Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-29 / 150. szám

1995. június 29., csütörtök Kunsági Extra - Karcag és Környéke 7. oldal Aki mintatanmenetet készített A nemzeti alaptanterv ének­zene tárgyának a napokban el­készült a követelményrend­szere. A kidolgozásában részt vett Kovács Andrásné, a berek­fürdői általános iskola igazga­tónője, aki egyik kipróbálója volt Sulyok Gizella Pilletánc I—II. kötetének is. Az igazga­tónő eddigi pályafutásának leg­nagyobb eredményének tartja ezt, hiszen az ének-zenei pá­lyán kevés olyan lehetőség adódik egy vidéki pedagógus részére, amelyben megmutat­hatja, mire képes. Két évvel ez­előtt a Pedagógusszakma Meg­újításáért Project tankönyvpá­lyázatán kapott lehetőséget a Pilletánc kipróbálására az énekórákon. A második kötet ősbemutatójára idén tavasszal került sor. A NAT kidolgozá­sára való felkérését megelőzte, hogy minden ezzel kapcsolatos fórumon részt vett, s elmondta véleményét. így kérte fel Sze- benyi Péter, a Fővárosi Peda­gógiai Intézet főigazgatója a két neves szakértővel (Konta István OKSZI és Monoki Lász- lóné szaktanácsadó), összesítse az országos véleményeket, s készítsék el a követelmény- rendszert ének-zene tárgyból. A kidolgozáskor céljuk volt. hogy a kisdiákok megismerjék a zenei anyanyelvet játékos, mozgásos közös énekléssel, s ezáltal szívesen énekeljenek. Az éneklési kedv felkeltésére, fenntartására a zenei hallás fej­lesztésére is nagy hangsúlyt he­lyeztek a bizottsági munkájuk­ban, így a magyar gyermekjá­tékdalok, a népdalok is helyet kaptak a követelményrendszer­ben. Az 1-10. évfolyamok ré­szére készült tervezet tartal­mazza azokat a minimális telje­sítményeket, melyet mindenki­nek el kell sajátítania, mind az éneklés, mind a zenehallgatás, zeneirodalom tekintetében. Az elkészült követelményrendszert a minisztériumban elfogadták, s az igazgatónő által készített ének-zene tanmenetet 1-4. osz­tályig mintatanmenetté nyilvá­nította dr. Csonka Csabáné fő­osztályvezető. Ebben a helyi tantervben az ének és a néptánc dalai szerves egységet alkot­nak. Pályafutásom legnagyobb eredménye a mintatanme­net - mondja Kovács And­rásné A karcagi Városi Csokonai Könyvtár suligalé­riájában fél évszázad gyermekirodalma címmel nyűt kiállí­tás gyermekkönyvekből Unatkozni sosem szokott Gyertek haza, libuskáim! - mondja lúdjainak hazafelé me­net a kunmadarasi Mátyus Sán- domé, aki a Tóalj utcában la­kik, s 1968 óta él egyedül. Nyugdíja havi 10 ezer forint, így kénytelen jószágokkal is foglalkozni. Ottjártunkkor ép­pen a tóról terelgette hazafelé a libacsapatot. A 26 liba most volt hathetes, s novemberre, decemberre már vágók lesznek. Jól jön ez a kis segítség is gyermekeinek, akik Tiszarof- fon, Leninvárosban és Kunhe­gyesen laknak. Hat unokája kö­zül csak a közelebb lakókat látja sűrűbben, a roffi 6 éves fiú most ment haza. Ha eljön a na­gyihoz, fogja a seprűt, s indul a libákkal a tóra. Szereti őrizni a ludakat. Legnagyobb unokája 27 éves, így ő inkább már csak a sült libacombot szereti. A hűvös téli napokon sem unatkozik, hiszen az olvasás mellett a kötőtű is sűrűn meg­fordul a kezében. Unokái büsz­kén hordják a mamától kapott pulóvereket. Kilószámra készül ilyenkor a csiga, a lebbencs, a laskatészta is, melyhez a gyere­kek meghozzák az alapanyagot, s a mama már gyúrja, nyújtja is a tésztát... kitelik az idejéből. Unatkozni sosem szokott, hi­szen a kertben, szőlőben is mindig akad tennivaló. Ott megterem a répa, a krumpli, s augusztusban a 20-30 centis fürtös szőlő hálálja meg a gon­doskodást. Szereti a házias ételeket, a főzeléket, a zöldségféléket is megfőzi. így aznap zöldbable­ves és csirkepörkölt került az asztalra. Igaz, hogy még nyár van, ám ő már a téli tüzelő beszerzésére gondol. Lakásában olajkályhá­val és hagyományos kályhával tüzel, s a 200 liter eddig beszer­zett gázolaj mellé, még a hideg beállta előtt vásárolni akar. Ki­csit betegesen, de boldogan él, s az évei száma 70 lesz nemso­kára. Szeretné még sokáig uno­kái fejlődését nyomon követni. Ezek a ludak karácsonykor már az ünnepi asztalra kerül­hetnek - mondja Mátyus Sándorné Három asztalos egy családban Három évvel ezelőtt id. La- boncz János nem gondolta volna, hogy a fiaival megalapí­tott Labonczfa Kft. ilyen sike­res lesz. Az édesapa akkor már évek óta asztalos kisiparosként dolgozott. Fiai, János és István mondhatni gyerekkoruk óta a műhelyben voltak, s nézték ho­miatt. Elkezdtek dolgozni, s az első nagyobb megrendelést Sze- ivolt Istvántól kapták; a Fehér Holló panzió berendezéseinek, nyílászáróinak elkészítésére. Mint ifj. Laboncz János - aki a cég üzleti ügyeivel foglalkozik - elmondta, ez a megrendelés rengeteget segített nekik. A vál­A műhelyben ma már korszerű gépekkel dolgoznak gyan készül el egy-egy szék, bútor. így törvényszerű is volt, hogy ők is mindketten aszta­losnak tanultak. Felszabadulásuk után az ak­kori Kátiszhoz kerültek, majd munkanélküliek lettek. Ekkor fogalmazódott meg a kft. alapí­tásának a gondolata, melyet ’92. december 31-én jegyeztek be. A következő év májusára alakítot­ták ki lakásuk udvarán a mű­helyt, ahol már mindhárman dolgozni tudtak. A gépek be­szerzéséhez s az induláshoz csa­ládi segítséget kaptak, hitelt nem vettek fel a magas kamatok lalkozói, üzleti életben is sok segítséget kaptak az Épkar Rt. tulajdonosától. Megrendeléseik 30-40 százaléka most is neki készül, ám alvállalkozói a Bánfa Kft.-nek is. Mára komoly gépparkkal rendelkezik a vállalkozás, 18 al­kalmazottal és 6 tanulóval dol­goznak, akikből négyen most végeztek, s előreláthatólag itt fognak dolgozni. A dolgozókat igyekeznek jól megfizetni, hi­szen akkor lehet minőségi mun­kát elvárni, ha a borítékban ha­zavitt pénz elég a család ellátá­sára. A többség fiatal szakmun­kás, s havi 30-40 ezer forintot visznek haza. A vállalkozást kezdik meg­ismerni az országban is, hiszen legutóbb a Dunántúlra dolgoz­tak, konyha- és szobabútort ké­szítettek. S mi a családi munkamegosz­tás? Az édesapa és István az üzemet irányítja, maguk is ott dolgoznak, míg ifj. Laboncz Já­nos az üzleti életet bonyolítja. Ő már nős, a 2,5 éves Alexandra büszke édesapja. Felesége a véradó állomáson dolgozik a kórházban. Öccse még úgy­mond „szabadon futó”, nagy tervek előtt áll. Az eltelt három év alatt még minden jövedelmüket vissza­forgatták az üzletbe, így sikerült körülbelül 10-15 milliós gépál­lományt vásárolniuk, s mára már kinőtték a lakás udvarát, most keresnek új telephelyet, ahol a dolgozói létszámot jövő év elejére 4045 főre bővítenék. A fiúk édesanyja az áruház­ban dolgozik, így a kereskedői vénát tőle, míg a kézügyességet édesapjuktól örökölték. Hama­rosan saját tervezésű konyha- és szobabútorcsaláddal jelennek meg a piacon. Ezt az elképzelést is csak önerőből tervezik, hiszen a mai gazdasági helyzetben 40 százalékos nyereséggel kellene dolgozni, hogy a hitelt is ki tud­ják gazdálkodni. A két fiú és édesapjuk is erre a vállalkozásra tette fel az életét, így nagyon komolyan meggon­dolnak minden lépést, hiszen ha már eddig eljutottak, egy rossz döntéssel nem akarnak meg­bukni. Ovisok versenye Támogatják a rászorulókat VnnmoHorciei rcnlrnncn nti A kunmadarasi Csokonai úti óvoda most is megrendezte a „Mókusok, ki a házból!” elne­vezésű sportversenyt. A meg­mérettetésen a Kálvin, az Arany János, a Széchenyi és a Csoko­nai úti ovisok vettek részt. A 140 gyermek és óvónő közös zenés tornáját a nagycsoportos óvodások játékos sor- és váltó- versenye követte. A legizgalma­sabb feladat a kötélhúzás volt, ahol minden erőre szüksége volt a csapatnak. A szurkolótábor hangos biztatással segítette ked­venc csapatát. A legjobbaknak most a „csokisok” bizonyultak, ám a többiek is csak hajszállal maradtak le a győztes mögött. A szervező óvónők - Tóthné Pápai Mária, Tolvajné Nagy Marianna és Ladányi Jánosné - igencsak megdolgoztatták a ver­senyzőket. Minden óvoda kapott labdát, a győztes a Csokonai úti óvoda alapítványa által létreho­zott vándorserleget őrizheti egy évig. Indul az aratás Az aratás előtti előkészületek­ről dr. Kemecsi Imre polgár- mestert kérdeztük. Madarason a helyi szövetke­zeteknél és a magángazdáknál összesen 2600 hektár őszi búza, 310 hektár őszi árpa, 68 hektár tavaszi árpa és 72 hektár zab vár aratásra. A betakarításhoz 14 kombájn, 87 kisebb-na- gyobb teljesítményű traktor, 6 kisbálázó és 5 nagybálázó, va­lamint 20 tehergépkocsi áll a rendelkezésre. A gépek létszáma elegendő volna, ám többségük elörege­dett. A szövetkezetek vezetői szabad kapacitásaikat felaján­lották az egyéni gazdálkodók­nak. A szakemberek jó közepes gabonatermésre számítanak és egy átlagnál nehezebb aratásra, részben a pénzügyi nehézségek miatt, részben az elmaradt vegyszeres gyomirtás és az esőzés okozta gabonamegdőlé­sek miatt. Azok, akik nem rendelkez­nek saját szárítóval, igyekeztek erre szerződést kötni. A terme­lők többsége már rendelkezik előszerződéssel. A szabad ka­pacitások a szalma betakarítá­sát is lehetővé teszik. A helyi önkéntes tűzoltó-egyesület idén is megszervezi a gazdálkodó- egységekkel közösen az aratás idejére a tűzőrséget. A kunmadarasi kisebbségi ön- kormányzat júniusi soros ülését ottjártunkkor tartotta. Az ülésen jelen volt Papp Ferencné jegyző, Ács Sándor, a művelődési, egészségügyi, szociális és etni­kai bizottság elnöke. Az elmúlt értettek egyet, mert szerintük nem szabad ilyen kitételhez kötni a segély osztását, mert ez­zel is csak a gyerekeket sújtanák. A képviselők ezután megfo­galmaztak egy levelet Iváncsik Imrének, a megyei közgyűlés el­A kisebbségi önkormányzat tagjai (balról jobbra): Botos Ernő, Federics Lajosné, Botos Imre elnök, Tóth Zoltán és Szendrei Imre ülésükön felvetették a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom el­indítását a cigány lakosság köré­ben - mondta Botos Imre -, majd arra tett javaslatot, hogy a településen bármilyen segélyt csak az a cigány kaphasson, aki megkapta ezt a címet. Ezzel az előterjesztéssel, a többiek nem nőkének, melyben telefonbekö­tésükhöz kémek támogatást, mi­vel ezt a madarasi önkormányzat a nehéz gazdasági helyzetben nem tudja nekik biztosítani, ez pedig a napi munkához szüksé­ges volna. A tehetséges cigány tanulók támogatására is írnak pá­lyázatot. Röviden Anyakönyvi hírek - Kar­cag. Születés: Szőke Sán­dor-Varga Ibolya: Norbert, Sándor; Budai Zoltán-Tasi Erzsébet: Alexandra; Fábián László-Békés Margit: Anita; Gulybán Róbert-Tö- rök Csilla: Olivér; Nagy Zoltán-Györfi Margit: Kitti; Rajcsányi Sándor-Sági Il­dikó: Boglárka; Bencsik Já- nos-Kovács Mária: János nevű gyermekük született. Házasságkötés: Györfi Beáta-Varga János; Fábián Erika-T. Szabó István: Vi­rág Erika-Balaskó István mondta ki a boldogító igent. Halálozás: Kocsis Kál­mán (65); Balog Sándorné Major Erzsébet (84); Győri János (70); Mészáros La­josné Kundela Julianna (94); Szendrei Ferenc (64); Balog Sándor (66); Hegedűs József (74); Bende Aladár (73); Csordás Józsefné So- hajda Mária (73); Szarka Imréné Fekete Erzsébet (83) hunyt el. Anyagi segítség a rend­őröknek. A Karcagi Rendőrkapitányság köszö­netét mond azoknak a vál­lalkozóknak, intézmények­nek, akik a Bűnmegelőzési Alapítványra történő befize­téseikkel lehetővé tették, hogy technikai felszereltsé­güket bővítsék. Egy év alatt a számlára közel 3 millió fo­rint folyt be, így nagyobb teljesítményű rádiókat, az éjszakai szolgálat ellátásá­hoz eredményesebben hasz­nálható lámpákat tudtak be­szerezni, valamint új számí­tógépek s nyomtató segíti a hatékonyabb munkát. Kitüntetett pedagógusok. A Karcag Város Kultúrájá­ért Díjat a képviselő-testület az idén a középiskolai pe­dagógusok közül Rideg Ist­vánnak (Gábor Áron Gim­názium és Egészségügyi Szakközépiskola), a tanító­nők közül dr. Fábián Lajos- nénak (Kováts Mihály Á. I.), a-tanárok közül Vál Ta- másnénak (Zádor Úti Á. I.), az óvónők közül Magyar Istvánnénak (Madarász Imre Óvodai Intézmény), a zeneiskola tanárai közül Mészáros Ferenc karnagy­nak ítélte meg. Módosult a költségvetés. Madarason az idei költség- vetési előirányzat módosítá­sára került sor a testületi ülésen, hiszen 2.982,2 ezer forinttal nőtt az állami hoz­zájárulás. Ez az összeg jö­vedelempótló támogatásra, gyermeknevelési támoga­tásra és a jövedelempótlá­sok energiakompenzáció­jára érkezett. A polgármes­teri hivatal egyenlegét 236 974 ezer forintban hagyták jóvá. A tartalék 8781 ezer forint. Irta: Daróczi Erzsébet Fotó: Korénvi Éva Az aranykezű nagyi Patkós Gábomé vasárnap lesz 71 éves, s még ma is elkápráz­tatja családját a szebbnél szebb grillázstortákkal. 1924-ben szü­letett Mezőtúron, ahol fiútest­Patkós Gáborné egyik remekével vérével a tanyán nőttek fel. Ott hamar megismerkedett a házi­munkával. 1946-ban ment férj­hez, s rá öt évre már az édes­anyjától ellesett tudományával „pergelt” tor­tákat kezdett el sütni. Re- 1 mekműve nagy tetszést aratott, így kapott bizta­tást a készí­téshez. Kéz­ügyességét édesapjától örökölte, aki cipész volt. A tortaformák elkészítésé­ben unokái is segítik, kész formája csu­pán az édes­apjától rámaradt 24-es kaptafa. ’ 87-ben költözött lányával Karcagra. Szomszédai már többször megkóstolhatták tor­táit, kelt tésztáit, hiszen mikor süt. rájuk is gondol. A négy unoka: Éva, Erika, Mónika, Zsolt mind egyformán kedves számára, s ők is szeretik tortáit. Eddig egy 80 centis volt a leg­nagyobb, most Évitől egy extra megrendelést kapott. Másfél kiló dióból kell egy 90 centis tortát készítenie. Az albumból előkerülnek a fotók eddigi tor­táiról. A kosárka, a galambos, a lakodalmi, mind többórai ke­mény munka eredménye. Ami­kor látja, mennyire örülnek tor­tájának, a munka minden ne­hézsége pillanatok alatt elszáll. Az augusztusi esküvőt már várja, hiszen a rekordtorta öt­lete már a fejében összeállt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom