Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-31 / 177. szám

1995. július 31., hétfő Megyei Körkép 5. oldal Szentgyörgyön otthon maradt a királynői korona Két napig tartott a verseny Színigaz: Jászalsószentgyör­gyön az alsó-jászsági szép­ségverseny többnaposra kere­kedett, hiszen szombaton kez­dődött, és már vasárnapot mu­tatott a naptár, amikor a dr. Magyar Levente vezette zsűri eredményt hirdetett. A jeles eseménynek a kul- túrház adott otthont: ahol a polgármester, dr. Tóth János mellett a dobhártyát alaposan igénybe vevő zene fogadta a betérőket. A bált, a versenyt a Szent György Alapítvány ren­dezte, és a nagyterem színpa­dán végül tizenkét - szolnoki, helybeli, környékbeli - hölgy versengett. Az Alsó-Jászság szépe idén Bállá Ildikó helybeli diáklány lett, aki negyedikes a Ver- seghyben. Második a szolnoki Fekete Szilvia, aki szintén kö­zépiskolás, harmadik pedig Törőcsik Éva, utolsó éves testnevelés szakos főiskolai hallgató. Herendi porceláno­Beszélgetés közben az asztal körül: az alsó-jászsági szép­ségverseny első három helyezettje, diáklánya fotó: i. l. kát kaptak, és a helyi vállalko­zók jóvoltából hullott az elis­merés, az ajándék, a forint, a sok-sok különdíj. A közönségdíjat is Bállá Ildikó vehette át, jelezve a főleg polgármesterekből, vállalkozókból álló zsűri vé­leménye megegyezett a tisz­telt publikuméval. Ami ugye napjaink világában nem semmi... D. Először maradt el a Tisza-tóátúszás A szél és a hullámok győztek... Visszafizették a nevezési díjakat Az Abádszalóki Szabadidős Egyesület tegnap hetedik alka­lommal szerette volna megrendezni a Tisza-tóátúszó versenyt. Szerette volna, mert hiába várt az orvosi és szülői engedéllyel rendelkező 29 versenyző 10 órakor a Bere-szigeti rajtra, Krä­mer Zoltán hadnagy, a vízi rendészet előzetes szemléje után nem adott engedélyt a verseny megrendezésére. Légi permetezés szépséghibákkal a kengyeli határban Jutott a Reglone-ból oda is, ahová nem kértek Hogy fontos a vegyszeres növényvédelem, ezt senki nem vi­tatja. Hogy hatásos a helikopteres permetezés, az is tény. Meg az is: az efféle művelet, amikor a szert, a mérget - nevezzem bárminek - a levegőből juttatják a táblákra, nagy körültekin­tést, figyelmet, óvatosságot kíván. Nem utolsósorban azt, hogy a szomszéd táblákat, az azokon lévő növényi kultúrákat mesz- szemenőleg figyelembe vegyék. Ellenkező esetben hasonló tör­ténik, mint Kengyelen. Indoklásai között szerepelt, hogy a tó közepén 40 km/órás erősségű szembeszél egy mé­ternél magasabb hullámokat is korbácsolt. Ez az öt versenyzőre előírt egy mentőhajóval sem tette volna biztonságossá az úszást, mert a hullámok a vízi mentők munkáját is akadályozták volna egy esetleges mentés esetén. Többen indulattal fogadták ezt a döntést, különösen akkor, amikor a fél 12-re elhalasztott rajtnál is tovább élt a vízi ren­dészet tiltó rendelkezése. A Dunántúlról kizárólag erre a versenyre érkezők voltak ek­kor a legjobban felháborodva. A szekszárdi Madaras család „csupán" 250-300 km-t utazott ezért a versenyért, így a csa­ládfő nem is titkolta elkesere­dettségét: - Tegnap a Balaton­átúszó versenyen indult a fiam, s az itteninél jóval nagyobb hul­lámok között is mindenki célba ért. Nem értem ezért, hogy ha va­laki saját felelősségére vállalja ezt a 2,5 km-es távot, akkor azt miért nem hagyják verse­nyezni? Ennek ellenére a vonatkozó szabályok szigorú érvényesíté­sével a szervezők „lefújták” a versenyt, amit idén az Abádsza­lóki nyár zsúfolt programjai miatt már nem is fognak meg­rendezni. A rendezők így minden ver­senyzőnek visszafizették a 300 forintos nevezési díjat. PM. Bevezetésképpen néhány mon­datot idézünk abból a jegyző­könyvből, amely július 7-én ké­szült a lombtalanító növény­védő szer elsodródása miatt Kengyelen, a Pózsa Mezőgaz­dasági Szövetkezet hivatalos helyiségében: „Jelenlévők a mai napon megszemlélték a Dózsa Mezőgazdasági Szövet­kezet Kengyel B-17-es tábláján található növényeket: cukor­répa 93 ha, tavaszi vörös­hagyma 15 ha, pritaminpaprika 15 ha, burgonya 7,5 ha, sárga­répa-petrezselyem 3,5 ha, cse­megekukorica 53 ha, hibrid ku­korica 30 ha és a B-21-es tábla területéből cukorrépa 68 ha. A megjelölt táblákon a növénye­ken, valamint a gyomnövénye­ken, azok levelein, a táblát ha­tároló akácfaleveleken Régióné elsodródásából eredő tüneteket találtunk. A megjelölt terület közvetle­nül szomszédos, határos a Me- zőhéki Táncsics Termelőszö­vetkezet III. kerületének 9-es számú táblájával, amelyen őszi káposztarepce-kultúra talál­ható. A káposztarepce-táblát lombtalanító szerrel kezelték.” Szóval ez az egész július 4- én hajnalban keletkezett. Négy óra húsz körül a Mezőhéki Táncsics Mezőgazdasági Szö­vetkezet megbízásából a Heli- air Kft. egyik növényvédő heli­koptere a kiszórandó permete- zőszerrel együtt a levegőbe emelkedett. Nem tartott sokáig a műve­let, fél hatra már befejezték a munkát. Az első károkat ötödi­kén este észlelték, a Dózsa Tsz szomszédos tábláin. Miközben vizsgálgatták a növényeket, ki­derült: az elváltozásokat a Rég­ióné lombtalanító okozta. A repceföldtől, azaz a perme­tezéstől távolodva a károk gyengültek, és két-háromezer méterre megszűntek. Az is tisz­tázódott, hogy a lombtalanító szer a repcetábla felől érkezett, és a tünetek mind a gyom-, mind a kultúrnövényeken mu­tatkoztak. A kengyeli szövetkezeten kívül még öt magángazdálkodó kukoricája, búzája is kisebb- nagyobb károkat szenvedett. Nemcsak azért, mert az addig életerős levelek elszáradtak, de azért is, mert a megyei növény­egészségügyi és talajvédelmi állomás megtiltotta a termékek forgalomba hozatalát, felhasz­nálását. Mindez azt jelentette, hogy a vizsgálatok, befejezésig a búzát például nem lehetett aratni. Közben a táblákat július 7-21-e között többször jókora eső érte, nőttek a gyomok, így csökkent a termés tisztasága, értéke. Az ügyben szót váltottunk a területileg illetékes gazdajegy­zővel, Mikus Ferenccel is. Vé­leménye szerint a Régióné erős lombtalanító, amely felhaszná­lása esetén ezer méter védősáv szükséges. Itt bizony ez a táv kocsiútnyi, pár méternyi széles volt, így nem csoda a károsodás. Az igaz, hogy szélcsend ho­nolt, de inverziót tapasztaltak, ami felszálló meleg levegőt je­lent. A helikopter rotorja is fel­kavarta a levegőbe jutott apró anyagot, amely a kelleténél jó­val távolabbra végül is „elvitor­lázott”. Annyira, hogy oda is került belőle, ahová nem kellett volna. Éppen ezért szerinte a permetezést el sem lehetett volna kezdeni. Jó dolog az egészben, hogy a kárt a kár okozói nem tagadták. Sőt, a biztosító szakemberei is megtekintették a területeket. Ahogy hallottuk, a két szö­vetkezet és néhány egyéni ká­rosult már kiegyezett. A zöm, mert tudunk olyan gazdálko­dókról is, akik nem nyugodtak bele ebbe a döntésbe, vélemé­nyük szerint csodaszép kukori­cájukat eddig sem az időjárás nem károsította, sem vízhiányt nem mutattak a szárak. A per­metezés miatt azonban jelentős terméskiesés várható, akkora mértékű a károsodás. Hogy mi lesz a megoldás? Esetleg bíró­sági per vagy valami más? Erre mi is kíváncsiak vagyunk. Akárhogyan is végződik ezen sajnálatos eset, azért a tör­ténetnek van egy tanulsága. Nevezetesen az, hogy a heli­kopteres növényvédelem, per­metezés, bármilyen méreg, vegyszer kiszórása a levegőből: veszélyekkel is jár. Különösen akkor, ha a készítmény nem a rendeltetés színhelyére landol, hanem olyan növényi kultúrá­kat is érint, amelyekben több kárt, mint hasznot okoz. Ez történt Kengyelen is, ahol a helyzet akkori alakulása sze­rint az ügynek még folytatása várható. Legalábbis két gazda esetében. Igaz, a folytatásban á bíróságon kívül a megegyezés is benne foglaltatik... D. Szabó Miklós A BVM nincs bebetonozva, mégis stabil Idestova három évtizede döntöttek az iparpolitikáért felelős vezetőink arról, hogy Szolnokon egy betonelemgyárat építe­nek. Akkoriban az elképzelés még az volt, hogy a Beton- és Vasbetonipari Müvek szárnyai alá tartozik majd az összes házgyár. Ennek megfelelően a szolnoki is házgyárnak épült. A sors fintora, hogy ebből a házgyárból származó elemekből Szolnokon hivatalosan egyetlenegy lakás sem épült, ponto­sabban a dolgozóknak tizennégy lakást húztak fel szépséghi­bás, leértékelt elemekből. Az itt készült termékekből elsősor­ban Szegeden építkeztek, a szolnoki panellakásokhoz pedig Debrecenből szállították, tetemes költséggel az elemeket. Nos, ennyit röviden a szolnoki BVM gyár múltjáról és az el­múlt évtizedek minden logikát mellőző iparfejlesztési kon­cepciójáról. Amikor azonban az országban még javában épültek a ház­gyárak, Szolnokon már profil- tisztítás zajlott le, a házgyári elemekről más beton- és vas­beton termékekre helyezték a hangsúlyt. A „piszkos” tizen­kettőből, azaz az egy tucat ha­zai házgyárból tizenegy az utóbbi évek beruházásínséges időszakában be is fejezte pá­lyafutását. A BVM vezetői 1989-ben felismerték, hogy a menekülés egyetlen útja a decentralizá­ció. A mamutvállalatból négy gyár vált ki, köztük a szolnoki is. Pénz híján azonban a terve­zett rekonstrukciókat nem si­került megvalósítani. Ekkor jött a csődtörvény, ami jelen­A BVM SZOBETON egyik újdonsága a Z-peronelem tős vérveszteséget okozott a gyárnak. A cég lényegében azért került nehéz helyzetbe, mert vevői tönkrementek. A szolnokiak az országban első­ként kötöttek csődegyezséget. A decentralizáció minden­esetre végbement, a BVM SZOBETON Beton- és Vasbe­ton Előregyártó Kft.-re ez év tavaszán írták ki a privatizá­ciós pályázatot. A helyi MRP- szervezet (a dolgozók) vala­mint a cég szállítói eredmé­nyesen pályáztak. Az adásvé­teli szerződés tervezete már elkészült, s minden remény megvan arra, hogy egy-két hónapon belül valamennyi érintett felteszi az i-re a pon­tot. Ha ez megtörténik, egy éven belül tőkeemelést kell végrehajtani, mert a cég for­ráshiányos. Saját erőből a fej­lesztés sem igazán megy, ezért szakmai befektetőre várnak. A privatizációval tehát le­tisztulnak a viszonyok, ám a cég mégsem lesz irigylésre méltó helyzetben, hisz elég, ha a gyár eleve szerencsétlen földrajzi helyzetére gondol­nak. A legfontosabb alap­anyagot kitermelő kavicsbá­nyák ugyanis több mint száz kilométeres körben helyez­kednek el. Kuruc: Ist\'án ügy­vezető igazgató mindezek el­lenére optimista. Derűlátásá­nak alapja egyrészt az, hogy a kapacitást és a termékszerke­zetet időben hozzáigazították a piaci igényekhez. Lényegé­ben minden munkát elvállal­nak, ami összefüggésbe hoz­ható a kaviccsal és a cement­tel.- Ha valaki karácsonyfát szeretne betonból, azt is meg­csináljuk - jegyzi meg ezzel kapcsolatosan az ügyvezető igazgató. Ami a kft. termékszerkeze­tét illeti, valóban széles, hi­szen közel kétezerféle termék hagyja el a gyár kapuit. A leg­váratlanabb megrendelést is elvállalják, tőlük üres kézzel vevő nem távozhat. Termék- fejlesztésre is marad némi energiájuk, erre jó példa a Prímagáznak szállított tartály- alapok, valamint az ugyancsak újdonságnak számító Z- peronelemek, melyeket a Bu- dapest-Hegyeshalom vasút­vonal rekonstrukciójánál használnak fel. Szintén új ter­mék az úgynevezett mesterfö­dém, mely az előregyártott és a monolit födém előnyeit egyesíti. Egy svájci-amerikai cég pedig hídmérlegelemeket vásárol Szolnokon. A piac beszűkülésébe tehát nem nyugodtak bele, jelenleg is több egyedi terméket fej­lesztenek, illetve gyártanak. A konkurencia azonban a transzportbetonpiacon a leg­nagyobb. Manapság igen so­kan látnak fantáziát ebben az üzletben, ám csak kevesen fe­lelnek meg a legalapvetőbb technológiai követelmények­nek. A BVM-SZOBETON ebben a termékkörben is mi­nőséget kínál, erre pedig a tel­jesen komputerizált gyártás a garancia. Persze Szolnokon sem minden fenékig tejfel: az egyik legnagyobb gond a munkaerőhiány. A kapacitást ugyanis jelenleg azért nem tudják kihasználni, mert - hi­ába a magas munkanélküliség - nincs elegendő fizikai munkás. Ez a telep sohasem „merül ki” Az igényekhez igazodik a kínálat Aki az előző öt évben nem járt a tiszafüredi Tüzép-telepen, az a mostani látogatásakor biztosan meglepődik. A régi, „klassziku­san” poros és sáros telep helyén most egy mai körülményekhez igazodó bevásárlócentrumot talál, korszerű, tágas s kulturált üz­letekkel, tiszta áruraktárakkal. A szabad ég alatti lerakatokhoz ma már mindenhol út vezet. Még a kocsiforduló is portalanított a 20 ezer négyzetméteres Tüzépen, ahol virágoskertek, ízlésesen kialakított „zöldövezetek” is igyekeznek erősíteni a vásárló ked­vét. Nem csak az irodaépület előtt, ahol már a „cégér” is új nevet takar: Hajdú Tüzép Rt. Tiszafüredi Telep és Fészek Áruház. Önnek igénye van, nekünk választékunk - a Fészekben is ez „szlogen” Négy megye határán 1974-ben nyitotta meg kapuit a Tiszafü­redi Tüzép-telep. A Szolnok Megyei Tüzép Vállalat ekkor úgy gondolta, hogy a vonzás- körzet tüzelő- és építőanyag-ke­reslete jó befektetésnek ígérke­zik. A választás helyessége be is igazolódott, de az évek múlásá­val jelentősen megváltoztak a kereslet-kínálati viszonyok. Megszűntek a nagyberuházá­sok, egyre, kevesebb magán- személy építkezett, s a tüzelő- és építőanyagárak sem maradtak a reálbérek színvonalán. Az addig monopolhelyzetben lévő füredi Tüzépnek is alkalmazkodni kel­lett ehhez a merőben új helyzet­hez, hiszen már a kisebb-na- gyobb vállalkozások és magán- személyek is keresték a lehető­séget, a boldogulást az építő­anyag-piacon. A Tiszafüredi Tüzép azért változtatott elsősorban, hogy ebben a versenyben meg tudja tartani pozícióit. Ezért „többcsa­tornás” értékesítési rendszert alakítottak ki. Ez az átszervezé­sek folytán azzal is járt, hogy a cég előbb Kelet-magyarországi Tüzép Rt.-vé, majd később Hajdú-Tüzép Rt.-vé alakult át, hajdúböszörményi, debreceni, berettyóújfalui, kisvárdai és ti­szafüredi telephelyekkel. Ez utóbbi menedzsmentje hamar felismerte, hogy ha feltartott kézzel vállalja a konkurencia- harcot, akkor elkerülhetetlenül bukásra lesz ítélve. Ennek eredményeként nyitot­ták már meg 300 négyzetméte­res Fészek Áruházukat, ahol komplett fürdőszoba-berende­zéseket, víz- és gázvezeték-sze­relési anyagokat, hazai és kül­földi csempéket, padlólapokat, villanyszerelési felszereléseket, fűtéstechnikai berendezéseket kínálnak - sok egyéb mellett - igényes színvonalon, s legfő­képp kulturált körülmények kö­zött. Ezt követte a hasonló ,Jdil- lemű” Tiszántúli SOFA Cent­rum megnyitása, mely 200 négyzetméteren kínálja a már Európában is megismert Sop­roni Faipari Rt. korszerű, hőszi­getelt nyílászáróit. Hogy a vá­laszték tovább bővüljön, idén augusztusban egy újabb bemu­tatótermet nyitnak meg LENT A márkanévvel — itt német tech­nológia szerint gyártott laminált mahagóni és tölgyfa mintázatú belső téri ajtók forgalmazását szeretnék előkészíteni. A fentiek után talán nem meglepő, hogy a Tisza-tó kör­nyékén építkező külföldiek kö­rében is egyre népszerűbb ez a bevásárlócentrum. Hogy meny­nyire igaz ez?! Az üzleti forga­lom több mint harminc százalé­kát teszik ki a főleg osztrák, né­met és holland vásárlások. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a kisebb pénzű helyi la­kosság ne lenne a cégnek fontos. Számukra komplexitást ígérnek: egy helyen mindent megvásá­rolhatnak, a mai viszonyokhoz képest szolid árakon, ami egy építkezéshez kell. A füredi gáz­program befejezésével hiába csökkent a Tüzép tüzelőanyag­forgalma 50 százalékkal, akciókkal várják azokat, akik ki­tartottak, vagy pénzhiány miatt továbbra is rákényszerülnek a hagyományos fűtésre. Most minden tüzelő átlagban 15 szá­zalékkal olcsóbban kapható itt. Új szolgáltatásaik közé tar­tozik, hogy az építőanyag be­rakodásáért nem számolnak fel külön pénzt. Vállalkozó kedvüket dicséri, hogy egy mini üzemanyagtöltő állomást is üzemeltetnek, ami ugyan csak gázolajat forgalmaz, de olcsón. Az autósok és a mun­kagépek, teherkocsik vezetői, ha itt tankolnak, akár 2 Ft-ot is megsrórolhatnak literenként. Tehát a Hajdú Tüzép tele­pén soha nem merül ki az áru­készlet, mert a kínálat mindig igazodik az igényekhez. Azért, hogy a versenyben le ne maradjanak. (P) 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom