Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-06 / 130. szám
1995. június 6., kedd Körkép 5. oldal Helyi társadalom és demokrácia Ki védheti meg a szegényeket? Interjú Maralyn Flynn egyetemi tanárral Május 29-e és június 3-a között Szolnokon zajlott az a vezetőképző program, melyet „Helyi társadalom és demokrácia” címmel a Michigan State University és a Századvég Politikai Iskola szervezett. A három szakaszból álló képzési sorozat később Székesfehérváron és Egerben folytatódik. Többek között olyan kérdésekkel foglalkozva, mint a demokratikus vezetés jellemzői, a helyi önkormányzat és a közösség válaszai a szociálpolitikai problémákra. A képzés költségeit az Amerikai Egyesült Államok Tájékoztatási Hivatala (USIA), illetve a Charles Stewart Mott Alapítvány fedezte. Maralyn Flynn asszony, a michigani Szociálismunkás-képző Intézet igazgatója több előadásban is foglalkozott a helyi közösségekkel. Ezúttal arról kérdeztük: milyen szerepet tölthetnek be a szociális problémák megoldásában?- Akárhogy nézzük, a szociálpolitika nem függetleníthető a kormányzati hatalomtól. Legalábbis a magyarországi viszonyokból kiindulva. Mert bármennyire szeretnének is a helyi önkormányzatok és közösségek a szociális problémák enyhítésében részt vállalni, mozgásterük igen szűkre szabott.- Nekem az a tapasztalatom, hogy a helyi közösségek bizonyos fokig mindig képesek a központi kormányzattól függetlenül és önállóan dolgozni. Hiszen valamennyi demokratikus társadalom lényegéhez tartozik, hogy a helyi közösségeknek van erejük; akár attól is függetlenül, hogy a kormányzat milyen politikát folytat. Csak éppen Magyarországon más a helyzet. Leegyszerűsítve azt is mondhatnám, hogy a helyi közösségek a központi hatalom ellenében jöttek létre. Vélhetően ezért is kevés a számuk.-Nem ismerem az erre vonatkozó adatokat; csak azt tudom mondani, ha a helyi közösségek erősek (tagjaik és vezetésük egyaránt), képesek a központi kormányzat döntéseit is befolyásolni.- Nyilván ehhez a közösségek jól működő hálózatára is szükség lenne.- Teljes mértékig egyetértek Önnel. A jelenlegi képzésnek éppen az a célja, hogy segítse a közösségi hálózatok kiépülését. Olyan közösségépítési technikákkal ismertetve meg a résztvevőket, melyek révén felismerhetik, miként lehet a kompetencia, az erő, a hatalom érzetét felébreszteni az állampolgárokban. Az egyesült államokbeli példák azt mutatják, amikor az állampolgárok - akárha a szegények is - erős helyi közösségeket hoznak létre, mindez olyan életerőt ad nekik, amelyik a helyi társadalom gazdasági fejlődését is megindítja.- A közösségépítésnek vannak általánosítható modelljei, esetleg egyedi módszerei?- Kétségkívül a jól használható modellek is különböző eredményekhez vezethetnek. De a legfontosabb ráébreszteni az állampolgárokat arra, hogy képesek tenni valamit önmagukért. Mert nem csak az intézményeknek van hatalmuk. A hatvanas években az USA-ban megindult a szegénység elleni háború; maguk a szegények szervezték meg önmagukat, olyan intézmény- rendszert hozva létre, mely kielégíti igényeiket. Teljességgel kormányzaton kívüli mozgalom volt, melyben számos nonprofit szervezet vett részt. S még több szociális munkás.- Ön kimondatlanul is fontosnak tartja a szociális munkások tevékenységét. Aki erre vállalkozik, végül is milyen személyiségjegyekkel kell rendelkeznie?- Két típust (ezekhez fűződő személyiségjegyekkel együtt) különböztetnék meg. Az egyikbe azok tartoznak, akik közvetlenül az ügyfelekkel dolgoznak, s megismerve hátrányos helyzetük okait, segítik hozzájutni őket azokhoz a forrásokhoz, amelyek segítségével változtatni tudnak helyzetükön. De úgy, hogy ez minél kevesebbe kerüljön a társadalomnak. Vagyis egyszerre segítőkészek és racionálisak. A másik típust viszont azok képviselik, akik elsősorban szociális tervezéssel foglalkoznak.- Bizonyára vannak információi arról, hogy társadalmunk a szegénységbe zuhan. Az elnyomorodás néhány jelét talán Ön is érzékeli. így óhatatlanulfelmerül a kérdés: milyen haszna lehet egy képzési programnak?- Nyilvánvalóan semmilyen vezetőképzés nem lehet önmagában gyógyír, abban viszont feltétlenül hiszek: a legnehezebb helyzetben is van lehetőségük az állampolgároknak arra, hogy befolyásolják környezetüket, és ily módon változtassanak rajta. A demokratikus viszonyok - a nyomasztó szegénység ellenére is - ehhez nyújtanak garanciát. Kerékgyártó T. István Alapítványi bál a madarasi gyerekekért A Kunmadarasi Gyerekekért Iskolai Alapítványt néhány hónapja hozták létre. Eddig mintegy 100 ezer forint adománnyal járultak hozzá a község vállalkozói, a szülők a kitűzött nemes célok megvalósításához. Az alapítók a tehetséggondozásra, a sport, számítástechnika, nyelvtanulás, táborozás és turisztika segítésére hozták létre. Szombaton este a művelődési házban rendezett jótékony bállal is az alapítvány vagyonát kívánták gyarapítani. Cseh Erzsébet igazgatónő megköszönte az eddigi adományokat, hiszen így lehetővé vált, hogy a tehetséges gyerekeket segítsék. Erre ugyanis a nehezedő gazdasági körülmények miatt nem lenne mód. Eddig még a településen lakók közül mindenki segített, akit felkerestek. Külön köszönetét mondott Géléi Józsefnének, a művelődési ház igazgatójának és Szűcs Imrének, a ház dolgozójának, valamint a pedagógusoknak és a napközis konyha dolgozóinak, hiszen az est bevétele megközelíti a 100 ezer forintot. Dr. Kemecsi Imre polgármester köszöntötte a jelen lévő pedagógusokat a pedagógusnapon. Mint mondta, áldozatvállalásukat, a gyermekekért érzett felelősségüket bizonyítja ez a bál is, mely nemes célokat szolgál. Ezután az iskola tanulói, a zeneiskolások, a hatodikosok színjátszói a Ludas Matyival, a másodikosok és a nagyok pedig tánccal köszöntötték a vendégeket. Az alkalmi, 18 fős pedagóguskar népdalcsokorral kedveskedett. Beszélgetés dr. Lengyel László politológussal A hallgatás nem beleegyezés „A miniszterelnöknek mindenhez joga van, pedig nem ért hozzá” Lengyel László politológust sokan úgy ismerik, hogy ö volt az, aki perben- haragban állt az Antall- kormánnyal. Egy időben szinte nemzeti hősnek számított, mert bíróság elé került a véleménye miatt. Az idei könyvhét alkalmából több írása is megjelent, ez is alkalmat adott beszélgetésünknek.- Önt a sajtót figyelők a huszadik század Robin Hoodjaként tartották számon egy időben. Az elmúlt kormányzati ciklusban sokszor és élesen bírálta az országvezetést, mostanában azonban nem hallatja a hangját. Talán nincs mit bírálni?- Nem gondolom, hogy így lenne, egyszerűen csak minden érzés kérdése. A könyvnapok előtt jelent meg a Kori- dor jelentése, amelyben igen élesen bíráló cikkeim vannak, egészen a Bokros-csomagig. Úgy gondolom, hogy mostanában a napi sajtó kormánybírálatai kevésbé hatásosak, mint egy évvel ezelőtt. A médiák és főleg a Magyar Televízió nincs odáig azokért, akiknek nem tetszenek a kormány intézkedései. Ilyen jellegű anyaggal egyszerűen be sem lehet jutni. Úgy tűnik, hogy a tévében én már csak háttérképként szerepelhetek, de ez önmagában minősíti a tájékoztatás hitelességét.- Akitől megszokták, hogy szúrós szemmel nézi a kormányintézkedéseket, mégiscsak szokatlan az a fajta hallgatás, amit mostanában tapasztalunk. Ön mint politológus és közgazdász, milyennek látja a mostani helyzetünket?- Az alapvető problémát - mert problémák most is vannak - abban látom, hogy tulajdonképpen az új koalíció semmit sem változtatott azon a kancelláris kormányzati politikán, amely nagyon is jellemző volt. Ugyanazt az An- tall-mintát követik, ami ellen annak idején többször felemeltem a hangomat. Jellemző hibának tartom azt is, hogy a miniszterelnöknek sajnos mindenhez joga van, pedig nem ért hozzá. Napi esemény volt, amikor Horn Gyula szidta a Nemzetközi Valutaalapot, miközben a pénzügyminisztere majd megfeszült azért, hogy az aláírást tető alá hozza. Nagyon nehéz ilyen ellentmondásokkal együtt élni.- A választási ígéreteket - úgy tűnik - mégiscsak alá kellett rendelni a napi politikának. Listás demokráciában élünk - véli Lengyel László A szekér azonban döcög. Melyek azok a sarkalatos pontok, ahol ellentmondásokat talál?- A kormány látszólag nagy vehemenciával fogott hozzá mindahhoz, amit a választás során maga elé tűzött. Gyakorlatilag nagyon kevés eredményt tud felmutatni. Annak idején szlogenként azt sulykolta a fejekbe, hogy első lépésként meghozza az állam- háztartási törvényt. Nos, ez a mai napig nem jött létre, mi több, még a kidolgozásával is adós maradt. A Bokros-csomag az, amelyet már négy évvel ezelőtt meg kellett volna lépni, a mostani helyzetben ez tulajdonképpen néhány csattanós pofon a társadalomnak. Semmi több. A privatizáció a másik olyan kérdés, amelyben még érdemi törvényalkotás sem született. Azt sem értem, hogy egyáltalán hogyan lehetett betervezni a privatizációból bevételt, amikor még csak most írják alá a nagyvállalatokkal kapcsolatos koncepciókat. Képtelenek voltak eddig egy épkézláb törvényt összehozni. Az szinte biztos, hogy ebben az évben ezekből az ügyletekből bevétel nem lesz. Érdemben nem derült ki a makrogazdaságban az, hogy milyen módon fogják eljátszani a nyitást, amikor védővámpótlékokat vezettek be. Ez egyszerűen gazdasági károkozás. Minden tekintetben nagyon hátrányos a nemzetgazdaságnak, szakmailag is, és természetesen erkölcsileg is, bár ezt a fogalmat, úgy tűnik, át kell strukturálni. Azután beszélhetünk a bankrendszerről, ami förtelmes. Az új bankösz- szevonásokat egyszerűen nem tudják megmagyarázni. Ami a bankok környékén történik, szinte ellehetetleníti a privatizációt. Az Ag- robank megmentése rossz üzenet, a kisbefektetőknek és a külföldi érdeklődőknek is. Azt jelenti, hogy Magyarországon nem mehet csődbe egyetlen bank sem, még akkor sem, ha valami nem tiszta. Magyarul, akár manipulálni is lehet. Ez az egész rosszul van összerakva, az időzítés sem jó, hiszen már a megelőző kormánynak ezeket meg kellet volna lépnie.- Milyen ma Magyarország erkölcsi képe?- Szomorú. A törvénytisztelőt inkább baleknak nézik, aki jobban teszi, ha arrébb költözik egy országgal. Természetesen nem kelet irányában.- Azt tartják, hogy a demokrácia értelmezése legalább annyira jellemző egy emberre, mint az ujjlenyomata. Milyen ma nálunk a demokrácia?- Mit ért ez alatt? Olyasmiről kérdez, ami szinte nincs is. Mi tulajdonképpen. egypárt- rendszeri puha diktatúrából belesétáltunk egy többpártrendszerű puha diktatúrába. Ez nem az, ami felemel, de mind az, amibe bele lehet süly- lyedni. Régebben is voltak listák, az emberek azok szerint voltak beskatulyázva. Nos, ez a lista napjainkban is megvan, csak most éppen a külügynél. 1970 és ’85 között voltál kint Csehszlovákiában vagy Lengyelországban? Akkor jó ember vagy, alkalmas vagy privatizálni, alkalmas vagy vezetni és egyébként is, alkalmas ember vagy. Hogy ki mihez ért, az tulajdonképpen az utolsó szempont. A lényeg, hogy kiválasztottként a neved rajta legyen a listán. Szóval, listás demokráciában élünk. Ha ez az. Szentendrei A vádlott a Halálosztó - 3. Nem magányos farkas többé A Zoran Macsaival (becenevén: Macsekkel) az egyezség Magda csikériai tanyáján 1993 novemberében jött létre. Árkán csapatának, akit Macsai képviselt, kellett a pénz a szabadcsapat működtetéséhez, és voltak kölcsönadható, a vértől sem irtózó emberei. Magdának voltak kapcsolatai, meg tudta szervezni a gazdagok felkutatását, de a nagy fogásokhoz szüksége volt kiképzett, felfegyverzett segítőtársakra. A mai napig titok, hogy a zsákmány - amelynek megszerzését nem bűncselekménynek, hanem harci feladat végrehajtásának tekintették - később milyen arányban oszlott meg. Dr. Kovács Lajos alezredes (ma az ORFK bűnügyi osztályának vezetője), a Z. Nagy család lemészárlása után a helyszínen irányította a nyomozást. Szakmai összefoglalójában erről a folyamatról így ír: „Vallomása szerint (Magda - a szerk.) a bűncselekmények egy részét utasításra követte el, néhányat pedig önszorgalomból. Tagja volt az Árkán nevével fémjelzett félkatonai csoportosulásnak, amelynek különböző egységei részt vállaltak a szerb-hor- vát, majd a szerb-muzulmán fegyveres harcokban. Állami támogatás hiányában ezek az alakulatok önfenntartásra rendezkedtek be, ami azt jelentette, hogy a tagjaikból alakult kisebb csoportok Jugoszláviában és a határokon túl köztörvényes bűncselekmények elkövetésével teremtették elő a szükséges anyagiak egy részét. E köztörvényes bűntetti kör a betörésektől, rablásoktól, valutázástól és a védelmi zsarolástól egészen a gyilkosságokig terjedt. Részét képezte mindezeken túl gazdag vállalkozók és üzletemberek „megadóztatása” is, aminek megtagadása súlyos következményekkel járhatott. Ebbe a hibába (vagyis a sarc elutasítása - a szerk.) eshetett Horváth Antal, Josip Agatity és a cigarettakirályként közismert Milan Petrity is, továbbá feltételezhetően a szegedi Z. Nagy Bálint, akinek üzleti kapcsolatára Agatity- tyal több információ is utalt." Macsek és Magda között a rendszer úgy működött, hogy a feladatokat, illetve a létszámigényt egy Iván Sinkovity nevű férfi, Magda régebbi barátja közvetítésével telefonon tisztázták. A javarészt Macsek által kiképzett brigádtagok legtöbbször a zöldhatáron át közlekedtek a két ország között. Hozták-vitték a fegyvereket is. Akcióikhoz általában Skorpió típusú géppisztolyt használtak, hangtompítóval vagy a nélkül. Az első - még hagyományosnak tekinthető rablógyilkosság - még e megegyezés előtt, Szabadkán történt. A csikériai ünnepségre meghívott Jovicának az apja adott egy tippet Magdának, hogy a szabadkai Ljubl- janszka utcában lakik egy gazdag öreg zsidó, akinek sok értékes ékszere, 150 kg ezüstje van. Magda 1993. február 24-én az ugató kutyát hangtompítós fegyverrel lelőtte, az ajtóüveget megkarcolva azt beütötte, majd Jovicával együtt a jelzett lakásba behatolt. Kutatás közben „a harmadik szobában, a sarok felől... valaki megkérdezte: -Ki az? ... Nem tudtam, hogy férfi - vagy női hang, azonnal hang irányába lőttem kettőt, és még mondtam is, hogy ez sem fog többé kérdezni, hogy ki az? ... Az idegenlégióban sokat gyakoroltuk az éjszakai lövészetet, amikor hang irányába kellett lőni..." - vallotta Magda. Hozzátette, ő egy férfikézitáskában 3000 márkát talált. Mást nem. A tippért - mint mondta - Jovica apja 600 márkát kapott. A kecskeméti gyilkosságig csaknem tíz hónap telt el. A szabadkai perben talán tisztázzák, milyen tevékenységet folytatott addig Magda Marinko. Az viszont bizonyított tény, hogy Horváth Anta- lékkal és Orosházán Farkas Helga nagynén- jével már a halálbrigád végzett. (Következik: Dolgozik a halálbrigád) Némethy Gyula Országos döntő Kisújszálláson Kis biológusok vetélkedtek A hét végén Kisújszállás adott otthont az V. Hermán Ottó országos biológiai verseny döntőjének. A versenyt a Magyar Természettudományi Társulat rendezte. Dr. Dank Tibor egyetemi tanár, az MTT elnöke szerint a több ezer diák közül a döntőbe jutott huszonöt hetedikes és nyolcadikos diák alaposan felkészült, s igyekezett a legjobbat nyújtani a három nap alatt. Szombaton a terepgyakorlaton a megfigyelésé volt a főszerep, hiszen a dolgozatban arról kellett számot adniuk, amit láttak. Az elnök ezt azért tartja fontosnak, mert a teszteket el lehet találni, ám itt ha jól jegyzeteltek, akkor a feltett kérdésekre választ tudtak adni. Vasárnap kiselőadásokkal zárult a verseny. Itt a választott természetvédelmi területekről beszélhettek a diákok. A zsűri tagjai több versenyzőben a jövő ígéretét fedezték fel, akikből jó biológusok, szakemberek lesznek majd felnőttként. A résztvevők biológiai ismeretanyaga sokat gyarapodott Kisújszálláson, s ezt a mindennapjaikban fogják majd kamatoztatni. Dr. Dank Tibor elismeréssel szólt a házigazdákról, akik már ötödik éve adtak helyet a versenynek, s külön megköszönte dr. Ducza Lajos polgármester segítségét is. A verseny 1-3. helyezettjei Hermán Ottó-emlékérmet, míg a 4—6. helyen végzettek külön- díjat kaptak. Első lett Vuts József (Mezőnyárád, felkészítője Kassainé Szilágyi Éva) és Tari Kinga (Budapest XXI. kér., felkészítője: Lengyel Géza). Mindketten 143 pontot értek el. Harmadik Szűcs Júlia (Győr, tanára: Szűcs Mihály), 4. Bu- day Tamás (Debrecen, tanára: Mátyás Istvánná), 5. Debreceni Barbara (Eger, tanára: dr. Vajon Imréné), 6. Tamási Agáta (Ajka, tanára: Borosné Mód Emőke). A megyénket képviselő fegyvemeki Képes István a 15. lett, felkészítője Nádas Já- nosné. de h
