Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-24 / 146. szám

1995. június 24., szombat Megyei Körkép 7. oldal Megyénk képviseletében Június 19-től 21-ig Vácott ren­dezték meg a TIT kis matema­tikus baráti körei Kalmár László versenyének országos döntőjét. Megyénket - eredmé­nyei alapján - Terjéki László Dénes, a szolnoki Körösi Csorna Sándor Általános Iskola ötödikes tanulója képviselte. A diákok több napon keresztül mérték össze matematikatudá­sukat - emellett persze kikap­csolódásra is jutott idő, így töb­bek között Vác nevezetességei­vel is megismerkedtek. A végig szoros versenyen megyénk tanulója, Terjéki László Dénes az értékes 9. he­lyezést érte el. Szénaforgatás a gátoldalon. Gergely Antal ka­szálja a Körös-gát egy szakaszát Pusztabánrévénél. Munká­ját nagyban megkönnyíti a képünkön is látható fűkasza, melyhez többféle adapter is csatlakoztatható. Ottjártunk- kor a szénaforgató munkaeszközt használta, fotó: mészáros _____________________________Életsorsok (i.)_____________________________ „ Szabad szerettem volna lenni mindig” (B. I. 21 éves, munka nélküli szakmunkás) Műfajilag szociográfiai riportnak is nevezhető írások rendre egy-egy életsorsot mutatnak be. A cikkben szereplő sze­mélyiek) azonosításához szükséges adatok azért hiányoznak, mert a felvillantott élettörténetek sokkal több hasonlóságot, mint különbséget rejtenek magukban. Másokkal ugyanígy megismétlődhetnek. Az olykor elkerülhetetlen stilizálás vélhe­tően nem változtat a lényegen. ,.B... meg, mire vagy kíváncsi? Arra, hogy élek? Például. De hát látod rajtam. Szakadt va­gyok, remeg a kezem, s ha iga­zán figyelmes lennél, meghív­nál egy vodkára. Csak azért mondom, mert a társalgásunkat megkönnyítené. Ne gondold, hogy sokat iszom: ha néha elő­fordul is, inkább csak a helyzet hozza. Ha valamelyik have­romnak van pénze, négyen-öten egy este tizenkétezer forintot is eliszunk. Majdnem annyit, mint anyámnak a munkanélküli-se­gélye. De ez ritkaságszámba megy. Szerencsére, mert kü­lönben mindig totál lennék. Gondolj bele, mihez kezdhetek szakmunkásként? Még ponto­sabban esztergályosként. Gya­korlatom nincs (alig három hó­napot dolgoztam a szakmában), s amúgy is mindig utáltam a piszkos munkát. De akkor miért jelentkeztél szakmunkáskép­zőbe? Úgysem hiszed el, ha azt mondom, a szüleim kívánsá­gára. Apám géplakatos. Mond­juk, kitoltak velem, azóta vi­szont én állandóan keserítem az életüket. Nem annyira tudato­san, mint gondolnád, hanem csak azzal, hogy más vagyok, mint ők. Ha apám iszik egy ru­mot meg egy sört, azt hiszi, et­től lázba jön. Megváltozik kö­rülötte a világ. Csakhogy én lá­tom, hogy ez a lehető legna­gyobb hazugság. Elviselhetővé akarja tenni azokat a pillanato­kat, amikor anyámmal és velem találkozik. Amúgy anyám biz­tosan szeretheti apámat, mert mindig várja. És sokszor mondja neki: csak ki ne rúgja­nak a munkahelyedről. De ha tényleg szereti, miért fél attól, hogy minden pillanatban együtt lehetnének? Mert esetleg a kényszerű szabadságát védi. Nem értem, hogy mit akarsz ezzel mondani. Csak azt tudom, hogy nincs olyan nap, amikor ne veszekednének. Elviselhe­tetlenül ordítoznak egymással; hol az egyikük, hol a másikuk kezdi. Még örülök is annak, hogy én vagyok a célpont. Ha engem szidnak, érzem, hogy nem egymást szidják. Mégis­csak egymáshoz tartoznak, már több mint két évtizede. És amíg veszekednek, legalább van némi közük egymáshoz. Ne­kem ez nagyon fontos. Végül is te tartod őket össze. Senkinek sem mertem még ezt beismerni. Nem mintha félnék beszélni róla, csak éppen nem érdekel senkit, Egyszerűen nem is jöhet szóba. Ha ismernéd a haverjai­mat, azonnal észrevennéd, mi egymásnak is hazudunk. Kezdve attól, hogy ki kit és hányszor dugott meg, vagy ép­pen az apja lerobbant Zsiguli­jával hogyan szívatta meg a rendőröket. Jókat röhögünk rajta, s egy idő után azt sem vesszük észre, hogy a téma ugyanaz. És a zene, a videó? Kit érdekel? Vannak persze együttesek, amelyek után suha­nunk, de ez nem jellemző. Pénzbe kerül a koncertekre való utazás is, és igazából már balhézni sem érdemes. Ezzel nem lehet magunkra hívni a fi­gyelmet. Habár én nem is sze­rettem soha csak úgy balhézni. Benne voltam ugyan sok min­denben (igazából a csillogó au­tókat szerettem festékes spray- vel befújni), de nagy örömet nem jelentett. Nyilván mert fél­tél a következményektől. Utol­jára akkor féltem, amikor meg­halt a nagymamám. A Szecskán lakott velünk. Este tízkor halt meg, de csak hajnalban vitték el. Sírni szerettem volna, de nem tudtam. Mert végül szeret­tem őt; nem ártottunk egymás­nak. Csak az idegesített, hogy állandóan arról beszélt: mikor hal már meg. Próbáltam ol­vasni, s elővettem a könyve­met, amelynek szövegét kívül­ről tudom. Hiába betűztem, nem értettem semmit. Melyik könyvet? A 22-es csapdáját. Ha jól emlékszem rá, több száz ol­dalas könyvről van szó. Ponto­san 557 oldalról. Ha akarod, el­lenőrizd vissza, mennyire idé­zek belőle pontosan. „A part elhagyott volt. Minden hang halk volt: az áramlás kövér kor- tyogása, a magas fű és cserje sóhajtozó zizegése, és a buta, áttetsző hullámok apatikus mormolása. A hullámok mindig alacsonyak voltak, a víz tiszta és hideg. Yossarin kinn hagyta dolgait a homokon, belegázolt a térdig érő hullámokba, amíg csak el nem merült teljesen.” Nem tudom most ellenőrizni, viszont arra is gondolhatok, hogy csupán ezt a néhány mon­datot tanultad meg. Akkor te nem értesz semmit. Nékem a könyv minden sorát meg kellett tanulnom. Szakmunkás va­gyok, de mégsem olyan, mint a többiek. Mást tudok, mint ők, amivel persze sohasem éltem vissza. Néhány mondat után ugyanis nem értik, miről beszé­lek. Volt már olyan is, amikor egy az egyben Yossarin vála­szait idéztem minden helyzet­ben. Meg is szívták. És ennek örülsz? Igazából ilyen esetek­ben érzem jól magam. Másba vagy másokba hiába kapasz­kodnék. De nem is nagyon aka­rok. Tudom, hogy mennyit érek és mire vihetem még. És látom azt is, hogy a szüleim mit értek el. Valószínűleg szerencsém is van abban, hogy eddig eljuthat­tam. Nem érzed néha úgy, hogy áltatod magad? B... meg, iga­zad van. Hiába tudom kívülről a 22-es csapdáját, nap mint nap hasonló helyzetbe kerülök. El­múltam húszéves, s tényleg fo­galmam sincs arról, hogy negy­venéves koromban mi lesz ve­lem. Foglalkozni kellene ezzel is. Csak azt nem érzem, hogy miért. Kinek tennék jót azzal, ha megváltoznék, s esetleg olyan lennék, mint az apám.” Kerékgyártó T. István A fekete Lagúna Velencét, a lagúnák városát egykoron a hun király elől menekülő népek alapították. Később Szolnok is a Lagúnák városává lett, ám ebben már nem kizárólag Attila érintett. Imre is. Az első olvasásra talán zagy- vaságnak tűnik, pedig egy­szerű, ezt a Lagúnát nem ten­ger, hanem a Renault gyár al­kotta. (Várhegyi) Attila és (Iváncsik) Imre, a város és a megye első emberei pedig használják. Mindkét hivatal­hoz került egy-egy a formás kocsiból, szolgálati célra. A kétezer köbcentis gépek egyenként csaknem négymil­lió forint értékűek. A város úgy jutott hozzá a masinához, hogy a Szolkom Rt. tavaly képződött nyereségéből egy­szerűen félretettek rá. Rövid­del ezután a megyeháza ellátó szervezete is szükségesnek ta­lálta, hogy az elnöki járművet újabbra cserélje. Az eset nem csak a Bokros-csomagot emésztgető köznépnek szúrt szemet. A politikusok véle­ménye is megoszlik a vásár­lással kapcsolatban. Erdei Pé­ter, az SZDSZ megyeházi frakcióvezetője interpellációt intézett Iváncsik Imréhez. A kérdések között szerepelt az is, hogy időszerű volt-e ilyen nagy értékű autót vásárolni most, amikor a megyének megszűnőfélben van a műve­lődési szolgálata, s egyetlen kulturális folyóirata, a Jász­kunság is végveszélybe került. A gépkocsi-vásárlási üzlete­ket közvetítő ügynök csak le­gyint. Ugyan, miért téma ez most, hiszen senki sem mocs- kolódott be. Szerencsétlen or­szág, ahol egy középkategóriás autó ekkora galibát okoz.- Ennek a Lagúnának egyet­len hibája van, hogy szép - mondja a közvetítő és az em­bereknek hamar feltűnik. Lehet benne valami! Iváncsik Imrének is megtetszett a jármű. Nem is csoda, hiszen saját ma­gának mindössze egy Skoda 120-as gépkocsija van. Amikor megkerestem csar- noknyi irodájában, éppen a po- wer PC-t csatlakoztatta az író­asztalán lévő „nagy” géphez. Azzal kezdi, amivel nem szokta: „Nem értem, miért téma ez?”- Egyáltalán: meg van az va­lahol írva, hogy az új admi­nisztrációnak új autó kell? Az elődje, Boros Lajos mivel járt?- Peugeot-val. Az megvan most is, csak én nem ültem rá. Új gépkocsivezetővel kezdtem el dolgozni. A régi nyugdíjba megy, s én ezt az állást egyéb­ként is bizalmi állásnak tekin­tem. Autóból telefonálok, au­tóban tárgyalok, gondolom, érthető az álláspontom. A ve­zetőtársak tanácsolták, hogy legalább azt a gesztust tegyük meg, hogy a legjobb állapotú autót meghagyjuk a megyehá­zán belüli tömegfuvarozásra. Ekkor beültem egy ócskább Peugeot-ba, ami pedig több­ször hagyott cserben. Valódi életveszélyes helyzetbe is ke­rültünk, megbízhatatlansága miatt. A futott kilométerek száma meghaladta a kétszáz­ezret. Ilyenkor a szakemberek szerint meg kell szabadulni a kocsitól.- Hány autója van a megye­házának?- Összesen négy Peugeot. 1991-ben vettek kettőt, 1992- ben és ’93-ban egyet-egyet. Az első két autó jutott túl a kétszázezren. Most következik a fődarabok cseréje, növekszik a fogyasztás, csökken az érték. El kell adni ezeket az autókat. Ezenkívül két Lada és két mikrobusz fut még. A megyeháza ellátó szerve­zetének vezetője már január­ban jelezte az elnöknek a régi autók problémáit. A vezetők végül úgy döntöttek, árajánla­tot kérnek egy-két gépkocsi­forgalmazótól.- Mivel készpénzes beszer­zésre sem pénzünk, sem lehe­tőségünk nincs, a lízingelés mellett döntöttünk. így 1997 májusáig 5,5 millió forintot Kell kifizetni Ez' 1Í5 százalé­kos lízingszorzót jelent az évi 30 százalékos infláció mellett. Igen kedvező körülmények között vásároltunk tehát. Összesen hat céget keresett meg a megyeháza. Végül egy szolnoki forgalmazó mellett döntöttek. Amelyik át is adta egy hétre a kocsit kipróbá­lásra. A többi ajánlat melles­leg sokkal kedvezőtlenebb volt, mint a Renault-é. Egy ha­sonló járgány máshol akár a hatmilliót is elérheti. A megye első embere a me­gye pénzéből vásárolta jármű­vét, mellyel szinte naponta jár a parlamenti ülésekre. Emel­lett költségtérítés illeti meg innen is, onnan is. A megye­házáról például 60 ezer forint havonta.- Az korábban is gyakorlat volt - mondja Iváncsik Imre -, hogy az elnök személyi hasz­nálatra kapta az autót. Tehát minden ügyét ezzel intézi. Én azt hittem, hogy sokkal többet fogok majd autózni mint az elődöm, de kiderült: ha az első négy hónapban megtett kilo­métert egy évre vetítem ki, ak­kor hatvanháromezer kilomé­ter jön össze az idén. Tavaly az elnöki autó 67 ezret futott. Tehát a parlamenti elfoglalt­ság nem jelent több benzint. A megyeházán rövidesen csök­kentik majd a gépkocsik szá­mát. A szakemberek szerint a Lagúna több éven keresztül megbízható, olcsó szállítóesz­köze lesz az elnöknek. Az új Renault ugyanis nyolc liter benzinnél nem fogyaszt többet száz kilométerenként - elődje „megette” a tízet -, a megkez­dett előzéseket gyorsan be le­het vele fejezni, végsebessége messze a megengedett határ fölött van, s bár nem olyan ké­nyelmes, mint más megyei el­nökök Volvója vagy Saabja, azért a maga módján jó kis autó ez. S minden viszonyla­gos. Iváncsik Imre szerint: „Mindkét önkormányzat veze­tői jól döntöttek, hogy a saját kategóriájában a legolcsóbb autót vásárolták.” Sokan vannak, akik szá­molgatván a munkanélküli-já­radékot, vagy Trabantjukkal a sáros falusi utcájukban zöty- kölődve éppen arra gondol­nak: semmi sem változott mostanában. Ők a demagógok. Ráadásul igazuk sincs, mert a változás kézzelfogható. Peu­geot volt, Renault lett. A. Szabó Imre A lelket is fel kell rázni „Taccsra vágott” néppel nem lehet gazdasági növekedést elérni - véli a szakember. Ha fellendülést akarunk, akkor előbb az emberek „állagát” kell erősíteni, mert nemcsak a gazdaság szétzilálódott, hanem az emberi kapcsolatok és maga az ember is belülről. A fiskális politika mellett az is fontos, hogyan működik belső világunk, kapcsolatrendszerünk. A „felrázás eszköze” lehet a mentálhigiénés szolgáltatás erő­sítése. A szó a lelki egészséggel való törődést jelenti, ugyanis nem csak a testi egészség a fon­tos, hanem bizony ez is. Sőt, az ember problémáival kötelező foglalkozni! A hét éve alakult szolnoki Contact Mentálhigiénés Konzul­tációs Szolgálatnál már 1992- ben felvetődött a kérdés, meg kellene kérdezni, mit gondolnak az emberek a mentálhigiénés el­látásról. Az egyesület különböző segítő programokat működtet, melyek során azt látták, hogy a problémával már csak a beteg­ség stádiumában lehet szembe­sülni. Meg kellene tehát előzni a bajt. Csakhogy ennek nem volt nálunk hagyománya. Bár az em­berek a mentálhigiénét elfogad­ják, az intézményekkel szemben még mindig bizalmatlanok. Ezt a problémát szeretnék megvizsgálni a contactosok, amihez pénzt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) pályázatán nyertek. Kuta­tási programot alakítottak, ami­nek része egy kérdőív. Harminc kérdező Szolnokon 600 polgár­nak tesz fel kérdéseket a jövő hét közepétől. Ezt megelőzte már egy próbavizsgálat, melyben 50 embert kérdeztek meg. Nagyon kedvező fogadtatásra találtak - mondta Varga Tamás egyesü­leti elnök. Az adatokat ősszel dolgozzák fel. Az eredményt a OEP is minden bizonnyal felhasználja majd. A kutatási terület ősszel az ellátó rendszerre terjed ki. A vizsgálat egyedülálló, és lehet, kiterjesztik majd országos méretűvé. T. A. Terepgyakorlat Tószegen Kora esti életkép: lépcsőn kucorgó, krumplihámozó lányok, fiúk. Színes pólók, hálózsákok, növényi maradványok, jegy­zetek, növényhatározók. Igazi nomád életmód. A tószegi általános iskola torna­terme az alkalmi szálláshelye a szolnoki Varga Katalin Gimnázium azon tanulói­nak és néhány helybéli diáknak, akik a Ti­sza Klub folyóvédő és -figyelő programjá­nak keretében háromnapos terepgyakorla­ton vesznek részt a község határában. Egy nehéz nap nehéz éjszakája előtt állnak, ugyanis el kell készíteni a paprikás krumplit, ha vacsorázni szeretnének. Juhászné dr. Szlovák Marianna, a tábor szervezője épp ro­zséért ment. Bartha Lászlóné és Paffériné Tassy Olga szaktanárok növény határozást vezetnek egy csoportnak. Van, aki a kiadós gyalogtúra után megsemmisülve végignyúlt a matracon, mások a kosárpalánkot ostromol­ják. Egyvalamiben azonban nagyon hasonlí­tanak egymásra: nagyon jól érzik magukat. Minimum napi nyolc óra hosszát tesz ki a hivatalos program, melynek témája a Tisza és a mellette levő kis „tavak” élővilágának ösz- szehasonlítása. Ezalatt meteorológiai méré­seket végeznek a Környezetvédelmi Hivatal támogatásával, összehasonlító vízvizsgálato­kat a helyszínen és laboratóriumi körülmé­nyek között, növénytársulásokat figyelnek meg, különböző élőhelyeket hasonlítanak össze. Megismerkednek a sziki puszta élővi­lágával és környezeti tényezőivel. Neves szakemberek előadását hallgatják kint a tere­pen, és még az ebédjüket is a szabad ég alatt fogyasztják el. Még egy érdekessége van ennek az - im­már harmadik - terepgyakorlatnak. A részt­vevők mindössze háromszáz^) forintot fizet­tek érte. Mindannyian tudják, ez csak egy jelképes összeg. Meg azt is, hogy kiktől kap­tak segítséget. A Tisza Klub ötvenezer forin­tot ajánlott fel, mely része annak, amit a Bé­keszolgálattól nyertek egy sikeres pályázat révén, egy itt tartózkodó amerikai hölgy se­gítségével. A gimnáziumi alapítványtól tíz­ezer forintot kaptak. A tószegi önkormányzat is támogatja őket. A tornatermet pedig ked­vezményesen kapták meg az iskolától. Neves szakemberek s szinte mindenki segített, akiknek közhírelték tervüket - mondja hálá­san Juhászné dr. Szlovák Marianna. A tanárnő szerint ez a három nap nagy­szerű alkalom arra, hogy a tananyagot kiegé­szítsék, ráadásul semmiféle iskolai mellékíze nincs. Ugyanakkor jó alap az országos ta­nulmányi versenyek előkészítéséhez. Hogyan látják mindezt a diákok G. Szabó Zsuzsanna tábori krónikás összefoglalásában: fantasztikusan jó, mindenki élvezi, még akkor is, ha errefelé különösen vérszomjas szúnyo­gok élnek, ha kilométereket kell gyalogolni, ha be kell érni hideg fürdő- és langyos ivóvízzel. Mégsem panaszkodik senki, hisz mindannyian tudták, mi vár rájuk. Önként vállalták. Többen már nem először. Ők, akik eljegyezték magu­kat valamilyen szinten a biológiával és a föld­rajzzal. Ők, akikből talán a jövő kutatói, taná­rai, elszánt környezetvédők, vagy „csak” gyermekeiket a természet szeretetére, tisztele­tére szülők lesznek. járvás MEGJÖTT A NYÁK, A MATRÓZ GARDEN PARTY VÁR! Kerthelyiségünk kínált halételek, frissensültek, egytálételek, gyros, pizzák, hideg italok - üdítők. Nyitva tartás: h - k - sz - cs - v 16 - 24 óráig, p - sz 16 - 04 óráig. Szolnok, Tiszaparti sétány 7. Telefon: 56/342-744

Next

/
Oldalképek
Tartalom