Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-29 / 150. szám
6. oldal 1995. június 29., csütörtök A Szerkesztőség Postájából Mentsük meg a Jászkunságot! Csatlakoztak a felhíváshoz Végveszélybe került a több mint negyven éve élő Jászkunság, a megye kulturális folyóirata. Olyan lapról van szó, amely szellemiségében e régió hagyományaihoz és jelenéhez kötődik. Az elkerülhetetlen pénzügyi szigorítások sem indokolják, hogy egy-két millió forint megtakarítással kulturális életünkben helyrehozhatatlan károkat okozzunk - teszi közzé a június 16-án megjelent felhívás, amit Mentsük meg a Jászkunságot! címmel a megyében élő és a megyéhez szorosan kötődő értelmiségiek hoztak nyilvánosságra, megszólítva benne a megyei közgyűlés képviselőit, igen súlyos és felelősségteljes döntésük végleges meghozatala előtt. * „Mi könyvtárosok - olvasóink érdekében emeljük fel szavunkat a megye egyetlen, 40 éve megjelenő irodalmi és honismereti folyóiratáért. Kérjük, próbáljanak valami más megoldást keresni, ne a folyóiratot megszünteti! Felhívjuk a megyei közgyűlés figyelmét arra, hogy ez a döntés a megye egész lakosságát érinti. A karcagi könyvtár dolgozói és a mögöttük álló, irodalmi érdeklődésű olvasók * A mezőtúri Móricz Zsig- mond Könyvtár és Közösségi Ház, a „Ki viszi át a szerelmet” Irodalmi és Művészeti Alapítvány ezúton tiltakozik a Jászkunság c. folyóirat megszüntetése ellen. A nagy múltú lap meghatározó és nélkülözhetetlen szerepet töltött és tölt be a megye, sőt a régió kulturális életében, ezért megszüntetésével a kulturális élet súlyos veszteséget szenvedne. A Móricz Zsigmond Könyvtár és Közösségi Ház, az irodalmi és művészeti alapítvány * A Jászkunság megyénk kulturális, szellemi örökségének közreadása révén jelentős kultúrmenedzsmenti szerepkört vállalt fel. A gazdasági intézkedések valóban reális racionalizálási törekvéseivel egyetértünk ugyan, de ebben az esetben a lap támogatásának megvonása egyet jelentene a megye kultúra iránti érdektelenségével. Arany János Városi Könyvtár, Kisújszállás Küldjön egy képet! A jászberényi bajnokcsapat - 1984-ben A képeit a Jászberényi Lekel .\B III-as labdarúgó-bajnokcsapata 1984-ben. Állnak (balról): Jakab, Kras- nyánszky, Fényes, Péczely Szabolcs edző, Fenyvesi, Buk- hár, Balázs. Ülnek: Fekete József technikai vezető, Gergely, Kaszab, Szántai A., Kisbakonyi, Lukácsi, Szívós, Sulyok, Lakatos. Első sorban: Petró, Váczi, Deme, Vígh, Huszár, Gombos. Koffer András, Jászberény Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin Júliusra várható a természetgyógyászat szabályozása A természetgyógyászat szabályozása, kezelhetősége feltétlenül szükséges: egyfelől ellenőrizhetővé válik, másrészt kialakítható lesz bizonyos területeken az együttműködés az egészségüggyel. A hagyományos orvoslás mellett egyre inkább támaszkodni kell erre a tudományra is. Szolnokon is működnek ilyenek. Sok természetgyógyász sikeresen kezeli a hozzá forduló betegeket. Ma már az orvosok jelentős számban ajánlják ezeket az ősi kezelési módszereket is. Ezzel az igen fontos népegészségi problémát érintő témával vettem részt május végén a Szegfű Klubban rendezett lakossági fórumon, ahol dr. Kökény Mihály államtitkárt arról kérdeztem, a májusra ígért jogszabály mikor lép életbe. A szabályozás igen fontos, de a gazdasági és egyéb problémák megoldása mellett csak júliusra várható annak megjelenése, néhány tervezett kiigazítással. Id. Olej Zoltán, Szolnok Utószó a köztársaságielnök-választáshoz (avagy magánbeszélgetés olvasótársaimmal) Fontosnak tartom elöljáróban elmondani: forradalminak is nevezhető az a tény, hogy a sajtó felnőttnek tekint végre engem, a magánembert, magánvéleményemmel. Felhagyott szellemihatalom-tudatá- val, mondhatni, civilizálódott: nem minősíti „olvasói levéllé” véleményemet, nem tartja szükségesnek még azzal sem fedezni önmagát, hogy közli, nem felelős azért, amiért eleve nem lehet felelős, vagyis: hogy én mit tartok fontosnak megbeszélni másokkal a nyilvánosság előtt; hogy bölcs vagy buta, elfogadható vagy sem, amit mondok; egyszerűen engedi, hogy mi, magánemberek, megbeszélhessük egymással azt, ami foglalkoztat bennünket. Valami hasonlót szeretnék elmondani a köztársaságielnökválasztásról is. Bár időközben a honatyák megválasztották a régi-új köztársasági elnököt, a választási anomáliákról a benyomásom ma is aktuális. Szeretném, ha egyszer az a csoda is megtörténne, hogy a politika felnőttnek tekintene bennünket, állampolgárokat. Mert most nem ezt teszi. 1990-ben értésemre adta. hogy jelenlegi alkotmánypótló megállapodásunk közvetett elnökválasztást tesz lehetővé. Tudom, hogy az új alkotmányozáshoz most fognak majd hozzá. Tudom, hogy négyévenként módomban van lecserélni a parlamentet: akkor tehát csinálják csak a dolgukat, és hagyják csinálni nekem is a magamét. Ha közbeeső véleményemre kíváncsiak, végezzenek közvélemény-kutatást, kérdezgessék érdekvédelmi és egyéb szervezeteimet, olvassák el nyílt magánbeszélgetéseinket, összegezzék véleményeinket, döntsenek és tájékoztassanak. Mindenről, és folyamatosan. Ha elnökjelöltként két vagy több személyt tudnak megmutatni, mondják el érveiket mellettük és ellenük nyíltan, világosan, de semmiképp se alattomosan, gyanúba keverő félszavakkal akarják az egyiket a másikkal szemben hitelessé tenni. Ne etessenek a „pártokfelet- tiség” maszlagéval. Egyrészt, mert minden tisztességes ember, aki természetesen éli az életét - és másoknak is hagyja ugyanezt - pártokfelettien viselkedik, tehát meddő politikai érv ezt külön kihangsúlyozni. A politikának van feladata: biztosítani a pártok feletti hatalmi attitűd lehetséges intézményes és jogi feltételeit. Másrészt (oly korban élünk), ahol pártot nem választani azt jelenti, hogy eszmét, életformát nem választani: vagyis tudatlannak vagy felelőtlennek lenni önmagunkkal és másokkal szemben. Tehát a pártok - polgári tudatunkra apellálva - elvárják tőlünk, hogy rájuk szavazzunk (tudjunk választani közöttük), ha viszont a köztársasági elnök megválasztásáról van szó, azt várják el, hogy adjuk fel ezt a tudatunkat, és gyermeki ártatlansággal egy eszme nélküli, igazságtévő atyára áhítozzunk. Hát hogy is van ez akkor? Mi értelme a közvetlen választásnak és az „alternatív” személyi jelölésnek ezzel a logikával? Természetesen az, ami a „pártokfelet- tisóg” maszlaga mögött a tény: hogy a jelölő pártok eszme- rendszerét képviselő jelöltnek drukkoljunk! Ezt pedig meg is tesszük - tegyék a parlamentben azok is, akiket mi oda bejuttattunk, váltsák szavazattá elkötelezettségüket helyettünk. S a nép majd dönt döntéseikről, ha eljön az ideje. Ez a véleményem az elnök- választásról. anno 1995. * Túl vagyunk a választáson. Június 19-e óta tehát öt évre ismét van elnökünk. Bár a ceremóniát követően, kis csúsztatással történt egy malőr: támadtak a vitákban „elfáradt”, kivonuló parlamenterek. Miközben nekem, a magánembernek mindennapi Bokroscsomagom van, miközben - hárommillió tévénéző társammal együtt - épp a közeli napokban - a Híradó képernyőjén Szá- lasi- és Hitler-módra köszönt a képembe a betiltott népural- mista párt vezetője. Ilyen körülmények között kinek van itt joga elfáradni? P. J. A címzett; Bokros Lajos pénzügyminiszter Kedves Lajos Bácsi! Ön’endetes, hogy jótékonykodásra szánta a bizonyára megérdemelt végkielégítését. De hogy épp a külföldről itt tanuló, magyar anyanyelvű diákok szorulnak erre rá, nem találom ennyire örvendetesnek. Nem akarok tippeket adni, mert azt már kijelentette Lajos Bácsi, hogy tippet nem fogad el, ezért csak azt kérem, olvassa végig figyelmesen a levelem! Kedves Pénzügyminiszter Bácsi! Nekem tavaly abba kellett hagynom a középiskolát, mert a szüleim nem tudták fizetni az ezzel járó költségeket. Azóta tengek-lengek, már tervem sincs és reményem sem arra, hogy valaha lesz belőlem valami. Az ön- kormányzat egy ideig támogatott, aztán megvonta a szűkös költségkeret miatt. Van még három testvérem. Az idén már a fejenként háromezer forintos tankönyvelőleget sem tudtuk befizetni az iskolának, úgyhogy gőzöm sincs, miből fognak tanulni második és harmadik osztályos testvéreim és szakközépiskolás húgom. Ha valamelyik csomagjában tervbe vette volna a Pénzügyminiszter Bácsi, hogy ezekre az iskolákra is kiveti a tandíjat, lelke legyen rajtunk! Szüleim tisztességes, magyar emberek. Édesapám 30 éve dolgozik műszerész-technikusként becsülettel, tisztességgel egy munkahelyen. Három szakmája van. Már vállalkozói engedélyt is váltott mellékfoglalkozásra, hátha keresne egy kis pénzt, de ez sem jött be. Anya otthon van velünk, ő már egyáltalán nem tud elhelyezkedni műszaki rajzolóként. Otven- és negyvenhárom évesek. Édesapám munkahelye éppen most van a csőd szélén. Állandó létbizonytalanságban élünk. Az áramot egy hónappal ezelőtt kapcsolták ki, így este édesanyám gyertyafénynél olvas mesét a kicsiknek. Lehet, hogy a napokban gázunk sem lesz már. Onnantól kezdve se főzni, se fürödni nem tudunk. Minden hónap húszadika után a boltos jóindulatán múlik, hogy esziink-e hitelben kenyeret és iszunk-e néha tejet. Egyszóval: gratulálni szeretnék a külföldi diákoknak nyújtott segítségéhez, szociális érzékenységéhez! Anyuék arra kértek, feltétlenül írjam meg, ők is felajánlják a havi gyermekgondozási támogatást és apu hetvenszázalékos munkabérét, amit most kap, cserébe csak annyit kérünk, nekünk is tessék alapítani egy Magyarországi Magyar Diákokat Támogató Alapítványt! Köszönöm családom nevében is, hogy elolvasta levelem. Bízunk az Ön nagylelkűségében! Tisztelettel: N. Orsolya Kedves Olvasó! Ha Ön, ki most kézben tartja a lapot - meg sem várva a címzett válaszát! - úgy érzi, segítenie kell, netán állást ajánl az édesanyának, hívja az oldal szerkesztőjét a 424-444 telefonszámon, a 64-es melléken! Lesz-e szegények orvosa? A megváltozott egészségügyi rendszerben vajon gondol-e a kormány az ellátatlanokra, a szegényekre, a sehová sem tartozókra? A harmincas években voltak olyan orvosok, akik szegényeket gyógyítottak. Nem pénzért, hivatástudatból tették. Hál’ istennek még ma is élnek ebből a szegény korszakból jó néhányan, akik a szegények doktorának köszönhetik életüket. Csak a tisztelet hangján szólhatunk ezekről az önfeláldozó gyógyítókról. S ha volna még élő tanúja ennek a kornak, aki elmondaná, hogy a biztosítótársaságok orvosai mellett mennyi, de mennyi munkája volt, szívesen olvasnám a lapban visszaemlékezéseit. M. Ferencné, Szolnok Itt a vakáció! A szolnoki Kacsa úti óvoda ünnepélyes keretek között búcsúztatta a „nagyokat”. A szülőket ámulatba ejtette a csoportok magas színvonalú felkészültsége. Láthatták a kiscsoportok búcsúztatóját, versek és zenés tornabemutató színesítette az ünnepet. Köszönjük a felkészítő óvónők és dajkák odaadó és lelkiismeretes munkáját, a szünidőre jó pihenést kívánunk. H. Ferencné szülő Zöldterület, kerékpárút - kutyáknak és gazdiknak? Gyakran járok kocsival az utakon. Bizony gondot okoznak - főleg a kivilágítatlan - kerékpárosok a közlekedésben. Veszélyes a szabálytalanul karikázó, az ittas ember, és nagyon oda kell figyelni a gyermekekre is. Amikor megkezdődött a kerékpárutak építése, sokan örültünk a hírnek. Könnyít az autósok életén, és biztonságot jelent a kerékpárosnak is. Nemrég Szandaszőlősön jártam, s bosszankodva láttam, hogy kutyák futtatására használják a kerékpárutat. Nem elég, hogy a szép, zöld gyepet (például a Márka ABC előtt) nem a kisgyerekek, hanem a kutyák és gazdáik foglalják el, már a kerékpárutat is uralják! Messzire elengedik az állatokat, ha baj történne, a gazdi nem is tudná kutyáját megfékezni. Ez a helyzet óriási veszélyt jelent az ott kerékpározó gyerekekre és felnőttekre. Egyetértek az Új Néplap 1995. június 12-i számában olvasott Törődik valaki a kerékpárosokkal? c. írással. Én azt mondom, legyen biztonságos kerékpárút, és csakis a kerékpárosoknak! Kutyákról már számtalanszor szó esett az újságban. De leginkább a gazdikkal van a baj. Nem tudnak intelligensen foglalkozni szeretett állataikkal. Értsék meg végre, vannak, akik szeretik az állatokat, de félnek tőlük. Éppen ebből adódik sok veszély- helyzet, támadás, harapás. Ritka a szájkosárral sétáltatott, s egyre ritkább a pórázon vezetett állat. Lakott területen, ahol kicsi gyerekek szaladgálnak, végzetes lehet egy támadás. Jómagam is félek, mert már többször rontott nekem az utcán (bolt előtt) kutya. Pedig szeretem őket, hiszen okosak, hűségesek, de veszedelmesek is tudnak lenni. Szeretnénk, ha az illetékesek jobban odafigyelnének a kutyákra és gazdáikra, a sétáltatásra vonatkozó előírásokat szigorúan ellenőriznék. Nem elég, hogy félünk a bűnözőktől, lassacskán a szabadon futkosó kutyáktól ís tartanunk kell, ha kimegyünk az utcára. K. Istvánné, Szolnok Szúnyogok a „paradicsomban” A tiszapüspöki horgásztanyán a szúnyoginvázió szinte már lehetetlenné teszi a szabadban tartózkodást. Ezek a vérszívók az egyénileg alkalmazott védekezőszerekre teljesen immunisak lettek, szúnyogirtás viszont eddig még nem volt. A horgásztanya a községnek szép bevételt jelent - adók, nyári kitelepülések bérleti díja stb. -, az utóbbi években viszont a telefonon kívül ez a közösség semmit nem kapott cserébe. Évek tapasztalata egyébként az is, hogy a tanya helyének kiválasztása és környezete sem a legideálisabb. Közvilágítás a mai napig nincs, alkonyat után sűrű sötétség borul a házakra. Sürgős intézkedést várunk a szúnyogok ellen és a közvilágítás megoldásában, ami közbiztonsági okokból sem mellőzhető tovább. S talán az sem lenne baj, ha odakinn találkozhatnánk a polgármester úrral, így személyesen is megismerhetné az itt élők gondjait, és tájékozódna az őket foglalkoztató kérdésekről. Egy tanyatulajdonos Képeslap a Balaton partjáról A szolnoki Kassai úti iskola negyvenhat diákja és négy nevelője küldi üdvözletét az itthoniaknak! Hagyománya van már, hogy az alsó tagozat negyedik évében a tam'tás utolsó hetét a balatonszepezdi Balaton-suliban töltjük. A hosszú utazás alatt visszaidéztük az elmúlt évek alatt szerzett ismereteket; sorra vettük a főváros nevezetességeit, a Halászbástyát, a Mátyás-templomot, a budai Várat, a Parlamentet. Jártunk a Tihanyi-félszigeten, megnéztük az apátságot. Voltunk hajóval Badacsonyban és Fonyódon. Nagyvázsonyban is megálltunk, megnéztük Kinizsi várkapitány főhadiszállását, a Postamúzeumot és a Zichy-kastélyt. A délelőttök tanulással' hek, anyanyelvi órákkal, környezetismerettel, matematikával és idegennyelv-tanulással. Közelről ismerkedtünk hazánk legnagyobb vizével, a Balatonnal. A szabadidős programok között jutott idő sportversenyre, rajzolásra, éneklésre, még táncversenyre is futotta erőnkből. Az idő kegyes volt hozzánk, kétszer is megmártózhattunk a tó vizében. A Kassai úti iskola negyedikesei és a nevelők
