Új Néplap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-11 / 239. szám
1995. október 11., szerda 7. oldal Tiszazug És Környéke Hát kérem, így 1» lehet építkezni. Ebből lent üzletek, fent lakások lesznek. Aki nem hiszi, járjon utána Tiszakécskén! Már felásta a kertjét Tószegen közel ezer hobbitel- ket parcelláztak ki az úgynevezett Horgásztó körül. Kétszáz négyszögölesek, és rajtuk azóta házak, gyümölcsfasorok nőttek ki. Tény, ami tény, akad néhány patópálos, de a nagy többség, úgy is írhatnám, a döntő többség gondozott, rendezett. Lassan-lassan a villanyhálózatot is kihúzzák, és hovatovább arról kell dönteni a helyi honatyáknak, honanyáknak: hobbi, zártkert, avagy üdülő legyen-e a terület. Ez egy fontos kérdés, és bizonyára nem kell rá éveket várni. Mint ahogy a 68 éves Vá- radi József sem várt arra, hogy teljesen lehulljanak a levelek, hanem nekifogott az ásnivaló- nak. Közel a hetvenhez is felveszi a versenyt a fiatalokkal. Kocsmába nem jár, van neki szőlője, bora is, meg mutatós gyümölcsöse. Igaz vigyázza őket: a póznára rakott nejlondarabokat nem kimondottan szívlelik az egek fogadatlan, fekete dolmányos pilótái. Szükség van a termésre, akad aki megegye, hiszen a gyerekeken kívül már négy unokával is dicsekedhetnek. És ugye azt mind tudja, hogy a nagypapa, nagymama által termelt szőlőnek, körtének, cseresznyének nincs párja. Jegyző Tiszasason Tiszasason lassan egy éve lesz, hogy új jegyző végzi a munkát. Hangya Istvánnak hívják, és békésszentandrási. Gyulán született, Szarvason érettségizett, korábban a bölcsészkaron is tanult két évet. Elvégezte az államigazgatási főiskolát, ahol tavaly diplomázott. Jelenleg Pécsett harmadéves joghallgató. Mellesleg .a közgazdaság-tudományi egyetemen is befejezett egy nemzetközi kapcsolatok és politológia nevű kurzust. Hétközben szolgálati lakásában él Sason. A jegyző úr a hivatal munkájáért felel, illetve a mag álvállalkozásokat segíti. Akad a településen kilenc-tíz jelentősebb és jó néhány kisebb vállalkozó. Az a célja, hogy szakmailag megalapozott és jól tevékenykedő hivatalt alkosson az itt dolgozó majdnem húsz személy. TÍ8zavárkony megállója előtt az öreg vasutas, Kovács Pista bácsi, aki kerek huszonöt évet szolgált itt, majd az idén június 30-án megkapta az obsitot. Iskolalétszám: harminc fő Nem fél az ebektől Dr. Dúró József csépai állatorvos bátor ember. Ne gondoljon senki a politikára, de neki egyre megy, nem fél sem a kis kutyáktól, sem a nagyoktól. Úgy beoltja őket, hogy csak na! Nehogy azt gondolja valaki, hogy kalodába fogja, megbilincseli, összekötözted Ugyan még a szájkosár jekciós tűjét sem kötelező, elvégre szólásszabadság van. Nemde? A gazdi fogja az ebet, ő pedig villámgyorsan megejti a veszettség elleni oltást: a derék szőrmókok nyakizomzatába adja. Sajnos, hovatovább ez sem olcsó buli, mert esetenként kétszázötven forintot kóstál. Ottjártunkkor éppen pótoltást adott Tiszasason, ahol összesen háromszázötven négylábú vonyít éjszakánként a teliholdra. Közülük most a pótoltáskor mintegy százhúsz részesült szuriban. A doktor úr szerint nem a kis és nagy kutyák a veszélyesek, hanem a korcsok. Amilyen kicsik, annyira szeret- megszab- dalni az ismeretlen kezét, nadrágját. Itt Sason is akad, aki egy ebet vontatott, de tud gazdáról, akinek tizenkét(!) kutyája van. Ámbár a doktor úr kertes házban él, és már csak a foglalkozása miatt is kedveli a csaholókat, otthon csak egy szőrmék akad. Az is plüssből: a kisgyereke játszik vele. őket! dehogy, Ez a német juhász is jámboran tűri Dúró doktor in- nék Fél szeme azért az állomáson Kályhacső és tejföl, edény meg szalonna Tiszavárkony-szőlők között, nem messze a műúttól kis tanyasi bolt várja az arra járókat. Előtte harangláb, rajta a messze hangzó bim-bam, bent tisztaság és a lehetőségekhez képest sokféle áru. Gyalainé Ficzere Ágnes az üzletvezető, helyettes, könyvelő, eladó, pénztáros egy személyben, így nincs vita. Mindent ő csinál, neki kell csinálni, de hát ez a jellemző ezekre az apró boltocskákra. Reggel héttől délután háromig, szombatonként délig fogadja a betérőket. Két gyereket nevelt, nevel. A nagyfiú már üzemmérnök. Kriszti pedig harmadikos a Tiszapartiban, és naponta ingázik a suliba. Betéve ismer minden vevőt, keresztnevükön szólítja őket. Hogy mit lehet itt venni? Ottjártunkkor - a teljesség igénye nélkül - láttuk: kenyeret, tejet, tejfölt, töltelékárut, szalonnát, zománcos edényt, resze- lőt, kályhacsövet, zoknit, törülközőt és még temérdek egyebet. Aki Ebben a tanyasi boltban mindig többet akar tudni, csak vannak vevők, a havi bevétel 350 azt ajánljuk: menjen be, ezer körül alakul nézzen körül. Vezsenyben jelenleg harminc alsós tanul az iskolában. Közülük öt látható felvételünkön. Igen, nem elírás. Vezseny alsó tagozatos osztályaiban jelenleg harminc apróság koptatja a padokat. Osztatlanok az osztályok: az elsősök a harmadikosokkal, a másodikosok a negyedikesekkel vannak együtt. Az igazgatónőtől, Harkai Györgynétől azt is megtudtuk, hogy összesen három nevelő okítja őket, illetve van egy napközis is. Harkainé Jutka tanító néni éppen németórát tartott öt negyedikesnek. Valamikor ő is ide járt, a felső tagozatot meg a gimnáziumot a fővárosban végezte, a főiskolát Jászberényben, és azóta itt lakik, a férjével, két fiával, akik közül az egyik nyolcadikos, Szolnokon tanul, a Fiumei úti suliban. Visszatérve az öt diákra, a legjobb tanuló Nagy Vanda Petronella, aki közölte, hogy táncosnőnek készül (akkor bizony vigyázni kell a kilókra). Egyébként Bús Laci is jól tanul, míg Nagy Zoli a legjobb sportoló címet viseli. Szóval ez egy jó kis társaság. Kovács István hovatovább kéthetes lesz, legalább is elmondása szerint ezzel a két azonos számmal lehetne kifejezni az életkorát. Egyetlen gazdája, ha úgy tetszik, munkahelye volt: a Magyar Államvasutak. 1936-ban gyomláló gyerekként kezdte, majd két év teltével pályamunkás lett. 1970 óta szolgált itt, és 1995. június 30-ig még afféle fél munkaidőben vigyázta az épületet, a környéket. Pár ezer forintot kapott, no nem jött rosszul kevés nyugdíjához az az összeg, de felmondtak neki. Az árva állomás kulcsait azért ő őrzi, fél szemmel mindig az épületet figyeli. Teheti, mert nyúliramodásnyira lakik, egy átellenben levő tanyán, a feleségével együtt. Olykor innen, a nagy pusztáról vonattal beugrik vásárolni a faluba. Ha van pénze, egy fél kevertet is ledönt a gallér mögé, azután irány haza. A gyerekei, két lány és egy fiú régen felnőttek, kirepültek a szülői fészekből, és élik saját életüket. Olykor a négy unokával együtt ránéznek a papára, mamára. Akik köszönik, megvannak: öregesen, csendesen: nem húzódnak sem az egyikhez, sem másikhoz. Itt a legjobb, a magukéban. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Almabörze. Tiszajenőn, a műút mellett egy telken két hölgy almákat válogat. Megtudtuk: Gajos Sándoré, aki Tiszakécskén termeli a mutatós darabokat. Akad közöttük idared, golden és jona gold. Az áru zömét innen viszik el, itt veszik meg tőlük. Éppen tizennyolc éves Tiszaugon járva vállalkozót kerestünk, és a polgármesteri hivatalban azt javasolták, akad itt egy ifjú hölgy, Veres Ildikónak hívják. Férfi-női fodrász, és már a tanulmányai befejezése, azaz nyár óta közmegelégedésre alakítja a hölgyek frizuráját, pallérozza az erősebbik nem bozontját. Kiderült róla, éppen azon a napon töltötte be a tizennyolcadik évét, amihez ezúton is gratulálunk. Eddig, kiskorú lévén, vállalkozása az édesanyja nevén futott, most már lehet változtatni. Ildi mellesleg nem unatkozik, van egy barátja is, sőt hetente többször beutazik Kunszentmártonba, hiszen most végzi a dolgozók szakközépiskoláját. Elviselhetők az árai: egy átlagos hajnyírás - ha férfi vendégről van szó: - hetven forint. A legdrágább frizuraköltemény pedig négyszáznyolcvan. Nagyon szeret játszani a doberman kutyájával, melyet születésnapi ajándékként kapott édesanyjától és édesapjától. Ildikó ottjártunkkor, estefelé töltötte be 18. évét. A felvételen még fiatalkorúként igyekszik a ritkás bozótból elfogadható frizurát varázsolni.
