Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-10 / 159. szám

1995. július 10., hétfő 7. oldal Szentmiklósi napokra készülve Idén harmadik alkalommal ren­dezik meg júliusban a „Szent­miklósi napok” hagyományte­remtő rendezvénysorozatot. Sú­lyé Károlyné, a művelődési ház igazgatója, a sorozat főrende­zője arról beszélt, hogy milyen nehézségek, milyen segítségek adódtak az előkészítő munka so­rán.- A Szentmiklósi napok elő­készítése körülbelül egyéves munkát igényel. Le kell kötni a műsorokat, felkérni a védnökö­ket, megkeresni a támogatókat, összeállítani a programfüzetet stb. stb. Körülbelül kéthetes munkába került, amíg fölkeres­tem azokat a támogatókat, vál­lalkozókat, cégeket, akikre szá­mítani lehetett. Egyetlenegy cég sem zárkózott el az elől, hogy az első számú vezető fogadjon, és elmondhatom, hogy szinte min­denki támogatott valamivel. A támogatás mértéke az idén ösz- szegszerűen nagyobb, mint ta­valy volt. Voltak olyan cégek is, amelyek terméket ajánlottak fel. A legfőbb támogatóink közé tar­toznak a város mezőgazdasági feldolgozó cégei, az Alföldi Ga­bonaipari Rt., a ConAvis, a Me­zőgazdasági Rt., a Béke és a Ti- szatáj mezőgazdasági szövetke­zet. Sok olyan terméket kapunk, amelyeket felhasználhatunk a különböző csoportok vendéglá­tásához, az üzemek, vállalkozók egy része pedig tombolatárgya­kat ajánlott fel. Akadtak olyanok is, akik maguktól jelentkeztek, és felajánlották a segítségüket. Az élőmunka és a természetbeni felajánlás körülbelül 500 ezer forint értékű. Az önkormányzat­tól is ugyanennyit kapunk, 500 ezer forintot pedig a támogatók­tól szereztünk. A rendezvényen 150 ezer forint saját bevétellel is számolunk, amely a tombola, a téglajegyek eladásából jön ösz- sze. A Szentmiklósi napok költ­ségvetése körülbelül egymillió­kétszázezer forint. Külön élmény volt a szerve­zés során, hogy akárkihez men­tem, mindenkinek az volt a vé­leménye, hogy szükség van a Szentmiklósi napokra, amely­nek a sikere abból jön össze, hogy több száz, ha nem több ezer ember működik együtt egy célért. A három év alatt - mióta vannak Szentmiklósi napok - ez a szervezés volt a legkönnyebb, mert sok jó szándékú, segítőkész emberrel találkoztam. így persze a felelősségem is sokkal na­gyobb. Alkotótábor Szalmafonó alkotótábort szervez a művelődési központ Szentta­máson, az Almásy-kastélyban, két turnusban, július 11-e és 25-e között. A július 19-től 25-ig tartó csoportba még jelentkezhetnek érdeklődők a művelődési köz­pontban Sülye Károlynénál (tel.: 56/390-030). A július utolsó he­tében megrendezésre kerülő tá­borban pedig a szalmafonás mel­lett a kézművességgel is ismer­kedhetnek. Ez a tábor kifejezet­ten gyerekeknek szól. Pályázat A Pszichiátriai Betegek Otthonát Továbbra is a város működteti Az önkormányzati törvény ér­telmében a települések ön- kormányzati képviselő-testü­letének lehetősége van átadni bizonyos intézmények működ­tetését a megyei önkormány­zatnak. így volt ez a Pszichiát­riai Betegek Otthona esetében is, amelynek fenntartását vé­gül is vállalta a város. Ebben az intézetben azoknak a betegeknek az ápolását, gondo­zását végzik, akik nem igényel­nek jelentősebb pszichiátriai kezelést, állapotuk nem veszé­lyeztető, ugyanakkor nem re­habilitálhatók, és nem képesek önálló életvitelre. A betegek a megye területéről kerülnek az otthonba. Az intézetben 210 gondo­zottnak tudnak helyet biztosí­tani, jelenleg 219 személyt (34 törökszentmiklósit) gondoznak. Az átlagéletkoruk 40 és 50 év között van. Elhelyezésüket há­rom, hetvenágyas pavilonban tudják megoldani, viszonylag zsúfolt körülmények között. Az intézmény keretein belül működik a gondozási központ is, amelynek feladata a szociá­lisan rászorult törökszentmik- lósiak segítése. Három idősek klubja működik a városban, ahol nyolcvan idős embernek biztosítanak gondozást, klub­életet, meleg ételt. A házi gon­dozásra azok az idősek jogosul­tak (447-en), akik képtelenek ellátni magukat. Több mint hat- százan pedig szociális étkezte­tésben részesülnek. Ezekért a szociális ellátási formákért az igénybe vevők térítési díjat fi­zetnek a jövedelmi viszonyaik alapján. A Pszichiátriai Betegek Ott­hona (benne a gondozási köz­pont) évi költségvetése a város költségvetésének 10 százaléka. Az otthonban a gondozottak ha­vonta több mint 8 ezer forintot fizetnek az ellátásukért (15-en jövedelem híján nem tudnak fi­zetni.) Várhatóan a térítési díjból származó bevételek és az állami normatív támogatás együttesen sem tudja ellensúlyozni az inflá­ció hatását, ráadásul - a zsúfolt­ság megszüntetésére - előbb- utóbb elkerülhetetlenné válik még egy pavilon megépítése. Az önkormányzat, a művelődési központ és a Béke Mezőgazda- sági Szövetkezet meghirdette a harmadik szalmafonó pályáza­tot. Szeretnék felkutatni azokat az embereket, akik ismerik a szal­mából készült fonatokat, köté­seket, és kalászból, szalmából különböző használati tárgyakat tudnak készíteni. Pályázni lehet egyéni és csoportos alkotással is, bármilyen pályamunkával, ame­lyik kézi munkával szalmából készült. A pályázati anyagot pa­pírdobozba csomagolva kérik beküldeni név, lakcím és az al­kotás fantázianevének feltünte­tésével. Cím: Városi Művelő­dési Központ, Törökszentmiklós 5200, Kossuth u. 135. A határ­idő augusztus 1. Az anyagot szakmai zsűri értékeli, öt nívódíj és különdíj vár átadásra. A pályamunkákból kiállítás nyűik a pincegalériában. A pá­lyázat fővédnöke Kis Zoltán, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára. Az oldalt szerkesztette: Paulina Éva Fotó: Korényi Éva és Imre Lajos Az utazik, az szerepel, akinek pénze van rá Húszéves a Miklós Néptáncegyüttes Fergeteges műsorral ünnepelte a közelmúltban fennállá­sának huszadik évfordulóját a Miklós Néptáncegyüttes. Az ünneplés után azonban gondokkal terhelt hétköznapo­kat élnek. Erről beszélgettem az együttes vezetőivel, Sza- lavári Annával és Gaál Andrással.- Valóban csodálatos volt ez a jubileumi műsor. A régi tánco­sok is eljöttek fellépni, és vál­lalták a felkészülés kemény munkáját. Ez emberi szem­pontból felbecsülhetetlen. Az öreg táncosok egymásra talál­tak, és már szerveztek is fellé­pést Kisújszálláson.- Ez az együttes arról híres, hogy nálunk hat vagy nyolc há­zasságot „táncoltak össze”, és a táncosok gyerekeinek egy része is itt táncol már, a többi pedig most kapott kedvet hozzá.- A közönségnek van igénye erre a műfajra?- A közönség igénye vál­tozó. Én azt mondom, mindent el lehet adni, azt is, ami jó, azt is, ami nem. A mi műfajunk el­sősorban azokat érdekli, akiket gyerekkorában megérintett. De elmondhatjuk, hogy minden előadásunk sikeres.- Úgy tudom viszont, hogy egyre kevesebb a fellépés.- Mert szűkösek a lehetősé­gek. Ma már egy fesztiválra el­utazni Debrecenbe annyiba ke­rül, mint ha külföldre mennénk.- Milyen az utánpótlás?- Szerencsére az iskoláktól maximális támogatást kapunk. Hogy egy gyerek meddig tud folyamatosan együttműködni velünk, az függ attól is, hogy hová megy tovább tanulni. Vannak olyan táncosaink is, akik eljöttek hozzánk a tánc­házba, és itt ragadtak.- Ezek szerint bárki lehetne néptáncos, ha elhatározza?- Igen, bárkiből lehet. Ren­geteg lemondás, kitartás kell hozzá. Nem könnyű, de akit egyszer ennek a szelleme meg­érint. az nem tud szabadulni. Sokszor előfordul az is, hogy az addig gyengébb képességű tán­cos egyszer csak „kiugrik”.- Mi lesz az együttes további sorsa? Mit terveznek az idén?- Hogy mi lesz velünk, az még nem dőlt el. A támogató­ink között van a művelődési ház, az áfész, az önkormány­zat, a városfejlesztési alapít­vány, és állandóan pályázunk is. A jubileumi műsor elvitte az idei pénzünket. Ha most kapunk egy külföldi meghí­vást, akkor a nyakunkba kell venni a várost, és szponzoro­kat keresni, mert ha egyszer nem megyünk el, többet nem hívnak. Ma már az szerepel és utazik, akinek pénze van rá. Korábban mindig elmentünk Erdélybe edzőtáborba, amit már hosszú évek óta a szülők, a gyerekek finanszíroztak, de úgy megemelkedtek a költsé­gek, hogy az idén már nem tudtuk vállalni. Sokszor meg­fordul a fejünkben, hogy a ha­gyományos értelemben vett együttesi forma talán halálra van ítélve. Attól félünk, hogy ha a mostani táncosoknak nem adunk perspektívát, le fognak morzsolódni... A tánc ma még örömet szerez, de vajon elég lesz ez holnap is? Felvételünk az együttes jubileumi műsorán készült, amelyből a nagy sikerre való tekintettel két előadást is tar­tottak a városban. Olvasótábor a könyvtárban A seprűkötőnél Évek óta minden nyáron szerveznek olvasótábort a vá­rosi könyvtárban. Mint Batáné Máté Mária igazgató elmondta, a tábort mindig va­lamilyen tematika köré szer­vezik. Az idén olyan mester­ségekkel ismerkedhettek meg a gyerekek, amelyekből bi­zony alig-alig van már. A résztvevők számára korhatárt nem írnak ki, hiszen a na­gyobb gyerekek szívesen hozzák kisebb testvéreiket, de többnyire általános iskolások jelentkeznek. Az olvasótábornak a könyvtár gyermekrészlege ad otthont, és a vezető Szabó Ferencné gondoskodik a tá­bor programjairól is. Az idén is tíznapos volt az olvasótábor - színes prog­rammal. A kíváncsi diákok jár­tak a patkolókovácsnál, a szik- vízkészítőnél, a drótfonónál, a seprűkötőnél, a pékmesternél. Volt néprajzi akadályverseny és helyismereti séta. A har­minc gyerek kirándulásra is el­jutott, Szentendrére és Berek­fürdőre utaztak. A tábor prog­ramjai egyébként mindig könyvhasználatra épülnek, a gyerekek hozzáolvasnak, fel­készülnek a témákból. Nagyobb település, nagyobb kihívás Új jegyzője van június 11-től a városnak. Dr. Pócz Zoltán nyugdíjba vonuló jegyző tisztét dr. Varga Imre vette át, aki korábban is a pol­gármesteri hivatalban dol­gozott. Dr. Varga Imre törökszentmik­lósi származású, itt járt közép­iskolába is. A szülei, a nagyszü­lei is ebben a városban élték le életüket. A jogi egyetem elvég­zése után Tiszasason dolgozott megbízott vb-titkárként. Ké­sőbb jegyző lett, majd a török­szentmiklósi polgármesteri hi­vatalban lett irodavezető. Fele­sége pedagógus, egy gyermeke van.- A nagyobb település na­gyobb kihívást jelent - fogal­mazza meg, amikor arról kér­dezem, milyen ambíciókkal pá­lyázott erre a tisztre. - Jól isme­rem ezt a várost, ide kötnek a családi kapcsolatok, a gyöke­rek.- Milyen célt tűzött ki maga elé a munkájában?- Nagyon nagy célokat nem szeretnék kitűzni. Azt akarom elérni, hogy a hivatal jól, kifo­gástalanul működjék, minden helyzetben alkalmas és képes legyen az ügyintézésre, az ügy­felek fogadására. Ezt persze a lakosok természetesnek tartják, és elvárják, hogy egy polgár- mesteri hivatal így működjék. Feladataim közé tartozik még a képviselő-testület és bizottságai munkájának előkészítése. Az új jegyző is jól ismeri a várost- Úgy érzi, hogy boldogulni fog a képviselő-testülettel?- Igen. Az a véleményem, hogy jobb az a képviselő, aki még az ülésen elmondja a vé­leményét, nem pedig magába zárja, és néhány hónap múlva emeli a kifogásokat. Szerintem az a képviselő, aki aktív, meg­adja a lehetőséget arra, hogy együtt lehessen vele működni.- Eddig is részt vett a testü­leti üléseken. Mik a tapasztala­tai?- Jók a tapasztalataim, mert a testület törvénytisztelő, elfo­gadja, ha valamilyen kérdésben a magasabb rendű jogszabály behatárolja a cselekvési lehető­ségét. A ConAvis Kft. égisze alatt Biztosabb jövő felé halad a baromfi-feldolgozó Sokan még meg sem szokták a vá­rosban az új nevet: ConAvis. In­kább a mai napig úgy emlegetik: a baromfi-feldolgozó. Mint tudjuk, a gyár sorsa sokáig bizonytalan volt. Ám úgy tűnik, mostanában biztosabb vizek felé eveznek, van remény a hosszan tartó stabilizációra. A ConAvis magyar-amerikai kft. először 1993-ban jelent meg itt. bérmunkál­tatóként. Tavaly már bérbe vették a Ripp-ropp üzemet, idén január else­jétől pedig tulajdonosként jelentek meg. Az új igazgató, Csombordi István húsz éve dolgozik a cégnél, korábban a felvásárlá­sért, termeltetésért volt felelős. A városban úgy hírlik, a ConAvisnak jól megy, a dol­gozói létszám megközelíti az ezret. Nos, ez egy kicsit túlzás, de valóban, a 860 dolgozóval manapság a nagyobb cégek közé tartoznak. A dolgozók fele szerződött, míg korábban foglalkoztattak idényjellegű munkásokat, ma már ez a múlté, mert a liba, kacsa, ami­hez idénydolgozókat alkalmaz­tak, más gyárhoz kerül át. A ConAvisnak négy gyára van az országban, és a gyárak szako­sodtak. A tervek szerint ez úgy érinti a törökszentmiklósiakat, hogy a májlibát és májkacsát szeptembertől Mezőkovácshá- zán dolgozzák fel, a pecsenye-, hús- és zaboslibát pedig Zagy- varékason. Törökszentmikló- son marad a csirkefeldolgozás, és innen történik Zagyvarékas számára is az alapanyag-ter­meltetés, a belföldi értékesítés szervezése és koordinálása. Az elmúlt évek vajúdási időszakában nem vettek fel dolgozókat végleges pozíci­óba, de úgy néz ki, hogy a je­lenlegi állománynak az idén tudnak munkát adni. Szeptem­bertől a napi 20 ezer csirke fel­dolgozásáról áttérnek a napi 30 ezerre. így a szerződéses dol­gozóknak is jut munka. Úgy néz ki, hogy mostanában még negyven-ötven alkalmazottat föl is vesznek, többségüket szalaghoz, másokat műszaki területre. Már gondoltak arra is, mi történjék akkor, ha meg­szűnik a víziszámyas-feldol- gozás. Mivel a Ripp-ropp üzem nem tudja kielégíteni az igényeket, itt fogják bővíteni. A népszerű Ripp-ropp termé­kek közül nyolcat hagytak meg, és új termékekkel is a pi­acra szeretnének lépni. Ilyen lesz például a rántott csirke­mell, az ananászos libamell és -csirkehús, a csirkemellből, ­Készülnek a termékek a Ripp-ropp üzemben combból készült panírozott fa­latkák. Most van engedélyezte­tés alatt a rántott sajt, a sajttal töltött rántott csirkemell és -comb. Elégedettek a piaccal, mivel az új termékeik is hamar népszerűek lettek. Nincsenek értékesítési gondjaink sem bel­földön, sem külföldön - fog­lalja össze a cég helyzetéről alkotott véleményét az igaz­gató. Magyarországon kívül Nyugat-Európába szállítanak, de próbálkoznak Kelet felé is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom