Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-05 / 182. szám
Mucsarátóti abszurd- Pálinkás jó reggelt, szomszéd!- Hagyja el, szomszéd, már azt is hamisítják!- Akárcsak a bordói lét.- Bizony, a leánykám egy szálig lement a tőkémről!- Úgy lement, mint az agy- kontrollos lemegy alfába!- Mi az, szomszéd, maga hallott az agykontrollról?- Már hogyne hallottam volna! Nem vagyok én olyan gügye, mint amilyennek látszom. Az agykontroll, az a Szilva-módszer ugyebár...- Áztat én is szeretem! Három fél szilva után, szomszéd, én is lemék alfába, sőt a delí- rium trémensbe is!- Én viszont nem az agy- kontrolit, hanem az ágykont- rollt kedvelem, kettesben az asszonnyal. Egy éjjel akár háromszor is lemegyek véle alfába!- Csak sose viccelődjék, szomszéd, az agykontrollal! A Balog sógorom a télen favágás közben elveszítette a mutatóujját.- Mellécsapott a fának?- Úgy be volt szeszelve, hogy a mutatóujjából kettőt látott és a baltával az igazit találta el!- Hogy jön ide az agykontroll?- A Balog sógort az asz- szony beíratta egy tanfolyamra, ahol a sógor úgy kitanulta a szilvóriumos módszert, hogy néhány tréning után megnőtt néki a ...- Mije nőtt meg? Atyaúristen, csak nem a mutatóujja?- Egy frászt, az étvágya nőtt meg az asszony iránt. Be is dobta nála az ágykontrollt - éjszakánként minimum háromszor!- Váljék az egészségére! De visszakanyarodva a hamisításokhoz, azt hallottam, hogy a pénzek közül a forintot hamisítják a legnehezebben... • - Annál már csak egyet lehet véle nehezebben csinálni.- Mit, szomszéd?- Megkeresni, szomszéd!- Na, menjen a nagy magyar alfába, szomszéd! -dlDezső, a farkas reggel lesétált a patakhoz, hogy szomját oltsa és várja a bárányt, amit La Fontaine ígért neki anno dacu- málj... Mivel a bárány a forgató- könyv szerint a patak alsó folyása felől volt eljövendő, Dezső erősen balra figyelt, a KRESZ vonatkozó ajánlását figyelembe véve, ám egyszer csak jobbról egy barátságtalan hörrenés hallatszott, amitől Dezső úgy érezte, mintha valaki egy nagyméretű, szögletes keresztmetszetű, érdes felületű tárgyat dugott volna a fenekébe. Karnyújtásnyira egy csíkos, borjú nagyságú állat állt, és lapátnyi nyelvével lefetyelte a vizet. Tartok tőle, hogy ez a nap nem az enyém lesz - gondolta Dezső -, kellett nekem bárányborda hentes módra, pikáns mártással és parfé. Egyáltalán, miért olvasok én La Fontaine-t a hülye fejemmel? Hosszú szünet következett, a szomszéd lefetyelt.- Tessék mondani, nem járt Ön tavalyelőtt Garmisch-Par- tenkirchenben? - kérdezte Dezső, hogy már mondjon valamit. Az idegen félfordulatot tett balra, egy laza csuklómozdulattal étkezésre alkalmassá tette Dezsőt, és enni kezdte. Egy jó félóra múlva, az „Étkezési illemszabályok dú- és fenevadak számára” című kézikönyv előírása szerint, a lakoma helyszínén hagyva Dezső két hátsó lábszárát, pihenőjére indult.- Miért pont Garmisch-Par- tenkirchenben? - gondolkodott kínlódva, mert sohasem volt egy igazán villogó elme -, miért nem Pakson vagy Vezse- nyen? Hát ki érti ezt? KEFE W \l Ml 1' ' ' Ui iU ’ Részletekben is kiárusít a MÁV A két szomszéd- Nem tudom, miért, de mostanában szorongás fog el, amikor meglátok egy bokros terepet. Hőguta Látod, a szomszéd gondol a hűvösebb napokra is!- Arra rág fel, hogy az ő tarlóégetésekor hatos karambol volt, a miénknél meg csak két autó ütközött össze...- Ez a beste kölyök örökké hülyéskedik velem . W Gondoskodó feleség
