Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-21 / 195. szám

Tisza-kupa férfi kézilabdatorna Szolnokon Debrecenbe vándorolt a maradásra szánt serleg Pénteken és szombaton egy­folytában kézilabda pattogásá­tól és azt kísérő csatakiáltások­tól volt hangos az Olaj-csamok. Első hivatalos szezonnyitó tor­náját rendezte a Mól Szolnok KK együttese, három meghí­vott „jó barát” - Ózdi KC, Pemü Solymár, Debreceni Dó­zsa - társaságában. A felkészü­lés formába hozó szakaszába lépett együttesek mindegyike nagyon fente a fogát, hiszen a sorozatterheléssel járó mérkő- zésdömping sok mindenre vá­laszt adhat a szakembereknek a három hét múlva induló baj­nokság előtt. A Tisza-kupa nyitányán mindjárt szorosan alakult az eredmény, a Debrecen nagyon meglepődött a Pemü „össze­szedett”, kemény játékán, de egy góllal (21-20) sikerült őket legyőzni. A házigazdák beme­legítését szolgálta az Ózd elleni mérkőzés, a nagy kedvvel és frissen mozgó molosok több mint egy tucattal (25-12) dob­tak többet. Szombaton délelőtt viszont annál nehezebben len­dült be a gépezet, a Kendével, Lehellel fémjelzett Solymár 13­10-re vezetett a szünetben, ezt követően aztán Bendó Csaba válogatott szintű gólgyártása és az előző napon mérsékelt Ament „felgyógyulása”, vala­mint Horváth beállójátéka 20- 19-re módosított a dudaszó fel- harsanásáig. Hasonlóan kelle­metlen perceket éltek át a dó- zsások, hiszen az NB I/B-s óz­diak nemcsak a szünetben ve­zettek egy góllal, hanem a ta­lálkozó végén ugyanúgy, az eredmény itt is 20-19. Délután aztán már nem bírták a borso­diak, a korábban nem sok sze­rencsével játszó Pemü végig vezetve, magabiztosan nyomta „víz alá” Krasznijékat 27-22-re. Végén csattan a: ostor - tartja a közmondás, arra azonban nem számítottunk, hogy éppen a szolnokiakon. A zárótalálko­zóra ugyanis alaposan felszívta magát a Debrecen, amely kö­nyörtelenül kihasználta a hatos falon tátongó réseket, bebün­tette az eladott labdákat. Egyér­telmű tompaság jellemezte a pi­ros-feketéket, akik a szünetig egálra (12-12) tudták menteni a döntőnek beillő meccset. For­dulás után is egységesebb volt a hajdúsági gárda, különösen Vágó és Szabó volt elemében, de Zsemberi kapus is sokat tett a vándorserleg elnyeréséért. A versenykiírás szerint két azonos pontszámú csapat között az egymás elleni eredmény szá­mít. Mivel az addig kétpontos Dózsa 22-20-ra verte a Szolno­kot, vihette a kupát. Hazai olda­lon ismét csak Bendó hozta a legjobb formát, mellette Hor­váth játéka is biztató volt a számos ziccer kihagyása mel­lett. A három nagyágyú, Szo- tyori, Perger és Áment valós tudását nem tudta megközelí­teni ez alkalommal, ami távol­ról sem jelent bizalmatlanságot irányukban, hiszen Perger pél­dául az Ózd ellen brillírozott Szotyorival, míg Áment a Pemü-meccsen igazolta betele­pítésének jogosságát. A torna végeredménye: 1. Debreceni Dózsa (4 ponttal), 2. Mól Szolnok KK (4), 3. Pemü Solymár,(2), 4. Ózdi KC (2). A gólkirályi címet Bendó Csaba (Mól KK) szerezte meg 26 gól­lal. A szolnokiaknál szóhoz ju­tott: Perger, Köteles, Bagdi, Doros, Bendó, Golovin, Hor­váth, Áment, Szép Kiss R., Szotyori, Dávid, Berkó. A vá­logatott átlövő, Szép Kiss Krisztián sérülés miatt nem szerepelt. A Békéscsabáról visszatért Horváth ígéretes beállójátékot nyújtott FOTÓ: MÉSZÁROS Cáfol a vezérigazgató-helyettes A kétlaki kézilabdabarát Kugler Flórián, az egykori Olajbányász SE társadalmi szakosztályelnöke a Mól Rt. humánpolitikai vezérigazga­tójává avanzsált. A vérbeli kézilabda-rajongót a Tisza- kupán „értük tetten”, ezért nem mulaszthattuk el, hogy meg ne kérdezzük:- Kugler úr! Milyen össze­függés található az Ön előrelé­pése és a Mól KK minden eddi­ginél bátrabb, minőségi igazo­lásai között?- Nehéz lesz kapcsolódási pontot találni, helyette inkább nézzük a tényeket. Tudni kell, privatizálás előtt állunk, tehát minden döntést annak figye­lembevételével kell kigondol­nunk. Sokkal eredményesebbek lennénk, ha az évi harmincmil­liárdos gázár nem bennünket terhelne. Az világos, hogy ezt az összeget nem lehetne a la­kosságra terhelni valamilyen el­lentételezés nélkül, de azt is látni kell, hogy a Mól Rt. a harmincszázalékos infláció mellett tíz százalékkal emelte a munkavállalók bérét. Tehát nagy erőfeszítésekkel gazdál­kodunk. ami a sportfinanszíro­zásra is érvényes.- Amely bizonyára sokirányú elvárásokat vesz figyelembe, például Nagykanizsa. Siófok vagy Szolnok irányából.- így igaz. Az rt. jelenlegi vezetése egészen fiatal, tagjai számára a tradíció kevés, nekik az számít, mi szolgálja legjob­ban a cég image-ét. Ezért a klu­boknak, jelen esetben a KK-nak kell bizonyítania, hogy méltó a támogatásra, ennek szellemé­ben pedig gyorsan el kell készí­teni szerződést. Én ugyan meg­próbálok érvelni, hogy első osz­tályú a csapat és hasonlók, de ismétlem, a klubvezetés határo­zott szándéka a legfontosabb.- Ha jól értem, nincs még ér­vényes szponzori szerződés, en­nek ellenére a klubvezetés szá­mos átigazolást realizált, rá­adásául az edző, Hajdú János Szaúd-Arábiából kapott mesés ajánlatot.- A Mól már korábban meg­finanszírozta a klub adótartozá­sát szerződés nélkül is. Az át­igazolások nem voltak felelőt­len tettek, hiszen vezérigazga­tónk és Várhegyi Attila pol­gármester között olyan tárgya­lások folytak, amelyekre ala­pozni lehet. Az edzővel beszél­getve az a meggyőződésem: marad Szolnokon még akkor is, ha tíz hónapra tízmilliót ígértek neki az arabok. Hajdú Jancsi gondolkodó ember. Jól tudja, az ő kívánságára lett megerő­sítve a csapat.- Meccsre járását mennyi­ben módosítja új beosztása?- Kétláki vagyok, áz itthoni meccseket feltétlenül megné­zem, no és a Pesthez közeli idegenbelieket. Mert a kézi­labda továbbra is a legkedve­sebb sportágam. (ni) V. Szent István-kupa nemzetközi asztalitenisz-verseny Innsbrucki magyarok terített asztala tálában egy-egy igazán neves pingpongossal képviseltették magukat a hazai egyesületek. A címvédő Németh persze most is asztalhoz állt, ám győ­zelmi reményeit alaposan lehű- tötte az innsbucki színekben induló Gárdos Krisztián. Csak­úgy, mint öccse, Róbert Har- cziét, hiszen a Gárdos testvé­reknek ezen a napon senki sem tudta útját állni. Pardon, egy kivétel azért csak akadt: a szin­tén évről évre visszatérő Holló Zsolt a döntőbe jutásért küzdött az ifjabb Gárdos fivérrel, sike­resen. Bátyja azonban „elégté­telt vett” az öcskös sérelméért, és sima 2/0-ra verte Hollót. A sorrend tehát így alakult: 1. Gárdos Krisztián, 2. Holló Zsolt, 3. Zoran Kalinic és Gár­dos Róbert. A Gárdos testvérek kitűnő szereplése egyben azt is jelentette, hogy a Craiovától el­hódították a vándorserleget, így egy esztendeig Innsbruckban őrzik majd. A hölgyeknél Wirth Gabriel­lának jóval egyszerűbb dolga volt, bár a Statisztikánál vendé­geskedő belga Martine Hubert a döntőben igencsak megszo­rongatta. Végül Wirth mögött Hubert, a szintén belga Ozer, il­letve Molnár Zita végzett. A házigazdáknak nem sok esélyük maradt a dobogóra, vi­szont az NB I-es újonc férfiak­nak - Lesskónak, Fehérnek, Csiszárnak - igen jó felkészü­lési lehetőséget nyújtott a torna. Az ifjabb korosztály képviselői közül a megyei favoritok - Hajdú Adrienn, Molnár Attila és Molnár Csaba - jutottak leg­tovább. Az utánpótlás korú lá­nyoknál magasan az Érdért csapata a legjobb, így a női ser­leg hozzájuk került, a Statisz­tika megelőzésével. Az NB I. egyik újonca, a tiszás Lesskó László, a többszörös magyar bajnok Némethiéi szemben sem vallott szégyent Az egyik asztalnál Harczi Zsolt, a másiknál Németh Ká­roly, amott Wirth Gabriella ütögette a labdát a szolnoki Szent István-kupán. Már hár­mójuk neve biztosíték lett volna a rendezvény színvona­lára, ám rajtuk kívül Ausztriá­ból, Németországból, Belgi­umból és Romániából is érkez­tek neves asztaliteniszezők. magyar idegenlégiósok és kül­földiek egyaránt. Igaz, a ma­gyar bajnokságban szereplő sportolók közül többen távol maradtak, nem úgy, mint aho­gyan az elmúlt években meg­szokhattuk. Korábban ugyanis mindenki, aki élt és mozgott, benevezett a Tisza-parti tor­nára. Idén azonban - talán a programok sűrűsége miatt - ál­Jávor László szakmai elismerése Kuncze Gábor, a Magyar Köztársaság sportot fel­ügyelő belügyminisztere augusztus húszadika alkal­mából a testnevelési és sportfeladatok végrehajtá­sában, a különböző intéz­ményekben és szervezetek­ben hosszú időn keresztül kiemelkedő munkát végzők fáradozásának elismeréséül- az OTSH előterjesztésére- kitüntetéseket adományo­zott. Ezeket Gallov Rezső államtitkár, az OTSH el­nöke nyújtotta át a hivatal Hold utcai székházában. Jász-Nagykun-Szolnok megyéből ketten kaptak meghívót az ünnepségre: Jávor László - törökszent­miklósi testnevelő tanár - Toldi Miklós-díjat, dr. Kecsmarik Lászlóné - a megyei testnevelési és sporthivatal gazdasági veze­tője - A Magyar Sportért ki­tüntető címet vehette át. Gallov Rezső ünnepi be­szédében emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltást köve­tően az állampolgárok al­kotmányos jogává vált a rendszeres sportolás. Ha ne­héz anyagi-pénzügyi kö­rülmények közepette is, de a hétköznapok „sporthősei”, a sportvezetők, edzők fárad­hatatlanul végzik végtelenül hasznos tevékenységüket. Gallov Rezső hitét fejezte ki. hogy bár valóban igen kedvezőtlen mindennapok jellemzik a magyar sportéle­tet, a jövő évi atlantai nyári olimpián a múltnak megfe­lelően kitesznek magukért a magyar sportemberek. Megköszönte a kitüntetet­teknek azt, hogy hosszú év­tizedek óta szolgálják a ma­gyar sportot. 100. atlétikai országos bajnokság Szekeres Judit aranyérmes Biber Zsolt negyedik Méltóképpen kívánta megün­nepelni századik országos baj­nokságát a Magyar Atlétikai Szövetség, ezért a jubileumi eseménynek a csepeli stadion színvonalasan felújított ver­senypályája adott otthont. A si­keresnek mondható világbaj­noki szereplés után azonban az országos bajnokságnak nem si­került felélesztenie a régi viada­lok hangulatát, és bizony szín­vonalát sem. A jó idő ellenére alig ezer néző látogatott ki az ob-re. A régi idők nagy bajno­kai a valóban minden igényt ki­elégítő VIP-páholyból kísérhet­ték figyelemmel az eseménye­ket, s meg kellett állapítaniuk, hogy az eredmények elmarad­tak a várakozástól. A Szolnoki MÁV MTE atlé­tái közül ketten készültek foko­zott bizonyítási vággyal a ver­senyre. Szekeres Judit 400 mé­ter gáton kívánta elhódítani a bajnoki címet zalaegerszegi ve- télytársától. Nos, a Tisza-par- tiak üdvöskéjének akaratát si­ker koronázta, remek futással (54.03) utasította maga mögé Mádai Mónikát (54.47), s lép­hetett a dobogó legfelső fokára. A másik érdekelt szolnoki ver­senyzőt a férfi súlylökésben szólították. Magyarországon ugyan továbbra is egyedural­kodónak számít Kóczián Jenő - az újpestiek nehézatlétája az utolsó hat évben ötször lett első -, de Biber Zsolt - aki nyíregy­házi ifi-Eb-n kiváló ifjúsági sportoló minősítést szerzett - szemtelenül fiatal kora ellenére dobogóra pályázott. Majdnem sikerrel, hiszen új egyéni csú­csot (16.69 m) elérve, mindösz- sze 34 centiméterrel maradt le a harmadik helyezettől. Ha figye­lembe vesszük, hogy Zsolt öt Szekeres Judit bajnokként Atlantáról álmodozhat év múlva lép csak a felnőtt kor­osztályba, eredménye még in­kább dicséretes. Közepesnek mondható vb- szereplése után a férfi 110 mé­teres gátfutás döntőjében bizto­san győzött Csillag Levente. Klubtársa, a többpróbázó Mun­kácsi Sándor ebben a számban harmadik lett. A női súlylökés­ben is érmet szerzett egy több­próbázó. a Göteborgban bronz­érmet nyert Ináncsi Rita lett harmadik. Megvédte címét Vö- rösné Herth Hajnal, az Építők atlétanője. A szombati sláger­szám a 100 méteres döntő volt. A férfiaknál a tavaly pályafutá­sát befejező Kovács Áttila trón­ját Rezák Pál foglalta el jónak mondható, 10.51 mp-es ered­ménnyel. A nők klasszikus sprintversenyében Barati Éva tavalyi elsősége után ismét győzött. Férfi rúdugrásban Szabó Dezső és Bagyula István között dőlt el az aranyérem sorsa. Bagyula 5.70 méterrel nyert, ezzel az eredményével Göteborgban döntős lehetett volna...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom