Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-10 / 159. szám

1995. július 10., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Tartalmas programok, rekordnevezés Konok kunok szárazon és vízen A vízi virtus versenyének egyik száma volt a parton lévő vödröt morékban vízzel telehordani. Volt is nagy sürgés­forgás, mint a képünk bizonyítja (Folytatás az I. oldalról) az olimpiai eszme dominált: itt is a részvétel, és nem any- nyira a győzelem volt a fon­tos. A közönség végig szinte együtt élt a versenyzőkkel, a teljesítményeket a nézők kommentárokkal kísérték. Az íjászversenyen például néhá- nyan nem kis malíciával meg­jegyezték, hogy megyénk ve­zető politikusai közül többen gyakran túllőttek a célon. Délután 5 órakor a szerve­zők eredményt hirdettek a te­lepülések versenyében (len­gyel, német, jugoszláv, fran­cia csapatokon kívül megyén­ket hat település képviselte), s az összetett népijáték-próbá- kon mind a nők, mind a fér­fiak mezőnyében Újszász végzett az élen. Kispályás labdarúgásban az országos bajnoksággal kacér­kodó szalóki amazonok nem ismertek pardont, míg a fér­fiak mezőnyében Kunhegyes tartotta otthon az aranyat. Is­mét Antal Zsolt lett a Kunság legerősebb embere, egyenle­tes teljesítményével Szabó La­jost és Dósa Pált szorította a dobogó alsóbb fokaira. Strandröplabdában' a Mile-Tamasi páros volt a leg­jobb. A szombati nap zárása­ként ismét a vajdasági és a lengyel népi együttesek gon­doskodtak a meglepetésről. A népi táncosok és népzenészek egymást tromfolták produk­cióik színvonalával. Másnap a mezőny Abád- szalókra tette át a „székhe­lyét”. Itt a vízi virtusa - a 30 C-fokos meleg igazán csábí­tóan toborzó hatású volt - küzdelmeihez Bordás Imre, Abádszalók polgármestere kí­vánt jó szerencsét. A férfiak mezőnyében Újszász a vízen is bizonyította földi rátermett­ségét, míg a nőknél, egyálta­lán nem a szervezők udvarias­ságából, a német és francia vegyes csapat vitte el a pál­mát.-percze­Fehér János, az Újszász SE elnöke tevékenyen kivette ré­szét csapata győzelmében J/ffik­oloyn lü.töjl áoi'íss (.TKuTäfilesuMt egiyx.ár7 riyas lugasom', égig érő diófám, amelyen harkály kopácsol, a bazsarózsák közt félig a fölre dőlve savas eső marta puttószob­rom, a kertet Renoir-sárgára aranyozná a dél­utáni napfény; ha lenne jó borom, kócos ku­tyám, kedves takaróm, s alattam meghitten nyi­korogna egy régi nádfonatú szék, s a legköze­lebbi szomszéd létezését is a lehetségesbe ár­nyalná a ke*végi sűrű, buja pergola, nos, akkor bizonyosan Hamvas Bélát olvasnék. Esetleg középkori misztikusokat. Nettesheimi Agrippa Titkos bölcseletét, ezt a háromszáz év alatt sok­sok kiadást megért, betiltott, elátkozott, ma­gasztalt és kritizált, homályos és talányos mű­vet. Esetleg Lao Ce-t, az Upanisadokat, We- ninger jógakönyveit, vagy legalább kézbe ven­ném azt a tizenöt-húsz jelentős könyvet, az alapkönyveket, amelyek a bennünket körülfo­lyó nagy-nagy könnyűségben lehorgonyoznak valami megbízható kikötőben. A szellem súlya, a szellem matériája által. De a felforrósodott betonfalak között, saját sörverejtékünkben fürödve Hamvas, Roheim vagy Konfucius szavai is eldunsztosodnak. Én is csak a szememmel emeltem a polcról köny­veket. Alapművek sorakoznak ott porlepetten, borítójukkal már-már összeragadva. Most, a szabadság előestéjén az útitáskába mégsem ők kerülnek, hanem vagy háromezer oldal díszes borítójú, hitvány papírra nyomott lektűr. Egy­másra téve lehet a stósz vagy hetven centi ma­gas - súlyra.alig egy kiló. Megméretett és köny­;bv b*A>böria,ö: Lektűr-ml SoH-.tí? ö!ri\' ;V • j.Atiymtk találtatott. Vat- tacukrosított Guten­berg-galaxis. Három­négyszáz oldal garantált borzongás, oldalanként nagyjából három forintért. Egyszer használatos irodalom. Ha így fújunk rá, akkor meg miért? Amikor ott vannak a nagyágyúk. A Shakes- peare-szonettek apró kötete például a farzse­bemben elférne - mégis itthon marad. Miért? Csak. Mert a lektűrt nem lehet letenni. Mert a konnotatív prózával ellentétben nyolcvan-száz oldal/óra átlagsebességgel lehet olvasni, s ezál­tal plusz teljesítményélményhez jutunk. Mert át­lag húszlaponként megmentenek vagy felrob­bantanak valakit. Mert hajnali kettőkor, a há­romszázadik oldal után már a te szobád ajtaján is motozni kezdenek a rémkoppantók, s lehetsz akármilyen nagyfiú nappal, éjjel merev derékkal kotorsz a budira, s a vállad felett vissza-vissza- nézve, feszülten kémleled a petúniák imbolygá­sát. Szóval, a pénzedért megint jól szórakozol. Hogy azok ott nem létező világok? Többnyire beteg agyak szüleményei? Emlékszel még, iro­dalmár korodban az egyetemen, hogy lenézted a kommerszt? Nem is irodalom az, amit másod­szorra meg lehet érteni, csak valami bukszada­gasztó szemét. Az igazi irodalom, művészet az küzdelem, folyamatos harc a befogadásért... de mit kell itt magyarázkodni? Nyár van. Délutánonként majd hangicsálnak a teraszon a szúnyogok, az Úristen pedig hideg, habzó italt kortyolva lógatja lábait egy klimati- zált bárányfelhőről... Azt hiszem, jobb. ha cso­magolok... Nem a munkanélküliek seregét gyarapítják Megkapták diplomájukat a szolnoki főiskolások Száznál több jókedvű, elége­dett fiatal vette át diplomáját szombaton délelőtt a megyei önkormányzat dísztermében, ahol a hároméves közös munka után elbúcsúztatta végzős hallgatóit a Kereske­delmi és Gazdasági Főiskola. A vendéglátó, valamint a külke­reskedelmi áruforgalmi szak nappali tagozatos hallgatóitól és a levelezőktől dr. Molnár István főigazgató búcsúzott. A főiskola helyzetéről, a tájegység szellemi életében betöltött jelentőségéről szólva emlékeztetett az ország egyenetlen fejlődésére, arra, hogy a keleti rész leszakadása a gyorsabban fejlődő dunántúli régiótól reális veszély, s egy jól működő, rangos főiskola az ér­telmiség megtartásával, idevon- zásával, szellemi kisugárzásával segíthet a leszakadás, a balkani- zálódás megelőzésében. Elisme­réssel adózott az alapítóknak, a megye és a város akkori vezető­inek, akik felismerve egy felső- oktatási intézmény jelentőségét, mindent megtettek az intézmény érdekében. A fejlődés lehetősé­geit elemezve megemlítette, hogy a kapcsolatok, az együtt­működés kiaknázásával, például a Reklám Világszövetség köz­reműködésével, elképzelhető a továbblépés, akár új tanszékek felállításával is. A hallgatókhoz szólva intette őket, hogy soha ne hagyják abba Brit-magyar kereskedelem Brit statisztikák szerint május végéig folytatódott a Nagy-Bri- tanniába irányuló magyar kivi­tel ugrásszerű növekedése: a ta­valyi hasonló időszakhoz képest a magyar export több mint 73 százalékkal bővült, és elérte a 143,4 millió fontot. Ez azt is je­lenti, hogy a magyar kivitel ér­téke meghaladja a szintén nö­vekvő magyar importét, május végéig ugyanis a Nagy-Britan- niából származó behozatal ér­téke 117,4 millió font volt, ami mintegy 19 százalékos növeke­dés eredménye. Minderről Duncan Taylor, a Brit Nagykö­vetség kereskedelmi első titkára tájékoztatta az MTI-t. Vélemé­nye szerint a jelentős mértékű exportnövekedés még nem a márciusban bevezetett gazda­ságstabilizációs intézkedések következménye, a hátterében egyes cégek kivitelének számot­tevő növekedése áll, például a budapesti Tungsram-művekben és a székesfehérvári Ford autó­alkatrész-üzemben előállított gyártmányok kiszállítása. A brit befektetők körében a kormány által megtett, a gazda­sági egyensúly megteremtésére irányuló lépések kedvező fo­gadtatásra leltek - mondta Dun­can Taylor, hangsúlyozva: ezek számára mindennél fontosabb a kiszámítható gazdasági környe­zet, aminek pedig az infláció megfékezése és a fizetési mér­leg hiányának csökkentése a fel­tétele. a tanulást, s ne felejtsék el, hogy mindenkitől lehet tanulni, még a negatív tapasztalat is hasznosít­ható. Köszöntötte a szülőket és az oktatókat, akik nélkül az iskola nem érhette volna el eredmé­nyeit a mai nehéz gazdasági helyzetben. Elmondta, hogy 17 millió forintot vontak el a főis­kolától, és újabb elvonások is várhatók. Mindezek ellenére, a gazdasági vezetők véleménye szerint a hallgatók tudása eléri vagy meghaladja az országos át­lagot, sőt az innen kikerülő fia­tal szakemberek külföldön is rendre jól megállják a helyüket. Mindezek eredményeként elé­A tiszafüredi rendelőintézet fogászatán is csúcsforgalom volt, egészen július 1-jéig. A héten azonban - mint minden­hol - itt is megszűnt a betegek rohama. A fogorvosi kamara által ajánlott központi díjtételek megfizethetetlennek látszanak az itt élőknek, akik anyagi helyzetük miatt eddig is eléggé spórolósan bántak az egészsé­gükkel. Ebből a szempontból nagyon is „fogas” marad a kérdés: kinek telik ezután arra, hogy pótoltassa, kezeltesse, gyógyíttassa beteg fogsorát? Tudják ez a helyi egészség- ügyi intézményekben is, ám hiába állapította meg az Egye­sített Városi Egészségügyi In­tézmény jóval a javasolt alsó határ alatt díjtételeit - egy tel­jes fogsor készítése az ajánlott 24 ezer helyett „csak” 6 ezer forint, egy korona készítése 4 ezer 500 forint helyett „csak” 2 ezer, ugyanez csatos válto­zatban 5 ezer helyett „csak” 2500 forint a technikusi díjon felül - az ár fejtörést okoz a füredieknek. így van ez még akkor is, ha a szakvizsgálat, a státusba vé­tel és a kezelési terv elkészí­tése díjtalan marad. Az illeté­kesek szándéka mindenesetre dicséretes. Alkalmazkodni kí­vántak a családok pénztárcájá­hoz, vagy legalábbis csökken­teni akarják annak terheit. gedetten állapíthatta meg, hogy aki a szolnoki főiskolán végzett, annak nem lesznek elhelyezkedési gond­jai, nem a munkanélküliek seregét gyarapítja. A főigazgató beszéde után ní­vódíjakat adtak át a legjobb hall­gatóknak, majd kiosztották a dip­lomákat. A hallgatók nevében Szentesi Zoltán búcsúzott el a diáktársaktól, az oktatóktól, az iskolától, a várostól, majd pedig Nyári László, a TIT megyei el­nöke méltatta a szervezet és az iskola példás együttműködését, további közös munkára invitálta az oktatókat és a hallgatókat, végül pedig aranyplakettet adott át a főiskolának. Tiszteletre méltó a törekvés, hogy Tiszafüreden 25-50 szá­zalékkal csökkentették a fogá­szati díjtételeket. Most már csak az a kérdés, hogy ez meddig tartható. Gyanítható ugyanis, hogy a fogorvosok pácienseinek a száma a példás jóindulat ellenére is csökkeni fog. Az is közismert tény. hogy szeptember elsejétől a fog­technikái díjak a piac diktálta magasságokig emelkednek, ami szintén nem fogja növelni a keresletet. * A társadalombiztosítási tá­mogatások állami elvonása után az így befolyt bevételből kell(ene) finanszírozni a fo­gászat működését. Mi lesz, ha ez nem sikerül? Az árak eme­lése nem tűnik itt jó megol­dásnak, mert nem lesz olyan, aki azt képes lesz megfizetni, tehát ez nem old meg így semmit. Legfeljebb csak azt, hogy tovább romlik az embe­rek egészsége, ami igen jelen­tős károkat okozhat az or­szágnak. A Bokros-csomag közgaz­daságilag indokolt racionali­tásának valahol ezzel is szá­molnia kellene. Ettől kezdve válik igazán fogassá a kérdés. Addig kellene a válaszon rágódnunk, amíg van hozzá elég fogunk, akarom mon­dani, türelmünk... A végzős diákok, a hallgatók és a hozzátartozók zsúfolásig megtöltötték a megyeháza dísztermét Lehetséges, hogy az alacsony ár is magas lesz . . . „Fogas” marad a kérdés Család nélkül, de családias környezetben élhessenek Az állam segítsen a gyerekeknek Nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak száma Ok megnevezése 1989 1990 1991 1992 1993 Környezeti 48613 45490 47490 48084 50711 Magatartási 22635 22893 24503 25993 26166 Anyagi 56403 103540 167657 227553 222762 Egészségi 2346 2832 3249 3483 4175 Több mint 30 ezer gyermek él különböző gyermekintézmé­nyekben. Tíz- és tízezren pedig családban ugyan, de nagyon rossz körülmények között. Helyzetük rendezését kívánja szolgálni az új gyermekvédelmi törvénytervezet, amelyet most készítettek el a Népjóléti Mi­nisztérium szakemberei. A jelenlegi gyakorlat szerint a ve­szélyeztetett kiskorút a gyámha­tóságok nevelőotthonban helye­zik el. Ezeknek a gyerekeknek több mint fele 100 személyesnél nagyobb intézményben él. Az új szabályozás alapelvként rögzíti, hogy a gyermek nevelésére első­sorban családja jogosult és köte­les, ehhez kell segítséget nyújta­nia az államnak, • illetve az ön- kormányzatnak. A család életébe csak akkor szabad beavatkozni, ha a gyermek érdekében elkerül­hetetlenül szükséges. Ha a szülő valamiért nem tudja megfelelően ellátni, a gyermekvédelmi ható­ságoknak elsősorban arra kell tö­rekedniük, hogy a gyermeket ro­konnál, nagyszülőnél helyezzék el, s az önkormányzat a felneve­léséhez adjon anyagi támogatást. Ha ez semmiképpen sem lehetsé­ges, nevelő- vagy örökbe fogadó szülőhöz kerüljön a gyermek. Il­letve családias, kis létszámú la­kásotthonban viseljék gondját. A korábbi s a jelenlegi gyakor­lat szerint, ha családban él a ve­szélyeztetett gyermek, a helyi önkormányzat csak bizonyos kor­látok között segélyezheti, támo­gathatja a családot. Tehát inkább intézetbe helyezi a gyermeket, s máris rendelke­zésre áll az állam által folyósított, mintegy 250 ezer forint. Az in­tézményi ellátás viszont öt-hat- szor drágább az otthoninál. Ezért fejtették ki a törvénytervezet megfogalmazói, hogy az évi 2,2- 2,5 milliárd forintot a családok felkarolására kellene fordítani. A nevelőszülők szerepét és további segítését is előtérbe helyezi a tör­vénytervezet. Változtatni kívánnak a nagy­korúvá vált állami gondozottak „szárnyra bocsátásán” is. Jelenleg körülbelül 85-90 ezer forintot kaphatnak kézhez nagykorúsá­guk elérésekor a fiatalok, ez vi­szont édeskevés bármilyen eg­zisztencia megalapozásához. Ferenczy Europress Negyvenmillió forintból Templom született Martfűn Első oldalunkon a martfűi Szent Tamás-templom és a helyi egy­házközség életének jelentős ese­ményéről adtunk hírt. Úgy vél­jük, nem érdektelen beszámolni arról sem. hogy milyen pénzügyi források alapján épülhet föl a mai nehéz gazdasági helyzetben egy templom. Hiszen az egyértelmű: egy-egy településen az ott élők erre anyagilag képtelenek. , A templom építésére egy, e célt szolgáló alapítványt hozott létre húsz magánszemély, jelké­pes, 200 ezer forintos induló tő­kével. Az építőmesterek 1991 szeptemberében láttak munká­hoz, és a kivitelezés ütemét az alapítványnak juttatott támogatá­sok határozták meg. A váci egy­házmegye 5,5 millió forintot adott, a helyi és magyarországi hívek pedig összesen 22 millió forinttal segítették az építést. A martfűi önkormányzat 1,1 millió forinton túl a közművesített telket ingyen bocsátotta rendelkezésre. A megyei önkormányzat 300 ezer forintot, míg több martfűi cég - főként a cipőgyár, a sörgyár, a növényolajgyár - együttesen 1,6 millió forintot utalt át az alapít­vány számlájára. A külföldről küldött adományok összege el­érte az 5 millió forintot. A két ha­rangot a németországi Passauban öntötték, és a 26 ezer német márka értékű szállítmány aján­dékként érkezett. Egyéb források még 2,4 millió forinttal gyarapí­tották az alapítvány kasszáját, és a kamatok is hoztak 1,5 millió fo­rintot. Az adományokat sum­mázva, mintegy 40 millió forint­ból építették fel a martfűi Szent Tamás-templomot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom