Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-24 / 171. szám
6. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. július 24., hétfő Kedves Osztálytársunk! Egy év elteltével, megállapodásunk szerint ismét szeretnénk megtartani immár a 60. találkozót, kedves baráti körben, szeretett hozzátartozóinkkal együtt. A találkozót 1995. augusztus 15-én, kedden délelőtt 10 órakor tartanánk meg a Járműjavító tiszaligeti hétvégi üdülőjében, a már megkedvelt helyen. (A vasútállomástól a 15-ös autóbusszal érhető el, amely 9.15-kor indul.) Bízunk abban, hogy az eddigi találkozásaink tovább érlelték baráti összetartozásunk meleg érzését. Kívánjuk, hogy se betegség, se más elfoglaltság ne akadályozzon abban, hogy egymást ismét szívből üdvözölhessük. Mint ahogy megszoktuk, egyedüli programunk a közös ebéd és a kedves beszélgetés. Most két ebéd közül választhatunk: mindkét esetben húsleves, majd a) párizsi szelet körettel vagy b) sertés- pörkölt körettel választható. Ebéd előtt tepertős pogácsa lesz. Az italt mindenki egyénileg rendelheti. Az előre látható költség összesen 600 forint személyenként, melyben minden benne van. Kérjük és várjuk mielőbbi jelentkezésedet a teremfoglalás miatt! Simon Ferenc Szolnok, Kossuth u 3. II/3. A csontritkulásban szenvedőknek Alapítvány és kórházi osztály kellene Küldjön egy képet! Szlovéniában jártak A jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör minden év első felében többnapos kirándulásra indul - ez évben Horvátországot és Szlovéniát keresték fel. Az előző országban Csáktornya nevezetességeivel ismerkedtek, mely köztudottan a Zrínyiek ősi fészke. A mellékelt fotón a csapat egy része a szlovéniai Lendván látható, a hegyen álló híres vár előtt egy modern, szerelmeseket imitáló faszobor mellett. A szépen helyreállított várban helytörténeti gyűjtemény és időszaki kiállítások láthatók. A városban található a muravidéki magyarok művelődési intézete is. Fodor István Zavarják a Tallinn városrész lakóit Csendháborítás éjszakánként A háború után egy gyilkos, betegség lett úrrá a népen, a tüdőbaj. Népbetegséggé nyilvánították; az országban több mint egymillió állampolgár szenvedett benne. Hála az akkori orvostársadalomnak, 1980-ra szinte a nullára csökkent a betegek száma. Szolnokon is létesült egy tüdőkórház, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a megyében élő betegek száma csökkenjen. Sajnos most egy újabb népbetegség lépett a helyébe, ezt pedig úgy hívják, csontritkulás. Magyarországon közel egymillió ember szenved ebben a betegségben, a különböző korosztályokat sem kímélve. Hogy mi késztetett arra, hogy ezzel a témával foglalkozzam? Én is ebben a szenvedek, kínok és fájdalmak közepette élek. A legszomorúbb számomra, hogy 1992. április 6-án teljesen lebénultam, és már több mint három éve teljesen ágyhoz vagyok kötve. Nemrégiben kaptam kézhez a Pécsi Diagnosztikai Központtól professzor dr. Vadon Gábor hivatalos levelét, amelyben megállapítja, hogy állapotom előrehaladott. Ezt a véleményét a Szolnoki MÁV Kórház reumatológiai osztálya és rendelőintézete zárójelentéseire alapozza. Csontjaim lassan elporladnak. Kérem az orvosokat, természetgyógyászokat, hogy valaki nyújtsa felém kezét, segítsen rajtam! Kérem a megyei közgyűlés elnökét, Iváncsik Imrét és a városi önkormányzat vezetőjét, .Várhegyi Attila urat, a mozgás- korlátozottak megyei elnökét, Nász Margitot, a megyei Vöröskereszt elnökét, dr. Földi Dánielnét, kezdeményezzenek egy alapítványt a csontritkulásban szenvedők gyógyítására! Hozzanak létre a Hetényi Géza Kórházban egy ötvenágyas reumatológiai osztályt, hisz a lehetőség adott, s nem kellene kiváló orvosokat elbocsátani. * * * Ez a segítségért kiáltó levél még május elején kelteződött, írója Bánvölgyi Tibor. Nem sokkal utána kereste fel munkatársunk, és már éppen megjelenésre várt írása, amikor megkaptuk tőle az újabb levelet. Célszerűnek láttuk együtt közölni . . . Akik emberségből jelesre vizsgáztak Megjelent egy cikk rólam az Új Néplap 1995. június 28-i számában, melynek címe Ágyban, párnák közt - reménykedve, Simon Cs. József újságíró úr tollából. Hogy miért írok erről? Válaszom a következő. Július 5-én csörög a telefonom, felveszem, és a vonal másik végén bemutatkozik egy hölgy tört magyarsággal: „Itt Sziráki Tatjána nemzetközi minősítésű extra- szensz bioenergetikus beszél.” Közölte velem, hogy olvasta a rólam írt életműírást, és ha elfogadom ajánlatát, akkor elvállalja az ingyenes gyógykezelésemet. Meglepetésemben alig tudtam kimondani az igen szót. Azóta már elkezdődött a gyógykezelésem... <* Mindezt Simon Cs. József úrnak köszönhetem, mert ha a rólam írt cikk nem jelenik meg, akkor Sziráki Tatjánával nem jön létre a kapcsolat. Ezúton mondok köszönetét Simon Cs. József újságíró úrnak, és kívánom neki, éljen sokáig erőben, egészségben, valamint újságíró-pályafutásához is sok sikert kívánok. Nem utolsósorban hálámat fejezem ki családom nevében is Sziráki Tatjánának, hogy humanitásból elvállalta gyógyításomat. Ha osztályozni lehetne mindkettőjük munkáját, a jeles osztályzatot adnám. Bánvölgyi Tibor, Szolnok Hétköznapi környezetvédelem Ismét lehet* szombaton szemétj egyet vásárolni Az alapítvány segítségre vár Családommal együtt alapítványt hoztam létre Berekfürdő kertészeti és mezőgazdasági szakkönyvtárának létesítésére. Tisztelettel kérem az ország bármely területén élő honpolgárokat, ha tehetik, egy-egy vagy több ilyen témájú - régi és új - szakkönyvvel, folyóirattal a jelenleg 70 kötetből és 300 folyóiratból álló szakkönyvtár gyarapításához adományukkal hozzájárulni szíveskedjenek. A küldeményeket az alábbi címre kérem postázni: Berekfürdő, Móricz Zs. u. 15. Ellenszolgáltatásként egy kötetért emléklapot, több kötetért névre szóló örökös tagsági igazolványt adományozunk. Áldozatvállalásukat előre is megköszöni: a 88 éves id. Kanta Gyula Szerkesztői üzenet Özv. Mezei Jánosné írja Jászdózsáról: „A június 21-i számban olvastam egy fényképes cikket Békési Anikóról. Ebből a cikkből kiderült, ő nagy gyakorlattal rendelkezik. Szeretnék levelet írni neki, és tanácsot kérni tőle. Kérem, segítsenek, hol dolgozik, hová címezzem kérdésem.” Mezeinének üzenjük, hogy Békési Anikó a nyugdíj-biztosítási igazgatóság nyugdíjazási csoportvezetője. Címe: 5000 Szolnok, Kossuth tér 5/a. Környezetvédelem! Egészséges testmozgás! Pollenveszély! Csupa nagybetűs téma, amiről csak ünnepi nyelven illik beszélni. Amíg bérlők voltak a lakók, szidták az IKV-t, és beletörődtek, hogy senki nem csinál semmit. Most, hogy a lakókból tulajdonosok lettünk, célszerű volna fordítani a dolgokon: ne szidjunk senkit, hanem csináljuk magunk! Rá kell ébrednünk, hogy a környezetet nem tollal és íróasztal mellett kell védeni, és nem is előadói székből. Maga csinálhatja mindenki. Még pénz sem szükséges hozzá, csak ásó, kapa, kasza, esetleg csákány, no és az akarat. A nagy zöldterületet - amit sok város megirigyelhetne - önkormányzatunk emberei dicséretes igyekezettel próbálják rendben tartani. A foltok azonban kimaradnak. Még viccnek sem rossz, hogy a „Tiszta udvar, rendes ház” táblák mögött nem egy helyen, a közgondozás alól kimaradt ház körüli gyomokban vígan fészkelnek a szúnyogok, pollenfelhők szállnak, és szinte kínálják a szemetek lerakásához a helyet, jó példát nyújtva a rongálással és rendetlenséggel az oly sokszor vádolt ifjú nemzedéknek. A fotelban elnyújtózva hallgatjuk a tévében és a rádióban ránk zúduló, okos előadásokat az egészséges testmozgásról, de megnyugtatjuk magunkat: nekünk nincs rá lehetőségünk. Pedig csak ki kellene néznünk az ablakon, és azonnal szemünkbe tűnnének a hétköznapi kis lehetőségek, melyekhez akár azonnal is hozzákezdhetnénk, csak le kellene győznünk saját lustaságunkat. .. Szalay András Szolnok Néhány hónapja Szolnokon a Tallinn városrész egyik, a Tallinn mozi szomszédságában lévő házának lakásába költöztem. A mozival semmi baj, de az épületben működik a Mopresszó nevű vendéglátó-ipari egység. Cégére az Amstel sörgyár emblémáját viseli, gondoltam, szolid, kulturált hely lehet. Sajnos, hamarosan meggyőződhettem az ellenkezőjéről. Az éjféli zárás után az ünneplő közönség elköveti mindazt, amit az elfogyasztott alkohol hatására el szoktak követni a látszólag értelmes emberek. A szokásos, úgy éjfél és egy óra közötti műsor: üvöltözés, éneklés, kukák borogatása, üvegek törése. Esetenként útjukba kerül a telefonfülke is (összetörni eddig egyszer sikerült!). Ilyenkor próbálják ki a motorkerékpár vagy autó kürtjét, de szólt már zene elegáns autó hangszóróiból több mint egy órán át, még táncoltak is. Sajnos, a kis teret körülzáró, csupasz házfalak sokszorosan felerősítik a hangokat. Semmi bajom nem lenne a - nevezzük nevén - kocsmával, ha a közönsége záróra után rendben hazamenne. De ők aztán nem, mert ők „jól érzik magukat”! Az önkormányzat és a rendőrség is megadta érdeklődésemre a felvilágosítást: ha bűncselekmény nem történik, nincs mit tenni, ez egy szabad ország, ezekre a cselekményekre nincs törvényi szabályozás. Szerintem a zsebtolvaj sem rosszabb, ő is azt veszi el, ami a másé. Ezek az emberek itt a nyugalmunkat viszik. Nagyon rossz minden éjjel a mások kedve szerint felébredni, majd másnap fáradtan dolgozni. A régebben itt élőktől hallottam tiltakozáskezdeményezésekről, aláírásgyűjtésről, sőt volt, aki szólni mert - ő nyolc napon túl gyógyult. Hallottam célzást a tulaj megfelelő helyen való, jó kapcsolatára is... Azóta aki tehette, redőnyöket csináltatott, és tudomásul vette, hogy itt ez az élet. Mindenesetre szeretném, ha valaki megmondaná: mi szükség van egy lakótelep kellős közepén minden áldott nap éjfélig nyitva tartó kocsmára? Miért nem lehet kötelezni a kocsma üzemeltetőjét, hogy a vendégei körében rendet tartson? Tudom, szerény hasznot hoz egy ilyen vállalkozás, de ha erre nem futja, be kell zárni. Legalább este 10-kor. Miért lehet közterületen büntetlenül szeszt vedelni és hangoskodni egész este? Európai rangú városunkban miért nem lehet a közrendre felügyelni? Még egy megjegyzés: nem kell azt gondolni, hogy ezek a vidám emberek az éretlen ifjúság köréből kerülnek ki. Sokkal inkább a 30-40-es korosztályra jellemző a jókedv megnyilvánulása. Azért van remény: az „urak” ugyanis arra használják az épület falát, amire a szobatiszta kutyák is szokták séta közben. így idővel lehet, hogy összedől. Név és cím a szerkesztőségben A Szolkom válaszolt: A Szerkesztőség postájából oldal 1995. július 17-én megjelent „Hogyan szabaduljunk meg a szeméttől?” című cikkére érkezett válasz a Szolnoki Kommunális Rt.- től, melyet az alábbiakban közlünk: * * * A Szerkesztőség postáján keresztül lehetőségünk nyílt arra, hogy tájékoztassuk Szolnok város lakosságát a nem háztartási hulladéknak minősülő egyéb hulladékok, építési törmelékek és lomok elhelyezésének feltételeiről. A szemétjegy hét végi - hulladéklerakó telepi - megvásárlásának lehetőségeit megvizsgáltuk, mivel a cikkíró lakossági igényt fogalmaz meg. Megjegyezzük: előzetesen fél évig - kísérleti jelleggel - szombati napokon is biztosítottuk a szemétjegy helyszíni eladását, de mivel kevesen vették igénybe ezt a szolgáltatást, gazdaságtalan volt; egy hónappal ezelőtt megszüntettük. A probléma megoldása érdekében ismételten lehet szombati napokon 6-tól 14 óráig szemétjegyet vásárolni a hulladéklerakó telepen - kissé magasabb áron, a gazdaságos üzemeltetés érdekében. Cégünk központjában a szemétjegyet hétköznapokon 8-14 óra között vásárolhatják meg az érintettek. Reméljük, hogy az intézkedést követően városunkban csökkenni fog az illegálisan lerakott hulladék mennyisége. A jövőben szeretnénk, ha hasonló megoldandó problémával közvetlenül az ügyfél- szolgálati irodánkat és a hulladékszállítási üzletágat keresnék fel, mint eddig ügyfeleink többsége. A Szolkom Rt. a lakossággal közvetlenebb és jobb kapcsolatra törekszik. Reméljük, azok is olvassák válaszlevelünket, akik eddig a közterületekre rakták ki a szemetet, és névtelenül a homályban maradtak. Buday Péter üzletágvezető Kirándultunk A Mozgássérültek Szajoli Csoportja július 8-án autóbuszos kiránduláson vett részt, melyhez az autóbuszt a Tiszamenti Vegyiművek biztosította. Segítségükkel ellátogathattunk hazánk nevezetes tájaira. Miskolctapolcán a barlangfürdő hűsítette sorstársainkat, Sárospatakon a gyönyörű várat, a váron belüli templomot tekintettük meg. További úti célunk a borok városába, Tokajba vezetett. Az itteni szőlő nedűjének kóstolgatásával egybekötve csodálhattuk a várost és a szőlőtőkével borított gyönyörű hegyes vidéket. Ezúton szeretnék köszönetét mondani csoportom nevében mindazoknak, akik segítettek abban, hogy ez a kirándulás igazán emlékezetes maradjon számunkra. Segítőink: Tiszamenti Vegyiművektől dr. Tarr Mihály igazgató úr, Kőbányai Sörértékesítő Kft. Szolnok, Con-Avis Kft. Törökszentmiklós, Pepsi FÁÜ Kecskemét, Kerek-Perec Kft. Szolnok, Both István Debrecen, Berkó Sándor Szandaszőlős, Szatmári Imre Szajol, Turcsányi István Szolnok, So- lami Rt. Szolnok, Szolnoktej Rt. Szolnok és a magát meg nem nevező szolnoki cukrász. Fejes Károlyné, csoportvezető A mozgássérültek csoportja gyönyörű emlékekkel, mosolygó arccal a késő délutáni órákban indult vissza Szajolba Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk.
