Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-24 / 171. szám

6. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. július 24., hétfő Kedves Osztálytársunk! Egy év elteltével, megállapodásunk szerint is­mét szeretnénk megtartani immár a 60. találko­zót, kedves baráti körben, szeretett hozzátarto­zóinkkal együtt. A találkozót 1995. augusztus 15-én, kedden délelőtt 10 órakor tartanánk meg a Járműjavító tiszaligeti hétvégi üdülőjében, a már megkedvelt helyen. (A vasútállomástól a 15-ös autóbusszal érhető el, amely 9.15-kor in­dul.) Bízunk abban, hogy az eddigi találkozásaink tovább érlelték baráti összetartozásunk meleg érzését. Kívánjuk, hogy se betegség, se más el­foglaltság ne akadályozzon abban, hogy egy­mást ismét szívből üdvözölhessük. Mint ahogy megszoktuk, egyedüli programunk a közös ebéd és a kedves beszélgetés. Most két ebéd közül választhatunk: mindkét esetben húsleves, majd a) párizsi szelet körettel vagy b) sertés- pörkölt körettel választható. Ebéd előtt tepertős pogácsa lesz. Az italt mindenki egyénileg ren­delheti. Az előre látható költség összesen 600 forint személyenként, melyben minden benne van. Kérjük és várjuk mielőbbi jelentkezésedet a teremfoglalás miatt! Simon Ferenc Szolnok, Kossuth u 3. II/3. A csontritkulásban szenvedőknek Alapítvány és kórházi osztály kellene Küldjön egy képet! Szlovéniában jártak A jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör minden év első felében többnapos kirándulásra indul - ez évben Horvátországot és Szlovéniát keresték fel. Az előző országban Csáktornya nevezetességeivel ismer­kedtek, mely köztudottan a Zrínyiek ősi fészke. A mellékelt fotón a csapat egy része a szlovéniai Lendván látható, a hegyen álló híres vár előtt egy modern, szerelme­seket imitáló faszobor mellett. A szépen helyreállított vár­ban helytörténeti gyűjtemény és időszaki kiállítások látha­tók. A városban található a muravidéki magyarok művelő­dési intézete is. Fodor István Zavarják a Tallinn városrész lakóit Csendháborítás éjszakánként A háború után egy gyilkos, be­tegség lett úrrá a népen, a tüdő­baj. Népbetegséggé nyilvánítot­ták; az országban több mint egymillió állampolgár szenve­dett benne. Hála az akkori or­vostársadalomnak, 1980-ra szinte a nullára csökkent a be­tegek száma. Szolnokon is léte­sült egy tüdőkórház, ami nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy a megyében élő betegek száma csökkenjen. Sajnos most egy újabb népbetegség lépett a he­lyébe, ezt pedig úgy hívják, csontritkulás. Magyarországon közel egymillió ember szenved ebben a betegségben, a külön­böző korosztályokat sem kí­mélve. Hogy mi késztetett arra, hogy ezzel a témával foglal­kozzam? Én is ebben a szenve­dek, kínok és fájdalmak köze­pette élek. A legszomorúbb számomra, hogy 1992. április 6-án teljesen lebénultam, és már több mint három éve telje­sen ágyhoz vagyok kötve. Nemrégiben kaptam kézhez a Pécsi Diagnosztikai Központtól professzor dr. Vadon Gábor hi­vatalos levelét, amelyben meg­állapítja, hogy állapotom előre­haladott. Ezt a véleményét a Szolnoki MÁV Kórház reuma­tológiai osztálya és rendelőin­tézete zárójelentéseire ala­pozza. Csontjaim lassan elpor­ladnak. Kérem az orvosokat, termé­szetgyógyászokat, hogy valaki nyújtsa felém kezét, segítsen rajtam! Kérem a megyei közgyűlés elnökét, Iváncsik Imrét és a vá­rosi önkormányzat vezetőjét, .Várhegyi Attila urat, a mozgás- korlátozottak megyei elnökét, Nász Margitot, a megyei Vö­röskereszt elnökét, dr. Földi Dánielnét, kezdeményezzenek egy alapítványt a csontritkulás­ban szenvedők gyógyítására! Hozzanak létre a Hetényi Géza Kórházban egy ötvenágyas re­umatológiai osztályt, hisz a le­hetőség adott, s nem kellene ki­váló orvosokat elbocsátani. * * * Ez a segítségért kiáltó levél még május elején kelteződött, írója Bánvölgyi Tibor. Nem sokkal utána kereste fel munka­társunk, és már éppen megjele­nésre várt írása, amikor meg­kaptuk tőle az újabb levelet. Célszerűnek láttuk együtt kö­zölni . . . Akik emberségből jelesre vizsgáztak Megjelent egy cikk rólam az Új Néplap 1995. június 28-i szá­mában, melynek címe Ágyban, párnák közt - reménykedve, Simon Cs. József újságíró úr tollából. Hogy miért írok erről? Válaszom a következő. Július 5-én csörög a telefonom, felve­szem, és a vonal másik végén bemutatkozik egy hölgy tört ma­gyarsággal: „Itt Sziráki Tatjána nemzetközi minősítésű extra- szensz bioenergetikus beszél.” Közölte velem, hogy olvasta a rólam írt életműírást, és ha elfogadom ajánlatát, akkor elvállalja az ingyenes gyógykezelésemet. Meglepetésemben alig tudtam kimondani az igen szót. Azóta már elkezdődött a gyógykezelé­sem... <* Mindezt Simon Cs. József úrnak köszönhetem, mert ha a ró­lam írt cikk nem jelenik meg, akkor Sziráki Tatjánával nem jön létre a kapcsolat. Ezúton mondok köszönetét Simon Cs. József újságíró úrnak, és kívánom neki, éljen sokáig erőben, egész­ségben, valamint újságíró-pályafutásához is sok sikert kívánok. Nem utolsósorban hálámat fejezem ki családom nevében is Szi­ráki Tatjánának, hogy humanitásból elvállalta gyógyításomat. Ha osztályozni lehetne mindkettőjük munkáját, a jeles osztály­zatot adnám. Bánvölgyi Tibor, Szolnok Hétköznapi környezetvédelem Ismét lehet* szombaton szemétj egyet vásárolni Az alapítvány segítségre vár Családommal együtt alapít­ványt hoztam létre Berek­fürdő kertészeti és mezőgaz­dasági szakkönyvtárának lé­tesítésére. Tisztelettel kérem az ország bármely területén élő honpolgárokat, ha tehetik, egy-egy vagy több ilyen té­májú - régi és új - szak­könyvvel, folyóirattal a jelen­leg 70 kötetből és 300 folyói­ratból álló szakkönyvtár gya­rapításához adományukkal hozzájárulni szíveskedjenek. A küldeményeket az alábbi címre kérem postázni: Berek­fürdő, Móricz Zs. u. 15. Ellenszolgáltatásként egy kötetért emléklapot, több kö­tetért névre szóló örökös tag­sági igazolványt adományo­zunk. Áldozatvállalásukat előre is megköszöni: a 88 éves id. Kanta Gyula Szerkesztői üzenet Özv. Mezei Jánosné írja Jászdózsáról: „A június 21-i számban olvastam egy fényké­pes cikket Békési Anikóról. Eb­ből a cikkből kiderült, ő nagy gyakorlattal rendelkezik. Sze­retnék levelet írni neki, és taná­csot kérni tőle. Kérem, segítse­nek, hol dolgozik, hová címez­zem kérdésem.” Mezeinének üzenjük, hogy Békési Anikó a nyugdíj-biz­tosítási igazgatóság nyugdíja­zási csoportvezetője. Címe: 5000 Szolnok, Kossuth tér 5/a. Környezetvédelem! Egészséges testmozgás! Pollenveszély! Csupa nagybetűs téma, ami­ről csak ünnepi nyelven illik beszélni. Amíg bérlők voltak a lakók, szidták az IKV-t, és be­letörődtek, hogy senki nem csi­nál semmit. Most, hogy a la­kókból tulajdonosok lettünk, célszerű volna fordítani a dol­gokon: ne szidjunk senkit, ha­nem csináljuk magunk! Rá kell ébrednünk, hogy a környezetet nem tollal és író­asztal mellett kell védeni, és nem is előadói székből. Maga csinálhatja mindenki. Még pénz sem szükséges hozzá, csak ásó, kapa, kasza, esetleg csákány, no és az akarat. A nagy zöldterületet - amit sok város megirigyelhetne - önkormányzatunk emberei di­cséretes igyekezettel próbálják rendben tartani. A foltok azon­ban kimaradnak. Még viccnek sem rossz, hogy a „Tiszta ud­var, rendes ház” táblák mögött nem egy helyen, a közgondozás alól kimaradt ház körüli gyo­mokban vígan fészkelnek a szúnyogok, pollenfelhők száll­nak, és szinte kínálják a szeme­tek lerakásához a helyet, jó pél­dát nyújtva a rongálással és rendetlenséggel az oly sokszor vádolt ifjú nemzedéknek. A fotelban elnyújtózva hall­gatjuk a tévében és a rádióban ránk zúduló, okos előadásokat az egészséges testmozgásról, de megnyugtatjuk magunkat: ne­künk nincs rá lehetőségünk. Pedig csak ki kellene néz­nünk az ablakon, és azonnal szemünkbe tűnnének a hétköz­napi kis lehetőségek, melyek­hez akár azonnal is hozzákezd­hetnénk, csak le kellene győz­nünk saját lustaságunkat. .. Szalay András Szolnok Néhány hónapja Szolnokon a Tallinn városrész egyik, a Tal­linn mozi szomszédságában lévő házának lakásába költöz­tem. A mozival semmi baj, de az épületben működik a Mopresszó nevű vendéglátó-ipari egység. Cégére az Amstel sörgyár emb­lémáját viseli, gondoltam, szo­lid, kulturált hely lehet. Sajnos, hamarosan meggyőződhettem az ellenkezőjéről. Az éjféli zárás után az ün­neplő közönség elköveti mind­azt, amit az elfogyasztott alko­hol hatására el szoktak követni a látszólag értelmes emberek. A szokásos, úgy éjfél és egy óra közötti műsor: üvöltözés, ének­lés, kukák borogatása, üvegek törése. Esetenként útjukba kerül a telefonfülke is (összetörni ed­dig egyszer sikerült!). Ilyenkor próbálják ki a motorkerékpár vagy autó kürtjét, de szólt már zene elegáns autó hangszóróiból több mint egy órán át, még tán­coltak is. Sajnos, a kis teret kö­rülzáró, csupasz házfalak sok­szorosan felerősítik a hangokat. Semmi bajom nem lenne a - nevezzük nevén - kocsmával, ha a közönsége záróra után rendben hazamenne. De ők aztán nem, mert ők „jól érzik magukat”! Az önkormányzat és a rend­őrség is megadta érdeklődé­semre a felvilágosítást: ha bűn­cselekmény nem történik, nincs mit tenni, ez egy szabad ország, ezekre a cselekményekre nincs törvényi szabályozás. Szerintem a zsebtolvaj sem rosszabb, ő is azt veszi el, ami a másé. Ezek az emberek itt a nyugalmunkat viszik. Nagyon rossz minden éjjel a mások kedve szerint felébredni, majd másnap fáradtan dolgozni. A régebben itt élőktől hallot­tam tiltakozáskezdeményezé­sekről, aláírásgyűjtésről, sőt volt, aki szólni mert - ő nyolc napon túl gyógyult. Hallottam célzást a tulaj megfelelő helyen való, jó kapcsolatára is... Azóta aki tehette, redőnyöket csinálta­tott, és tudomásul vette, hogy itt ez az élet. Mindenesetre szeretném, ha valaki megmondaná: mi szük­ség van egy lakótelep kellős közepén minden áldott nap éj­félig nyitva tartó kocsmára? Miért nem lehet kötelezni a kocsma üzemeltetőjét, hogy a vendégei körében rendet tart­son? Tudom, szerény hasznot hoz egy ilyen vállalkozás, de ha erre nem futja, be kell zárni. Legalább este 10-kor. Miért le­het közterületen büntetlenül szeszt vedelni és hangoskodni egész este? Európai rangú vá­rosunkban miért nem lehet a közrendre felügyelni? Még egy megjegyzés: nem kell azt gondolni, hogy ezek a vidám emberek az éretlen ifjú­ság köréből kerülnek ki. Sokkal inkább a 30-40-es korosztályra jellemző a jókedv megnyilvá­nulása. Azért van remény: az „urak” ugyanis arra használják az épület falát, amire a szoba­tiszta kutyák is szokták séta közben. így idővel lehet, hogy összedől. Név és cím a szerkesztőségben A Szolkom válaszolt: A Szerkesztőség postájából oldal 1995. július 17-én meg­jelent „Hogyan szabadul­junk meg a szeméttől?” című cikkére érkezett válasz a Szolnoki Kommunális Rt.- től, melyet az alábbiakban közlünk: * * * A Szerkesztőség postáján ke­resztül lehetőségünk nyílt arra, hogy tájékoztassuk Szolnok város lakosságát a nem háztar­tási hulladéknak minősülő egyéb hulladékok, építési tör­melékek és lomok elhelyezé­sének feltételeiről. A szemétjegy hét végi - hul­ladéklerakó telepi - megvásár­lásának lehetőségeit megvizs­gáltuk, mivel a cikkíró lakos­sági igényt fogalmaz meg. Megjegyezzük: előzetesen fél évig - kísérleti jelleggel - szombati napokon is biztosí­tottuk a szemétjegy helyszíni eladását, de mivel kevesen vet­ték igénybe ezt a szolgáltatást, gazdaságtalan volt; egy hó­nappal ezelőtt megszüntettük. A probléma megoldása ér­dekében ismételten lehet szombati napokon 6-tól 14 óráig szemétjegyet vásárolni a hulladéklerakó telepen - kissé magasabb áron, a gazdaságos üzemeltetés érdekében. Cé­günk központjában a szemét­jegyet hétköznapokon 8-14 óra között vásárolhatják meg az érintettek. Reméljük, hogy az intézke­dést követően városunkban csökkenni fog az illegálisan le­rakott hulladék mennyisége. A jövőben szeretnénk, ha hasonló megoldandó problé­mával közvetlenül az ügyfél- szolgálati irodánkat és a hulla­dékszállítási üzletágat keres­nék fel, mint eddig ügyfeleink többsége. A Szolkom Rt. a la­kossággal közvetlenebb és jobb kapcsolatra törekszik. Reméljük, azok is olvassák válaszlevelünket, akik eddig a közterületekre rakták ki a szemetet, és névtelenül a ho­mályban maradtak. Buday Péter üzletágvezető Kirándultunk A Mozgássérültek Szajoli Csoportja július 8-án autóbuszos kirán­duláson vett részt, melyhez az autóbuszt a Tiszamenti Vegyiművek biztosította. Segítségükkel ellátogathattunk hazánk nevezetes tája­ira. Miskolctapolcán a barlangfürdő hűsítette sorstársainkat, Sáros­patakon a gyönyörű várat, a váron belüli templomot tekintettük meg. További úti célunk a borok városába, Tokajba vezetett. Az it­teni szőlő nedűjének kóstolgatásával egybekötve csodálhattuk a várost és a szőlőtőkével borított gyönyörű hegyes vidéket. Ezúton szeretnék köszönetét mondani csoportom nevében mindazoknak, akik segítettek abban, hogy ez a kirándulás igazán emlékezetes maradjon számunkra. Segítőink: Tiszamenti Vegyi­művektől dr. Tarr Mihály igazgató úr, Kőbányai Sörértékesítő Kft. Szolnok, Con-Avis Kft. Törökszentmiklós, Pepsi FÁÜ Kecskemét, Kerek-Perec Kft. Szolnok, Both István Debrecen, Berkó Sándor Szandaszőlős, Szatmári Imre Szajol, Turcsányi István Szolnok, So- lami Rt. Szolnok, Szolnoktej Rt. Szolnok és a magát meg nem ne­vező szolnoki cukrász. Fejes Károlyné, csoportvezető A mozgássérültek csoportja gyönyörű emlékekkel, mosolygó arccal a késő délutáni órákban indult vissza Szajolba Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszte­letben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvá­nosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom