Új Néplap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-22 / 223. szám

1995. szeptember 22., péntek Az Új Néplap Kunszentmártonban 5. oldal Borika néni, a kofa Pintérné Borika néni jószerével mindenkit ismer. Nem csoda, elvégre ötven éve piacozik. Néptelen a piactér, pedig kedden és csütörtökön sok százan kínál­ják itt portékáikat. Hogy honnan? Helyből, Szentesről, Mezőtúrról, Hódmezővásárhelyről, a Tizazug kisebb-nagyobb falvajból. Most mutatóban akad vásárló, az el­adókról nem is beszélve. Azért mi találtunk egyet, Pintér Jó­­zsefné a neve. Amúgy mindenki csak Borika néninek hívja, és ke­reken ötven esztendeje, hogy va­lamit eladni először kiballagott. Akkor még máshol volt ez a zsibvásár, de ő azóta is a piac nélkülözhetetlen „tartozéka”. Akár hétfőt mutat a kalendárium, akár vasárnapot, akár csütörtököt. Nem tehetősek az itteni népek, summázza a fél évszázad lénye­gét. Nála akkor éppen 80 forint volt az uborka, 20 forint egy adag zöldség, a krumpli 45, a szőlő 50, a karfiol 100, a retek meg egy hú­szas. Gyéren cseppent ezen a na­pon, mutatja: 600 forint a bevé­tele, de hát mit csinálna otthon? Reggel, hatkor kitolja a kis kocsi­ját, és a kora este veti, viszi haza. Öt gyereke, öt unokája, négy dédunokája van, de kofa egy sem lett közülük. Hogy miért? Ezt így okolja: „Kedves, itt nyáron nagyon meleg, télen nagyon hideg van, ősszel meg zuhog az eső. Az ef­féle nem hiányzik senkinek, ne­kem elhiheti, mert régóta csiná­lom. És mi lett a haszna? Nézzen rám: nem szereztem görbe házat, csak görbe hátat. Ennyi. Ha ír ró­lam, ezt ki ne felejtse!” Ki is a jegyző? Városi oldalainkon mind­egyik alkalommal bemuta­tunk a település vezetői, irá­nyítói közül valakit. A sort dr. Nagy Györggyel kezdjük. Tiszafüreden született, általá­nos és középiskolai tanulmá­nyait is ott végezte, majd a jogi diplomáját a szegedi egyete­men szerezte. Ezt követően Debrecenben dolgozott a bíró­ságon meg az ügyészségen, és az idén nyáron múlt tíz éve, hogy Kunszentmártonba költö­zött. Itt volt állás, és a tanácsnál az igazgatási osztály vezetője lett. A felesége doktor, két évet a kórházban töltött, jelenleg körzeti és háziorvos. Két apró­ságot nevelnek. A teljességhez hozzátartozik, hogy Nagy György 1987-90 között a Kunszentmárton és Vidéke ÁFÉSZ jogtanácsosa volt, majd 1990-től a város jegyzője. Hogy mi a feladata? Ez igen sokrétű, és elsősorban az apparátus szakmai munkájá­ért felel. Magyarra fordítva: azért, hogy minden a jogszabá­lyok szerint történjen. Jelenleg harmincnyolcán dolgoznak a városházán, és ez a szám év végére hárommal lesz kevesebb. Ugyanis annyian mennek nyugdíjba, és a jelen­legi elképzelések szerint a he­lyükre nem vesznek fel senkit. Sőt, már a korábban megürese­dett állásokat sem hirdették Dr. Nagy György, Kun­szentmárton jegyzője meg. (Hiába, a Bokros-csomag náluk is érezteti hatását.) Mint korábban említettem, a jegyző úr elsősorban a testület szakmai munkájáért felel. Ezenkívül sokan, nagyon so­kan keresik fel szociális ügyekben. Kinek'segély, kinek pénz, kinek lakás, ilyen-olyan támogatás kellene, holott ez nem az ő feladata, hanem egy bizottságé. Ez a gyakorlat egy­értelműen mutatja: szegénye­dik az ország, szegényednek az emberek. Hogy mi a hobbija? Olvasni mindig nagyon szeretett és sze­ret ma is. Hogy mit? Jószerével minden érdekli. Feltéve, ha az ideje engedi, mert valahogyan ebből soha nincsen elég. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós - Fotók: Mészáros János Egyre több műszaki mentés A helybeli lánglovagok jog­szabály szerinti összetétele sa­játságos. Hivatásos tűzoltó kettő van, illetve egy közal­kalmazott. Kívülük az önkén­tesek között is akadnak vagy kilencen, akik az EFA-val vagy a vágó-feszítővel rendelkező Volkswagen Transporterrel bevetésre indulhatnak. Mert itt is éjjel-nappali a szolgálat, hiszen a városon kívül jó né­hány környékbeli település is hozzájuk tartozik. Mint Halasi Balázs őrnagy úrtól, a parancsnoktól megtudtuk, át­lagosan évente kilencven-száz vonulásuk akad. Az idén eddig már hetven volt, s nagy részük avar-, tarló- és erdőtűznek bizo­nyult. Ezenkívül kárt okozott az udvari hulladék, szemét égetése, különösen amikor a melléképü­leteket sem kímélte a vörös ka­kas. Arra is adódott példa, hogy az apróságok tüzeskedtek, amit azután a tanya széna- és szal­maboglyái bántak. Sajnos a fele­lőtlen közúti közlekedés, az eszeveszett száguldás, az italo­zás egyenes következménye, hogy egyre több a műszaki men­tés. A minap is mi történt? Csépa és Tiszasas között jó 140 kilométeres sebességgel nekiro­hant egy kocsi az út menti ha­talmas fának. Azt gyökerestül, tövestül kitépte, a benn ülő fiata­lok abban a pillanatban ször­nyethaltak. A kocsi valósággal összegubancolódott, olyannyira, hogy az utasok földf maradvá­nyaihoz úgy bírtak hozzáférni, hogy szét kellett vágni a jármű tetejét. És az efféle mentés saj­nos egyre gyakoribb. V alószínű, a jelenlegi lakta­nya nem a végleges, hiszen az épület, no meg a telek a karme­lita rendházé. Ők visszakapták, de hogy mikor lesz költözés, ez még talán^. Ahogy hallottam, pályázat révén épül az új lakta­nya, és megkapják a volt mun­kásőrség épületét. A költözkö­désnek december 31-ig kellett volna megtörténnie, de ebből akkorra aligha lesz valami. Ámbár a helyi lánglovagok tö- ‘ retlenül bíznak a régi szólás­mondás erejében, miszerint: ami késik, nem múlik. A városi tűzoltóság tulajdonát képezi az a vágószerkezet is, amelyet Csík Mátyás és Ko­vács Sándor mutat A környék legnagyobbja Nincsen abban semmi túlzás, hogy a Veress János Szakkö­zépiskola és Szakmunkásképző Intézet a környék legna­gyobb sulija, hiszen a legújabb statisztikák szerint összesen 698 nappali tagozatos tizenéves látogatja óráit, foglalkozá­sait. Ezenkívül akad még két levelező osztály is, ami nem más, mint szakmunkások szakközépiskolája. Ide is jár vagy hatvankét felnőtt. Hogy honnan jönnek a diákok? Természetesen legnagyobb­részt helyből, azután Csépáról, Tiszasasról, Tiszaugról, Tisza­­kürtről, Cserkeszőlőről, Öcsöd­ről, Mesterszállásról, Nagyrév­ről, Tiszaföldvárról, Martfűről, Békésszentandíásról, Szarvas­ról stb. Ősztől kollégiummal is rendelkeznek, ahol a hét elejé­től a végéig negyvenhat lány meg huszonnégy fiú talál ott­hont. Közös ismertetőjelük, hogy a Jászságból vagy a Kun­ságból, esetleg olyan távoli vi­dékekről érkeztek, ahonnan le­hetetlen a bejárás. Ezeket a ta­nulókat negyvenhat tanár és gyakorlati oktató, további hét szakoktató tanítja. Azért kar­csúsodon az állomány, mert el­küldték hét technikai dolgozót. Ide többféle iskolatípusba je­lentkezhetnek az általános is­kola végzősei. Van egy mező­­gazdasági gazdaasszonyképző, ahol a sütésen-főzésen kívül a kertészkedés, a szabás-varrás meg bizonyos egészségügyi ismeretek sem hiányoznak a tantárgyak közül. A hároméves képzés inkább a fiúkra vonatkozik, hiszen ezeken ők vannak többen, bár akad közöttük lányos szakma is. így képeznek villanyszere­lőket, férfi- és nőiruha-készítő­ket, szűcsöket, vas- és fém­szerkezeti lakatosokat, mező­gazdaságigép-üzemeltetőket, kőműveseket, épületasztaloso­kat, kereskedőket, épületlaka­tosokat, autószerelőket meg fodrászokat. Ezeken kívül a négyéves szakközép-iskolai képzés is elkezdődött, ahol a legidősebbek jövőre érettsé­giznek. A képzés pontos meg­nevezése: mezőgazdaságigép­szerelő és -gép-üzemeltető szakközépiskola. Sőt vannak kereskedelmi szakközép-isko­lai osztályaik is, itt a legidő­sebbek már harmadévesek. Többségük lány. Ennyit dióhéjban erről a suliról, amely több mint hét­százötven nappali és levelező tagozatos diákjával a környék legnépesebb, legnagyobb is­kolája. Az első osztályos leendő gazdaasszonyok életük legelső ebédjét készítik Döntetlen lett Nagyon kevés helyen, de azért Kunszentmárton 6-os számú vá­lasztókerületében megtörtént az a csoda, hogy a múlt évi, december 11-i helyhatósági választáson két induló is hajszálra ugyanannyi szavazatot kapott. Számolták egyszer, megnézték kétszer: dön­tetlen lett. Azóta ennek a körzet­nek nincs helyi, városi képvise­lője, ugyanis a törvény úgy ren­delkezik, hogy a választások után hat hónapot kell várni a soron következő időközi voksolásra. Jó, jó, mondja valaki, a fél év már bőven letelt. Le, ez nem vitás, de akkor meg következett a nyár eleje, és vele együtt a soros me­zőgazdasági munkák. És ugye amikor kaszál, kapál, kinn dolgo­zik az ember, nem ajánlatos vok­solásokat szervezni. így történt itt is. A helyi választási bizottság döntött, és ebben a kerületben ok­tóber 8-ra, vasárnapra ismét ur­nák elé hívja az ott élő, szava­zásra jogosultakat. Korábban azt hallottuk, többen próbálkoznak, de megtudtuk: a négy-öt névből végül is kettő maradt a rostán. Ábécésorrendben: dr. Pálfy Tibor és dr. Ravai Alexe. Egyébként a múlt év végén is ők kapták a holtversenyes, legtöbb voksot ebben a kerületben. Nos, uraim, hölgyeim, október 8-án lehet választani! És szavazni valakire. Abban bízva, hogy most talán nem lesz megint döntetlen... Miről ír a helyi újság? Akad a településnek egy helyi lapja, amelyik a Kunszenti Hírek nevet viseli. Általában kétezer példányban jelenik meg, és van abban minden, akár a jó boltban. A teljesség igénye nélkül né­hány téma a legutolsó, szeptem­beri számból. írás jelent meg a templom százéves toronysisakjá­ról, visszatekintettek az önkor­mányzati munka elmúlt nyolc hó­napjára egy képviselő tapasztala­tai alapján, képes beszámoló az Epres-kerti népünnepélyről, egy erdélyi útról, de olvashatunk itt anyakönyvi híreket, az elhunytak neveit, életkorát; több apró hír akad benne a Tiszazug sport- és kulturális eseményéről, a helyi fo­cisták nem éppen sikeres rajtjáról. Az itteni focidrukkerek, szurko­lók, szakemberek bíznak abban, hogy egyszer minden rossz soro­zat megszakad, így a nyeretlenség is. Hozza az újság azon cikkek címét, megjelenési helyét, ame­lyek ugyan más lapokban láttak napvilágot, de a településsel fog­lalkoztak. Ezekből kiderül, hogy lapunk augusztusban négyszer írt a Tiszazugról, jobban mondva Kunszentmártonról. Végezetül, de nem utolsósor­ban akadnak a tizenhat oldalas kiadványban érdekesebbnél ér­dekesebb hirdetések is. Árulnak gyümölcsöst, telket, családi há­zat, szántót, rotációs kapát, boro­zót bérbe adnának, szántást vál­lalnának, sőt a számok világában kissé gyengécske nebulóknak matematikakorrepetálást is aján­lanak. Aki nem hiszi, vegye meg a lapot az árusításra kijelölt helye­ken. Hogy mennyibe kerül? Két fémhúszas éppen kifutja. asztalosmesterről és családjáról van szó. Fenyőfával dolgoznak, ame­lyeket rendszerint Ukrajnából szereznek be, olykor máshon­nan is. Részben itt fűrészelik méretesre őket, és főleg a ke­reskedők vásárolnak tőlük. Meg azok a különböző csalá­dok, építkezők, akik jó és az át­lagosnál olcsóbb termékekhez szeretnének jutni. Mert itt akad kerítésléc, csiszolt deszka, de ha belső térelválasztásra kell valami, akkor sem jönnek za­varba. A kiszolgálás napfelkel­tétől napnyugtáig tart, ily mó­don állnak a tisztelt vásárlók rendelkezésére. Ha valaki azonban esetleg szombat dél­után vagy vasárnap érkezik, akkor sem felesleges az útja. A Família Kft.-ből valaki kiszol­gálja. Miért, miért? Mert ebből élnek, ez a munkájuk, a hobbi­juk. Soroljam még? Ez a deszka nemcsak méretes, de tökéletesen sima is lesz A Família Kft. ülik rájuk, noha nem a televízió közismert személyeiről van szó. Annyiban hasonlítanak té­vésorozat hőseire, hogy ők is családi vállalkozásban teszik a dolgukat, ráadásul szintén messze földön híresek. Hogy miért? Nem másért, mert üzleti kapcsolatban állnak a fél or­szággal. Szóval Nyercse László Jaj, csak nehogy továbblépjen! Avagy védőkorlát a Körös partján, amikor éppen nem véd. Az ártatlannak felül hiányzik egy darabja, máshol alul nincs meg belőle egy szakasz, de olyan helyet is találtunk: se alul, se felül semmi. Aki pedig itt netalántán leesik, nagy valószínűség­gel vagy a kórház, vagy a végső kenet várja. Az alábbi sorokat nem a papok, de még nem is a baleseti sebészek, hanem az érintettek szíves figyelmébe ajánljuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom