Új Néplap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-12 / 161. szám

1995. július 12., szerda Körkép 5. oldal I_______Kézről kézre jár a halott - avagy nehéz az út a sírig ________ K onkurenciaharc a ravatalozás jogáért? Idézet egy, a szerkesztőségünkbe eljuttatott jegyzőkönyvből, me­lyet a Szolkom Rt., illetve a Kegyelet Bt. írt alá: „A mai napon a fent említett temetés ravatalozását a Pietas Bt. végezte. A ravata­lozást végre is hajtották, de a szertartás végén a Pietas Bt.-től már nem volt jelen senki. A botrány elkerülése végett a Kegyelet Bt. azonnal közbelépett, és elvégezte a szertartást. A Szolkom Rt.-vel kötött szerződésre hivatkozva, ami kizáró oknak hozza fel a kegyeletsértő magatartást, kérjük, hogy a Pietas Bt. a ra­vatalozást szüntesse meg a további botrányok elkerülése vé­gett.” Az eset hátteréről kikértük az érintett két szolnoki te­metkezési vállalkozás képviselőinek véleményét. A jegyzőkönyvet a Kegyelet Bt. részéről Papp János írta alá, aki így kommentálta a történteket: - A temetések úgy folynak, hogy az a cég, amelyiket megbíz a hozzátartozó, fölravataloz, a szer­tartás lezajlik, és akit megbíztak, az leravataloz, tehát kiviszi a ha­lottat, kihordja a koszorúkat, vi­rágokat a temetői halottszállító autóig. Ezután a Kegyelet Bt. végzi a szertartás további részét, tehát a kivitelt a sírhoz, az elhe­lyezést stb. A temetőn belül csak a temető üzemeltetője dolgozhat, ez pedig egyházi tulajdon. Ezen a július eleji napon a felravatalozás megtörtént a Pietas Bt. részéről, elhangzott a gyászbeszéd, és ha véletlenül nem vagyunk ott, vagy a fiúk nem úgy állnak hozzá, ak­kor esetleg a plébános úrnak kel­lett volna kivinni a halottat meg a koszorúkat is. Papp János úgy véli, ebből azért nem lett hatalmas botrány, mert a munkásaik azonnal közbe­léptek, a Szolkom-alkalmazot- takkal együtt. Szerinte senki nem engedheti meg magának, hogy ilyen események történjenek a ravatalozóban. A ravatalozót egyébként a Szolkom Rt. üzemelteti, és az kö­tött szerződést három vállalkozó­val a használatára. Ez a szerződés kitételeket szab a ravatalozás el­végzésére, és ebben benne van, hogy kegyeletsértő magatartást nem lehet tanúsítani.- Ha valaki ilyen szerződés­szegést csinál, szerintem annak a szerződését fel kell bontani - mondja felháborodottan Papp Já­nos. - Nem is az a baj, hogy mi fejeztük be, hanem hogy így tör­tént. Szerintem ha valaki így dol­gozik, akkor arra nincs Szolnok­nak, az itt lakóknak szüksége. Legalábbis erre a szolgáltatásra. A szertartást így meggyalázni nem lehet. A polgármester urat is megkeresem ez ügyben, mivel ez rá is tartozik, hiszen a ravatalozó az önkormányzat tulajdona. Nem konkurenciaharcról van szó, elfé­rünk mi itt hárman is egymás mellett. Eddig sem szóltunk elle­nük, nem veszekedtünk. Nem is azért teszem, hogy a Pietast eláz­tassam. Ám úgy vélem, hogy a Szolkom tartsa magát a szerződé­seihez, a Pietas pedig dolgozzon úgy, ahogy illik. A Pietas Bt. képviselőit is megszólaltattuk természetesen az ügyben. Nem is tagadták, hogy hibáztak.- Elismerjük, hogy ebben hi­básak vagyunk. Ám tudni kell néhány dolgot. Először is: nem koporsós, hanem hamvasztás utáni temetés volt. Másodszor: a Kegyelet részéről nem nagy ér­dem, hogy ott voltak, mivel nekik amúgy is ott kell lenni, lévén, hogy ők szállítják tovább az el­hunytat. Az embereink már nagy­jából tudják, hogy egy búcsúzta­tás mennyi ideig tart, és az alatt az idő alatt szaladtak be egy ke­resztért, ami egy másik temetés­hez kellett. És mire visszaértek, az körülbelül egy-két perc késés volt. Azt elismerjük, hogy végül is nem lett volna szabad elmenni. Mint kiderült, a Kegyelet és a Pietas emberei jóban vannak egymással, ott segítenek egy­másnak, ahol tudnak. Például egy nehéz halottat a Pietas emberi se­gítettek felemelni az elmúlt héten a Kegyelemek. Tehát itt oda- vissza megy a dolog.- Nagyon sokszor a Pietas is kisegítette a Kegyeletet, nem be­szélve arról, hogy nemcsak mi segítettünk, hiszen az Unitas ko­csija nemegyszer felvonult, ami­kor a Kegyelet autója sehol nem volt, és ha az nem megy oda, ak­kor a halottat nem lehet kivinni a sírhoz. Ezt mi is szóvá tehettük volna. Arról az ominózus esetről nem is beszélve, amikor elcserél­ték a sírokat. A Pietas részéről elmondták: az egyházzal nagy nehezen kicsi­kart a Kegyelet egy olyan szerző­dést, mely szerint ők végzik a sír­ásást, illetve a sírhoz szállítást. Ez pedig szerintük abszolút érthe­tetlen, hiszen ha a Pietas elvállal egy temetést, akkor ugyan miért nem végezheti a többi részét is. Elképesztőnek tartják, hogy átru­házzák a felelősséget.- Ezek a köztes állapotok sen­kinek sem jók. Az egyház pa­naszkodik, hogy nincs pénze, a hasznot pedig - mert ez egy ha­szonnal működő temető volt - a Kegyelet learatja. Most, hogy megszerezték a temetést, a rava- talozási jogért folyik a küzdelem. Ez pedig nem más, mint kőke­mény konkurenciaharc. Ám le­gyen: szerezze meg a monopol­jogot a Kegyelet magának, aztán majd megnézheti Szolnok lakos­sága magát. Mert ha egyedural­kodó lesz ebben a szakmában, akkor az olyan, mintha a megyei temetkezési vállalat most is élne. B. Gy. „A csillagot is lehoznám, ha a vevőm úgy kívánja” Hogy mi egy sikeres vállalkozás titka? Megtudhatjuk Szandaszőlő- sön, a Honvéd u. 7. szám alatti Szász üzletházban. Szolid árak, udvarias kiszolgálás, és ahogy Szász Jánostól megtudtuk, még egy, hogy a vevőt a szó nemes ér­telmében ki kell szolgálni. Megta­lálható itt a csavartól a háztartási nagygépig minden, és ahogy a tu­lajdonos megjegyzi: „lehozná ó a csillagot is az égről a vevője ked­véért, ha az kapható lenne”. Ez meg is látszik a vevőkön, mivel nemcsak a szandaiak járnak az üz­letházba, hanem távoli települé­sekről is jönnek a jó hírű kereske­dőhöz vásárolni, a majd’ 3000 fajta műszaki árucikkből. Szász úr úgy döntött, hogy élelmiszerrel is ellátja vásárlóit, így kiegészítette az üzletházat. A gyufától az üdí­tőig minden megtalálható az osz­tályon, ráadásul majdnem mindig biztosít a vevőinek kedvezményt, akcióban. Hétköznap 6-20 óráig, míg vasárnap 6-13 óráig lehet be­térni az éhes vásárlónak. A város­ban egyedülálló a vas-műszaki osztályon tartott ügyelet is, ami hét végén 8-tól 13-ig szolgálja ki az elromlott csapok javítására kényszerült vevőket, s így, örö­mükre, nem kell hétfőig várni a szereléssel. Pár utcával odébb fes­tékbolton csábítja a vevőket a Szász név. A Molnár Ferenc u. 2. szám alatt minden megtalálható, ami kívülre, belülre festékként kell egy háztartásban. E hónap végétől kizárólagos forgalmazója a Berger festékeknek, amik között az újdonság a teniszpályafesték. Egyszóval, a fenn föltett kérdésre a válasz: Továbbra is jól jár, ha Szászékhoz jár. A fenti üzletekben az Új Néplap előfizetői kártyájára 5 százalékos kedvezményt adnak. Barna A Szász üzletház kívülről is impozáns Bőséges a festékválaszték Élelmiszerosztály A csavartól a háztartási nagygépig itt minden megtalálható a műszaki osztályon „Együtt lépjünk be a NATO-ba!” Román vezérkari főnök Szolnokon Szolnokra, a Rékasi úti lakta­nyába látogatott tegnap Dumitru Ciofiina vezérezredes, a román hadsereg „nagyvezér­kari főnöke”. A magas rangú vendéget Sárközi István mérnök ezredes, az 5. Jász-Nagykun- Szolnok Légvédelmi Tüzér­dandár parancsnoka fogadta. A vezérkari főnök a szolnoki Ve­gyes Szállítórepülő Dandár he­likopterén utazott Budapestről a megyeszékhelyre. Az ünnepé­lyes köszöntést követően Ciof­iina vezérezredes úgy nyilatko­zott, hogy meghívásra, munka­látogatásra érkezett hazánkba. Az első napon a magyar had­sereg és a parlament felelős tisztségviselői­vel találkozott, és számos olyan kérdést vitattak meg, amelyek szerepelnek a két ország kö­zötti kétoldalú együttműködési tervben. Megál­lapodtak - töb­bek között - az alegységek lét- Dumitru számára, vala- vezérezredes mint a külön­böző tevékenységek végrehaj­tási időpontjaira vonatkozó adatokban is. Kölcsönösen tájékoztatták A vendég tiszteletére technikai bemutatót szerveztek egymást a két ország hadseregeiben végbe­menő szervezeti válto­zásokról. A vezérkari főnök szerint van mit mondaniuk egymásnak a tapasztalatok kicseré­lésében is. Mivel szeretné mi­nél jobban megismerni a magyar katonai ala­kulatok belső életét, Ciofiina tegnap és ma katonai egységeket kívánt megtekinteni. Ez azért fontos, hogy minél pontosabb és testre szabottabb közös prog­rampontokat javasolhassanak a későbbiekben. Ezzel a szán­dékkal látogatott el Szolnokra is. A békepartnerség program­jának keretében a román és a magyar hadsereg között igen jó együttműködés alakult ki - mondta. Ennek a programnak a szellemében fogantak a közö­sen elvégzett hadgyakorlatok is. A vezérezredes tájékoztatása szerint a közös tárgyalásokon kialakult az a nézet, hogy a ro­mán-magyar katonai kapcsola­toknak a világ számára modell értékűnek kell lennie. Ez azt a közös szándékot is kifejezi, hogy együtt lépjünk be a NATO-ba - közölte befejezésül a román vendég. H. Gy. Fotó: Barna Amikor a kombájnoké a főszerep Napi 12-13 óra a műszak Tombol a nyár, a nap pazarló bőséggel szórja sugarait a ha­tárra. Ág sem rebben, levél sem zizzen, izzik a környék. Rozsdállik, barnállik búza, és a sík vidék némaságát csak a mindentudó gépóriások ber­regése töri meg. Igaz, most a hét Claas Dominátor is pihen a Palotási Mezőgazdasági Rt. besenyszögi határában. A vezetői éppen ebédelnek az út melletti bódéban. Aznap ép­pen krumplilevest és rizses húst hoztak nekik. A kerekekre sze­relt bódé mellett, az árnyékba húzódva váltottunk néhány szót az emberekkel. Köztük Donkó Alfonzzal, aki korelnök, hiszen a tizenhetedik nyarát tölti a kombájnon.- Ilyenkor az aratás dandár­jában naponta tizenkét-tizenhá- rom óra a műszak. Ehhez vi­szonyítva nagyon gyenge a ke­reset, ezer-ezerkétszáz forint. Bizony ez nem sokat változott három éve.- Miért nem szólnak?- Szólunk, de az a felelet, nincs több forint. Azután örül­jünk, hogy egyáltalán munka­helyünk van.-Ebéd?- Ezt hordják, mi is fizetünk érte, naponta 125-öt. Tegnap jó volt, pörkölt, orjaleves, ez meg olyan „megjárja”.-Akkor mennyit keres?- Ahogyan számolgattam, bruttó 40 ezer körül. Huszonva- lamennyi lesz belőle, mikorra hazaviszem. A többiek egyetértésük jeléül bólogatnak. Még Nagy György gépkocsivezető mond néhány mondatot.- Tegnap például vasárnap volt, és nyolcat fordultam. Odakinn sincs hűvös, bent meg felette az ötven foknak. Szóval, nem leányálom ez reggel héttől este nyolcig.- Naponta ez a program?- Ebbe csak az eső szólhat bele, mert ha nem jön, más program nincs, amíg be nem takarítottunk. Egy táblával távolabb ifjú hölgy, Bakondi Ágnes húsz­éves szolnoki főiskolás vigyáz a berendezésre. Bakondiék ma­gánvállalkozók, arat az édes­apa, segít neki a fia meg a lá­nya. Sátrat is hoztak, benne aludtak, a búzatábla mellett az éjszaka. A fiú, Jóska 32 éves biológia-testnevelés szakos ta­nár. Mellesleg mézvizsgáló és főiskolai hallgató.- Akad vagy 60 hektár föl­dünk, vasárnap kezdtük. Most kóstolgatjuk, de a jó öreg E 516-os egyik darabja bemondta az unalmasat. Be kell rohanni Szolnokra. A húgom vezet. Mi­lyen jó lenne, ha a Westel a hozzánk hasonlóknak, mondjuk az aratás egy hónapjára adna mobil telefont. Kifizetnénk a költségeket, nem kellene min­denért beugrani Szolnokra. Ha teheti, írja bele, kérem! (Beleí­rom, rajtam nem múlik.)- Milyen a termés, kedves tanár úr?- Jó közepes.- Lesz helye a magángazda búzájának?- Igen, Bánhalmára visszük, velünk vannak szerződésben.- Még egy kérdés: ki javítja a kombájnt?- Édesapám, ő igazi ezer­mester. Ha nem így lenne, mé­regdrága volna egy egyszerű alkatrészcsere is. Robogunk tovább a forró úton, amikor Hunyadfalva után egy E 516 B típusú kombájnt látunk. Megáll néhány percre a szervizkocsi mellett, Juhász Lőrincz a vezető nagyot húz az egyik üvegből. Bornak néz ki, de üdítő.- Mi a kőtelki Ady Termelő- és Szolgáltató Szövetkezethez tartozunk. Péter-Pálkor ültem fel erre a jó öregre, azóta reg­geltől estig nyüvöm.- A kereset?- Naponta 2 ezer 700 forint jár, hattól este kilencig. Ebéd van, dupla adag, az egyiket mi fizetjük, a másikat a szövetke­zet. Nem panaszkodom, jól főznek.- Sok a hibája a masinának?- Mit mondjak? Az egyik ki­cserélt tengely megint javításra érett, de azért megy.- Hogy fizet a búza?- Négy tonna körül, de ez még csak becslés.-Elkelt?- El bizony, van, lesz ennek helye. Á két szervizkocsis szerelő, Földes Ferenc és Szabó Péter hat kombájnt szolgál ki. Éppen akkor érkezik Kenye­res Sándor, aki az aratást irá­nyítja.- Az őszi és a tavaszi árpával már végeztünk, az 1 ezer 319 hektár búza, reméljük, hektá­ronként annyit ad, amelyik né­gyessel kezdődik.- Mikorra végeznek?- Ha nem esik, akkor is lesz még két kemény hetünk. Újabb érdekes aratólegény jön, Szőllősi Csaba, aki 15 éves és vízhordó.- Naponta négyszer is fordu­lok, pedig van szóda, üdítő, de hát isznak ezek az emberek eb­ben a nagy hőségben.- A kereset?- Órabér, 65 forint, ez lesz a legelső az életemben... Még egy ifjú hölgyet, Kakó Ritát illik bemutatni, aki a szál­lítójegyeket írja. Rita másod­éves a Pálfyban, és egy szem lány az osztályban. Tépett, rö­vid farmernadrágja még határ­ban is divatos.- Az én órabérem 75 forint, úgyhogy napi 750 körül kere­sek, mert a műszak reggel 7-től este 8-ig tart. Ezenkívül a ti­zennégy dolgozó ebédjét is én osztom ki.- Mikor kelsz?- Reggel fél hatkor, és fél ki­lenc, mikor hazaérek. Ez így megy szombat, vasárnap is.-A fiúk?- Rájuk most nincs idő. Hagyom őket aratás utánra. Ahogy hallottam, július vé­gén befejezzük, és marad még négy hetem az őszi be- csengetésig másra is... D. Sz. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom