Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-26 / 173. szám

1995. július 26., szerda Körkép 5. oldal Medicinakaleidoszkóp Új bypassműtét - acélhálóval Évről évre igen sok ember esik át bypassműtéten. Az or­vosok az elmeszesedett szív- koszorúerek kiiktatására pót­ereket operálnak a szívbe, hogy a beteget megóvják az infarktustól. De gyakran ezek a póterek is hamar eltömődnek. Ezért kidolgoztak egy jobbnak ígér­kező módszert is: leheletvé­kony acélhálóból készítik az érprotéziseket. A módszer teljesen új meg­közelítést jelent a bypass-se- bészet számára, véli dr. Heinz R. Zurbrügg szívsebész, aki ezt az úttörő módszert kifej­lesztette. A berlini Német Szívközpontban egyes bete­geknél már alkalmazták is a védő acélhálót. A bypassműtéteknél a sebé­szek az elmeszesedett érszaka­szok áthidalására a mellkasi ar­téria egy darabja mellett rend­szerint lábból vett vénarészeket is felhasználnak, mivel a leg­több szívbetegnél több szűkület is van a koszorúerekben. Ezért a betegnek egyidejűleg gyak­ran 2-4 bypassra is szüksége lehet. Nehezíti viszont a dolgot, hogy átlagosan minden negye­dik páciensnek visszértágulatai is vannak, vagy ennek az álla­potnak a bekövetkezése rövid időn belül várható. Ha ezeket a károsodott ereket bypassként beültetik, gyakran csak néhány hónapig vagy legfeljebb pár évig tartanak ki. Ezután elzá­ródnak - és jön az infarktus. A berlini specialisták Roland Hetzer professzor vezetésével a vénadarabokat a szívbe való beültetés előtt kobalt-acélhá- lóba burkolják. így egy nyo­másnak ellenálló tömlő jön létre. Ez tehermentesíti a vénák fa­lait, kíméli az érfal belső olda­lát, és így nem meszesedik el olyan könnyen. Valószínűleg tovább marad átjárható, mint a kezeletlen vénaszakasz. A szív elegendő vért kap, a páciens tovább él. Génkúra kopaszoknak és őszeknek Jó hír kopaszoknak és őszek­nek: amerikai tudósok a ko­paszság megszüntetésére gén­kúrán dolgoznak. A kopasz fe­jet génkenőccsel kell majd be­kenni. A gének behatolnak a bőrbe, és aktivizálják a szőrtü­szőket. A kutatás jelenlegi állása még nem elegendő annak bi­zonyítására, hogy a kezelés hatására a haj újra kinő. A tu­dósok azonban bizonyosak abban, hogy a szőrtüszők gén­terápiás kezelése sokat ígér. Sőt, az eddigi kutatási ered­mények arra utalnak, hogy ha­sonló módszerrel meg lehet akadályozni az őszülést is. Lesz gyógyszer az Alzheimer-kórra? Az Alzheimer-kór a fejlett ipari államokban immár a ne­gyedik leggyakoribb halálok. A betegség az emlékezet el­vesztésével kezdődik, majd az értelem teljes elvesztésé­hez, végül a teljes leépülést követő halálhoz vezet. Amerikai kutatóknak kor­szerű géntechnológiával, ál­latkísérletek révén sikerült közelebb kerülni a betegség megismeréséhez s így gyó­gyításához is. A dél-floridai egyetem tudósai először tud­tak kísérleti egerek agyában olyan elváltozásokat elői­dézni, amelyek megfelelnek az Alzheimer-beteg agyelvál­tozásainak. Ily módon az ege­reken kipróbálhatók a beteg­ség lehetséges gyógyszerei is. Kaliforniai kutatók magas E-vitamindózisok adagolásá­val akarják megfékezni a be­tegséget, mások gyulladás­gátló anyagokkal, illetve szteroidokkal kísérleteznek, hogy megakadályozzák az agyi idegpályák elhalását. A kísérletek anyagi háttere egyébként a gyógyszeripar révén biztosított: a nagy gyógyszergyárak számára óriási üzleti ígéret egy ilyen gyógyszer előállítása, hiszen az Alzheimer-betegek számát a világon húszmillióra becsü­lik. A „legszebb nap” a szalóki nyárban Szép lányok, szép párok és Anna-bál Egyik csúcsrendezvényére ké­szül a hét végén az Abádszalóki Szabadidős Egyesület, amely­nek tapasztalata garancia lehet a rendezvény sikerére. Most már csak a jó időt és a szép lá­nyokat várják, hiszen június 29- én rendezik meg a Tisza-tó szépe versenyt, melynek házi­gazdája az 1994. év énekes­nője, Szulák- Andrea lesz. A szombat várhatóan a szép­ségversenyek dömpingje, hi­szen egy időben a „Miss Tisza- tó”-választással itt lesz az or­szágos „Páros szépségverseny” előselejtezője is: jegyesek, há­zaspárok, ikrek számára. Höl­gyeknél 16-25, férfiaknál 18-30 év között szabták meg a szervezők a korhatárt, s a neve­zési díjat személyenként 1000 forintban állapították meg. Abádszalók persze tartogat egyéb meglepetéseket is, me­lyek remélhetőleg igazi karne­váli kavalkádot varázsolnak a Tisza-tó partjára: lesz Szulák Andrea-show, divatbemutató, majorette-, menettánc-, pará- déskocsis-felvonulás és bál. Vasárnapra már csak sport- program marad, hatodszor ren­dezik meg ugyanis a Tisza-tó- átúszó versenyt, amire 300 fo­rintért a helyszínen lehet ne­vezni azoknak, akik szülői en­gedéllyel és a verseny előtti or­vosi vizsgálat zöld kártyájával rendelkeznek. -p­1995 július 29-én tartandó TISZA-TÓ SZÉPE VERSENYRE Név: ........................................................................................... Életkor : ...........................................-....................................... Lakcím : .................................................................................. D erékbőség : ............................................................................. Mellbőség : .............................................................................. C sípőbőség: ............................................................................ A verseny helye ABÁDSZALÓK szabadtéri színpad Előzetes nevezéseket az alábbi címen fogadunk el: Abádszalókért Szabadidős Egyesület 5241 Abádszalók, Mikszáth u. 3 • 59/355-360 Korhatár : 16-évtől Bemutató : fürdőruhában Nevezés : a helyszínen is történhet 12“ órától, _______________ 500,- Ft nevezési díj befizetésével É letsorsok ,3a újrakezdhetném, nem lennék pedagógus” (V. B. 53 éves földrajz-rajz szakos tanárnő') A műfajilag szociográfiai riportnak is nevezhető írások rendre egy-egv életsorsot mutatnak be. A cikkben sze­replő személy(ek) azonosításához szükséges adatok azért hiányoznak, mert a felvillantott élettörténetek sokkal több hasonlóságot, mint különbséget rejtenek maguk­ban. Másokkal ugyanúgy megismétlődhetnek. Az olykor elkerülhetetlen stilizálás vélhetően nem változtat a lé­nyegen. „Különben én porcelánfestő szerettem volna lenni min­dig. De nem vettek fel a he­rendi porcelángyárba, így ki­rakatrendező-tanulónak men­tem. 1956-ban érettségiztem, és közbejött a forradalom, amit Budapesten éltem át, és ami egész életemre szóló ha­tást gyakorolt rám. Eközben az iskola megszűnt. Hazake­rültem a szülőfalumba, ahonnan levelezőn elvégez­tem a főiskolát, s mindmáig az általános iskolában taní­tok. Hogyan él Önben a forra­dalom szelleme? Igazából se­hogyan sem, hiszen negyven éven keresztül mindig azt csi­náltam. amit előírtak. Nagyon nehéz volt, de mégis csinálni kellett, mert elvárták tőlem. Csak az utóbbi időben jöttem rá, hogy sokszor és sokféleképp megalkudtam. Hiába próbáltam önállóan, a saját eszemmel gondolkodni, végül is mindig odáig jutottam, hogy nem ér­demes lázadni. A kínálkozó kí­sértéseket — sokszor kicsinyes félelemből - elutasítottam, s idővel úgy szemléltem a körü­löttem lévő világot, mint bárki más. Egykedvűen belenyu­godva, és az elérhető jólét vi­szonylagos vágyálmai- szerint. Férjhez mentem, gyereket szül­tem, lakást és gépkocsit vásá­roltunk, s fokozatosan leszok­tam arról, hogy könyveket, festményeket vásároljak ma­gamnak, illetve legalább fél­évente egyszer színházba men­jek. Ugyanakkor a tanítás is egyre lélekölőbb; sokszor an­nak fontosságát nem érzéke­lem. miért kell megtartani egy- egy órát. Talán a rend kedvé­ért?! Maga most nyilván arra gondol, hogy egy kiábrándult, hivatásával meghasonlott pe­dagógussal áll szemben. Ha ilyenek a sejtései vagy ez lesz a meggyőződése, nem jár hamis úton. Mert próbálja magát be­leképzelni helyzetembe: több évtizedes tanítás után mit értem el? Egyszerűen nincsenek tarta­lékaim, sem anyagiak, sem szellemiek. És a pedagógusi si­kerek? Ha kellő választékos­sággal akarnék fogalmazni, ak­kor is annyit mondhatok: sok­kal mulandóbbak annál, sem­hogy építkezhetnék belőlük. Máig nem tudom az okát: miért hazudnak annyit a pedagógusi pálya szépségéről? Ha valaki szemernyit is őszinte (s peda­gógusként legalább öt évet dol­gozott), inkább azt kellene mondania, munkája kudarcok sorozatából áll. S ha valami még ezen a pályán tartja, semmi más, mint a kudarcokból való felemelkedés. Az az el­szántság, amely megvéd a si­kertelenség bénító hatásától és következményeitől. Vagyis a meg-megújuló próbálkozás az, ami egyáltalán reményt ad. Mi­kor nagyapám gyermekkorom­ban felolvasta az Aranyembert, akkor határoztam el, hogy én is olvasásra tanítom az embere­ket. Sokáig hittem, hogy a könyvek révén kinyílik a világ mindenki előtt. De ebben is csa­lódtam. Az elmúlt évtizedekben sem volt igaz, s most sem. Ha­bár meggyőződésem, hogy a je­lenlegi rendszerváltás 1956 kö­vetkezménye, mégsem tudok igazán hinni abban, hogy rövid időn belül minden megváltozik. Az elmúlt időszak — amely bi­zonyos szempontból újraéled - túlságosan sok kitörölhetetlen nyomot hagyott bennünk. Hi­ába akarnék én most gyökere­sen megváltozni, nem lennék rá képes. Megalkuvásaimmal kell együtt élni. Rajzolni szokott? Csak rajzolni. Az ábrázolás ugyanis ott kezdődik, hogy amit én látok, az több, mint amit mások látnak. Nem kell például a vásznon megjelenő csendéletnek elevenebbnek lenni az élőnél (még hitele­sebbnek sem), csak másnak. Mivel földrajz az egyik sza­kom, sokat járok a természet­ben. El-elcsodálkozom egy-egy mezei virágon, s mikor úgy ér­zem, hogy látványát vissza tu­dom adni, festés közben csaló­dom. A közvetlen látványhoz semmit sem tudok hozzátenni. A pillanatnyi varázs azonnal felszívódik. De hát ez akár természetes is, hiszen igen ke­vesen vannak, akik képesek arra, hogy valamely látványhoz (vagy a világhoz) valamit hoz­zátegyenek. Egyetértek magá­val. Mert ha csak az a fontos, hogy ki, mit és mennyit birto­kol, minden más jelentékte­lenné válik. Nem tudjuk, mit je­lent jól élni. Ismerek olyanokat, akik látástól vakulásig dolgoz­nak, s miután megvásárolták áhított nyugati autójukat, leg­kevésbé sem gondolnak arra, hogy ezzel az életüket rövidítet­ték meg. De nem is gondolhat­nak rá, hiszen a maguk elé tű­zött célt végül is elérték. Ha közben megrokkannak, már semmit sem tehetnek. Magam is hasonló helyzetben vagyok. Tanítok, s - ahogy mondani szokás - teszem a dolgomat. Csak éppen ebben az a zavaró, hogy a valódi hasznát vagy ér­tékét nem látom. De ha látnám is, akkor sem lennék más. Önál­tatás lenne mindez. Tisztában vagyok ugyanis azzal, hogy szerepeimet annyiszor játszom el,-s annyiszor tűnődöm rajtuk, hogy tanulságai csupán szá­momra fontosak. Már lemond­tam arról is, hogy bárkit meg­győzzek az ellenkezőjéről. Ma­gánemberként és pedagógus­ként sem lennék képes erre. in­kább porcelánfestő lenne? Nem tudom, de valójában nem is foglalkoztam még ezzel. Mint ahogy fiatalkori álmaim is igen ritkán jönnek elő. Ha néha fel­rémlik nagyapám alakja, némi bűntudattal ugyan, mégis azt hajtogatom magamban: ha új­rakezdhetném, nem lennék pe­dagógus. Persze valamelyest könnyű a helyzetem, hiszen már csak egy évig tanítok. Nyugdíjasként pedig megválto­zik minden körülöttem.” Kerékgyártó T. István Kinek öröm, kinek bosszúság A szervezett szemétszállításra Jászberényben mindig panasz­kodtak a lakosok. Vagy azért, hogy nem vitték el elég gyak­ran, vagy azért, mert a konténe­rek hamar megteltek, s mellé öntögették a szemetet, vagy azért, mert kukás szemétszállí­tást szerettek volna konténeres helyett. Ezek a panaszok meghallga­tásra találtak, mert a Városüze­meltető és Vagyonkezelő Rt. nemrég egy újabb kukásautót vásárolt. Ezzel együtt 120 újabb utcában vezették be a heti két­szeri kukás szemétgyűjtést. Természetesen most vannak, akiknek ez nem tetszik. Legfő­képp azoknak, akik drágállják a 2500-3000 forintos kuka árát. Ezt ugyanis a lakosoknak kell megvásárolniuk. A jelzett ut­cákban még nagyon sok helyen hiányzik a kuka. Vannak azon­ban olyan körzetek, például a Szegfű és a Bárány utca térsége, ahol nagyon örülnek, hogy végre korszerűbb szemétszállí­tás történik a környékükön. A kukás szemétszállítás bőví­tésével 53 helyen a konténere­ket megszünteti a VV. Rt. Ezt fokozatosan tervezte megvaló­sítani. Van, ahol nem lehet megszüntetni a konténeres sze­métszállítást. A Szabadság és a Határ utca találkozásánál az ott élők szeretnének megszaba­dulni a konténertől. Ám a közeli szűk utcákban nem lehet más­ként megoldani a szemétgyűj­tést. Tehát a konténernek ma­radni kell. Gyakran előfordul, hogy a bevont konténer helyén gyűlik most a szeméthegy, mert a környékbeliek nem vették meg a kukát. Sokan örülnek, mások pedig bosszankodnak a szemétszállí­tás korszerűsödésén. Gyümölcslé Vácról Várhatóan mintegy 30 száza­lékkal növeli gyümölcsléter­melését az idén az Óceán Tra- ding Kft. Ez elsősorban a tár­saság új gyümölcslégyártó üzemének köszönhető. Ez, bár a hivatalos átadása még csak a közeli hetekben várható, már meg is kezdte a termelést Vá­cott - tájékoztatta az MTI-t kedden Farkas György, a cég termelési igazgatója. A 100 százalékban magán- tulajdonban lévő, 50 millió fo­rintos törzstőkéjű vállalat ter­melése a múlt évben megha­ladta a 15 millió litert. Ennek négyötödét exportál­ták, többségében a volt Szov­jetunió területére, továbbá Szlovéniába, Szlovákiába, Bulgáriába és Romániába. A fennmaradó hányadot itthon értékesítették. Teret nyertek az egyterűek Sharan, a „nagybetű” Volkswagen A Volkswagen család legújabb tagja a portugáliai Palmelában gyártott Sharan, amely a neves cég első nagy belső terű limu­zinja. Csak mellékesen: ezt a kocsit a Forddal való kooperá­ciónak köszönhetően kívülről gyakorlatilag egyedül az emb­léma különbözteti meg a a Ford Galaxytól. A típus jellemzője, hogy ke­vésbé „temperamentumos”, mint a hagyományos autók, de többféle célnak is megfelel. A hátsó ülés nélkül a csomagtér hossza máris 215 centire nő, s így a Sharan tényleg „nagy be- lűvé” válik, akár költöztetésre is alkalmas. Pedig mindössze két centivel hosszabb a Passat Va­riamnál! De alkalmas arra is, hogy egy héttagú társaság is nyaralni induljon vele. Sajnos, a hátsó üléssora meglehetősen rövid és keskeny, ennek megfe­lelően nem túl kényelmes. Sajnos a nagybelűség a fo­gyasztásban is megmutatkozik. A gyári adatok szerint az alap­modell - az automata sebváltós kivitelben - 11,8 litert fogyaszt száz kilométeren. A 115 lóerős motor elég nehezen hozza len­dületbe az 1,7 torma összsúlyú autót, arról nem is beszélve, hogy bár 170 km/óra a végse­bessége, 140-es tempónál már kifejezetten erős a menetzaj. Ugyanez a modell manuális sebváltóval fürgébb és takaré­kosabb. A Sharan tizenöt-húsz száza­lék felárért persze ennél többet tudó változatokban is kapható. A VRó-os modell 2800 köbcen­tis, 174 lóerős motorja 199 ki­lométer/órás csúcssebességre képes, 10,5 másodperc alatt gyorsul százra. Még izgalma­sabb a Sharan direkt injektoros turbódízel változata: a 90 lóerős TDI (ebben a kategóriában ez újdonságnak számít) százhatva­nas csúcssebességre képes, ugyanakkor 75 literes tankját te­letöltve ezeregyszáz kilométert is képes egyhuzamban meg­tenni. A tesztelők véleménye szerint a Sharan rugózása kiemelkedő, menettulajdonságai a legjobbak valamennyi nagy belső terű li­muzint figyelembe véve. És ami még nagyon fontos: a legszigo­rúbb biztonsági normáknak is megfelel. Alapfelszereltségéhez hozzátartozik az aktív övfeszítő rendszer és mindkét első üléshez a légzsákok is. FEB Ideiglenes kézbesítő kisasszony A tizenhét éves kőtelki Márkus Anikó a kétezer lelkes település egyik ideiglenes kézbesítője, de ez az állapot mindössze július 10-től augusztus 15-éig tart. Hogy mire kell ez a kereset? Amire minden tizenévesnek: né­hány új cuccra, ruhára. El is felejtettem mondani, Anikó szolnoki gimista. A Ti- szaparti oszlopos tagja, kedvence a matematika. Eddig kollégista volt, és orvosnak készült. Leg­újabban a gyógyszerészpálya vonzza, és minden bizonnyal erre a szakra adja be továbbtanu­lási kérelmét. De hát addig még akad egy kis idő. Mint említet­tem, a jövő hónap derekáig dol­gozik, utána nyaralás következik. Élőször a fegyvemeki nagyma­májánál, majd a barátnőjénél Mezőtúron. Mellesleg olvasni, bélyeget gyűjteni is nagyon sze­ret. Meg ahogy hallottam, fü­A kőtelki gimnazista, Már­kus Anikó augusztus dere­káig postás is FOTÓ': M. j. rödni a Tiszában. Sajátos stílus­ban úszik, de egy a lényeg: ott is feltalálja magát. Akár a gimiben vagy kézbesítőként. D. Sz. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom