Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-22 / 144. szám

1995. június 22., csütörtök A Szerkesztőség Postájából 5. oldal Küldjön egy képet! Csoportkép a Parasztszövetség vezetőiről Egy minden áldozatra kész, harcos kis csapatat örökített meg a fotó. Ez a tizenhat ember a saját zsebéből fizette a fő­városba utazás költségeit, vállalta 1946 szeptemberében az oly nagy riadalmat keltett országos parasztnap megszerve­zését. 360 ezer vidéki parasztember ment el, a Hősök terén há­romszázezer pesti és budai lakos kíséretében gyűltek össze. 1947-ben vállalták - az országos központ feldúlásával járó - üldöztetést is. Vállalták a felakasztott Donáth György, Nagy Ferenc, Kiss Sándor és mások üldöztetésével járó félelmet is. Mindaddig kitartottak, amíg Dobi István 1948. október 7- én, a Báthori utca 24. szám alatt be nem jelentette, hogy mindent zároltak és a mozgalmat felfüggesztették. Az álló sorban, jobbról az első a kép beküldője: Id. Kanta Gyula Berekfürdő Még mindig a partifecsketelepről Több alkalommal is foglal­koztunk a szandaszölösi par- tifecsketeleppel és rendezet­len környezetével. Cikkeink nyomán jó hírről számolt be természetkedvelő, az ügyet felkaroló olvasónk. Tisztelt Baranyi Úr! Sajnálom, hogy nem talál­koztunk, amikor Szandaszőlő- sön járt. Partifecsketelep sze­métteleppel (május 22.) c. cik­kének hatására május 29-én kezdték el a szemét összetolá- sát egy nagy teljesítményű földgéppel. Ennek egy részét elszállítot­ták, a többi továbbra is ott van sajnos az út mentén. Tíz fecske és körülbelül öt-hat gyurgyalag fészkelőürege ment tönkre: a munkálatok során egyes üregek betömődtek, illetve ráomlott a homokfal egy része. Három gyurgyalag itt maradt, a többi sajnos eltűnt. Köszönöm segít­ségét! Üdvözli: Matyók Istvánné * Öröm számomra, hogy tehettem valamit ezekért a kedves mada­rakért. A. gyurgyalag Mikor ott jártunk a telepnél, azt is örömmel állapítottam meg, hogy a közeli fán egy gyurgyalagpár üldögél. Ezek a csodálatos színű légi akrobaták — kedvenc madaraim egyike - védettek, eszmei értékük száz­ezer forint. Az Ön által leírtak a fészek­üregek pusztulásáról sajnos el­szomorítóak. Ez is azt mutatja: a jóakarat már meglenne, ám a kivitelezésen még akad csiszol- nivaló ... B. Gy. Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin Olvasóink leveleit szerkesztett formában, rövidítve közöljük, tisztelet­ben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánossá­got adunk, ha nekünk ugyanarról esetleg más a véleményünk. Beszéljünk nyíltan! Bizalomért létbiztonságot Mostanság nemigen esik meg, hogy csak úgy, már a reggeli napsugártól derűs hangulatom támadna. Megesküdnék rá, so­kan vagyunk így. Mitől is lenne napsugaras hangulatunk? Hiszen este a Nap-zártában a Bokros-cso­maggal rémisztgetnek, reggel a Nap-keltében szintén a cso­mag átkos tartalma a téma. Utolsó reményem a postaládá­ban lapuló napilap. Csak azt tudnám, honnan a bugyuta re­mény, hogy azt legalább nyu­godtan végigolvashatom Bok­ros-szindróma nélkül. Nem naivitás ez, kérem! - hanem egy egyszerű magyar embernek olyanfajta érzése, amit bizalomnak hívnak. An­nak fejében, hogy a választá­sok idején megelőlegezte a nép a Tisztelt Ház új „uram- parancsolóinak” a bizalmat. Ez a csomag már teljesen megüli a gyomrunkat. Ráadá­sul minden napra újabb és újabb „ajándék” pottyan ki be­lőle a még tűrőképes magyar­nak. Jó taktika. Talán így nem tudja megítélni az a buta kis­ember, hogy a tegnapi vagy a mai csomagdarab a kegyetle­nebb? így majdcsak elcsigá- zódik, és lassan beletörődik. Csak a remény marad már, hogy a hatalmas házban akad egyetlen EMBER, aki az örök vitatkozás helyett fogja a cso­magot, és tartalmával együtt a Dunába dobja. Amit viszont nem értek: hogy került a képbe Bokros úr? Ha saját akaratából jött el a bankból vagy őt találták al­kalmasnak a nép nyomorgatá- sára, miért kapott végkielégí­tést? Hát, így aztán lehet élni! Egyik nap kilépni milliós ál­lásból, megkapni a végkielégí­tést, másnap pedig belépni egy még nagyobb posztra. Időköz­ben megbüntették 20 ezer fo­rintra! Nevetséges! - még sze­rencse, hogy ki tudta fizetni. Ha egy szerény kisvállalkozó rosszul állít ki vagy esetleg nem állít ki nyugtát, ötven- százezer a büntetése, és koc­kán forog a munkája. Bokros úr nagylelkűen beje­lentette, hogy nem veszi fel ezt a potom összeget, hanem le­tétbe helyezi. Tessék mondani, hogyan kell ezt érteni? Míg el nem ül a felháborodás, letét­ben van (esetleg még kamato­zik is?) - aztán majd felveszi? Netán azért van letétben, hogy a legjobban rászorulóknak adományozza? Nem hiszem. (Azóta tudjuk már, hogy még június elején elhatározta, ala­pítványnak juttatja az össze­get, amely a magyar szárma­zású külföldi egyetemisták-fő- iskolai hallgatók itteni tanul­mányait támogatja.) Egy ré­gebbi tévéműsorban példát akart mutatni, és arról beszélt, hogy ő is támogatja nyugdíjas szüleit. Tessék mondani, mi­lyen lapos erszényből? - mint amilyen sok-sok magyar ember zsebében lapul? A nevetés fo­gott el, amikor néztem a mű­sort, de aztán sírás lett belőle. Eszembe jutott, hogy holnap jön a postás - aki nekem 10 év óta rokkantnyugdíjat hoz, pedig még negyvenéves sem vagyok. Tizenháromezer sincs, de 20-40 forint mindig ott lapul a zse­bemben borravalónak. Mert így illik, és tudom, hogy a postás fizetése is a mi borravalónkhoz van mérve. Ez a nyugdíj éppen hogy elég a vitaminokra, gyógyszerekre és kezelésekre. Rokkantnyugdíjból vagy éhen lehet pusztulni vagy gyógyszer híján megdögleni. (Elnézést a stílusért, de így igaz.) Hogy mégis miből élek? A férjem verítékkel megkeresett fizetéséből, ami kemény 30 ezer forint. Ebből élünk ketten, plusz egy munka nélküli és egy kiskorú gyerek. Hóm és Bokros urak most az ország ,,ATY- JAI”, mi most (nem csak rok­kantak) a biztonságot és jót vár­juk tőlük. S mivel én is szívemen vise­lem az ország sorsát, gondol­kodjanak el eme példabeszé­den: Régen, a háború után - meg a háború előtt is - a nagyon szegény családokban hat-hét, sőt több éhes kis száj várta haza a fáradt, kimerült apát. Ez az apa az izzadsággal megszerzett kenyérből először nekik adott, s csak ha maradt, akkor harapott ő. Ha nem maradt, szorított egyet a nadrágszíján. Próbálják meg ugyanezt Önök is, Uraim! Az országot nem mi juttattuk idáig, de mi szenvedjük meg! Ne taszítsák a nyomorba az embereket, Tisztelt Honatyák! Álljanak meg egy szuszra! Hi­szen tudják, Isten is megpihent a hetedik napon, pedig ő csakis jót cselekedett.- nimezs ­A viselkedésről Rendszeresen olvassuk lapju­kat. Különleges örömmel fo­gadtuk a Zsörtölődőben június 8-án megjelent írást, a Siratóé­neket. Szívesen olvasnánk máskor is hasonló témákról. Mi túl vagyunk a negyvenen, és sajnálkozva tapasztaljuk, hogy napjainkban a nők nem kapják meg azt a tiszteletet, figyelmes­séget, amit jogosan elvárnának a férfiaktól vagy a fiatalabb nemzedéktől. Úgy érezzük, mi nők, édesanyák, lányok bebi­zonyítottuk már, hogy nem csak otthon a háztartásban, ha­nem a munkahelyünkön is tisz­tességgel helytállunk. Nagy örömet szerzett szá­Táborba készülnek A szolnoki gyermekvárosban lakó gyermekek tíz kellemes napot töltenek a nyár derekán a Balaton partján, Ábrahámhe­gyen. Ellátásuk, a programok meg­szervezése igen nehéz feladat lenne az otthon számára, ha nem segítene jó néhány szol­noki cég. Hálásan köszönjük a Szolin­fot Kft.-nek, a Hozam Rt.- nek, a Mól Rt.-nek, a Lízing Invest Pénzügyi és Befektető Rt.-nek, a Cukorgyár Rt.-nek és a Top Trio Bt.-nek, hogy gyermekeink táborozásához anyagiakkal is hozzájárultak, tíz kellemes és boldog napot nyújtva ezzel az otthon kis la­kóinak. Gál Mária táborvezető munkra e cikk, mely éppen erre a társadalmi jelenségre hívja fel a figyelmet. Baráti körben, együtt szeretnénk kérni, hogy más alkalommal is foglalkoz­zanak hasonló jelenséggel, mert úgy látszik, szükség van arra, hogy gyakrabban szóljunk róla. Köszönjük, hogy az újságíró feldobta ezt az elgondolkod­tató, lassan már örökzöld témát, okulásképpen mindazoknak, akiknek erre szükségük van. (Kilenc aláírás, mindannyian hölgyek) * (A cikk írójához érkezett leve­lekre az alábbi jegyzetben a szerző üzenetét olvashatják.) A szíves vendéglátásért A Nyugdíjas Pedagógusklub nevében köszönjük a Szanda­szölösi Általános Iskola igaz­gatónőjének, Kállai Máriá­nak, az iskola dolgozóinak és a gyerekeknek, a Sodrás kisegyüttesnek a pedagó­gusnapi megemlékezést. Köszönjük a Marcipán cukrászdának, Kenyeres Istvánné és Módosné Ma­jor Irén vállalkozóknak, Szanyi Istvánnénak. az is­kolai konyha üzemeltetőjé­nek, hogy hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. A klub nevében: Csömör Ferencné és Ferenc Tiborné Válasz a nővérkéknek és a baráti körnek Hétköznapi örömeink Amiről szó van, az például a munka elismerése. Köszönettel és tisztelettel olvastam kedves soraikat, és valódi örömmel töltött el, hogy nézeteink, véleményünk ennyire hasonlóak. A napilapok - épp azáltal, hogy nap mint nap hatnak - való­ban komolyan befolyásolhatják a világról alkotott képünket. Önöknek teljesen igazuk van: elfelejtettünk nevetni, szégyen­kezni, elfelejtettünk önzetlenül szeretni. Ami a fétfiak szerepét illeti: akik lehetnek férjek, barátok és szeretők, nos, ez is átért­ékelődött. De így jártunk mi, nők is: a csatát megnyertük, a há­borút viszont elvesztettük. Az emancipációért, az egyenjogúsá­gért való harcban elvérzett mindaz, amitől nő a nő: a gyengéd­ség, a türelem, a tolerancia, de minek is soroljam, hiszen leve­lükből kitűnt, ezekről a dolgokról ugyanazt gondoljuk. A világ felgyorsult, felpörgött egész életünk. Nincs időnk megállni, s az újságolvasás perceit is csak információszerzésre használjuk. Hol, mi történt, ki, mikor robbant fel, kit, ki gyilkolt le - sajnos erről tudósítunk mindennap. Arról sem nagy élvezet írni, hogy megszületett a Bokros-csomag kisöccse. Annak sem örülök, hogy a nővérkék is sztrájkolni akarnak, de megértem. Önök azok, akik naponta találkoznak testileg-lelkileg lerobbant em­bertársainkkal, akiknek nem csak testi, de lelki vigaszt is kell nyújtaniuk. Akik naponta találkoznak a halállal, akik tudják: a múlandó földi létet valóban szeretetben kellene eltöltenünk. A szexuális élet rejtelmeiről nem tudok sorozatot írni, nem érzem magamat hivatottnak rá, bármennyire is kiegyensúlyo­zott házasságban élek. Azt gondolom, hogy ezeket a titkokat mindenkinek a családjából kell hoznia. Magam és a szerkesztőség minden munkatársa nevében kí­vánok Önöknek erőt, egészséget, s szeretném, ha így, levelezés útján is, de barátok maradnánk. Én az önöké, önök pedig la­punké. Szentendrei, alias Csabai Ágnes Akiért nem szólt a tiszafüredi katolikus templom harangja Elhunyt férjem temetését sze­rettük volna elintézni, ezért május 31-én elmentünk a ti­szafüredi katolikus plébániára. Érkezésünkkor egy hölgy az ajtónak támaszkodva várako­zott, benn a plébános egy má­sik vendéggel tárgyalt, egy harmadik az asztalnál ült, a negyedik hölgy a másik szo­bában várakozott. Köszönésemet a plébános biztosan nem hallotta, mert nem fogadta, tovább tárgyalt ügyfelével. Mi álltunk és vár­tunk. Amikor alkalom kínálko­zott rá, szerettem volna bemu­tatkozni és elmondani, mi já­ratban vagyunk (bár gyászru­hánk önmagáért beszélt), de ő szóba sem állt velünk, nem nyújtotta kezét, egy részvét- és vigasztaló szó nélkül ottha­gyott minket, s az asztalnál ülő hölgyhöz fordult: „Vegye fel az adatokat!” Első kérdése a hölgynek az volt, hogy befi­zettük-e az egyházadót (csak megjegyzem, hogy mi már az ideit is befizettük!). A plébá­nos közben kijött. Én soroltam az adatokat; elmondtam, hogy temetést szeretnénk június 3- ára, szombatra, délután 3 órára. A plébános közölte, hogy délelőtt 11 órára tudja a teme­tést vállalni. Én könyörögtem neki, hogy a két unoka csak délutánra ér­kezik haza - az egyik külföld­ről jön, a másik tényleges ka­tona, ezredorvos, és az ügye­leti szolgálatát reggel teszi le, a temetés ne legyen előbb. De kérésem hiábavaló volt, mert ránk csapta az ajtót, és ottha­gyott. Családom egyik tagja - aki hívő katolikus - megdöbbené­sében akkor azt mondta, min­denkinek el fogja mondani, hogy a tiszafüredi katolikus paphoz senki ne forduljon vi­gasztalásért. Úgy érezzük, emberi, ke­resztényi mivoltunkban, fáj­dalmunkban mélyen megalá­zott. Sírva távoztunk. Legjobban talán az fáj, hogy elhunyt férjemet a tisza­füredi katolikus templomban keresztelték meg, első áldozó is ott volt, ott bérmálkodott, és iskolás korában is évekig ő ministrált, amit élete során mindig szeretettel emlegetett. Évtizedeken át becsülettel tel­jesítette az adófizetési kötele­zettségét is. A sors iróniája, hogy a legutóbbi harangszen­teléskor ő volt az egyik, aki a harang felhúzásában segédke­zett. Bánatunkban Deme Károly egri evangélikus és Bartha Fe­renc tiszafüredi református nagytiszteletű urakhoz fordul­tunk, akik Isten szolgáihoz hí­ven, szerető és vigasztaló szó­val fájdalmunkban családunk mellé álltak. Deme Károly el­temette, Bartha Ferenc meg- húzatta a református templom harangját. (Név és cím a szerkesztőségben.) Május 24-én hirtelen rosszul lettem. Közérze­tem gyakran változik, sűrűn van szükségesem orvosi kezelésre. Azon az éjjelen is hasonló történt. Egyik családtagom 3 óra 10 perckor kénytelen volt mentőt hívni. Az aggodalomra minden oka megvolt, mert a beteg­ség tüneteit már jól ismerjük. A mentő perceken belül megérkezett. Hálásan köszönöm a mentő­kocsi orvosának és a segédorvosnak, hogy rög­tön elláttak, elsősegély­ben részesítettek, így az alkalmazott gyógysze­rektől állapotom azonnal javult. A tüdőkórházba szállítottak, ahol dr. Vallyon Éva főorvos asz- szony osztályára kerültem. A főorvos asszony, dr. Süveges Tibor szakorvos és az osztály nővé­rei gyógyulásom érdekében igen sokat tettek. Köszönöm nekik. Kollár László, Szolnok Köszönet az orvosoknak MEGRENDELŐLAP Jász-Hmlnw-Sziliiüli menti napilap Megrendelem az Új Néplapot, ..........példányban ................................................hó 1-jétől a következő címre: N év:............................................................................................ í m: Cím: 1 hónapra 437 Ft J 1 negyedévre 1295 Ft J 1 félévre 2560 Ft J 1 évre 5060 Ft J ............................................................utca ........................hsz. A z előfizetési díjat a fenti címen igazolvánnyal és számlával jelentkező kézbesítőnek a továbbiakban készpénzzel, J folyószámláról, J csekken fizetem.................................................. alá írás

Next

/
Oldalképek
Tartalom