Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-03 / 129. szám

1995. június 3., szombat Nézőpontok 5. oldal Szombati Jegyzet Elet, erő, egészség? Magyarországon kevesen születnek, és töme­gével halnak meg rákban és szívbetegségekben - az embernek önkéntelenül ez rémlik fel, ami­kor az egészségügy leépítésének terveiről hall. Az igazságtól nem járunk túl messze, mert va­lójában csökken a születések száma, és draszti­kusan emelkedik az említett betegségekben meghaltaké. Ennek következménye tehát, hogy az egészségügyi vezetés fölismerte: csökken­teni kell a szülészeti és gyermekosztályi ágyak számát, és növelni az onkológiai és kardiológiai osztályok befogadóképességét. No és a tüdő- gyógyászatot is „lejjebb kell építeni”. Ezen már egy kicsit eltűnődik az ember, merthogy mintha arról hallana, hogy emelkedik a tbc-s betegek száma, nemkülönben a tüdőrákosoké. Nem sok okunk van optimizmusra. A népes­ség egyre betegebb, ma már szinte nincs is olyan ember, aki egészségesnek mondhatná magát. Az egészség ugyanis fizikai, lelki, szo­ciális jólét. Es ki mondhatja magáénak mindezt egyszerre? Kit betegségek gyötörnek, kinek munkahelyi problémája van, ki a munkanélkü­liségtől retteg, ki túlhajszolt vállalkozó, kinek a filléres gondoktól ritkul egyre a haja, kit a gye­reke jövője aggaszt... egyre betegebb a társa­dalom épp most, amikor az egészségügy iszo­nyú bajban van, a kórházi ágyakat drasztikusan csökkenteni szándékoznak. (Igaz, itt nem a „sokkterápia” érvényesül, mert a változtatáso­kat évek alatt akarják bevezetni.) Mégis érez­hető, hogy a koncepcióval, tervekkel baj van. Pontosabban, a megoldások útján • számtalan ember fog „elvérezni”. És még jó, ha csak átvitt értelemben. A mezőtúri kórház krónikus, „elfekvő” kór­házzá alakításával például a Szolnok és Szentes közötti körülbelül 80 kilométeren belül nincs kórház. Hogy ez mennyire korszerű egészség- ügyi ellátás, azt vitatni lehet. De még ebbe is belenyugodna az ember, hogyha nem tudná közben, hogy a mentőszolgálattal is problémák vannak, nem mindig futja annyi benzinre, amennyi kellene, és különben is az a hír járja, hogy a mentőszállításért is fizetni kell majd a betegnek. Növelni kell a krónikus ágyak számát, csök­kenteni az aktív ágyak számát - ez az egész­ségügy átalakításának egyik alaptétele. Vagyis: sokkal több olyan ágyra van szükség, ahol el­fekvő betegek vannak, és kevesebb olyanra, ahol aktív gyógyítás folyik. De hogy mi lesz va­lójában az átalakított kórházakkal, az megint csak nyitott kérdés. Olyan, amelyikre nincs megnyugtató válasz. Amikor dr. Kökény Mi­hály, népjóléti államtitkár Szolnokon járt, a saj­tóbeszélgetésen fölvetettem, mi lesz a króni­kussá átalakított kórházak eszközeinek, műsze­reinek és szakembe­reinek a sorsa? A vá­lasz az volt, hogy ezek át lesznek cso­portosítva. A kérdés csak az, hogy: hová? Azok a kórházak, amelyeket most ki akarnak vonni az ak­tív egészségügyi in­tézmények közül, azért képviseltek egy bizonyos szak­mai színvonalat. Alapítványokat hoztak létre, kilincseltek, kol­dultak azért, hogy valamelyest korszerű eszkö­zökkel, ultrahanggal stb. fölszereljék az intéz­ményt, ha már a költségvetésből nem bírták a sokmilliós gépeket megvenni. Mi lesz, ha ezekre már nem lesz szükség? Eladják egy má­sik kórháznak? És mi lesz a véleményük mind­erről azoknak, akik adakoztak, akik saját zse­bükbe nyúltak, hogy a városuk kórházába új gépet vehessenek? Mert ők azt a kórházat a magukénak érezték? Mit mondanak majd ne­kik? Hogy pardon, tévedés volt? Hogy lehet rá­venni ezeket az embereket még egyszer arra, hogy az egészségügynek adakozzanak? És mi lesz azokkal a szakemberekkel, akiket kórházi gyógyításra képeztek ki, nem is akármi­lyen fokon? De konkrétan nézve: mi lesz mond­juk egy jó kezű mezőtúri sebésszel, ha a kórhá­zat átalakítják krónikus ellátást szolgáló intéz­ménnyé? Hová megy ez a szakember? Állást vállal a városban maradt egynapos sebészeten? Ezzel fölvállalja saját szakmai leépülését? Mert egy egynapos sebészeten azért nem a legkomo­lyabb műtéteket fogják elvégezni...Netán meg­próbál máshol elhelyezkedni? De hol? Amikor a többi kórházban is leépítés van, és esetleg ott is válnak majd fölöslegessé sebészek? Akkor hát? Elvész ez a szakmai tudás, amit eddig szerzett, parlagon hever majd? Vagy mi lesz az ápolónőkkel, akiket szakellátásra kiképeztek már, és most majd krónikus ágyak mellett dol­goznak? Az a sok továbbképzés, tanfolyam, tu­dás mind kárba vész? Akármelyik végéről is közelíti az ember, akár a beteg, akár az egészségügyi dolgozó szemszögéből nézem, ez az átalakítás komoly veszteségekkel jár majd. Amelyek csak tetézik az eddig is meglévő bajokat. Német és magyar zeneiskolások hangversenye A hangok nem ismernek határokat Tartózkodó képviselők a közgyűlésben - csalódott pedagógusok a Barossban Tánc az igazgatói szék körül Rendszerváltós óvodás korú demokráciánk a maga öt évével meg­ért már egyet s mást. Az óvodás kitétel persze csak korára, nem pedig ezzel együtt járó állapotára utal. Legalábbis így szeretnénk hinni. Zsenge testén azonban itt-ott már találni lehet varasodó vagy még friss sebzéseket. S hogy ez miért jutott eszembe? Tör­tént, hogy a napokban feldúlt lelkiállapotú tanáremberek keresték fel szerkesztőségünket, „Lássuk, mennyit ér a sajtó nyilvános­sága!” felkiáltással. Mondandójukban a demokrácia megcsúfo­lása, a politikai manipuláció gyakran előforduló kifejezés volt... Csütörtökön este nagy sikerű koncertet adtak a Reutlingeni Zeneiskola és a Szolnoki Bar­tók Béla Zeneiskola növendé­kei a Szolnoki Galériában. A hangverseny egyike volt azon koncerteknek, melyeket ugyan­ezen időpontban Magyarország mintegy száz városában rendez­tek meg a IV. európai ifjúsági zenei fesztivál nyitóeseménye­ként. A megjelenteket Nagy Kata­lin, a Bartók Béla Zeneiskola igazgatónője köszöntötte, majd Várhegyi Attila, Szolnok me­gyei jogú város polgármestere megnyitotta a hangversenyt. Élsőként a szolnoki zeneis­kolások mutatták be műsorukat Báli József karmester vezényle­tével, a koncert közönsége nagy tapssal jutalmazta a szép pro­dukciót. Ezután a vendégek kö­vetkeztek: gitár-kvartettjük, blockflőte-együttesük (vezé­nyelt Susanne Eissler) és a Kurt Müll vezette népzenei együttes egyaránt megérdemelt sikert aratott. Az est fénypontjaként a két baráti zeneiskola növendékei­ből alakult szimfonikus zenekar előadta azt a kompozíciót, mely majd Budapesten is elhangzik és remélhetően a szolnokihoz hasonló sikert arat a fesztivál során. A „So ein Klangspektakel” zeneszerzője és egyben a bemu­tató karmestere a Reutlingeni Zeneiskola igazgatója: Hans- jörg Hummel elmondotta, hogy művében rendkívül fontos sze­repet szánt a térnek, ezért tartja kitűnő „terepnek” annak el­hangzásához a Galériát. A zene minden irányból áramlik, mivel a különböző hangzáscsoportok jól elhelyezhetők, sőt mobili­zálhatók az épületben. A fafúvókból, rezekből, vo­nósokból, szintetizátorból, zongorából és ütőhangszerek­ből álló zenekar mellett blockf­lőte-együttes, gitár- és harmo­nikacsoportok kapnak szerepet a huszonegy tételből álló mű során. A darabban az emberi hang is szerepet kap, a koncert közönsége együtt énekelhet a szólistával, amennyiben ehhez kedvet érez. Hansjörg Hummel örömmel állapította meg, hogy a szolnoki zeneiskolások tanáraik segítsé­gével éppoly alaposan megta­nulták a darabot, akár a reutlin- geniek, így születhetett meg a nagy sikert aratott interpretáció. Az európai zenei fesztivál különleges lehetőség a fiatal zenészek együtt muzsikálására. A budapesti találkozás minden bizonnyal feledhetetlen él­ményt nyújt majd minden résztvevő számára. Szathmáry Judit Bővülő Audi-gyár Újabb 250 millió márkás beru­házással bővíti győri motorgyá­rát a német Audi AG. A bőví­tésnek köszönhetően a gyár termelési kapacitása 1996-tól napi 200 motor lesz, szemben a jelenlegi 750-nel, a dolgozói létszám pedig 238-ról 680-ra emelkedik. Az Audi AG tavaly októberben nyitotta meg 100 százalékos tulajdonú győri le­ányvállalatát, amely 300 millió márkás beruházással készült el. Az Audi Hungária Motor Kft. az idén már 100 ezer motort kí­ván szállítani innen. Az Audi az ezredfordulóig összesen 730 millió márkát ruház be Ma­gyarországon. Az Audi gépkocsik magyar- országi forgalmazója, a Porsche Hungária Kft. az idén már 300 új autót értékesített. (MTI) Röviden a tények: Szolnok leg­nagyobb középfokú oktatási in­tézményében, a Baross Gábor Szakközép- és Szakképző Isko­lában az igazgató nyugdíjba vo­nulásával megüresedett a vezetői szék. Annak rendje és módja szerint az önkormányzat ki is írta a pályázatot e posztra, s ket­ten - Oravecz Ferenc, illetve Bozsó Péter - úgy gondolták, beszállnak a versenybe. Ahogy kell és ahogy a jogszabály elő­írja, a pályázók „átestek” az is­kola szakmai, társadalmi szerve­zeteinek véleményezési proce­dúráján. Tételesen: a meghallga­tások és a pályázat írásbeli ta­nulmányozása után az iskola­szék, a szakszervezet, a dolgo­zók és a tanári kar többsége Oraveczre adta voksát, míg a di­áktanács és a szülők (akik egyébként nem jelentek meg a határozathozatalhoz szükséges létszámban) az ellenjelöltjére. Az önkormányzat oktatási bi­zottsága szintén támogatta Ora­vecz Ferenc pályázatát. A mel­lette állók már úgy érezték: semmi akadálya nem lehet a fia­talember kinevezésének. Ám ekkor robbant a bomba: május 25-i ülésén a képviselő-testület mégsem szavazta meg Oravec- zet az igazgatói posztra. A kine­vezés tulajdonképpen 12 tartóz­kodó képviselőn „akadt fenn”. Közöttük voltak olyariok is, akik előzőleg már támogatták a pá­lyázó kinevezését. így hiába volt 10 az igen szavazatok száma a négy nem szavazattal szemben, minősített többség hiányában a pályázati kiírást eredménytelen­nek ítélték. A csalódott pedagó­gusok most a demokrácia meg­csúfolásáról, esetleges politikai döntésről beszélnek ... Aki mer, az nyer?- E döntés alapján a Baross iskola kinevezett vezető nélkül maradt - kezd mondandójába Oravecz Ferenc, aki nem is lep­lezi csalódottságát. - Nem tudni, hogy ki fogja előkészíteni a kö­vetkező tanévet, illetve a közép­iskolákat is érintő átalakításokat. Egy alapvetően demokratikus keretek között átvitt döntést vár­tunk többen. Lejátszatták velünk azokat a demokratikus játéksza­bályokat, amelyeket illik betar­tani. Ezeket a résztvevők tisztes­ségesen meg is csinálták, és egy ilyen „véletlennek” tűnő tartóz­kodással az egészet lesöpörték az asztalról. Nem kapott egyik pályázó sem minősített többsé­get, úgyhogy nyilván a megbízás fog érvénybe lépni. Végül is le­söpörték azokat a szakmai, testü­leti véleményeket is, amelyek valamelyik pályázat mellett, de letették a voksot. A tantestület most úgy érzi, elvesztette bele­szólási lehetőségét az iskolai ve­zető kinevezésébe, és egy olyan ember kerülhet így a vezetői székbe, aki valószínűleg nem fogja a testület többségének bi­zalmát élvezi. Az igazgatójelölt szerint felet­tébb gyanús, hogy két középis­kolának nincsen kinevezett igazgatója jelenleg: nekik és a Környezetgazdálkodási és Építő­ipari Műszaki Szakközépiskolá­nak, azaz általánosan ismert ne­vén a vízügyinek. (Itt az egy év­vel ezelőtt megbízással kineve­zett igazgatónak hosszabbították meg újabb egy évre a megbízá­sát.) Nos, ha valaki összekap­csolja azzal a korábbi elképze­léssel, hogy a vízügyi problémá­ját úgy lehetne nagyszerűen megoldani, ha ezt a két iskolát összevonnák, és közösen vala­milyen új profiltisztítást hajta­nának végre, akkor már talán tisztul a kép. Összevonás után...- Mondjuk ki végre nyíltan: sokan úgy érzik, hogy az alpol­gármester úr, Kovács Libór, a vízügyi volt igazgatója az elő­remenekülését készíti elő ezzel - veszi át a szót Heves János tanár, a közalkalmazotti tanács tagja. Gyengülő alpolgármesteri pozí­ciói és az, hogy nehezen jön ki a polgármesterrel azt eredmé­nyezheti, hogy idő előtt elhagyja posztját, s majd - a megbízott igazgató asszisztálása mellett végrehajtott egyesítés után - be­üljön az igazgatói székbe. És itt lép az egészbe a politika! Lehet, hogy a vízügyinek ez jó - ne­künk semmiképpen sem az! Va­lahol benne van a köztudatban, hogy a vízügyi meg nem szűn­het. A Baross a város legna­gyobb középiskolája, és ide ők beférnek elvileg. Mi a teendő te­hát? El kell venni azokból a sza­kokból, amit jelenleg csinálunk, és máris van hely számukra! Szó ami szó, a tanári kar nagy része a legmesszebbmenőkig felháborodott a közgyűlés tar­tózkodásán. Ez a tartózkodás szerintük minden emberben azt a képzetet keltheti, hogy egyéni, politikai érdekek játszanak sze­repet a szakmai, pedagógiai ér­dekek helyett. Arról is szóltak a protestáló pedagógusok, hogy bizonyos törvényességi problémák is fel­merülhettek a szavazás során. Szerintük ez esetben addig kellet volna szavazni, amíg nem dön­tenek az igenek vagy nemek, vagy pedig szavazni az elnapo­lásról. Egyik sem történt meg.- Törvénysértésről szó sincs! - szögezi le határozottan Várhe­gyi Attila polgármester. - Ez esetben a szavazáskor ahhoz, hogy életbe lépjen a kinevezés, a megválasztott képviselők több mint felének „igen” voksa szük­séges. Mivel a pályázók megbí­zására vonatkozó javaslat nem kapott 15 igen szavazatot, azaz minősített többséget, így megál­lapítható volt, hogy a közgyűlés nem támogatta a pályázókat, nem értett egyet igazgatói meg­bízásukkal. A törvény kimondja azt is, hogy ez esetben vezetői megbízás adható az intézmény megfelelő feltételekkel rendel­kező közalkalmazottjának. En­nek alapján kerül a júniusi köz­gyűlésen napirendre a vezetői feladatok ellátásával való meg­bízás. A szakmai és képviseleti szervek és az oktatási bizottság véleményezi a pályázatot, és a képviselők egyéni mérlegelés és felelősség alapján döntenek ar­ról, hogy ezt a végső szavazás­kor elfogadják-e. „Szó nincs politikai manipulációról!” Kovács Libór alpolgármestert bizony kemény vádakkal illet­ték. Természetesen megkértük, hogy válaszoljon ezekre a felve­tésekre.- Nagyon meglep a pletyka, és én ez ellen nem akarok véde­kezni - kezdte válaszát az alpol­gármester. - Úgy érzem, hogy a sajtó a személyemhez kötődő pletykában sok esetben élen jár és azonnal próbál reagálni, s mi­kor valami nem úgy történik, mint ahogy a pletyka szólt, arról meg nem ír. Ázért is meglep az egész, mert a mostani választott funkciómat is megkérdőjelezi, és korábbi intézményvezetői maga­tartásomban is tesz fel kérdőjele­ket. Engem a város polgárai és a közgyűlés választottak meg, s nem áll szándékomban lemon­dani. Különben is úgy tudom, még elég sok idő van hátra az újabb választásokig. Ha valaki olyan vádakat tud emelni, ame­lyek etikailag kifogásolhatóvá teszik további működésemet, ak­kor én félreállnék. Semmi sem késztet, kényszerít arra, korom­nál fogva sem, hogy nekem még valahol igazgatói állást kelljen keresnem vagy úgymond kibu­liznom. Várhegyi úrral pedig na­gyon korrekt és tisztességes a munkakapcsolatunk. Kovács Libór kifejtette, hogy a többlépcsős oktatási koncepció a középfokú oktatást-is érinti. Ez azt jelenti, hogy jövő ősztől a kö­zépfokú iskolákban is várható az átszervezés. Itt arra is gondolni kell, hogy a város szakképzési szerkezetében egy-egy szakma milyen arányban szerepelt eddig, és ez hogy változhat meg. Ami azt jelenti, hogy bizonyos szak­mákban lényeges szűkítésre kell gondolni - és nem felszámo­lásra! -, s a hiányzó szakmák el­indítására szükség lesz. A Szolnoki Vízügyi Szakkö­zépiskola hozta a legnagyobb ál­dozatot azzal, hogy 1979-ben az akkori épületét hasznosításra át­adta egy főiskolának - folytatta az alpolgármester. - Ezt az áldo­zatot mindenféle ígérvény elle­nére az elhelyezésében sohasem honorálták, sohasem pótolták. Ennek az intézménynek az elhe­lyezése egészen biztos, hogy az októberi átszervezésnél is szere­pelni fog, de az is biztos, hogy ez az iskola senkit nem akar elfog­lalni, senkit nem akar megölni, senkit nem akar kiszorítani.- Semmiféle politikai manipu­lációról nem volt szó! Azt is tu­domásul kell venni, hogy ha va­laki pályázni mer, az még egyál­talán nem biztos, hogy nyer. Kétféle szavazat Káplár József, az oktatási bi­zottság társelnöke, általános is­kolai igazgató is azon képvise­lők közé tartozik, akik az okta­tási bizottsági pozitív álláspont­jukat megváltoztatva a végső szavazásnál a tartózkodás mel­lett döntöttek. Vajon miért?- El kell mondanom, hogy nagyon furcsának tartom, hogy a zárt ülésekről konkrét szavazati adatok is közismertté váltak. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ki vagy kik vitték ki ezeket az adatokat, hiszen ez törvény- sértő. A választóimnak én annak idején azt ígértem, hogy képvise­lői tevékenységemet a nyilvá­nosság kontrolljának alávetem, és így nyilvánvalóan az ezt kép­viselő újságírónak is válaszolok.- Rátérve a kérdés lényegére: a véleményem nem változott meg alapvetően. Praktikus okok miatt tért el a két szavazatom. Ugyanis a két ülés között olyan információkhoz jutottam, ame­lyek arról győztek meg, hogy a középfokú iskolákat is hamaro­san érintő döntések előtt célsze­rűbb megoldás lenne most egy évre szóló megbízást adni az is­kola valamely pedagógusának, és a középfokú iskolák tevé­kenységi rendszerének felül­vizsgálata után lehetne igazán dönteni arról, hogy az öt évre szóló igazgatói kinevezést ki kapja meg. A közgyűlésen az én tartózkodást jelentő szavazatom valójában azt tükrözi, hogy a vé­leményem a pályázatokról és a pályázóról nem változott meg, nem ellene voksoltam, hanem a tartózkodásommal azt a döntést segítettem létrejönni, amely ezt a célszerű meggondolást segíti elő. Hogy ez mennyire „hozza helyre” a pályázatok időszaká­ban létrejött, konfliktusoktól sem mentes iskolai hangulatot, az attól is függ, hogy ki kapja a megbízást. Úgy gondolom, hely­telen lenne, ha az a helyzet foly­tatódna, ami gyakorlatilag az is­kolából pályázó két személy és az őket támogatók jóvoltából ki­alakult. Ez nem jó, mielőbb meg kellene szüntetni, és remélem, hogy a helyzet mihamarabb kon­szolidálható lesz. Ezért volt a kétféle szavazatom. *** A következő közgyűlésen talán már kiderül, hogy végül is ki ül­het az igazgatói székbe. Akár­hogy is történik, egy biztos: nem irigylem az illetőt, akárki lesz is az, hiszen egy csalódott tantestü­lettel találja szembe magát. A huzavona, a belső küzdelem a ta­nári karon belül és a külső harc az önkormányzattal bőven szol­gáltat majd valószínűleg (érv)muníciót mindegyik tábor­nak. Egyébként, már csak a tisz­tesség kedvéért, ha a nagy neki­buzdulás hevében elfelejtettük volna: boldog pedagógusnapot kívánunk tisztelettel minden, ön­magát pedagógusnak valló érin­tettnek! Baranyi György Tegnap vol a Gárdonyi Üzletház műszaki át­adása. Szolnokon, a buszpályaudvar szomszédságában épült fel az ötszintes, közel ezer négyzetméteres tetszetős épület, a Generalbau-Coop Kft. kivitelezésében. A belső be­fejező munkákat a tulajdonosok végzik, ezért több üzlet már ki is nyitott. fotó: mészáros

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom