Új Néplap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-18 / 219. szám
1995. szeptember 18., hétfő A Szerkesztőség Postájából 5. oldal Nem volt elbocsátás Az augusztus 29-ei Fekete lyukban a szerző Jászberény óvodai intézményét veszi célba. Mivel az írás nem konkrét esetet tár fel, s nálunk történt belső, szakmai átszervezés, a félreértések elkerülésére szeretnék néhány gondolatot tisztázni. A városban az önkormányzat egy óvodai intézményt tart fenn, amely tizenkét tagóvodával működik. Ezekben az óvodákban nyolcvanegy óvónő áll alkalmazásban kilencszázkét gyermek nevelésére. A törvényi előírásoknak megfelelően, ez az óvónői létszám éppen elegendő a napi munka elvégzésére, tehát szó sem lehetett elbocsátásokról. Egyébként, aki csak kicsit is ismeri Jászberény nevelési-oktatási nézeteit, a helyi „létszámgazdálkodással” kapcsolatos elképzeléseit, az nem gondolhatta komolyan, hogy akár az óvodai nevelés területén szakmailag indokolatlan elbocsátásokról írjon. A cikkíró félreértése abból eredhetett, hogy elbocsátásnak minősítette az intézményen belüli munkahely-változtatást. A belső átszervezés során ugyanis valóban változtatott munkahelyet néhány óvónő - szigorúan önkéntes alapon -, szakmai szempontokat szem előtt tartva (általában csak egy óvónő távozásával csoportonként). Meg kell jegyeznem, hogy a szülők lehetőséget kaptak arra, hogy egy-egy szeretett óvó nénit követhessenek a másik tagóvodába. Többen éltek is ezzel, éppen a gyetmekek érdekében, háttérbe szorítva a szülői kényelmet. Úgy gondolom, a téves információ közreadása elkerülhető lett volna, ha a cikkíró meghallgatja az ügyben illetékes másik felet is. Beszteri Éva intézményvezető * Önnek igaza van, hölgyem, he kell ismernem: valóban nem volt elbocsátás a herényi óvodákból, ezt a szót rosszul használtam. Csakis átszervezés, amely érintette a glosszámban szereplő Mártírok úti tagóvodát is. A gond csak az, hogy itt új vezetőt neveztek ki az intézmény élére, aki magával hozott két óvónőt, akiknek úgymond helyet kellett csinálni. A cikkbeli kislány egyik óvónőjét ezért „átszervezték" (de gyönyörű szó!) az óvodán belül egy másik csoporthoz a dajkával együtt, a másiknak pedig mennie kellett, nem éppen önkéntes alapon - s történt mindez mindenféle előzetes szülői megkérdezés nélkül! Az új vezető óvónőhöz ezért a szülök 20 aláírással ellátott petíciót nyújtottak be, ámő-a szülök elmondása szerint - elzárkózott mindentől, velük lekezelően bánt - volt, aki sírva jött ki tőle -, és csak a saját pedagógiai érveit hangoztatta. (Pedig azt gondolom, sokan tudják: célszerű és kívánatos a gyerekek fejlődése szempontjából, hogy ugyanazok az óvónők legyenek a csoporttal az óvodai évek alatt.) Az óvodában „átszervezett" óvónőt végül visszahelyezték a csoporthoz, amit a másiknak is felajánlottak, de ö ezek után inkább nem jött vissza ebbe az intézménybe. A kedvenc óvónők „szülői követése” is szép dolognak tűnhet, ám azon mégis illendő lenne elgondolkodni, hogy vajon az óvoda van a gyerekekért (és a szülőkért) vagy inkább fordítva. b. gy. Ki mit tud? gondozottaknak Jó hangulatú kerti ünnepséget szervezett szeptember 14-én Szolnokon a 4. Sz. Gondozási Központ, Ipacs Piroska városi vezető gondozónő közreműködésével. Az ünnepségen hat gondozási központ tagjai és két szociális otthon lakói vettek részt. A szolnoki Deja Vu Duó és a Mezőtúri Nagyothallók Irodalmi Klubja adott műsort. A Ki mit tud?-on tizenhatan indultak vers, próza, ének, zene, tánc és egyéb kategóriában. A produkciókat a Szabó Rudolfné dr. országgyűlési képviselő vezette zsűri értékelte. Felvételünkön az első s egyben legidősebb, 92 éves Tasi Józsefné Tériké és kísérője műsorát örökítettük meg. FOTÓ: K. É. Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin Elölnézetben Nincs nyugta szegény Kossuth apánknak. Ha így marad, viharos utóéletéről gazdagabb történelmi anyag születik az utókornak, mint amit eleven életéről megírtak a történelemkönyvek. Hátulnézetben a minap volt alkalmunk találkozni egy, a „népi motívumokból” építkező új irányzattal, a „mocsokizmus” -sál. Gondunk van szobrunkra, mondhatnánk: alapzata és talapzata naponta kap új díszítőfestést, ennek okán rendszeres tisztogatást. De most nézzük a szobor másik oldalát: lábánál friss virág. Ez egy más világ. Valakinek kedves ez a szobor, tiszteli, szereti, ezért virágot hoz neki, s egy fület len vödörbe teszi. És benne van a csoda is! Csoda az, hogy a városunk „népművésze” nem bántotta a szobor virágát. Mert csak „hátsó"-kon éli ki aberrált hajlamát. Művészünknek üzenjük: ha a vödörre is volna ötlete, feltétlenül ugorjon fel hozzánk a füléért, hogy megfoghassa fülénél.-kk-A Vízművek Rt.-nél A számla kiegyenlítve, de postázva félévenként Immár közismert, hogy aki fizet, számlát kap. Méghozzá haladéktalanul. Ez alól a megyei Vízművek Rt. gyakorlata a kivétel. Személy szerint én február óta nem kaptam számlát, holott az OTP-átutalás révén a fizetéssel soha nem késlekedtem. Ebbéli panaszomat szeptember elsején személyesen adtam elő az egyik alkalmazottnak. akitől mereven azt a választ kaptam: „Félévenként küldünk számlákat a magas postaköltség miatt. Ha valaki havonta bejön érte, megkaphatja.” Ennek ellenére számla nélkül távoztam. Sérelmemet még csak vizsgálat tárgyává sem tette a magabiztos ügyintéző. Vajon hogyan reagálna a Vízművek Rt., ha saját gazdálkodásom érdekében félévenként egyenlíteném ki a számlámat? Kiss Endre Szolnok A Vízmüvek Rt. - a lakossági folyószámlával rendelkező fogyasztók vízdíjának értékét - mágneses adathordozón (digitálisan) adja át az OTP- nek. Ezen túlmenően számítógéppel elkészíti az írott formaszámlát és azt - a díj kiegyenlítése esetén - hathavonta elküldi a fogyasztónak postán keresztül. Ez a gyakorlat 1993 második félévétől így van. Egy évben kétszer, februárban és augusztusban postáznak. Tervezik, de csak 1996-tól, hogy havonta kiküldik a számlát a vízóra-leolvasókkal. A vízóra-leolvasó minden hónapban megjelenik a fogyasztónál, így az adott időszakban elfogyasztott vízmennyiséget a fogyasztó követni tudja. A vízszolgáltatásért járó díjat rendszeresen - jogszabályi előírásnak megfelelően - ki kel! egyenlíteni -, írja a Vízmüvek Rt. munkatársa válaszában. Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. A lengyel piac környékén Az itt lakók rendre vágynak Szolnok polgármestere úgy döntött, hogy a lengyel piacot ezután is működteti a város, és készek valamennyi, külföldről és hazánkból ideérkező piaci árusnak helyet adni, számukra a kényelmes árusítást megteremtik, és arról is szó volt, hogy a város kész elvállalni az ilyen piacok központjának szerepét. Úgy gondolom, hogy ez a polgármesteri döntés üdvözlendő, de mindezek ellenére feltétlenül meg kell említenem néhány dolgot, elsősorban a piac környezetével kapcsolatosan. A piaci parkoló már kezdetben is igen szűknek bizonyult, ebből eredően igen sok kocsitulajdonos a környék utcáit, tereit, közlekedési útvonalait tekinti parkolónak, akadályozva ezzel a járműforgalmat és az itt lakók mozgását, de veszélyeztetik testi épségét, nyugalmát, biztonságát is. Ebből eredően a környezet erősen szénnyezett, amit az itt lakók kénytelenek tűmi. Nekem úgy tűnik, hogy ennek a környéknek kezdettől fogva se ura, se gazdája nincsen, jóllehet ezekre az észrevételekre az arra illetékesek figyelmét több alkalommal is felhívtuk, Sajnos mindeddig semmi változás nem történt, továbbra is a fejetlenség az úr, a rendnek semmi nyoma. Igen sok jármű ott parkol, ahol akar, pedig sok esetben a parkoló is félig üresen áll; de hát tehetik, hiába vannak érvényes jogszabályok, ha nincs, aki eljárjon ezek szellemében. Úgy vélem, talán elsősorban a saját portánkon, környezetünkben kellene rendet teremteni, a környék lakóinak egészségét, biztonságát, nyugalmát megteremteni, és ha ez megvan, csak ez után jöhetne szóba a hetedhét országból idevándorolt piacosok kényelme, nyugalma. Juhász István, Szolnok Szolnok Város Kisebbségi Önkormányzata, a Cigány Konzultációs Tanács Balogh László elnök aláírásával nyilatkozatot juttatott el szerkesztőségünkbe. * Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy Farkas Flóriánt, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat, a Lungo Drom elnökét, valamint a helyi kisebbségi önkormányzat képviselőjét eddig ismeretlen tettesek megzsarolták. Életveszélyesen megfenyegették, és arra akarták kényszeríteni, hogy négymillió forintot adjon át. Ez a példa nélküli eset minden állampolgár számára elgondolkodtató. Mert nem csupán egy igen súlyos incidensről van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy közéleti politikus került veszélybe. Akik ismerik Farkas Flóriánt, minden kétséget kizáróan meggyőződhetnek tisztességéről, erkölcsi és politikai feddhetetlenségéről. Tettei igazolják, mennyire hitelesen képviseli a cigányság felemelkedésének ügyét, önzetlenül és a legteljesebb politikai felelősséggel. Mindannyiunk érdeke azt kívánja, hogy mihamarabb fény derüljön az igazságra. Ezúttal is szeretnénk együttérzésünket kinyilvánítani abban a meggyőződésben, hogy a cigányság jelenlegi helyzetében együtt kell cselekednünk. Bízva abban is, hogy közös összefogással megakadályozhatjuk az ehhez hasonló esetek előfordulását. Küldjön egy képet! A tiszafóldvári ács dinasztia A képen látható család Tiszaföldvár ácsmestereiről és családtagjaikról készült, 1943-ban. Állnak: Pethő László és felesége, mellette Köles Gábor és felesége, az első sorban személyem, mellettem keresztfiam, Vitkó Gyula, aki szintén ács volt. Nevükhöz fűződik többek között a református temetőben a nagytiszteletű református lelkész, Színi Béla köp-jafája, Ószőlőben a kisiskolából kialakított református templomban a kórust tartó két oszlop, amelyet Színi Béla lelkész tervezett; 1947-ben. Serfőző Lajos, Szolnok Utcanév-változtatások „szépséghibákkal” Vékony Tomika jól érzi magát Hálás szívvel mondunk köszönetét a kengyeli önkormányzatnak, Kengyel valamennyi lakosának, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben anyagiakkal segítették és támogatták kisfiúnk, Vékony Tomika gyógyulását, esélyt és reményt adtak ahhoz, hogy kisfiúnk állapotában kedvező változás történhessen. Nagy segítség volt számunkra nemcsak az a pénzösszeg, amit megkaptunk, hanem az emberek őszinte együttérzése és segíteni akarása is. Örömmel adunk hírt arról, hogy kisfiúnk állapota lényegesen javult. Vékony István és felesége A lap szeptember 2-ai számából értesültünk arról, hogy Törökszentmiklósorr már nem a Sallai utcában lakunk. Az 1994-es választásokat megelőzően egyszer már napirenden volt a kérdés. Akkor falragaszok hirdették az érintett utcákban a tervezett változást, aztán valami okból lekerült a napirendről. A mostani változtatást már kevésbé közhírelték. Például a Sallai úton egyetlen falragasz sem volt. Utólag kiderült, hogy néhány lakost megkérdezett ugyan az önkormányzati képviselő, hogy támogatja-e a tervezett változtatást, s mivel a válasz nemleges volt, nem is folytatta tovább a kérdezősködést. Tudok olyan utcáról, ahol szinte mindenki ellenezte, mégis megváltoztatták a nevét. Nem a régi utcanévhez való ragaszkodás a gond, hanem a változással járó bosszúság és kiadás. Egy családnak általában 10-15 szervhez, intézményhez kell bejelentenie a változást, amit ajánlott levélben „illik” megtenni. Ez manapság nem olcsó. Az önkormányzatnak is hasznosabb lett volna utcanévtáblák festése helyett másra fordítani ezt az összeget. A javaslattevő kulturális bizottság több helyen szorgalmazta az állítólagos történelmi utcanevek visszaállítását. Ebből kiindulva lett a Sallaiból Tenyői utca. Logikailag ez elfogadható, mert ez az utca valóban Tiszatenyőre Vezet, csak a dolog ott sántít, hogy ez korábban soha nem volt Tenyői utca. Volt ugyan a városban, illetve akkor még községben ilyen nevű utca, csak nem ez. Ha a kulturális bizottság közül valaki szakít rá időt és ellátogat az Almásy u. 20.-ban lévő helytörténeti múzeumba, ott talál egy korabeli térképet, melyen megtekintheti, hogy melyik volt a Tenyői utca Törökszentmiklóson. Azt kérjük az önkormányzattól, tegye közszemlére azokat az íveket, melyeket a lakosság állítólag aláírt a változtatásokat támogatva, és tájékoztasson bennünket arról, hogy mennyibe került az önkormányzatnak (illetve nekünk) ez a felesleges, átgondolatlan intézkedés! Egy volt Sallai úti lakos Jobb egy jó szomszéd sok rossz atyafinál A Wágner úti óvoda a vasúti töltés és a garázssor közötti területre épült, úgy 20 évvel ezelőtt. Nem védi semmi az óvodát, csupán egyetlen szomszédunk van, a Delta Corall Ipari és Kereskedelmi Kft. A szomszédságról igen sok közmondás él a köztudatban, rájuk a címben megfogalmazottak az érvényesek. A költségvetés szűkössége miatt óvodánk az idén kétmillió forintot kapott a vizesegység felújítására, de ez a pénz csak a fele munka elvégzésére volt elegendő. Szülők, óvónők közösen fáradoztak az esztétikus, szép környezet megteremtéséért, azonban tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ért. Mégsem kellett lemondani az elképzeléseinkről, mert kívánságunk a szomszédban meghallgatásra talált. Szúnyogháló készült, mázoltak, tapétáztak, polcokat készítettek - mindezt önzetlenül, felajánlásként, gyerekszeretetből. S mi a fizetség a munkájukért? - a sok vidám gyerek, akik jól érzik magukat a megszépített környezetben, s az óvó nénik kedves szava: köszönjük szépen. Nagypál Miklósné, a VIII. Sz. Óvodai Intézmény vezetője
