Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-07 / 183. szám

1995. augusztus 7., hétfő Sport 11. oldal III. Miklós-kupa streetballtorna Rátgéber jól szurkolt Hiába a nyári kánikula, a felfor­rósodott aszfalt, húsz mindenre elszánt streetballcsapat csak­nem egész nap pattogtatta a labdát szombaton Törökszent- miklóson. A Miklós-kupát már harmadízben rendezte meg két fáradhatatlan - és a kosárlabdát nagyon szerető - szervező: Turcsányi János és „Air” Haj­nal Gyula. A reggeli sorsolás nyomán gyorsan kialakultak az első pá­rok, és a két pályán megkezdő­dött a küzdelem. Az erőviszo­nyok rögtön nyilvánvalóvá vál­tak. az esélyesek biztosan me­neteltek a legjobb nyolc felé. Ami azt illeti, igazán jól ismer­hetik egymás gyenge pontjait a streetballosok. hiszen tornáról tornára járva, Debrecentől Körmendig jó néhányszor ke­rültek már szembe egymással. Ez a viadal is leginkább felké­szülési célokat szolgált, hiszen pillanatnyilag az augusztus 20- án sorra kerülő szolnoki Sinus streetballra edzenek teljes erő­bedobással. Talán ennek is köszönhető, hogy valóban színvonalas mér­kőzéseken dőlt el a Miklós- kupa sorsa. Már a legjobb nyolc között sem igen lehetett előre megjósolni a győzteseket, s ez az idő előrehaladtával csak hat- ványozódott. Óriási csatát ví­vott egymással például az Egri csillagok és a Legion of dóm (végül 18:22-re az utóbbi dia­dalmaskodott), de a szolnoki Cziczás László által vezényelt Coronita Dragoners mérkőzése - a főszervező Hajnal Gyula csapatával - a Gabi Hintőporral is bővelkedett izgalmakban. Egyedül talán a szintén szol­noki Infúziónak volt viszonylag könnyű dolga, hiszen a vissza­sorsolt kisújszállási Black Hammert kapta ellenfeléül a negyeddöntőben. A fináléba végül az Infúzió mellett a Legion of dóm gárdája került, s a nézők között feltűnt egy igazán ismert arc. Rátgéber Lászlót, a PVSK-Dália női ko­saras bajnokcsapatának edzőjét természetesen azonnal megkér­deztük, hogyan került a török­szentmiklósi streetballra, és mi a véleménye róla.- A barátnőm - Csák Mag­dolna - testvérét jöttünk meg­nézni, elsősorban neki szurko­lunk. Egyébként nagyon jó kez­deményezésnek tartom az ilyen tornákat. Inkább itt töltsék el az idejüket a fiatalok, mint bárhol másutt. Igazán jól drukkolhatott Rát­géber László, hiszen Csákék biztosan - 21:13-ra - nyerték a döntőt s vele a serleget. Folyta­tás két hét múlva Szolnokon. A szolnoki KHE csapata (sötétben) az elődöntőig jutott Sötét: Ke 5, Fg 4. Ha 7, he 6. h 5 Világos indul, és a második lépésben mattot ad. Két sötét figura beijátéka világos-sötét vonalnyitásokkal kétszer helyzárást kihasználó mattot ad. Az előző rejtvény kulcslépése: He 3 Beküldési határidő augusztus 31. Hol is lesz a sportcsatorna? Néhány nappal ezelőtt sajtótá­jékoztató keretében bejelentet­ték, hogy Bodnár György, a Sport TV Kft. és a Football Duó Kft. ügyvezető igazgatója, valamint Gyárfás Tamás, a Nap TV elnöke sportcsatornát indít Magyarországon. Félreértésekre adott okot, hogy akadtak, akik a híradáso­kat úgy értelmezték, mintha az A3 Televíziót alakítanák át hamarosan sportcsatornává. A televíziós frekvenciák között mostanság nem könnyű eliga­zodni. Néhány hete ugyanis új lehetőségek adódtak ezen a te­rületen, miután a Művelődési Minisztériumban újabb frek­venciaengedélyekről döntöttek.- Szó sincs arról, hogy beke­beleznénk az A3-at - erősítette meg Gyárfás Tamás, a Nap TV elnöke. - Arról van szó, hogy tavaly decemberben a kor­mánytól hat évre pályázatot nyertünk az A3-as csatornán a 17 és 19.30 óra közötti idő­szakra. A frekvenciát többen „béreljük”, s mi a rendelkezé­sünkre álló időpontban sugá­rozzuk itt a „Napnyugta” műso­rát. Körülbelül egy hónappal ezelőtt újabb frekvenciákról döntöttek, s mi megkaptuk az R7-est, naponta 9 és 21 óra kö­zött. Ezen kívánjuk majd bein­dítani a sportcsatornát, s ezért hirdettük meg a „Sportriporter kerestetik" vetélkedőnket is. Az induló sportcsatornának azon­ban számos feltétele - többek között néhány technikai is - hi­ányzik. Amíg ezek nincsenek meg, addig az átmeneti idő­szakban a „Napnyugta” műso­rának sávjában tervezzük a közvetítéseket. Atlétika - világbajnokság Göteborgban Fókuszban a magyar kalapácsvetők „A tavalyi év az Egyesült Ál­lamokban rendezett világbaj­nokság miatt a labdarúgásé volt, a következő esztendő az olimpiáé lesz, 1995 viszont az atlétika éve” - mondta a gőte- borgi vb megnyitója előtt Primo Nebiolo, a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség olasz elnöke. Aki eddig kétel­kedett eme kijelentésben, azt kellőképpen meggyőzhette a szombati ünnepélyes megnyitó látványos, izgalmas programja, amelyet 45 ezer néző tekintett meg a tízmillió német márká­nak megfelelő összegért felújí­tott Ullevi-stadionban. Már a bevezető műsor gon­doskodott a jó hangulatról: vi­lágcsúcskísérletet jelentettek be a 100 méteres fejelgetés- ben. Az ünnepélyes megnyi­tón ezután egymást váltották az „ügyeletes” világsztárok. Egy viking hajót szimbolizáló színpadon fellépett Dr. Alban és az Ace of Base. Közremű­ködött a göteborgi szimfoni­kus zenekar, egy 3000 fős kó­rus és több mint 15 ezer népi táncos, a műsort pedig az „el­maradhatatlan” tűzijáték zárta. Az első versenynapon két női számban avattak világbajno­kot, maratonfutásban és súly­lökésben dőlt el, ki a földke­rekség legjobbja. A futók kö­zött rajthoz állt Földingné Nagy Judit is. Mellette a hár­masugró Czingler Zsolt, a ka­lapácsvető Gécsek Tibor, Kiss Balázs és Fábián Zoltán, va­lamint a távolugró Vaszi Tünde mutatkozott be a selej­tezőkben. Czingler Zsolt, az újpestiek hármasugrója gyor­san búcsúzott a világbajnok­ságtól. Igaz, nem sok esélye volt a döntőbe kerülésre, hi­szen a kvalifikációs szintet 17.10 méterben állapították meg. Czingler idei legjobbja pedig csak 16.73 m volt. Egyéni rekordja is mindössze 16.87 m. A magyar versenyző kockáztatott, de ez egyszer sem jött be, így három érvény­telen kísérlet után kiesett. A göteborgi atlétikai világ- ■ bajnokság első versenyszá­mát, a női maratonfutást a 31 éves portugál Manuela Mac- hado nyerte a román Catuna és az olasz Ferrara előtt. Mac- hado korábban Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes volt, így nem volt váratlan a sikere. Autósport: 10. nemzetközi Mól Budapest-rali s „Életem legnagyobb bukása volt a szombati” Ferencz Sándor Golfja mindent elárul Csaknem két évtized után ismét Európa-bajnoki ralifutamot rendeztek Magyarországon a hét végén. A 10. nemzetközi Mól Budapest-rali - mely a ne­gyedik fordulója volt a bajnok­ságnak - kétszeres szorzójú Eb­viadalnak és a Mitropa-kupa hazai erőpróbájának is számí­tott egyben. Nyolcvanhét páros vágott pénteken reggel a hét gyorsa­sági szakasznak plusz a műjég­pályán lévő szlalomviadalnak. A ralipilóták dolgát nehezítette, hogy valamennyi út laza. ho­mokos talajú volt, és a szálló por időnként beláthatatlanná tette a pályát. Meg is gyűlt a baja az első napi gyorsokkal a szolnoki Ferencz testvéreknek, hisz hírnevükhöz, eredménye­ikhez - magyar bajnokok - méltatlan rajtsorszámmal star- toltatták őket. Valamennyi!!) szakaszon már fél távnál utolér­ték az előttük induló Subarut, de az óriási porfelhőben való­ságos vakvezetést kellett bemu­tatniuk. Mivel megelőzni nem tudták őket, vetélytársaikhoz viszonyítva közel négyperces hátrányba kerültek. Sebaj, gon­dolhatták, a szombati aszfaltte­repen megpróbálkoznak a lehe­tetlennel, felzárkózni az éllovas mögé. A nagy hajtás azonban gyorsan véget ért. Kisbéren nemcsak győzelmi reményeik, de autójuk is „elszállt”. Az átélt „élményt” maga a pilóta, Fe­rencz Sándor mesélte el: - Az­zal kezdeném, örülök, hogy a szezon előtt kicseréltük lejárt homológú bukócsövünket, s nem holmi utánzatot, hanem eredeti gyári merevítést építtet­tünk a Golfba - kezdett el visz- szaemlékezni merev nyakkal a pilóta. - Ha nem ez a speciális cső védi az utasteret, „ kiskanál- lal” szedtek volna ki bennünket a kocsiból. így karcolás nélkül, néhány rándulással megúsztak a bukfencet, autónk azonban maximum lavórnak lesz jó a to­vábbiakban, úgy összetört. Éle­tem legnagyobb bukása volt, pedig nem ma kezdtem a ver­senyzést. Úgy érzem, a verseny rendezői hozzá nem értésük mi­att tehetnek arról, hogy többen is elszálltunk. Valamennyi erdei pályán csak 18 és 2 óra között, tehát naplemente idején, illetve sötétben lehetett tréningezni. A versenyre délelőtt került sor, a nap vakítóan szembetűzött, ám az egyenesekben ez nem volt annyira zavaró. Közel 170 kmlh-s tempóban érkeztünk egy hosszú, nyújtott jobb kanyar­hoz, melynek bevétele nem oko­zott volna gondot, ám a napsü­tésből hirtelen egy fák alkotta alagútban találtuk magunkat. Mint köztudott, a világosból hirtelen sötétbe kerülő ember néhány másodpercig nem lát semmit. Ennyi elég is volt szá­munkra, hogy kicsit kisodród­junk. Egy fának „dőlve” vágód­tunk vissza az útra, ám egy be­tonoszlop, mely méternyire volt a földbe ágyazva s csupán öt­ven centi látszott ki belőle, meg­fogta a Golf jobb elejét. Száz­hetvenes tempónál ez azt jelen­tette, a hossztengely mentén szakoztunk néhányszor, mire megállt az autó. Nem csak Ferenczéknek akadtak gondjaik a versenyen. Tisza Andor (Fanatic) például az ötödik gyorsaságin szintén bukfencezett egyet Ladájával, ám talpra állt, s folytatni tudta a futamot, végül a negyedik he­lyen fejezte be csoportjában a magyar bajnokságot. Az abonyi Dudinszki-Tóth kettős (Kontor Gázautó) az N3-asok közt „pa­rádézott”, kuplunggondjaik el­lenére a dobogó harmadik fo­káig verekedték magukat. A nagy visszatérő, a tavalyelőtti bajnok, Orosz Sándor - akkor még Szaniszló Imrével az anyósülésen - a tiszaföldvári Olléval párban az NI-2-ben a negyedik helyen ért célba. Az Eb-futamon az abszolút első helyet az ifj. Tóth-Gergely kettős szerezte meg, az olasz Zenere. valamint Szeleczky Tamás előtt. (géléi) Strandfocipremier a Tisza-tónál Az ötlet megvalósítása kivá­lóra sikeredett, mert ugye nekünk, magyaroknak ezt nem lehetett kihagyni. Még akkor sem, ha már nem is büszkélkedhetünk vele, de még nosztalgiázhatunk labdarúgóink pengésre csi­szolt technikáján. Ezért sem nézhettük tétlenül a műholdak segítségével a tengerpart homokján strandfoci címszó alatt fel­lépő labdamüvészek (Zico Socrates Edu) produkcióit, meg azért sem, mert ugye nekünk is megvoltak a ma­gunk „Copacabanaink”. Csak azokat úgy hívták, hogy a Tarnai-rét, Lipták- grund és Tripolisz, és Gö­rbe s Titik, Puskáés Öcsik, Bozsik Cucuk és Tichy La­josok teremtek a magyar futballnak. A hepehupás grundon hajdanán úgy megtanultak bánni a kavicsszínii rongy­labdával, hogy a későbbi­ekben nem sok fejtörést okoztak edzőiknek. Most, kései utódaik - mert tehet­ség azért akad a sanyarú sorsra kárhoztatott magyar népszórakoztató műfajban - igazi bemutatót tartottak a Tisza-tó partján. Kisköre, Tiszafüred és Abádszalók vállalta, hogy házigazdája lesz a nem ke­vés fineszességet, fondorla­tot és legfőképp technikát igénylő I. magyar strand­labdarúgó-bajnokságnak. Az egy kapussal és három mezőnyjátékossal felálló 45 csapatnak már a pénteki és szombati előselejtezői is sok nézőt vonzottak. Premier ide, premier oda, az látszott, hogy van­nak olyanok, akik már gya­koroltak, így lépéselőnyben voltak az először (strand)bálozókkal szem­ben. Még akkor is, ha itt nem kellett kiszúrni a lab­dát ha rakoncátlanul pat­togott, mert a kötőtű helyett ezt megtette a parti föveny, így azok a gyakorlott strandlabdarúgók menetel­tek a szalóki döntőig, akik a levegőben meg tudták szárí­tani a vizes bőrgolyót, sza­kítottak a hagyományos kispályás elemekkel. A puha sank lehetőséget adott a nagy pályán már kihaló elemek bemutatására is, így nem hiányoztak a látványos légibalettek sem: a vetödé- ses lövés, az ollózás és a csukafejes. Bizonyítandó, hogy él még a magyar vir­tus, s ha a hagyományos fociban nem is, de a strandváltozatban nincs is olyan távol a világ. A sza­lóki parton főleg a buda­pesti csapatok brillíroztak, de örömünkre egy tisza- kécskei, egy hatvani és egy gyöngyösi csapat mellett a szolnoki Konstrukció Kft. és a Nefag Rt. csapata is be­jutott a nyolcas döntőbe, ahol tagjaik bizonyították, hogy az első magyar baj­noki címnek igenis lesz rangja. Az I. magyar strandlabdarúgó-bajnok- ság szervezői jól vizsgáztak. Sank ide, sank oda, a há­rom nap alatt ugyanis csak a játékosok tornacipőjébe jutott homok, a lebonyolí­tás gépezetébe nem került egy apró szemcse sem. Eh­hez nyújtottak segítséget a szponzorok, a Nike és a Westel 900 GSM, s főleg a rendező önkormányzatok, akik jelesre vizsgáztak ven­déglátásból. Persze a Tisza- tó sem szégyenkezhet, mert hát a jól előkészített pályák is „olyan” copacabanasak voltak. Most már csak az kell, hogy használják őket a bajnokság után is, mert ugye ki tudja... Talán kinőnek rajta majd az új Göröcsök, Pus­kások, Bozsikok és Tichyk. A bajnokság végeredmé­nyéről keddi lapunkban számolunk be. (Percze)

Next

/
Oldalképek
Tartalom