Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-08 / 106. szám

1995. május 8., hétfő Sorstársaink 7, oídal Teljes életet szeretnének élni Mi is ott voltunk! Nehéz gazdálkodni Nehéz év elé néz a mozgássérül­tek megyei egyesülete, tudtuk meg Nász Margit titkártól.- A legnagyobb gond, hogy az idén még sehonnan nem kaptunk pénzt - fogalmazza meg a prob­lémákat. Mire a különböző fó­rumokon eldöntik, hogy mennyi pénzt kapunk, mire kiírják a pá­lyázatokat, és kiderül, hogy nyertünk-e, május, június is el­jön. Nehéz így nekivágni az év­nek, hogy év elején sehonnan se kapunk támogatást. Ezért, hogy egyáltalán működni tudjunk ad­dig is, amíg nem kapunk pénzt, föl kellett vennünk 800 ezer fo­rint hitelt. Annyit sejtünk, hogy az idén kb. másfél millió forintot fogunk kapni a Mozgáskorláto­zottak Egyesületének Országos Szövetségétől, a megyei önkor­mányzattól pedig 400 ezer fo­rintra számíthatunk az idén, amit negyedéves bontásban küldenek el. Számítani lehetne még a tag­díjakra, mint bevételre, hiszen 4 ezer 900 tag után a 300 forint szép összeg volna, ha mindenki befizetné. Sajnos, azonban so­kan nem fizették be. (A határidő egyébként március 31. volt.)- Nem könnyű így tervezni az évet.- Sok nehézséggel kell szembenézni. A munkaközvetí­tői irodánk működése is kérdé­ses. Eddig közhasznú dolgozó látta el ezt a feladatot. A mun­kaügyi központ térítette a mun­kabére és a tb-járuléka 70 szá­zalékát. Ezután csak az 50 szá­zalékot fogja fizetni. Gondban vagyunk, mert a másik 50 szá­zalékot nem tudjuk mellétenni. Úgy tűnik, hogy a tiszazugi mozgáskorlátozottak kiváltak a megyei egyesületből, önállóak akarnak lenni. Azonban a mai napig nem tisztázódott a hely­zetük, az öcsödiek például visz- sza akarnak jönni hozzánk. Korábban mindennap autó­val hoztunk a szolnoki speciális óvodába, bölcsődébe, az ÉNO-ba több mint húsz, Szol­nok közelében lakó gyereket. Ez a szállítás havonta 10 ezer forintba kerül gyerekenként. Nagy részét mi fizettük eddig, de ezután ez sem olyan egy­szerű. Vettünk hitelre egy mik- robuszt, a városi önkormány­zathoz is fordultunk segítségért. Reméljük, hogy a szülők és a társadalombiztosítás is segít va­lamit, és akkor talán újra el tud­juk hozni naponta ezeket a gye­rekeket az őket foglalkoztató intézményekbe. Közgyűlést tartott a Kézen­fogva EFEE, az értelmi fogya­tékosok megyei érdekvédelmi egyesülete. A vezetőség be­számolt a tavalyi évben végzett munkáról. Mint Hofgárt Györgyné megyei titkár el­mondta, az elmúlt évben több sikeres programot szerveztek. Ilyen volt például a nyári tábor, ahol fogyatékos és egészséges gyerekek táboroztak együtt és amelyet meglátogatott Göncz Árpádné, köztársasági elnö­künk felesége is. Volt kirándu­lás, és tavaly biztosították a ta­goknak a színházba járás lehe­tőségét, harmincán igényeltek színházbérletet. Sajnos, az elő­adást nem mindenki látogatta, ezért az idén változtatni akar­nak a rendszeren. Az egyesület sokszor az ügy­intézést is elvállalja a szülők helyett, hogy ne kelljen utaz­niuk. Tavaly például az ÉFÉE öt, iskolából kikerült fiatalnak szerzett munkát, 3 rokkantjára­dék esetében vállalták az ügyin­tézést. Mások a kiemelt családi pótlék ügyének elintézését bíz­ták az egyesületre. Időnként félreértések és problémák adódnak abból, hogy néhányan összetévesztik az érdekvédel­met a segélyezésre hivatott szervvel. Bár nyilván jobb lenne, ha anyagi segítséget is tudnának nyújtani a szülőknek, azonban erre nincs pénz. Mit terveznek az idén, mire lesz lehetőség? Mivel a szolnoki önkor­mányzattal jó a kapcsolatuk, bármilyen problémával fölke­reshetik, szeretnék elérni, ha a megye többi településein is ha­sonló kapcsolatot tudnának ki­építeni az önkormányzatokkal. Ezért tervezik, hogy megkere­sik őket az együttműködés szándékával. A fogyatékos és egészséges gyerekek közös tá­bora olyan vívmány, amelyet tovább kell vinni, de ehhez az egyesületnek segítségre van szüksége. Kérdéses, hogy az idén is lesz-e rá lehetőség, hogy elmenjenek kirándulni, viszont mindenképpen meg akarják rendezni a Fuss a fogyatékos társadért! jótékony célú futást és a hagyományos Tisza szállói bált. újdonságnak számít a Gyermek- és Ifjúsági Alapít­vány felajánlása, amelynek ér­telmében 100 fogyatékos gyermek és kísérője üdülhet az alapítvány táborában igen ked­vezményes áron. Az egyesület mindenképpen szeretné, ha tag­jai közül mindenki igénybe venné ezt az üdülési lehetősé­get, akinek igénye van rá, ha senkit nem marasztalnának ott­hon a szűkös anyagiak. A titkár felhívta a figyelmet arra, hogy az egyesület segítségét igénybe lehet venni. Az EFÉE több esetben megtéríti az útiköltsé­get a tagoknak, ezért jó lenne, ha a rendezvényekre (például Mikulás-ünnepség) behoznák a gyerekeiket, nem fosztanák meg a közösség» a közös szóra­kozás élményétől. Az egyesület tervei között szerepel, hogy az idén is foly­tatják a másságról tartott elő­adás-sorozatukat, amellyel is­kolákat keres fel Hofgárt Györgyné és Halász István. tak, és hivatalosan 134 embert tartunk nyilván. Noha tudjuk, hogy a valóságban több a mozgássérült a községben. Úgy gondoltuk, kellene egy helyi csoport, szebbé kellene tenni egy-egy napot, segíteni ezeknek az embereknek.-A párja?- Ő a fuvarosunk, rengete­get vezet, mert van, aki a buszra már nem bír felszállni. Erre az estre - ahol Bartha Lajos és zenekara ingyen muzsikált január óta készül­tek. Ebben nem kis szerepet vállalt Farkas Géza, aki „mel­lesleg” a Néplap itteni terjesz­tője, szervezője is. Jelen volt a rendezvényen Nász Margit, a mozgássérültek megyei el­nöke is.- Most vagyok először a szajoliaknál, és nagyon jó a hangulat. Érdekes, hogy vidé­ken jobban összejönnek az emberek egy-egy meghitt estre, és ez nagyon fontos a rohanó, egyre személytele­nebb világunkban. így igaz, hiszen közelebb hozza egymáshoz a szíveket, a lelkeket. Időközben megfőtt a csigaleves, majd kisvártatva tányércsere következett: a marhalábszárpörkölt is „bebo- csáttatásra várt”. Mit mond­hatnék róla? Meg kell tartani a szakácsnőt. Mellesleg volt tombola, tánc, közös éneklés. Egészen hajnali háromig. Egyetlen szűk mondattal jel­lemezve: szép este volt. D. Sz. M. * A szajoli mozgássérültek cso­portja ezúton köszöni az alábbi cégek, személyek segít­ségét, támogatását: Kőbányai Sörértékesítő Kft., Molnár Ilona; Víz- és Csatornamű Rt., Barta Lajos és Zenekara, Szolnok székhe­lyű városi polgári védelem, Solami Rt., Kerek-Perec Kft., Peugeot-autószalon, Rehabi­litációs Kisszövetkezet, Csóti-Pati Kft., To-Roll Bt., Közép-alföldi Sütödék, Új Néplap, Papp György, OTP megyei igazgatósága, Berkó Sándor cukrász (Szolnok), Unilever Magyarország Kft., Henkel Magyarország Kft., Chibo Kft., Procter-Gamble Kft., Compack Douwe Eg­berts Rt., Mól Rt. (Budapest), Kábái Cukorgyár, Egri Do­hánygyár, Martfűi Sörgyár Rt., törökszentmiklósi ConA- vis Kft., CPC Magyarország Kft. (Szeged), mezőtúri Al­földi Téglaipari Kft., Zwack Kereskedelmi Kft., Metál ke­reskedelmi Kft. (Kecskemét), Bajári István (Abony), Sza­bados Károly (Rákóczifalva), Vasutas-szakszervezet, Ti- gáz, Kenyeres Mátyásné, Hamar János, Seiler József (Szajol). Éhezni, szomjazni itt nem lehetett Attól, hogy valaki bicegve megy, vagy járókerettel halad előre, még teljes ember. Ha nehezen száll fel a buszra, vagy nem bírja a kilométeres túrákat: miért kellene restellni? Tele van a település, a megye, az ország mozgássérült emberek­kel, akik kisebb-nagyobb betegségük ellenére teljes életet szeretnének élni. Dolgoznak, háztartási munkát végeznek, vigyáznak az unokákra, sőt eljönnek hasonló összejövete­lekre, mint ez a szajoli est volt a vasutaskörben. Ehhez hasonló mondatokkal nyitotta meg Fejes Károlyné Margitka, a mozgássérültek szajoli csoportvezetője azt a vacsorával egybekötött táncos estet, amelyet nemrégen ren­deztek. A fehér asztalokra sör, üdítő került, de akinek a kör­zeti orvos egy stampedli rövi­det rendelt, az sem maradt szomjan. Amíg főtt a vacsora, néhány résztvevővel váltottam szót, vajon miért jöttek el erre a rendezvényre. Hegedűs Ká­rolyné járókerettel érkezett:- Hat hete protézist építet- , tek a bal csípőmbe, és úgy néz ki, sikerült a műtét. A másik oldalon is az van kilenc éve. Most még kímélnem kell, ezért a járókeret. A 86 éves édesanyámmal élek, és amíg fel nem épülök, ő főz. Szeren­csére nem messze lakom.- Család?- Egy szem lányunk szüle­tett, ő Szolnokon él. Két uno­kám van. A vejem maszek pék, talán ismeri a Papp-ke- nyeret. Simon Istvánná 58 éves, a férje 65. Két gyerekük, hét unokájuk született.- A férjem mozgássérült amióta agyvérzést kapott, én pedig támogatóként vagyok jelen.-A havi járandóság?- Huszonnyolcezer ket­tőnknek. Nehezen, de meg­élünk belőle. Itt viszont, a csoporttal mindig jó a hangu­lat, és kell egy kis kikapcsoló­dás. Kirándultunk már Mező­kövesdre, Egerbe, Visegrádra. Ahhoz képest hogy második éve létezik a csoport, sok min­den történt már. Szabó Zsigmond polgár- mester úrral is szót váltottunk.- Az önkormányzat se dús­gazdag, de szerény lehetősége­Fejes Károlyné köszönti a résztvevőket inkhez képest támogatjuk a csoportot néhány tízezer fo­rinttal. A mai estet támogatta a vadásztársaság is.- Ahogy körülnézek, vannak fiatalok is ...- Eljönnek a hozzátartozók: férj, feleség, gyerekek. Bizony nem egy közülük reggel óta dolgozik. Hogy miért? Jó szó­ért, köszönömért, azért, hogy az asztal mellett ülők néhány órára elfeledkezzenek a bajuk­ról, bújukról. A sok fiatal kö­zül az egyik Fejes Margit. Szolnokról érkezett a Peu- geot-szalon képviseletében.- Segítek a tálalásnál, mikor mit kell csinálni. A főnököm a szalon nevében küldött el, én helyettesítem őt. Addig mara­dok ma itt, amíg a többiek. Köszöntötte a jelenlévőket az őszirózsás nyugdíjasklub nevében Papp Jánosné is, majd Fejes Károlynéval, a klub vezetőjével beszélget­tünk.- Tavaly februárban alakul­Ha beteg Mit tegyek? Az emberek sokszor nem hi­szik el egymás betegségét, nem fogadják el annak sú­lyosságát. Másrészt „leírják” azt, áld beteg, elvárják tőle, hogy csak otthon üljön, tét­lenségre kárhoztatva, ne men­jen sehová, ne próbáljon erő­feszítéseket tenni azért, hogy hasonlóképpen élje napjait, mint az egészséges emberek. Szomorú, de nap mint nap találkozunk ezzel a jelenség­gel. Ahelyett, hogy segítené­nek azon, akinek valamilyen fogyatékossága, sérülése van, még inkább a „víz alá nyom­ják.” Nem segítik, hanem el­ítélik erőfeszítéseit, a normá­lis életre való törekvéseit. Sokdioptriás szemüveget viselő hölgy mesélte a minap:- Olyan sokan tudják, hogy szinte alig látok ... nem látom az emberek arcát sem tisztán, az ismerőseim mellett köszönés nélkül me­gyek el. De hát csak egyedül élek, valahogy el kell látnom magam, bevásárolni, ügyet intézni. Ha messzebbre kell menni a fájós lábaimmal, csak előveszem a biciklimet. Akkor meg rám szólnak: Nézd csak, biciklizik, pedig vak! Aztán, ha az újságban próbálok valamit kibetűzni, akkor meg azt hallom: Nézd csak, olvas, pedig vak! Az senkinek nem jut eszébe, hogy mindez milyen erőfeszí­tésembe kerül. Miért vetnek meg azért, hogy próbálok élni?! Hogyan segítsük a vak embert? Tömegközlekedési eszközö­kön, fel- és leszállásnál a látás­sérült embert általában segítik. Csak az a baj, hogy egyszerre többen akarják ezt jó szándé- kúan tenni, és a vak ember ilyenkor nem tudja, hogy me­lyik segítő kézre „figyeljen”. Felszálláskor a legcélraveze­tőbb, ha a nyitott ajtóhoz kísé­rik, és kezét a kapaszkodóra he­lyezik. Leszálláskor a teendő ugyanez, csak még a lépcsőfo­kok számát is mondják meg. Autóba beszálláskor a vak em­bert vezessék a nyitott kocsiajtó elé, és tegyék kezét az ajtó felső premére, ez alapján már tud tá­jékozódni. Amikor egy vak embernek ülőhelyet kínálnak, akkor a döntést bízzák rá, hogy igénybe veszi-e vagy sem. Természetesen a tömegközle­kedési eszközökön biztonságo­sabb, ha ül. Abban az esetben, ha le akar ülni, nem elég kö­zölni vele, hogy itt van egy szabad hely, hanem mondjuk meg az irányt is, és ha lehet, fogjuk meg a könyökét és ve­zessük oda az ülőhelyhez. Önálló élet klubja alakult A mozgássérültek megyei egyesületén belül megala­kult az ifjúsági és önálló élet klubja, amelynek 490 szol­noki és Szolnok környéki fiatal mozgássérült a tagja. Céljuk, hogy a munkaké­pes korú mozgássérülteken segítsenek, információhoz juttassák őket az oktatás, az elhelyezkedés, a munkanél­küliség, a jogok érvényesí­tése, gyakorlása stb. témá­jában. A klub minden hónap harmadik hetének szerdá­ján. a városi művelődési központ 1. sz. klubtermében tartja foglalkozását, amelyre előadókat is hívnak egy-egy témából. A programokat igyekez­nek úgy szervezni, hogy az egyúttal szórakozás, kikap­csolódás is legyen a tagok­nak. Az oldalt szerkesztette: Paulina Éva - Fotó: Imre Lajos Handicap alapítvány Miért nem lehet a fogyatékos emberek élete is emberi élet? Miért ne tűzhetnének ki ma­guk elé célokat? Miért ne dolgozhatnának? Miért ne lehetnének barátaik, tartal­mas kapcsolataik? Miért kell leélni az életüket pár négy­zetméteren? Ezeket a kérdéseket tették fel maguknak a Handicap Moz­gássérültek Önsegélyező Ala­pítvány alapítói, amikor döntöt­tek az alapítvány létrejöttéről. Az alapító szociális otthonban él, és barátaival elhatározta, hogy megpróbálnak tenni va­lamit. Havilap megjelenését tervezik, hogy felvegyék a kap­csolatot egymással. Saját mik- robuszt szeretnének venni, hogy kimozdulhassanak, és se­gítsék sorstársaik önállóságát. Munkalehetőségek után kutat­nak. Szeretnének kialakítani otthon-ház típusú, igazi otthont adó életközösségeket. Akik készek e célokért együttműködni, azok jelentke­zését az alábbi címen várják: Liling Tamás, 1145 Bp., Bács­kai u. 25. Tel.: 252-9713.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom