Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-24 / 146. szám

Helyünk a Nap alatt Talán e fennkölt cím után nem is illenék Fridivel foly­tatnom, mármint Friderikusz Sándorral. Nem mintha mél­tatlan volna róla írni, mert ugyan a tévénézők tábora két­felé szakad vele kapcsolatban. Vannak, akik kedvelik, és vannak, akik kifejezetten nem, egy dolgot azonban semmiképpen nem lehet elvi­tatni tőle, a tehetségét. Tehetsége megmutatkozott abban a műsorában is, ahol egy AIDS-es kisfiú és édes­anyja kálváriáját tárta a nagy- közönség elé. A történések fo­lyamatát az elbeszélések alap­ján követhettük nyomon, s bennem akkor ötlött fel ez a mondat: „Helyünk a Nap alatt”. Aki látta a műsort, tudja, hogy a kisfiút és édes- .nyiát lakóhelyi környezete Kiközösítette. Az anyukát munkahelye, egy szociális c >thon finoman, segítő szán­déknak feltüntetve eltaná­csolta, a gyermeket nem vet­ték föl óvodába, még arra sem kaptak lehetőséget, hogy né­hány órát hasonló korú társai körében töltsön a kis beteg. A szomszédok nem barátkoztam velük, a játszótér kiürült, ha megjelentek. A riporteri kérdésekre adott válaszokból kitűnt, az érintet­tek mindnyájan érezték, vala­hogyan nem jól van ez így. Mindenki próbált úgy be­szélni, hogy a maga negatív szerepét a dolgok alakulásá­ban némiképp csökkenthesse. Az óvónők elmondták, való­ban nem engedték be az óvo­dába a gyermeket, de az össz- szülői értekezleten született ez a döntés, a szociális otthon vezetője mentegetőzött, ő csak jót akart, amikor „ki­járta”, hogy az édesanya ott­hon n.áradhasson kisfiával. Egyébként sem tudott volna jobb megoldást találni. Féltek a kórtól a gondozottak, és fél­tek a dolgozók is. Felvetődik a kérdés: ki te­hát a hibás? Ki a hibás azért, hogy egy ártatlan kisfiút, aki betegségéről nem tehet és édesanyját, aki mindent meg­tesz gyermekéért, kiutasít az emberi közösség? Hogyan le­het az ehhez hasonló tragédi­ákat elkerülni? Talán az egészségügyi szervek többet tehetnének megfelelő felvilá­gosító munkával. Talán, ha a lakosság tájékozottabb lenne az AIDS-vírus terjedéséről, a fertőzés veszélyforrásairól, kevésbé volna elutasító. Egy­részről félelem szülte bezár­kózásról van itt szó, egyfajta önvédelemről. Senki nem sze­retné, ha gyermeke hasonló sorsra jutna. Másrészről vi­szont egy másságot nem tűrő, a különössel szembeni ellen­séges felfogásról. Hogyan lehet az egyének látásmódját, tudatát úgy át­formálni, hogy elfogadják: nem csak nekik van helyük a Nap alatt. Azoknak is, akik valamiben eltérnek az átlag­tól: tolókocsin közlekednek, avagy látásuk nem megfelelő, idegrendszeri problémáik vannak. Megszülettek, élnek, és jogaik vannak. Jogaik az emberséges léthez, az élet tel­jességéhez és embertársaik el­fogadásához. A ma 44 éves Jane Saymour eredetileg balerinának készült, de térdízületi problémái miatt 16 éves korában a színpadot felcserélte a filmvászonnal. Először főleg televíziós soro­zatokban játszott, a magyar közönség is láthatta az „Onedin család” és a „Strauss dinasztia” című sorozatokban. A sztár tervei között szerepel a világhíres opera-énekesnő, Maria Callas alakjának megformálása a görög hajómágnás, Aristide Onassis életéről készült sorozat­ban. FEB/ÜAMMA Jogi j0j° Végrendelkezés Erzsi néni és Pista bácsi már sok-sok éve éltek együtt. Közel 50 éve voltak házasok. Igaz, maguk sem voltak mai gyerekek, túl voltak már mindketten a 70. életévükön. Mindketten elég betegesek voltak, és ez bizony, túl a testi fájdalmakon, az ágyhoz kötöttségből eredő kiszolgál­tatottságon azért is gondot je­lentett számukra, mert nem volt hozzátartozójuk, aki gondozta volna őket. Gyer­mekük nem született, roko­naik közül csak Erzsi néni egyik testvérének a gyerekei éltek, de a fiatalok egyáltalán nem törődtek az idős házas­párral. Az öregek egyetlen vi­gasza Kati volt, aki ápolónő­ként dolgozott a helyi kór­házban, és a szomszédjukban lakott. Kislányát egyedül ne­velte, egy alsó épületben ki­alakított szoba-konyhát bé­relt, és gyakran panaszko­dott, milyen nehezen él meg gyermekével egy fizetésből. Segítőkész, kedves, jóravaló teremtés volt, tőle megkap­ták azt a gondoskodást, sze­retetek amit rokonságuktól várhattak volna. A fiatalasz- szony gyakran látogatta, ha rászorultak, szakszerű ápo­lásban részesítette őket. A két öreg már úgy megsze­rette, mintha saját lányuk lett volna. El is határozták, hogy házukat, ingóságukat és készpénzüket rá hagyják. Nem voltak ugyan gazdagok, de otthonukat az évek során szépen kicsinosították, a nagy kertben pedig minden megtermett. Mindezt Kati­nak szánták. Egy napon meghívták ott­honukba két ismerősüket, sa­ját kezűleg, egy lapon leírták végakaratukat, amelyben úgy határoztak, hogy teljes vagyonukat Katira hagyják. Majd a szöveget dátummal látták el, és a közös végren­deletet mindegyikük aláírta. Végezetül a két tanúval is aláíratták az okmányt. *** Mi a véleménye, kedves ol­vasó? Érvényes-e az így el­készült végrendelet? Új öltözéket kap a Hollywood felirat Hihetetlen1 rténet „Örökkön örökké” Hollywood az álmok városa, különösen azoké, akik filmkar­rierre vágynak. Számtalan szépreményű ifjú és dekoratív hölgy találkozóhelye a város. Sokuk szívét dobogtatta már meg Los Angeles egyik leghí­resebb jelképe, a Lee-magasla- ton elhelyezett „Hollywood” felirat. A „híresség” most koz­metikai műtéten esik át. Az idő­járás, a kor és a rongálok nyo­mot hagytak a világ egyik leg­többet fényképezett feliratán, ezért megkezdődött a helyreál­lítás. 1923-ban, amikor a felíra­tó* megalkották, „Hollywood­it nd” volt olvasható rajta, s egy nagy építkezést hirdetett. 1942- ben a hollywoodi kereskedelmi kamara átvette a feliratot, és le­vette róla a „land” szócskát - 'írta a dpa német hírügynökség. 1978-ban teljesen kicserélték a betűket, most azonban újabb fiatalításra kerül sor. Hatalmas feladat a festőcsoportnak: csaknem 1000 liter festéket használnak fel a munkához. A fémből készült betűk 13,5 méter magasak, így a festők biztonsági öv nélkül nem dol­gozhatnak rajtuk. A festéket egy tartálykocsiból pumpálják, amely 30 méterre a felirat felett áll egy utcán. A festők már a „W” betűnél tartanak. Hollywoodnak ezt a jelképét 1973-ban műemlékké nyilvání­tották; betűnként azonban 27 ezer 700 dollárért megvásárol­hatók voltak a felirat részei. így például Andy Williams énekes a „W” betű büszke tulajdonosa, és a Warner Brothers filmtársa­ság az egyik „O” betűt vette meg. Tréfás kedvű személyek függönyökkel gyakran eltakar­ták az egyes betűket, amivel megváltoztatták a felirat értel­mét. így például egyszer a Va­tikán „tiszteletére” Holywood- nak (Szent erdőnek) lehetett ol­vasni a feliratot. A múlt év óta az ilyen csíny elkövetése lehetetlen: egy 100 ezer dollárért felszerelt rend­szer vészjeleket ad le, ha ille­téktelen személy közelíti meg. Ferenczy Europress „Örökké” - ez a szó szép. Szép, de elavult. A relativitáselmélet megtanította a világgal, hogy minden viszonylagos. Murphy óta az is egyértelmű, hogy „ami elromolhat, az el is romlik”. Hol van tehát értelme ennek a szó­nak? És mégis... Nemrégiben mégis úgy érez­tem, hogy nem kell elfeledni, mert igenis van helye a hétköznapokban is. Kézen fogva mentek előttem. Egy férfi és egy nő. Nem voltak már fiatalok, hajukban több volt az ősz szál, mint a sötét. Lassan lép­kedtek, furcsa módon a férfi kafolta a nőt. Csöndesen beszélgettek. Érteni nem lehetett a szavakat, de a hangok zenéje, a hangsúlyok, a pillanatnyi csöndek valami megfoghatatlan idillt, meghittséget sugároztak. Befordultak a sarkon, és én szinte bántam, hogy el kell válnom tőlük, de kiderült, egy házba igyekszünk. Köszöntünk, én csöngetni akartam az ismerősömnek, akihez jöttem, de a hölgy azt mondta, ők itt laknak, majd been­gednek. Ahogy szót váltottunk, döbbenten lát­tam a férfin a fekete szemüveget, mozdulatai bizonytalanságán, hogy teljesen vak. Mégis ő vette elő zsebéből a kapukulcsot, kitapogatta a zárat... Kellemetlenül éreztem magam. Türelmetle­nül odaléptem, hogy segítsek. Magamban ha­ragudtam a hölgyre, hogy elnézi társa bajlódá­sát, de ő látva szándékomat, rám szólt: - Hagyja csak! Mi már nagyon régen élünk együtt. A kulcsokat mindig a párom kezeli. Nem szorul gyámolításra. És amikor kinyílt a kapu, puhán, melegen megsimogatta a férje fejét. Elismerés, szeretet, rajongás volt a mozdulatban. Bennem pedig felötlött a szó: „örökké”. Mert olyan tisztán, világosan éreztem, hogy ők összetartoztak és összetartoznak örökkön örökké. Gond a pisai ferde toronnyal Újabb problémák merültek fel a pisai ferde torony szilárdítási munkálatai során. Az em­lékművet a felborulástól tartósan megvédeni hivatott acéllehorgonyzás előkészületei során a szakemberek cementalapokra bukkantak, amelyek vastartókkal kapcsolódnak a torony­hoz. Michele Jamiolkowski, a helyreállítási munkálatok vezetője rendkívül bonyolultnak mondta ezeknek a cementblokkoknak az eltá­volítását. A szóban forgó cementblokkok a XVIII. századból valók, illetve részben az 1928-ban elvégzett helyreállítási munkála­tokból maradtak vissza. Annak érdekében, hogy megkíméljék a tornyot a veszélyes ráz- kódtatásoktól, csak kis darabokban lehetne azokat eltávolítani. Ez viszont a munkálatok további elhúzódásához vezetne. Az 1173-ban épült pisai ferde tornyot bedőlés veszélye mi­att több mint öt évvel ezelőtt lezárták a turis­ták elől. Az ezt követő munkálatok során si­került - egyebek mellett ólomsúlyokkal - megállítani a már 4,5 métert elért dőlést. Sőt, sikerült valamelyest függőleges irányba el­mozdítani a tornyot, és ezzel az 1979-es álla­potot visszaállítani. Szerelmes szamár ámokfutása Jókora pánikot okozott, és megsebesített egy rendőrt Alexandria belvárosában egy szerelmes szamár. Amikor istállója előtt elhaladt egy sza­márhölgy, a szerelmes Rómeó fékezhetetlen vá­gyakozásában kitört az istállóból, és üldözőbe vette szerelme tárgyát a város utcáin át. Hasztalan próbálták a járókelők hevenyészett úttorlaszokkal megállítani, s a rendőr, aki meg akarta fékezni az állatot, alapos rúgást kapott a gyomrába. Végül is csak egy kisebb kommandónak - 12 rendőrnek - sikerült elfognia a szerelmes szamarat. Ők aztán visszavitték istállójába, ahol legfeljebb csak vá­gyakozhat a szamárhölgy után. Szárnyalnának a japán apák Nem is olyan földhözragadtak a japánok, mint amilyeneknek a külvilág - közmondásos mun­kaszeretetükből és kötelességtudatukból ítélve - néha látja őket. Ez azonban csak viszonylag rit­kán derül ki róluk, például apák napján, amely­nek alkalmából egy nagy ruhagyártó vállalat or­szágos felmérést készített arról, hogy milyen alakban szeretnének újjászületni a japán apák, ha megadatna nekik ez a lehetőség. A vágyké­pek erőteljes szóródást mutatnak, de a legtöbben madárként szeretnének újjászületni. A korlátlan szabadság mellett azért a hatalomvágy mozza­nata itt is megjelenik, mert a szárnyalni vágyó apák - ha már választani lehet - az égboltot ve- télytárs nélkül uraló ragadozómadarak, sasok és sólymok lennének. A válaszolók második leg­népesebb csoportját azok alkotják, akik mara­déktalanul megőrizték realitásérzéküket. Ők ugyanis nőként szeretnének újjászületni. Felfedezték a hosszú élet génjét Amerikai kutatók felfedezték a hosszú élet gén­jét - a kukacoknál. A coloradói egyetem kutató- csoportja szerint ez az első „kézzelfogható” bi­zonyítéka, hogy a hosszú élet nem csupán vala­miféle fikció, hanem fiziológiai alapja van. Az általuk A-1 -nek nevezett gén reményeik szerint segítséget nyújt abban, hogy hasonlót találjanak az embereknél is. Céljuk az emberi élet meg­hosszabbítása - átlagosan negyven évvel. / Állami kölcsön esküvőre Az Egyesült Arab Emírségek az idei év első fe­lében több mint 110 millió dirham (30 millió dollár) kölcsönt folyósított abból a célból, hogy helyi illetőségű nőkkel való házasságkötésre ösztönözze a férfi állampolgárokat. Az úgyne­vezett Házassági Alap 2411 férfinak juttatott kölcsönt a fenti címen. Az alapot Zájid bin-Szul- tan an-Nahajan sejk, az emírségek elnöke hozta létre, hogy ebből fedezzék az országban szoká­sos fényűző lakodalmak csillagászati költségeit. A lakodalmakra gyakran drága szállodákban ke­rül sor, hatalmas vendégsereg jelenlétében. Békehíd kiszuperált páncélosokból „Páncélosok a békéért” elnevezéssel gigantikus méretű alkotást tervez felállítani a német-lengyel határon Scott Thoe amerikai-norvég művész. Mintegy 40 ezer kiselejtezett páncélosból egy ki­lométer hosszú békehidat akar „fűzni”. Tervéhez már a nemzetközi hozzájárulást is elnyerte: így támogatja az ötletet Mihail Gorbacsov, Lech Wa­lesa lengyel államfő, és halála előtt Willy Brandt, egykori német kancellár is áldását adta rá. Az orosz kultuszminisztérium helyesli az ötletet, és a német hatóságok is pozitívan reagáltak rá. Szakér­tők szerint a műalkotás összeállítása csak fele­annyiba kerül majd, mint a páncélosok megsem­misítése került volna. Az utóbbi költségei az 1,5 milliárd dollárt is elérnék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom