Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-17 / 140. szám
* 1995. június 17., szombat Megyeházi Napló 7. oldal A vérszilvafák is könnyeznek Tiszakürtön Rekviem egy gyermekotthonért? Az igazgató úr jó fél óráig csak járkál az irodájában. Körkörösen. Engem leültet, és szabadkozik. De hát hetek óta fáj a szíve, rossz a közérzete. Nézze, szinte behajolnak az ágak az ablakon - mondja. Ideális, paradicsomi környezet volt ez a gyerekek számára. Hogy mi lesz ezután? Mi lenne: minden tönkremegy. A semmiből elővarázsolt gyakorlókért két éve telepített 140 darab fácskája, a 900 tőke szőlő és minden, minden. A pályázaton nyert kistraktort is elárverezhetik. Az érthető módon rendkívül feldúlt lelkivilágú vezető, dr. Cseuz Imre még működő intézményében az átlagosnál is többet időzöm - tapintatból. Búcsúzáskor megkér, hadd legyen az írás címe: Rekviem egy gyermekotthonért. A címválasztás az újságíró privilégiuma, ám most kivételt teszek. Csupán egy kis módosítást kérek. Tegyünk csak oda egy kérdőjelet. A közgyűlés még nem bólintott rá a megszüntetésre. Egyezségünk néma tanúinak, a vérszilvafáknak, mintha köny- nyeznének fényes leveleik. Agaikkal összekapaszkodva, lombsátrat alkotva takarják el a Teremtő elől a földiek gyarlóságait. Mert csak ember teheti meg: amit egyszer felépít, máskor földig rombolja. A gyermek a jövő szimbóluma. Tiszakürtön immár úgy tűnik: a jövőtlenségé. Dr. Cseuz Imre:- Negyvenegy éves intézményünkkel kapcsolatban mindig két alternatíva létezett: megmaradni vagy megszüntetni. Már húsz éve, a szolnoki gyermek- város építésekor tervezték, beköltöztetik oda a gyerekeket. Gigantomániás ötlet volt egy betonsivatag közepére, kaszárnyába összesűríteni őket. ’92- ben megsúgták, gyorsan csináljunk egy speciális szakiskolát, mert megszűnünk. A semmiből, pályázatírással teremtettük elő a parkgondozó és szőlészeti oktatáshoz a tárgyi feltételeket, a gyakorlókertet. Két évfolyamunk végzett eddig. Olyan elképzelés is volt, működjünk a homoki intézet szakmai felügyelete alatt. Egy másik: a kürti önkormányzat fenntartásában, a helyi iskolával kerüljünk összevonásra. Olyan terv is volt, hogy emeletráépítéssel alakítsunk ki családias lakrészeket. Nem támogatta a megyei önkormányzat, hiányzott a rá való egymillió.- Most mennyi hiányzik, ami miatt a megszüntetést tervezik?- Az intézmény fenntartása 24 millióba kerül éves szinten. Ebből 16 millió jár központi támogatásként. A hiányzó nyolcmilliót teszi hozzá a megye. Ennek a megspórolásáról van szó. De idekívánkozik rögtön egy másik adat. A 35 dolgozó kötelező végkielégítése - akik közül 12 a nevelő -, összesen 10-12 milliót húz ki a megye zsebéből. Érti, ugye? Három fiú kopogtat. Ketten közülük lengyelországi utazásukat készítik elő igazgatójuk Dr. Cseuz Imre: Tiszakürt hiába kért, könyörgött. Immár öt éve, hogy a nyílászárók cseréjén kívül semmire sem kaptunk pénzt. segítségével. Tanító Zoltán távolugrásban, Szedlák Róbert súlylökésben ért el kimagasló, 7-8. helyezést a gyermekotthonok közötti nemzetközi sport- versenyen. Ezért a külföldi versenyzés lehetősége. Bikki Lászlóval együtt leültetem őket a díványra. Kezük összekulcsolva. (Rekviem egy gyermekotthonért?) Beszélgetünk. Hatodikosok, 14 évesek. Sajnálják az otthont, ha megszűnik. Különösen Zoli, aki hat évet töltött itt. Hová kerültök? - kérdem. Ez még nem publikus - mondja az igazgató úr, ezért elköszönök a fiúktól.- Hogyan értesültek a legutóbbi megszüntetési szándékról? - kérdezem már négy- szemközt.- Április 27-én volt egy megbeszélés az önkormányzat irodájában, ahol kész tények elé állítottak. Azt az utasítást kaptam, nem szólhatok a dolgozóimnak. Emiatt sokan vádoltak, érhetően, hiszen, május 23-ig, amikor kijöttek és a tantestülettel is közölték az elképzelést, majd egy egész hónap telt el. Bizonyos álláshelyekre többen ezért nem tudtak pályázni.- Marad a munkanélküliség?- Rettentő nehéz helyzetben van a 35 dolgozó. Négy kivételével helybéliek. A település kicsi, szinte a nullával egyenlő az esélyük, hogy el tudnak helyezkedni. Most is van vagy 130 munkanélküli és 60 járadékos a községben. Ráadásul 40-50 év közötti a többség, akiket már nem szívesen alkalmaznak akkor sem, ha van üres állás. Sajnáljuk elveszni a Vöröskereszt által 20 éve nekünk juttatott nagyrév i, Tisza-parti területet is, ahol a közösségi életet kitűnően szolgáló közművesített üdülőt építettünk ki.- Felcsillantott-e valamiféle reményt a megmaradásra a fenntartó?- Abban bíznak, el tudom intézni, hogy a katolikus egyház vagy valamelyik karitatív szervezet mentőövet dob felénk. Az önkormányzat bizottságai még tárgyalják a sorsunkat.- Elegendö-e az idő Ön szerint egy kedvező fordulathoz a június 23-ai közgyűlésig?- Ez nyilvánvaló harc. Érdekek ütköznek, érdekek harca folyik. Egyik ilyen, hogy a többi gyermekintézmény fennmaradhasson akár olyan áron is, hogy ez megszűnik. Nagyon nehéz lobbizni. Ami ellen nem tudtam érvelni: nincs olyan szakemberünk, aki az utóbbi években megfelelően karbantartotta volna magát. Tanítói végzettségűek a kollégák, nincs gyógypedagógus, egyéb szakember.- Mi ennek az oka?- A fenntartó sem törekedett igazán erre, hiszen 12 éve nem volt átfogó pedagógiai vizsgálat. Ugyanakkor kialakult egy dehonesztáló vélemény az intézményünkről.- Ön öt éve igazgató itt. Azt beszélik, az elődei bizony nemegyszer drákói szigorral, tettlegesen is fegyelmeztek.- Amikor idekerülve meg akartam simogatni a gyerekeket, félreugrottak. Azt hihették, ütni akarok. Most is vannak nevelők, akik arról beszélnek, itt a fegyelem megszűnt, negligáló- dott. Én vallom: többet ér a gyerek vállára tenni a kezem, megsimogatni és meghallgatni, beszélgetni vele, mint órák hosszat ordítani, megütni. A gyerekekhez empátiával közeledő pedagógus modem nevelési módszere a lepofozást alkalmazókat irritálja. Az öt év alatt három kollégát tanácsoltam el alkalmatlanság miatt.- Mennyire „nehéz” fiúk élnek itt?- Az ötvenes években, amikor az intézet indult, sok volt a háborús árva. Ma pedig már a gyermekvédelmi munka első lövészárka vagyunk, hiszen a legutóbbi 4-5 évben 2-3 kivételtől eltekintve, bűncselekmény elkövetése után - lopás, betörés, autófeltörés, milliós értékben elkövetett rablás - kerültek ide a neveltjeink, zömében lumpen, felelőtlen életvitelű, alkoholista családok gyermekeiként. A gyermekbűnözés egyre nagyobb méreteket ölt, meghaladja a felnőttbűnözés növekedésének ütemét. Ezekkel a 15-17 éves fiúkkal szemben szinte minden pedagógia csődöt mond. Éppen ezért a lepofozás a lehető legrosszabb megoldás.- Mégis, ha menni kell, hová kerül ez a 61 fiú?- Homokra, Kisújszállásra, Szolnokra, nevelőszülőkhöz, vissza a családba. Véleményem szerint ez a helyváltoztatás megrázkódtatás nélkül nem fog menni. Ezek a fiúk már kötődnek osztálytársaikhoz, Farkas János atyához, a falusiakhoz, akikhez kijárnak. Családjuknak érzik a tiszakürti gyermekotthont és szakiskolát. * Hogy megszokott, és őket - olyannak, mint amilyenek - elfogadó-befogadó közösségükből való kiszakíttatásukat hogyan élik meg, arról az intézményi faliújság petíciói tanúskodnak. „Nem megyünk el! Mi itt egy család vagyunk!” A ta- cepao akkor is hiteles, ha azt nevelői sugalmazásra - ahogy ezt is terjesztik - készítették volna a gyerekek. Válsághelyzetben melyik tisztességes családban ne dobogna együtt a szíve, rezdülne a lelke, felnőttnek és gyermeknek? Az életük során oly sokszor becsapott, falhoz állított érzések a prok- lamációban tárgyiasulnak. Némán is kiáltanak: sokkal többe kerül ez még neked, Állam! Úgy tűnik, e hányatott sorsú fiúknak nincs helyük a (tiszakürti) nap alatt. A pénteki közgyűlésen kiderül: szólhat-e a rekviem a helyi templomban. Kép és szöveg: S. Cs. J. Zoltán, László, Róbert (balról jobbra). Hárman a hatvanegyből: még nem publikus, hová kerülnének, ha megszüntetve az otthont, felbomlana a nagy család. Megyeházi irányító a focipályák (volt) irányítója Akivel először találkozunk Sebők György az az ember, akivel először találkozik a megyeházára belépő. Ő az irányító. Az elnevezés azért is találó, mert a negyvenhat éves portás, őrszem fiatalabb éveiben a focipályák irányítója volt.- Azért a portásfülke mégiscsak nagyon messze van a gólvonaltól. Hogyan választotta magának ezt a túlmozgásosnak éppen nem nevezhető foglalkozást?- Maradjunk a sport nyelvénél: egyszerűen kiállítottak. Rákóczifalván dolgoztam a téeszben, szerettem a munkámat. Igen ám, csak egyik pillanatról a másikra munka- nélküli lettem. Hónapokig nem tudtam magammal mit kezdeni, egyszerre kívül találtam magamat a megszokott közösségen. Semmi értelmes tevékenységre nem emlékszem, amit tettem volna az alatt a hat hónap alatt. Szörnyű időszaka volt az életemnek. És akkor ismét a sport: a pályákról ismertem Varga Ferencet, a megyeháza ellátószervezetének vezetőjét, ő ajánlotta ezt az állást, melyet természetesen azonnal elfogadtam.- Szabadidejében, gondolom, focizik, sportol, valahogy levezeti az egész napos feszültséget. Milyen tulajdonságainak veszi itt hasznát? Például fontos az állóképesség? _- Én világéletemben szerettem az embereket, szerettem közöttük lenni. Nagyon sokan járnak ide, sokszor olyán cégeket keresnek, amelyek az utca másik oldalán vagy a város másik végében vannak. Amíg tartott a kárpótlási dömping, addig itt valóságos diliház volt. Most, négy év után, azt mondom, már ismerem a házat, meg tudom mondani az érdeklődőknek, hogy kit hol találnak. Ezenkívül mindennap közel hatvan ebédjegyet adok el, annak az adminisztrációját intézem. Gyakran hoznak ide levelet, elviszem a postázóba, iktatóba. így egyszerűbb, mert mire elmagyarázom, hogy hol van, kétszer visszaérek. Nem hiszem, hogy lenne különösebben olyan tulajdonságom, ami ehhez a munkához kell. Nyugalom, türelem, emberszeretet. Eny- nyi.- Mit csinál szabadidejében, amikor nem irányít? Hobbi, család?- Amint már mondtam, fociztam valamikor. Éveket töltöttem Győrben az ETO-nál, ez akkoriban NB I-es csapat volt, majd játszottam az MTE, később a MÁV MTE csapatában. Valahogy egészen más volt. Nem volt annyi pénz benne, mint most, de talán szívvel-lélekkel... Nem tudom, az okosok sem tudják, mi a baja a magyar focinak. Nincs is kedvenc csapatom, a jó focit szeretem, megnézem a tévében, néha a fiúkkal őszt szejövünk egy-egy öregfiú- meccsre. A feleségem a Mól Rt.-nél dolgozik, Norbert fiam huszonegy éves, gépkocsivezető, már őt is megcsapta a munkanélküliség szele. Nem jó ezeknek a mai fiataloknak. Szinte reménytelen családot alapítaniuk. Legfeljebb majd felnevelem én az unokámat. Ez is benne van a pakliban.- Ez nem hangzott valami optimistán. Szomorú ember On?- Nem, egyáltalán nem. Nézze, engem itt megbecsülnek, munkatársak vagyunk. Nálunk az ellátón belül mindenki azt csinálja, amihez ért, és kölcsönösen tiszteljük egymást. Jó kis csapat a miénk. Tudja, én elégedett ember vagyok. Akárhogy is van. Csabai Ágnes (Fotó: Korényi Éva) Sebők György: - Elégedett ember vagyok, akárhogy is van „Lélekmentő” embervezetés Andreutika: új tudomány születőben? Az andreutika alapjait Meghívásos táborok A megyei művelődési és ifjúsági szolgálat (MMISZ) segítségével egyhetes, komplex megyei népművészeti tábort szervez a Nép- művészeti Egyesület a Ti- szavárkonyi Alkotótelepen 1995. július 3-9. között. A táborban meghívásos alapon vesznek részt a népművészeti szakágak művelői, mesterei: fafaragók, keramikusok, csipkeverők, bőrösök, hímzők, összesen mintegy kétszázan. A tábor megrendezéséhez a Nemzeti Kulturális Alap és a Szabadművelődési Alapítvány nyújtott pályázati rendszerével támogatást. * Ugyancsak meghívásos alapon, szintén az MMISZ segítségével szerveződik a pávakörvezetők és népzenei együttesek tiszavárkonyi tábora, amely július 10-től kínál tartalmas nyári időtöltést, kellemes kikapcsolódást a résztvevőknek. N em kevesen ismernek környezetükben olyan személyiséget, aki állandó konfliktusban áll a körülötte élőkkel, emiatt nehezen elviselhető személy. A pszichopatát szerettei - akárcsak az alkoholistát -, bármekkora erőfeszítést is tesznek, külső segítség nélkül nem tudják kihúzni abból a gödörből, amibe lelki egyensúlyának felborulása, pszichés megbetegedése következtében beleesett. Ez a megbetegedés, a pszichikus működés zavara testet ölthet elmebetegségben (pszichózisban), személyiségzavarokban és neurózisban. Különösen ez utóbbi legtöbbször a személyiségfejlődés korai szakaszában kialakult feszültségfeldolgozási nehézségeken alapszik, vagyis a felnőttkori lelki zavarok gyermekkori sérülésekre vezethetők vissza. John Bradsaw magyarul is megjelent Vissza önmagunkhoz című könyvében a bennünk élő, sérült, belső gyermek felfedezéséről, gyógyításáról, vagyis a mentális, életvezetési problémáink leküzdése érdekében tehető ön- vagy segítő általi gyógyítás módszereiről olvashatunk. A Balaton-parti Ábrahámhegyen, a Jász-Nagykun-Szol- nok megyei önkormányzat üdülőjében a közelmúltban fejeződött be az az egyhetes elméleti felkészítő tanfolyam, amely országosan is első ilyen rendezvényként az andreutika alapjaival ismertette meg a szociális munka különböző területein dolgozó mintegy félszáz szakembert. Mi is az andreutika? Legtömörebben egy szóval fejezhető ki: embervezetés. Az ember jó irányba történő vezetése (nem gyógyítani törekszik, hanem az öngyógyítás irányába vezet), és pedagógiai személyiséggondozás. A felnőtteket felnőtté formáló, önsegítő, önnevelő, öntanító módszer, amely az egyes ember újratársadalmasítását célozza meg a mentálpe- dagógia keretei között, a hősterápia (amikor a klienssel, annak bizonyítására, csak rajta áll, hogy legyen belőle valaki, elbeszéltetnek egy hősi cselekedetet az életéből, amikor felülmúlta önmagát), és az önsegítő mikrocsoport alkalmazásával. Az andreutikával, a humanisztikus pszichológia új magyarországi iskolájával évekkel ezelőtt ismerkedett meg a tanfolyamvezető, Fekete György mentálpedagógus, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet munkatársa. Dr. Veér Andrásnak, a mentálhigiénéért felelős miniszteri biztosnak, és dr. Göllesz Viktor professzornak, a Szociális Munka Alapítvány kuratóriuma elnökének összefogásával jöhetett létre az ábrahámhegyi találkozó, amely vélhetőleg a régi-új stúdiumot végre méltó rangjára emeli. ugyanis meg az ötvenes években dolgozta ki dr. Avar Pál, amelyet azonban sokáig mély gyanakvás övezett. A számos megyénkbeli szakember - neurológus szakorvos, szociálisintézet-vezető, szociális szervező, gyógypedagógus, művelődésszervező - részvételével lezajló tanfolyam kísérleti műhely is volt annak tisztázására, hol a helye vajon az andreutikának? Ha tudománnyá válik a jövőben, mindenképpen olyan tudományok között helyezkedik majd el, mint az andragógia (felnőttnevelés), a pszichológia, a pedagógia, a pszichiátria, hiszen mindegyikből egyaránt merít. Az előadásokat követő vitákban felvetődött: hogyan illeszthető az andreutika a gyakorlatias szociális munkához, illetve milyen alkalmazási lehetőségeket kínál a fogyatékosok nevelésében? A disputa folytatódik majd, hiszen a tanfolyam résztvevői bizonyítványt kaptak, amely feljogosítja őket egy későbbi, módszertani kurzus elvégzésére. Az andreuta (embervezető) etikai alaptétele: akinek segíteni próbál, nem betegnek tekinti, hanem annak a múltból eredező gyökérnek a feltárásán fáradozik együttműködve kliensével, ami miatt a felnőtt ember csak megnőtt, de igazán még nem vált felnőtté. Az andreutika haszna lehet többek között a familiáris-szocializációs zavarok társadalmi méretű megelőzése, a szociálismentális sérülések enyhítése, a szenvedélybetegségek megelőzése, felszámolása, de családterápiaként is lehet alkalmazni. Vagyis célját legtalálóbban ezzel a napjainkban különösen és sajnálatosan időszerű mondattal lehet kifejezni: lélekmentés, akár össztársadalmi szinten. Simon Cs. József f r t
