Új Néplap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-07 / 209. szám
1995. szeptember 7., csütörtök 7. oldal Az Új Néplap Kunhegyesen Vajon hova írjak Lengyel Andor tanár árnak, aki tanítóm is volt, és 69 évesen nagy hirtelen örökre itt hagyta a települést? Pedig ha valaki egészségesen élt, ő volt az. Se nem dohányzott, se nem ivott. Nemzedékeket oktatott, majd élete nagy hobbijának, a borkészítésnek, csontfaragásnak, karcolozásnak hódolt. Számtalan szakmai kiállítás, díj igazolja, nem is akárhogyan. Régi tisztelői, tanítványai, ismerősei közül rengetegen elkísérték utolsó útjára, a református temetőbe. Vele együtt, jobban mondva valamivel korábban ment el Forró Feri is. Híres hentesként ismerték, legutóbb Szolnokon: neki még annyi sem, csak 53 év jutott. Családostul a megyeszékhelyen lakott, de a szíve mélyén kunhegyesi maradt. Nagyon készült arra, hogy jövőre negyvenéves általános iskolai találkozójára mindenképpen' eljön. Mint ahogyan ott volt Lengyel tanár úrral a harmincévesen is. Ők már biztosan nem jönnek erre az összejövetelre. Béke poraikra! Másvilági üzenetek Szobájában a nagyvilág Párdi Mihály végtelenül gazdag ember. No, nem anyagi értelemben vagy nyugdíját tekintve, mert az sok-sok hozzá hasonlóhoz jóval több is lehetne átdolgozott életéért. Másban rejlik a gazdagsága: valami olyasmiben, hogy a világon minden érdekli. Már 1944-ben csodálatos bélyeg- és régipénzgyűjteménye volt, amely azonban a nagy világégés során megsemmisült. Nem adta fel, és a teljesség igénye nélkül, ma mát több tízezerből álló tengericsiga- és kagylógyűjteménnyel rendelkezik. Ezenkívül több millió éves állatok és növények mészvázaival, ásványok, ékkövek kollekciójával rendelkezik, sok tízezres az okmány- és postabélyeghalmaza, papírmeg ércpénzei, képeslap-, szentkép-, termékek címkéinek a gyűjteménye, és még ki tudja, hányféle kollekciója. Eddig harminc nagy kiállítása volt huszonhét városban, és azokon érdekes, szakszerű tárlatvezetéssel kalauzolta a vendégeket, gyerekeket. Kimondva-kimondatlanul természettudományos ismereteiket bővítve. Én úgy ismertem meg, hogy megboldogult tanár koromban jó néhány iskolai táborba elvittük Misi bácsit. Mert mindenki így hívta. Jött a felesége is, aki remekül főzött, Misi bácsi pedig jó értelemben, szó szerint megbolondította a gyerekeket. Járták a hegyeket, dombokat, erdőket: csodálatos kőzet-, levél-, termésgyűjteményekkel bő* vítve az iskolai szertárat. Fáradhatatlanul vezette a mozgékony lurkókat, és úgy tanította az élővilág szeretetére őket, hogy azok észre sem vették. Azt már csak mellesleg írom le: messze környéken híres gombaszakértő, immáron 23 éve. Tíz évig gombatérképész is volt, sőt hosszabb ideig foci-, kosárlabda-, kézilabda- és asztalitenisz-játékvezető. A közelmúltban átvehette a Pro Űrbe Kunhegyes, azaz Kunhegyes városért kitüntetést. A hivatalos indoklás szerint a közművelődés területén, a város érdekében végzett kimagasló tevékenységéért: magyarul azért a sok évtizedes aprólékos kutatómunkájáért, amellyel csodálatos gyűjteményeit összevásárolta, vette. Mert ő a külföldi útjairól is ásványokat, csigákat, koraitokat hozott és nem ékszereket vagy bundát. Szavait idézve: „Én ilyen lökött vagyok, engem minden érdekel a világon. Immáron 76 éve...” Párdi Mihály kunhegyesi, a két korall kissé távolabbi eredetű Szeptemberben költöznek A BHG egy ideig üresen álló kábelcsarnokában két éve kezdődött a műanyag játékok összeszerelése. Akkor ötven helybeli lány, asszony alkotta a kollektívát. Azóta eltelt egy kis idő, és jelenleg már száznegyvenen dolgoznak.. Ötvenen kezdtek, és ma már száznegyvenen dolgoznak a műanyag játékok összeszerelésén A többség kunhegyesi, de járnak ide Tomajmonostoráról, Tarnaszentmiklósról, Tiszagyendáról meg Kisköréről is. Égyben közös a sorsuk: korábban munkanélküliek voltak, és az átlagkeresetük a minimálbér körül alakul. A műszak reggel hattól fél háromig tart, a kisgyerekes anyukáknak pedig fél nyolctól négyig. Most az az újdonság, hogy költöznek, mivel ezt a telephelyet megvásárolta egy kft. így egy átelleni csarnok várja őket, ha minden igaz, még ebben a hónapban. Tiltakoznak, aláírásokat gyűjtenek Úgy látszik, egy-egy dolog megítélése másként fest felülről és alulról. Példaként itt van a kedélyeket alaposan felborzoló szülőotthonok ügye: a magasból úgy látszik, hogy nincs rájuk szükség, „földközelből” viszont kellenek ezek az intézmények. Nincs ez másként természetesen Kunhegyesen sem, hiszen az itteni szülőotthonban évente több száz emberpalánta látja meg a napvilágot. Nevezetesen arról van szó, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár levélben tudatta az önkormányzattal, hogy a Népjóléti Minisztérium október 1 -jétől nem javasolja a korábbi támogatási rendszer megkötését a városi szülőotthonnal. Azzal a létesítménynyel, ahol évente 230-240 újszülött érkezett a világra, és sok-sok száz helybeli, környékbeli lány, asszony nőgyógyászati baját kezelték, gyógyították, illetve tanáccsal látták el őket. Mivel mindez kalap és suba alatt történt, a tulajdonos önkormányzat előzetes megkérdezése, véleményének kikérése nélkül, a képviselő-testűiét tiltakozó levelet küldött a jelenlegi népjóléti miniszterhez. Mondván, kifogásolják az eljárást, mert az sem az átmenetet, sem a kompromisszumlehető-Vajon lakat kerül-e a városi szülőotthon ajtajára? séget, sem a tényleges szerkezetváltás esélyét nem adta meg Kunhegyesnek. így nyolc település szülészeti-nőgyógyászati ellátás nélkül marad. Jobban mondva az érintettek utazhatnak jóval messzebbre, távolabbra: mondjuk Karcagra, esetleg a megyeszékhelyre. Hogy ez temérdek időbe, pénzbe kerül és jóval drágább lesz a szülés, ez nem érdekes. Hogy ehhez azután megfelelő mentőkapacitás is kellene hogy tartozzon, ez sem érdekes. Úgy tűnik, olykor a drágább a jobb, vagy akik efféle döntéseket hoznak a fővárosi aszfalton, annyira ismerik a vidék mindennapjaik életét, az itt élők anyagi helyzetét, mint vak ember a színes lapokat. Ezért a szülőotthon létéért aláírás-gyűjtési akció kezdődött, a képviselő-testület elküldte tiltakozó iratát a népjóléti miniszternek. Kéri a megszűnést előidéző döntés és az egész eljárás felülvizsgálatát és lehetőség szerinti megváltoztatását. Egyúttal a választókerület országgyűlési képviselőjének, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei hivatalának a segítségét, támogatá-' sát. Hogy mindebből mi sül ki, erre valamelyik következő városi oldalunkban mindenképpen visszatérünk. 2000. julius 31-ig direktor Vincze László, a Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképző Intézet dolgozója elmondhatja magáról: ha ereje és egészsége engedi, ebben az évszázadban igazgató lesz. Ugyanis a helybeli honatyák, honanyák testületi ülésükön 2000. július 31-ig meghosszabbították igazgatói kinevezését. A régi-új direktor úr egyébként tősgyökeres kunhegyesi, és otthon erős nőtöbblettel rendelkezik, lévén két lánya. Az idősebb Szolnokon gimnazista, a fiatalabb a Kossuth Lajos Általános Iskola nyolcadikosa. A felesége is iskolai oktató. Ebbe az intézménybe jelenleg 430 diák jár, akik a képzés során tizenegy szakmát sajátíthatnak el. Sokan avégett adták ide fiaikat. hogy végezve, otthon, a családi vállalkozásban segíthessenek majd. Mint minden iskola, változó napjainkban ők is keresik á helyüket: azért, hogy a tőlük kikerülők a lehetősé-Sokan azért adják hozzánk a gyermeküket, hogy később, végezve, a családi vállalkozásban segítsen otthon, mondja Vincze László igazgató gek szerint megtalálják boldogulásukat. Az igazgató úr egyébként a városi képviselő-testületnek is tagja. Nem először, másodszor, mivel 1990-ben is beválasztották . . . Becsengetes után Kunhegyes diákváros. Ez tény, hiszen nem egészen tízezer lakosához viszonyítva ilyenkor, szeptember eleje táján több mint kétezer kis- és nagydiáknak szól a csengő. Többségük helybeli, de közel húsz településről is érkeztek fiúk meg lányok, mert úgy gondolták: tanulmányaikat a település valamelvik oktatási intézményében folytatják. A két általános iskola gyermeklétszáma ezerharminckettő. Százhuszonketten járnak a speciális szakiskolába, míg a gimnázium és szakközépiskola óráit háromszázötvenkét fiú és lány látogatja. A szakmunkásképzőben négyszázharmincan tanulnak, a levelező tagozatosok száma pedig ebben a tanévben százhúsz. Hogy a legkisebbekről is essék szó: a város első osztályaiba az idén százkilenc hat- és hétévest írattak be. A református első osztály létszáma tizenhat, a gimnáziumi elsősöké kilencven, a szakmunkásképzősöké pedig száznegyvenhat. A levelező tagozaton ötven-ötvenöt felnőtt kezd majd. Hogy a pedagógusok száma miképpen alakul? Az általános iskolákhoz összesen hetvenötén tartoznak, a gimnázium és szakközéphez huszonnyolcán, a mezőgazdasági és ipari szakmunkásképzőhöz - a szakoktatókkal együtt - negyvenen. A létszámcsökkentés főleg az óvónőket érintette, számuk tavalyhoz viszonyítva öttel kevesebb. írta: D. Szabó Miklós - Fotók: Mészáros János Jutka óvó néni Hivatalosan D. Kovács Ilona ő, de hát mindenki csak Jutka óvó néninek szólítja, ismeri. Kunhegyesi, itt laktak, laknak a szülei, jobban mondva már csak özvegy édesanyja. Jutkának úgy alakult az élete, hogy tanulmányai befejezése. diplomája megszerzése után visszatért a településre. Évtizedekig babusgatta; nevelte, óvta, tanította a kicsinyeket a Rákóczi, illetve a Hajnal úti óvodában. Deres halántékú felnőttek köszönnek neki kezét csókolomot, hiszen jószerével mindenkit ismer. Megkapta az Aranykatedra Díjat, nemrégen átvehette a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet, hiszen december 31-től már a postás hordjá a fizetést. Mégis, ha arra kellene válaszolni, mi emelte az átlag fölé, erre valami Olyasmi lehet a felelet: szakma- és emberszeretete. Az, hogy felkarolta a legelesettebb, leghátrányosabb kicsinyeket is, miközben pályázatok sokaságát nyerte, vagy volt helyezett. Nem ment férjhez; így az óvoda, a település sok-sok aprósága lett a családja, az élete, a mindene. Vallotta: nincsen nevelhetetlen gyerek, és arra törekedett, valamit, valami jót minden egyes védence személyiségéhez, nyiladozó értelméhez adjon. Azt hiszem, ezt a csodát véghezvitte D. Kovács Ilona, akarom mondani, Jutka óvó néni. Hatvanféle választék A vasútállomástól nyúliramodásnyira óriási épületek, tartályok igazolják, hogy az Alföldi Gabonaipari Rt. kunhegyesi keverőüzeme - vagy ahogyan errefelé hívják - a keverő, ma is él, dolgozik. Mégpedig oly módon, hogy a hatvanöt ember napi hét-nyolcszáz mázsa tápot készít. A keverőben naponta hét-nyolcszáz mázsa takarmányt készítenek Több mint hatvanféle keveréktakarmánnyal állnak a tisztelt vevők rendelkezésére, sőt ennél többfélével is. Mert például egyéni, speciális megrendeléseket is elfogadnak, egy kikötéssel: legkevesebb tíz mázsa legyen a tétel. Komplex premixgyártást is végeznek, és ezt a megye öthat keverőjébe szállítják. Hogy kik vásárolnak itt? Ötven kilométeres körzetből sokan: Nem is az árakkal van baj, bár az is igaz, akad táp ezerötszáz forintért, meg mázsánként négy és fél ezerért. Ez mindig a, béltartalomtól függ. Inkább az a gond, hogy annyira lecsökkent a háztáji jószágállomány, hogy a pár évvel ezelőttinek harmada, negyede. És ezt, ugye, itt gyorsan észreveszik...
