Új Néplap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-09 / 211. szám

1995. szeptember 9., szombat Nézőpontok 5. oldal Szombati Jegyzet Próbatétel Ma már egy szívinfarktust meg lehetne úszni komolyabb következmény nélkül. Ha a beteg időben kórházba kerülne! Az infarktus után hat órán belül ugyanis lehetőség van egy készít­mény beadására, amely megakadályozza, hogy az infarktusban elhaljon a szívizomzat egy ré­sze. Azt mondják, azoknak a betegeknek, akik­nek ilyen szerencsében volt részük, infarktus után is olyan a szívük, mintha semmi sem tör­tént volna. Nincs szükség rehabilitációrá, le­­százalékolásra, és más egyéb procedúrára, mert a „rehabilitáció” megtörtént - hat órán belül. Sajnos, azonban a betegek többsége nem éri el hat órán belül a kardiológiai osztályt. Mert mondjuk nem is megy rögtön orvoshoz, netán a kórháztól távoli településen keres egy ügyeletes orvost, az elküldheti egy recepttel, vagy kér há­rom órán belüli mentőszállítást, ami persze - a mai viszonyokat tekintve több is lehet a három óránál... így veszhet el a páciens a nagy magyar egészségügyben - így Veszhet el az egészsége, súlyosabb esetben az élete. Próbatétel előtt állnak az egészségügyi in­tézmények. Október elsején új szerződést köt velük az egészségbiztosítási pénztár arról, hogy kit hogyan is fizetnek. Mindenkinek megvan a maga kategóriája: megyei, városi kórház stb. - és e kategóriába való tartozás szabja meg, hogy bizonyos teljesítményekért mennyit fizet majd a biztosító. A szerződés 9 hónapra szól. Ez alatt eldől, hogy talpon tudnak-e maradni a kórhá­zak, tudnak-e gazdálkodni pénzzel, eszközök­kel és szakemberekkel, vagy pedig eltűnnek a süllyesztőben - az egészségbiztosítás nem fi­zeti tovább a tevékenységüket. Az effajta híreket mindig vegyes érzelmek­kel fogadja az ember. Mert ha belegondolunk, hogy egy-egy kórházi hagyományokkal rendel­kező város esetleg majd kórház nélkül marad, ez elszomorító. De van az éremnek másik ol­dala is, amelyet ez a kényszerhelyzet szül. Ne­vezetesen, hogy meg kell mutatni minden kór­háznak, hogy életképes-e. „Vizsgáznak” tehát az ott dolgozók. Valljuk be őszintén, eddig ki tudott beleszólni a kórházak ügyeibe? A tulaj­donos? Az önkormányzat? Senkit nem akarok megbántani, de ugyan mennyire tudja megítélni egy képviselő-testület egy egészségügyi intéz­mény szakmai munkáját? Ha az igazgató a ba­rátait ültette a vezetői székbe, ki szólt bele? Ha a kórház pénzéből magáncélra vásároltak, vagy luxusberendezéseket szereztek be, ki mondott „megállj”-t? Ha az osztályvezető főorvos olyan szakembereket favorizált, akiket a betegek A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés - a PHARMASOL Rt, részvénytulajdonosainak felhatalmazása alapján - nyilvános pályázatot hirdet a PHARMASOL GYÓGYSZERGYÁRTÓ ÉS GYÓGYSZERKERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG teljes vagyonát megtestesítő teljes részvénycsomagja 95,8 %-ának értékesítésére. A jegyzett tőke 406.555.000 Ft, tőketartalék 285.785.000 Ft, Összesen 692.340.000 Ft saját vagyon. A vételár kiegyenlítése csak készpénzben történhet. A pályázatra olyan szakmai és pénzügyi befektetők ajánlatát várják, akik a gyógyszer­nagykereskedelemben és -gyártásban szakmai és üzleti felkészültségük, tapasztalataik alapján képesek a részvénytársaság gazdaságos működtetését a továbbiakban is biz­tosítani. A részvénytársaság tevékenységének ismertetését, a pályázati feltételeket és eljárási rendet a „Részletes pályázati kiírás" tartalmazza. A „Részletes pályázati kiírás" átvehető 200.000 Ft + ÁFA ellenében, a pályázat benyújtására megjelölt helyszínen, 1995. szeptember 6-tól, munkanapokon 9 és 16 óra között. A pályázati ajánlatoknak 1995. október 9-én 16 óráig kell beérkezniük a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnökének titkárságára. Cím: 5000 Szolnok, Kossuth Lajos u. 2. szám. Telefon: 56/420-314. A pályázati ajánlatot csak attól a pályázótól veszik át, aki igazolni tudja, hogy a „Részletes pályázati kiírás"-t megvásárolta. A pályázónak vételi szándéka igazolására bánatpénzt kell letétbe helyezni, a „Részletes pályázati kiírásiban meghatározott helyen és mértékben. A pályázatokat 5 példányban /1 példány eredeti megjelöléssel/, zárt, feladó nélküli borítékban kérjük benyújtani. A pályázati ajánlatokat 5 tagú Értékelő Bizottság és közjegyző jelenlétében bontják ki. A pályázat nyerteséről az Értékelő Bizottság javaslata alapján a tulajdonosok döntenek és legkésőbb 1995. november 20-íg kihirdetik az eredményt. A pályázat nyertesével a tulajdonosok legkésőbb az eredményhirdetést követő 30. napon szerződést kötnek. A pályázónak vállalnia kell, hogy ajánlatát 90 napig fenntartja. A tulajdonosok fenntartják maguknak a jogot arra, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsák. A pályázatról további információt ad: dr. Kapitány István vezérigazgató, Szolnok, Nagysándor József u. 39. Telefon: 56/422-302, 56/377-711. Fax: 56/426-139. ‘87182/1H* ' messze elkerültek - ki mondott többet egy „ejnye, ejnyé”­­nél? Mostantól remél­hetőleg mindennek súlya van. Minden hazalopott gyógy­szernek és kötszer­nek, minden égve fe­lejtett villanynak, minden csöpögő csapnak, minden elhibázott műtétnek. Minden olyan be­tegnek, akivel nem volt kedvük foglalkozni, el­küldték hát máshová. Biztosan lesznek kórházak, amelyek na­gyobb gond nélkül üzemelnek majd ezután is, és olyanok is, amelyeket „jégre visz” a tehet­ségtelen vezetés. Igaz, ezzel együtt „jégre vi­szi” saját vezetői állását is. Mert nem baj, ha egy igazgató a barátait ülteti vezetői székekbe, ha azok többet tudnak nyújtani, mint azok, aki­ket fölállítottak onnan. Nem baj, ha egy osz­tályvezető főorvos kedvenc beosztottjának adja oda a legjobb műtéteket - ha az illető operál a legjobban az osztályon. Most mindez ki fog derülni, be fog igazo­lódni - vagy ellenkezőleg: látványosan kibuk­nak a nagy hibák. Az egészségbiztosítás októbertől kötendő szerződését a kórházakkal lehet úgy minősíteni, hogy: kényszerhelyzetbe hozták az intézmé­nyeket, hogy „ultimátumot” adtak nekik, de le­het úgy is értelmezni, hogy csupán annyit mondtak: tehetségtelenséget, nemtörődömsé­get, hozzá nem értést nem finanszírozunk to­vább. (Ha a kórházak többsége belebukna, az viszont a biztosítót minősíti.) A kórházak már rá is kényszerültek bizonyos változtatásokra: ágyszámot csökkentettek. Má­sok olyan szolgáltatásokat akarnak bevezetni, amellyel elérik, hogy ezentúl több beteget tud­janak ott, helyben ellátni, minél kevesebbszer kelljen továbbküldeni a pácienst. Mert pénzt az ellátott beteg fog hozni az intézménynek - ez egyértelmű. Ez a kényszerhelyzet remélhetően elvezet oda, ahová eddig semmilyen reform nem tudta elvinni az egészségügyet, hogy a beteget a le­hető legrövidebb úton ellátják. Olyan rövid úton, amelybe még belefér az a bizonyos hat óra is. é I 'f'Q— Mennyibe kerül(t) a becsengetés? Azoknak a csaladoknak, ahol bt vagy gyerekeket nevelnek, nem gaímazva: egyre többe/ Megyei kezdtük. Terhes Antalné tényleg az, nem csak a neve miatt, mivel a har­madik apróságát várja. A fiú, Antal tíz éves lesz, és negyedi­kes. Julika, a kislány egy osz­tállyal lejjebb jár. A ház asszo­nya arról nevezetes, hogy nincs mese: bizony melléül a gyere­keknek, ha szükséges. Szóval,. itt tanulni kell. Négyen 35 ezerből- Havonta 30-35 ezer forint- ’ ból gazdálkodhatunk. Ez bi­zony nem sok, pedig megfog­juk a munka végét. Tartunk anyadisznót, hízót, nem hiány­zik az aprólék sem, mert maga az élet, az ennivaló is nagyon drága. Különösen amit piacról, boltból vesz az ember.- Maradjunk a szeptemberi kiadásoknál.- Jaj, ne is említse, de azért tételesen sorolom! Antikának a könyvek meg a füzetek hat­ezerbe kerültek. Ez a kisebbik összeg, mert úgy alakult, hogy ruhákat is venni kellett neki. Tornacipő, nadrág, dzseki, me­legítő, váltócipő - mert úgy nő­nek ezek a gyerekek, mintha húznák őket. Bizony, ha min­dent összeadok, a szám eléri a húszezret. A kislány most ke­vesebbet kapott. Neki a köny­vekre és a füzetekre hatezret fi­zettem, sőt ezen kívül kellett mindenféle apró ruha. Egy szó mint száz, ezt a szeptemberi becsengetést most nem úsztuk meg harmincezer alatt.- Ennyi a havi keresetük: miből fizették?- Félretettem, készültünk rá, de ekkora összegre nem számí­tottunk. Ráadásul a legtöbb cuccért Szolnokra kellett utaz­nunk á Centrumba meg a Ská­lába. Csak egy tételt említek: a fiamnak a cipő háromezer volt, de az a tapasztalatom: vehetek bármilyet, pár hónap az élete.- Mivel viszonozzák ezt a tö­rődést?- Azzal, hogy jól tanulnak, hála Istennek, de fogom is őket, mert szeretném, ha valami lenne belőlük... Néhány településsel távo­labb. Kunszentmártonban a József Attila nevét viselő kö­zépiskolába kopogunk. A diá­kok közül kettővel váltottunk szót. Az egyik Ujj Lajos, aki a nyolcosztályos gimnázium harmadikosa. Elmondása sze­rint négyes tanuló. Ráadásul nem helybeli, tiszakürti: szóval bejáró.- Hárman vagyunk testvé­rek, anyu a legkisebbel otthon van, főhivatású anya, apu a ne­velőotthonban dolgozik, ketten járunk iskolába.- Lajos, elmondható rólad: drága kisfiam?- Igen, pedig semmi felesle­geset nem vettünk. Nekem a könyvek hat és félezerbe, a fü­zetek másfél ezerbe kerültek. Azután itt van a bérlet is, mert Tiszakürt ide tizenöt kilométer, és az útért havonta 330-at fize­tünk. Az ebédet még nem tu­dom, annak az ára később je­lentkezik. Táskát nem kaptam, jó a tavalyi, de például a toll­tartó ötszázba került. Ahogy anyutól hallottam, nekem az év eleje tízezret jelentett. Hogy a kis tesómé mennyit, azt nem tudom, de az is lehet, ennyit, mert neki táska is kellett.- Bírtátok a költségeket?- Mit lehet tenni? A havi bevétel 25 ezer forint, és zseb­pénzt is szoktam kapni. Ugyanannak a középiskolá­nak a harmadikosa Zilahi Il­dikó. Jeles tanuló^ Öcsödről in­gázik naponta. Ők is hárman vannak testvérek, csak éppen Lajosékkal ellentétben, mind­­ahányan iskolások.- Apu vállalkozó, bádogos, vízvezeték-szerelő, anyu főhi­vatású anyuka. Kezdem a leg­kisebbel, a másodikos öcsém­mel. Táskája volt, könyvek fü­zetek kellettek. Azután új cipő, nadrág neki. meg még majd ami szükséges. Azt tudom, a lábbeli kétezerbe került. A nyolcadikos húgom örökölt né­irmilyen iskolás korú gyereket kevésbe. Sőt, pontosabban fo­­körutunkat Tiszavárkonyban hány könyvet, így 4 ezer 700 helyett 3 ezer 200-at kellett fi­zetni. A füzetek is ezerötszázba kerültek, és ő is kapott cipőt. Nálam maradva, a könyvek ára négy és fél ezer. Ebből ta­valy befizettem másfél ezret, azután támogatást is adtak, úgy hogy tényleg keveset kellett le-* gombolnom. Jaj, majdnem elfe­lejtettem, a füzetek is vagy há­romezerbe kerültek, és ezeken kívül erre a szeptemberre ne­kem semmi más nem kellett. Még a bérletet említem, ez havi 330. Menzára nem költünk, anyu főz otthon, három körül érek haza, és akkor ebédelek. Mivel a reggeli korán esedékes, az ebéd meg soká, anyuék na­ponta adnak pénzt egy kis ka­jára. A matekot szereti - A terveid? - Matematikával szeretnék foglalkozni, de hogy biztosabb legyen a felvételem, ehhez ta­nárt, külön tanárt is kellene fo­gadnunk. Hogy miképpen ala­kul, ezt még nem tudom.- Még egy kérdés, Ildikó. Minden könyvetek megvan?- Arra ritkán adódik példa, hogy a szeptemberi, első na­pokra kivétel nélkül minden meglegyen: az orosz és az an­gol még hiányzik. Mezőtúron a Teleki Blanka Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium fennállásának a kilencvennyol­­cadik esztendejébe lépett. Szép kor ez egy embernél is meg egy intézménynél is. A többszintes épület padjait ebben a tanévben 473 diák koptatja. Az iskola népszerűségét mi sem bizo­nyítja jobban, hogy a majd fél­ezer diák összesen 60(!) város­ból, községből, faluból érke­zett. A legtöbben, 244-en ter­mészetesen helybeliek, de a tel­jesség igénye nélkül tanulnak itt Tiszafüredről, Csabacsűdről, Jászladányból, Berekfürdőről, Karcagról, Vezsenyből, Jászbe­rényből, Békésszentandrásról is.. A becsengetés errefelé is mindannyiuknak megtörtént, il­letve megvásárolták a könyve­ket is. Az utóbbiról beszélget­tünk Vári Lászlónéval, aki isko­latitkár, meg ezen kívül tan­könyvfelelős is.- Hogy mennyibe kerül a szeptember? Gondolom, sem mifelénk, sem máshol nem ol­csó. Kezdem a négyosztályos, hagyományos gimnazistáink­kal, Náluk a választott nyelvtől függően 6-7 ezer forintot kell fizetniük a könyvekre. A hat­osztályos gimnazistáknak 8-9 ezret, a szakközepes osztályok diákjai 6-7 ezret fizetnek.- Tapasztalata szerint évről évre drágábbak a könyvek?- Jelentősnek ítélem az ár­emelkedéseket, különösen a szakmai jellegű kiadványoknál.- Mi a legdrágább?- A földrajzi atlasz: 950 fo­rint. Igaz, nem egy tanévre kell. Azután az idegen nyelvűek, az angol például ezerkettő.- Minden szükséges könyv­vel rendelkeznek? ■- Néhány kivételével. Évek óta visszatérő észrevételem, hogy például a matematikai feladatgyűjtemény mindig so­kat késik. Előfordul, hogy no­vemberre érkezik csak, de olyan eset is volt, amikor a ta­vaszi szünetre küldték. Hogy eláruljam, most sincs meg.- Leírom, hátha olvassák az illetékesek, és iparkodnak a postázásával. Gondolom itt is vannak szegényebbek, meg te­hetősebbek. Az előbbiek eseté­ben tudnak-e segíteni?- Igen. Ad támogatást az önkormányzat, meg a Művelő­dési Minisztérium is. Rászo­rultsági alapon osztjuk szét, és ezt a munkahelyi kereseti iga­zolások, vagy éppen az állásta­­lanság, illetve az eltartott kisko­rúak száma határozza meg.- Mondták, ön is nevel isko­lás gyerekeket. Mindez meny­nyibe kerül az iskolatitkárnak?- Annyiba, hogy nem volt gond, hová tegyem a legutóbbi fizetésemet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a megye általános és szakközépiskoláiban, gimnázi­umaiban - legyenek azok a megyeszékhelyen vagy más vá­rosokban, településeken -, a könyvek árát tekintve nem nagy az eltérés. Kivéve néhány speciális ágazatot, ahol bizony még fizetni is kell. Vajon mi a helyzet a nagydi­ákoknál, akik mondjuk főisko­lákra, egyetemekre készülnek, különös tekintettel a közutálat­nak örvendő, de mégis beveze­tésre kerülő tandíjra is? Müller Lászlóék Tiszaörsön laknak. A feleség jegyző, a férj nyugdíjas. Lányuk most végezte el Eger­ben a- főiskolát, testneve­lés-földrajz szakos, és pár hét múlva sikeresén felvételizett Pestre, a Testnevelési Egye­temre. Bekerült, mégpedig a harmadik osztályba.- Amíg Egerben tanult, havi tízezerbe került, pedig ösztön­díjat is kapott.- Alighanem ez a jelenlegi helyzetben csak álom.- Szép álom. Annyit már most tudok, hogy kollégium havonta négyezer, de ebben egyetlen étkezés sincsen. Az­után a kötelező tandíj kétezer, bár még ^további ^ötezer-kiegé­szítő tandíjról beszélnek.- Ahogy számolom: eddig II ezer.- Igen. Enni is kell. mert ehhez a hivatáshoz szükséges az erő. Ez is lesz vagy nyolc­ezer. Hétvégeken hazautazik, ami újabb ezres.- Máris húszezernél tartunk.- Igen, de ez esetleg a ké­sőbbi időkre, nem erre a szep­temberre vonatkozik. Ugyanis előírták, mi mindent kell köte­lezően megvenni. Egy új futó­cipőt, ami hétezer, a tornacipő is ugyanannyi, az egységes fel­iratú melegítő tízezer, torna­ruha ezerhatszáz, néhány póló: ez ahány, annyi ezer, és még zsebpénzre is kellene, hogy ma­radjon. Ezzel csak azt akarom mondani: akár hiszi, akár nem, ez az őszi becsengetés nekünk 50 ezerbe kerül.- Elhiszem, és miből fizetik?- A párom nyugdíjából meg az én keresetemből aligha bír­nánk. Szerencse, hogy van ház­tájink. Krumplival, búzával, napraforgóval bajlódtunk, és ha minden igaz, lesz annyi bevé­tel, hogy a kislányunk, jobban mondva a nagylányunk idei ta­níttatását biztosíthassuk. Mert ahogy említettem, erre havi húszezer még akkor is kell, ha esétleg valamilyen ösztöndíj­ban részesül.- Vállalják?- Hadd kérdezzek vissza: mi mást tehetnénk? A saját gyere­kéért vállalja az ember. Csak az erőnk, egészségünk el ne hagy­jon, meg legyen néhány jó eső áz 1996. évi vetésekre is. Hi­szen két évről van szó... Most még bírták A szeptemberi legelső becsen­­getésnek eredtünk a nyomába. De csak a nyomába, mert az ré­gen elhangzott. Talán a diákok már nem is emlékeznek rá rhindahányan. Esetleg a szülők is olyan módon: - Ne is emle­gesse! Sokba került ez nekünk. Tényleg sokba. Most még a legtöbben bírták. Akkor is, ha maguktól vonták el a forinto­kat. De hát a beharangozott in­tézkedéseket ismerve nem sok jót ígér a jövő sem. Avagy eset­leg tévedek? Bár úgy lenne... D. Szabó Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom