Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-17 / 192. szám

1995. augusztus 17., csütörtök A Szerkesztőség Postájából 5. oldal Ünnepre készülünk Mint minden keresztény nép­nek, úgy nekünk, magyaroknak is vannak nemzeti szentjeink. Ezek egyike Szent István ki­rály. Államalapító szent kirá­lyunk, István 997-ben, apja, Géza fejedelem halála után a Kárpát-medencében végleges hazára lelt. A magyarság első uralkodójának 1000-ben II. Szilveszter pápa, mint keresz­tény királynak, koronát adomá­nyozott, amellyel 1001-ben megkoronázták. A szent korona azóta a magyar állam területi sérthetetlenségét védi. Az év­századok viharai alatt sok há­nyattatáson ment keresztül. Ma országunk szimbóluma. Állam- alapító királyunk nem csupán magyar államot alapított, ha­nem királyi vármegyéket is. Tíz katolikus egyházmegyét, köz­tük két érsekséget, az eszter­gomit és a kalocsait. Felis­merte, hogy csak a keresztény magyarságnak van jövője. Elgondolkodhatunk, mire ta­nít ma királyunk szelleme. Ál­lamunk nemzeti hagyományai­nak megőrzésére, a keresztény tanítások parancsainak betartá­sára. A hatalom képviselőit pe­dig arra taníthatná, hogy ne ön­célú érdekeik szerint uralkod­janak, hanem legyenek a ma­gyar nép választott szolgái. Védjük minden külső és belső ellenségtől ezt a kicsiny orszá­got, itt Európa szívében. Sz. K. A termelőnek is érdekképviselet kellene! Étkezési búzát vittem a jászbe­rényi malomba, cserélni lisz­tért. Meglepődtem, hogy 100 kg- ból a vám 40 százalék lett. Idősebbek emlékeznek még arra, hogy a termelő saját bú­zájából kapta vissza a lisztet, és a vám 12-15 százalék volt akkor. S volt még egy különbség: a malomban a munkások segítet­tek le- és felrakni a zsákokat! Ma viszont karba tett kézzel nézik az alkalmazottak az öreg, megfáradt emberek kín­lódásait. Úgy tűnik, nem sokra érté­kelik a földművesek munkáját, pedig nem kevés energia és rá­fordítás kell ahhoz, hogy a megtermelt búzából kenyér le­gyen. Amíg a termelőknek nem lesz érdekképviseletük, addig, úgy gondolom, ez így is ma­rad. Lehet, hogy csak a gyors meggazdagodás a cél, és a termelő teljesen mellékes? Nem csoda hát, hogy a me­zőgazdaságból élők egyre ne­hezebben élnek. Szűcs Kálmán, Jászberény Szerkesztette: Kácsor Katalin Elhamarkodott és indokolatlan a téma nyilvános felvetése Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöl­jük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témá­nak akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. A rendelet előírásai kötelezőek Július 31-ei számukban A bü­rokrácia útvesztőjében cím­mel közreadott olvasói le­vélre, mint az érintett hivatal vezetője, az alábbiakban sze­retnék nyilvánosan vála­szolni. A kormány 28/1994. (III. 2.) rendelete szabályozta az 1992. január 20. napját köve­tően kiadott részarány-földtu­lajdonnak megfelelő föld ön­álló ingatlanná alakításával kapcsolatos költségek rész­beni visszaigénylésének mód­ját. Ezek szerint a vissza­igénylési kérelemnek a sze­mélyi adatokon kívül tartal­maznia kell, hogy az új tulaj­donos a földkiadási határozat keltétől számított öt évig nem idegeníti el, nem vonja ki a mezőgazdasági termelésből azt a földet, amelyre a költ­ségtérítést kérte. A kérelemhez csatolni kell az abban megjelölt földrészle­tekre vonatkozó tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási be­jegyzésével kapcsolatos föld- hivatali határozatot, valamint a költségek igazolására vo­natkozó számlamásolatot. A megyei FM-hivatal a kérelem és az ahhoz csatolt bizonyla­tok alapján határozatban álla­pítja meg a költségtérítés ösz- szegét, és intézkedik a tulaj­donos kötelezettségvállalásá­nak az ingatlan-nyilvántar­tásba történő bejegyzése iránt. A kormányrendelet megje­lenése