Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-02 / 128. szám

1995. június 2., péntek j MEGYEHÁZ! NAPLÓ 7. oldal Országos hírnevet szerzett Jászapáti érettségizett varrónője Kiskosztümmel a győzelembe Pedagógiai asszisztens lesz, míg a könnyűiparira fel nem veszik Birkás Tünde mint győztes „csupán” együtt érző osztály­társként vehet részt a többiek vizsgáján ______Fejezetek Megyénk Sajtótörténetéből______ A kiegyezés után újságok garmadája Habár az 1848. évi XVIII. törvénycikk kimondta: gondola­tait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti, ennek gyakorlati kivitelezése szinte lehetetlen feladatnak tűnt a múlt század közepén. Egyszerűen annál az oknál fogva, hogy az önkényuralom időszakában alig voltak ma­gyar nyelvű lapok. Pedig nem csak kenyérrel él az ember ... A diákleleményesség kifogy­hatatlan - tartja a mondás, s nincs ez másként szakmun- ’ kásberkekben sem. Jó néhá- nyan közülük inkább meg­nyerik a Szakma Kiváló Ta­nulója országos versenyt, csak ne kelljen szakmunkás- vizsgára menniük. Mint győztesek, megkapják a végbizonyítványt, s irány a nagybetűs élet. Teljesítményü­kért, mellőzve a tréfát, csak el­ismerés illeti meg mindannyiu- kat. Közöttük Birkás Tünde nőiruha-készítő tanulót, a jász­apáti szakmunkásképző iskola és szakiskola hallgatóját, ki si­kere nyomán már csupán mint együtt érző osztálytárs vehet részt a többiek vizsgáján.- Most is a varrógép mellett találom. Ennyire szereti a mun­káját?- A szabás-varrás nekem több, mint munka. Valójában ez a hobbim. Szeretek spor­tolni, kerékpározni, kirándulni éppúgy, mint mások, de a leg­kedvesebb elfoglaltságom a varrás. Varázslatos dolog, ami­kor az anyag a kezemben blúzzá, kosztümmé, szoknyává formálódik. Soha nem értettem azokat, akik a gyakorlaton vagy az órán mindig mással foglal­koztak. Számomra ez a legér­dekesebb.- Milyen volt a verseny? Ké­szült rá? A szerencse vagy a tu­dás segített?- Szerencse mindig kell, de tudás nélkül nem mentem volna semmire. Tanáraim - Nyitrai Béláné szakmai tanár és Gazsi Andrásáé szakoktató - készítet­Miután ez utóbbi időszak óta lapunkban csak képriportban számoltunk be az ottani törté­nésekről, az intézet vezetőjétől, Nagyné Gulyás Annától érdek­lődtünk az 1991 óta lejátszódott fontosabb események felől. A vezetőnő először az intézetet mutatta be röviden.- Jelenleg 155-en vagyunk, ami megfelel az engedélyezett létszámnak. Enyhe- és középsú­lyos értelmi fogyatékosok elhe­lyezése, foglalkoztatása és ne­velése a fő feladatunk. A fog­lalkoztatás keretében a Fővá­rosi Kézműipari Vállalatnál bedolgozói jogviszonyban 100 gondozottunk dolgozik, ők gépi varrást, drótnyúzást - műanyag burkolat lefejtését - és fóliah­egesztést végeznek. Korábban az „Öltés” Kisszövetkezetnek is végeztünk bedolgozást, de a cég csődje után ezt a munkát - gépeiket, berendezéseiket megvásárolva a felszámolás so­rán -, vagyis a szőnyegszövést saját felhasználásra, valamint értékesítésre magunk végez­zük. Az intézet - lakói munká­ján keresztül - önellátásra tö­rekszik. 12 holdon szántóföldi növénytermesztéssel gazdálko­dunk, hatholdas konyhakertünk van, emellett 200-as sertés-, il­letve 60-as birkaállományunk oldja meg étkezési igényeinket.- Több intézmény, amelyik települési önkormányzati irá­nyítással működik, nagyon sú­lyos gondokkal küszködik ma­napság. Önök '91-töl a megyei önkormányzathoz tartoznak. Jelent-e ez a korábbiakhoz ké­pest könnyebbséget?- Amikor felügyeletünket átvette az önkormányzat, elég rossz állagúak voltak épülete­ink. Több rekonstrukciót, ki­sebb fejlesztést hajtottunk azóta végre: a főépületben az egész­ségügyi blokk, a lakószobák és tek fel erre a megmérettetésre. Sokat gyakoroltam, és amikor kiderült, hogy a vizsgamunka egy női kosztüm, megnyugod­tam. Az idegen környezet - Kaposvárott volt a verseny - kicsit zavart, de az elméleti megoldások után már megnyu­godtam. A gyakorlat már jól zajlott. Megkaptam a szakmun­kás-bizonyítványt, most már akár pihenhetnék is.- Az osztálytársak hogyan fogadták? A fiúk irigykedtek, a lányok pukkadtak?- Egyáltalán nem. Nagyon kedves volt mindenki, osztály- főnököm, Urbán János is gratu­lált, nem éreztem mást, csak el­ismerést. Legjobban persze a család örült. Anyukám - nem tudom elmondhatom-e, de én az étkező belső felújítására ke­rült sor, amit 1992 végére fejez­tünk be. 1993-ban az életveszé­lyesnek minősített régi foglal­koztató korszerűsítése során került kialakításra az új mo­soda, modem gázüzemű gé­pekkel. A Prímagáz 1993-ban telepített gáztartálya a konyhát is kiszolgálja azóta. Mivel ko­rábban saját kutunk látta el az intézetet, melynek vize metán­gázt tartalmazott és vastartalma is magas volt, ekkor csatlakoz­tunk a közmű hálózathoz is. 1994-ben fejeztük be a szenny­vízrendszer első ütemét, azért csak az első ütemet, mert a me­gye pénzügyi helyzete csak ezt tette lehetővé.- Közigazgatásilag viszont Tiszaburához tartoznak. Milyen a kapcsolatuk a településsel?- Köztudott, hogy Tiszabura halmozottan hátrányos helyzetű település. Ez a „sajnálatos tény” tette lehetővé, hogy a Népjóléti Minisztérium Vál­ságkezelő Alapjánál önerős fej­lesztésre, a rehabilitációs alap­nál pedig a foglalkoztatás bőví­tésére pályázzunk. 10 millió 563 ezer Ft-ot kaptunk így vissza nem térítendő támoga­tásként, melyből foglalkozta­tási gondjainkat enyhítettük: 50 gondozott jutott munkalehető­séghez, valamint öt ipari varró­gépet, egy interlock szegőgé­pet, szövőállványokat és széke­ket, esztergagépet, vetőgépet, fűkaszát, utánfutót stb. tudtunk vásárolni. A tiszaburai polgár- mesteri hivatallal egyébként napi kapcsolatunk van, elsősor­ban lakóink szociális ügyeinek intézése kapcsán. Együttműkö­désünk keretében oldjuk meg a Pusztataskony településen élő időskorúak szociális étkezteté­sét is.- Mennyien tudják mozgatni ezt a „kis birodalmat’’? Ho­jobban tudok varrni nála - meg apu is örül a győzelemnek. A barátom pedig elvitt vacsorázni elismerésképpen.- Most is gyakorol a varró­géppel. Mik a tervei? Sikerül-e egy győztesnek munkát kapnia?- Miután érettségivel jöttem ebbe az iskolába, és úgy szerez­tem meg a szakmunkás-bizo­nyítványt, szeretnék tovább ta­nulni a budapesti Könnyűipari Műszaki Főiskolán. Addig pe­dig itt leszek pedagógiai asz- szisztens.- Remélem, helyt tudok állni, és tanáraim már mint munkatársra is büszkék lesz­nek. A varrógép mindenesetre nem marad idegen számomra. Kép és szöveg: Csilléi Béla gyan értékeli az itt folyó szak­mai munkát?- Jelenleg 62 személy mű­ködteti az intézetet, ebből 26-an adják a szakmai személyzetet - nővérek, nevelők, foglalkozta­tásvezetők. A technikai részleg 38 dolgozónak ad munkát, ezek a szakmunkások részt vállalnak a foglalkoztatási feladatokban is. Területi elhelyezkedésünk miatt - Tiszaburától, Abádsza- lóktól egyaránt 8-8 kilomé­terre, valóban a pusztában áll az intézet - nehezen oldható meg a műszakhoz igazodó munkába járás, ezért szakembergondok­kal küszködünk. Emellett elég nagy fizikai és pszichés meg­terhelésnek van minden dol­gozó kitéve. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy alapfeladata­inkat jól látjuk el, s igyekszünk minél gazdagabb, színesebb programot szervezni lakóink­nak. Több sportversenyen és kulturális seregszemlén kiváló eredményeket értünk el, most például egy lakónk Amerikába utazik, ahol asztaliteniszben képviseli hazánkat a Speciális Olimpián. Azt hiszem, ezek a tények is minősítik a szakmai munka színvonalát.- Ha valamiféle csoda foly­tán jelentősen javulna az or­szág, így a megyei önkormány­zat anyagi helyzete is, mi az amit leginkább kívánna?- Elsősorban dolgozóink bé­rét rendezni, egyrészt azért, mert a szakdolgozói létszám körülbelül fele a szociális tör­vényben leírt szakmai irány­számoknak, másrészt azért, mert munkatársaim bérszínvo­nala a közalkalmazotti törvény szerinti minimumon van. Ezek után a készségfejlesztés és ké­pességmegtartás tárgyi feltéte­leinek megteremtését szeret­ném optimálissá tenni. Ez a ko­rábban említetteken kívül azt jelentené, hogy a szociális tör­vény értelmében gondozottja­ink maguk tudnának mosni, főzni, ezzel együtt elsajátítanák azokat a készségeket, amelyek a társadalomba való beilleszke­désükhöz elengedhetetlenül szükségesek. P. M. Az 1830-as 40-es éveket kö­vetően, a szabadságharc el bu­kásával, majdnem végzetesen lecsengett a magyar sajtó első igazi fénykora. 1850-ben mindössze 15(1), 1867-ben is csupán 119 volt a magyar la­pok száma az országban. A ki­egyezést követően meginduló polgári, illetve a kapitalista vi­szonyok fejlődése, különösen a XX. század eleji gyors tech­nikai előrelépés nyomán 1910-ben már 1878(1) lap je­lent meg Magyarországon. Az első Jászberényben Az első újságot a mai megye területén 1868. január 5-én Jászberényben adták ki, és ve­gyes tartalmú hetilapként a Jász-Kunság címet viselte. Ugyancsak Jászberényben je­lent meg 1872-ben - és vala­mivel több mint egy évig élt - a Jászkun Figyelő politikai és vegyes tartalmú heti közlöny. 1873-ban Jászjákóhalmán lá­tott napvilágot a Jász-Kürt, amely egy jó hónappal meg­előzte az első szolnoki sajtó­kiadványt. A Jász-Kürt igaz ugyan, hogy fél év múlva el­halt, addig azonban a Jászvi­déki Ifjak Köre nagyon szépen viselte gondját, ugyanis „gyöngybetűkkel”, kézírással készült. A sorban „csak” ne­gyedikként jelent meg a ké­sőbbi megyeszékhelyen, 1873-ban az első szolnoki lap, Külső-Szolnok címmel, társa­dalmi, kereskedelmi és isme­retterjesztő hetilapként. 11 „újságos” város Jászberény, Jászjákóhalma, Szolnok után Karcag (1877), Mezőtúr (1878), Kunszent- márton (1887), Jászapáti és Tiszafüred (1888), Jászladány (1890), Kisújszállás és Túr- keve (1891) jelentetett meg - a századfordulóig összesen 11 megyebeli helység - sajtóki­adványt. Őket követték egyre szaporodó számban a többi te­lepülés vállalkozó kedvű új- ságcsinálói, helyi zsurnalisz­tái. Szerencsére ekkorra már csak az emléke él régiónkban is a szabadságharc utáni sajtó­provizórium időszakának. A sajtótermékek gombamód tör­ténő szaporodása a friss ol­vasnivaló iránti igény növeke­dését, népszerűségét hirdette. 1868 és 1979 között 56 saj­tókiadvány jelent meg a me­gyében, a tíznél kevesebb alka­lommal kiadottakat és az isko­lai, módszertani (pl. könyvtár­- az új szervezeti és műkö­dési szabályzat,- a megye pénzügyi hely­zete, különös tekintettel a közgyűlés által üzemeltetett intézmények finanszírozására. A szervezeti és működési szabályzat tervezetének előké­szítésében a hivatal munkája megfelelő minőségű volt. A tervezet megfelel a megyei közgyűlésekre vonatkozó, új választójogi törvény következ­tében felállott közgyűlés által támasztott követelményeknek, jó alapot biztosít, hogy módo­sításainkat beépítve, nyugodt szívvel ajánlhassuk elfoga­dásra. A megye pénzügyi helyze­tét áttekintve, súlyos problé­mák kerültek napirendünkre. A megyei költségvetés elfo­gadásakor abból az alapállás­ból indultunk ki, hogy a köz­gyűlés által finanszírozott alap- és önként vállalt felada­ügyi) periodikákat nem szá­molva. A városonként megje­lent kiadványok száma: Szol­nok (21), Jászberény, Mezőtúr (7-7), Kunszentmárton (4), Kisújszállás, Jászapáti (3-3), Karcag, Jászárokszállás, Fegyvernek (2-2), Öcsöd, Ti- szaföldvár, Tiszafüred, Túr- keve, Törökszentmiklós (1-1). Figyelemre méltó a megyénk­ben rendszeresen kiadott ko­rabeli színházi újságok, heti­lapok száma. Karcagon már 1886/87-ben „A vidéki színé­szek érdekeit képviselő heti szaklap" jelent meg. Szolno­kon négy színészed újság lá­tott napvilágot a század első felében. Legtovább a Szolnoki Színházi Újság (1934—38) ma­radt életben. 1932—40 között „Dal és zenei folyóirata” is volt a megyének, amely a kó­rusmozgalommal, a hangver­senyélettel foglalkozott. Hosszú életű hetilapok Különösen a megye na­gyobb városainak olvasói ör­vendhettek egy-egy hetilap hosszúra nyúlt pályafutásá­nak: Mezőtúr és Vidéke (1884—1944), Karczagi Hírlap (1905—38), Karczag és Vidéke (1877-1938), Kisújszállás és Vidéke (1893-1944). Néhány igazi kuriózum megemlítése is idekívánkozik. Ötvennégy száma jelent meg 1933-39 között a szolnoki Hitélet folyó­iratnak, de Irodalmi Kurír című lapja is volt a megye- székhelynek 1931-32-ben, akárcsak képzőművészeti fo­lyóirata - Alföldi Esték - 1934-36-ban. A mai napig megyénk egyetlen reprezen­táns kulturális folyóirata az 1954 óta megjelenő Jászkun­ság. A sajtó 1979 után Az Új Néplap elődje a Dolgo­zók Lapja, demokratikus heti­lapként jelent meg 1944-ben. A Szolnok Megyei Néplapot 1949. november 5-én adták ki először politikai hetilapként, majd 1950. októberétől heti két megjelenéssel. Kerek két év múlva, 1952 őszén vált po­litikai napilappá. 1956. októ­ber 30-án a Nép lapja címmel, november 13-tól Tiszavidék címmel jelent meg. 1957-től ismét Szolnok Megyei Néplap az elnevezés 1990-ig, ekkor módosul Új Néplapra. A legutóbbi rendszerválto­zás hajnaláig, 1988-ig - a ko­rábbiakhoz képest - nincs tainknak csak komoly mértékű megszorításokkal tudunk ele­get tenni, még úgy is, hogy 320 millió forint hitelállo­mánnyal számoltunk. Sajnálatos módon az új kormányzati intézkedések to­vábbi elvonásokat irányoznak elő amellett, hogy nagy mér­tékben korlátozzák az önkor­mányzatok hitelhez jutásának lehetőségét is. A 15 százalékos létszám- csökkentési kényszer mellett sem állítható biztonsággal, hogy fenn tudjuk tartani az eddigi 80 százalékos finanszí­rozási mértéket. Az előzőekben leírtakból adódó intézkedések az ön- kormányzati törvény betűjéből - és nem szelleméből - követ­keznek. A törvény keletkezésekor nem merült fel komoly gyanú arra, hogy ilyen értelmezés előtérbe kerülhet. számottevő változás a sajtó­kiadás terén. ’88 után a plurá­lis társadalom sokszínűvé te­szi a sajtó világát is. Lapalapí­tások sora veszi kezdetét. A lapok egy része megerősödik, és vannak, amelyek az anyagi ellehetetlenülés miatt elhal­nak. Az újként, vagy régi ha­gyományt felélesztve ’ 88-ban újrainduló lapok közül legelső a Kunszenti Hírek című kun­szentmártoni városi havilap. 1988-94 között 31 új sajtóki­adványt adnak ki a megyében. A híres-hírhedt lap A Szolnokon megjelenők nagy része időközben meg is szűnt. Kivétel közülük a két évvel ezelőtt alapított Jászkun Krónika megyei polgári napi­lap. A Maholnap (1989. május -1992. március), mint a rend­szerváltozás utáni új hangvé­telű független hetilap, a kez­deti, óriási sikert követően vált a példányszám folyamatos zu­hanásával veszteségessé. A kezdetben híres lap egyre in­kább hírhedtté vált nem szok­ványos hangvétele miatt. A Torkolat irodalmi, szol­gáltató, magazin jellegű havi­lapként debütált. A ’89. de­cemberi indulást követően a ’91. áprilisi megszűnéssel egy kultúrmisszió beteljesült. Ha­sonló sorsra jutott egy másik kultúrmisszió, a Vasárnap című, kéthetente megjelenő magazin (1991. szeptember - 1992. május) kilenc hónapig tartó tündöklésével és bukásá­val. A harminckét oldalas lap mintegy 15-18(1) oldalon kul­turális értékeket közvetített igényes módon. Rövid pálya­futása következtében a szol­nokiak közül sokan nem is tudják, mivel lettek szegé­nyebbek, illetve mivel lehettek volna gazdagabbak. Döntsön az olvasó! A Nagyalföld című heti maga­zin (1992. június - 1993. már­cius) nyolc hónap három hetet élt, hasonló sorsra jutott mint a Vasárnap. A közelmúlt leg­utóbbi lapmegszűnése a ’92- ben alapított Tele gráf című he­tilaphoz fűződik. Mikorra iga­zán megkedvelték a szolno­kiak, a fenntartó - anyagi ne­hézségek miatt - kénytelen­kelletlen lemondott róla. Nap­jainkban a közvélemény egyre lanyhulóbb figyelme övezi a két megyei lap piaci versenyét. Különösen kezdetben csaptak össze az érvek, ellenérvek: szükség van-e a megyének két napilapra? Döntsön az olvasó - vallják maguk a zsurnalisz­ták - egy-egy sanda pillantást azért meg-megeresztve a szomszédvár ceruzafogóira. S. Cs. J. Nevezetesen, hogy tevé­kenység finanszírozási kötele­zettségről szól, annak intéz­ményi háttere nélkül. Termé­szetesen a közgyűlés működé­sében és az azt kiszolgáló hi­vatal körében is szükségszerű az anyagi lehetőségekhez job­ban igazodni. Veszélyeztetve látjuk me­gyénk kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi intéz­ményeit, tevékenységüket. Állásfoglalásunk közzététe­lét a megye működőképessé­gének féltése motiválta, nem a törvényhozásban és kormány­zásban betöltött ellenzéki sze­repünk, amely a közgyűlésben amúgy sem érvényesül. Tudatában vagyunk a szo­cialista frakció bonyolult helyzetének is, amit nem tesz könnyebbé az a tény, hogy kö­zülük többen megszavazták a parlamentben ezeket az intéz­kedéseket részben tartalmazó, részben eredményező kor­mánycsomagot. Polgári Szövetségi frakció Fidesz-MPP frakció Szolnoktól távol is érzik a törődést A pusztataskonyi Rehabilitációs Intézetben „Mit kívánnék? A törvényhez igazodva rendezhessem dolgozóim bérét!” A pusztataskonyi kastély korábban Szapáry birtok volt. Az ál­lamosítás után sokáig tüdőszanatóriumot üzemeltettek az erre a célra átalakított épületekben. Később elmebetegek otthona lett az intézet, majd 1982-től szociális foglalkoztatóként hasz­nosították. 1991-től a megyei önkormányzat - mint felügyeleti szerv - üzemelteti az otthont, ahol a szociális törvény értelmé­ben fogyatékosok gondozását és rehabilitációját látják el. Frakcióaggodalmak A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés Polgári Szövet­ségének képviselői 1995. május 28-án a Fidesz-MPP tagjai­nak részvételével frakciógyülést tartottak az alábbi témák megtárgyalására: / »<

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom