Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-21 / 195. szám

1995. augusztus 21., hétfő A Szerkesztőség Postájából 5. oldal Jó műsorokat várhatunk a parlament őszi ülésszakáról Széles mosollyal nyugtázhatja pénzügyminiszterünk, hogy - a koalíciós SZDSZ-partnert ki­hagyva - jóváhagyta az MSZP elnöksége a lakosságot sújtó in­tézkedéseket. Már előre tudom, jó kabaréműsorokat fogunk nézni az őszi parlamenti közve­títésekről. A magyarság többsége meg­unta már az előző és a mostani kormánytagok és képviselők egymásra mutogatását, minisz­terek és államtitkárok leváltását meg a száznapos türelmi idők kérését. Most már, hála istennek, nincsenek itt az orosz csapatok, hogy rájuk kenhetnénk: kira­bolják országunk állatállomá­nyát és élelmiszerkamráit. Csak egyet nem tudok megfejteni: a cseheknél is ugyanúgy ott vol­tak több mint negyven éven át az oroszok, s a minap mégis azt adta hírül a tévé, hogy az önálló Csehországban gazdasági fel­lendülés bontakozott ki, a mun­kanélküliség minimális, és sok a nyugati tőkés befektető, akik persze csak kisebbségi tulajdo­nosok. Ellentétben hazánkkal, ahol teljesen kiárusították öt év alatt az országot, úgy, hogy még jutott Haynau, 1848-as vé­reskezű tábornok isten tudja milyen rokonságának is több millió forint kártérítés is. Teljességgel igazat adtam Orbán Viktornak, amikor tilta­kozott pártjával együtt az első kárpótlási törvénynél; hogy ugyanis minden magyar állam­polgár kapjon tízezer forint kárpótlást, és akkor nem herdál­ják el a földeket és a nagyüze­meket. Ma már ott tartunk, hogy Zsíros Gézának több mint 300 hold földje van, és cselédet tart. 1990-1994-ig, az Antall- kormány idején elherdáltak 364 vállalatot, 3162 kft.-t, 162 rt.-t, 1649 szövetkezetét. Még ma is kormányzópárt lenne az MDF, ha nem ezzel kezdi működését. és ha kormánytagjai nem só- gor-koma-jóbarátokból állt volna össze. A jelenlegi Horn-kormány sem dicsekedhet sikerekkel, hisz ezt mutatja az elmúlt egy év. Az MSZP-frakció is szaka­dozik, ha jól látom, háromfelé, nem beszélve a SZDSZ-szel ál­landósult vitákról. Az 1956-os eszmék ma már sehol sincsenek, mindenki a koncért vívja harcát, a magyar­ság meg egyre jobban süllyed a pocsolyába. Nincs kiszámítható jövőjük a fiatal házasoknak a családlapí- táshoz, az otthonteremtés ki­zárt. Akik 10-15 évvel ezelőtt építettek, most nyöghetik a 33 százalékos kamat terheit. Távol áll tőlem, hogy az „át- kost” kívánjam vissza, de ilyen terhet nem viselt még az ország lakossága. A honanyák meg honatyák ott pöffeszkednek és alszanak az országgyűlésben százezrekért, karvastagságú aranylánccal nyakukban. Alig vártuk, hogy az utolsó orosz katona kitegye a lábát Magyarországról, most meg a NATO-ba - majdhogynem tér­den csúszva - könyörgi népét be a kormány. Miért nem lehe­tünk önálló, független ország, hadsereg nélkül? Elég volna egy erősített, gépesített határőr­ség, vámőrség, polgári védelem és nem utolsó sorban egy lét­számban duplájára növelt rend­őri szervezet. Mindenesetre az az álláspon­tom, hogy csak népszavazás dönthet a NATO-Csatlakozás- ról. Befejezésül pedig figyel­mébe ajánlom azoknak, akik 1998-ban kormányra akarnak kerülni: a nyugdíjasok, munka- nélküliek és az alulfizetett dol­gozók voksaira nemigen szá­míthatnak. Bánvölgyi Tibor Szolnok Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöl­jük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Küldjön egy képet! A Cé-Có hangulatot teremtett A népes hallgatóság Zenés Korzó minden pénteken t7-68ÁTöL A Cé-Có együttes Formabontó és követendő kedves olvasónk szán­déka. Mi egyetértünk. Küldjön egy képet! rovatunk eddig úgyszólván csak a múltból vette a témáit, pedig mindennapi életünk is bőven kínál élményt. Augusztus 4-én volt, de még ma sem késő visszaemlé­kezni arra a kedves délutánra, amikor a szolnoki művelő­dési ház elé várta a Cé-Có együttes a kikapcsolódni vágyó kicsiket és szüleiket. Népes hallgatóságot vonzott az elő­adás, s igen jó szórakozásfnyújtott mindazoknak, akik arra jártak. Rózsahegyi Béla Szolnok A temetői kutakról Pancsikáló ovisokból lubickoló „kishalak” Az Újszászi Összevont Óvodai Intézmény óvodásai részére szervezett úszás-előkészítő és úszótanfolyam, amelyen har­minc apróság vett részt, nemrég fejeződött be. Az úszóóvodá­nak elnevezett, kettő- és há­romhetes program keretében a négy-, hat- és hétéves korú gyermekek úszni tudó, kis sportpalántákká lettek. Az első napokban a fröccsenő víz elől elhúzódó, olykor sírásra fakadó apróságok minden akaratukat megfeszítve lelkesen dolgoztak azért, hogy elsajátítsák a siklást és a különböző úszásnemek alaptechnikáját. Természetesen ennek Mészárosné Ica néni - az úszómester, aki csodálatos pe­dagógus - volt a mozgatója. A gyermekek napról napra fe­gyelmezettebbek, kitartóbbak lettek, büszkék voltak önma-, gukra és mi rájuk. Kedves ma­radt a példásan gondozott, tiszta, jászboldogházi strand emléke éppúgy, mint azoké a kalauzoké, akik a jegyek lyu­kasztását is a gyermekekre bíz­ták, miután segítettek felszállni a vonatra. Köszönjük úszómesterünk türelmes munkáját, a strand dolgozóinak pedig azt, hogy nap mint nap már a kapuban vártak minket, s mindenben se­gítségünkre voltak. Reméljük, jövőre újra talál­kozunk, s még több kis óvodás ismerheti meg azt az érzést, mi­lyen jó lebegni a vízen, milyen csodálatos úszni, bizonyítani önmaguknak és pajtásaiknak. Szabóné Balogh Etelka intézményvezető Mint a temetőgondnokság ve­zetője, úgy érzem, választ vár­nak tőlem azok, akik a most ta­pasztalható vízvétel i lehető­ségre panaszkodnak. Megerő­síti bennem ezt az az írás is, ami Vizes gondok a temető­ben címmel jelent meg augusz­tus 14-én. Először is köszönöm Kiss Béláné megértő hangvételű so­rait. A gondnokság igyekszik ki­elégíteni a temetőlátogatók víz­igényét. Tizenhat helyen van lehetőség a vízvételre, de arról kevesen tudnak, hogy hányszor rongálják meg ismeretlen tette­sek a kutakat, lopják el a húzó­kart, sőt a szivattyút is leszerel­ték és elvitték. A tizenegy szi­vattyús kút közül tíz a rongálá­sok ellenére is általában kifo­gástalanul működik. A temp­lom melletti kutat ugyanaz a kútfúró mester készítette, mint a többit, reméljük, ez is úgy működik majd, ahogyan kell. Azt reméljük, a kútfúró mester is ad a jó hírnevére, és nem nyugszik bele abba, hogy ez a kút egyelőre sok bosszúságot okoz. Mint a levélíró is utalt rá, ez elsősorban a virágárusoknak sérelmes. De hadd emlékeztes­sek arra is, hogy ezek az árusok egy fillérrel sem járulnak hozzá a temető vízdíjához, illetve a kútfúráshoz, pedig nem kevés az a vízmennyiség, amit nap mint nap kivisznek a temetőből. Nem fizetnek helypénzt sem. s nem egy esetben a szemetet is a temető és templom dolgozói takarítják el. Gondolt-e már a panaszko- dók közül valaki is arra, hogy 1994-ben 212 ezer forint volt a temető vízdíja? Egy első osztá­lyú sírhely egyéves bérleti díja 167 forint. A 212 ezer forint vízdíjat 1269 első osztályú sír­hely éves bérleti díja fedez (1994-ben 757 sírba temetés történt). Ezért kényszerültünk fúrt kutakat beállítani, és a ve­zetékes kutakat üzemen kívül helyezni. Varga József irodavezető Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin Úszkálunk a „langyos vízben”? Az augusztus 10-ei lapszámban jelent meg egy „üzenet” a pe­dagógusoknak Ne bújjanak a gyermekek mögé! címmel. Mint pedagógus, egy a sok kö­zül, nem hagyhatom szó nélkül. Tisztelt Levélíró! Nem a pedagóguskamarát kívánom megvédeni, hiszen van arra illetékes közöttük, aki, úgy gondolom, meg is teszi ezt. Egyáltalán: magát az egész pe­dagógusréteget, hiszen az Ön felháborító, sértő megjegyzése mindannyiunknak szól, egy ka­lap alá véve a-tól z-ig minden pedagógust. Nem „langyos vízben úsz­káló” emberek vagyunk, nem is követelőzőek. Csak van egy nagyszerű szakszervezetünk, és annak egy még nagyszerűbb fő­titkára Szöllősi Istvánná szemé­lyében, aki kiharcolja kollégái­nak azt, ami őket megilleti. A „melósoknak” nincs talán szak­szervezetük? Ami az utcán csellengő fiatalokat illeti: ez nem a pedagógusok rovására írandó, mint inkább a társada­loméra. Munkaidőnk napi nyolc óra, melyből ötöt az isko­lában töltünk, a többit a más­napi felkészülésre, javításra, családlátogatásra. Nincsenek túlságosan megfizetve a peda­gógusok, mint ahogyan Ön gondolja. Harminchárom szol­gálati év után ugyanannyi ez­ressel megyek nyugdíjba (bruttó), tehát magas összegű nyugdíjra nem számíthatok. Addig, amíg ilyen véle­ménnyel vannak emberek a pe­dagógusokról, lesznek is az ut­cán tekergő gyermekek. Mert aki így vélekedik, és szülő, at­tól milyen gyermek kerülhet az iskolába? Honnan tudja azt egy kívül­álló megítélni, hogy nem hoz­zuk a gyermekeket előnytelen helyzetbe? Én, mint pedagó­gus, úgy látom, hogy nagyon is hátrányos körülmények közé kerülnek azok a gyerme­kek, akik eddig kis létszámú osztályban tanultak és most megbontják a kis közösségü­ket, ide-oda szétrakják a tanu­lókat, mindkét részről hát­rányba kerülnek. Egyet tudnék Önnek javasolni: ha már Ön nem teheti meg, de családjá­ban van olyan korú fiatal, aki bármely pedagógusképző inté­zetbe jelentkezhet, jelentkez­zen, és próbáljon meg gya­korló pedagógusként a „lan­gyos vízben úszkálni”! Dósa Ferencné pedagógus Közös kirándulás Köszönjük a város hivatásos tűzoltósága parancsnokhelyet­tesének, Csendes István tűz­oltó százados úrnak mind a magam, mind a tűzoltóság dol­gozói nevében, hogy a sok kár- és tűzeset közepette is lehető­séget teremtett számunkra egy háromnapos kirándulásra. Köszönjük, hogy felelősség- teljes és gondoktól sem mentes munkája mellett még arra is fu­totta idejéből, hogy fő szerve­zője és részese legyen e közös programnak. Rózsahegyi Béla tűzoltó főtörzsőrmester Szolnok Biokertben százféle gyógynövény Kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy csöppnyi kert­jükben százféle növény is pompázik. Különösen nem a Széchenyi-lakótelep szélén, 80 négyzetméteren. Itt van az én kis biokertem, ahol az édesköménytől kezdve sok, ritkaságnak számító gyógyfű is megterem. Szívesen adnék szaporí­tóanyagot kertészkedőknek, ha én is kapnék olyat, ami nekem még nincs, vagy a vadontermők között nem tudom megtalálni. Örömmel fogadnám tele­fonon az érdeklődést (56/343-134), bárkivel szí­vesen elbeszélgetek a gyógyfüvekről, ezek áldott hatásairól. P. Tóth Éva Szolnok A nyugdíjasház társasház A Szerkesztőség postájából a múlt hétfőn megjelent Nyugdí­jasház még a nyugdíjasház? című írást szeretném kiragadni, amely M. F.-né aláírással fog­lalkozott a szolnoki Tófenék úti nyugdíjasház problémáival. Előrebocsátva, hogy ilyen kez­dőbetűkkel a lakónyilvántartá­sunkban tulajdonos nem szere­pel, engedjenek meg néhány észrevételt. Mint a ház közös képviselője, nem mindenben ér­tek egyet az írással. Abban egy véleményen vagyunk, hogy a lakások kicsik, kényelmesek, és rezsijük még ma is elfogadható. A nyugdíjasház már kezdettől fogva vegyes tulajdonú volt. Szomorú, hogy az idős nyugdí­jasok, koruknál fogva, fogynak. Soha nem volt kizáró tényező, hogy fiatalabb korosztály tulaj­dona legyen egy lakás. Minden lakás magántulajdont képez, így mindenki szabadon rendel­kezik vele. Örökölhető is. Ma már néhány fiatal is tulajdonjo­got szerzett a házban. M. F.-né feltételezi, hogy nincs a háznak gazdája. Ennek a háznak 122, tulajdonjoggal rendelkező gaz­dája van. A levélíró feltételezi azt is, hogy néhány fiatalabb tu­lajdonossal nézeteltérések le­hetnek, ami nem megalapozott kijelentés. Szeretném meg­nyugtatni, hogy nincs nézetelté­rés a fiatalok és az idősek kö­zött. Béke honol a házban. Mint közös képviselő, kötelessé­gemnek érzem elhárítani a le­vélíró kifogásait, mert azok nem felelnek meg a valóság­nak. Földi József közös képviselő Szolnok, Tófenék u. 1. A vásárlók könyve igazolja A bolt az udvariasságáról vált ismertté A gazdászbolt nem az udva­riasságáról lesz híres - ol­vashatták augusztus 14-ei la­punkban Mihályi Emőné pa­naszát. A Sólyom úti üzlet dolgozói véleményét most ad­juk közre:- A vásárló kompromittáló levelére egy mondatban vála­szolhatnánk: pénztártól való távozás után pénzügyekben reklamációt nem fogadunk el! Természetesen ennél többre méltatjuk a panaszt, ezért néz­zük sorjában: Az az állítás valóban igaz, hogy nem emlékeztünk önre, amikor másnap megjelent üz­letünkben. Az azonban nem fe­lel meg a valóságnak, hogy felháborodva és mogorván kö­zöltük volna ezt. Ón valóban egy olyan blokkot mutatott, ami a mi pénztárgépünkből került ki, ez azonban nem bi­zonyíték arra, hogy becsaptuk volna. Ilyen nyugtát bárki fel­vehet az itt hagyott blokkok közül, és másnap visszatér az üzletbe azzal, hogy adjuk visz- sza az általa megnevezett ösz- szeg és blokk közötti különbö- zetet. Ismételten tájékoztatjuk, hogy a kontrollszalagon a pénztárgép a vásárolt áruk árát és annak áfa-besorolását, valamint a végösszeget rögzíti, így a kért ellenőrzés csupán a vásárlónál lévő blokk másola­tát tükrözi. Nem kellett volna - hogy idézzük önt - a könnyei­vel küszködve, megalázva állni a boltban, ha a bemutatott nyugtával együtt hozza a ná­lunk vásárolt árut is, és nem az emlékezetére hagyatkozva sorolja el, mit vett az előző napon nálunk. A csomagolás nálunk ugyanolyan szokás, mint más üzletben, így erről alkotott véleménye sem állja meg a helyét. Mellékesen je­gyezzük meg, hogy a csomago­lóanyagokat nem a pénztár­nál, hanem attól karnyújtásnyi távolságra,a pulton tároljuk. Tisztelt Asszonyom! Bizto­sak vagyunk abban, minden nagyképűség és önreklám nél­kül - ezt a bizonyosságot a többi vásárló véleményére és a vásárlók könyvébe beírt di­csérő, elismerő sorokra ala­pozzuk -, hogy a szolnoki, Só­lyom u. 3. sz. alatti gazdász­bolt az udvarias kiszolgálásról és a vevőkkel való tisztességes bánásmódtól vált ismertté, immár harmadik éve. Társa­ságunk ezzel az ügyet lezárt­nak tekinti. Tóth Béla, a Gazdász Kft. vezetője Tiszaburai fiatalok levele a helyi önkormányzathoz Ne fosszanak meg bennünket egyetlen szórakozási lehetőségünktől! A tiszaburai fiatalok nevében tiltakozunk a polgármesteri hi­vatal azon döntése ellen, amely- lyel egyetlen szórakozási lehe­tőségünktől, a diszkótól is meg­fosztja a község fiataljait hang­zavarra és randalírozásra hivat­kozással. Ezek után kíváncsiak len­nénk arra, hogy más falvakban és városokban, ahol az itteni zajnál jóval erősebben működ­nek a berendezések, hasonló indokkal miért nem zárják be a fiatalok szórakozóhelyeit. Nem fogadhatjuk, el a polgármesteri hivatal indokait már csak azért sem, mert nincs a hivatalnak műszere ahhoz, hogy mérje és kijelentse: 70 decibel a megen­gedett hanghatár. Egyszerűbb­nek tűnt a hivatal számára, ha visszavonja az engedélyt és be­záratja a diszkót. Milyen önkormányzati hiva­tal az, amelyik több száz fiatal­jának a minimális szórakozási lehetőségét és akadályozza, nem teremti meg, még csak nem is engedélyezi rendezvé­nyek tartását? Sajnálatosnak tartjuk, hogy a képviselő-testü­let bérleti díj fejében kívánja a F1ROSZ - Lungo Drom Klubot további használatra adni egy olyan községben, ahol a lakos­ságnak majd a fele cigány, megfosztva önmagukat is attól a lehetőségtől, hogy a fiatalok szervezett programjába beépít­sék a neveléssel járó feladato­kat, ezzel is enyhítve a faluban lévő gondokon. Míg nem volt diszkó a falu­ban, kénytelenek voltak a szomszéd falvakba átjárni a fia­talok. Számunkra érthetetlen, hogy egy község képviselő-tes- tülete figyelmen kívül hagyja több száz fiatal érdekeit, arról nem is beszélve, hogy amíg együtt szórakoznak, nem töltik idejüket „rossz helyen”. Kérjük a Tisztelt Képviselő- testületet, biztosítsa a tiszaburai fiatalok szórakozásának lehető­ségét úgy, hogy egyrészt to­vábbra is engedélyezi a 15. sz. büfében a diszkó rendezését, másrészt tekintsen el a bérleti díj fizetésétől! Kérésünknek azzal is hang­súlyt kívánunk adni, hogy ket- tőszázhatvanan aláírjuk Önök­höz címzett levelünket. 260 fiatal - Tiszaburáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom