Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-03 / 180. szám
1995. augusztus 3., csütörtök 5. oldal A Szerkesztőség Postájából A Vöröskereszt köszöni A Vöröskereszt Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Szervezete köszöni Szolnok város önkormányzata, a megye települési önkormányzatai, a Kőolajkutató Rt., Kötiviép Kft., Víz- és Csatornamű Rt., OTP és Kereskedelmi Bank Rt., az Agro- ker Részvénytársaság, a Kunság Füszért Rt., a Mól Rt., a Speciális Szakiskola és Diákotthon (Homok) és egyéb gazdálkodó szervezetek, magán- személyek pénzügyi támogatását és az adományokat, amelyekkel lehetővé tették több mint háromszáz hátrányos helyzetű és egészségkárosodott gyermek kedvezményes táboroztatását. Dr. Földy Dánielné A Magyar Vöröskereszt megyei szervezete Küldjön egy képet! A Járműjavító mozdonyosztálya 1929-ben A kép 1929-ben készült a szolnoki Járműjavító mozdonyosztályán. Vajon megismerik-e a hozzátartozók a ma már nagyapákat, dédapákat? Sándor János Szolnok Amiről nem esett szó Szombati számukban hírt adtak arról, hogy „Meggyógyítják” a kórházi tavat a szolrtoki MÁV-kórházban. Néhány ponton szeretném kiegészíteni az írást. Az artézi kutat a kórház fűratta három éve. Szűkös anyagi lehetőségein belül igen sokat tett a tőért eddig is, de már nem győzte, és ekkor jött a Tisza Klub felajánlása. Az ajánlat ideiglenesen kínál megoldást mindaddig, amíg a köztéri kifolyó meg nem épül. Igencsak elkelne az új kút a kerítésen kívül, mivel nagyon jó a vize. Bokor főmérnök űr addig is ígérte, házilagosan a vizet bevezeti a tó közepére, és esőztetős megoldással javítják a víz minőségét. Augusztusban az iszaptalanítást végezzük el, mert ez az oka a halak pusztulásának, és emiatt alkalmatlan emberi fogyasztásra is. A folyófigyelő és -védő szolgálatról csak annyit: nem csupán ez az egyetlen vállalása klubnak. A vasúti Zagyva-hídtól a torkolatig a teljes hullámtér tisztán tartása, a mederben lévő szemét és hulladék eltávolítása, a vízi növényzet, fák, halak, madarak védelme is a mi feladatunk. De terveink között szerepel a Zagyva-part ezen szakaszán egy fasor ültetése. Ezt két iskola - a Tallinn és a Fiumei - lelkes hatodikos diákjaiból alakult kis csapat végzi. Ezúton is köszönjük lelkes, odaadó munkájukat. Hernády B. György Tisza Klub Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin Hálás vagyok Akinek e köszönőlevél szól, biztosan olvassa majd, hiszen naponta kézbe veszi az újságot. Nagyon szeretem a lapjukat. Néhány hete írtam önöknek arról, hogy mint idős, mozgáskorlátozott beteg asz- szonynak, az újság nyújt szórakozást, és sajnos az utóbbi időben nem mindig kaptam meg. Oka volt ennek az is, hogy feltörték a levélszekrényeket. Másnap már megkeresett a laptól egy kollégájuk, és megállapodtunk abban, ha csináltatok kulcsot a lépcsőházhoz, felhozzák az újságot. Azóta korán megkapom és olvashatom a lapot. Igen nagy boldogság ez nekem. Nagyon köszönöm, s különösen az újságkihordó fiúnak, hogy naponta fárad értem. Lám, nem csak anyagiakkal, hanem apró figyelmességgel is tudunk egymásnak örömet szerezni! Kívánom, hogy legyen alkalmuk még sokszor hasonló örömben részesíteni olvasóikat. Gál Károlyné, Szolnok Kell vagy nem „lengyel piac”? Attól függ, mennyi van a bukszában A piacok új rendtartásával, a lehetséges új működési renddel két alkalommal is foglalkozott lapunk. Szó esett a szolnoki lengyel piacról és a törökszentmiklósiról is. Olvasóink e két településről mondják el véleményüket az ügyben. A július 6-ai Nem tesznek lakatot a szolnoki lengyel piacra című cikk felkeltette érdeklődésemet. Azt olvasom, hogy a város polgármestere határozata szerint Szolnok lakosságának többsége igényli a piacot. Ezt az állítást egy kicsit túlzottnak tartom, jóllehet vannak, akik igénylik, de ezek száma a többséghez képest elenyésző. Sajnos úton-útfélen eldobált kenyérdarabok, kiflik, zsemlék jelzik, hogy nem is megy olyan rosszul, s a tele- tömködött szemeteskukák árulkodnak alig használt ruhaneműkkel, gyermekjátékokkal életünk minőségéről. Mindezeket a valóban éhezők, nehezen ruházkodók nagyon szívesen elfogadnák. Tehát nem a lengyel piac ellen vagyunk, de úgy gondolom, hogy az az állítás, miszerint a város lakossága a piacnak köszönheti, hogy úgymond éhen nem hal és a léte forog kockán, azt hiszem, túlzott, s ha valóban olyan nagy szerepet játszana a piac a lakosság körében, huzamos ideje nem állna - a hét végeket kivéve - teljesen üzemen kívül. Néhány gondolat a bevezetett piaci rendeletekről: azt gondolhatnánk, hogy hatására főleg a külföldi árusok, azok közül is azok, akik szabályellenesen árusítanak, világgá szaladnak. Hát lehet, hogy más városokban ez így volt, de helyi viszonylatban ennek semmiféle jele nem tapasztalható, mintha mi sem történt volna, sőt úgy tűnik, egyre több külföldi árus jelenik meg, s ami már nem volt tapasztalható a piacon, egyre több helyen látni tiltott árukat árusító, főleg külföldi személyeket. Gondolom, mindezeken nem is lehet csodálkozni, a rendeletek kiadása óta a piacon ellenőrzésnek jele sincs, sőt ami elég furcsa jelenség, az a szóbeszéd járja - mindezt még a piaci felügyelő, vezető is hangoztatja -, hogy ők a felsőbb szervektől erre vonatkozólag nem kaptak semmiféle utasítást. Tehát hangoztatják, hogy minden marad a régiben. Jó lenne, ha ezt az illetékesek megindokolnák. Kovács Péter Szolnok Július 21-én olvastam lapjukban, hogy Félnek a külföldiek, de árulnak. Ezt mondta a piac- felügyelő Törökszentmiklóson. Megéltem hatvan évet, és 1990- ig nem találkoztam külföldi árusokkal, mert nem jöhettek hazánkba árusítani. De ha jöttek volna, akkor sem sokan kószáltunk volna az ő piacukon, mert mindent meg tudtunk vásárolni az üzletekben; mert volt bőven szép árukínálat, s a magyar társadalom minden. tisztességes tagja munkában állt, és megkereste a megélhetésre a szükséges pénzt. 1990-től viszont oda süllyedt az átlagember életszínvonala, hogy a mindennapi megélhetése van veszélyben. A Horthy-korszakban nevelkedtem, hárman voltunk testvérek, szegények voltunk. Abban a faluban sokan voltak hasonló sorsúak, csak az ócskapiacon vásároltunk. Persze akkor is voltak jómódúak, akik a piacot elkerülték. Negyvenöt évvel vagyunk utána ennek, és újra ócskapiacra járunk, mert a magyar ember többsége már csak itt tudja megvenni, ami kell neki. Megint vannak kivételes helyzetűek, akik szintén megtehetik, hogy elkerülik a piacot. Van pénz, több mint ész, ezzel tekintély is, most ők az urak. Akkor lenne a polgármesterek döntése helyes, ha ezeket a piacokat hagynák működni, vagy ha ezt nem, találjanak ki okosabbat: a szegény embereket kellene eltüntetni! Most az a helyzet Törökszentmiklóson, hogy amelyik háznál két ablak néz az utcára, ott az egyik már áz ajtóvá lett, és tábla mutatja, mit árulnak ott. Leginkább italok, cigaretta, ékszer, bontott ruha és minden olyan, ami egyébként 1990-ig hatósági kereskedelmi boltokban volt és ma is van; hát ha nem lehet olcsópiacon árulni és vásárolni, az egymást érő boltokban, magánházaknál miért engedélyezi a hivatal? Legtöbbjük - kihasználva a sok rászorulót - néhány év alatt meggazdagszik fondorlatokkal, csalásokkal. Szilágyi József Surján Olvastam, hogy Szolnokon továbbra is fenntartják az úgynevezett lengyel piacot; Várhegyi Attila polgármester úr belátta, hogy a lakosságnak szüksége van rá a mai nehéz gazdasági helyzetben. Nem úgy, mint Törökszentmiklóson Szegő polgármester úr és a képviselő-testület. Pedig a lakosok szerény jövedelme miatt szükség van rá. Kérjük, állítsák vissza a piacot Törökszentmiklóson, legalább szerdára és szombatra! Láttuk az alpolgármester urat a helyszíni bejáráson: nagy megelégedéssel nézett körbe egyik szerdán a piacon. Kiürült. Csak azt ne gondolja az alpolgármester úr és a képviselő-testület, hogy a butikjaikban - amiből van egy jó pár Miklóson - majd megnő a forgalom! Ezért csukatták be a lengyel piacot? Ezentúl el kell utazni Szolnokra, ha vásárolni akarunk. Nem gyűjtöttem aláírásokat e levélre, de nem csak a magam nevében írtam e sorokat. K. I. T örökszent m iklós Mit élnek át a milliárdokat érő szakszervezeti székházak bérlői, használói? A saját érdek védelme is érdekvédelem Egy ingatlan tulajdonjoga több lehetőséget hordoz. Tulajdonosként egyaránt élhetek az eladás és bérbeadás jogával, de lakhatom, használhatom is. A szakszervezetek tulajdonába került ingatlanokkal sem történt ez másképp. Nagy részét eladták, a még meglévőket bérbe adják. Tehetik, ők a tulajdonosok. Azzal senki sem törődik, hogy az ingatlanok eladásának, bérbeadásának kik a szenvedő alanyai. Kit érdekel, hogy napjainkig több mint hetven művelődési ház és könyvtár megszűnt az országban, mert eladták az intézményeket? A szakszervezeti tulajdonú székházakban működő művelődési intézményektől 12 ezer forintot kérnek négyzetméterenként évente, bérleti díjként. Ha nem tudja fizetni a több milliót, vonuljon ki! A társszakszervezetekre ugyanez a sors vár. Vagy fizet, vagy elhagyja az általa használt helyiséget. Mi maradt még? Maradtak az eddig állami tulajdonú szakszervezeti székházak - ilyen a szolnoki is. Folyik a harc a szakszervezetek között a tulajdonjog megszerzéséért, az üzemeltető kft.-k előzetes informálódásával. A szakszervezetek üzemeltető kft.-i jogszerűek, ahogy illik. Mivel tömegszervezet nem adhatja bérbe a tulajdonában lévő ingatlanokat, létrehozta üzemeltető kft.-jét. Az MSZOSZ az Unio-Porta Kft.-t. A napfényben egy kis felhő Ha nem a gyerek szájából hallom, el sem hiszem a következő párbeszédet. A dolog szomorúsága, hogy pedagóguscsaládban történt véleményről tájékoztatott bennünket egy kislány. Az a nap is csupa derűvel kezdődött a Minitáborban, ahol a Kézenfogva Egyesület gyermekei pihentek, szórakoztak a Fiumei úti iskolában. Már most készülnek a táborozásra egy kis műsorral. Odajött hozzánk egy kislány, aki az éneket leírta, hogy a többiek is megtanulhassák. Várjuk Göncz Ar- pádné Zsuzsa asszonyt. Ekkor a kislány megszólal: - Akkor én már nem leszek itt! Kérdem: - Üdülni mentek? Válasza: - Nem, mert gyakorolnom kell, mivel itt „ visszaesek”. Kérdeztem: - Honnan, hová? A tábor vezetője sem állhatta meg kérdés nélkül:- Hogy érted, hogy visz- szaesel? A válasz: - Anyukám mondta, hogy ezeknek az értelmi fogyatékosoknak a szintjére. A dermedtségtől meg sem tudtunk szólalni, csak néztünk egymásra. Ebben a társadalomban már ennyire mindent szabad? A másságot megvetni, megalázni? Amikor köszönettel elvárnánk, hogy hetente csak egy alkalommal a pedagógusok beszéljenek erről az állapotról, hogy OK, a fogyatékosok is emberek! Adjanak hálát az Istennek, hogy nekik megadatott az értelem, és cserébe szívvel-lélekkel segítsék az elesetteket. A kedves szülőnek, mint pedagógusnak tudnia kellene, hogy mint minden, az értelem is egy állapot, ami ma van — de lesz-e holnap is? Bízunk abban, hogy ezt a felhőt elfújta a szél, és nagyon sok, lélekkel nevelő tanár oktatja, neveli a gyerekeket arra, hogy ezeket az ártatlanokat nem megvetni, hanem szeretni és nagyon szeretni kell! L. E„ Szolnok Az is jogszerű, hogy az MSZOSZ két alkalmazottja egyidejűleg a kft. tulajdonosa is? Minden jogszerű, még akkor is, ha etikátlan és a szak- szervezeti vagyon jelentős része saját zsebbe vándorol, elvégre a saját érdek védelme is érdekvédelem. Ezért az érdek- védelemért már igazán érdemes küzdeni, megérdemlik a statisztikailag regisztrált, de valójában egyre csökkenő tagság bizalmát. Ebből az érdekvédelemből nem kérnek a szolnoki Ságvári Endre Művelődési Ház dolgozói sem. A művelődési háznak az az érdeke, hogy maximálisan eleget tegyen Szolnok város lakosságának, teljesítse művelődési igényeit. Ez csak addig lehetséges, míg a székház állami tulajdonban van vagy önkormányzati tulajdonba kerül. Lehetetlenné válik a működés, ha bármelyik szakszervezet kapja meg a tulajdonjogot. Abban a pillanatban használókból bérlőkké válunk, és fizethetjük az általunk használt 1000 négyzetméter művelődési területért a 12 millió forintot bérleti díjként. Teljes képtelenség kigazdálkodni ekkora összeget 5 millió forint állami támogatásból és intézményi saját bevételből. Evek óta önellátóak vagyunk, mert az állami támogatásnál nagyobb összeget fizetünk vissza adó, társadalom- biztosítás és járulékok formájában. Bevételeinkből fedezzük az intézmény fenntartásának költségeit, a munkabérünket és a jelenleg is tartó felújítás több millió forintot jelentő összegét, mely az ingatlan értékét lényegesen megnöveli. Nem lehet összehasonlítani a jelenlegi állapotot az elmúlt évek alatt a beázó tető miatt kialakult helyzettel, melynek eredményeként omlott a vakolat és csurgóit az esővíz az előadások alatt a vendégekre. A felújítás költsége erőn felüli megterhelést és hiteltörlesztést jelent. Kíváncsian várjuk, hogy kitől kapjuk vissza a házra fordított milliókat, mert eddig a szakszervezetek egyetlen forinttal sem járultak hozzá a felújításhoz, holott erre az épületrészre is igényt tartanak. Két éve bízta meg az MSZOSZ intézményünket az épület üzemeltetésével. Érvényes szerződésünk van, amely féléves felmondási időt határoz meg. Ez nem érdekelte az Unio-Porta Kft. képviselőjét, megvárták a ház rendbehozatalát és bejelentették szóban az üzemeltetés átvételét annak ellenére, hogy az épület állami tulajdonú, és annak reményében, hogy az MSZOSZ-tulaj- donba kerül. Ha nem lesz más választási lehetőség, csak az intézmény felszámolása, akkor azt választjuk, de nem fizetünk bérleti díjat egyetlen szakszervezeti kft.-nek sem azért, hogy tovább szaporodjon a szak- szervezeti vagyon, amelynek értékén osztozni lehet. A Ságvári Endre Művelődési Ház dolgozói Ejféli randevú Július 28-án egy szokatlan időpontban, éjfélre vártam a város főterére Szolnok zenekedvelő közönségét. Hálásan köszönöm a Kossuth téren és a környéken lakóknak a türelmet és figyelmet műsorom iránt, a toleranciát, amit élvezhettem s élvezhettek mindazok, akik kíváncsiak voltak előadóestemre. Köszönettel tartozom a szakhatóságoknak, a távol maradt illetékeseknek, és elsősorban annak a 250 embernek tartozom hálával, akik úgy érezték, el kell jönniük éjfélkor a város főterére. Ez - a számomra hihetetlennek tűnő - érdeklődés minden, művészetekkel foglalkozó kollégámnak is visszaadhatja hitét és alkotóerejét. Önök bebizonyították, hogy Szolnok kulturális befogadóképessége nem csak a költséges, „sztárcentrikus” produkciókra éhes, hogy egy előadás sikerét nem a ráfordított „összeg” garantálja. A főszereplő mindig a közönség, és Önök óriási sikert arattak! Köszönöm: Dián Róbert Mi is táboroztunk! mint a fenti fotó mutatja, jól éreztük magunkat. A jászberényi Öregerdőben harminc általános iskolai tanulónak tábort szerveztünk. Köszönetét mondunk az önkormányzatnak, a Kossuth szövetkezetnek, az áfésznak, a Volán Touristnak és Udvardi Pál, valamint Hering Antal vállalkozóknak, Túrkevén pedig Fórizs Sándornak, Kovács Károlynak és Pálinkás Zoltánnak támogatásukért. Jövőre is szeretnénk az ifjú vöröskereszteseknek hasonlóan élményteli hetet szervezni, ezért augusztus 12-én a Családi Lap-fesztiválon adományokat gyűjtünk. A kellemesnek ígérkező programra minden családot szeretettel várunk. Máté Éva Jászberény Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk.
