Új Néplap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-19 / 246. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. október 19., csütörtök 1956. október áldozatai Értünk harcoltak! Ha megfigyeljük e kis nem­zet történelmét, azt állapít­hatjuk meg: mindig meg kel­lett küzdenie elnyomóival szemben szabadságáért, füg­getlenségéért. Két neves dá­tum is ehhez kötődik: 1848 és 1956. Méltóan kell meg­ünnepelnünk 1956 emlékét. A kegyetlen diktatúra után egy néppárti demokráciát próbáltunk kiharcolni. Saj­nos ez akkor nem sikerült. A hazánkat megszállva tartó szovjet hadsereg, valamint a belső diktatúrát akaró ki­sebbség együttesen vérbe fojtotta. Rákosiéknak sikerült meg­szüntetniük a többpárti par­lamenti demokráciát. 1949- ben súlyos terhek, nehezedtek a magyar nép vállára. A pa­rasztságot szigorú beszolgál­tatások, adóterhek sújtották. De nem volt kímélet az ipa­rosságot, az értelmiséget ille­tően sem. Akik egy kicsit is nem értettek egyet a dikta­túra gondolatával, azokat ha­lálra vagy szigorú börtön- büntetésre ítélték. 1956-ban fellázadt a nép a kegyetlen elnyomás ellen. Minden, szabadságot szerető ember egyet akart. A szovjet túlerővel szemben azonban tehetetlenek voltunk. 1956 után kis enyhülés követke­zett azok számára, akik egyetértettek a Kádár-re­zsimmel. A nagy többségnek azonban újabbnál újabb megpróbáltatásban volt ré­sze. A parasztságot kénysze­rítették a közösbe. A mezőgazdasági ország­ból mindenképpen vas és acél országát akartak „fa­ragni”. Ez 43 évig tartott. 1956 szelleme nem szűnt meg, 1990-ben ezt rendszer- váltás követte. Ám a több mint négy évtizedes dikta­túra súlyos gazdasági terhe­ket hagyott az országra, amit napjainkban az egyszerű kis­emberek éreznek legjobban. Ma az tapasztalható a parla­menti demokráciában, hogy folyik a harc a pártok között a hatalomért. Ehelyett pedig összefogásra lenne szükség, nehogy a teljes érdektelenség uralkodjon el rajtunk. Emlékezzünk meg azok­ról, akik 1956-ban életüket áldozták hazánk független­ségéért és szabadságáért. Szűcs Kálmán 56-os szövetségi tag Jászberény Akinek (csak) igaza van ... ... és akinek joga Nagyra becsülöm azokat, a tandíj bevezetése mellett kardoskodó törvényhozókat, akik semmiféle anyagi, erkölcsi támogatást nem kaptak, és mégis - családi összefogással, nagy áldozatvállalással, derékroppantó munkával megszerzett pénzen végezték el az egye­temet vagy főiskolát, szereztek diplomát. Ők bátran kiállhatnak or­szág-világ elé, s nyugodtan elmondhatják: Nézzetek ránk, mi min­denféle támogatást nélkülözve tanultunk, képeztük magunkat, és ezzel jogot szereztünk arra, hogy most kiálljunk a tandíj kötelező fizetése mellett. Azok a törvényhozók azonban, akiket termelőszövetkezet, ál­lami gazdaság, gyár, intézmény, párt vagy bármilyen egyéb szer­vezet rendszeresen ösztöndíjjal segített, jobban tennék, ha meg­húznák magukat az ország egyik sarkában, és legalább mélységes hallgatásukkal tiltakoznának a most országos felháborodást keltő törvény bevezetése ellen. Mert lehetséges, hogy éppen ők ágál­nak a leghangosabban amellett, hogy'a kötelező tandíj az állam­kasszát gyarapítsa. Talán ők is nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy - például - a Budapest Banknak 12 milliárdot kellett az ál­lamkasszából kifizetni azért, mert vezetői fedezet nélkül kölcsö­nöztek behajthatatlan milliókat. És tízmilliószámra adták ki a végkielégítéseket olyanoknak, akik az ilyen hibákat elkövették; megegyezés útján egyik magas székből a még magasabba, bárso­nyosabba átültek. Most sem a jogról beszélek. A gyarlóság arra készteti az em­bert: ha már olyan helyzetbe kerül - rafinériával vagy rátermett­séggel -. hogy jogot alkothasson, azt nem a mások javára teszi, hanem a saját maga és az őt támogatók érdekében, bármilyen erőfeszítést is kell alkalmaznia az igazság félreállításával. Tehát: az államkasszát a havi kétezrekkel! És újra felvetődik a kérdés: vajon hányán lehetnek a tandíjfize­tés bevezetését támogatók között olyanok, akik havonta ilyen magas összegeket fizettek, és mellette állandóan rettegniük kel­lett, hogy egyszer ennek akár a négyszeresét is kivethetik rájuk? Az alacsony keresetűek és azon vidékiek, akik kiszorulnak a kol- i légiumból, elkeseredésükben csak a kezüket szorít(hat)ják ökölbe, és gyűlöletes ellenségeikké válnak a sorsukat ilyetén in­tézőknek. Ez is bizonyítja, mennyire igaz az én régebbi megálla­pításom, amely szerint: „Magyarországon tízmillió embernek igaza van, a többinek pedig joga”... Id. Kanta Gyula Berekfürdő Az utazás a legszebb kikapcsolódás Ismerd meg hazádat! - e mozgalom keretében jártuk be az év nyári hónapjaiban az ország egy-egy táját. Ellátogattunk Pécsre, Nyír­egyházára, Hajdúszoboszlóra. Októberben egy autóbusznyi utassal Gyulára készülünk. Ezzel - sajnos - be is fejeződik az 1995. évi ki­rándulások sorozata. Úgy gondoljuk, hogy akik velünk voltak ezeken a „kiruccanáso­kon”, sok élményt, tapasztalatot gyűjtöttek, melyekre szívesen gondolnak majd vissza a hosszú téli estéken. Bizony, némely tár­sunk szinte még a város határán sem jutott túl, nekik még nagyobb eseményt jelentett egy-egy kirándulás. Útjainkon Pályi Ferenc volt a „pilótánk”. Köszönjük mindig kedves, udvarias magatartását. A városi nyugdíjasklub vezetői és tagjai Mezőtúr Nem mind ufó, ami fénylik! Fényágyú is lázba hozza a népet Vallom, mert tudom, láttam, ta­pasztaltam és éreztem, hogy ufók léteznek. Utánajártam, megbizonyosodtam róla. Most viszont egy álufójelenségről írok, melyet láthattak Jászapá- tin, Jásziványon, Jászszentand- ráson, Hevesen - s akár az ezekkel szomszédos területeken, Szolnokkal bezárólag is. Szeptember 29-én, pénteken este 23 óra körül egyik ismerő­söm csengetett be hozzám. Izga-' tottan mondta: gyorsan menjek vele, nézzek meg egy különös fényjelenséget az égen, He- ves-Jászivány között. Valóban: mozgó, forgó fényköröket lát­tunk. Abban „megegyeztünk”, hogy ez - akármi is lehet, csak nem ufó. Kocsiba ültünk egy prizmás távcsővel felszerel­kezve, és útnak indultunk. Az apáti tsz vegyszerkeverője mel­lett volt az első megfigyelőpon­tunk, ahonnan kiszúrtuk, hogy tényleg vetítik valahonnan a fényt Heves felől, az iványi be- kötőúttól. Egy pontból kiinduló halvány fénycsóva utalt erre. Heves felé haladva a fényjelen­ség változatlanul előttünk-fölöt- tünk imbolygott. Hevestől 5-6 km-re a földről induló fény­csóva egyre határozottabb lett, s jól láthatóan vele együtt moz­gott az égi fényjelenség is. Útitársam tudta, hogy hol van a hevesi diszkó. Odamentünk. Én lézerre gyanakodtam, de a tulajdonos elmondta, hogy fé­nyágyúról van szó: Németor­szágban szerezhető be, több száz wattos halogénizzó van benne, hideg tükör prizmákon keresztül vetíti a fényt az ég felé, s közben mozog-forog. Ha­tótávolsága 60-70 kilométer. Egy fénykörre is összehúzható. A fénykörök égi létrejöttéhez maximum 1 km felhőalap, fák fölötti köd, pára szükséges. Saj­nos nem tudtuk a fényágyút kö­zelről megnézni, mert bizton­sági zár állta el az oda vezető utat. De legalább meggyőződ­tünk feltevésünkről! Borsos János, Jászapáti Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöl­jük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Az oldalt szerkesztette: Farkas Ferencné Különleges világnap A meghívó szövege egyszerű, világos volt. Idősek világ­napja. 1995. október 2-án (hétfő) 15 órakor a Városi Művelődési Központ színház- termében ünnepi műsorral köszöntjük Szolnok város idős polgárait. Minden érdeklődőt szeretettel várunk." Máig nem tudjuk: kik vár­tak s akartak köszönteni min­ket a megjelölt napon. Ettől eltekintve köszönjük a nyug­díjas női kórus, a gyermekba- lettcsoport, a mezőtúri citera- zenekar és a tárogatóművész fellépését. Műsoruk ünnepi volt. De mi, naiv öregek, azt gondoltuk, ha városi szinten hívtak meg bennünket, valaki a városi önkormányzat nevé­ben mond köszöntőt. Úgy lát­szik, azon a napon a polgár- mesteri hivatal vezetői, az önkormányzat képviselői kö­zül senki nem ért rá. Ameny- nyiben a szervezők nem (is) hívták meg őket, elnézést ké­rek tőlük. A köszöntő végül is nem maradt el. Egy fiatalember - nem tudjuk, milyen minőség­ben, kiknek a képviseletében - üdvözölt bennünket közvet­len hangnemben, jópofás- kodva. Különösen tetszett, amikor megjegyezte: annyira fiataloknak vél bennünket, hogy akár tegeződhetnénk is. A Falu végén kurta kocsmát elhagyhatta volna! A két évvel ezelőtti ünnep­ség sikeresebb volt. A kö­szöntő, a szíves vendéglátás mellett számtalan ígéret el­hangzott az idős emberek megbecsüléséről és a róluk való gondoskodásról. Sokáig törtük a fejünket: mi volt áz oka a két rendezvény közötti különbségnek. Nos, akkor az országgyűlési és önkormány­zati választások előtt vol­tunk... A sok képviselőjelölt­nek szüksége volt az idős em­berek szavazataira is... Megál­lapítottuk: ha évenként lenné­nek országgyűlési és önkor­mányzati választások, mi is jobban járnánk. Ez azonban lehetetlen, és nem is kívánunk olyan állapotokat, amelyek ezt szükségessé tennék. En­nek a költségeit is úgyis ve­lünk fizettetnék meg! Inkább legyen négyéven­ként idősek világnapja, vá­lasztási nagygyűlésekkel együtt. Sablonos köszöntők helyett naponta, tettekben bi­zonyítsák, hogy valóban tö­rődnek az idősekkel. Sziklavári Attila Szolnok Küldjön egy képet! Figyelő focistafeleségek Ez a felvétel 1957-ben készült, a régi (ártéri) cukorgyári pályán, egy Papírgyár-Cukorgyár „örök” rangadón. A képen a futbal­listafeleségek láthatók, miközben érdeklődéssel nézik és kriti­zálják: a férjek miként rúgják a bőrt. Az asszonyok, balról jobbra: Tassi Lajosné, Baricza Györgyné, Vörös Lászlóné, Kádár Sándomé, Raskó Sándorné, Helmreich Mátyásné. Előtérben: az akkor kétéves Vörös La­cika. A fotót féltve őrzi: Vörös Lászlóné, Szolnok Szárnyalt a muzsika Szép esténk volt Csodálatos, „lélekfürdető” ze­nei élményben volt részünk szeptember 29-én a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola és az Egri Helyőrség egyesített zenekara közös hangversenyén a VMK- ban, a zenei világnap alkalmá­ból Szolnokon. A hangverseny „parancsnokai” Fejes István és Kovács László karnagy urak voltak. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a „balítélettel”, hogy a fúvószenekarok csak hangos indulókat tudnak ját­szani. Azt is. De nem csak azt! A műsor második száma, Hidas Frigyes Szvit fúvószenekarra című, többtételes művének ár­nyalt tolmácsolása volt az ele­ven cáfolat az előítéletre. Ez és a műsor további része meggyő­zött arról, hogy a katonazené­szek is komoly művészek; drámaiságot, harsány örömet, gazdag érzelmeket „hallottunk” előadásuk során. Harsányak voltak, ha a mű megkívánta, de leheletfinom hangokat is elő­csaltak hangszereikből. A műsor utolsó három pro­dukciójához csatlakozott a Szolnoki Kodály Kórus, a MÁV Járműjavító Férfikara és/ a Kodály Zoltán Zenei Általá­nos Iskola Leánykara. A zene­karokkal közös előadásukban hangzott el Beethoven Öröm­ódája és Händel Hallelujája, melyeket áhítattal hallgattunk. Fergeteges sikert aratott a zá­rószám - a zenekarok és a kó­rusok közös produkciója, Van- gelis: 1492. A paradicsom meghódítása. A közönség szűnni nem akaró tapsa és ová­ciója kikényszerítette az ismét­lést, ezt a csodálatos, szárnyaló muzsikát. Felejthetetlen élmény volt ez az esti hangverseny.-Kellemes meglepetésként hatott, hogy mindezért egy fillért sem kellett fizetnünk. Telt ház volt, annak ellenére, hogy ugyanakkor a színházban a West side story premierje zajlott. Szívesen mennénk mielőbb egy újabb katonazenekari hangversenyre. Csaj bók Ferencné, tanár Kiskutya, nagy lánccal Kis kutya, nagy kutya, nem ugat hiába... Te, kiskutya! Azzal a ménkű nagy lánccal a nyakadban akár voníthatnál is - jogosan. De mintha még „mosolyognál” is! A szemeid elárulják: jó dol­god lehet! Csaholj hát boldogan, ugrándozz, ameddig a lánc enged! A világra viszont nyelvet öltesz! Talán igazad van .. . Az igazságtalan „olajkompenzáció” miatt Egyes települések hátrányt szenvedtek, mások jogosulatlan előnyhöz jutottak Jászárokszállás Város Képviselő­testülete 1995. október 6-án levelet juttatott el Szabó György népjóléti miniszter címére. Tisztelt Miniszter Úr! Jászárokszállás Város Képviselő-tes- tülete tiltakozását fejezi ki a népjó­léti miniszter 31/1995. (IX. 12.) NM. rendelete ellen. A régóta várt és a köztudatban „olajkompenzáció” néven emlegetett rendelkezés több száz település, kö­zöttük Jászárokszállás város lakos­ságát hátrányosan érinti, míg más, több száz települést, köztük a nagy-- városokat jogosulatlanul előnyösebb helyzetbe hoz. Jászárokszállás a fűtőolaj árának literenkénti 50 forinttal történő meg­emelésének támogatására 2 597 180 forint normatív költségvetési támo­gatást kapott. Az 1994-95-ös fűtési idényben 1148 háztartás igényelt fű­tőolajjegyet. így látható, hogy vala­mennyi igénylő számbavétele esetén mindösszesen 2262 forint jut egy családra és egy fűtési szezonra, vagyis 25 liter fűtőolaj ára. Városunkban ebben a fűtési sze­zonban fűthetünk először gázzal, így a fűtési módot változtatók száma nem túl magas, hiszen a hozzájáru­lást befizetők talán egyharmadának volt csak anyagi lehetősége a belső rendszer kiépítésére is. A rendelkezés úgy szól, hogy az átmeneti segélyre vonatkozó eljárási szabályok szerint különösen azon háztartások egyszeri nagyobb ösz- szegű támogatására használható fel a keret, melyek a háztartási tüzelőolaj­jal való fűtést gazdaságosabb fűtési móddal váltják fel. Egy családi ház gázfűtési megoldására minimálisan 200 ezer forintot számolva, nagyobb összegű támogatásnak vélünk - sze­rényen - 50 ezer forintot. így a jutta­tott keret 52 családnak elegendő, ha az olajjal fűtők nem kapnak egy fillér támogatást sem. A mai napig össze­sen 400 támogatási kérelem érkezett önkormányzatunkhoz. Az egy főre eshető összeg:-6500 forint. Az önkormányzatnak egy társas­házban 11 bér-, illetve szolgálati la­kása van, melyet olajjal fűtünk. Az ingatlan gázra történő átállítása más­fél millió forint. Ha fűtési támogatást kívánunk a lakóknak nyújtani, leg­szerényebb számítások szerint is ez 500 ezer forintba kerülne. Mit te­gyünk? Több olyan tömbház van a város- központban, ahol a lakók csak olajjal tudnak fűteni, mivel például széntá­rolásra alkalmas helyiségek nincse­nek, de nem is építhetőek helyhiány miatt. Körülbelül 80 ilyen lakással rendelkezünk. Velük mi lesz? A fenti érveink alapján nyomaté­kosan tiltakozunk a rendelkezésre álló összeg elosztása miatt. A mi­nisztérium nem mérte fel előzetesen az olajjal fűtők, olajjegyigénylők számát településenként. Ha ez megtörtént volna, akkor bi­zonyára nem kaptak volna súlyos milliókat olyan települések, ahol szinte senki nem fűt olajjal, mert év­tizedek óta gázfűtés van. így olyan településeknek jutott volna reális összeg, amelyek infrastrukturálisan elmaradottak vagy éppen most pró­bálkoznak több évtizedes hátrányok behozásával. A vidéki emberek sem másod­rendű állampolgárok, az állami ter­hek minket is olyan mértékben sújta­nak, mint a nagyvárosokat, a fejlet­tebb településeket, ezért a tüzelőolaj­támogatás ügyében igazságos, a ténylegesen felmerülő szükségletek­nek megfelelő elosztást kérünk. Ezúton nyújtjuk be többlettámoga­tási igényünket, melynek gyors elbí­rálását várjuk, tekintettel a nagy­számú igénylőre és a fűtési szezon beálltára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom