Új Néplap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-12 / 135. szám

Az ideális üzletember Mit tegyek, hogy a partne­reim megbízható, korrekt üz­letembernek lássanak? - ezt a kérdést manapság sok „bot­csinálta”, kényszer szülte vál­lalkozó tehetné fel önmagá­nak, hiszen legtöbben a mun­kanélküliség helyett válasz­tották az „üzletemberek” nem mindig Mercedesszel és mo­bil telefonnal honorált nehéz kenyerét. Dr. András Vera pszicho­lógus a gazdasági kamarában tartott előadása ugyanerre a kérdésre a következő választ adta:-A jó üzletember első­sorban tetteivel igazolja sza­vainak megbízhatóságát. Fontos az önismeret, saját erővonalainak, korlátainak feltérképezése. Az arculat kialakításánál érdemes gon­dot fordítani nemcsak a meg­jelenésre, az öltözködésre, a mozgás- és beszédkultúrára, hanem a kommunikációs készségek fejlesztésére is. Az üzletembernek - a szí­nészhez hasonlóan - ügyel­nie kell arra, hogy gondola­tait hatásosan és logikusan fejtse ki. A vállalkozó ön­maga választotta életformája állandó megmérettetéssel jár, és a teljes személyiségét igénybe veszi. Az ideális üz­letembernek törekednie kell arra, hogy esetleges „hatal­mával” megfelelően éljen. Amennyiben beosztottakkal dolgozik, akkor válik igazán jó, hatékony vezetővé, ha olyan különleges személyi kvalitásokkal, vonzó tulaj­donságokkal rendelkezik, amelyekkel az általa irányí­tott munkatársak is azono­sulni tudnak. N. Zs. Vállalkozók találkozója Kárpát-medencei vállalko­zók találkoztak Gödöllőn, hogy feltérképezzék, milyen területeken adódik együtt­működési lehetőség a ma­gyarországi, az erdélyi, a vajdasági, a kárpátaljai és a csallóközi üzletemberek kö­zött. Elsősorban a fa- és fémmegmunkálásban, az idegenforgalom fejlesztésé­ben és az élelmiszeriparban kínálnának kedvező üzleti lehetőségeket egymásnak. Az MNB hivatalos devizaárfolyama (1 egységre, forintban) Német márka 89,14 Osztrák Schilling 12,68 USA-dollár 125,22 ECU (Európai Unió) 164,73 A tankönyvek, a Világbank és a nullabázisú tervezés Az átalány nem visz előre Az „átlagos” megtakarítás olykor pazarlást jelent Ha a költségvetési kiadások mérsékléséről, az állami intézmé­nyek létszámcsökkentéséről beszélnek és írnak, egységes száza­lékos kulcsokat emlegetnek, leggyakrabban a 15 százalékot. Azt hihetnénk, hogy itt egy át­lagszám fejezi ki azt a megta­karítási hányadot, ami az egyes intézményeknél nagyon is különböző lehet. Hol jóval nagyobb annál, hol pedig ki­sebb, esetleg nulla, attól füg­gően, mennyire pazarlóan, il­letve mennyire takarékosan bántak az erőforrásokkal ko­rábban az egyes hivatalokban, kórházakban, iskolákban. Sőt, azt is el tudom képzelni, nem­csak nulla lehet a megtakarí­tás, hanem akad olyan intéz­mény is, amelyre az állam egyáltalán nem kíván költeni. Akár azért, mert fölöslegesnek ítéli, akár azért, mert szerinte nem közpénzből kell fenntar­tani. Amikor azonban például ar­ról értesülünk, hogy az egye­temeken megközelítően azo­nos, s az átlaggal csaknem egyező a pénz- és létszám- csökkentés mértéke, az ember gyanút fog. Mert az efféle átalányszerű csökkentés nem­hogy nem javítja, hanem meg­őrzi, folytatja mindazokat a szerkezeti, azaz aránybeli tor­zulásokat, amelyek korábban keletkeztek. Abban talán egyetértenek a döntéshozók, hogy az emberi erőforrások, a szellemi tőke szerepe megha­tározó a jövő alakítása szem­pontjából. Csak úgy teremthetünk jó­módú országot, ha kiváló mi­nőségű munkával, tetemes ku­tatási és fejlesztési erőfeszítést tartalmazó, takarékosan hasz­nálható termékeket állítunk elő, vagy erre irányuló szolgál­tatásokat alakítunk ki. Ehhez pedig oktatni és képezni kell az embereket, ráadásul elég sűrű időközökben tovább ké­pezni, átképezni is. Ha tehát Magyarország ed­dig is keveset költött nemzet­közi összehasonlításban az ok­tatásra, akkor feltehetően má­sutt kellene többet megtakarí­tani, itt pedig semmit. Sőt, esetleg az oktatás bizonyos te­rületeire kellene - máshonnan elvett pénzeket - átirányítani. A megközelítésnek tan­könyvi példája is akad, meg­van a kialakult gyakorlata, technikája. Úgy hívják, hogy nullabázisú tervezés. Ennek során nem az dönti el, hogy egy-egy terület az inflációs rá­tánál többet vagy kevesebbet, esetleg semmivel sem többet kap-e, hanem minden intéz­ménynek, munkakörnek két­ségbe vonják a létjogosultsá­gát, s azt igazolva, annak reális mértékét megállapítva lehet csak erőforrásokhoz jutni, nem pedig automatikusan a múltnál valamivel többhöz vagy keve­sebbhez. Tankönyv! - legyintenek so­kan, jóllehet a jó tankönyv a gyakorlatból születik, s annak is szól. A nullabázisú tervezés sem állt és áll meg a tankönyvnél. Ezzel az eljárással csökkentette radikálisan a Világbank költsé­geit egyik elnöke, Conable, s ezzel az eljárással folyik a Ma­gyar Hitelbank bizonyos terüle­teinek felülvizsgálata. Egy biz­tos: ez sem jár több konfliktus­sal, mint a hagyományos mód­szer, viszont annál sokkal haté­konyabb. Bácskai Tamás Közgazdász-vándorgyűlés A 101 évvel ezelőtt alapított Magyar Közgazdasági Társa­ság június 14-16. között Mis­kolcon tartja idei vándorgyűlé­sét. A közgazdászok kétségte­lenül legrangosabb rendezvé­nyének témája a gazdasági sta­bilizáció és társadalmi környe­zete. A szervezők arra töreked­tek, hogy ne csak a szakma szűkén vett időszerű kérdéseit vitassák meg, hanem azt is, ho­gyan érzi magát, miképpen rea­gál az elhatározott és a még csak tervbe vett intézkedésekre a társadalom. Többek között Komái János akadémikus és Szabó György népjóléti miniszter is arra ka­pott felkérést, hogy előadásaik­ban térjenek ki a jóléti rendsze­rek szükséges reformjaira. A rendezvény főszereplője feltehetően Bokros Lajos pénz­ügyminiszter lesz, akinek tu­lajdonképpen itt kell elfogad­tatnia programját a szakma képviselőivel. Nevezetes cso­magtervének megvalósítása vi­tathatatlanul attól is függ, mennyire állnak mögé a köz­gazdászok. Másrészt pedig ek­kor telik le miniszterségének első 100 napja, ami jó alkalom arra, hogy mérleget készítse­nek a kezdetről. Minisztériumi jelentés az állattenyésztés helyzetéről A selejt tehénnek is jó ára van A múlt hónapban csökkent a húsipar számára felajánlott te­henek és üszők száma, ami a szarvasmarha-tenyésztési kedv megélénkülését sejteti. Az állattartók az üszőborjak zömét felnevelésre és tovább tartásra szánják, amihez - a földművelésügyi hivatalokhoz befutott jelzések szerint - tá­mogatást szándékoznak igénybe venni. A választott borjúnak, a nö­vendék és selejt tehénnek el­sősorban ott van jó ára, ahol a kínálat átmenetileg megha­ladja a keresletet. De a ked­vező adottságú vemhes üsző és a fiatal tehén is jó áron ér­tékesíthető. A Földművelésügyi Minisz­tériumtól kapott információink szerint vágósertéssel telítve van a hazai piac. A hízott sertések száma az országban szinte mindenütt meghaladja a vágó­üzemek igényeit. A túlkínálatra válaszképpen a felvásárló szer­vezetek és a húsipari vállalatok csak szerződéses árut vesznek át, abból is elsősorban a jó mi­nőségű, nagyüzemi sertéseket. Az átvétel bizonytalansága és a felvásárlási árak folyamatos csökkenése elbátortalanítja a sertéstartókat, sokan nem mer­nek hosszabb távra tervezni. Más a helyzet a törzstenyé­szetekkel, ott ugyanis az előző hónaphoz hasonlóan továbbra sem tudják kielégíteni a meny- nyiségi igényeket. A kocasül­dőért például sorban állnak a vevők. A juh tenyészállatok iránt szintén megnőtt a kereslet. Saj­nos, a hazai törzstenyészetek az igények töredékét sem képesek kielégíteni, a juhtartók pedig ál­talában nem tudnak megfelelni a támogatási rendeletben előírt - a tavalyinál egyébként ked­vezőbb - tenyésztési feltételek­nek. A szakemberek a kedve­zőbb árfekvésű importban lát­ják a megoldást. (újvári) Nagyobb reklámot a magyar agrártermékeknek Bajor segítség A Bundestag élelmezésügyi, mezőgazdasági és erdészeti bizottságának e héten ha­zánkban tartózkodó küldött­sége ellátogatott a MOSZ-hoz is. A magyar és a külföldi szakemberek Németország és hazánk agrárgazdaságáról, a keletnémet tartományok me­zőgazdasági átalakulásáról, a két országban zajló kárpótlás­ról, a földbirtokok és a szö­vetkezeti mozgalom alakulá­sáról, jövőbeni szerepéről folytattak eszmecserét. Mint azt Nagy Tamás, a MOSZ elnöke lapunknak elmondta: a tárgyaláson szóba került az is, hogy vi­szonylag fejlett agrárország lévén, milyen esélyekkel léphetünk be majd az Euró­pai Unióba. „Szövetségünk véleménye az volt, hogy hazánk köny- nyen beilleszthető az EU rendszerébe. Nyugat-Euró- pának azonban el kellene is­mernie, hogy a teljes jogú tagság számunkra létfontos­ságú.” A Bundestag képviselői felhívták a figyelmet arra, hogy nagyobb súlyt kell fek­tetni a magyar agrártermékek reklámjára. Felajánlották továbbá, hogy a nem élelmiszer-ipari mezőgazdasági alapanyagok előállításában, feldolgozásá­ban szívesen segítenek a ba­jor vállalatok. Szociális vagy szakmai szempontok Mire való a tanműhely? A számok sokat mondanak számunkra - hangsúlyozza Solti Gábor, az Iposz nem­zetközi és oktatási igazga­tója, miközben a Művelő­dési és Közoktatási Minisz­térium iparitanuló-képzés- ről szóló füzetét lapozgat­juk.-Az 1993/94-es tanévben 174187 ipari tanuló volt az országban. Ma szinte vala­mennyi szakmában keveseb­ben vannak. Szakközépisko­lában tanul 30 százalékuk, kisiparosoknál 34, üzemi munkahelyeken, tanműhely­ben 36 százalékukat oktatják. Az utóbbi két évben 296-ról 762-ra nőtt az iskolai tanmű­helyek száma.- Ez örvendetes beruházás.- Csakhogy nekünk ezzel az a gondunk, hogy mindad­dig, amíg nem tölt be más funkciót is, a tanműhely a leg­kevésbé hatékony beruházás. A kisipar szakmunkástanulói nem látogatják, így könnyen kiszámítható, hogy egy-egy tanműhely egy évben 170 fia­talt foglalkoztat. Mivel feles­leges kapacitásuk van, csak­nem valamennyi iskola elkez­dett termelni. És mert dotáció­val működnek, olcsóbban tud­ják termékeiket piacra dobni.-Mi lehetne a tanműhe­lyek kihasználásának leg­jobb módja?- Szerintünk a többségében korszerűen felszerelt tanmű­helyeknek három feladatot kellene megoldaniuk. Évente három-négy hétre minden ta­nulónak kötelező lenne igénybe venni, hogy azok, akik a kisiparosnál nem talál­kozhattak a fejlett technológi­ákkal, itt megismerhessék. Legalább ilyen fontos lenne, hogy öt-hat évenként továbbképzésre mestereket is fogadjanak ezek az intézmé­nyek. Harmadsorban pedig ez lehetne színtere a mestervizs­gáztatásnak, amelyhez szin­tén indokolt megkövetelni a fejlett technológia ismeretét. E nélkül ma már semmit sem ér a mesterlevél! A világon mindenütt mű­ködnek úgynevezett techno­lógiai képzőközpontok, ame­lyek ezt a hármas funkciót lát­ják el. Miért ne lehetne a tan­műhelyeket ilyenné átalakí­tani?-Alkalmasak erre ezek a műhelyek?- Feltehetően kis átalakítá­sokkal igen! De szükséges, hogy némiképp igazodjanak a gazdaság gyakorlatához. Az iskola „sterilen” neveli a gye­rekeket, az oktatók évek, év­tizedek óta távol vannak az élet mindennapos dolgaitól, így ezeket csak a mesterek mellett leshetik el a fiatalok.- Úgy tűnik, ezt nem lesz könnyű megvalósítani.- Éontos lenne végre meg­határozni, milyen szerepet szánunk a szakképzésnek. Mind a mai napig sajnos az az elsőrendű feladata, hogy a hátrányos helyzetűekkel, a munkanélküliekkel, a szociá­lis feszültségek oldásával fog­lalkozzon. Ez viszont azzal jár, hogy rendszerint háttérbe szorulnak a szakmai szem­pontok. Mindaddig amíg nem mondjuk ki, hogy ez utóbbi az elsődleges, addig a magyar gazdaság szakemberképzése nem felelhet meg a követel­ményeknek. K. T. - FEB „Önállóságra” ítélt fiatal orvosok fohászai Drága a rendelő, drága a fog A Fiatal Fogorvosok Ma­gyarországi Egyesülete tavaly alakult. A szervezet, amely a Young Dentists Worldwide nemzetközi intézménynek is tagja, a hét végén tartotta III. országos találkozóját Mono- ron. Az egyesület elnökétől, dr. Bőgi Katalintól kérdeztük: a megváltozott gazdasági és egészségügyi viszonyok között milyenek ma egy fiatal fogor­vos szakmai lehetőségei Ma­gyarországon? Nehéz - summázta a helyze­tüket az elnök. A mostani ta­nácskozás egyik fő témája pél­dául az volt, egyáltalán hogyan és főképpen hol készülhetnek fel a szakvizsgájukra. Az eddigi gyakorlat ugyanis az volt, hogy az egyetem után két esztendőt kellett eltölteni valamelyik SZTK-rendelőben, s utána lehe­tett szakvizsgázni. A privatizá­cióval azonban a helyzet meg­változott, és a magáncégek, il­letve az azokban dolgozó orvo­sok közül csupán néhány kapta meg a szakmai kollégiumtól a szakvizsgára való felkészítés jogát. A gazdasági nehézségekről dr. Bőgi Katalin elmondta: egy fiatal fogorvos csak akkor tud önálló rendelőt nyitni, ha gaz­dag szülők, rokonok állnak a háta mögött. A fogorvosi be­rendezések, műszerek és anya­gok méregdrágák, a hitelfeltéte­lek rosszak, sokat és gyorsan kell törleszteni. Mindezek miatt drága a fo­gászati kezelés, az ár akár tíz­szerese is lehet egy hasonló módon és berendezéssel mű­ködő nyugati rendelőének. Ezt viszont ki tudja megfizetni? Jó lenne, ha a fogorvosok, és fő­képp a fiatal fogorvosok szá­mára valaki olyan hitelrend­szert dolgozna ki, ami lehetővé tenné működésüket. A fogászat biztos üzlet - fogalmazott dr. Bőgi Katalin -, csak az indulás nehéz, ahhoz kellene némi len­dületet kapnunk. A hitel vissza­fizetésének már nem lenne nagy kockázata. Előfordulhat az is, hogy töb­ben összeállnak, és közös vál­lalkozásba kezdenek, de a je­lenlegi gyakorlat szerint inkább pénzügyi befektetők nyitnak rendelőt, s ők alkalmazzák a fogorvosokat. A vasárnapi közgyűlésükön beje­lentették, az egyesület a jövőben ka­ritatív munkát is szívesen vállal: a hátrányos helyzetű gyermekek fo­gait kívánják szűrni, rendbe tenni, s megmenteni a még menthetőt. Ő. K. Késnek a privatizációs bevételek 20 milliárd forinttal nőtt a költségvetés hiánya Május végén a költségvetés hiánya elérte a 166,3 milliárd fo­rintot. Az előző hónapban 19,2 milliárd forinttal nőtt a defi­cit, elsősorban azért, mert május a kamatfizetések hónapja. Az egyre növekvő mértékű belföldi eladósodás miatt 60 mil­liárd forintot fizetett a költségvetés kamatszolgálatra. Az előző hónapban már nem növekedett lényegesen a defi­cit, ezért a Pénzügyminisztéri­umban úgy látják, hogy a kormány által az idei évre ké­szített pótköltségvetés kereteit nem lépi túl az államháztartás - közölte László Csaba, a Pénzügyminisztérium helyet­tes államtitkára. A kormány azzal számol, hogy az idén a privatizációból 150 milliárd forint lesz a költ­ségvetés bevétele. Május vé­géig 66 milliárd forintnak kel­lett volna megérkeznie, s eb­ben az esetben a hiány csupán 100 milliárd forintot tenne ki. A Pénzügyminisztériumban optimisták, még 'mindig arra számítanak, hogy a várt priva­tizációs bevételek nagy része megérkezik az idén, bár el­képzelhető, hogy néhány na­gyobb eladás átcsúszik a jövő év elejére. László Csaba szerint a költségvetésben már érzé­kelhetők a stabilizációs csomag első eredményei. Növekedtek az áfa-bevéte­lek, és jelentősek - a beveze­tett vámpótlék és a számot­tevő leértékelés hatására - a vámbevételek is. A kiadások összességükben elmaradnak az időarányostól, elsősorban a támogatásoknál volt vi­szonylag gyors a felhaszná­lás. A költségvetés nettó finan­szírozási igénye május végéig 182,2 milliárd forintot ért el, ami részben az eddigi deficit­ből, részben pedig a tb-alapok 14,8 milliárd forintos forgóalap igénybevételéből adódott. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a kormány múlt heti ülé­sén foglalkozott a jövő évi költ­ségvetési irányelvekkel, ame­lyeket a Pénzügyminisztérium már a kabinet elé terjesztett. A jövő évi költségvetési hiányt - a privatizációs bevételek nélkül - a GDP 3 százaléka körülire ter­vezik. Az idei évre tervezett költ­ségvetési hiány 155 milliárd forint, ami ugyancsak a GDP 3 százalékát jelenti, ám a priva­tizációs bevételek nélkül a 6 százalékot is elérheti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom