Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-17 / 165. szám

Sport 10. oldal Beindul(t) a verkli a megyei labdarúgócsapatoknál 1995. július 17., hétfő Indulni vagy felosztani? - ez itt a nagy kérdés Jövőre mindkét osztály mezőnyét tizenhat csapatra szűkítik Egy kis túlzással, még szinte meg sem száradtak az osztályo- zón szerepelt megyei labdarú­gócsapatok szerelései, máris megkezdik - megkezdték - az alapozást a következő bajnok­ság őszi szezonjára. Mivel a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Labdarúgó Szövetség Verseny- bizottsága augusztus második hétvégéjére, azaz 12-13-ára írta ki az első fordulót, sok idejük nem maradt a pihenésre, lazí­tásra az együtteseknek. Ilyen­kor nyár derekán, a legtöbb egyesület vezetője a csapat megerősítése mellett az anya­giak előteremtésén fáradozik. A kisebb klubok szinte a hamleti kérdés - lenni vagy nem lenni - szellemében tengetik júliusi napjaikat, azaz „magyarra” for­dítva, az indulás vagy a vissza­lépés közül kell választaniuk. KŐTELEK Nagy meglepetésre vívta ki a kőtelki együttes Jászkisér előtt a megyei másodosztály Jász­sági csoportjának első helyét, mely egyben az osztályváltásra is feljogosította. A váratlan bravúr feladta a leckét ä klub vezetőinek, akik azonban, úgy tűnik, megoldották a fogas kér­dést, így újoncként vághat együttesük az első osztálynak. TISZAÖRS Ezzel szemben nem érkeztek ilyen kedvező információk Ti- szaörsről. Hiába hosszabbította meg a „pótvizsgán” Homokkal szemben tagságát az örsi le­génység - igaz csak idegenben rúgott több góljának köszönhe­tően - .ha hinni lehet a meg nem erősített híreknek, most mégis kérdésessé vált fennma­radása. Mivel új igazolásokra nem telik az egyesület kasszá­jából, többen nem látják értel­mét, hogy a „pofozógép” sze­repére áldozzanak. Ez pedig nemcsak a megyei első osz­tályból való visszalépést jelent­heti, hanem az egyesület eset­leges megszűnését, feloszlását is magába foglalja. Remélhe­tően a településkömyéki sport­barátok azonban ismét össze­fognak, és segítő jobbot nyújta­nak az anyagi gondokkal küsz­ködő egyesületnek.- Amennyiben mégis beütne a „krach" és Tiszaörs nem vál­lalná a szereplést, véleményem szerint Homok és Besenyszög indulhatna eséllyel a megüre­sedett helyért - kaptunk infor­mációt a megyei labdarúgó­szövetség főtitkárától, Varga Ferenctől -, de ebben a kérdés­ben természetesen verseny bi­zottsági döntés szükségeltetik. Az 1995/96-os bajnokságot vi­szont már úgy írtuk ki, hogy jö­vőre csak 16-16 csapat szere­pelhet a megyei első, illetve másodosztályban. Három kör­zeti csoport - Jászsági, Tisza­zugi és Tiszafüredi - jelentené a szervezett megyei bajnokság legalacsonyabb osztályát. RÁKÓCZIFALVA Azért nem minden egyesület kénytelen fogához verni a gara­sokat, ahol magasabb célokat tűznek a labdarúgók elé, ott erősítésre is futja a keretből. Rákóczifalván a szurkolók egyik szeme sír, a másik nevet, hiszen a klub átigazolási tervei jó úton haladnak, ám egyik kedvencük a távozás mellett döntött. Új szakosztályvezető, Kiss János segíti Bagi József edző munkáját. Tárgyalásaik eredményeképpen az már biz­tosnak tűnik, hogy Kácser Jó­zsef - akármennyire is csábítot­ták magasabb osztályba - ma­rad a Rákóczi játékosa. Vissza­tér a csapathoz jánoshidai kité­rője után Molnár István - az első edzések egyikén állítólag súlyos sérülést szenvedett -, va­lamint Homokról Szénási Mi­hály, sőt Silye Sándor is újra mezbe öltözik. Majzik József az elmúlt két esztendőben Jász- alsószentgyörgy és Rákóczi- falva között ingázott, most ép­pen az utóbbihoz igazolt vissza. Hegedűs Róbert fiatal kora el­lenére a szögre kívánja akasz­tani focicsukáját, míg a megye egyik leggólképesebb csatára, Bárány László bejelentette tá­Silye ismét mezbe öltözik vozási szándékát. A két újfalusi kölcsönjátékos - Göncző István és Kollár Zoltán - sorsa viszont még függőben van. JÁSZAPÁTI Karkusz Pál irányítja a jászapáti labdarúgók fel­készülését Éppen hogy lemaradt Újszász mögött a bajnoki címről az apáti legénység, így érthető csa­lódottsággal tértek néhány na­pos pihenőre játékosai. Ezúttal még a szokásosnál is rövidebb szabadságot kaptak Boricsék, hiszen a Magyar Kupa-sorozat­ban a legjobb hatvannégy közé jutottak, s július 26-án már pá­lyára is kell lépniük a budapesti selejtező győztesével szemben. Az új edző, Karkusz Pál szom­baton már edzőmérkőzést irányzott elő fiainak, a szom­szédvár, Jászberény gárdájával találkoztak. Hogy kit igazolnak le az apátiak, arról még nincs információnk, ám Szántai At­tila, Nagy György és Pesti Jó­zsef távozik a klubtól. MARTFŰ Nem éppen rózsás a hangulat Martfűn sem, ami érthető is, hi­szen az elmúlt bajnokságban igencsak botladozott a gárda. Állítólag Kardos Mihály edző mellett néhány játékos is - a Hellenpach testvérek, Nagy At­tila - vándorbotot kíván kezébe venni, így újra nehéz ősz várhat az egyesületre. SZVSI-CFC Nagy változások történtek a nyáron a Szolnoki Borovi FC labdarúgócsapata háza táján. Az NB III. Mátra-csoportjának ifjúsági bajnokával, az SZVSI- vel fuzionált az elmúlt hónap­ban az egykor szebb napokat megélt zöld-fehér gárda. Szak­vezetőnek Árvái Istvánt, a sportcentrum igazgatóhelyette­sét kérte fel az újjáalakult szak­osztály nevében Sokvári Béla elnök. Mivel volt labdarúgóik közül senkit sem küldtek el a cukorgyáriak, egy hete harminc játékos kezdte meg a felkészü­lést, ám Dobos Tibor és Balogh László még nem jelentkezett. A hatodik edzést követően nap­közis rendszerben, délelőtt- délután tréningezik a keret, melynek szűkítésére a hónap vége felé kerül sor. TÓSZEG Eléggé hullámzó teljesítményt nyújtott az előző bajnokságban Tószeg gárdája. Az együttes el­fogyasztott három edzőt - Ró­zsavölgyi László, Papp István és Szilágyi Béla irányításával is dolgoztak a labdarúgók -, ki­nevelt egy gólkirályt - Tóth Tamást -, és végül a középme­Rózsavölgyi visszatért a tó­szegi kispadra zőny első felében fejezte be az évadot. Az új szezonnak ismét a régi mester, Rózsavölgyi László dirigálásával látott a tár­saság, mely érzékeny vesztesé­get szenvedett a megye egyik leggólerősebb támadójának, Tóth Tamásnak elvesztésével. A villámléptű csatár az NB III- as Szolnoki MÁV MTE-ben folytatja pályafutását. A csa­pathoz egyébként visszatért egykori legnagyobb támoga­tója, dr. Törőcsik Mihály. ALATTYÁN Komoly terveket szövögetnek Alattyánban. Két egymást kö­vető bajnokságban is az élme­zőnyben végzett az együttes, így mostanra érthetően megnőtt a helyiek étvágya. A harmad- osztályú Jászberénytől megsze­rezték Györgyei Tamást, és a fél éve Jászalsószentgyörgyre távozott Kalmár Tamást is sike­rült visszacsalogatniuk. Mind­két játékos nagy munkabírású, sokat futó labdarúgó, akik azonnal beépíthetők a kezdő ti­zenegybe. JÁNOSHIDA Kellemetlen meglepetésben volt részük tavasszal a csapat szimpatizánsainak, hisz az ősz­szel remekül „muzsikáló” gárda előadásába > több hamis hang is becsúszott. Ennek kö­szönhető, hogy a sokak által bajnokesélyesként elkönyvelt Jánoshida végül nem tudott be­leszólni az elsőség kérdésébe. Igaz, az utolsó fordulóban megmutatta oroszlánkörmeit a társaság, könnyedén verte az első helyre pályázó Jászapátit, mely így minden esélyét elve­szítette a felkerülésre. Molnár Ferenc polgármester úr szerint a legnagyobb nyereségként azt könyvelheti el az egyesület, hogy sikerült megtartania ed­digi mesterét, Szabó Imrét. A játékos-edzőt ugyan több klub - megyén kívüliek is - szerette volna elcsábítani, ám a tréner kitartott fiai mellett. Egy igazán kiugró sikerrel még adós a leg­látványosabb támadójátékot nyújtó hidai legénység. Hogy a következő bajnokságban ne énekelhessék ki szájukból a saj­tot, szereztek egy rutinos ka­pust - Pesti József érkezett hozzájuk Jászapátiból és re­ményeik szerint - bár még folynak a tárgyalások - két „pengés” középpályást, Szántai Attilát és Nagy Györgyöt. Ha terveik valóban valóra válnak, a bajnoki cím egyik legfőbb vá­rományosának lépnek elő a já- noshidaiak. JÁSZALSÓSZENTGYÖRGY A tavasz egyik sikercsapata - az őszi tizenhetedikről a tizedik helyre tornázta fel magát az együttes a bajnokság végére - a jelek szerint folytatni kívánja eddigi menetelését. Nem is tit­kolják célkitűzésüket, ha igazo­lási terveik valóra válnak, a do­bogónál alább nem adják. Az már biztos, hogy Majzik József (és góljai), valamint Kalmár Tamás vándorbotot vett kezébe, előbbi Rákóczifalvára, utóbbi Bárány Laci Szentgyörgyön ontja a gólokat az ősztől Alattyánra tért vissza, míg te- .• hetséges fiatal játékosuk, Káp­lár Gábor Jászboldogházára ké­szül. És akkor lássuk az új szer- ,s zeményeket. Bárány László v (Rákóczifalva) náluk folytatja « pályafutását, a gólerős csatár az elmúlt két esztendőben össze- t q sen 49-szer(!) zörgette meg a / kapusok hálóját. Jelenleg is tár­gyalnak két jászapáti labdarú- ,i góval, Szántai Attila és Nagy György hétfőn ad választ meg- -I keresésükre. Sőt. még az sem elképzelhetetlen, hogy Moso- nyi Csaba (Alattyán) és Rupa János (Martfű) közül valame­lyik Szentgyörgyre igazol. Mi­vel a tavaszi húzóemberek va-' I lamennyien kinyilvánították maradási szándékukat - Ladá­nyi Tibor, Bathó Péter, Kátai Zsolt, Kiss Tibor - jogos elvá­rásnak tűnik, ha a szurkolók jó csapatot, élvezetes focit akar­nak látni az ősszel a Vadas parki pályán. JÁSZBOLDOGHÁZA Gömöri edző ismét elérte célját, benn tartotta a megyei első osz­tályban a boldogházi csapatot. Ha sikerül megtartania tavaszi keretét - elsősorban Gál ka­pusra, Vargára és Oroszra gon­dolunk - és a szentgyörgyi Káplárt megszerzi, jövőre újra sikerülhet a bravúr. (Géléi József) Jeruzsálemi csapat a Hozam-kupán Izrael helyett Hollandia Jusztin Ádám arany­éremmel tért haza „A hír alapjában véve igaz, de nem osztogattak, hanem fosz­togattak.” Valami ilyesmit le­hetne elmondani az Olaj ko­sarasáról, Jusztin Ádámról is, akiről az a mendemonda járta, hogy néhány hetet Izraelben töltött. Nos, Ádám valóban külföldön volt, csak éppen Hollandiában, nem a közel- keleti országban. Ám az igaz­sághoz hozzátartozik, hogy tényleg izraeliek társaságában járt Németalföldön. Mielőtt végképp összeku­szálódnának a szálak, a té­nyek a következők: köztudott, hogy Jusztin Ádám tavaly né­hány hétig Izraelben tartóz­kodott, az azt megelőző évben viszont kinti csapatával sze­repelt a hagyományos Mac- cabi játékokon, melyre Eu­rópa minden részéről érkez­nek „makkabeusok”. Ezért hívták meg idén Amszter­damba, ugyanerre a tornára. Persze Ádám csak hébe- hóba került labdaközeibe, nem vállalta az állandó játé­kot. Elsősorban a Rezák mes­ter által számára előírt edzés­tervvel gyötörte izmait a kon­diteremben, rótta a kilométe­reket az atlétikapályán, ne­hogy túl nagy hátrányba ke­rüljön piros-fekete csapattár­saival szemben az egyébként igazolt, egyhetes hiányzása miatt. Még így, „fél gőzzel” játszva is szép sikert ért el azonban, hiszen aranyérem­mel a nyakában térhetett haza a hatnapos tornáról. No meg azzal az információval, hogy már szinte biztos egy első osztályban szereplő jeruzsá­lemi csapat részvétele az au­gusztusi Hozam-kupán. Sinisa lesz a „tanító bácsi” Kiváló kapussal erősödött az Olaj együttese - állapíthatták meg a kosarasok edzésére kilá­togató szurkolók pénteken. A bemelegítésként fociz(gat)ó pi­ros-feketék egyik csapatánál ugyanis „új igazolásként” Darko (Dare) Papac őrizte a hálót. Nem is akárhogyan, hiszen csak háromszor engedte maga mögé gurulni azt a fránya labdát. Ép­pen annyiszor, mint a másik ol­dalon álldogáló sorstársa, Fe- renczi. Ráadásul rendre pontos labdákat tálalt a centerposzton egyedül árválkodó Sinisa Ra- donjicsnak - Varga Géza és Góbi Ricsi az ellenfelet erősí­tette -, és Takival is kitűnően megértette magát. Rezák László látható elégedettséggel szem­lélte az alakuló csapatjátékot, de hamarosan véget vetett a mulat­ságnak, és előkerültek a valami­vel súlyosabb medicinlabdák. Jó óra múltával jutottak szóhoz - és levegőhöz - legközelebb a fiúk, akkor ültünk le beszélgetni Darkoval és Sinisával az első napokban szerzett tapasztalata­ikról.- Kicsit másként folyik a munka, mint otthon, és jóval keményebbek az edzések annál, amire számítottam, de elsősor­ban a labda hiányzik - kezdi Papac, Sinisa pedig egyetértőén bólogat, miközben fordít.- Mi volt az oka, hogy mind­ketten később kapcsolódtatok be a felkészülésbe? Arra a posztra, amin én ját­szottam Szabadkán, nehezen ta­lált utódot a klubom- meséli Darko -, addig, amíg meg nem oldották a problémát, nem en­gedtek el. Most is csak kölcsön- játé kos ként jöhettem.- Az Albacomppal spanyol- országi jutalomtúrán vettem részt - veszi át a szót Radonjics a sikeres szereplésünkért kaptuk ajándékba. Azután elbú­csúztam a fiúktól, és hazajöttem Szolnokra. Jól éreztem magam Fehérváron az elmúlt két év­ben, de ha csak tehettem, a Ti­sza partján töltöttem a szabad­időmet. Feleségem szolnoki, a szülei is itt laknak, itt érezzük igazán otthon magunkat.- Úgy tűnik, szép emlékek fűznek ehhez a városhoz.- Valóban így van. Szolnok az első sikereim színhelye, 19S7S9 között csodálatos két évet töltöttem itt. Akkoriban kezdett népszerüsödni a kosár­labda. Emlékszem, az első meccsekre még alig 5-600 em­ber volt kíváncsi, aztán egyre többen lettek, végül 3-4Ö00 néző szurkolt a lelátón. Azóta jelentősen változott a helyzet. Nem csak a játékosok cserélőd­tek ki - az akkori gárdából egyedül Tóth Zoli maradt, ö is edzőként -, hanem a szurkolók is. Alig találok már ismerős ar­cot közöttük.- Az első hét alapján mi a vé­leményetek a csapatról?- Örülök, hogy fiatal együt­tesbe kerültem, nem hiszem,, hogy gond lesz a beilleszkedés­sel. Mivel most még csak erőfej­Darko „kölcsönbe” érkezett lesztő edzéseket végzek, társaim képességeit nem ismerem, de egy bronzérmes csapat nem le­het rossz - tolmácsolja megint társa szavait Sinisa, majd ő folytatja. - Tényleg nagyon fia­talok a fiúk, Takiék talán még a lelátón ültek, amikor először játszottam Szolnokon. Mivel én vagyok a legidősebb közöttük, megpróbálom összefogni őket, talán hallgatnak rám.- Bár a kosárlabdában kevés szükség van szavakra, Darkó- nak eleinte mégis akadhatnak nyelvi nehézségei.- Ez mindenkivel így van - mondja tökéletes magyarsággal Sinisa -, de én leszek a tanító bácsi. Amikor idekerültem, ne­kem is segített Zorán és Sutyi (Földi Sándor, az akkori tréner - a szerk.), most pedig már egész jól beszélem a nyelvet. Szorgalmasan tanítom magya­rul Papacot, és természetesen fordítok is neki.- Tudjuk, hogy Szabadkán Stojan Ivkovics volt az ifi­edződ. Mi történik, ha szembe­kerülsz vele a pályán?- A lehető legkeményebben fogom majd, úgy, ahogy erre tanított... - válaszol Darko szé­les mosollyal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom