ez alatt a szakszerveze­teknek sztrájkcsendet kellett vállalniuk. Mivel még nem sikerült megállapodni, az egyeztetést ma folytatják - tájékoztatta az MTI-t tegnap Gál Rezső, a Villamosenergia-ipari Dol­gozók Szakszervezeti Szö­vetségének elnöke, a villa­mosenergia-ipari sztrájkbi­zottság és a tárgyaló delegá­ció vezetője. A mai egyezte­tésen jelen lesz a Magyar Vil­lamos Művek Rt. valamennyi társaságának vezetője. A szakszervezetek által létre­hozott sztrájkbizottság ko­rábban már nyilvánosságra hozta, hogy 8 órás figyelmez­tető sztrájkot szervez, amennyiben követelései nem teljesülnek. Ez 25 százalékos teljesítménykorlátozást jelen­tene, ami már érinthet egyes ipari fogyasztókat, a lakossá­got azonban nem. Sikertelenség esetén a szakszervezetek elszánták magukat ennél nagyobb, 30 százalékos korlátozásra is, hosszabb időtartammal. Megállapodás hiányában a felek bírósághoz fordulhat­nak a sztrájk jogosságának megítéléséért, a bíróság eb­ben az esetben sürgősen, várhatóan öt napon belül döntést hoz. A Villamos­energia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége bizakodva várta az Állami Privatizációs és Vagyonke­zelő Rt. igazgatóságának mai ülését, amelyen 1 várhatóan napirenden lesz az állami cé­geknél végrehajtható béreme­lések kérdése. Ismeretes, hogy a VDSZSZ az idei évre vonatkozó 13,2 százalékos bértömeg-növekedéshez to­vábbi 6,8 százalékot követel. Az ÁPV Rt. döntését várha­tóan pénteken elemzi a vil­lamos,epergia-ipari sztrájkbi­zottság, és dönt a további lé­pésekről. (MTI) Túl sok az amerikai film A mozi születésének centenáriumát rendezvénysorozattal ün­nepli a Tisza Mozi Kft. Ennek keretében tegnap délelőtt szak­mai tanácskozás zajlott Szolnokon, melyen elsősorban a mozi­sok és a filmterjesztéssel foglalkozó szakemberek vettek részt. A mozi jelenéről és jövőjéről tartott előadást Borsos Árpád főtanácsos, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Film és Video Főosztályának mun­katársa. Visszaemlékezését a hőskorszaknál kezdte, majd megemlítette, hogy a számokat tekintve a hatvanas években ért csúcsra a magyar filmszakma, amikor évi 26 játékfilm készült, és az országban 4600 mozit tar­tottak számon. Ma alig több mint 450 filmszínház működik állandó jelleggel. Talán a film­törvény megszületése után ja­vul a helyzet. Demeter István, a Tisza Mozi Kft. ügyvezetője az el­múlt hónapban Strasbourgban járt az „Európai film és a mozik helyzete” című tanácskozáson az Európa Parlamentben. Be­számolójában elmondta, hogy Strasbourgban célul tűzték ki az európai film védelmét, hi­szen pillanatnyilag mindent „elborít’1’ az amerikai film. Je­lenleg a mozik műsorának átla­gosan 90 százalékát ez teszi ki. Hazánkban még rosszabb az arány, a filmek 98 százaléka amerikai. Maguk a mozik tech­nikailag és szakmailag egyaránt leépülőben vannak a megyé­ben, ami csak részben követ­kezménye a támogatás csökke­nésének. Ha sikerülne meg­egyezni a konkurens Filmszín­házakért Alapítvánnyal, együtt talán többre mennének. Régiek és maiak találkoztak „Fiúk, a biciklimet is mentsétek!” Szomorú és vidám történetek a mentősök életéből Rotyog a birkapörkölt. A terembe szivárgó illata aiTÓl tanúskodik, hogy a mentősök találkozójára szakácsnak felcsapott dr. Urbán László a gasztronómiai tudo­mányban is jeleskedik. Egyetemi felvétele előtt egy évig mentős volt, akárcsak az Algériát kétszer is megjárt dr. Kosztolányi Attila, a jászberényi kórház sebésze. Ebből adódik kötődésük a most egybegyűltekhez. A jelenlévők többségét csak az emlékek fűzik a szolgálathoz. Azok az élmények, melyeket de­rűs hangulatban idéznek:- Fiatal mentősofőrként nem hozott össze halottal a sors, s a tár­samat sem - meséli Kiss Imre. - így aztán ugyancsak szorongtunk, amikor Tiszaföldvárra kellett ki­mennünk egy agyvérzéses mező­gazdászhoz, s mire odaértünk, már elhunyt. A helybeliek nem tudták ezt, s indulatosan sürgettek bennünket: „Vigyék már, mert meghal!” Lincselési hangulat tá­madt. Nem mertünk ellenkezni. Beraktuk a hullát a kocsiba. Visz- szafelé felvettünk egy beteget. Idősebb nő volt, aki reszketve szó­lalt meg: - A hordágyon fekvő ember nem lélegzik. - Dehogy­nem - felelt a halottól szintén ir­tózó társam. - Siessenek - foly­tatta a néni -, mert ha ez kimúlik mellettem, akkor két halottat visz­nek a kórházba, mert én rettenete­sen félek a hullától. - Hát még én - gondoltam magamban, s veszet­tül nyomtam a gázpedált. Dr. Urbán Lászlót megrázó em­lék köti a mentőkhöz:- Tizennyolc éves tapasztalat­lan fiatalemberként dolgoztam a mentőknél. 1963 karácsonya előtt azzal riasztottak bennünket, hogy Szolnok alatt összeütközött két te­hervonat. Engem küldtek ki, mondván, hogy sok sérült nem le­het. A tizennyolc fokos hidegben, a méteres hótorlaszok miatt kilo­méternyire sem lehetett megköze­líteni a vasúti pályát. Vérző, könnyebben sebesült emberek tömege jött velünk szembe. Akkor döbbentem rá, hogy nagyon nagy baj van, hiszen nemcsak egy te­her-, hanem egy személyvonat is szerencsétlenül járt. Tudtam, hogy segítséget kell kémem, de ho­gyan? Sem rádió, sem telefon nem volt, a tömeg meg nem akart elen­gedni, mert a mentősnek mentem kell, ezért valahogy átöltöztem, és a mozdonyon mentem be Szol­nokra, úgy értesítettem a többie­ket. Az akkor még Szolnokon ál­lomásozó szovjet alakulatok pán­célosai törtek utat a magas hóban a mentőkocsik számára. Biztos vagyok benne, hogy az akkori negyvenöt halott felének élete menthető lett volna egy jól kiépí­tett katasztrófaelhárítási rendszer esetén.- Nekem meg az a meggyőző­désem, hogy még most sincs kellő színvonalú katasztrófaelhárítási rendszer - fűzi hozzá dr. Koszto­lányi Attila. Tragédiák együttérző részesei a mentősök. így volt ez Winkler István esetében is:- Egyszer Tiszatenyőnél a megengedettnél nagyobb sebes­ség miatt siklott ki egy mozdony. A fűtőt maga alá temette. A súlyo­san sérült ember alól kaparták a földet, úgy próbálták kimenteni. Még akkor sem magával törődött, könyörögve kérte: „Ne mondják meg édesanyámnak, hogy mi tör­tént, mert nem tudná elviselni.” Néhány óra múlva meghalt. Derűs történetek is sorjáznak. Moskovits Pálé is ilyen:- Nem súlyos betegeket szállí­tottunk egyszer. Az út szélén fe­küdt egy ember. Elütötték - gon­doltam. Megálltunk. Megköny- nyebbülve állapítottam meg, hogy csak az ital ütötte ki. A ká­bult ember a mentőkocsi ajtajá­nak becsapására felriadva, meg­szólalt: .fiúk, a biciklimet is mentsétek!” Történet történet után hangzik el. A régi mentősök láthatóan jól érzik magukat. A Boros László megyei mentőtiszt és Varga Ti­bor volt mentős által szervezett találkozó jó ötletnek bizonyult. Simon Béla Könyvrecenzió H. Bathó Edit: A méhészet szerepe a Jászság paraszti gazdálkodásában A mű nyomon követi a Jászság méhészetének fejlődését a XVI. századtól, beleillesztve azt a vizsgált időszak gazdasági, törté­neti relációrendszereibe. A törté­neti források megszólalásával fel­tárulnak előttünk a jászsági mé­hészkedés mennyiségi és minő­ségi változásai, a méhészeti ter­mékeknek a vizsgált időszakok gazdasági struktúrájában elfoglalt pozíciói. A könyv tudósít a zsákmá­nyoló méhészet emlékeiről, a ha­gyományos méhesekről, a tradi­cionális méhészkedés eszközei­ről, éves munkarendjéről. A ha­gyományos méhlakások vizsgá­latánál alkalmazott motívume­lemzés gazdagítja a méhlakás- vizsgálat módszereinek tárházát. A méhészeti tevékenységek és a méhlegelő bemutatását a képes, rajzos illusztrációk és a mindenre kiterjedő leírások te­szik szemléletessé. A gazdag népnyelvi anyagban halljuk vissza a méhészeti kifejezések népi megfelelőit. Tudomást szerzünk a jászsági méhészeti hiedelmekről, a méhfajták helyi elterjedtségéről, valamint a méhbetegségek és -kártevők el­leni védekezési módokról. A munka megkülönbözteti és a helyi viszonyok között taglalja az önellátó és az árutermelő ka- sos méhészkedést, vizsgálja ezeknek a Jászság paraszti gaz­dálkodásában betöltött szerepét. E könyvecske által nem csupán hagyományos, kaptáras-köpűs méhészkedés jászsági alakulatát ismerjük meg, hanem részletes képet kapunk a méhészkedés modem, kaptáras módjának el­terjedéséről. Az egyes kaptártí­pusok megjelenésének történeti relációkban való bemutatása, a kaptárak készítésének, a kaptá­ras méhészkedés eszközeinek leírása; méhészeti vándortaní­tók, egyletek szerepének na­gyító alá vétele mind-mind mo­zaikdarabkái annak az összkép­nek, amelyet a szerző a modem méhészkedés kialakulását be­mutatván tár elénk. A szerző kutatásának sokdi­menziós voltát dicséri e folyamat­nak társadalmi-szervezeti oldalról való bemutatása, valamint a széles látószögű méhészkedésvizsgálat, amely nem elégszik meg a ha­gyományos formák vizsgálatával, hanem egyenrangú kutatási terü­letként kezeli a modem méhészet technikai-szervezeti megnyilvá­nulásaink kutatását. Végezetül leírást ad a méhé­szeti termékeknek a népi táplálko­zásban, a népi gyógyászatban, va­lamint az élet technikai régióiban betöltött szerepéről. H. Bathó Editnek a jászsági méhészkedésről írott összegző munkája nemcsak szakmaüag ki­fogástalan, sőt a kutatás témáinak, módszereinek kibővítésével újítá­sokat is felmutató mű, de úgy vé­lem, hogy hasznos és élvezetes olvasmánya lesz az agrár szakem­bereknek, tudásra szomjas méhé­szeknek és a rohanó világból egy harmonikus miliőbe vágyó, hét­köznapi embereknek is. Győrfi Péter Aki a Konkoly-szalámira büszke Az édesapja szakmáját folytatta Konkoly József 21 évesen lett hentes-mészáros mester. Az ország legfiatalabb mestere volt ebben a szakmában. Per­sze akkor ő maga sem gondolta, hogy később egy kisebb bi­rodalmat mondhat magáénak. A jászberényi hűtőgépgyár szomszédságában, fákkal, kerttel övezett területen húzódik meg a tanyából átalakított ház, mögötte pedig vadonatúj, hatalmas épüle­tek állnak: a húsüzem eddig fel­épült és most készülő részei.- Nálunk a hentes-mészáros szakma családi hagyomány: édesapámat követem - kezd bele Konkoly József, a húsüzem tu­lajdonosa szakmai történetébe. - Neki már a háború előtt boltja volt, de amikor hazajött a front­ról, bombatölcsért talált csak a helyén. A három fiútestvér közül én vittem tovább a szakmát. Már évekkel ezelőtt, még az egypártrendszerben kezdett vál­lalkozni, Jászberényben. De nem tűrték meg a városban. Azt mondja, házat épített, és na­gyobbra sikerült a szokásosnál...- Látom, hogy újabb épülete­ket emelnek a már meglévő vágó- és feldolgozóüzem mellé.- Hetente 120 sertést tudunk levágni és százszázalékosan fel­dolgozni. Szeretnénk fölmenni 300-ra, ezért bővíteni kell. Most egy olyan szárazáruüzemet épí­tünk, amely megfelel a Közös Piac igényeinek. Elsősorban a környező megyékbe szállítunk, de külföldön is keresünk kapcso­latot: Szlovákiában, Horvátor­szágban. Németországban is lesz vevő az árunkra, ők csak akkor fogadnak be a piacra, ha valami újdonságot tudunk adni: jelleg­zetes ízűnek kell lennie a ter­méknek. Mielőtt a németekkel üzleti kapcsolatba lépünk, eljön­nek, és megnézik az üzemet, hogy milyen körülmények kö­zött készül az áru. Nagyon igé­nyesek, de mi meg tudunk fe­lelni ennek az igénynek.- Igaz, hogy van egy környe­zetvédelmi beruházása is?- Kettő is. Az egyikben a vá­góhídi mellékterméket első osz­tályú sertéstakarmánnyá dolgoz­zuk át - ehhez pályázati segítsé­get is kaptunk a mezőgazdasági alapból. A másik beruházás a szennyvíz kezelését oldja meg.- Milyen gondokkal kell na­ponta szembenéznie egy 30 dol­gozót foglalkoztató vállalkozás vezetőjének?- Vannak a szakmában tisz­tességtelen megnyilvánulások is. Vág a zughentes, és viszi a pi­acra az áruját - 200 forinttal ol­csóbban. Persze nem vizsgáltatta be a húst, nem fizetett érte, ezért olcsóbb. A vevő ezt nem tudja, neki az ár számít. Nézze meg, hány kolbász, szalámi van a pia­con, amelyikre nincs rátéve a címke! Én rárakom az enyémre, láthatja mindenki.- Ezek szerint büszke a Kon­koly-termékekre.- Természetesen, hiszen ke­resik. Kifejezetten a nevén kérik a magyar vevők, a határnál meg az osztrákok „Konkoli-sza- lámi”-ként keresik. Nekem ez a szakma a véremben van, gye­rekkorom óta tanulom. A fiam is élelmiszer-ipari iskolába jár, hogy tudja folytatni a családi hagyományt.- Mihez kezdene, ha nem lenne húsüzeme?- Elmennék hentesinasnak.- Azt hallottam, hogy nagyon sokat dolgozik.- Nem tudok kikapcsolni. Itt nem lehet elmenni üdülni, kirán­dulni, mert a piac diktál.- A munka mellett rendezvé­nyeket szponzorál, és alapít­ványt tervez létrehozni a váro­sért. Mikor pihen?- Most, amikor magával be­szélgetek. Paulina Éva Megelőzhető az iskolások fertőző májgyulladása Szórványosan, de jelen van Az iskolai tanulók körében hely- lyel-közzel előfordul a hepatitis, a fertőző májgyulladás. A beteg­ség kellő higiénia hiányában gyorsan és széles körben terjed­het. Megelőzésének legfőbb módja a tisztasági rendszabá­lyok betartása - mondotta dr. Kicsi Jenő, az ÁNTSZ megyei főorvosa. Megyénkben a szeptemberi tanévkezdés óta szórványosan előfordult a betegség a tanulók körében. Említésre méltó Jász- ladány, ahol kilenc alsó és felső tagozatos gyermek kapta meg a betegséget, „sárgult” be. Szol­nokon a Kassai Úti Általános Iskolában egy negyedikes tanuló betegedett meg (édesanyja is ví­rushordozó volt, együttesen gyógykezelték őket a kórház­ban). A hepatitis egyik jellemzője, hogy közösségben nagy a fertő­zés veszélye. Az említett esetek észlelésekor a tisztiorvosi szol­gálat azonnal megtette a szüksé­ges megelőző és védő intézke­déseket. A jászladányi és a szolnoki iskolában az érintett osztályok minden tanulóját, a nevelőket, a konyhai dolgozókat védőoltás­ban részesítették. Ezt megelő­zően megvizsgálták, hogy ví- rushordozók-e avagy sem, ettől függetlenül megkapták a védő­oltást. Fertőző májgyulladást meg lehet kapni egyes étel-, italféle­ségektől, az uszodák vizétől; az utóbbi több más megbetegedés­nek is lehet a forrása. Szóba került egyesek részé­ről, hogy esetenként előfordul a hepatitist megelőző védőoltá­sokhoz szükséges vakcina hiá­nya. Mint a főorvos elmondotta, ha helyileg nincs elegendő oltó­anyag, azonnal intézkednek más „vírusmentes” területekről való átcsoportosítására. Olyan eset nem fordulhat elő, hogy az érintettek ne kapják meg a megfelelő gyógyszert. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat felhívta az önkormányzatok, iskolák fi­gyelmét, hogy a betegség észle­lését azonnal jelentsék a köz­egészségügyi intézménynek, hogy megtehessék a szükséges intézkedéseket. -endrész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom