Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-08 / 106. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. május 8., hétfő Levél Szolnok polgármesteréhez Kispénzű szülők gyermekeiről van szó Tisztelt Polgármester Úr! Elné­zést, hogy nyílt levélben kérem válaszadásra, de a téma egy egész városrészt érint. Rendszeresen figyelemmel követem lakóhelyünk, váro­sunk problémáit, és - részben - drukkolok egyes döntésük előtt, így szeretném tudomására hozni, hogy az Abonyi Úti Ál­talános Iskola létszámleépíté­sével kapcsolatos határozatuk tisztességtelen volt. Ugyanis az évfolyamok összevonása, a lét­számleépítés itt egy hét alatt zajlott - nem úgy, mint más is­kolák esetében -, hogy senki ne tudjon lépni. Az iskola sorsát az alapkő le­rakása óta tudom követni, hiszen volt időszak, amikor az iskola belső életét is figyelemmel kísér­tem - a Pletykafalu többi intéz­ményével együtt. Harmincnyolc éve élek itt, ismerem a gondokat, de arra még nem volt példa, hogy ilyen drasztikusan belegá­zoljanak a városrész életébe. Nem tudom, mi indokolja, hi­szen ez a városrész most van át­alakulóban, „fiatalodóban”. A fiatalok - az idős korosz­tály helyébe lépve - utódaikat itt kívánják felnevelni. Kérdés, lesz-e rá lehetőségük, és melyik kifizetődőbb: leépíteni vagy holnap újraépíteni? Úgy látszik, a városnak mégiscsak van pénze! (A költségvetéshez ja­vasolnám, hogy például egy ember ne három helyről kapjon fizetést.) Megjegyzem, ebben az iskolában duzzasztott lét­számmal dolgoznak a nevelők, míg a többi iskolában előnyö­sebb körülmények között. Itt minden második család rászo­rul majd arra, hogy gyermekei buszköltségét az önkormányzat megtérítse. Kispénzű emberekről van szó, akik szűkös anyagi helyze­tükben is áldoznak a lakóterüle­tükre, míg a város más részében élőknek az ölükbe hull a jólét. Mert nem is tudják, mit jelent az, hogy úthoz, intézményhez és különböző fejlesztésekhez anyagilag is hozzá kell járul­niuk. Az Abonyi úti iskolában magas szinten oktatnak, hiszen a tények, eredmények önmagu­kért beszélnek. (Hála a pedagó­gusoknak!) Tisztelt Polgármester Úr! Több szülő nevében is kérem, még egyszer szíveskedjék átte­kinteni az iskola ügyében hozott elöntést. Mérlegeljék: ami az egyik oldalon bevételt, a mási­kon kiadást jelent, és nem kis összeget, mivel sok a hátrányos helyzetű gyerek! Vagy fordul­janak az Alkotmánybíróság­hoz? - Tisztelettel: Kéri Zoltánná Iskolai pillanatképek A Kőtelki Általános Iskolában immár harmadik éve emlé­keznek meg a Föld napjáról. Az idén április 24-én rendez­ték meg az eseményt, és e napon a természetszeretetre, természetvédelemre figyeltek a diákok. A színes, változatos programot az iskola nevelői a helyi cserkészcsapattal és a szülőkkel közösen állították össze. A gyerekek a Tisza-par- ton, a lovaspályán többek' között játékos vetélkedőn, ügyességi versenyen mérték össze tudásukat. Miközben bográcsban főtt az ebéd, a falu nagytakarítását végezték. A győztes csapatok az idén budapesti, illetve egri kirán­duláson vesznek részt - adta hírül Kőtelekről kedves olva­sónk, Kohuth Ferenc szülő. A szolnoki Újvárosi Általános Iskola lelkes tanulói - szüleik és nevelőik segítségével - harminc facsemetét és húsz dísz­cserjét ültettek az iskola udvarán. Az akció főszervezője Vajda Józsefné, intézményünk tanára volt, aki pályáza­ton nyert pénzből vásárolta a növényeket. Boros Zoltán, a polgármesteri hivatal munkatársa segítette a munkát. A tanulók gondozzák a kis fákat, cserjéket, s örülnek, hogy hasznosat tehetnek környezetükért. Köszönjük a szülők, a nevelők és a diákok lelkiismeretes munkáját! Az irodavezetőség nevében: Kovács Sándorné tanár Emberségből jeles A mai nehéz gazdasági helyzet ellenére az élet még produkál meglepetéseket. Többéves kapcsolatunk van a szolnoki Szé- chenyi-lakótelepen élő, többgyermekes Nyári Endrével és csa­ládjával. A gazdagnak nem mondható család - anyagi lehető­ségeihez mérten - folyamatosan támogatja, segíti a gyermek- otthon 14-es csoportját. Kis kertjükben mindig örömmel fogad­ják a tizenegy „kiskamaszt”. Mit is mondhatnánk ezért nekik? Köszönjük! A gyermekotthon 14-es csoportjának nevelői és gyermekei • •• Akolhátpusztán - 1951 A képen az egykori akolhátpusztai iskolások, akik - első osztá­lyostól nyolcadikig - egy tanteremben tanultak. A felvétel 1951-ben készült, szeretett tanítónőnk, Zsámboki Margit kö­rében. Jómagam a felső sorban, jobbról a negyedik vagyok, ott van még Péter Klára. Elmondhatom, sok értékps ember került ki az akolhátpusztai kis iskolából. Németh Lászlóné, Tiszabura Sohasem gyónt... Az igazsághoz tartozik! Lapunk április 4-ei számában Egyházi adó saját zsebre címmel hírt adtunk arról, hogy egy jászkiséri fiatalember, megbízási szerződés alapján, saját zsebre gyűjtött pénzt a ka­tolikus egyház javára. Az adó­beszedő indokolatlanul késle­kedett az elszámolással, ami feltűnt a helybéli egyházi sze­mélyiségnek. A megbízott férfi végül is „meggyónta” bűnét - írtuk -, s a plébános bejelenté­sére rendőrségi eljárás indult. Bár munkatársunk idézőjel­ben, átvitt értelemben használta a kifejezést, az észrevételnek helyt adunk. Dr. Kishonthy István plé­bános sajnálatos újságírói téve­désnek tartja, nem felel meg a valóságnak, sérti a lap nagy­számú olvasótábora katolikus híveinek jóérzését, lejáratja a gyónás szentségét, a katolikus egyházat, és így óhatatlanul mélyen belegázol papi becsüle­tébe a megfogalmazás. Az igazság az, hogy az adószedő sohasem gyónt, mert első ál­dozó sem volt, ami nélkülözhe­tetlen feltétele a gyónásnak, hanem csak bevallotta a csalást a plébánosnak a plébániai iro­dában. De: nem gyónás kereté­ben! így, az újságíró által használt sajnálatos „meggyónta” kitétel kiigazításra szorul - írta levelé­ben a helyi plébános. Gondolatok a rendőrnap után Nem azt várjuk, hogy ágyútalpas hatfogatú vigyen a temetőbe... Olvashattuk, hallhattuk, hogy Szent György napján nem lesz­nek látványos rendőrproduk­ciók anyagi okok miatt. Azt vi­szont látnunk kell, hogy „rend­őrnap” minden egyes nap. Tisztelet és becsület jár a fá­radságot nem ismerő közrendi, közbiztonsági, nyomozói fel­adatokat ellátóknak, az olykor nem veszélytelen szolgálatot teljesítőknek; látjuk a már ná­lunk idősebbeket, a már nyugál­lományban lévőket, a közöt­tünk élő betegeket, akikre nem kisebb feladatok hárultak annak idején, mint a mai fiatalokra. Megöregedtek, megbetegedtek, sokan már nem élnek. A rendőrnap alkalmából jut eszünkbe, a nyugdíjasokról is meg kellene emlékezni egy na­pon. Minden munkahelyen ren­deznek nyugdíjastalálkozót, még ha szerény körülmények között is - ahol a volt munka­társak találkozhatnak. Ez a rendőrségnél három éve már nincs. Elhunyt nyugdíjas tiszthelyettes vagy tiszt temeté­sén a vezetők nem fejezik ki részvétüket. Nem tudunk arról, hogy a gyászoló családot meg­keresnék, a gyászlobogót az egykori harcostárs tiszteletére kitennék. Viszont tapasztalhatjuk, hogy más fegyveres testületnél katonai tiszteletadással búcsúz­nak. A rendőrségi nyugdíjas nem arra gondol, hogy ágyútalpas, hatfogatú jármű vigye ki a te­metőbe majd, de arra igenis gondol, hogy a több évtizedes munkában megfáradt harcos­társtól legalább egy szál virág­gal búcsút vegyenek. Elvárná ezt az az özvegy is, aki bele­nyugvással vállalta a sok le­mondást, izgalmat, megpróbál­tatást a szolgálati évek alatt. Százötven-kétszáz nyugállo­mányú rendőr nevében várhat­juk ezt el. Nemrégiben temették egy fegyverbarátunkat: nyugalma­zott rendőr őrnagy volt. A hoz­zátartozókon és az együttérző ismerősökön, barátokon kívül a testületből senki nem jelent meg! Olej Zoltán ny. rendőr őrnagy Köszönjük a segítséget Hollóy Tamásnak, a Szolnoki MÁV MTE Sportegyesület ügyvezető igazgatójának ön­zetlen segítségnyújtásáért - a Hetényi Géza Kórház gyer­mek-serdülő pszichiátriai részlegén ápolt lelki beteg fia­talok nevében - nyilvánosan is köszönetét mondok. A fiatalok gyógyításának nélkülözhetetlen eleme a rendszeres sportolás, s heti egy alkalommal a Szolnoki MÁV MTE Véső úti torna­termét ingyenesen igénybe vehetjük. Jó érzés tapasztalni, hogy a napjainkban egyre szap'orodó lelki beteg gyermek, kamasz sorsáért mások is felelősséget éreznek; hogy nehéz, de egy­ben sok sikerélményt is je­lentő munkánkban önzetlenül segítőtársakra leltünk. Dr. Csősz László részlegvezető főorvos Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin ________Expressz - Ajánlva B ankszámlát nyitni kell(?) Lapunkban nemrég írtunk arról, hogy várhatóan megszűnik majd a csekk az APEH-nél, s így a befizetéseket - a magánszemélyek kivételével - min­den egyes vállalkozónak bankszámlá­ról kell teljesítenie. Kunhegyesi olvasónk levélben for­dult hozzánk, s a bankszámlanyitásról érdeklődött. Úgy gondo­lom, nem csak egyedül számára probléma ez, hiszen számtalan egyéni vállalkozó dolgozik minimális bevétel mellett másodál­lásúként vagy nyugdíjasként, s nem értik, miért szükséges újabb kiadást a nyakukba venni egy bankszámla fenntartásával. A kérdésre jobb választ én sem tudok adni, mint amit az adó­hatóság: ha megszűnik a csekk, akkor valamelyik banknál veze­tett vállalkozói számla alkalmas arra, hogy a kötelezettségeket teljesíteni lehessen. A lakossági folyószámla adott esetben persze - mint ahogy olvasónk is írja levelében - egy-egy átutalásra igénybe vehető, azonban ekkor nem különülnek el a vállalkozás és a személyes (családi) pénzeszközök. Az APEH most egy még 1984-ben szü­letett minisztertanácsi rendeletben foglaltakat próbálja betar­tatni ügyfeleivel. Ez lényegében a pénzforgalomról szól, mely­ben az áll, hogy minden gazdálkodónak bankszámlán kell tar­tania pénzeszközeit. A rendelet a következő pontjában az előírást az áfát fizető magánszemélyekre és egyéni vállalkozásokra is kiterjeszti. Itt némi ellentmondást ugyan fel lehet fedezni, mert a rendelet egyértelműen nem kötelezi az áfát nem(!) fizető egyéni vállal­kozót a bankszámla megnyitására. De ha a csekk megszűnik, akkor nincs mit tenni. Kell a számla. Az érem másik oldala a feketegazdaság elleni fellépés egyik eszköze. Azaz: az adóhatóság ellenőrizni tudja viszonylag egy­szerűen a bankszámlán keresztül a vállalkozások pénzügyeit, s lényegében a készpénzes kifizetéseket próbálja visszaszorítani. Ez mindannyiunk érdeke. Abban a kisebb egyéni vállalkozásoknak igazat adok, hogy ma egy bankszámla fenntartása egyáltalán nem olcsó, hiszen - tudomásom szerint - a minimális éves díja 6 ezer forint. Ehhez jönnek még azoknak a szolgáltatásoknak a díjai, amelyek az utalásokkal, a különböző nyomtatványokkal, a postaköltséggel függnek össze. Mert a bankok természetesen az összes költsé­get a számla tulajdonosára terhelik. S hogy melyik bankban ér­demes számlát nyitni? Amelyik a vállalkozó számára a leg­szimpatikusabb. Ma már lehet válogatni. Olvasónk a minimumadóval kapcsolatosan is tett fel kérdést. A minimumadót az előző parlament fogadta el, s lényegében az 1994-es évre vonatkozólag kell fizetni meghatározott számítási módszer szerint. A rendelkezés nem tér ki arra, hogy a vállal­kozó milyen formában végzi tevékenységét, azaz főfoglalko­zású-e vagy másodállású. Tanácsolom, hogy e témában konkrét szakmai és részletes kérdésével forduljon szakemberhez! Baktalóránthiázán A közelmúltban Baktalórántházán adott műsort a Pro Anima. Ez a két szó azt jelenti: a lelkekért. Egyben ez a név takarja azt a római katolikus csoportot, amely három éve Nagykörűben alakult. Bakta- lórántházáról ekkor került községünkbe Fejes János római katoli­kus plébános. Az együttes az idén meghívást kapott a plébános úr ottani volt hittanos csoportjától, s ezután összeállítottunk egy közel kétórás műsort, melyet a próbák néha fárasztó sora követett. Ugyanis a Pro Anima 8-15 év közötti, általános iskolás gyerekekből áll. (A kis csoport műsorát János atya gitáron kíséri, az egyik nyolcadikos fiú szintetizátoron játszik, a helyi iskola tanára basszusgitározik, fe­lesége pedig a gyerekekből álló énekkart erősíti.) Április 21-én reggel felkerekedett a csapat, és néhány lelkes szülő kíséretében elindultunk. Az öt és fél órás út egyik állomása a máriapócsi búcsújáró hely volt, ahol a bazilika rövid történetével ismerkedtünk, majd a „könnyező Mária” kegyképét is megtekintettük. Délben már Bak­talórántházán ebédeltünk, és rövid pihenő után készülhettünk az esti fellépésre. A kultúrházban este hét órakor kezdődő zenés áhítatra a kör­nyékbeli falvakból is érkeztek hívek - a legfiatalabbtól a legidő­sebb korosztályig. Bár csapatunk kellően felkészült a szereplésre, mégis - a széles körű érdeklődés hatására - dobogó szívvel vártuk a függöny széthúzását. A huszonegy dal mindegyike vallásos tar­talmú, zenei műfaját tekintve széles skálán mozgott - olasz erede­tűtől kezdve, francia apáca által írt dalon át néger spirituáléig -, de volt olyan is, ami a csapat háza táján született. Az előadás, a közel háromszáz néző körében, osztatlan tetszést keltett. A műsor után a csapat tagjai és az atya volt tanítványai közös éneklésen és beszélgetésen vettek részt. Másnap e nyírségi kisvá­ros három templomát tekintettük meg, majd a közeli Vajára láto­gattunk, s az ottani, volt Rákóczi-kúriával ismerkedtünk. Késő este, fáradtan, de élményekben gazdagon, s már a nyári meghívások műsorainak tervezgetésével váltunk el egymástól. Bozsóné Szilágyi Erzsébet szülő, Vadkerti László tanár *

Next

/
Oldalképek
Tartalom