Új Néplap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-20 / 221. szám
1995. szeptember 20., szerda 3. oldal Megyei Körkép Százhetven jelentkező Közgazdásztávoktatás Három éve működik a Szolnoki Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán a Dél-alföldi Regionális Távoktatási Központ dr. Ürmössy Ildikó vezetésével. A főiskola, távoktatási programjának keretében most először indítja a négyéves, kereskedelmi szakos közgazdászképzést. A diploma ugyanolyan értékű lesz, mint a nappali tagozaton végzetteké. Ami a távoktatásos képzés előnye: nincs felvételi, és már egy nyelvvizsga elegendő a diploma megszerzéséhez. Az önálló tanulást kétnapos konzultációk - az első október 6-7-én lesz - segítik. A tandíj szemeszterenként 45 ezer forint. A kukorica az idén nem hoz pénzt Szily Géza festőművész kiállítását nyitották meg tegnap Szolnokon, a Mól galériájában. A megnyitón Szemadám György festőművész méltatta Szily Géza munkásságát, különösen az akvarell terén nyújtott kiemelkedő eredményeit. A kiállítás október 9-ig tekinthető meg. fotó: barna (Folytatás a: 1. oldalról) Manapság 1200 forintos tonnánkénti árról is hallani, ám mindez kevés ahhoz, hogy a gazdálkodók a jövőben is vállalják a komoly termelési kockázatot. A siló- és a hibridkukorica területe szintén csökkent az elmúlt évhez képest, az előbbi 15 ezer, az utóbbi pedig 6700 hektárra. Míg a silónál a megfogyatkozott állatállomány játszott ebben szerepet, addig a hibridnél exportproblémák jelentkeztek. Számottevő vetőmagkészletek maradtak a belföldi és a FÁK-országokbeli keresletcsökkenés miatt. A kukorica kudarca mindenekelőtt az aszállyal hozható összefüggésbe, a júliustól kezdődő száraz periódus hatását ugyanis egyszerűen nem lehetett kivédeni. A talaj vízkészlete annyira lecsökkent, hogy sok helyütt öntözéssel sem lehetett pótolni. Talaj-előkészítési, fajtaválasztási és gyomirtási gondok is adódtak. Az is .igaz viszont, hogy a hektáronkénti 6-9 ezer forintos gyomirtási költséget a kultúra nem viseli el. Ma még ugyan korai a kukorica ez évi terméseredményének következményeit kutatni, de annyi már bizonyos, hogy belátható időn belül megjelenik a húsárakban. L. Z. Az 1868. évi földrengés a Jászságban Bár hazánk a szakemberek szerint nem földrengésveszélyes terület, időről időre azonban itt is megmozdul a föld - legutóbb például néhány nappal ezelőtt az Észak-Dunántúlon. A dokumentumok és viszszaemlékezések szerint a megyében is volt már súlyos károkat okozó földmozgás. Megyénk területének nagy része földrengési gócokkal nem rendelkezik. Az elmúlt században sajnos kivételt képezett Jászberény és vidéke. 1868-ban az eddiginél lényegesen erősebb rengések jöttek a Jászságban, amelyek június 21- től november 4-ig tartottak. Ez alatt az időszak alatt a bizonytalanság és az állandó félelem sújtotta a lakosságot. Szerencsére az anyagi károkon kívül, melyeket főleg a lakóházak, épületek megrongálódása okozott, haláleset nem történt. Jászberényben 1868. június 2 J-én reggel fél hétkor jött az első lökéshullám, erős morajjal, és mintegy másfél másodpercig tartott. A rázkódás olyan erős volt, hogy a szabadban is észlelték. A hatás a házak belsejében még nagyobb volt, a gerendázat recsegett, és úgy tűnt, mintha a padláson egy kocsi robogott volna keresztül, a falakon függő tárgyak pedig csörömpölve himbálóztak. Jászladányban a rengés reggel 6 óra 12 perckor jött, és három erős lökésből állt, ami néhány ház, kéményének a felső tégláit rázta le. Jászfényszarun reggel 6 óra 13 Korabeli térkép a földrengés irányáról perckor jött az első rengés délkeletről, és mintegy másfél másodpercig tartott. A földrengési időszak alatt megfigyelték, hogy sajátságos, sárga színű, átlátszó ködfelhő mutatkozott a reggeli órákban, majd lassan emelkedett, később szétoszlott. Ez a különös jelenség még ma sem magyarázható meg pontosan. Mindenesetre az ebben az időszakban készült földrengési megfigyelés az emberek hallucinációjának írja le. A rengés a Mátrából jött három vonalban, melynek középső, legerősebb vonala Jászapáti, Jászjákóhalma, Jászberény irányába vonult, onnan délnyugatra haladt Jászfényszaruig, majd továbbment, északnyugat-észak irányban. Hatvan felé. Az anyagi károkat csak évekig tartó munkával tudták helyrehozni. Szikszai Mihály levéltáros Megvalósuló Tisza-tavi elképzelések A kiskörei erőmű nyeresége várhatóan a régióban marad Tegnap délelőtt Tiszafüreden ülésezett a Tisza-tavi Önkormányzatok Szövetsége (TTÖSZ). Az igen fontos kérdéseket - a víztározó komplex hasznosításának esélyei, a működtetés rendje és belső szabályozása, a térség hasznosításában érdekelt négy megye együttműködési szerződése stb. - megtárgyaló tanácskozáson a megyék közigazgatási szakemberei és tizenkét térségi önkormányzat képviselői jelentek meg. A szövetségi együttgondolkodást tegnap az befolyásolta legjobban, hogy Jász-Nagykun- Szolnok, Heves, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megye Tisza-tavi tanácsai, majd önkormányzatai évek óta makacskodva küzdenek azért, hogy a régió kormányszinten is értékének megfelelő megítélésben részesüljön. Idén mégis úgy néz ki, hogy első csatát nyert a Tisza-tó. Hiába főz ugyanis vízzel a kormány, remény van arra, hogy a régió pénzhez jut. Elsősorban a kiskörei erőmű révén, melynek nyeresége - 150-200 millióról van szó évente - várhatóan visszaforgatható lesz a térségbe. Ez utóbbit erősítette meg dr. Nagy István, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kötivizig) igazgatója is. Kiemelte, hogy idén a kormány figyelme - köszönhetően a térség országgyűlési képviselőinek - a régióra is koncentrálódott. Miután a TTÖSZ tagjai pozitívan fogadták ezt a bejelentést, az ülés a komplex hasznosítás szellemében folytatta a munkát. Ennek kapcsán zöld utat kapott a Kötivizig koórdinálásával elkészített tanulmányterv, mely a jövőben egyértelműen szabályozni kívánja a tározó működési rendjét, beleértve a vízgazdálkodás, kempingezés, a környezet- és természetvédelem még tisztázandó kérdéseit is. A tiszafüredi Tourinformiroda jövője volt a tét, amikor az iroda anyagi támogatásáról szavaztak a jelenlévők. A terv szerint a 19 település a vendégforgalommal arányosan biztosítaná a nonprofit jellegű intézmény 2,8 milliós éves költségvetését. Hiába ítélték meg pozitívan az önkormányzatok a Tourinform tevékenységét, a finanszírozásról csak testületeik jóváhagyásával dönthetnek majd. PM. Riasztóberendezés őrzi a jászapáti víkendházakat A betörő nem járt szerencsével Vannak környékek, amelyek a nyári szezon elmúltával szabad prédaként várnak a betörőkre. Minthogy minden hétvégi ház mellett nem állhat egy-egy rendőr, a vityillók védelmére egy egészen más módszert dolgoztak ki és helyeztek üzembe Jászapáti üdülőövezetében a vagyonvédelmi szakemberek. Az ötlet persze nem új még azon a vidéken sem. Próbálkozások is történtek már az utóbbi években a kármegelőzés elektronikus módszerének bevezetésére, de az akkori árajánlatok meghaladták a nyári lakok tulajdonosainak anyagi lehetőségeit. Az elmúlt nyáron azonban egy helyi vállalkozó viszonylag kedvező árért kínált bevezetésre egy számítógépes vezérlésű riasztórendszert. Népszámlálás 1996 áprilisában a Központi Statisztikai Hivatal évtizedközi, úgynevezett kis népszámlálást végez. A társadalmi-gazdasági folyamatok figyelemmel kísérésének egyik alapfeltétele, hogy a szakemberek információval rendelkezzenek a lakosság kor, nem, iskolai végzettség szerinti megoszlásáról, családi és gazdasági viszonyainak öszszetételéről. Ezekhez az információkhoz a népszámlálások során lehet hozzájutni. Az ország egész lakosságára kiterjedő népszámlálást a KSH tízévenként végez, a legutóbbi 1990-ben volt. Az elmúlt fél évtizedben jelentős változások zajlottak a gazdasági és a politikai életben. A privatizáció, a tulajdonviszonyok módosulása átrajzolta a népesség társadalmi, foglalkozási összetételét. Az 1990-ben meglóduló munkanélküliség napjainkban a lakosság több mint tíz százalékát érinti. A gazdasági és társadalmi folyamatok átalakították a személyi és családi arányokat, elengedhetetlenné vált az adatok felfrissítése. A kis népszámlálást a lakosság két százalékán - reprezentatív mintán - végzi majd el a KSH. FEB Az ötszáz házat magába foglaló üdülőtelep egyik utcája összefogott, és az ottani harminchat háztulajdonosból huszonötén a jelzőrendszer bevezetése mellett döntöttek. Erre alapos okuk is volt. hiszen közülük szinte mindenkinek volt már alkalma arra, hogy a sérelmére elkövetett betörések miatt bosszankodjon. A hálózat kiépült, és már néhány hete próbaüzemben működik, s mint A választ erősen befolyásolják az anyagiak. Persze, az sem mindegy, hogy milyen szív dobog a menyasszonyi ruha, a vőlegényi öltöny alatt. Oszaczkiné Berezvai Tünde és Oszaczki László Cserkeszőlőn esküdtek a napokban. Tünde így mutatkozik be:- Most végeztem a teológián, kántor vagyok. Itt dolgozom a Tiszazugban, énekelek, orgonálok, katolikus hittanos gyerekeket oktatok. Bejárok az állami gondozottakhoz is, szóval sokszínű a munkám. Mindegyiknek megvan a maga szépsége, az előbbinek az esküvők, az ünnepségek, az utóbbinak az, hogy a gyerekek között vagyok.- Hol ismerkedtek meg?- A templomban. Rádra - ahol a férjem lakik - hívtak orgonáink Egy évig halogattam, hogy elmenjek, aztán csak elfogadtam a meghívást. Én orgonáltam, a férjem meg a kórusban énekelt. így kezdődött. ahogyan azt a tapasztalatok is mutatják, nem is eredménytelenül. Az elmúlt hét végén ugyanis az egyik éjjelen a riasztó éles hangja verte fel a csendet. A betörőnek a fülsüketítő zaj hallatán inába szállhatott a bátorsága, mert épphogy csak megpiszkálta az ablak zsaluját. elállt eredeti szándékától. Betömi, de még kárt okozni sem tudott. Nem úgy a közelben lévő néhány, még riasztóval fel nem szerelt házikó esetében. Reggelre ugyanis több hétvégi ház feltörését jegyzőkönyvezhették a helyszíni szemlét végző nyomozók. H. Gy.- Hogyan tovább az esküvő után? László: - Én nagyon bizakodó vagyok. A váci izzóban dolgozom gépésztechnikusként. Mivel itt. a Tiszazugban nem találok munkát. Tünde jön Vácra dolgozni. Olyan időket élünk, amikor minden munkalehetőséget megragad az ember. Kezdetben a szüleimnél fogunk lakni, ott próbálunk majd építeni.- Mit várnak a közös élettől? Számítanak-e a nehézségekre? Tünde: - Mi keresztény módon gondolkodunk, ami azt jelenti, hogy nem ketten kezdjük el az életet, hanem Jézusra bízzuk magunkat. Én mindig is az Úrra bíztam magam, úgy voltam vele, hogy biztosan fogok találkozni azzal, akit ő mellém rendelt. És ez így is történt, hiszen szinte véletlen volt, hogy mi találkoztunk. Nekivágnak az életnek Éljen az ifjú pár! Hófehér, gyöngyös menyasszonyi ruha, emeletes esküvői torta, népes ünneplő vendégsereg - a legtöbb házasság így kezdődik. De vajon hogyan folytatódik? Egyáltalán: milyen folytatásra van esélyük ma a fiataloknak? Lenn, a délibábos Alföldön Persze jól tudom, hogy a címben idézett nóta nem a délibábos Alföldről, hanem annak egyik tájegységéről, a Hortobágyról szól. Mégis legyen szabad egy kis bukfenccel, egy kis „határkiterjesztéssel" most az Alföldről, szólnom. Már csak azért is, mivel a múlt héten zajlott le Szolnokon „Az Alföld helye a modernizációs programban” címmel az a tanácskozás, amely egy vitasorozat végére kívánt pontot tenni. Szó se róla, igazán dicséretreméltó, ha valaki vagy valakik tenni akarnak - használjunk nagy szavakat - az ország gazdasági, társadalmi felemelkedéséért. A kormány ezért el is készíttette a Modernizációs Programirodával a „Magyarország az új Európában” című vitaanyagát a modernizációról és a polgárosodásról. Csakhogy a programban megfogalmazott kívánságok, óhajok ellenére sem szabad elfelejteni, hogy az alföldi régió helyzete sokkal rosszabb, mint a dunántúlié. S ezenkívül azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az Alföld is sok kis régióra oszlik, amelyek gazdasági lehetőségei messze eltérnek egymástól. És azt is észre kell venni, hogy a modernizáció folytonos hangoztatása ugyan önmagában lehet szívmelengető, de csak akkor, ha tudjuk, miről is beszélünk. S kérdés, hogy az Alföld esetében valóban modernizációra vagy éppen egészen másra lenne-e szükség. Itt ugyanis jobb lenne a konzerváló fejlesztésről beszélni - ami ugyan első hallásra teljességgel ellentétes folyamatnak tűnhet, ám az Alföld esetében olyan tájegységről van szó, amely egyedülálló természeti értékekkel rendelkezik. S Európa nem azért jön hozzánk, hogy mindenütt önmagát lássa, hanem azért, ami sajátosan magyar Magyarországon. S ha valami, akkor az Alföld az. A tanácskozáson megfogalmazódott egy sajtónyilatkozat is, amelyben többek között rögzítik, hogy a készülő modernizációs programban az Alföld súlyának megfelelő szerepet és kiemelést kapjon, sürgetik az Alföld Szövetség mielőbbi megalakulását, s meghatározónak tartják, hogy az Alföld területfejlesztési, tájvédelmi és tájhasznosítási feladatairól szóló kormányhatározat végrehajtása mielőbb megkezdődjön. A viták tehát lezajlottak, a programot így is, úgy is „átröntgenezték" a szakmai, társadalmi és civil szervezetek - a többi a Modernizációs Programirodára vár, mármint hogy ezekből a javaslatokból menynyit és hogyan vesz figyelembe a végső program kidolgozásakor. Mindenesetre jó lenne végre ezután nem csak beszélni, hanem tenni is valamit - amint erre talán nem véletlenül a tanácskozás legifjabb tagja felhívta a figyelmet hogy ne csak a délibábot kergessük továbbra is a nagy magyar lapályon. Baranyi Gy. Toliforgatók, rádiósok eszmecseréje. Tegnap délután Szolnokon tanácskoztak Kelet-Magyarországazon újságírói, akik tagjai a szövetségük országos választmányának. Az eseményen - amelyen részt vett Bencsik Gábor, a MÚOSZ főtitkára - többek között szó volt az újságírói érdekvédelemről, a vidéki lapok, rádióstúdiók helyzetéről. FOTÓ: BARNA
