Új Néplap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-15 / 190. szám

1995. augusztus 15., kedd Körkép 5. oldal Közadakozásból készült Jánoshidának azon a környé­kén korábban is volt egy fake­reszt, de hát az 1962-ben állí­tott kereszttel is az történt, mint annyi mindennel ezen a földön: megette az idő vas­foga. Az arra lakók gondoltak egy merészet: mi lenne, ha közadakozásból pótolnák a régit? Az elhatározást tett kö­vette: Tóth Ferencné a Kos­suth körűt 3. szám alatti por­tája végét engedte át a leendő feszületnek. Az arra lakók - közel negyven ember — szinte egy­öntetűen támogatták az elkép­zelést. Ki száz forintot adott, ki többet, ki kétkezi munká­val, ki faanyaggal támogatta a kezdeményezést. Sőt, segített az önkormányzat is, mivel a felállítás munkálatait vállalta. Azóta már Sebestyén Al­bert esperes-plébános fel is szentelte a szobrot, amely a környék keresztény lakói örömére bizonyítja: szegény világunkban is összefogással sok minden megvalósítható. Nem történt ez másképpen a jánoshidai kereszt esetében sem. D. Sz. M. A kereszt előtt mindig van friss virág fotó: mészáros Hatszáz fős Vöröskereszt, szociális értékesítőhely Aki új életet lehelt a haldokló mozgalomba Özv. Szakácsi Rudolfné három éve él Kunmadarason. Annak pe­dig már lassan hét éve, hogy a karcagi kórház volt ápolónője ér­telmi fogyatékos gyermekeket nevel otthonában. Idén fejébe vette, hogy újjászervezi Madarason a már-már elhaló vöröskeresztes mozgalmat. Addig agitált, szervezett, hogy ma már hatszázon felül van azok létszáma, akik havonta fizetik a tagdíjat. Kijárta azt is, hogy a Kálvin utcában, majd átköltözve a Kunhegyesi útra, meg­nyíljon egy szociális értékesítőhely, ahol a csecsemőktől a nyugdíja­sokig nagyon sok létminimum alatt élő kap - nagyon is emberi ára­kon - élelmiszer-, ruha- és egyéb segítséget gondjaik enyhítéséhez. A „karitatív aktivista” szó sze­rint kitalpalta azt is, hogy új otthont kapjanak az értelmi fo­gyatékosok Kunmadarason: minden remény megvan arra, hogy a Kálvin utcában huszon­két beteggel, már szeptember­ben megnyitják az épületet. Özv. Szakácsi Rudolfné nem hétköznapi akaraterejét többfé­leképpen értékelik, de egy do­logról senki sem vitatkozik: biztos, hogy a község is profitál ebből a lelkesedésből! Köszönhetően annak, hogy a segítő szándékú, nagy energia- tartalékokkal rendelkező hölgy megyénket választotta lakóhe­lyéül. Korábban Békésen la­kott, ahol szintén nem hétköz­napi foglalkozása volt: a békés­csabai színház díszletes és jel­mezes segítőjeként dolgozott. A Viharsarokból Tiszaigarra vezetett az útja, ahonnan a kar­cagi kórházba járt dolgozni, ahol ki kellett tanulnia az egészségügyi szakmát. Szak- ápolóságig vitte. Talán ezért is fordult a figyelme az állami gondozott, értelmi fogyatékos gyermekek felé. Otthonában most hét ilyen gyermek „élvezi” ezt a gondos­kodó figyelmet. De nem elége­dett meg csupán ennyivel: ami­kor a református egyház visz- szakapta az öregek otthonának épületét (a község akkor kultu­rált, új épületet biztosított a nyugdíjasoknak - a szerk.), kö­zösen az egyházi vezetőkkel tervbe vette, hogy új otthont nyitnak az értelmi fogyatékos gyermekek számára. A megyei Vöröskereszt, a Debreceni Egyházkerület, a berekfürdői Megbékélés Háza, valamint a Máltai Szeretet­szolgálat hathatós támogatásá­nak köszönhetően már a szep­temberi megnyitóról álmodik özv. Szakácsi Rudolfné, akit az sem hagyott nyugodni, hogy a községben nem műkö­dik a Vöröskereszt. „Meg­győztem az embereket, hogy a szervezet munkája nem csak a véradásból áll” - emlékezett arra az áprilisi napra, amikor a művelődési házba invitálta a szimpatizánsokat. Ma már hat­száznál is több tagja van a mozgalomnak, s azt, hogy szé­les körű munkát végeznek, jelzi, a községi egészségügyi intézményeken kívül a nagy- családosok, a nyugdíjasok, a mozgáskorlátozottak, vakok és gyengénlátók egyesületei, va­lamint a cigány kisebbségi ön- kormányzat is bekapcsolódott - együttműködési megállapo­dást kötve - a karitatív mun­kába, melynek része volt egy szociális értékesítőhely meg­nyitása is. Először Guba Zoltán vállal­kozó, aki üzlethelyiséget adott át nekik, segítségével a Kálvin utcában tudtak hozzájutni a madarasiak a megyei Vöröske­reszt karcagi elosztóhelyéről érkező, olcsó árukhoz: ruhá­hoz, élelmiszerhez, bébihol­mihoz, gyógykenőcshöz, be­főttekhez s ki tudja, még mi­hez, mely termékek szociális érzékenységű áraikkal nagy­ban segítik a községben élők létét is. Most már a bérleti díj miatt nem fáj a feje özv. Szakácsi Rudolfnénak, mert az önkor­mányzat ingyen új épületet biztosított számukra, a Kunhe­gyesi út 1. szám alatt. Nem csoda, hogy piacnapon zsúfolt ez az üzlet, melynek heti for­galma eléri a hetvenezer forin­tot. -p­Nem bírták elviselni az elhanyagoltságot • • Összefogtak a lakótelepért Környezetszépítő tizenévesek a Széchenyin Sokat írtunk már arról, miképpen néz ki Szolnokon a Szé- chenyi-lakótelep. Általában a gazdanélküliséget, a nemtörő­dömséget pellengéreztük ki ezekben a cikkekben. Azért azt is el kell ismerni, hogy másféle emberek is élnek ezen a behe- mót lakótelepen. Es ami meglepő, a parkcsinosítók, a kapá­lok szinte kivétel nélkül tizenévesek. Van még egy közös jel­lemzőjük: a Karczag László út 7. számú épületben laknak. Ahogyan nekem elmondták, a 18 éves Lipák Ferenc találta ki az egészet.- Arról van szó, hogy többször szóba került már a beszélgeté­sek során, hogy undorítóan néz ki a környék. Mint aminek nincs gazdája. Az sem titok, hogy drága a nyaralás, ezért a lányok, srácok közül sokan el­határoztuk, hogy ezen a tö­mény unalmon valamit változ­tatni kellene - így Feri.- És mit csináltatok?- Két napot hajtottunk. Hol öten-hatan, hol többen, hol kevesebben maradtunk, mert a meló reggeltől estig tartott. Felástuk a homokozót, azután kitakarítottuk a lépcsőház előtti virágoskertet. Szép Nóra 14 éves, a hat- osztályos Széchenyi gimná­zium harmadikos tanulója.- A gyomokat szedtük ki kézzel, kis ásóval, mert bőven belepték a kertet. Kisebb-na- gyobb szünetekkel mindkét napon dolgoztam.- Nyaralás?- Az is volt, egy hetet töltöt­tünk a szülőkkel a Mátrában. Elvittük a barátnőmet, Dobos Anettet is.- Nekem duplán sikerült a nyaralás, mert néhány napot Nóráékkal voltam - veszi át a szót Dobos Anett. - Előtte vízi táborban, a Túrról indultunk, és Vásárosnaményig lapátol­tunk. Ezek után következett a ház előtti, mögötti munka, az itt lakó fiúkkal, lányokkal. Farkas József 17 esztendős, végzett szakmunkás, de kétsé­ges, hogy el tud-e helyez­kedni:- Én például végig itt vol­tam. Ástam, kapáltam, azután gumiabroncsokat raktunk a homokozó köré.- A hogy elnézlek benneteket, kinőttetek már ebből a korból.- A homoközásból már elég régen, de közülünk sok gye­reknek van otthon kisebb te- sója, aki még ott játszik.- Te például merre voltál a nyáron?- Cserkeszőlőn egy hetet, a rokonoknál, a nagyszülőknél Békéscsabán ugyanannyit. A nyár többi részén itthon.- Hogy telik az idő?- Lézengünk, csellengünk. Található a pincében két he­lyiség, és elhatároztuk: kitaka­rítjuk, kifestjük. Jó lesz klub­nak, ahol beszélgethetünk, le­ülhetünk. Mégis jobb, mint a lépcsőházban társalogni. Lipták Zoltán 14 éves, esz­tergályosnak tanul.- Á bátyám intézte, így én sem maradhattam ki. Mi pél­dául kivettünk egy rossz fa­csonkot. A helyére ősszel majd néhány csemete kerül.- A többiek?- Gondolom, szintén jönnek segíteni az ültetéskor is. Közben más is történt. Kiss Jóska levezet a pincébe, és megmutatja, hogy kitakarítot­ták azt a két lenti helyiséget, amelyet hamarosan kimeszel­nek, és bútorokat is visznek oda. Ez lesz az ő lakótelepi klub­juk. ígérte, hogy ha elkészül, meghívnak. Én pedig megígér­tem, hogy elmegyek. D. Sz. M. A szinti-pop szolnoki követői A The Next együttes Akár a pop, a rock, a rap vagy a techno kerül szóba, hazánkban mindegyiknek vannak profi művelői. Viszont ha azt mond­juk, szinti-pop, kevesen tudják, mi fán is terem az. Márpedig három szolnoki fiatalember e stílus követője. Ők a The Next zenekar. Szabó Tamás zenekarvezető gyerekkora óta foglalkozik ze­nével. Zongorázni'tanult, de járt lakodalmi billentyűshöz is. Egyik sem állt közel hozzá. Ké­sőbb barátjával, Balázs László­val egy régi szintetizátoron kezdtek el játszani, csak úgy, a maguk szórakoztatására. Aztán a szórakozás komolyra fordult, ma már egy nagyon profi, drága felszerelésük van. Körülbelül másfél éve dol­goznak együtt. A végleges, há­romtagú együttes március óta áll fönn. Gátfalvi Sándor éne­kesre hirdetés útján bukkantak. Milyen stílus a szinti-pop? A nyolcvanas években di­vatba jött új hullám felújított változatának tekinthető. Ma­gyarországon a Bonanza Ban- zai játszik hasonló hangzásban, hangszerelésben, bár a szolnoki fiúk szerint saját produkciójuk ötletesebb, több a mondaniva­lója. Zenéjük az életről, a halálról, az egész körülöttünk levő vi­lágról szól. A lelkileg sérült fia­talokat szólítják meg. Olyan zenét művelnek, ami az ő sor­sukról szól, így példa értékű le­het, és csak a jóra tanít. Zenéjük rétegzene, akár a rock. Van egy bizonyos számú követője, sokan viszont nem látnak benne fantáziát. A prob­léma az, hogy diszkóban nincs rá igény. Alternatív klubok pe­dig nincsenek vidéken. így ke­vés a lehetőség a bemutatko­zásra. Ha hívják őket, akármi­lyen rendezvényen ingyen fel­lépnek. Megfordult a fejükben egy lemez kiadása is. Eddig hét da­luk van, ezeket egy bemutat­kozó CD-n terjesztik. Több le­mezkiadót megkerestek, hisz őszre készen lesz tizenegy da­luk, amelyekkel nyugodtan a közönség elé léphetnek. Egyébként zenéjüket az egész országgal szeretnék meg­ismertetni. Viszlay Anita Testnevelő tanárnő (lesz) Elszakíthatatlan spárga. Bemutatja: Törőcsik Éva ne­gyedéves biológia-testnevelés szakos hallgató. Aki mellette figyel: Tücsi, a porta mindenben kotnyeleskedő, ámbár megbízható négylábúja. FOTÓ: M. J. Hogy a jászalsószentgyörgyi Törőcsik Éva nem is olyan so­kára a játék, a mozgás örömére tanítja a gyerekeket, mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy Nyíregyházán negyedéves test­nevelés-biológia szakos hall­gató. A sport szeretetét talán a családi házból hozta, majd test­nevelés tagozatos gimnáziumba került Kunhegyesre, ahol főleg tornából jeleskedett. A nyár úgy telt el, hogy a kötelező szakmai gyakorlaton kívül társaival ae- robictánccal fellépett Nyíregy­házán, az atlétikai ifjúsági Eu- rópa-bajnokság megnyitóján. Azután, mint minden alsószent- györgyinek, nekik is akad hagymaföldjük, amit kapálni kell. Takarított, vasalt, mellesleg elindult Alsó-Jászság szépség- versenyén, ahol végül dobogós helyen végzett. Néhányszor pe­dig Szolnokra is beutaztak a Damjanichba. Ő is leúszott né­hány hosszat, no meg mint le­endő tesitanámo, Tímea húga úszástechnikáját, fordulóit javít­gatta. Ugyanis Timi Mezőtúron a gimiben utolsó éves, és nővére nyomdokain haladva, testneve­lés szakra felvételizik. Ha még azt is hozzáteszem, hogy a báty­juk ejtőernyős, nyugodtan le le­het írni: a három Törőcsik test­vér Jászalsószentgyörgyön igazi sportrajongó. D. Sz. M. A titok nyitja olyan egyszerű ... Úgy kell főzni, mint otthon Kuncsorbán a közétkeztetést a helyi bisztró biztosítja az egész községnek, az ottani intézményeknek: az iskolának, az óvodának, a munkahelyeknek. Akik odajárnak, azt mondják, finoman főznek. Ez manapság nem akármilyen dicséret... Horváth Mihály és Hor- váthné Udud Hedvig nemré­gen bérelik az áfésztől a bisztrót. Természetes volt számukra, hogy átveszik a közétkeztetést, hiszen évtize­dek óta a bisztró feladata ez. Mint a feleségtől megtud­tam, most csak fél műszakkal üzemelnek, 70 adag ételt főz­nek naponta, de ősszel, ha ki­nyit az iskola, 100 adag ké­szül mindennap. Úgy gondolják, hogy napi 130 forintos ár szolid térítés a kétfogásos ebédért.- Minek alapján állítják össze a menüt? Hiszen annyi­féle igényt kell figyelembe venni.- Elsősorban a gyerekét­keztetéshez igazodunk, és próbálunk idényjellegű nyersanyagot felhasználni. A főszakácsunk állítja össze az étrendet.- Nem nehéz talpon ma­radni ilyen árak mellett?- Iszonyatos költségek van­nak, a faluban nagy a szegény­ség, sok a munkanélküli, ezt azért meg lehet érezni. Janu­árban vettük át ezt bisztrót, sok mindenen keresztülmen­tünk, de itt vagyunk. A főzőkanál mellett Marika és Irénke áll egész nap. Most nehéz kihúzni belőlük minden szót, bezzeg ha ketten marad­nak a konyhán! Annyit azon­ban sikerül megtudnom, hogy finom ételeik titka: ugyanúgy főznek, mint otthon, csak na­gyobb mennyiségben. És hát ami jár az ételbe, azt bele kell tenni. A gyerekeket tartják a leghálásabb közönségnek. Az iskolások általában a sült, ki­főtt tésztákat és a ragus étele­ket szeretik. Ez utóbbinak a készítésében a két asszony - mint megtudom - verhetetlen. A férjnek, Horváth Mihály­nak az a véleménye, hogy na­gyon sok múlik azon, hogy milyen alapanyagot használ az ember az ételekhez.- Nekem az asszonyok megadják az instrukciót, hogy mit szerezzek be. A szakácsok feladata pedig az, hogy szív- vel-lélekkel főzzenek, mert nem mindegy, hogy egy em­ber eszik az asztalnál vagy tíz.- Nehéz beszerezni a megfe­lelő nyersanyagot?- Amíg nem volt benne gyakorlatunk, addig nehéz volt. Ma már csak benzin kér­dése. P.É. \ K

Next

/
Oldalképek
Tartalom