Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-08 / 106. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. május 8., hétfő Levél Szolnok polgármesteréhez Kispénzű szülők gyermekeiről van szó Tisztelt Polgármester Úr! Elnézést, hogy nyílt levélben kérem válaszadásra, de a téma egy egész városrészt érint. Rendszeresen figyelemmel követem lakóhelyünk, városunk problémáit, és - részben - drukkolok egyes döntésük előtt, így szeretném tudomására hozni, hogy az Abonyi Úti Általános Iskola létszámleépítésével kapcsolatos határozatuk tisztességtelen volt. Ugyanis az évfolyamok összevonása, a létszámleépítés itt egy hét alatt zajlott - nem úgy, mint más iskolák esetében -, hogy senki ne tudjon lépni. Az iskola sorsát az alapkő lerakása óta tudom követni, hiszen volt időszak, amikor az iskola belső életét is figyelemmel kísértem - a Pletykafalu többi intézményével együtt. Harmincnyolc éve élek itt, ismerem a gondokat, de arra még nem volt példa, hogy ilyen drasztikusan belegázoljanak a városrész életébe. Nem tudom, mi indokolja, hiszen ez a városrész most van átalakulóban, „fiatalodóban”. A fiatalok - az idős korosztály helyébe lépve - utódaikat itt kívánják felnevelni. Kérdés, lesz-e rá lehetőségük, és melyik kifizetődőbb: leépíteni vagy holnap újraépíteni? Úgy látszik, a városnak mégiscsak van pénze! (A költségvetéshez javasolnám, hogy például egy ember ne három helyről kapjon fizetést.) Megjegyzem, ebben az iskolában duzzasztott létszámmal dolgoznak a nevelők, míg a többi iskolában előnyösebb körülmények között. Itt minden második család rászorul majd arra, hogy gyermekei buszköltségét az önkormányzat megtérítse. Kispénzű emberekről van szó, akik szűkös anyagi helyzetükben is áldoznak a lakóterületükre, míg a város más részében élőknek az ölükbe hull a jólét. Mert nem is tudják, mit jelent az, hogy úthoz, intézményhez és különböző fejlesztésekhez anyagilag is hozzá kell járulniuk. Az Abonyi úti iskolában magas szinten oktatnak, hiszen a tények, eredmények önmagukért beszélnek. (Hála a pedagógusoknak!) Tisztelt Polgármester Úr! Több szülő nevében is kérem, még egyszer szíveskedjék áttekinteni az iskola ügyében hozott elöntést. Mérlegeljék: ami az egyik oldalon bevételt, a másikon kiadást jelent, és nem kis összeget, mivel sok a hátrányos helyzetű gyerek! Vagy forduljanak az Alkotmánybírósághoz? - Tisztelettel: Kéri Zoltánná Iskolai pillanatképek A Kőtelki Általános Iskolában immár harmadik éve emlékeznek meg a Föld napjáról. Az idén április 24-én rendezték meg az eseményt, és e napon a természetszeretetre, természetvédelemre figyeltek a diákok. A színes, változatos programot az iskola nevelői a helyi cserkészcsapattal és a szülőkkel közösen állították össze. A gyerekek a Tisza-par- ton, a lovaspályán többek' között játékos vetélkedőn, ügyességi versenyen mérték össze tudásukat. Miközben bográcsban főtt az ebéd, a falu nagytakarítását végezték. A győztes csapatok az idén budapesti, illetve egri kiránduláson vesznek részt - adta hírül Kőtelekről kedves olvasónk, Kohuth Ferenc szülő. A szolnoki Újvárosi Általános Iskola lelkes tanulói - szüleik és nevelőik segítségével - harminc facsemetét és húsz díszcserjét ültettek az iskola udvarán. Az akció főszervezője Vajda Józsefné, intézményünk tanára volt, aki pályázaton nyert pénzből vásárolta a növényeket. Boros Zoltán, a polgármesteri hivatal munkatársa segítette a munkát. A tanulók gondozzák a kis fákat, cserjéket, s örülnek, hogy hasznosat tehetnek környezetükért. Köszönjük a szülők, a nevelők és a diákok lelkiismeretes munkáját! Az irodavezetőség nevében: Kovács Sándorné tanár Emberségből jeles A mai nehéz gazdasági helyzet ellenére az élet még produkál meglepetéseket. Többéves kapcsolatunk van a szolnoki Szé- chenyi-lakótelepen élő, többgyermekes Nyári Endrével és családjával. A gazdagnak nem mondható család - anyagi lehetőségeihez mérten - folyamatosan támogatja, segíti a gyermek- otthon 14-es csoportját. Kis kertjükben mindig örömmel fogadják a tizenegy „kiskamaszt”. Mit is mondhatnánk ezért nekik? Köszönjük! A gyermekotthon 14-es csoportjának nevelői és gyermekei • •• Akolhátpusztán - 1951 A képen az egykori akolhátpusztai iskolások, akik - első osztályostól nyolcadikig - egy tanteremben tanultak. A felvétel 1951-ben készült, szeretett tanítónőnk, Zsámboki Margit körében. Jómagam a felső sorban, jobbról a negyedik vagyok, ott van még Péter Klára. Elmondhatom, sok értékps ember került ki az akolhátpusztai kis iskolából. Németh Lászlóné, Tiszabura Sohasem gyónt... Az igazsághoz tartozik! Lapunk április 4-ei számában Egyházi adó saját zsebre címmel hírt adtunk arról, hogy egy jászkiséri fiatalember, megbízási szerződés alapján, saját zsebre gyűjtött pénzt a katolikus egyház javára. Az adóbeszedő indokolatlanul késlekedett az elszámolással, ami feltűnt a helybéli egyházi személyiségnek. A megbízott férfi végül is „meggyónta” bűnét - írtuk -, s a plébános bejelentésére rendőrségi eljárás indult. Bár munkatársunk idézőjelben, átvitt értelemben használta a kifejezést, az észrevételnek helyt adunk. Dr. Kishonthy István plébános sajnálatos újságírói tévedésnek tartja, nem felel meg a valóságnak, sérti a lap nagyszámú olvasótábora katolikus híveinek jóérzését, lejáratja a gyónás szentségét, a katolikus egyházat, és így óhatatlanul mélyen belegázol papi becsületébe a megfogalmazás. Az igazság az, hogy az adószedő sohasem gyónt, mert első áldozó sem volt, ami nélkülözhetetlen feltétele a gyónásnak, hanem csak bevallotta a csalást a plébánosnak a plébániai irodában. De: nem gyónás keretében! így, az újságíró által használt sajnálatos „meggyónta” kitétel kiigazításra szorul - írta levelében a helyi plébános. Gondolatok a rendőrnap után Nem azt várjuk, hogy ágyútalpas hatfogatú vigyen a temetőbe... Olvashattuk, hallhattuk, hogy Szent György napján nem lesznek látványos rendőrprodukciók anyagi okok miatt. Azt viszont látnunk kell, hogy „rendőrnap” minden egyes nap. Tisztelet és becsület jár a fáradságot nem ismerő közrendi, közbiztonsági, nyomozói feladatokat ellátóknak, az olykor nem veszélytelen szolgálatot teljesítőknek; látjuk a már nálunk idősebbeket, a már nyugállományban lévőket, a közöttünk élő betegeket, akikre nem kisebb feladatok hárultak annak idején, mint a mai fiatalokra. Megöregedtek, megbetegedtek, sokan már nem élnek. A rendőrnap alkalmából jut eszünkbe, a nyugdíjasokról is meg kellene emlékezni egy napon. Minden munkahelyen rendeznek nyugdíjastalálkozót, még ha szerény körülmények között is - ahol a volt munkatársak találkozhatnak. Ez a rendőrségnél három éve már nincs. Elhunyt nyugdíjas tiszthelyettes vagy tiszt temetésén a vezetők nem fejezik ki részvétüket. Nem tudunk arról, hogy a gyászoló családot megkeresnék, a gyászlobogót az egykori harcostárs tiszteletére kitennék. Viszont tapasztalhatjuk, hogy más fegyveres testületnél katonai tiszteletadással búcsúznak. A rendőrségi nyugdíjas nem arra gondol, hogy ágyútalpas, hatfogatú jármű vigye ki a temetőbe majd, de arra igenis gondol, hogy a több évtizedes munkában megfáradt harcostárstól legalább egy szál virággal búcsút vegyenek. Elvárná ezt az az özvegy is, aki belenyugvással vállalta a sok lemondást, izgalmat, megpróbáltatást a szolgálati évek alatt. Százötven-kétszáz nyugállományú rendőr nevében várhatjuk ezt el. Nemrégiben temették egy fegyverbarátunkat: nyugalmazott rendőr őrnagy volt. A hozzátartozókon és az együttérző ismerősökön, barátokon kívül a testületből senki nem jelent meg! Olej Zoltán ny. rendőr őrnagy Köszönjük a segítséget Hollóy Tamásnak, a Szolnoki MÁV MTE Sportegyesület ügyvezető igazgatójának önzetlen segítségnyújtásáért - a Hetényi Géza Kórház gyermek-serdülő pszichiátriai részlegén ápolt lelki beteg fiatalok nevében - nyilvánosan is köszönetét mondok. A fiatalok gyógyításának nélkülözhetetlen eleme a rendszeres sportolás, s heti egy alkalommal a Szolnoki MÁV MTE Véső úti tornatermét ingyenesen igénybe vehetjük. Jó érzés tapasztalni, hogy a napjainkban egyre szap'orodó lelki beteg gyermek, kamasz sorsáért mások is felelősséget éreznek; hogy nehéz, de egyben sok sikerélményt is jelentő munkánkban önzetlenül segítőtársakra leltünk. Dr. Csősz László részlegvezető főorvos Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin ________Expressz - Ajánlva B ankszámlát nyitni kell(?) Lapunkban nemrég írtunk arról, hogy várhatóan megszűnik majd a csekk az APEH-nél, s így a befizetéseket - a magánszemélyek kivételével - minden egyes vállalkozónak bankszámláról kell teljesítenie. Kunhegyesi olvasónk levélben fordult hozzánk, s a bankszámlanyitásról érdeklődött. Úgy gondolom, nem csak egyedül számára probléma ez, hiszen számtalan egyéni vállalkozó dolgozik minimális bevétel mellett másodállásúként vagy nyugdíjasként, s nem értik, miért szükséges újabb kiadást a nyakukba venni egy bankszámla fenntartásával. A kérdésre jobb választ én sem tudok adni, mint amit az adóhatóság: ha megszűnik a csekk, akkor valamelyik banknál vezetett vállalkozói számla alkalmas arra, hogy a kötelezettségeket teljesíteni lehessen. A lakossági folyószámla adott esetben persze - mint ahogy olvasónk is írja levelében - egy-egy átutalásra igénybe vehető, azonban ekkor nem különülnek el a vállalkozás és a személyes (családi) pénzeszközök. Az APEH most egy még 1984-ben született minisztertanácsi rendeletben foglaltakat próbálja betartatni ügyfeleivel. Ez lényegében a pénzforgalomról szól, melyben az áll, hogy minden gazdálkodónak bankszámlán kell tartania pénzeszközeit. A rendelet a következő pontjában az előírást az áfát fizető magánszemélyekre és egyéni vállalkozásokra is kiterjeszti. Itt némi ellentmondást ugyan fel lehet fedezni, mert a rendelet egyértelműen nem kötelezi az áfát nem(!) fizető egyéni vállalkozót a bankszámla megnyitására. De ha a csekk megszűnik, akkor nincs mit tenni. Kell a számla. Az érem másik oldala a feketegazdaság elleni fellépés egyik eszköze. Azaz: az adóhatóság ellenőrizni tudja viszonylag egyszerűen a bankszámlán keresztül a vállalkozások pénzügyeit, s lényegében a készpénzes kifizetéseket próbálja visszaszorítani. Ez mindannyiunk érdeke. Abban a kisebb egyéni vállalkozásoknak igazat adok, hogy ma egy bankszámla fenntartása egyáltalán nem olcsó, hiszen - tudomásom szerint - a minimális éves díja 6 ezer forint. Ehhez jönnek még azoknak a szolgáltatásoknak a díjai, amelyek az utalásokkal, a különböző nyomtatványokkal, a postaköltséggel függnek össze. Mert a bankok természetesen az összes költséget a számla tulajdonosára terhelik. S hogy melyik bankban érdemes számlát nyitni? Amelyik a vállalkozó számára a legszimpatikusabb. Ma már lehet válogatni. Olvasónk a minimumadóval kapcsolatosan is tett fel kérdést. A minimumadót az előző parlament fogadta el, s lényegében az 1994-es évre vonatkozólag kell fizetni meghatározott számítási módszer szerint. A rendelkezés nem tér ki arra, hogy a vállalkozó milyen formában végzi tevékenységét, azaz főfoglalkozású-e vagy másodállású. Tanácsolom, hogy e témában konkrét szakmai és részletes kérdésével forduljon szakemberhez! Baktalóránthiázán A közelmúltban Baktalórántházán adott műsort a Pro Anima. Ez a két szó azt jelenti: a lelkekért. Egyben ez a név takarja azt a római katolikus csoportot, amely három éve Nagykörűben alakult. Bakta- lórántházáról ekkor került községünkbe Fejes János római katolikus plébános. Az együttes az idén meghívást kapott a plébános úr ottani volt hittanos csoportjától, s ezután összeállítottunk egy közel kétórás műsort, melyet a próbák néha fárasztó sora követett. Ugyanis a Pro Anima 8-15 év közötti, általános iskolás gyerekekből áll. (A kis csoport műsorát János atya gitáron kíséri, az egyik nyolcadikos fiú szintetizátoron játszik, a helyi iskola tanára basszusgitározik, felesége pedig a gyerekekből álló énekkart erősíti.) Április 21-én reggel felkerekedett a csapat, és néhány lelkes szülő kíséretében elindultunk. Az öt és fél órás út egyik állomása a máriapócsi búcsújáró hely volt, ahol a bazilika rövid történetével ismerkedtünk, majd a „könnyező Mária” kegyképét is megtekintettük. Délben már Baktalórántházán ebédeltünk, és rövid pihenő után készülhettünk az esti fellépésre. A kultúrházban este hét órakor kezdődő zenés áhítatra a környékbeli falvakból is érkeztek hívek - a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig. Bár csapatunk kellően felkészült a szereplésre, mégis - a széles körű érdeklődés hatására - dobogó szívvel vártuk a függöny széthúzását. A huszonegy dal mindegyike vallásos tartalmú, zenei műfaját tekintve széles skálán mozgott - olasz eredetűtől kezdve, francia apáca által írt dalon át néger spirituáléig -, de volt olyan is, ami a csapat háza táján született. Az előadás, a közel háromszáz néző körében, osztatlan tetszést keltett. A műsor után a csapat tagjai és az atya volt tanítványai közös éneklésen és beszélgetésen vettek részt. Másnap e nyírségi kisváros három templomát tekintettük meg, majd a közeli Vajára látogattunk, s az ottani, volt Rákóczi-kúriával ismerkedtünk. Késő este, fáradtan, de élményekben gazdagon, s már a nyári meghívások műsorainak tervezgetésével váltunk el egymástól. Bozsóné Szilágyi Erzsébet szülő, Vadkerti László tanár *
