Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-22 / 170. szám

1995. július 22., szombat Megyei Körkép 3. oldal Háromfelé ágazott az út Akár a népmesében: egyszer volt, hol nem volt, az üveghe­gyen innen, a selyemréten túl, valahol Besenyszögön, a Rá­kóczi utcában... három ifjú legény nevelkedett, nem messze egymástól, és mivel mindahányan jól tanultak, nekieredtek az élet országútjának. Ez egy darabig egyfelé vezetett, majd háromfelé ágazott. Fejes János plébános a pápától kapott díszes oklevéllel FOTÓ: M. J. Az egyik legény. Boros Lajos a megyeházára került, és a köz­gyűlés elnöke is volt. A másik, Pálszabó Mihály a gasztronó­mia lovagja, mesterszakács, a harmadik Fejes János. A szava­ival élve ő mindig Isten szol­gája akart lenni. És ez sikerült, jelenleg az ötödik helyen szol­gál. A viselkedésében, a beszé­dében nincs semmi kenetteljes­ség, papi modorosság, talán ezért is megnyerő. Ő is azt mondja: lehet, kívülről szem­lélve, első ránézetre nem tűnik plébánosnak, de hát ez a belső tartalomtól függ. Nagykörűben beszélgettünk vele a parókián, bár négy település: Tiszasüly, Kőtelek, Hunyadfalva és Nagykörű tartozik hozzá. Igaz, az utóbbiban csak lakik, és amióta itt van, az iskolások ti­zenhárom százaléka katolikus hittanra jár. Közben Nagykörű­ben templomtornyot építettek. Az összeget megelőlegezte a polgármesteri hivatal, az egy­ház most törleszti az adósságot. Akarom mondani próbálja, mert még hiányzik vagy 700 ezer, ezért szeretettel, köszönet­tel vesznek mindenféle támoga­tást. Ami még érdekesség, János atya létrehozott egy lelkes kis együttest, csapatot Pro Anima néven. Ez egy ének- és zene­karból álló hittancsoport, és ti­zennégy főt számlál. Tagja a közösségnek egy tanár házas­pár is, a plébános pedig gitáron játszik. Van még egy dolog, amely mindenképpen hozzátartozik Fejes János portréjához. 1984- ben történt, amikor egy zenei fesztiválon a szereplésért kap­tak a pápától egy díszes elis­merő oklevelet. Hárman voltak magyarok ezen a krakkói egy­házi rendezvényen, és gitárkí­séretekkel egyházi dalokat szó­laltattak meg. Őszintén szólva itthon nem övezte ennyire kel­lemes fogadtatás a triót, és állá­sukból mindhármuknak távoz­niuk kellett. Hiába, akkor még a pápai elismerés nem mindig számított jó pontnak. Ennyit egy kortalan plébá­nosról, aki valamikor az életnek nevezett rögös útnak Beseny- szögről, a Rákóczi utcából vá­gott neki. További terveiről, elképzelé­seiről csak ennyit mond: „Ami­kor ezt a hivatást választottam, tudtam, költöző madár leszek. Hol ide, hol oda szólít a köte­lesség. Egyben azonosak a he­lyek: fészket kell rakni min­denhol, és a fészek körül mele­get teremteni.” D. Szabó Miklós Szolnokról Tunéziába, onnan Dobára Lőrincz Gábor a Tisza Szálló után most Dobán próbálko­zik a vendéglátással fotó: m. j. Lőrincz Gábor 28 éves fiatal­ember, aki a frizurájával vajmi keveset bajlódik. Azt már nyu­godtan lehet törülközővel fé­sülni, ami kimondottan előny a kánikulában. Gábor Szolnokon, a Verseghy ben érettségizett, majd kitanulta a szakács szak­mát. Később magára öltötte a mundért, azután pedig a Tisza Szállóban helyezkedett el. Egyik ismerőse szólt neki: - Gábor, te bírod a gyötrődést meg az érdekességeket, nem lenne kedved kimenni Tunézi­ába? Főzni kellene a magyar olajosoknak. így jutott el Kebi- libe; ez egy városféle, harminc kilométerre a sivatagtól. Tizenöt honfitársának készí­tett ebédet, vacsorát. Vásárolni a piacon lehetett: baromfit, zöldséget vagy mondjuk teve­húst. Állítása szerint olyan, mint a marhahús. Ott kötelező az alku, anélkül üzlet meg sem köttethet.- Csak neked, és csak ma! - így váltak el általában tőle az árusok. Lányokkal nem mert kez­deni, mert a kinti magyarok szerint ott vagy el kell venni a hölgyet, vagy a befejezetlen udvarlás vérbosszút követel. Egyikre sem vágyott, így az arab nők kimaradtak az életé­ből. Most Dobán nyitott egy kis büfét, a Tisza-parton ilyenkor nagy a forgalom, és a negyven fok miatt keresett az üdítő meg a sör. A nyitva tartás úgy adó­dik, hogy a délelőtti óráktól az utolsó busz indulásáig, vagy amikor Babettával közlekedik, addig, amíg vendég van. El­végre olyan rövid a strandsze­zon, hogy ki kell használni a forró napokat... Júda királya volt Kr. e. 900 körül. Uralkodását nagyon po­zitívan értékeli a Szentírás: „Ükapjához, Dávidhoz hason­lóan azt tette, amit helyesnek lát az Úr.J'-Hadat üzent a bál­ványimádásnak, felszámolta a kultikus paráznaságot, meg­erősítette az ellenségtől fe­nyegetett városokat, és egész népével együtt megújította a szövetséget Izráel Istenével. Ez utóbbi azt jelentette, hogy esküvel kötelezték magukat az Úr törvényének megtartására; ennek pedig igen jótékony ha­tása volt az ország erkölcsi és szociális viszonyaira. Persze, Ászá is ember volt. S a Biblia - az udvari króni­kákkal és a későbbi jámbor le­gendákkal ellentétben - nem hallgatja el a hibákat sem. A testvérországgal való konflik­tus „megoldására” Ászá ide­geneket hívott segítségül. Emiatt egy próféta megrótta, mire Ászá kalodába záratta a prófétát. Végül betegsége ide­jén sem az Úrhoz folyamodott, hanem csak az orvosokhoz (a baj a „csak”-kal van). Ha ezeket a rossz döntése­Aszá két közelebbről megvizsgál­juk, kiderül, hogy mindegyik válasz volt valamilyen várat­lan támadásra: ellensége fe­nyegetésre, jogos kritikára, megbetegedésre. Ezek azok a helyzetek, amelyekben mi is a legtöbb rossz döntésünket hozzuk. Jellemző módon jók az akcióink, rosszak a reakció­ink. Bizonyos fokig érthető is ez, hiszen az akciók megter­vezésére van időnk, a reakciók pedig ijedtségből és kapko­dásból születnek sokszor. De hogy másképp is lehet ezt csi­nálni, arra éppen Ászá király életében találhatunk egy szép példát. Amikor uralkodása 10. évé­ben váratlanul betört orszá­gába az etióp Zerah óriási túl­erővel, akkor Ászá leborult Is­ten előtt, és így imádkozott: „Uram, neked nem nehéz segí­teni az erőtlent a sokasággal szemben. Segíts meg bennün­ket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk! Te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!” - És megverte az Úr az etiópokat Ászá és Júda előtt. A hirtelen támadt kínos helyzetekben van egy ilyen lehetőségünk: leborulni Isten előtt. Elfogadni a kritikát vagy a nehéz helyzetet az ő kezéből. Mert ő nem próbál felettébb, mint ahogy elhordozhatjuk. Sőt, a próbatétellel együtt el­készíti a szabadulás útját is (1 Kor. 10,13). És az ő megoldá­sai jobbak a mieinknél. Hamar István református lelkész Piac a kánikulában A szolnoki piacon a hét mindahány napján árulnak. Még­pedig kora reggeltől késő délutánig, kora estig. Legfeljebb annyi a különbség, hogy hol többen, hol kevesebben látogat­ják. Ezekben a napokban, hetekben akad még egy vendége ezen közkedvelt helynek: a kánikula. Vagy ettől a nagy me­legtől kap az ember hőgutát, vagy az áraktól. Mert azok meredeken emelkednek. A pavilon mellett idősebb ember tojásokat árul. Mészá­ros Lajosnak hívják, nyugdí­jas.- Az egyiknek darabja öt forint, a másiké kilenc ötven. Honnan a nagy eltérés?- Az olcsóbb jércetojás, és az jóval kisebb a másiknál. Ugyanakkor tésztakészítésre jobb.- Sok helyen árulnak most ef­féle terméket ............- Igen, van tojás elegendő, bár majd lesz egy kis vissza­esés, mert most zajlik az állo­mánycsere.- Milyen a piac?- A gyümölcs drága. Rábólint erre az egyik vá­sárló, Kovács Aladámé, aki tíz tojást vesz.- Én gyeden vagyok, a pá­rom se sokat hoz haza, úgyhogy meg kell gondolnom minden forintot. Két kicsi gyereket ne­velünk, két- és négyévesek. Bi­zony nem bírom megvenni ne­kik a 200 forintos barackot. Nem beszélve arról, hogy a csúnya kis alma is 80-100 fo­rint. Mi ketten a párommal hu­szonöt és fél ezer forintot ka­punk, ebből élünk négyen. Eb­ben már a családi pótlék is benne van. Szívesen cserélnék azokkal, akik most el akarják vagy el akarták törölni ezt a támogatást. Nem tudom, mire mennének ezek az urak a mi jövedel­münkkel. Meglehet, napokig lenne elég, amelyből mi egy hónapig élünk. Akarom mon­dani, küszködünk. Gombát egyetlen helyen lát­tam, Miakys Pálnénál, aki ház- felügyelő. Görög volt a férje, innen a Miakys név. Szegfű­gomba, igazolás van róla, hogy vehető, ehető.- Pest megyében szedtem, a helyet ne kérdezze, mert min­den gombaszedőnek akad biz­tos területe. Fél liter 80-90 fo­rint.- Szereti a gombát?- Én? Eleinte jól beeszek be­lőle, azután elég egy szezonra.- Eladott már sokat?- Sajnos nem. Sokadika van, meg valahogy ez a mai piac gyengébb az átlagosnál. Néhány sorral távolabb Ba­logh Jánosné nyugdíjas a saját áruit kínálja.- Az őszibarack 120, 180, 200 forint, a karalábé darabja öt, a répa kilója 70, a fok­hagyma darabja 15, a káposzta feje 30.-Hol terem?- Szandaszőlősön, egy 600 négyszögöles kertben.- Kik a jobb vásárlók? A fér­fiak vagy a nők?- A férfiak, mert nem alkud­nak. Vagy vesznek, vagy nem, de alku nincs.- Melyik a legjobb nap?- Nézze, én itt vagyok reggel öttől este hatig naponta. Szerin­tem a péntek a legjobb.- Drága a gyümölcs.- Igen, mert elfagyott. Bi­zony van, aki négy szemet kér. Egy idősebb hölgy bólogat, özvegy B aranyó Jánosnénak hívják.- Gondolom azért, mert eny- nyire futja. Nekem például 9 ezer 800 a nyugdíjam. Ebből fi­zetek rezsit, fűtök, világítok, élek 70 évesen. Számolja ki, mi jut ennivalóra! Ezek az árak nekem, a hozzám hasonlóaknak drágák.- Akkor mit vesz?- Ami a legolcsóbb. Csirke­nyak, nyúzott csont. A gyü­mölcsből keveset. Nagy ritkán fél kiló barackot, azután beosz­tom. Egyébként a sárgabarack 158 forint, a csúnya édes alma 40 közeli, a sárga- és görögdinnye akkor 68 volt. Mondom akkor, mert ahogy állandósul a káni­kula, esik az ár. Chrisnyán József neve igazi bosnyák név. Sokadik őse köl­tözött ide emberöltőkkel ko­rábban. Nyugdíjas, a sárga­dinnye specialistája.- Most hetven kilója, és mindenkinek azt mondom, ha rossz, hozza vissza, tízszeresét fizetem neki.- Milyen a piac?- Akár az idő, változó. A hétvége jobb, de mindenen lát­juk: vékonyodnak a pénztárcák.- Szeret itt lenni?- Nekem ez az életem, ez él­tet reggel fél hattól este fél ha­tig­Csak az a baj, egyre többet lopnak. Elmentem két percre, két dinnye eltűnt. És ha hiszi, ha nem, olykor nem csóró gye­rekek, jól öltözött felnőttek is zsebbe csúsztatnak egy-egy ba­rackot. Úgy tűnik, a melegen kívül ettől is felmegy olykor a pumpa. D. Sz. M. Új kihívások - aggódó gyógypedagógusok Sok vagy kevés az utógondozásért ötezer? Országos híre van a Homoki Általános Iskola, Speciális Szak­iskola és Diákotthonban évtizedek óta eredményesen végzett utógondozói munkának. A zömében értelmileg enyhén sérült tanulókat nevelő intézményben kiszámították: az 1994-es év­ben százkét, Homokról korábban távozott fiatal életét követ­ték, segítették, ennek egy főre jutó költsége 4992 forint. Az összeg úgy jött ki, hogy arányosították a lakóhelyükön felkeresett volt homoki gon­dozottak számát az utógon­dozó és a gépkocsivezető bé­rével, az üzemanyag- és úti­költséggel. Sok vagy kevés az ötezer forint napjainkban, amikor pénzhiány miatt egyre kérdésesebbé válik nemcsak az utógondozás, a rehabilitáció fenntarthatósága, hanem a gyógypedagógiai iskolák mi­nimális szakmai szinten való működtetése is? A homoki gyógypedagógusok úgy gon­dolják: az ötezer forintos ösz- szeg elfogadható. A piacgaz­daságot meghonosítani igyekvő társadalmunkban a rehabilitáció a homokiak sze­rint egyre kevesebbet ér. A humán és szociális szférából, gyógypedagógiából „kispó­rolt” forintok később többszö­rös kiadásként kerülnek majd ki az államkasszából. A le­épült, bűnözővé váló, munka- képtelen és gondozásra szo­ruló fogyatékosok fogják csak igazán megnyirbálni az állam­kasszát. A ’70-es évek elejétől Ho­mokon kialakult utógondozói gyakorlat egyre nagyobb or­szágos hírre tett szert szakmai körökben. Nagy eredmény volt, amikor 1974-től Krizsán György - ma már nyugállo­mányban van - személyében főállású utógondozót tudtak foglalkoztatni, aki hatékony, rendszeres követőmunkájával néhány év alatt bebizonyította: e munkára óriási szükség van. Tevékenységének 18 éve alatt 551-en távoztak Homokról. Közülük 478-an igényeltek utógondozást, akik között 266 volt az állami gondozott fiata­lok száma. Az utógondozó kapcsolattartása révén az egy­kori neveltek életének minden fontosabb rezdüléséről - há­zasságkötés, házvásárlás, -épí­tés, költözködés - értesültek Homokon, és a szükséges se­gítséget meg tudták adni a rá­szorulóknak a megyei gyer­mek- és ifjúságvédő intézettel karöltve. Az életkezdési támogatás napjainkban is példa értékűnek mondható a megyében, azon­ban újabb gondok sora jelent­kezett. Megszűntek a védő munkahelyek, nagy a munka- nélküliség, nem nyitott a piac- gazdaság a megváltozott mun­kaképességűek felé. Ezek a kemény kihívások foglalkoz­tatják erősen a homoki peda­gógusokat és ifj. Mihályi Já­nost, aki az utógondozást leg­alább olyan tökélyre szeretné vinni, mint ahogy az elődjének sikerült. Simon Cs. József Idén is látható Tűzijáték Miklóson Az idén is tűzijátékkal köszön­tik Törökszentmiklóson au­gusztus 20-át. Az ünnep előes­téjén, 19-én 21 órakor a Kos­suth téren kezdődik a tűzijá­ték, amely most különlegessé­gekkel is szolgál. Olyan tűzijátékot rendeltek meg ugyanis, amely az eddigi­ektől eltérő látványt nyújt. Nem egyenként lövik fel a bombákat, hanem egyszerre többet is, és úgynevezett tűz- képeket formálnak az égen. Ez a típusú tűzijáték képes kiraj­zolni többek között virágcsok­rot, krizantémot, pálmafát, fűzfát. így érdekesebb, dina­mikusabb égi látvány tárul azok elé, akik megnézik majd a tűzijátékot. Mint Molnár Gábor, a szer­vezőbizottság vezetője el­mondta, a városi polgárőrség rendezésében történik az ün­neplés, és minimum 7 perces tűzijátékot láthatnak majd az érdeklődők. Százhúsz nagy­bomba és 36 kisebb röppen fel az égre. Hogy azt a hét percet meddig lehet nyújtani, az függ attól, hogy mennyi szponzort sikerül megnyerniük. A hét­perces látvány 125 ezer fo­rintba kerül. Ha több pénz jönne össze, természetesen le­het „hosszabbítást” kérni. (A tavalyi egyébként 4 perces volt.) Az ünnepségre 6-7 ezer ér­deklődőt várnak, a szomszéd településekről is. A tűzijáték előtt kulturális műsor lesz, fel­lép néptáncegyüttes, és a hat­vanas években fénykorát élő Kőszívek együttes tagjai nosz­talgiakoncertet adnak. A tűzi­játék után utcabál várja a tán­cos kedvűeket. P. É.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom