Új Néplap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-29 / 229. szám

1995. szeptember 29., péntek Kulturális Panoráma 5. oldal A tévé képernyője előtt Ha az ember vidéken él - ami persze korántsem jelenti a negatív provinciálisát különös figye­lemmel kíséri, mi is jelenik meg a képernyőn abból, ami az úgynevezett vidéken történik. Úgy tűnik, ma még nincs igazán gazdája a tele­vízióban a vidék Magyarországának. Vagy mégis? Szemétszüret Akad stúdió, amely hajlandó nyakába venni az ország tájait? A régiókban élő emberek gond­jait, problémáit? Úgy vélem, létezik ilyen mű­hely, s egyre erőteljesebben munkálkodik: a re­gionális adások szerkesztősége, élen Peták Ist­ván igazgatóval, aki médiabeli tapasztalatait vidéken éppen itt, a rádió szolnoki stúdiójában szerezte, s innen ma is természetes, elszánt ér­deklődése a régiók dolgai iránt. A Magyaror­szág ma, a vidékiek magazinja mindig friss, eleven, kritikai hangvételű riportjaival igyek­szik tükröt tartani napjaink valóságának. Leg­utóbb pedig, szombati napon szinte példátlan vállalkozásba fogott: szemétszüretre hívta az ország polgárait. A különös akcióra a szokatlan szóösszetétel is utal, ugyanis a szüret és a sze­mét párosítása meglehetősen furcsa és bizarr. Hisz szüretelni ősszel szőlőt, máskor hasznos termést szokás általában. A szemét begyűjtetik, ha van, aki begyűjti, megszabadítván a parko­kat, erdős területeket, házak környékét, össze­foglalva: a közterületeket elszomorító csúfsága­itól. Szombaton sokan tették, azaz szüretelték a „dúsan termő” szemetet, s a televízió előbb az egyesen, majd a második csatornán - természe­tesen a vidék televíziója - rendszeresen beszá­molt az eredményekről, hogy kis csapatok, is­koláscsoportok, alkalmi együttesek miként szorgoskodtak, hogy szebbé varázsoljanak egy parkot, utcát, megszabadítván az elhullajtott, eldobált, felelőtlenül otthagyott szeméttől. Saj­nálatos, hogy Szolnokról nem érkezett híradás, vagy talán nem is hallotta meg senki a rendkí­vül hasznos munkára szólító felszólítást? A televízió nagyhatalom - még mindig -, nagy mozgósítóerő rejlik benne. Ezért üdvöz­lendő minden olyan vállalkozása, mely egész­séges célokért történik. Akár ez a most „vezé­nyelt” országos televíziós szemétszüret is. Más kérdés: környezetünk védelmében, tisztasága érdekében tevékenykedik más is, a Natura ma­gazin is, csak hát kissé magára hagyatottan, és általában délidőben, amikor legkevésbé ül asz­tal helyett képernyő elé az ember. Filmek az éjszakában Éjjel tizenegykor viszont a puhapihe ágyikó vonzóbb sokkal, mint a kékesen villogó képer­nyő. Alighanem még az elszántabbakkal is megesik, hogy elszunyókálnak, akár film né­zése közben is. Kedd óta azonban ne restelked­jen emiatt senki, hisz megesett ez Törőcsik Mari színművésznővel is, aki saját filmjét, a Vasvirágot nem tudta végignézni egy kései ve­títéskor. Ezt maga vallotta be, a Stúdió ’95-ben, amikor az ötvenes években készült Herskó­­filmről esett szó, melynek bájos leányszereplő­jét színinövendékként ő alakította. Ez persze kissé humoros, de lehet bosszantó is, ha éjsza­káznia kell a nézőnek, hogy egy-egy értékesebb programot megtekintsen. S erre a Százéves a mozi sorozata is alkalmat ad, bosszúságra. Hisz a filmtörténeti ritkaságok, mint például leg­utóbb a Türelmetlenség, csak a kései órákban láthatóak. Arról nem is beszélve, hogy a film útjának megismerése az érdeklődő diákok, fia­talok programjai is lehetnének. Ha netán a dél­utáni, kora esti időben sugároznák őket. így azonban alighanem üres székekkel megy az öregfilmek televíziós mozija. Avagy félálom­ban nézhetőek végig. Pedig a mai nézőktől tá­vol eső világukkal, formai kísérletezéseikkel igen tömény odafigyelést igényelnének a néző­től. Griffith filmje, a Türelmetlenség nem könnyű szórakozás, kétségtelen, de örömmel ismerhettük fel benne a párhuzamos montázs rendkívüli feszültségteremtő hatását, ahogyan sodorja előre a cselekményt is, egyre rövidebb részletekkel, így bontván ki a végkifejletet, s a vonatos, autós üldözésben az első jelentkezését csodálhattuk meg egy gyakorta alkalmazott filmes megoldásnak, mely ma már szinte köz­hely izgalmat vadászó szórakoztató filmekben. Ne feledjük, 1916-ban készült, s visszatekinteni rá egy kicsit olyan érzés, mint amikor gyer­mekkorára néz vissza a felnőtt. Van másfél szabad órája? - kérdi a sorozatra csalogató hír­verő: van, csak az Istenért, ne az éjszaká­ban. VM. Újra szól a dzsessz a HEMO-ban Világhírű művészek koncertje Szolnokon A „Bitié Moon Jazztársaság” és Helyőrségi Művelődési Otthon közös rendezésében szombat este nyolc órakor kétzongorás koncertet ad Szakcsi Lakatos Béla és dr. Vukán György. Szakcsi Lakatos Béla legutóbb hét évvel ezelőtt lépett fel a megyeszékhelyen. Vele be­szélgettünk a hangverseny előtt.- Az életútjuk iránt érdeklő­dőnek feltűnik, hogy mindketten magas fokú komolyzenei ■vég­zettséggel rendelkeznek, s hogy mindketten_autodidakta módon váltak hírneves dzsesszmuzsi­kusokká.- Valóban így van - pedig ez a mi fiatalságunk idején még nem ment könnyen! Akkoriban ugyan a dzsesszt már nem so­rolták a kapitalizmus elvetendő és elítélendő termékei közé - ennek ellenére semmiféle úton­­módon sem lehetett tananyag­hoz jutni. Tanulásunkat mind­össze néhány rossz minőségű magnószalag és az .Amerika Hangja” által sugárzott felvéte­lek segítették.- A dzsesszben ritkaság­­számba megy a kétzongorás formáció. Hogyan találtak egymásra partnerével?- Mintegy tizenöt évvel ez­előtt a nemrégiben elhunyt, nagyszerű dzsesszzongorista, Gonda János egy négyzongorás koncertet hozott össze, mely alkalommal Csík Gusztáv, dr. Vukán György és jómagam voltunk partnerei. A mai napig nem tudom elfelejteni ezt a hangversenyt; négy csodás Steinway zongorán játszottunk - és ekkor derült ki, hogy mi ketten tökéletesen tudunk egy­máshoz alkalmazkodni. Olyan ez, mint egy jó házasság: en­gedni kell a másikat is érvénye­sülni a produkció érdekében. De szép lenne, ha a politikusok is így gondolkodnának! Mint ahogyan többi művész vendégünktől, így Öntől is megkérdem: hogyan látja a dzsesszmuzsikusok helyzetét ma Magyarországon ?- Meg kell mondanom, hogy elég kilátástalannak látom a helyzetet. Hazánkban a dzsessz sohasem tartozott a legnépsze­rűbb műfajok közé, az operett és a cigányzene mindig megelőzte a sorban. S ez még mind nem elég: lehet, hogy a mai gazda­sági helyzet „eredményeként” a tehetséges muzsikusok elmene­külnek innen. A dzsessz nem kap támogatást; a szponzorálás is ritkaságszámba megy. Már­pedig az oly sűrűn emlegetett Európához való csatlakozást pezsgő dzsesszzenei élet nélkül el sem tudom képzelni.- Mit hall Önöktől a szom­bati koncert közönsége?- Szólóban saját szerzemé­nyeinket adjuk majd elő - ket­tesben pedig örökzöldeket ját­szunk. Szathmáry Judit A milánói Scala és a New York-i Metropolitan között Rost Andrea Szolnokon énekel A Tallinn Általános Iskolában figyeltek fel a hangjára Négy előadásból álló kamarakoncert hely­színe lesz Szolnokon a megyeháza díszterme. Az első program, Rost Andrea áriaestje ok­tóber 2-án, hétfőn, 19 órakor kezdődik. Ezt követi október 30-án a Budapesti Fúvós­együttes, november 27-én Kincses Veronika és Vajda Gergely, míg december 18-án az Auer vonósnégyes műsora. sedett. '91 óta a bécsi Staatsoper tagja. Ta­valy a milánói Scalá­­ban, idén a Salzburgi Ünnepi Játékokon, il­letve Londonban a Covent Gardenben énekelt. Jövőre már szerződése van a New York-i Metropolitan Operába, ahol Doni­zetti Szerelmi bájital című operájában mu­tatkozik be. Hogyan éli meg a sikert? Munka nélkül nem megy. Sokat kell ... és másik arca készülni, dolgozni. Az tény, hogy a milánói Scalában való éneklés rangot ad. A külföldi utak a gyermekeimnek is nehezek érzelmileg. Sokszor helytállt mellettük az édesanyám és a férjem. A lányom tíz-, a kis­fiam ötéves. Már nagyobbak, hamarosan velem együtt utazhatnak. Tervezzük, hogy esetleg Szolnokra is elkísérnek.- A szolnoki programban szerepel Chopin g-moll balladája, énekel áriát Mozart (A va­rázsfuvola, Figaró házassága), Donizetti (Don Pasquale, Lammermoori Lucia), Verdi (Rigo­­letto, Traviata), Gounod (Rómeó és Júlia) ope­ráiból, Liszt Mefisztójábál. A repertoárt ki ál­lítja össze?- Természetesen minden alkalommal én, a férjem segítségével. * Rost Andrea áriaestjén zongorakísérőként köz­reműködik a férje, Harazdy Miklós, aki zongo­ratanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, Falvay Sándornál végezte. Zongorakísérőként énekversenyeken, ária- és dalesteken közreműködött töb­bek között London­ban, Helsinkiben, Athénban, Barcelo­nában, Amsterdam­ban, Dániában, Moszkvában, Köln­ben, Párizsban. Kar­­mesférkéát ídSfr1 tpáP-f!' dúsban debütált. Harazdy Miklós -scs-Rost Andrea egyik... A művésznő budaörsi lakásán cseng ki a tele­fon. Rost Andrea kedvesen fogadja érdeklődé­sünket a szolnoki fellépés előtt. <- Mindig szerettem énekelni - mondja. - Hét-nyolc éves lehettem, amikor felfigyeltek a hangomra a szolnoki Tallinn általános iskolá­ban. Pesten születtem, azonban kisiskolásként néhány évig a nagyszüleimnél laktam a Tisza­­parti városban. 14 éves elmúltam, amikor el­kezdtem énekelni tanulni.- Ön ’ 89-ben fejezte be énektanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Már ezt megelőzően is díjakat nyert Hollandiában, Athénban, Barcelonában, nemzetközi énekver­senyeken. Operaéhekesi portréja ezután kitelje­’96-ban százéves lesz a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium üreg, de nem vén gimnázium A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium és Közgazdasági Szak­­középiskola nevezetes születésnap előtt áll - jövőre lesz éppen százesztendős. A szép kort természetesen illendő méltóképpen megünnepelni. Éppen ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy a jubileumra már évek óta készülődnek, tervezgetik, szervezik az eseményeket. A Teleki Alma Mater Alapít­vány 1991 óta működik - fel­adata egyebek mellett az, hogy a nevezetes centenáriumot Megszervezze. Ennek jegyében szerveznek - szeptember 30-án - egy találkozót az öregdiákok­kal, melyre természetesen min­den érintettet várnak. A szervezők nagyon remélik, hogy sokan elmennek ezen a napon az öreg iskolába, hiszen nagyon sokan vannak, akik ott diákoskodtak. Az egyeztető megbeszélésen részletesen szó esik a számba jöhető progra­mokról és minden egyébről, ami a centenáriummal kapcso­latos. Nyilván várják az ötleteket, javaslatokat, hiszen most még semmi sem késő, idő a jubile­umi eseményekig még bőven van. Hogy az öregdiákok ponto­san tudják, hol várják őket: a gyülekező a gimnázium főépü­letében lesz. Ezt követően dél­előtt 10 órakor plenáris üléssel kezdődik a találkozó, melyen többek között tájékoztatást kapnak a résztvevők az eddig végzett munkákról, valamint az előkészítő bizottságok megala­kítása, után papírra vetik az is­kola 100 éves születésnapja előkészítésének ütemtervét. Tehát, a szervezők minden volt telekist szeretettel várnak. Jó, ha az iskolavezetés előre tud a részvételi szándékról, persze azokat az öregdiákokat sem küldik el, akik későn értesültek az eseményről, és váratlanul toppannak be. Patkós Éva Megjelent az Év fotói album, melyben az 1994. esztendő legjobb képeit válogatták össze a szerkesztők. Megyénkből csupán két alkotó, Mészáros János és Barna Sándor (lapunk munkatársai) képei találhatók a reprezentatív könyvben, mely a Pelikán Kiadó gondozásában látott napvilágot. Mészáros János sajtófotó díjas képriportja a szajoli vasúti katasztrófát örök ­tette meg, míg Barna Sándor fotói a Devils Motoros Klub találkozóján készültek. Ürganunák a köbön A múlt héten adtunk hírt arról az újszerű televíziós filmsorozat­ról, amelyet alkotói gyermekeknek szánnak, s amely sci-fi törté­netbe ágyazottan oktat-nevel. Az Ürgaminák országos beharan­­gozója a szolnoki Hozam Klubban volt, ahol Czégé Zsuzsa, a Felix Film producere szakmai titkokba avatta be az érdeklődőket. A.filmsorozat ötleté másfél évvel ezelőtt született, amikor is Czégé Zsuzsa úgy látta, hogy több szempontból is reménytelen a fia­talok helyzete. Úgy vélte, létre kell hozni egy sorozatot, amely oktat és szórakoztat is egyben, így született meg a Science fic­­tion külsőbe csomagolt Űrgam­mák terve, amely fő törekvése a szórakoztatva oktatás lett. Az első forgatókönyv egy év alatt készült el, s az írásba szaktanáro­kat is bevontak. A tudást játékos formába csomagolják, hogy ne úgy érezze a gyerek, hogy éppen most tanítják vagy oktatják. A sorozat alapjátéka röviden: hat gyerek egy véletlen révén a szó szoros értelmében rabjaivá válik kedvenc videojáték-prog­ramjának: a gép ugyanis beszip­pantja őket. Hirtelen egy idegen űrhajón találják magukat, de sze­rencsére ismerik annak berende­zéseit és a játék szabályait, így a segítségére tudnak lenni a két űr­lénynek - Dexternek és Szinisz­­temek. A díszlettervezők kiválasztása igen alaposan történt, s csak a 6. nyerte meg a pályázatot, mivel mindegyik az amerikaiakat akarta másolni, ám a sorozat ké­szítői olyat szerettek volna létre­hozni, amilyen még nem volt. A gyerekszereplőket is több mint 600 jelentkező közül válasz­tották ki. A készítők hangsúlyozták: tud­ják, hogy nem ez oldja meg az oktatás helyzetét, s is nem akar­ják átvenni a pedagógusok szere­pét, de kiegészítőnek szánják so­rozatukat az oktatáshoz. A tévénézők egyébként elő­ször november 10-én találkoz­hatnak az Űrgammákkal. BGy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom