Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-26 / 200. szám

1995. augusztus 26., szombat Nézőpontok 5. oldal Szombati Jegyzet Vegyes érzelmekkel Lassan már megszokjuk, hogy naponta kisebb- nagyobb bűnügyek zajlanak körülöttünk. Igen, meg kell tanulnunk ezzel a jelenséggel együtt élni, mert amíg ember létezik bolygónkon, ad­dig a bűnt sem lehet száműzni életünkből. Van­nak olyan esetek - szerencsére leginkább ilye­nek történnek amelyek elsősorban bosszúsá­got jelentenek, és bár ez sem elhanyagolható körülmény, mégis eltörpülnek egy-egy országot megrengető tragédia mellett. Legalábbis a köz­vélemény előtt. Persze mindig az a legnagyobb sérelem, ami közvetlen környezetünket, netán épp személyünket érinti. Nem kell, hogy az év­század bűnügye történjen meg velünk, elég egy „apróság”, egy, az ügyek rengetegét észrevétle­nül szaporító „pitiáner” tolvajlás, és máris úgy érezzük, ennél nagyobb elkövetett merénylet nem is létezhet a világon. A minap volt „szerencsém” saját bőrömön, illetve pénztárcámon is érezni egy efféle tet­tekre hajlamos embertársunk munkahelyemen, a szerkesztőségben tett látogatásának követ­kezményeit. Minthogy először tört valaki arra, ami az enyém, így - igaz, némi anyagi termé­szetű veszteség fejében - eddig még nem ta­pasztalt érzelmekkel gazdagodtam az eset kap- • csán. Talán nem én vagyok az egyedüli, aki a felismerés pillanatában a ne legrosszabbat kí­vánta volna annak, aki arra vetemedett, hogy a másét, éppen az enyémet elvegye. Hogy jön bárki is ahhoz, hogy nekem kárt és egy csomó bosszúságot okozzon - bizonyára már milliók érezték ezt. Indulataimnál csak a nyoma ve­szett, nem túl nagy értékű, de általam nagy becsben tartott tárgyak visszaszerzésének vá­gya volt az erősebb. A szerencse és az épp jókor jött baráti segítség ezúttal azonban mellém állt. Rövid, de annál eltökéltebb „magánnyomozá­som” végül elvezetett ahhoz az emberhez, aki azelőtt még ismeretlenként, kilétének felfede­zése után pedig már a maga valóságában kö­tötte le gondolataim nagyobb hányadát. A város egyik legjobban működő agyleépítő műhelyében már békésen poharazgató, megle­hetősen szánalmas külsejű férfit megpillantva aztán jóformán szertefoszlottak az iránta a ko­rábbiakban táplált érzelmeim. A szemlátomást alkoholbeteg - mint később kiderült, hajlékta­lan - ember látványa sokkal inkább szánalmat, mint gyűlöletet ébresztett. Kérdés, mindez le­het-e mentség arra, amit elkövetett, egyáltalán ki tehet arról, hogy őt saját anyja, testvére, fele­sége, de a hajléktalanoknak fenntartott szállás is - nyilván jó okkal - eltaszított már magától. A harag elszállt, de a megértésnek még a csírája sem tudott ki­fejlődni bennem. A nyilvánvaló lebukás - ellentmondva minden előbbi em­berismeretemnek, feltételezésemnek - nem késztette visszakozásra, sőt bugyuta hazu- dozása, mímelt értetlenkedése végérvényesen megbocsáthatatlanná minősítette a „megtévedt” ember tettét előttem. Mai napig érthetetlen, mi­ért nem adta vissza irataimat, ha már a pénzem­ről részére nyíltan lemondtam. A füstös-zajos helyiségben serénykedő csapos szerepe is egy érdekes jellem megismerésével gazdagított. Minthogy más választásunk már nem volt, kér­tük, hívja a 07-et, amire ő kerek perec nemet mondott. A nyomozás túl sok újat nem hozott ügyünk­ben, csak az került elő, amit már amúgy is visz- szaszereztem. Okmányaimból, mivel nélkülük ma már nem ember az ember, néhány - soha vissza nem térülő - ezresért újabb garnitúrát készíttettem, és azon igyekeztem, mihamarabb elfelejtsem az egészet. Már-már sikerült is, amikor később egy váratlan fordulat ismét a legfontosabbá tette az ügyet előttem. Egyik reggel - útban a korai időpontban kéz­besített újságért - ismerős tárgyat pillantottam meg a kapunkon belül a padlón heverve. Hát mégis igazuk lett a nyomozóknak! Ha szeren­csém lesz, akkor a becsületes megtaláló vissza­szolgáltatja papírjaimat - biztattak, bevallom, nem túl nagy sikerrel. Megkerült hát végül minden. A jogosítvány, a forgalmi, de még a személyim is ott lapult a már végleg elveszett­nek hitt a tárcámban. Különösebb illúziók nélkül, talán már csak a rend kedvéért azért kipattintottam a pénzes re­kesz patentját: a látottakat tudomásul véve a csalódottság érzésének még a legkisebb jelét sem tapasztalva zártam le magamban az ügyet. A dolgok alakulásán azért még egy kicsit el­morfondírozva átfutott az agyamon, hogy a tör­téntek után bizonyára az lett volna a legfur­csább, ha a munkával megkeresett bankóim kö­zül egy-kettőt érintetlenül találok. Ha ez így lett volna, akkor ez csak mese vagy egy rossz álom lett volna, nem pedig a valóság. k Lehel tiszántúli divíziója a miklósi kompresszor- és kondenzátorgyár Fődarabok 25 ezres szériában exportra Nyereségesen termel a huszonöt éves üzem A törökszentmiklósi kompresszor- és kondenzátorgyár az Electrolux Lehel Hűtőgépgyár Kft. legönállóbb divíziója, ami elsősorban abból fakad, hogy a jászberényi törzs­gyártól, illetve a jászboldogházi és jászárokszállási telep­helyektől eltérően termékei beruházási jellegűek. Mit je­lent ez? 1 Reiff Aladár vezérigazgató:- Olyan ipari, kereskedelmi hűtőberendezésekhez gyártjuk az aggregátot, kompresszort és egyéb motorikus részeket, amelyeket a felhasználás hely­színén - boltokban, feldolgo­zóüzemekben, tárolóterekben - szerelnek, illetve üzemelnek be. Mivel e termékek gyártása terén a cég nincs diktáló hely­zetben, vagyis dolgozik a konkurencia is, a divízió meg­szervezéséhez az anyacég, az Electrolux háztartási hűtőké­szülék-gyártásától eltérő mik­lósi profil még kevés lett volna. Furcsán hangzik, de ez szinte „végzetszerűen” kö­szönhető a ’90-ben végrehaj­tott privatizációnak, a gazda­ságosabb termékszerkezet ki­alakítására való kényszeredett erőfeszítéseknek, amely már meghozta gyümölcsét. Ekkor szüntették meg a pesti hasonló gyárat, a gyártósorokat Mik­lósra telepítve. Kisebb traumát éltek át ab­ban az időszakban a miklósi gyárban, hiszen a minőségi gépekhez tapasztalt szakem­berek kellettek. A kulcsembe­reket - akikből most is dol­goznak néhányan az üzemben - szerencsére megkapták, így az átállással nem volt gond. Ötödik éve, hogy - most már önállóan - a hűtőberende­zések fődarabjainak sorozat- gyártásába kezdtek. Ennek kö­szönhetően gazdasági ered­ményeik jók, a nyereségességi mutatók garantáltak. Hűtőköri szűrőből éves szinten 20-25 ezer darabot készítenek és szállítanak Németországba, Dániába. A hűtőköri léghűté­ses kondenzátorok hazai pi­acra történő gyártásával pedig 20 milliós olasz importot vál­ReiffAladár:- Rajtunk is múlt, hogy van jelenleg magyar hűtő­kompresszor-gyártás tottak ki. A közel száz dolgo­zót foglalkoztató üzem min­denben önálló. A beszerzési, értékesítési, piackutatási tevé­kenységet saját hatáskörben szervezik. Idei terveik teljesí­tésével jól állnak, a rendelésál­lomány megnyugtató. Hűtőgépszerelő szakmun­kások képzésével is foglal­koznak. 120 órás tanfolyamo­kat szerveznek, amelyeken a garanciális szervizhálózatuk­ban dolgozó munka­társak mellett bárki részt vehet. Nagyobb beruhá­zásra, 80-100 milliót igénylő fejlesztésre lenne szükségük, hogy a korszerű, zárt rend­szerű hűtőszekrény- gyártási technológia utolsó fázisát, a szét­bontást megvalósíthas­sák. A „recycling” je­lentése: visszatérítés, visszaforgatás, vagyis a használt hűtőberen­dezések visszavásárlás utáni szétbontását sze­retnék a közeli jövőben megkezdeni. A hűtőköri szűrők festése porszórással A probléma „az egekig ér” Polgármester kontra iskolaigazgató Levelet írt a rákócziújfalui polgárok egy csoportja. A levelet el­juttatták többek között Göncz Árpádnak, országgyűlési képvi­selőnek, megyei önkormány zati képviselőnek. De mi az a prob­léma, mely az „egekig ér”, amellyel ilyen magas fórumokhoz kell fordulni, amelyet nem lehet helyben megoldani? A levél Kecskés János polgár- mester és a képviselő-testület tevékenységét bírálja. A levél­írók szerint a község alapellá­tása került veszélybe. Se fogorvos, se iskolaigazgató? Több pontban fogalmazzák meg sérelmeiket, amelyek kö­zül kiemelkedő a fogorvosi rendelés megszüntetése. A sérelmek jelentős része vi­szont a testület és a volt iskola- igazgató, pontosabban a pol­gármester és Marik Mihály volt iskolaigazgató közötti ellent­mondásokból adódik. A levél­írók úgy vélik, ez a testület és a polgármester tönkreteszi az ed­dig országos hírű általános is­kolát. Külön pontban emelik ki, hogy a polgármester ellen bíró­sági eljárás folyik, amely már a választásakor folyamatban volt, ám ezt a tényt az akkor még polgármesterjelölt Kecskés Já­nos tagadta. Telefonon keresem a pol­gármestert, de ő elmondja, hogy szívesen megválaszol a kérdésekre, de nyilatkozni az üggyel kapcsolatban nem óhajt, mert elege van már a nyilatko­zatokból. Különben is, szerinte abban levélben nem a falu vé­leménye fogalmazódik meg, hanem egy csoporté, amelynek fáj, hogy nem részese a hata­lomnak. Fogászatot 2 ezer lel­kes településen nem kötelező fenntartani, havi 100 ezer fo­rintba került a praxis, mert a társadalombiztosítás nem fi­zette. Ezért szüntették meg, és a betegek Martfűre járhatnak. A bírósági eljárásról az a vé­leménye, hogy a bűnösség majd akkor dől el, ha az ítélet jogerőre emelkedik. Egyéb­ként az iskolaigazgató ellen pedig a megyei rendőr-főkapi­tányság folytat eljárást, akkor ez azt jelenti, hogy az igazgató is bűnös? Szerinte az igazgató és a testület közötti ellentét akkor robbant ki, amikor a tes­tület be akarta számoltatni az igazgatót a különböző pályáza­tokon nyert pénzek felhaszná­lásáról. A volt iskolaigazgató. Ma­rik Mihály - akinek vezetői megbízását visszavonták - szintén nem hajlandó nyilat­kozni. Meg akarja várni a rend­őrségi vizsgálat végét, amely véleménye szerint a polgármes­ter feljelentése alapján folyik. Az. év legszebb iskolája volt Mindenki bezárkózik tehát, ám ettől a lakosok egy része még a köztársasági elnököt ostromolja levelével. Tény, hogy a panaszok jó ré­sze az iskolához kötődik, ahhoz az oktatási intézményhez, amely 1989-ben elnyerte „Az év legszebb iskolája” címet. A tények azt mutatják, hogy a polgármester és az iskolaigaz­gató közötti viszony egyre rosszabb lett, elmérgesedett, elment a személyeskedésig is. Féléves levelezésük vastag dossziéban gyűlt össze. Az igazgató úgy vélte, ő minden kérésnek, utasításnak eleget tett, amennyiben az nem volt jogsértő, törvénysértő. Próbálta tisztázni az iskola gazdasági vi­szonyát az önkormányzattal. Az alapító iratban ugyanis az szerepel, hogy az iskola nem önálló gazdálkodású. Ilyen ka­tegória azonban nem létezik, csak „önálló” vagy „részben önálló” gazdálkodású lehet az iskola. Mivel nem sikerült a vi­tát az önkormányzattal lezárni, ezért a megyei közigazgatási hivatalhoz fordult. A hivatal igazat adott Marik Mihálynak, és felhívta az önkormányzat fi­gyelmét a korrekcióra. Túlkapás vagy természetes igény? Ám ettől az ellentét nem oldó­dott fel. Az igazgató úgy vélte, a polgármester egyre jobban szeretne beleszólni az iskola életébe, veszélyezteti a szakmai önállóságát. Egy ízben a pol­gármester kereste az igazgatót, ám ő Budapesten volt. Rögtön ment is a levél: „Kérem beje­lenteni, amennyiben Ön közsé­günk közigazgatási határát munkaidőben el kívánja hagyni.” Majd újabb polgár- mesteri levél borzolta a kedé­lyeket. Ez arról szólt, hogy a szakmai munkára, az oktatás színvonalára panaszok érkez­tek. Ezért a polgármester három évre visszamenően kéri az igazgatótól a végzős diákok tantárgyankénti eredményeit. De vajon megteheti-e ezeket a polgármester egy igazgató­val? Túlkapásról van szó, vagy természetes dologról? Mi erről a véleménye a megyei pedagó­giai intézet igazgatójának, Ja- katics Árpádnak? Nos, kinek hányasa volt?- Én még ilyennel soha nem ta­lálkoztam a gyakorlatban, hogy egy polgármester előírta volna, hogy az iskolaigazgató jelentse be, ha elmegy a településről. A törvényben van egy általános elv, hogy az iskola szakmailag önálló. Ébbe belefér az is, hogy nemcsak a község határán belül lehet az iskola ügyeit intézni. Az a véleményem, hogy ilyen „érvet” akkor szoktak elővenni, amikor mást már nem tudnak felhozni az igazgató rovására. Ami a szakmai munka ellen­őrzését illeti: a jegy önmagában nem jelent semmit, nem egy abszolút mérce, amelyből le le­het vonni azt a következtetést, hogy egy iskola jól vagy rosz- szul működik. A mi intézetünk szakmai szolgáltatásként meg tud vizsgálni egy iskolában egy konkrét feladatot, például azt, hogy megtanultak-e a gyerekek olvasni. De az, hogy kinek há­nyasa volt, nem bizonyíték semmire. A vitáknak itt még nem volt vége. Az iskolaigazgató úgy gondolta, hogy az iskolában dolgozó takarítónőknek ő a munkáltatója. Ám az önkor­mányzat megállapodott a taka­rítónőkkel, hogy ezentúl nem nyolc, hanem hat órában dol­goznak. A takarítónők nyilat­koztak is róla, hogy ezentúl csak hat órában foglalkoztatja őket az önkormányzati!). A vitáknak még nincs vége Az igazgató úgy vélte, hogy ez az ő munkáltatói jogkörébe tar­tozna. (Jakatics Árpád ezt az esetet egyszerűen „munkajogi nonszensz”-nek minősítette.) A viszály kirobbanásának közvetlen oka, hogy az iskola- igazgató nem számolt be a pá­lyázati pénzekről a testületnek. Áz igazgató és felesége az évek során több mint harminc pályá­zatot nyert meg. Országos szer­vektől, alapítványoktól jött te­hát támogatás. E szervek felé el is számoltak a pénzzel. Ám úgy vélik, az önkormányzatnak eh­hez nincs joga. Megmutatják a bizonylatokat a képviselő-testü­letnek is, de a kezükből nem ad­ják ki, hiszen erre a pályázatot hirdetők felhívták a figyelmü­ket. A megyei közigazgatási hi­vatalban már ismerik a rákó­cziújfalui problémákat, hiszen a viták „idáig” értek. A Rákócziújfalun kialakult helyzetről kérdeztük dr. Csikós Zoltánt, a hivatal főosztályve­zetőjét:- Nem egyedi esetről van szó. A törvényességi ellenőrzés tapasztalatai azt mutatják, hogy az önkormányzati intézmények és a fenntartóik között gyakori a jogszabály-értelmezési és fel­fogásbeli különbség.- Ezt többnyire megoldják egymás között^Oörtdblöhtjk^m sok településen lesz ekkora „ügy” belőle. Színvonal is, gazdaságosság is- Taián csak néhány esetben éleződnek ki ennyire az ellenté­tek, általában nem jellemző. Az önkormányzatnak kötelessége gondoskodni az általános isko­lai és az óvodai oktatásról, ne­velésről egy adott településen, és ez nem kis felelősséggel jár. Mindkét félnek el kell fogadni, hogy a pedagógiai színvonal is fontos, de a gazdaságosság is, és hogy a fenntartói jogok mel­lett érvényesül az intézményi, szakmai önállóság is. Az önkormányzatnak a fenn­tartói feladatot nem felügyeleti szervként, direkt módon be­avatkozva kell ellátni. De a fenntartónak joga van például ellenőrizni az intézmény mű­ködését, gazdálkodását.- Például a pályázati pénzek felhasználását?- Szerintem odáig nem me­het el, hogy számlákat kér, de bele kell. hogy lásson abba, mi­lyen egyéb pénzekkel rendel­kezik még az iskola. Paulina Éva A Béres Csepp Pluszról ■ orvosi szemmel A Béres Csepp Plusz kedvező ha­tása a betegek körében már régóta ismert. A betegek tapasztalatai alapján egyre nagyobb az érdek­lődés és az elismerés orvosi körök­ben is.- A Béres Rt. megbízásából több mint 50, az alapellátásban dolgozó körzeti orvos vállalkozott rá, hogy Béres Csepp Plusz alkalmazásával segíti a kóros állapotok be­folyásolását, s az eredményekről beszámol. Az így született tapasz­talatokról dr. Laczkó Katalinnal be­szélgetünk.- Milyen betegségek esetében vizs­gálták a körzeti orvosok a Béres Csepp Plusz hatását?- A készítményt magas vérnyo­más, a vér zsírtartalmának rendkí­vüli megnövekedése, anginás pana­szok, emésztési zavarok kezelése során alkalmazták. A vizsgálat 6 hónapja alatt több mint 500 beteg kapott Béres Csepp Pluszt.- Voltak-e objektív módszerek a változások nyomon követésére?- A vizsgálatot végző orvosok a szedést megelőzően, illetve a vizs­gálat során is mérték a betegek test­súlyát, vérnyomását, pulzusát. EKG és részletes laboratóriumi vizsgála­tok is készültek. Az objektív vizs­gálatokat kérdőívvel egészítették ki, melynek kérdései a betegek élményeire, illetve panaszaira vo­natkoztak. A féléves periódus alatt valamennyi esetben figyelemmel kísérték a betegek étvágyának alakulását, a közérzet változását is.- Milyen eredmények születtek?- A Béres Csepp Plusz alkal­mazása gyakorlatilag minden eset­ben pozitív eredményeket hozott. A vizsgálati periódus végére a be­tegek kellemetlen érzései és pana­szai mérséklődtek. A magas vér­nyomásban szenvedők aránya közel 1/3-ára csökkent. Megszűnt a bete­gek étvágytalansága, émelygése. A hányinger-hányás több mint tizedé­re csökkent.- Voltak-e más, kedvező ta­pasztalatok a Béres Csepp Plusz hatását illetően?- A közérzet alakulását figyelem­mel kísérve azt tapasztalták, hogy a betegek nagy többsége közérzet javulásról számolt be. A Béres Csepp Pluszos kezelés fáradékony­ságukat is mérsékelte, többen em­lítették, hogy hajhullásukat a Béres Csepp Pluszos kezelés megszün­tette. Legtöbbjüknek általános ál­lapota javult, a hétköznapi terhelést jobban tűrték. A fél év alatt tett megfigyelések és tapasztalatok alapján a vizsgálatokat vezető or­vosok azt a következtetést szűrték le, hogy a Béres Csepp Plusz a krónikus betegek mindennapi, nehezen tole­rált panaszait enyhítette, sok esetben megszüntette. A betegek életminő­sége javult, a lábadozás időszaka lerövidült. P. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom