Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-11 / 160. szám
10. oldal Sport 1995. július 11., kedd Vége a kosarasvakációnak, indul a vonat, egyelőre csonka szerelvénnyel Hogyan mutat Nike-ban az Olaj KE? Rezák László vezető edzőt idézve: „szakszerűen lesültek játékosaim a nyári szabadság alatt”. Mint a bevezetőből kiderült, hétfőn délelőtt megkezdte felkészülését a Szolnoki Olaj KK kosáregyüttese. A két közvetlen csapatfőnök, a Rezák, Tóth páros Balasi Péter kondicionáló edzővel kiegészülve veszi kezelésbe a fiúkat, akik közül egynéhányan még nem állnak rendelkezésre. Tóth Attiláról már korábban megírtuk, hogy elköszönt egykori játszóSlnlsa Radonjic A 205 cm magas, 33 éves centert csak a legifjabb Olajszurkolóknak kell bemutatni, a többség korábban már szurkolt a népszerű Sinisá- nak. A titoverbasi születésű játékos az akkori edző, Földi Sándor hívó szavára érkezett Szolnokra 1987-ben, és az itt töltött két esztendő alatt pontjaival jelentős mértékben hozzájárult, hogy az Olajbányász felküzdötte magát az A-csoportba. Az elmúlt hat évben kosarazott Szegeden, rövid időre hazatért Jugoszláviába, aztán Salgótarján volt a következő állomás, az utóbbi két idényben pedig az Albacomp gárdáját erősítette. Mivel az Olaj KK ajánlatára rábólintott, az augusztusi Hozam Kupán már ismét piros-feketében láthatjuk Radonjicot. Pillanatnyilag ugyan még korábbi csapatával túrázik Spanyolországban, de hazatérte után azonnal bekapcsolódik a Tisza-partiak felkészülésébe. Az első eligazítás első percei társaitól, de rajta kívül is akadt hiányzó az első találkozáson. Radonjic Sinisa még a spanyol tengerparton túrázik az Albacomp gárdájával, Antonio Alexe pedig egyelőre nem hallatott magáról, míg az új szerzemény, Darko Papac valószínű a héten már csatlakozik, Jusztin Ádám pedig egyenesen Izraelből érkezik hamarosan. Ott voltak viszont a régiek: Góbi Ricsi, Takács „Taki”, a két Mérész, Katona Jóska, Varga Géza és még néhány ifjú kosárreménység. Akár mottója is lehet a jövőbeni csapatnak a fiatalság, mert mint Rezák edző előre jelezte: - Nagy hangsúlyt kell fektetnünk az alapképzésre, számos apró hibát ki kell javítanunk annak érdekében, hogy az erőre, lendületre épülő játék ne hiúsuljon meg taktikai és technikai hiányosságok miatt. A szakember az is elmondta, hogy az azonos problémákkal „büszkélkedő” kosarasok egy csoportban, együttesen nyeseFOTÓ: BARNA getik majd egymás és saját vadhajtásait, de csak a harmadik héttől kezdve. Addig ugyanis csaknem tiszta atlétikából áll a kosarasélet, méghozzá a Mátyás király úton a konditeremben és a futópályán izzadhatnak a fiúk Nádori professzor edzéselméleti arany- szabályát betartva: „erőre az állóképesség gyógyszer” - tehát a súlyzók simogatása után igazán felüdülést jelent a futás. Tóth Zoltán a két klubvezető, Balogh László és Kékesi István üdvözletét tolmácsolta, akik éppen igen fontos, a klub életét' alapvetően meghatározható tárgyalást folytattak a fővárosban. Hogy miről és milyen eredménnyel? Nos, ízlése válogatja, egy azonban biztos: kétéves Nike- szerződést hoztak tető alá az amerikai sportszergyártó céggel, amely a Danone Honvéd után az Olaj KK-t választotta vidéki „másodcsapatának”, mint világhírű vállalata arra érdemes reklámhordozóját. Hogy miként mutat majd tetőtől talpig Nike-ban az Olaj KK, azt eldönthetik szurkolóik. Lényeg az, hogy a klubnak egy vasat sem kell felszerelésre (mezre, nadrágra, melegítőre, zoknira, cipőre, táskára, törülközőre) költenie két esztendőn át, tehát hozzávetőlegesen kikalkulálható, hogy a vezetők jó boltot csináltak a hét nyitányán. Tehát máris elmondható: az indulás nem rossz, a folytatást már a fiúktól várjuk. (ni) Darko Papac A májusi próbajátékot követő gyors szerződéskötés ellenére még mindig nem lehet tudni, hogy a kitűnő játékos valóban a Tisza-part- ján tölti-e a soron következő idényt. Mindenesetre Kékesi István ma estére beszélt meg randevút Darkóval a tompái határátkelőnél, tehát ha minden jól megy, nemsokára öt is Szolnokon köszönthetjük. A szabadkai születésű irányító-bedobó „első lépésben” tíz hónapot tölt a piros-feketéknél, de később talán sikerül meghosszabbítani itt-tartózko- dását. Fiatal kora - alig huszonhárom éves - ellenére évekig biztos tagja volt a Spartak Szabadka együttesének, remekül egy-egyezik, asszisztlabdái aranyat - de legalábbis fontos pontokat - érnek, ráadásul a 6.25-ös vonalon túl sem remeg meg a keze. A 202 centiméter magas kosarassal tehát mindenképpen erősödni fog a Szolnoki Olaj KK gárdája. Megyei labdarúgás, osztályozómérkőzés Idegenben rúgott gólok döntöttek Tiszaörs-Homok 0-2 Atlétika Áz Európa-bajnokságra készülő rendezők és versenyzők főpróbája volt a magyar, cseh, osztrák és svájci atléták négyes viadala Nyíregyházán. A Szolnoki MÁV MTE színeit két tehetséges fiatal képviselte. Ka- nyó Dóra a 100 m-es gátfutásban remek egyéni csúccsal (14.61 mp) a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A 4x400 méteres váltó első embereként majd kétméteres előnnyel adta át a stafétabotot társának, de válogatottunk a második helyen ért „csak” célba. A súlylökő Biber Zsolt az első biztonsági dobás után fordulóról fordulóra javított, s végül meggyőző fölénnyel (16.37 m) nyert két cseh vetélytársa - Frantisek (1.44 m) és Stehlik (15.37 m)- előtt. Tiszaörs, 200 n„ v.: Sebestyén Tiszaörs: Kovács J.-Gál, Nyíri, Poczók (Fényes), Czi- nege, Kecskeméti, Bállá (Kovács I.), Koncz (Godó), Kapás, Kardos, Lengyel (Kosina). Edző: Jeczó András. Homok: Nagy-Fehér, Makó, Papp, Kovács II., Szőke, Ni- cula, Németh, Szikora, Balogh, Tóth. Edző: Makó Mihály. 15. perc: Gyors kontratámadás végén Nicula közelről vette be a tehetetlen Kovács J. kapuját, 0-1. 82. perc: Sebestyén játékvezető kezezés miatt büntetőt ítélt, melyet Szikora magabiztosan értékesített, 0-2. A vendégek csupa szív játékuknak köszönhetik, hogy az utolsó percekre nyílttá tudták tenni az osztályozó sorsát. Tiszaörs gárdája csupán idegenben rúgott több góljának köszönheti, hogy az ősztől is a megyei első osztályú bajnokságban szerepelhet. Jók: senki, ill. az egész csapat. Jeczó András: - Ma egy nagyképű banda, és nem csapat volt a pályán. Én szégyellem magam helyettük. Makó Mihály: - Gratulálok az örsi sportbarátoknak, de úgy érzem, a továbbjutás már a múlt héten Homokon eldőlt. „őrült futam” Tikkasztó melegben, edzésekkel vette kezdetét a Pepsi Max downhill országos bajnokság mátrafüredi fordulója. Egymás után száguldottak le a versenyzők a pályán, melynek köves, sziklás szakasza nem kis bosz- szúságot okozott nekik. Többek állítása szerint a szervezők a tavalyi futam óta csak a kövek „tenyésztésével” voltak elfoglalva. A nehéz terepnek tudható be, hogy a kerekesek nem tudtak olyan tempóban „lezúdulni” a lejtőkön, mint két hete Bán- kúton. Itt „csupán” 20-30 km/h-ás átlagsebességgel haladtak lefelé. Eredmények - férfiak: 1. Krizsai Soma, 2. Holczer „Toki” Tamás, 3. Éder Lajos. Nők: Bodó Szilvia, 2. Boér Júlia, 3. Seregély Márta. Ami a tudósításból kimaradt Feketén vagy piroson Ilyen egyszerű volt a hét végi országos kispályás focibajnokság szolnoki játéktereinek képlete. A Tiszaligetben eddig nem látott, méreteiben egészen nagyszabású, majdnem tiszta tömegsportviadal növekvő népszerűségét némiképp visszafogta a játékterek állapota. A rekkenő kánikula alapvetően behatárolta a rendezők, a pályamunkások lehetőségeit, mert hiába locsolták fel a hibátlanul felvonalazott placcok piros vagy fekete salakkal borított, tükörsima felületét, néhány percnyi játék után lábszárvédő nélkül is vastagodni kezdett a spillerek alsó végtagja a porcsizma „jóvoltából”. Nem beszélve a légzőrendszer strapájáról, hiszen egy-egy összecsapás, lövés, ütközés, vetődés alkalmával ugyancsak ködössé vált a labda környékének légtere. És akkor még a nézőkről nem is szóltam, akik közül csak a legvérmesebbek kockáztatták a szilikózis veszélyét az oldal- és alapvonalak mentén szurkolva. Nincs szándékomban megbírálni a rendezőket, csapatokat, mert árnyékban 31 fokot mutatott a hőmérő, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, szebben is be lehetett volna csomagolni a bemutatásra szánt „árut", mert a vásárlók ma már sokkal igényesebbek annál, mintsem figyelmen kívül hagynák a külcsínt. Tudom azt is, hogy a szomszédos füves pályát hamar el- nyűheti negyvennégy kispályás csapat, ráadásul négynél több játékteret nem is lehet rajta kialakítani, tehát időbe sem fért volna bele a monstre műsor. Ellenben a negyeddöntő és a finálé sokkal szebben mutathatott volna a zöld gyepen, ha már arra is kiterjedt a figyelem, hogy NB I-es játékvezetők dirigálják a végjátékot. A különböző csapatok vezetői egybehangzóan fogalmazták meg óhajaikat, melyek szerint nagyobb szponzori segítségre lenne szüksége a labdarúgás öt esztendeje kinőtt oldalbordájának. Hát akkor még jobban indokolt ügyelni a csábító tálalásra. (ni) Kenguruk Csillerbércen Harmadik alkalommal rendezte meg a Magyar Úttörők Szövetsége a csillebérci Szabadidő- és Ifjúsági Központban az általános iskolák felső tagozatosainak Kenguru-próbáját. Az országos döntőn 14 lány- és 12 fiúcsapat vett részt, közöttük több kistelepülés együttese, illetve városi sport tagozatos gárda. A pontosan egy tucatot számláló csapatokban kötelező volt legalább egy-egy ötödikes, hatodikos, hetedikes és nyolcadikos diák indítása. A kétnapos verseny első programszáma a 60 méteres sprint volt, majd a helyből távolugrás, kislabdaha- jítás, a lányoknak a 2000 méteHőségben a Vasárnap reggel kánikulai hőségre ébredtek a rothi „Ironman Europe” résztvevői. A nagy neveket felvonultató mezőny 3.8 km-es úszással kezdte a napot, majd 180 km-es kerékpározás következett a vasemberek számára. Az első szám után Kropkó Péter (Arany Ászok) a hatodik helyről pattant biciklije nyergébe. Ä rekkenő forróság sokaknak problémát okozott, jó néhányan feladták a küzdelmet, és a gyúrósátor hűsében kerestek menedéket. A futásnak (42 km) a 39 fokos hőségben a tavalyi győztes német Jürgen res, fiúknak a 2400 méteres futás következett. Másnap a legények kispályás fociban, a hölgyek kézilabdában mérték össze erejüket. Az összesített eredmények alapján a balmazújvárosi Kalmár Zoltán Általános Iskola csapatai vitték el a pálmát. Megyénkből az újszászi vö- rösmartys fiúgárda a negyedik, a mezőtúri újvárosi együttes pedig a kilencedik helyen végzett. A lányoknál nem kísérte ekkor szerencse résztvevőink szereplését, a tizedik, illetve tizenkettedik helyezésnél jobb eredmény elérésében reménykedtek csapataink. vasemberek Záck vágott elsőként, Kropkó 22 perccel lemaradva, kilencedikként hagyta el a depót. Az embert próbáló viadal végére a magyar versenyző a negyedik helyre küzdötte fel magát, míg tavalyi elsőségét megőrizve nyert Zäck.- Ilyen szörnyű még Hawaiiban sem■■ volt - nyilatkozta az Arany Ászok versenyzője. - Hiába a frissítés, ha 400 méter után száraz volt a szád és a bőröd. Ebben a hőségben még izzadni sem lehetett, mert minden nedvesség azonnal felszáradt rólad! Megkülönböztetés a sportpályán Amikor néhány hete először hallottam az országos cigány labdarúgó-válogatott megalakulásáról, hitetlenkedve kaptam fel a fejem. Már a sportpályán is létezhet, létezik megkülönböztetés? Ezek szerint igen, hiszen a roma csapat azóta sorozatban játsz- sza hazai és nemzetközi mérkőzéseit, tehát nem alkalmi gárdáról van szó. Történik mindez akkor, mikor a politika mezején a sajtó, a televízió és a rádió egyfolytában szajkózza, politikusaink pedig másról sem beszélnek, mint arról: hogyan lehetne az egyik állampolgár a másik hasznára, miként tehetnénk többet egymásért. A kérdés ezek után önmagától adódik: milyen megfontolásból adta áldását a Magyar Labdarúgó Szövetség erre az együttesre? Nem a jó szándékot vitatom, de gondoljunk csak bele! Ezek szerint jelenleg két labdarúgó-válogatottunk - egy magyar magyar és egy magyar cigány - és két szövetségi kapitányunk - Mészöly Kálmán és Mezei István - van. Sőt, továbbmegyek! Pisont Pista - minden kispesti legnagyobb „királya” - például mindkét gárdában szerepelhet, ellenben mondjuk Lisztes Krisztián csak a Mészöly-féle csapatot erősítheti? Legutóbb Jászfény szarun lépett pályára a roma válogatott, ám a vendéglátók nem a megyei másodosztályban jól megszokott együttesüket szerepeltették, hanem egy cigány „különítményt” öltöztettek mezbe. Még ha jótékonysági találkozóról is volt csak szó, fura ez a megkülönböztetés. Nejn tudom, mit szólnának a szervezők, ha legközelebb Lipcseiék tennék tiszteletüket a településen, de csak magyar magyar fényszarusi labdarúgók vehetnék fel ellenük a küzdelmet. Nagy valószínűséggel azonnal hátrányos megkülönböztetésről beszélnének, pedig jelenleg úgy tűnik, éppen ők azok, akik megpróbálnak önálló útra lépni. Csak emlékeztetőül: a hatvanas években kit érdekelt, hogy a legendás hírű Vasas-csatár, Farkas János cigány származású? Csupán egy volt a sok kiváló magyar)l) labdarúgó közül. A jónak tűnő ötlet is szülhet tehát viszályokat, ha nem mérik fel időben a következményeket. Miért kell a sportba is ilyen rikító „színeket" keverni? (géléi) Roma segített a romának Jótékonysági mérkőzésre kapott meghívót az Országos cigány labdarúgó-válogatott Jászfényszaruba. A helyi kisebbségi önkormányzat két héttel ezelőtt vette fel a kapcsolatot a Mezei István által dirigált, közelmúltban szerveződött együttessel. A rászoruló idős cigány emberek és gyerekek gyógyszervásárlására próbáltak meg gyűjtést rendezni, s erre a legmegfelelőbbnek egy focimérkőzés „tető alá” hozása tűnt. A válogatott vezetése azonnal kötélnek állt, sőt örömmel vette a meghívást, hiszen egyre közeledik a július 22-i, Szlovákia elleni visszavágó időpontja, s ezzel a derbivel jó felkészülési lehetőség adódott számukra. (Az első mérkőzésen, Dunaszerdahelyen 3-2-re nyertek Pisonték.) Nem kellett csalódniuk a szervezőknek, a fényszarusi vállalkozók adományaiból, a jegy- és tombolabevételből közel 100 000 forint jött össze. Nem is olyan régen, az egykori legendás Vasas csatár, Farkas A hazaiak üdvöskéje, Vidák János bomba szabadrúgásgóllal mutatkozott be Tusnádi kapusnak János emlékére alapítványt hoztak létre, s ennek mezében futott ki a roma válogatott a fényszarusi cigányokból verbuválódott gárda ellen a pályára. Mint általában a legtöbb jótékonysági meccsen, a kezdőrúgást - Inges János sípjelére - ismét Puskás Ferenc végezte el. Már az első percekben látszott, a válogatott játékosai között több olyan labdarúgó szerepel, akitől csak „örökölni” lehet a labdát, átadást kapni nem. Az ex-fradista Báder J„ a Kispest-Honvédhez napokban aláírt „kis” Pisont, illetve a recski Farkas Richárd próbálta meg csapattá formálni a vendégeket, váltakozó sikerrel. Ugyan Adu révén, egy szépen helyezett fejessel, gyorsan vezetést szereztek, de a hazaiak első kapura lövése - Vidák János 20 méteres szabadrúgása - bombaként vágódott a KTE kapusának, Tasnádinak a hálójába. Ettől megnyugodtak a vendéglátók, s remekül működő lestaktikájuk révén megálljt parancsoltak a gyors csatároknak. Fél óra elteltével Báder J. tizenegyesből szerzett ismét vezetést a válogatottnak, majd az elfáradó Horváthék mellett előbb a kisebbik Pisont, Richárd, majd Oláh R. növelte az előnyt. Fordulás után meglepetésre remekül kontráztak a házigazdák, előbb Németh Zoltán fejelt a kint álló Tasnádi fölött a hálóba, majd Radics Dezső gurított a jobb sarokba. A hajrában a hazaiak centerének lábában volt ugyan az egyenlítés, ám elvétette a ziccert, a kontrából pedig a miklósiak roma válogatottja, Ramos segítségével Oláh T. állította be a végeredményt. Jászfény szaru: Csécsei - Pa- lócz, Horváth L„ Kolompár, Farkas László, Farkas Lajos, Farkas Gy., Vidák, Radics D„ Horváth T., Horváth Z. Cserék: Radics (kapus), Kolompár B., Rácz L., Radics B., Farkas Zs., Rácz A. Edző: Horváth Tibor. Roma válogatott: Tasnádi - Glanczi, Pisont A., Petrovszky, Szabó A., Farkas R., Pisont R., Oláh R„ Báder J„ Mida, Adu. Cserék: Bori, Németh J„ Pu- porka, Kardos, Erdélyi, Pusoma, Rupa, Farkas O., Báder Zs., Oláh T„ Kovács, Lukács, Ramos, Rostás. Edző: Mezei István.