óta több ezer kérelmet bíráltunk el. Valamennyi kérelmező megértette, hogy a kérelem­nek mit kell tartalmaznia és milyen okiratokat kell a kére­lemhez csatolniuk. Sajnáljuk, hogy Balogh Sándor levélíró­juk a rendelet előírásait nem értette meg. Ez, úgy gondol­juk, nem a mi hibánk. Gombár Mihály hivatalvezető Az Új Néplap augusztus 3-ai számában jelent meg A saját érdek védelme is érdekvéde­lem című írás a szakszervezeti ingatlanokról. A témához az alábbiakat szeretném hozzá­tenni: Az MSZOSZ Szolnok Me­gyei Képviselete nevében, mint a Szolnok, Szapáry u. 23. sz. alatti szakszervezeti ingat­lan kezelője 1994. január 1-jé- től kezdődően az ingatlan üzemeltetésével, saját kéré­sére, a Ságvári Endre Művelő­dési Házat bízta meg. Az in­tézmény vezetője 1995. április 5-én azzal keresett meg, hogy az üzemeltetés költségeiben 1995-re mintegy 300 ezer fo­rint veszteség keletkezett. A tetemes hiány mellett az üze­meltetési megállapodás - a körülményekben bekövetke­zett változások miatt - a nye­reséges üzemeltetésre nem ad jogszerű lehetőséget. Mind­ezeket mérlegelve az MSZOSZ Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Képviselete nevében javasoltam az üze­meltetésre vonatkozó megál­lapodás felülvizsgálatát. Az MSZOSZ a javaslatot elfo­gadva, 1995. szeptember 30- tól az Unió Porta Kft.-t kí­vánja megbízni az ingatlan üzemeltetésével. A megjelent cikkben, első­sorban a téves információk miatt, több csúsztatás talál­ható. Nem célom ezek tételes nyilvános pellengérezése, mint ahogy az sem, hogy a sajtó nyilvánossága előtt üzengessek bárkinek is. Né­hányra azonban ezek közül kénytelen vagyok reagálni: A volt SZOT-vagyonból az üdülővagyon ingyen átkerült a Nemzeti Üdülési Alapítvány tulajdonába azzal a céllal, hogy minden munkavállaló számára - függetlenül a szak- szervezeti tagságtól - elérhető legyen. Tehát szó nincs töme­ges tulajdoneladásról. Az át­menetileg üres helyiségek bérbe adását a szakszervezeti tagdíj védelme érdekében, a tagság jogos elvárásának meg­felelően, a különböző szak- szervezetek eddig is és ezután is alkalmazzák. Talán nem lennénk erre a gyakorlatra annyira ráutalva, ha Magyar- országon is teret nyerne a szakszervezetek működési fel­tételeinek javítása törvényi szinten is. Téves az az információ, mi­szerint az MSZOSZ létrehozta az Unió Porta Kft.-t. Az vi­szont igaz, hogy az MSZOSZ a tulajdonában és kezelésében lévő ingatlanok üzemeltetésé­vel - mivel ez speciális szakma - ezt a szervezetet bízta meg. A megbízási szer­ződés kellő garanciákat tar­talmaz arra, hogy az üzemelte­tési nyereség az MSZOSZ működési feltételeinek a javí­tását szolgálja, szó nincs arról, hogy ezáltal a „szakszervezeti vagyon jelentős része” a saját zsebbe vándorolna. Az a féle­lem, ami az esetleges bérleti díj miatt a művelődési ház dolgozóiban - téves informá­ciók alapján - nyugtalanságot okoz, megítélésem szerint alaptalan. Áz üzemeltetési költség megállapítása - a ténylegesen felmerülő költségek alapján - az állami tulajdoni ingatla­nokra vonatkozó törvények és megállapodások figyelembe­vételével történik majd, a mű­velődési ház vezetésével kö­zösen. Ezek a megbeszélések az elkövetkezendő hetekben kezdődnek. Őszintén sajnálom, hogy a konkrét megbeszélések meg­kezdése előtt az említett dol­gozók a pontatlan tájékozott­ságukkal ismét a zavarkeltés eszközéhez folyamodtak, azonban továbbra is bízom abban, hogy minden érintett számára elfogadható, jogszerű megállapodást írhatunk alá a közeljövőben. Az olvasói le­vél szerzőivel ellentétben én mindig vállaltam és ezután is vállalom a beosztással járó személyes felelősséget és a nyilvánosságot is. Berta István, az MSZOSZ Szolnok Megyei Képviseletének vezetője Szerkesztői üzenet Érdeklődő olvasóinknak üzenjük: a hallássérültek megyei szervezete Szolno­kon a Szapáry u. 19. szám alatt van, az 56/373-818-as telefonszámon érhetők el. Ügyfélfogadási rendjük: hétfőn 13 órától 16.30-ig, szerdán és csütörtökön 8-tól 12 óráig. Nyári tábor TiszafÖldváron Tenisz és mozgáskultúra Tizennyolc gyermek részvéte­lével szervezte meg a tiszaföld- vári művelődési ház tenisz- és mozgáskultúra-táborát. Kelle­mes kikapcsolódást jelentett ez mindannyiuknak egy héten ke­resztül, s remélhetően a bizser- gető fáradtság érzetén túl sike­rült elsajátítaniuk a modem táncok alaplépéseit és Sági Ist­ván teniszoktató irányításával a teniszsport alapjait. Ennek a tábornak a gondo­lata még a tavasz idején fogant, s az Országos Teniszszövetség lelkes bábáskodása mellett va­lósult meg. A szövetség ötven­ezer forint értékben sportszere­ket ajánlott fel a rendezvény támogatására. A tábor életét strandolás és kirándulás is színesítette, lovasíjász-bemutatót is láthat­tak, és a lovaglásba is belekós­tolhattak. A szervezés idősza­kában még nem készültek el a strand területére tervezett te­niszpályák, de segítségünkre sietett Kis István gimnáziumi tanár és családja, akik saját építésű pályájukat bocsátották rendelkezésünkre. Hálásan kö­szönjük a család minden tag­jának. Köszönet illeti Szűcs Ist­vánt, a Dagonya vendéglő tu­lajdonosát, aki nap mint nap finom falatokat szolgált fel gyermekeinknek, természete­sen kedvezménnyel, Berta Já­nos buszvezetőt, aki a táboro­zok szállítását vállalta, Fekete Szilvesztert, a helyi strand ve­zetőjét, aki kedvezményt adott a strandolás idejére, Petraskó Tamást és Tokai Sándort, akik lehetővé tették, hogy bepil­lantsunk a lovaglás és a lovas íjászat titkaiba, Szabó Józse­fet, a Torony étterem tulajdo­nosát, aki a kirándulás meg­szervezésében volt segítsé­günkre. Tervezzük, hogy táborunkat jövőre is megszervezzük, a programot más sportágakkal bővítjük. Dobróka András Tiszaföldvár A tenisztábor egy foglalkozásán Szép esküvő volt A fotó szüleim házasságkötése alkalmából készült 1914. május 9-én. Szép esküvő volt, huszonegy fiáker indult Pest megyébe a menyasszonyért. D. V. T. Szolnok Küldjön egy képet! Egy igazi bűvész - vagy tömegszuggesztió? Országunkban vannak jó né- hányan, akik el akarják velem hitetni, akadnak emberek, akik „akaratátviteli képességgel” rendelkeznek. Arra van tehet­ségük, hogy amit el akarnak érni, azt embertársaiknál ké­pesek is keresztülvinni. A „tömegkommunikációs esz­közök” egyre azon igyekez­nek, hogy higgyem már el, volt egy magyarországi nagy­bank. Annak volt egy veze­tője. Ennek a vezetőnek - állí­tólag - olyan „ösztönös” ké­pessége volt, hogy erőfeszítés nélkül ki tudta választani a sok-sok hitelt igénylő közül, kinek nincsen fedezete a hite­lek visszafizetésére. A 12 mil­liárd forint hitelt kérelmezőt olyan ösztönösen választotta ki, hogy le a kalappal. Ennek az embernek olyan akaratátvi­teli képessége volt, hogy azt át tudta vinni az országos veze­tőkre. A pénzügyminiszterre, miniszterelnökre, a kor­mányra, az ötmillió választó- polgár bizalmát élvező és az Országházba beválasztott képviselők többségére, hogy ezt a hiányt, a 12 milliárdot, sóhajtás nélkül átutalták. A létminimum körül vagy az alatt élők keserves forintjaiból összegyűlt pénzből. Ezzel az akaratátviteli képességgel meggyőzte az illetékes szer­veket, hogy állítsák bíróság elé és bírságolják meg húsz­ezer, azaz húszezer forintra. És hogy erkölcsi vereségéért elégtételt kapjon, nevezzék ki pénzügyminiszterré, a szék­cseréért pedig adjanak neki 16 millió forint végkielégítést. Megérdemli ő ezt, mert hiszen nagyon keményen megdolgo­zott érte. Meg aztán: teljes mértékben élvezi a miniszter- elnök bizalmát. De nemsokára arról számolt be, hogy leült tárgyalni a ... csomagkészítő­vel, és meggyőzte, hogy job­ban tenné, ha felajánlaná a külföldön élő, ott született és nevelkedett, de Magyarorszá­gon tanuló, felső tanintézetis hallgatók megsegítésére létre­hozott alapítványnak. így a kecske is jól lakna, meg a ká­poszta is megmaradna. Mert hiszen az alapítvány az övé és hites feleségéé. Már csak azért is megteheti ezt, mert távol­sági akaratátvitellel meggyőz­heti az Alkotmánybíróságot: töröljön ki a csomagból tizen- kétmilliárd bevételt. Indokolja meg azzal, hogy annak nincs fedezete a bevételi oldalon. A miniszterelnök kissé dünnyö- gött, hogy a lakosságra már nem lehet több terhet kiróni. A kiadásokon kell megtakarítani a hiányt. Lehet a kórházi ágyak, az iskolák, a pedagó­gusok, a munkások létszámát csökkenteni, esetleg a parlag­földek hektárait, a munkából kiöregedett gépparkok felújí­tását csökkenteni, a hektáron­ként adandó kétezer forintos rendszert aranykoronánként elosztani, a malmi minőségi búza egy részét takarmánybú­zának minősíteni. Id. Kanta Gyula Berekfürdő / / Jászsági ÁFÉSZ nem csak Jászberényben van Az elmúlt hónapokban az Új Néplapban igen sok írás je­lent meg a Jászsági ÁFÉSZ- ról. Ezek az áfészt többnyire csak a napos oldaláról mutat­ták be. Árról nem olvashat­tunk egyszer sem, hogy mit fejlesztettek a behálózott községekben. Ebből az kö­vetkezik, hogy semmit, csak romboltak és eladtak. Az el­adott ingatlanok után kapott pénzt befektették Jászbe­rényben. Jászfény szarui lakos lévén csak szűkebb környeze­temben tapasztaltakra ha- gyatkozhatom. A fiatal vá­rosban is jó néhány ingatlant értékesítettek, de ebből a te­lepülés semmit nem látott, le­építés viszont annál inkább. Állandó jelleggel a bő áru­kínálatról nyilatkoznak az áfész vezetői. Hogy az hol van? Hát Jászberényben, de nem Jászfényszarun, és gon­dolom, a szövetkezet más te­lepülésein sem. Jelen esetben a városban működik egy élel- miszer-ABC, szerény árukíná­lattal, még szerényebb vevő­körrel. Van még egy iparcikk­nek nevezett bolt, ami ruházati cikket, valamint cipőt kínál, szerény választékkal. Az áfész vezetőinek szemében ez vidé­ken megfelelő ellátás. Az el­múlt napokban festették az élelmiszer-ABC-t, napokig zárva tartott. Nagyon szép kék csíkot festettek a homlokzatra, és „Coop” felirat került a kira­katok üvegeire. Átrendezték a belső eladóteret. Mondások szerint a Coop-rendszemek megfelelően, de a régi beren­dezéssel. Jó, hogy annak idején előre­látó vezetők voltak a helyi áfésznél, és olyan berendezést vettek, ami variálható. Na­gyon szép látvány még az ABC bejárata mellett lévő presszóhelyiség. Ez ugyanis régebben nyitva állt a vásárlók előtt, ahol lehetett kávét, üdí­tőt és süteményt kapni. Ez évek óta zárva van, telerakva üres, műanyag ládákkal. Biz­tos ez is a Coop-lánc követel­ménye. Mindenesetre egy fel­vételt megérdemelne. A festéssel egy időben el­küldték négy-öt régi dolgozót is. Az indok állítólag az, hogy a Coop-láncban fiatalítani kell. Még szerencse, hogy nem festették át őket kékre, hogy megfeleljenek a Coop- feltételeinek. De van ennek az ügynek egy érdekessége is: az, hogy Berényben megfelelnek, ott dolgozhatnak a Coop-áru- házban, ha vállalják. Ha nem. akkor mehetnek. így nem kell végkielégítést fizetni. Ez na­gyon ügyes megoldás, tanítani kellene, hogyan lehet a dolgo­zót simán kidobni. Javaslom, hogy nézzenek szét a környező településeken is, meggyőződhetnek az ottani tagság véleményéről, a boltok árukínálatáról, berendezésé­ről, ami néhány helyen siral­mas. Úgy gondolom, sokat tudnának mondani azok a dol­gozók is, akik az utcára kerül­tek. Pál János Jászfényszaru

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom