Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-30 / 151. szám

1995. június 30., péntek MEGYEHÁZ! NAPLÓ 5. oldal Szolgáltatások nagyító alatt Átalakul a megyei pedagógiai intézet? Az elmúlt évek politikai hullámverései nem kerülték el a peda­gógiai szakmai szolgáltató szervezeteket sem. A JNSZ Megyei Pedagógiai Intézet az előző megyei közgyűlés döntése nyomán kapott máig is érezhető mélyütést. A szakmailag, pedagógiailag is nehezen indokolható döntések nyomán az anyagi lehetőségek beszűkültek, a korábbi gyakorlat alkalmazhatatlanná vált. Életkép a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei „Kastély Otthon”-ból. Kelle­mes környezetű szobákban élnek a pszichiátriai és szenvedélybetegek otthonának és rehabi­litációs intézetének lakói. A munkanélküliség átka - egy empirikus kutatás tapasztalatai Vergődés, fuldoklás, teljes bénultság Ma az alapító okiratban részle­tezett alapfeladatokat az intézet legszűkebb létszámmal és az akkor leépített, majd napjainkra újjáéledő szaktanácsadói háló­zattal végzi. Minőségét, szín­vonalát jelentős mértékben be­folyásolja a pénzszűke. Egyéb akadályokkal, politikai ellen­szenvvel azonban ma már talán nem kell számolniuk.- Annak idején, még 1991- ben olyan döntés született - tá­jékoztat Jakatics Árpád igaz­gató -, hogy kurtítani kell költ­ségvetésünket és ezzel össze­függésben szakmai szolgáltatá­sainknak a körét. Az akkori döntéshozók úgy vélték, a lel­kesen erőltetett területi oktatási központok majd képesek lesz­nek átvenni feladataink jelentős részét. Napjainkra nyilvánva­lóvá vált, ez a számítás nem igazolódott. Működésünkben nem következett be jóvátehetet­len törés, és bár anyagi kondí­cióink nem javultak, alapjában véve sikerült továbbvinni ed­digi eredményeinket. Intézmé­nyünk az egész megyére kiter­jedően - beleértve Szolnok megyei jogú várost is -, az ön- kormányzati és nem önkor­mányzati fenntartásban mű­ködő oktatási-nevelési intéz­mények számára biztosítja a szakmai pedagógiai szolgálta­tások körének igénybevételét. Ezenfelül ma még a továbbta­nulással és a pályaválasztással kapcsolatos szakszolgálatot is ellátja. Mindezekhez azonban szükséges volna a pénzügyi támogatás átgondolása.- Miért ez a pénztelenség? Hol történt a fordulópont?- Az iskolai autonómia meg­erősödésével a szakfelügyelet «helyett a szaktanácsadás került előtérbe. A folyamatos képzés, továbbképzés megtette a ma­gáét, s a kilencvenes évek ele­jére már jól működő szakta­nácsadói hálózatunk volt. En­nek vetett véget egyetlen toll­vonással a közgyűlés. Miután azonban az akkori elképzelések nem váltak be, szép lassan újra napirendre került a hálózat kié­pítése. Sikerekről azonban mégsem beszélhetek, mert míg addig a feladatra vállalkozó ta­nárok számára órakedvezmény, költségtérítés és szerény mér­tékű tiszteletdíj volt adható, mára ez jelentősen csökkent.- Ezek után van-e igény a szaktanácsadói hálózat fenntar­tására?- Tapasztalataink szerint az önkormányzatok egyre növek- vőbb módon számítanak mun­kánkra. Ennek egyik területe az intézményi átvilágítás. Azon­ban a szaktanácsadás központi­lag nem rendezett ügy, a háló­zat kiépítése akadozik. Óraked­vezmény hiányában rendkívül korlátozott a szolgáltatások tel­jesítésére és a szakmai feltöltő- désre fordítható idő. Az esetle­ges szerény tiszteletdíj, költség- térítés méltánytalan szűkössége nem jelent igazi vonzerőt. A szakmai ambíciókra való hivat­kozás pedig az évek óta tartó bizonytalanság miatt értelmet­len. Az óvodák, iskolák igény­lik, kérik, elvárják a segítséget, az illetékes döntéshozók pedig a pedagógus öntudatára hivat­koznak, miközben egyetlen fil­lérrel sem javul a költségvetés.- Van-e módjuk a saját bevé­telek növelésére? A továbbkép­zésekre, tanfolyamokra? Jakatics Árpád: - Már-már méltatlan takarékoskodás­sal kell megszerveznünk a tanulmányi versenyeket, a költségek növekedése miatt- Intézetünk tevékenységé­nek hagyományosan markáns eleme a szaktárgyi, pedagógiai továbbképzés, valamint a helyi képzések szakmai segítése. Ugyanakkor kiemelt helyet kap a saját szervezésű tanfolyamok kiírása, lebonyolítása is. Az át­alakulás következtében azon­ban ez a terület is komoly vál­tozásokat élt át. Megnöveked­tek költségeink, szükségessé vált a térítési díj bevezetése. A részvételi összeg azonban sze­lektálja a résztvevőket, hiszen nem mindenki engedheti meg magának a pénz kifizetését. Most, amikor a közoktatási tör­vény és a bevezetésre kerülő nemzeti alaptanterv újabb fel­adatokat ró az oktatási intéz­ményekre, szűkül a szakmai to­vábbképzésnek a lehetősége. A felhasználók érzik, bármeny­nyire is hasznos az az informá­ció, amit itt hallhatnának, nem áll módjukban részt venni a tanfolyamon. Meglévő jelent­kezéseket mondanak vissza, miközben mind nagyobb szük­ség volna az ismeretekre. A kör bezárulni látszik. Az iskolák a tanfolyami díj, a helyettesítési összeg és az utazási költség hármasából képtelenek megol­dást találni.- Van mód arra, hogy egyéb információk eljussanak az érin­tettekhez? Mennyire felel meg az intézeti könyvtár az elvárá­soknak?- A kölcsönzés és az olvasó­terem használatának ilyen mér­tékű igénybevétele lassan meg­haladja kollégáink teherbíró képességeit. Szűk a hely, az el­különített olvasóterem hiánya jelentős mértékben befolyásolja lehetőségeinket. Ugyanakkor folyamatosan tájékoztatjuk a szakmai közönséget beszerzé­seinkről, programjainkról a kéthetente megjelenő Hírlevél­ben. Továbbá, érzékelve a tan­könyvek iránti megnövekedett keresletet, elsőként hoztunk létre tankönyvbemutató kiállí­tásokat, segítve ezzel az iskolák döntéshozatalát. Beszerezzük a hazai piacon elérhető vala­mennyi tankönyvet, biztosítva ezzel a közvetlen megismerést. Sokan veszik igénybe ez irányú szolgáltatásainkat, látogatott a könyvtárunk, ami további fej­lesztést tenne szükségessé. A meglévő anyagiak azonban mindezt gátolhatják.- Milyen a kapcsolat a diá­kokkal? Ma már a tanulmányi versenyek némelyike is pénzbe kerül.. . Történt itt változás?- Az országos versenyek se­lejtezőinek lebonyolítása to­vábbra is alapvető feladataink közé tartozik. Ugyanakkor ki­mondhatjuk, már-már méltatla­nul takarékosan kell bánnunk minden ez irányú tevékenysé­günkkel, olyannyira megnöve­kedtek a költségek. Az orszá­gos felfutású versenyeket to­vábbra is vállaljuk, a megyei elődöntők nem szenvednek hát­rányt. A lelkesen tanuló fiata­lok továbblépését segíti a Ver­senyképes Tudásért Alapítvá­nyunk is, amely immár öt esz­tendeje támogatja a tehetséges fiatalokat. Ugyanakkor nem kí­vánjuk szerény anyagi erőfor­rásainkat az ötletszerű, helyi kezdeményezésre elindított, he­lyenként magának a verseny­zésnek a leértékelődését is elő­segítő versenyekre fordítani.- Változás előtt áll az intézet. Merre tovább?- A fúzió a Családvédelmi és Gyógypedagógiai Szolgálattal újabb feladatokat ró ránk, melynek az időközben felme­rülő létszámcsökkentési elkép­zelések gátat szabhatnak. Ugyanakkor egyfajta profil- bővítést is tervezünk. Felké­szülve a NAT bevezetésére, he­lyi tantervek adattárát építjük ki a pedagógiai intézetek hálóza­tával karöltve. Van munkánk bőven, nem aggódunk a jövő miatt. Csilléi Béla (Fotó: Korányi Éva) A szolnoki Juss Alapítvány kiadásában megjelenő Juss című társadalomismereti szemle legutóbbi számának Alföld rovata Kerékgyártó T. István szociológus 13 oldalas tanulmányát közli A munka- nélküliség átka címmel. A szerző abból a vizsgálatból közöl részleteket, amelyet a JNSZ Megyei Munkaügyi Köz­pont megbízásából 1993-ban készített. írása elején leszögezi: kevés az olyan vizsgálat, amely egy régión belül tárná fel a munkanélküliség bonyolult je­lenségegyüttesét. A vizsgálatok egységesek abban a felvetésben - írja a szerző hogy a mun­kanélküliség nem csupán társa­dalmi végzetként kezelendő, hanem olyan „következmény­együttesként”, melynek kiváltó A megyei közgyűlés a múlt heti ülésén közalkalmazotti létszámcsökkentésekről hatá­rozott a megyei önkormány­zat fenntartási körébe tartozó intézményeknél. Összességében 1589 dolgozói munkahely szükségességét vizsgálták meg. A létszámcsök­kentés a munkahelyek 2,7 szá­zalékát, 43 személyt érint köz­vetlenül. A létszámleépítések az intézményekben folyó tartalmi munkát nem lehetetlenítik el, az önkormányzat kötelező köz­szolgáltatásai még elfogadható szinten biztosítottak. A leépíté­sek döntő mértékben a technikai okai az államszocializmus fel­bomlásával a gazdasági struk­túra felemás átalakításával, a privatizációval függnek össze. A megye az országos munka­nélküliségi listán a legkedve­zőtlenebb helyek egyikét fog­lalja el. Miközben szembetű­nően csökken a száz munka- nélkülire bejelentett álláshelyek száma, növekszik az átlagos segélyezési idő, a munkaerő­kereslet és -kínálat nem illesz­kedik egymáshoz. Néhány megállapítás az ezer személyt „kifaggató” kérdőíves vizsgálat eredményei alapján készült Kerékgyártó-publiká­cióból: Ha csak az utóbbi két eszten­dőt vesszük figyelembe, a mun­kanélküliség több mint hétsze­res emelkedése mindenképp el­gondolkoztató. A munkanélkü­állományt és a nyugdíjazással megüresedő, a szerződéssel be­töltött állásokat érintik. A Szol­noki Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben, a Szolnoki Szak­képző Iskola és Gyermekott­honban, a Kisújszállási Általá­nos Iskola, Speciális Szakiskola és Gyermekotthonban nem csökkentének létszámot. Leg­nagyobb mértékben - 12 fővel - a Homoki Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diák­otthon létszámát csökkentik: ennek oka volt az év közbeni pénzügyi fedezet hiánya is. A Megyei Múzeumi Szervezet hét tagmúzeumból és hét kiállítóhe­lyiségből áll. A létszámcsök­liek túlnyomó többsége az álta­lános iskola 1-8. osztályát (38 százalék) és a szakmunkáskép­zőt (38 százalék) végezte. A kö­zépiskolai és felsőfokú végzett­séggel a megkérdezetteknek alig 25 százaléka rendelkezik. A jö­vőt illetően a stratégiai gondol­kodást a külső reménykedés váltja fel. Az elképzelésekkel, tervekkel kapcsolatban 77 szá­zalékuknál az „egyáltalán nem biztos” és „nem biztos” kijelen­tések a perspektívavesztést jel­zik. Ami megdöbbentő: pusztán öt személy (!) akar vállalko­zásba kezdeni. A munkanélkülieket a teljes bénultság és apátia jellemzi. A vergődés, a fuldoklás, illetve a teljes ellehetetlenülés, a vissza­fordíthatatlan talajvesztés, a süllyedés folyamatának megál- líthatatlansága. -scsj­kentés a kis múzeumokat kriti­kusan érintené, ezért a létszám itt nem csökkenthető. Az egész szervezetet érintően 10 dolgo­zót bocsátanak el, ami már a szolgáltatások színvonalának csökkenését vonja maga után. A létszámcsökkentést előkészítő bizottsági vizsgálat szerint a megye intézményei a helyi, te­lepülési önkormányzatoktól csak minimális támogatást kap­nak, holott az ott lakók ezen in­tézmények szolgáltatásait igénybe veszik. Célszerűnek látszik ezen oknál fogva tárgya­lásokat folytatni a települések által adható lehetséges támoga­tási formákról. -scs­Létszámcsökkentés a megye intézményeinél A múzeumi szervezet már megsínyli A baj forrása: az elkülönítés Farkas András - vagy ahogy sokan szólítják: Andor - az ország határain túl is ismert cigányprímás, ha megkérdik tőle, mikor szól újra a hege­dűje, kedélyesen mondja: „nyugdíjba mentem”. A közéletiség viszont egészen más. Ott nem lehet az életkorra hivatkozni, ha az ember háta mögött ott sorakoznak azok, akik bíznak benne. Bíznak, mert eddig tett értük. Ezt vár­ják ezután is. Farkas András negyedszázada képviseli a ci­gányságot különféle szerveze­tekben, de talán ennél is régeb­ben küzd - ahogy ő mondja - elkülönítésük ellen. Idén már­ciustól a megyei közgyűlés et­nikai kisebbségi bizottságában tevékenykedik.- Nem az eddig végzett munkájukról szeretném „be­számoltatni”, hisz most ala­kultak. Inkább beszélges­sünk.- Rendben van. Magam is jobb szeretem a kötetlen be­szélgetést, mint a hivatalos vál­Farkas András: - Hiszem, értelme van a munkámnak tozatát. Valahogy könnyebben megnyílik így az ember.- Provokálhatok egy kicsit?- Megpróbálhatja. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle.- Önnek soha nem volt hát­ránya cigány származásából?- Nem. Mert az embert nem a bőre színe teszi emberré, ha­nem a munkája és a becsüle­tessége. Ha ebben nem szűköl­ködik: elfogadják. Az alapvető probléma a gondolkodással van. Nem cigány meg néger, arab meg magyar, román meg indián van, hanem az EMBER. Csak az a baj, ezt kevesen lát­ják így. Már apró gyerekkoruk­tól beleneveljük gyerekeinkbe - cigányokra és magyarokra egyaránt vonatkozik -, kerül­jék a másik fajtát. Ebben a tu­datos elkülönülésben látom minden baj forrását. Márpedig ahogy a mostani helyzetet el­nézem, azt hiszem, még jó da­rabig magyarázgatják a ma­gyar és cigány asszonyok, mi­ért ne barátkozzanak gyerekeik a másikkal.- Nem vitatom, amit elmon­dott. De túl egyszerű lenne mindent erre fogni, és szerin­tem nem is igaz teljesen.- Persze hogy nem. De mon­dok egy példát. Ha valaki egy 3 szobás lakásba születik, van 1-2 testvére, a szüleik iskolázottak és van munkahelyük, a másik meg nyolcadikként érkezik a komfort nélküli szoba-kony­hába, anyja, apja a 8 általánost sem végezte el, akkor kinek van nagyobb esélye? Az ördögi körből nagyon nehéz szaba­dulni. Ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy tanulhassanak a cigány gyerekek. A műveltség sok mindent megold, csak na­gyon hosszú időbe telik.- Látom, nagyon elszánt. Ez az oka több mint negyedszáza­dos közéletiségének?- Hiszek valamiben, amiért küzdők. A többiek pedig bi­zalmat szavaztak. Ámivel - gondolom - nem élek vissza, hisz akkor most nem lenne munkám ki tudja, hány szerve­zetben, bizottságban.- Hogyan kezdődött?- Tanácstag voltam sokáig. Aztán képviselőnek választot­tak. A zenész szakszervezetben is sok dolgom akad.- Úgy tudom, az egyik ci­gányszervezet élén is Ón áll.- A Magyarországi Cigá­nyok Önkormányzati Érdek­egyeztető és Képviselő Szerve­zete (CÉSZ) Szolnok megyei elnöke és az országos elnökség ügyvezető elnöke vagyok.- Hogy fér bele az idejébe az etnikai kisebbségi bizottság?- Ez nem idő kérdése. Meg­győződésem, hogy jó ügyet szolgálok. Az etnikai bizottság egy nagyon jó csapat. Akik ténylegesen tenni akarnak és tesznek is a kisebbségért. Egyébként az előző ciklusban a megyei közgyűlés népjóléti bizottságában voltam, így ez a munka sem teljesen idegen tő­lem. A következő héten négy értekezletre, gyűlésre megyek, pedig nyár van, uborkaszezon. De ha értelme van valaminek, nem lehet elfáradni.- Mi a bizottság dolga, és mivel foglalkozott eddig?- Most felsorolhatnám szé­pen a pontokat, de azt a papí­ron bárki megnézheti, meg kü­lönben is túl általánosak. Mint mondtam, még nagyon újak vagyunk. A szervezeti és mű­ködési szabályzatunk is csak mostanában lett kész. Ami konkrétum: összehívtuk a ki­sebbségi önkormányzatok ve­zetőit egy véleménycserére. Csak úgy tudunk segíteni, ha ismerjük a gondjaikat. Döntöt­tünk a közép- és felsőfokú ok­tatási intézménybe jelentkezők anyagi támogatásáról is.- Van miből segíteni a to­vábbtanulókat?- Sajnos az anyagi keretek tavaly óta szűkültek, s nem­csak az infláció mértékével lett kevesebb. Nem örülünk, de ismerjük az ország nehéz gaz­dasági helyzetét.- Ön személy szerint mit szeretne leginkább megvaló­sulni látni?- Az oktatás, a munkahely­teremtés és az életkörülmé­nyek problémáinak megoldá­sát. De leginkább a cigányság és magyarság közti konfliktu­sok enyhülését, majd megszű­nését. Ennek egyetlen módja van, amit már annyiszor el­mondtam, ha nem különítjük el őket. -járvás-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom