Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-24 / 146. szám
Helyünk a Nap alatt Talán e fennkölt cím után nem is illenék Fridivel folytatnom, mármint Friderikusz Sándorral. Nem mintha méltatlan volna róla írni, mert ugyan a tévénézők tábora kétfelé szakad vele kapcsolatban. Vannak, akik kedvelik, és vannak, akik kifejezetten nem, egy dolgot azonban semmiképpen nem lehet elvitatni tőle, a tehetségét. Tehetsége megmutatkozott abban a műsorában is, ahol egy AIDS-es kisfiú és édesanyja kálváriáját tárta a nagy- közönség elé. A történések folyamatát az elbeszélések alapján követhettük nyomon, s bennem akkor ötlött fel ez a mondat: „Helyünk a Nap alatt”. Aki látta a műsort, tudja, hogy a kisfiút és édes- .nyiát lakóhelyi környezete Kiközösítette. Az anyukát munkahelye, egy szociális c >thon finoman, segítő szándéknak feltüntetve eltanácsolta, a gyermeket nem vették föl óvodába, még arra sem kaptak lehetőséget, hogy néhány órát hasonló korú társai körében töltsön a kis beteg. A szomszédok nem barátkoztam velük, a játszótér kiürült, ha megjelentek. A riporteri kérdésekre adott válaszokból kitűnt, az érintettek mindnyájan érezték, valahogyan nem jól van ez így. Mindenki próbált úgy beszélni, hogy a maga negatív szerepét a dolgok alakulásában némiképp csökkenthesse. Az óvónők elmondták, valóban nem engedték be az óvodába a gyermeket, de az össz- szülői értekezleten született ez a döntés, a szociális otthon vezetője mentegetőzött, ő csak jót akart, amikor „kijárta”, hogy az édesanya otthon n.áradhasson kisfiával. Egyébként sem tudott volna jobb megoldást találni. Féltek a kórtól a gondozottak, és féltek a dolgozók is. Felvetődik a kérdés: ki tehát a hibás? Ki a hibás azért, hogy egy ártatlan kisfiút, aki betegségéről nem tehet és édesanyját, aki mindent megtesz gyermekéért, kiutasít az emberi közösség? Hogyan lehet az ehhez hasonló tragédiákat elkerülni? Talán az egészségügyi szervek többet tehetnének megfelelő felvilágosító munkával. Talán, ha a lakosság tájékozottabb lenne az AIDS-vírus terjedéséről, a fertőzés veszélyforrásairól, kevésbé volna elutasító. Egyrészről félelem szülte bezárkózásról van itt szó, egyfajta önvédelemről. Senki nem szeretné, ha gyermeke hasonló sorsra jutna. Másrészről viszont egy másságot nem tűrő, a különössel szembeni ellenséges felfogásról. Hogyan lehet az egyének látásmódját, tudatát úgy átformálni, hogy elfogadják: nem csak nekik van helyük a Nap alatt. Azoknak is, akik valamiben eltérnek az átlagtól: tolókocsin közlekednek, avagy látásuk nem megfelelő, idegrendszeri problémáik vannak. Megszülettek, élnek, és jogaik vannak. Jogaik az emberséges léthez, az élet teljességéhez és embertársaik elfogadásához. A ma 44 éves Jane Saymour eredetileg balerinának készült, de térdízületi problémái miatt 16 éves korában a színpadot felcserélte a filmvászonnal. Először főleg televíziós sorozatokban játszott, a magyar közönség is láthatta az „Onedin család” és a „Strauss dinasztia” című sorozatokban. A sztár tervei között szerepel a világhíres opera-énekesnő, Maria Callas alakjának megformálása a görög hajómágnás, Aristide Onassis életéről készült sorozatban. FEB/ÜAMMA Jogi j0j° Végrendelkezés Erzsi néni és Pista bácsi már sok-sok éve éltek együtt. Közel 50 éve voltak házasok. Igaz, maguk sem voltak mai gyerekek, túl voltak már mindketten a 70. életévükön. Mindketten elég betegesek voltak, és ez bizony, túl a testi fájdalmakon, az ágyhoz kötöttségből eredő kiszolgáltatottságon azért is gondot jelentett számukra, mert nem volt hozzátartozójuk, aki gondozta volna őket. Gyermekük nem született, rokonaik közül csak Erzsi néni egyik testvérének a gyerekei éltek, de a fiatalok egyáltalán nem törődtek az idős házaspárral. Az öregek egyetlen vigasza Kati volt, aki ápolónőként dolgozott a helyi kórházban, és a szomszédjukban lakott. Kislányát egyedül nevelte, egy alsó épületben kialakított szoba-konyhát bérelt, és gyakran panaszkodott, milyen nehezen él meg gyermekével egy fizetésből. Segítőkész, kedves, jóravaló teremtés volt, tőle megkapták azt a gondoskodást, szeretetek amit rokonságuktól várhattak volna. A fiatalasz- szony gyakran látogatta, ha rászorultak, szakszerű ápolásban részesítette őket. A két öreg már úgy megszerette, mintha saját lányuk lett volna. El is határozták, hogy házukat, ingóságukat és készpénzüket rá hagyják. Nem voltak ugyan gazdagok, de otthonukat az évek során szépen kicsinosították, a nagy kertben pedig minden megtermett. Mindezt Katinak szánták. Egy napon meghívták otthonukba két ismerősüket, saját kezűleg, egy lapon leírták végakaratukat, amelyben úgy határoztak, hogy teljes vagyonukat Katira hagyják. Majd a szöveget dátummal látták el, és a közös végrendeletet mindegyikük aláírta. Végezetül a két tanúval is aláíratták az okmányt. *** Mi a véleménye, kedves olvasó? Érvényes-e az így elkészült végrendelet? Új öltözéket kap a Hollywood felirat Hihetetlen1 rténet „Örökkön örökké” Hollywood az álmok városa, különösen azoké, akik filmkarrierre vágynak. Számtalan szépreményű ifjú és dekoratív hölgy találkozóhelye a város. Sokuk szívét dobogtatta már meg Los Angeles egyik leghíresebb jelképe, a Lee-magasla- ton elhelyezett „Hollywood” felirat. A „híresség” most kozmetikai műtéten esik át. Az időjárás, a kor és a rongálok nyomot hagytak a világ egyik legtöbbet fényképezett feliratán, ezért megkezdődött a helyreállítás. 1923-ban, amikor a felírató* megalkották, „Hollywoodit nd” volt olvasható rajta, s egy nagy építkezést hirdetett. 1942- ben a hollywoodi kereskedelmi kamara átvette a feliratot, és levette róla a „land” szócskát - 'írta a dpa német hírügynökség. 1978-ban teljesen kicserélték a betűket, most azonban újabb fiatalításra kerül sor. Hatalmas feladat a festőcsoportnak: csaknem 1000 liter festéket használnak fel a munkához. A fémből készült betűk 13,5 méter magasak, így a festők biztonsági öv nélkül nem dolgozhatnak rajtuk. A festéket egy tartálykocsiból pumpálják, amely 30 méterre a felirat felett áll egy utcán. A festők már a „W” betűnél tartanak. Hollywoodnak ezt a jelképét 1973-ban műemlékké nyilvánították; betűnként azonban 27 ezer 700 dollárért megvásárolhatók voltak a felirat részei. így például Andy Williams énekes a „W” betű büszke tulajdonosa, és a Warner Brothers filmtársaság az egyik „O” betűt vette meg. Tréfás kedvű személyek függönyökkel gyakran eltakarták az egyes betűket, amivel megváltoztatták a felirat értelmét. így például egyszer a Vatikán „tiszteletére” Holywood- nak (Szent erdőnek) lehetett olvasni a feliratot. A múlt év óta az ilyen csíny elkövetése lehetetlen: egy 100 ezer dollárért felszerelt rendszer vészjeleket ad le, ha illetéktelen személy közelíti meg. Ferenczy Europress „Örökké” - ez a szó szép. Szép, de elavult. A relativitáselmélet megtanította a világgal, hogy minden viszonylagos. Murphy óta az is egyértelmű, hogy „ami elromolhat, az el is romlik”. Hol van tehát értelme ennek a szónak? És mégis... Nemrégiben mégis úgy éreztem, hogy nem kell elfeledni, mert igenis van helye a hétköznapokban is. Kézen fogva mentek előttem. Egy férfi és egy nő. Nem voltak már fiatalok, hajukban több volt az ősz szál, mint a sötét. Lassan lépkedtek, furcsa módon a férfi kafolta a nőt. Csöndesen beszélgettek. Érteni nem lehetett a szavakat, de a hangok zenéje, a hangsúlyok, a pillanatnyi csöndek valami megfoghatatlan idillt, meghittséget sugároztak. Befordultak a sarkon, és én szinte bántam, hogy el kell válnom tőlük, de kiderült, egy házba igyekszünk. Köszöntünk, én csöngetni akartam az ismerősömnek, akihez jöttem, de a hölgy azt mondta, ők itt laknak, majd beengednek. Ahogy szót váltottunk, döbbenten láttam a férfin a fekete szemüveget, mozdulatai bizonytalanságán, hogy teljesen vak. Mégis ő vette elő zsebéből a kapukulcsot, kitapogatta a zárat... Kellemetlenül éreztem magam. Türelmetlenül odaléptem, hogy segítsek. Magamban haragudtam a hölgyre, hogy elnézi társa bajlódását, de ő látva szándékomat, rám szólt: - Hagyja csak! Mi már nagyon régen élünk együtt. A kulcsokat mindig a párom kezeli. Nem szorul gyámolításra. És amikor kinyílt a kapu, puhán, melegen megsimogatta a férje fejét. Elismerés, szeretet, rajongás volt a mozdulatban. Bennem pedig felötlött a szó: „örökké”. Mert olyan tisztán, világosan éreztem, hogy ők összetartoztak és összetartoznak örökkön örökké. Gond a pisai ferde toronnyal Újabb problémák merültek fel a pisai ferde torony szilárdítási munkálatai során. Az emlékművet a felborulástól tartósan megvédeni hivatott acéllehorgonyzás előkészületei során a szakemberek cementalapokra bukkantak, amelyek vastartókkal kapcsolódnak a toronyhoz. Michele Jamiolkowski, a helyreállítási munkálatok vezetője rendkívül bonyolultnak mondta ezeknek a cementblokkoknak az eltávolítását. A szóban forgó cementblokkok a XVIII. századból valók, illetve részben az 1928-ban elvégzett helyreállítási munkálatokból maradtak vissza. Annak érdekében, hogy megkíméljék a tornyot a veszélyes ráz- kódtatásoktól, csak kis darabokban lehetne azokat eltávolítani. Ez viszont a munkálatok további elhúzódásához vezetne. Az 1173-ban épült pisai ferde tornyot bedőlés veszélye miatt több mint öt évvel ezelőtt lezárták a turisták elől. Az ezt követő munkálatok során sikerült - egyebek mellett ólomsúlyokkal - megállítani a már 4,5 métert elért dőlést. Sőt, sikerült valamelyest függőleges irányba elmozdítani a tornyot, és ezzel az 1979-es állapotot visszaállítani. Szerelmes szamár ámokfutása Jókora pánikot okozott, és megsebesített egy rendőrt Alexandria belvárosában egy szerelmes szamár. Amikor istállója előtt elhaladt egy szamárhölgy, a szerelmes Rómeó fékezhetetlen vágyakozásában kitört az istállóból, és üldözőbe vette szerelme tárgyát a város utcáin át. Hasztalan próbálták a járókelők hevenyészett úttorlaszokkal megállítani, s a rendőr, aki meg akarta fékezni az állatot, alapos rúgást kapott a gyomrába. Végül is csak egy kisebb kommandónak - 12 rendőrnek - sikerült elfognia a szerelmes szamarat. Ők aztán visszavitték istállójába, ahol legfeljebb csak vágyakozhat a szamárhölgy után. Szárnyalnának a japán apák Nem is olyan földhözragadtak a japánok, mint amilyeneknek a külvilág - közmondásos munkaszeretetükből és kötelességtudatukból ítélve - néha látja őket. Ez azonban csak viszonylag ritkán derül ki róluk, például apák napján, amelynek alkalmából egy nagy ruhagyártó vállalat országos felmérést készített arról, hogy milyen alakban szeretnének újjászületni a japán apák, ha megadatna nekik ez a lehetőség. A vágyképek erőteljes szóródást mutatnak, de a legtöbben madárként szeretnének újjászületni. A korlátlan szabadság mellett azért a hatalomvágy mozzanata itt is megjelenik, mert a szárnyalni vágyó apák - ha már választani lehet - az égboltot ve- télytárs nélkül uraló ragadozómadarak, sasok és sólymok lennének. A válaszolók második legnépesebb csoportját azok alkotják, akik maradéktalanul megőrizték realitásérzéküket. Ők ugyanis nőként szeretnének újjászületni. Felfedezték a hosszú élet génjét Amerikai kutatók felfedezték a hosszú élet génjét - a kukacoknál. A coloradói egyetem kutató- csoportja szerint ez az első „kézzelfogható” bizonyítéka, hogy a hosszú élet nem csupán valamiféle fikció, hanem fiziológiai alapja van. Az általuk A-1 -nek nevezett gén reményeik szerint segítséget nyújt abban, hogy hasonlót találjanak az embereknél is. Céljuk az emberi élet meghosszabbítása - átlagosan negyven évvel. / Állami kölcsön esküvőre Az Egyesült Arab Emírségek az idei év első felében több mint 110 millió dirham (30 millió dollár) kölcsönt folyósított abból a célból, hogy helyi illetőségű nőkkel való házasságkötésre ösztönözze a férfi állampolgárokat. Az úgynevezett Házassági Alap 2411 férfinak juttatott kölcsönt a fenti címen. Az alapot Zájid bin-Szul- tan an-Nahajan sejk, az emírségek elnöke hozta létre, hogy ebből fedezzék az országban szokásos fényűző lakodalmak csillagászati költségeit. A lakodalmakra gyakran drága szállodákban kerül sor, hatalmas vendégsereg jelenlétében. Békehíd kiszuperált páncélosokból „Páncélosok a békéért” elnevezéssel gigantikus méretű alkotást tervez felállítani a német-lengyel határon Scott Thoe amerikai-norvég művész. Mintegy 40 ezer kiselejtezett páncélosból egy kilométer hosszú békehidat akar „fűzni”. Tervéhez már a nemzetközi hozzájárulást is elnyerte: így támogatja az ötletet Mihail Gorbacsov, Lech Walesa lengyel államfő, és halála előtt Willy Brandt, egykori német kancellár is áldását adta rá. Az orosz kultuszminisztérium helyesli az ötletet, és a német hatóságok is pozitívan reagáltak rá. Szakértők szerint a műalkotás összeállítása csak feleannyiba kerül majd, mint a páncélosok megsemmisítése került volna. Az utóbbi költségei az 1,5 milliárd dollárt is elérnék.
