Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-14 / 137. szám

1995. június 14., szerda Szolnoki Extra 7. oldal Váradi Robi türelmetlen volt Országos csúcsot javított, de öt kiló még benne maradt Az éppen még junior korú (23 esztendős) fekvenyomó Váradi Róbert emlékezetes hétvégét tudhat maga mögött. Balaton- lellén rendezték ugyanis az idei egyik legrangosabb hazai ver­senyt, amely egyben válogató­nak is számított a hó végi oszt- ravai világbajnokságra. Ám Robi szemszögéből nem ez volt a motiváló erő, hanem az or­szágos csúcsok megdöntése. Nos, abból aztán sikerült mind­kettőt átadni a történelemnek, a junior- és felnőttrekordot egy­aránt a szolnoki versenyző vi­gyázza vasárnaptól.- Zömében a fiatalok nyom­tak a legjobban a Balaton-ku- pán - állapítja meg a 133 kilós, 55 centiméteres felkarizmokkal rendelkező Toldi-utód, aki nem használ petrencét az útkeresz­teződésekben. - Már az első fogással (225 kg) megdöntöt­tem mindkét korosztály leg­jobbját, a másodikban 235-re emelték a súlyokat, az is simán ment, tehát egyből új felnőtt- és juniorcsúcsot nyomtam, tíz ki­lót vertem rá az előzőekre.- És még hátravolt egy nyo­mási kísérlete.- Igen, de sajnos türelmet­lenségemben nem vártam meg a versenybírók indító jelét, ezért az egyébként szabályosan végrehajtott gyakorlatomat (242,5 kg) érvénytelenítették. Jóindulatukat azonban kinyil­vánították, mert megengedték, hogy versenyen kívül még rá­tegyek két és fél kilót. Éltem a lehetőséggel, és a közönség óriási buzdítása közepette kü­lönösen nagy megerőltetés nél­kül kinyomtam a 245-öt.- És ha a nyitósúly nagyobb lett volna?- Bevallom, nem mertem kockáztatni, de „kinyomni” sem akartam igazán magamat, legalább 5-7,5 kiló még ben­nem maradt. Majd ősszel a nagy versenyeken...- Ezek szerint a június végi osztravai világbajnokság nem nagy erőpróba?- Természetesen az, csak­hogy ott én nem indulok. Nem illik a programomba, képtelen vagyok két hét alatt regenerá­lódni és felkészülni. Erre a lei­lei versenyre négy hónapig hangolódtam. Majd a novem­beri magyar bajnokságra, ame­lyet nagy örömömre Szolnokon rendeznek, és a decemberi bu­dapesti nyílt Európa-bajnok- ságra megint összpontosítok. Egyébként az Eb-n csak az amerikaiak nem vesznek részt, ezért megkockáztatom: a pesti találkozó lesz olyan színvonalú, mint az osztravai. Aztán nem akarok még egy évet halasztani a főiskolán sem, s az élet egyéb területein is rendbe kell hozni a dolgaimat.- Talán a háttere nem stabil?- De az, hiszen csaknem tel­jes egészében a családomra tá­maszkodhatok. Szolnoki szponzort azért nem tudok ta­lálni, mert azt mondják: az apád tüzépes, majd eltart. Azt hi­szem, ezért hamarosan szétné­zek a fővárosban. Persze nem hallgathatom el, hogy az is szép támogatásnak számít, hogy az Apolló Vénus és a Bodyland termeiben díjtalanul edzhetek, Ulviczki Miska barátom pedig segít a terhelés beállításánál, nehogy hamar kiégjek.- Hány kiló lehet a Váradi- határ?- Háromszázig mindenkép­pen el akarok jutni. Hogy mi­korra? Szerintem három éven belül sikerül elérnem a bűvös határt, aztán majd meglátom, hogyan tovább. (néder) A kettős rekorder alig bírja a nagy vázát fotó: k. é. Találja ki! Előző heti feladványunkra is­mét nagyon sok helyes megfej­tés érkezett - örömmel látjuk, hogy tetszik olvasóinknak ez az új játék. Mindazok, akik a Famunkás-emlékművet írták megfejtésnek, jól „tippeltek”. A szobor egyébként a Temető utca és a Tószegi utca sarkán lévő parkban áll. A három szerencsés nyertes: Csapó Józsefné (Szolnok), Kövér Attila (Szolnok) és Fü- löp Ferencné (Szolnok). Gra­tulálunk, s kérjük, fáradjanak be szerkesztőségünkbe nyere­ményeikért, a Kardos Tamás fotóművész által felajánlott naptárakért. Mostani feladványunk meg­fejtésének beküldési határ­ideje: június 19. Címünk vál­tozatlan: Új Néplap, Szolnok, Kossuth tér 1. Ä borítékra ne felejtsék el ráírni: Találja ki! Sorokban Mindenből egy csipetet A Napsugár Gyermekház az idén is megrendezi nyári szünidei programsorozatát „Csipet-napok” elnevezés­sel. Ä sorozatban szakembe­rek irányításával a népi kis­mesterségek, a természetvé­delem, a népi gyermek- és sportjátékok világába tekint­hetnek be a gyerekek, akik számára a részvétel ingye­nes. A részletekről a gyer­mekházban adnak bővebb felvilágosítást: Szolnok, Réz utca 1. Telefon: 56/342-160. Kiállítások itt és ott Június 15-én, vagyis holnap két különleges kiállítás is várja a képzőművészetek kedvelőit. A Városi Műve­lődési Központban 17 óra­kor nyílik kiállítás Pólya Tibor alkotásaiból. A meg­nyitón Egri Mária méltatja majd a művész munkássá­gát, a díszvendég pedig a festő Párizsban élő leánya, Catherine de Károlyi (Pólya Gogo) lesz. Ugyanezen a napon, de Szolnok „túlsó” részén, a szandaszőlősi Amstel Galé­riában (Nagy L. u. 11.) nyí­lik Kurrencs Julianna festé­szeti tárlata a „A fotográfiá­ért...” Alapítvány szervezé­sében, amelyet július 19-ig lehet megtekinteni. Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka Iskolai konyha vállalkozásban A Szandaszőlősi Általános Is­kola mindig is nevezetes volt vállalkozó kedvéről. Most ez, ha lehet, még markánsabban érvényesül, hiszen kiadták üzemeltetésre az iskolai kony­hát Szanyi Istvánná Etának, aki ily módon ezerkétszáz éhes szájnak főz. A vállalkozó évi 525 ezer forint bérleti díjat fizet az isko­lának, cserébe megkapta a jól felszerelt, modem konyhát és a kiszolgáló egységeket. Tizen­két alkalmazottat foglalkoztat 1200 adag ebéd és uzsonna el­készítéséhez. Hatszáz adagot helyben elfogyasztanak a kis­diákok, a kertvárosi iskolába, illetve hat óvodába szállítanak még ebédet. Szanyiné Eta szerint sokkal egyszerűbb így az élete, hiszen nincs központi irányítás alatt. Az étrendet nézve, kicsit drá­gának tűnik a felhasznált alap­anyag. A gyerekek mindennap kapnak vagy Túrórudit, vagy gyümölcsöt, süteményt, ese­tenként dobozos üdítőre is futja a keretből.- Sokkal változatosabb ebé­det kaphatnak így a gyerekek, hiszen nincs, aki megszabja, hogy a méregdrága állami bol­tokban vásároljak. Évek óta ebben az iskolában dolgozom - bár csak tavaly május óta mint vállalkozó -, ismerem az itt élő embereket. Természetesen ki­használom a kapcsolataimat, és a szandaszőlősi magánterme­lőktől vásárolok - lényegesen olcsóbban - alapanyagot. Ezért tehettem meg a télen, hogy szinte naponta volt banán, na­rancs vagy édesség az étlapon. Azért az sem könnyű feladat, hogy olyasmit főzzünk, amit a gyerekek szeretnek, ha rajtuk Nem a méregdrága állami boltokban vásárolok - mondja Szanyi Istvánná múlna, tésztát tésztával enné­nek. A húst alig ismerik, s ha a disznó nem rántott szeletként végzi be a tányéron, hanem mondjuk egy karfiolos szelet képében, a gyerekek egysze­rűen otthagyják az ebédet. En­nek az állításomnak kicsit el­lentmond, de az a helyzet, hogy a húsos leveseket kedve­lik a legjobban, így például az alföldi húslevest, a palóclevest, gulyáslevest - mondta az ét­kezdevezető. A nyáron csökkentett lét­számmal működő konyha el­látja majd az óvodai ügyelete­ket. Ma még nem tudni, meny­nyire lesz nyereséges a vállal­kozás, hiszen ez volt az első teljes tanév. Egy biztos: a gye­rekek szerint „isteni” a kaja! Csabai Ágnes Készül a sertésszelet Budapest módra, amellyel vendégül látták a nyugdíjas pedagógusokat FOTÓ: K. É. A jövő útja az önfenntartás? Ötletek és új képzési formák a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán A felsőoktatás helyzete nehéz. Ezt az eddig is mélyen igaznak elfogadható közhelyet - lásd az állami eredetű források szűkösségét, az európai felsőoktatás szakmai normáihoz való igazodás csaknem hiányzó feltételrend­szerét - most tovább „súlyosbítják” azok a megszorítá­sok, amelyeket a közvélemény a „Bokros-csomag” ré­szeként ismert meg. Ezek - és a várható „folytatás” ­olyan számszerű paraméterek elérését irányozzák elő a felsőoktatásban Magyarországon, amelyek jelentős „leépítésekkel” járnak együtt rövid időn belül, s ame­lyek - a gazdasági kényszerre hivatkozók többsége sze­rint - általánosnak tekinthetők Nyugat-Európában. Tegyük hozzá, alapvetően más feltételrendszer és ha­gyományok mellett. A probléma megítélése természetesen egyre forrósodó szakmai viták tárgya. A következmény azonban - a viták részleteitől függetlenül - világosnak látszik: az intézményeken belül és az in­tézmények között (nemcsak a szakmai­lag hasonló profilúakat tekintve) ma még elképzelhetetlen verseny indul meg a „túlélésért”, amelynek negatív „zöngéi” már most érzékelhetők. E cikk célja azonban most nem a gondok, ha­nem a „túlélés pozitív technikáinak” bemutatása (elismerve, hogy az egyes intézmények s bennük az egyes okta­tók, dolgozók esélyei e tekintetben je­lenleg messze nem azonosak). Aki „pi­acképes diplomát” képes végzős hallga­tói kezébe adni, s „szolgáltató intéz­ményként” is kitűnik, annak verseny- pozíciói már ma is kétségtelenül job­bak. Világos, hogy a jövőben ez még inkább így lesz. A Szolnoki Kereskedelmi és Gazda­sági Főiskola fiatal intézmény, de már 1993-as megalakulásától kezdve jel­lemző rá a piaci igényekhez való foko­zott alkalmazkodás. Sőt, igaz volt ez már a jogelőd intézményekre - a Ke­reskedelmi és Vendéglátó Főiskola, il­letve a Külkereskedelmi Főiskola szol­noki kihelyezett tagozatára - is. Gon­dolhatnánk, hogy ez az intézmény jel­legéből adódóan lényegében magától értetődő. A dolog azonban nem ennyire egyszerű. A tényleges igények „becser- készéséhez” a főiskola képzési profiljá­ban is rengeteg ötletre van szükség, s távolról sem bizonyos, hogy mindegyik „működőképes”. Ahhoz, hogy vala­mely speciális képzési formát vagy szaktanfolyamot egyáltalán meg lehes­sen hirdetni, ahhoz személyi-szakmai, infrastrukturális-tárgyi, illetve pénzügyi feltételek sokasága szükséges (ezért is kerülnek fokozatosan előtérbe az ön­költséges formák). Ha pedig valami két-három évig sikeres, nem biztos, hogy van rá igény hosszabb távon is. A főiskola egyik legnépszerűbb ilyen önköltséges képzési formája volt az el­múlt években - és feltehetőleg lesz is, amíg csak el nem törlik a felsőoktatás­ban a felvételi vizsgák rendszerét - az úgynevezett „nulladik” évfolyam. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy 28 héten (azaz egy tanéven) keresztül fo­lyó, rendszeres formában történő, in­tenzív felvételi előkészítő, amelyre leg­nagyobb számban azok szoktak jelent­kezni, akik egy-két alkalommal már eredménytelenül próbálkoztak a felvé­telivel, s továbbra sem tettek le arról a szándékukról, hogy ezen a főiskolán folytassanak felsőfokú tanulmányokat (ahogy természetesen szép számmal akadnak a másutt sikertelen felvételizők is). A kötelező felvételi tárgyak mellett különféle szakmai és egyéb (például idegen nyelvek, számítástechnika) tan­tárgyakból is alapos képzést kapnak a résztvevők, akiknek ezen ismeretek be­jutás után is feltétlenül a hasznukra vál­nak. (Az innen bekerülők az elmúlt tan­években jól megállták a helyüket.) A fő vonzerő persze nem ez, hanem hogy közülük a legsikeresebbek felvételi nél­kül juthatnak a következő tanév „gó­lyái”, azaz elsőéves hallgatói közé. Eh­hez „mindössze” a teljes képzési időben folyamatos teljesítménymérés során legalább 75 százalékos eredményt kell produkálniuk. Ez - az előző évek ta­pasztalatai alapján - a résztvevők átla­gosan 35 százalékának sikerült. Ok a jövőben is a felvételi keretszámok kör- látaitól függetlenül kerülnek be a főis­kolára. De akiknek ez közvetlenül nem sikerül, azok is lényegesen nagyobb biztonsággal (s így nagyobb eséllyel is) indulhatnak neki a felvételinek, mint ha ezt a tanfolyam elvégzése nélkül ten­nék. S az sem elhanyagolható előny, hogy a 28 hetes képzés során, egyidejű­leg egy középfokú képesítést (például marketing- és reklámügyintéző, üzleti ügyintéző, vámkezelő stb.) is megsze­rezhetnek. Ez azok számára is „kézzel­fogható” eredmény, akiknek később a felvételije nem sikerül. A „nulladik” évfolyam idén ősszel is indul, meghir­detésére még a nyár folyamán - az ez évi felvételik eredményeinek ismere­tessé válása után - kerül majd sor. A je­lentkezők számára kötelező az érvényes érettségi bizonyítvány. Ennek megszer­zésén kívül „csupán” a tanfolyam - nem csekély, de az oktatásszervezés ko­rábban említett feltételei miatt a főis­kola számára elengedhetetlen - részvé­teli díjának kifizetése jelenthet többek­nek „némi” nehézséget ahhoz, hogy ősszel el is kezdjék... Emellett természetesen egyéb ön­költséges formákkal is kísérletezik a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola. A korábban indított másoddiplomás kép­zés mellett, idén teljesen új formának számít az úgynevezett „intenzív levele­zős képzés”. Ez a „hagyományos” leve­lező tagozat tanterve alapján, de „sűrí­tett” programmal folyik, egyelőre csak a külgazdaság szakon. Ha sikeresnek bizonyul (az első tapasztalatok kedve­zőek), más szakokon is beindítják. A diplomaszerzés időtartama ma egyre „piacérzékenyebb” faktor, s itt a hallga­tók egy tanév alatt nem két, hanem há­rom szemesztert végeznek el. így a képzési idő lerövidül, de ez nem megy a minőség rovására (az más kérdés, hogy a hallgatók számára igen nagy terhelést jelent). A nappali tagozatot is érintő újítá­sokkal is próbálkozik a főiskola. A tu­rizmus szak teljes tantárgyi programját már kidolgozták, s azt be is nyújtották az illetékes szervekhez az új szakok in­dításakor kötelező akkreditációs eljárás lefolytatása céljából. Más felsőoktatási intézményekkel is tárgyaltak-tárgyal- nak komplex tantárgyi programok köl­csönös átvétele s ezek alapján új szakok indítása-meghonosítása kérdésében (a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel például már a szerződést is megkötötték a humánpolitika, illetve humánmene­dzser szakos képzés későbbi átvételé­ről). Tantárgyi programok, ötletek, ko­operációs megoldások adása-vétele üz­leti alapon, mondjuk a licenc adás-vétel mintájára? Ez lenne a túlélés módja, a jövő fejlődésének útja a magyar felső- oktatásban? Ma még biztosan nem tudhatjuk. A jelek mindenesetre ebbe az irányba mu­tatnak ... Sz. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom