Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-02 / 101. szám

1995. május 2., kedd Körkép 5. oldal Versengés magas színvonalon Véget ért az V. országos zeneiskolai kürtverseny Vasárnap délelőtt ünnepélyes záróhangversennyel és díjki­osztással ért véget Kisújszállá­son az V. országos zeneiskolai kürtverseny. A zsűri elnöke Tarjáni Ferenc Liszt-díjas ér­demes művész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egye­temi tanára volt. Tagjai: Köké- nyessy Miklós kürtművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzerva­tóriumának főiskolai tanára; Mészáros János kürtművész, az Állami Hangversenyzenekar tagja; Szilágyi Pálma, a Weiner Leó Állami Zeneiskola és Ze­neművészeti Szakközépiskola tanára, főiskolai adjunktus és Bogár István zeneszerző. A versenyzők szereplése alapján a következő eredmények szület­tek: az I. korcsoportban első dí­jat nyert Könczei Áron (Buda­pest) és Kuna Bence (Kecske­mét). II. helyezett: Dalecher Gábor (Mohács). III. díjat Pó­lyák Endre (Budapest) és Schö- nek Noémi (Budapest) kapott. A korcsoport különdíjasai: Barta Judit (Törökszentmiklós), Bé­kési Mihály (Zalaegerszeg), Nagy Péter (Budapest) és Kuna Bence (Kecskemét). A második korcsoport helye­zettjei: I. Ácsai Gábor (Mór), II. Bereczki Gábor (Békés), Bo­ros Péter (Győr), III. Kocsis Jó­zsef (Pécs), Majoros Zsolt (Kar­cag). Különdíjat kaptak: Kertész Agnes (Dombóvár); Nyíró Ár­pád (Mohács); Pozsgai Péter (Budapest) és Sáfár Zsolt (Sal­gótarján). A harmadik korcsoport díja­zottak Kiemelt I. díj: Zempléni Szabolcs (Budapest). II. díj: Pa­takfalvi Zoltán (Salgótarján); Pál Ferenc (Mohács), Szili Ti­bor (Celldömölk). III. díj: No- vák Brigitta (Nyíregyháza), Bá­lint Attila (Törökszentmiklós), Bihari Dávid (Budapest). Kü­löndíjat Baja János (Pécs), Hu­nyó Szilvia (Debrecen) és Bi­hari Dávid (Budapest) kapott. Zempléni Szabolcs - a III. korcsoport győztese -, kon­certmeghívásokat kapott. A zsűri különdíjban részesítette azokat a zeneiskolákat, melyek a legeredményesebben szereplő növendékeket indították a ver­senyen. Növendékeik kiváló felkészítéséért négy tanár ka­pott jutalmat - de díjazta a zsűri a legjobb zongorakísérőket is. A Kisújszállási Zeneiskola ajándékokat kapott a verseny kiváló megszervezéséért. Az in­tézmény igazgatónője, Fekete Sándorné pedig a Magyar Zene- és Táncművészek Szak- szervezetének különdíját ve­hette át. A díjkiosztó ünnepély a ver­seny győzteseinek gálahang­versenyével ért véget. Sz. J. A zsűri: (Balról jobbra) Mészáros János, Kökényessy Miklós, Tarjáni Ferenc (a zsűri elnöke) Bajor Imre, alias „Öli úr” apa lesz . . . (Búcsú) Csóközön a Szomszédoknak Soha nem koptatta a Színmű­vészeti Főiskola padjait, amit nem tart tragédiának. Nehéz elképzelni a Hamlet nagymo­nológjában, vagy szerelmes Rómeóként Júlia erkélye alatt. Mégis ő ma az ország egyik legnépszerűbb színé­sze. Tóth Ottó, Csibi, vagy ahogy legtöbben megszeret­ték: Öli úr, a „Szomszédok” hölgyfodrásza, Bajor Imre va­sárnap este Tiszafüred vendége volt. Még a táblás ház tábláján is ültek a nézők. Nem hiába: a műsor ideje alatt gyűrűzött a kacagás, regisztrálhatatlan lép­tékű volt a jókedv, mert a tehet­séges komikus színész parádé­zott. Bizonyítva saját ars poeti­cáját: „Én a közönségnek élek, erre is igyekszem felépíteni pá­lyámat.” Munkatársunk további rész­letekről is faggatta fellépés előtt két szalámis zsemle és egy üdítő között.- Művész úr! Nem látja a kö­zönség a Szomszédokban. Na­gyon hiányolják! Mi történt?- Volt egy kis nézeteltéré­sem a stábbal, pontosabban nem is a stábbal, hanem Hor­váth Ádám rendezővel. Apró­ságon különböztünk össze. Fél­reértette egy kijelentésemet, amivel egyáltalán nem akartam ártani. Mivel ő is, én is makacs emberek vagyunk, egyikünk sem volt hajlandó bocsánatot kérni a másiktól. Ettől függet­lenül Horváth Ádámot atyai jó­barátomnak tekintem. így ala­kult ...- Szabad azért tudnunk, hogy mi volt az az „apróság”, ami a szakításhoz vezetett?- Egy újságcikkben a „Csó­közön” kifejezést magamnak tulajdonítottam. Ő figyelmezte­tett arra, hogy Molnár Ferenc óta ez a kedves szóösszetétel Molnár Ferencet illeti meg. Lé­nyegében ez volt a vita alapja, ami a szakításhoz vezetett.- Ezek szerint nem látjuk többé a sorozatban?- Ezt így alakította az élet. Nagyon úgy néz ki, hogy szá­momra vége van. A kedves néző azonban számtalan sze­repben, filmben találkozhat ve­lem.- Önre hirtelen „zúdult” a népszerűség. Hogy is mond­jam? Ezt nem a nagy drámai alakításokkal érte el. Nem za­varja, hogy Tóth Ottóként, Öli úrként lett az ország kedvence?- Engem nem zavarnak a szakmai kritikák, nem nagyon érdekelnek az újságírók sem. Úgy gondolom, hogy ez a nép­szerűség egy tizenhatéves ko­moly munka eredménye. Én borzasztó „tudatos fiú” vagyok: tudatosan terveztem a jövőmet, pályámat. A szakmát! Ehhez persze kell rátermettség, tehet­ség, de egy jó adag szerencse is. Úgy érzem, ezzel a szerencsé­vel jól gazdálkodtam, - né- gyen-öten vagyunk így a szak­mában -, s ezért vagyok nép­szerű. Ezt azonban nagyon könnyen el is „játszhatja” az ember. Most is tudnom kell ezért, hogy például mit fogok csinálni szeptemberben. Ha nem tudom, akkor nem tudok eleget tenni a közönség igénye­inek. Én pedig a közönségnek élek.- Most telt ház várja. Ezek szerint nagyon jól építkezett. . .- Ez valóban azt is jelenti, hogy jól dolgoztam az elmúlt 16 évben. Ezért élek, ezért csi­náltam mindent. Ezért nem va­gyok most otthon a barátnőm­mel, aki gyereket fog szülni ne­kem novemberben. Nem simo­gathatom a kutyám fejét, mert itt vagyok. Lehet, hogy a barát­nőm ezek miatt el is hagy, de én akkor is a közönség mellett fo­gok maradni.- Maradjunk az apaságnál! Szabad tudnunk a barátnője nevét? No, és még egy: fiút vagy lányt szeretne?- Nem titok: Hámori Eszter, aki a Művész Színház tagja, kü­lönben én kislányt szeretnék.- Az Ón élete egy nagy roha­nás. Meddig lehet ezt a tempót bírni?- Addig, míg nem olvassák az újságokban, hogy vége. Úgy érzem azonban, hogy öt-hat jó évem még van hátra.- Apropó! Szeptemberben mit is tervez?- Akkor forgatjuk a „Hévíz” című filmet, melynek ötlete tő­lem származik, s én is fogom a főszerepet játszani.- Egy ráadás kérdés. Van színész példaképe?- Van, persze hogy van: Ba­jor Imre. Jót nevetett a búcsúválaszán, de azonnal hozzátette: „Ezt csak azért mondtam, hogy a humor se maradjon ki a riport­ból.”-P­Dél-alfóldi Regionális Fejlesztési Társaság Rácáfolt a fenntartásokra Rácáfolt a fenntartásokra a kockázati tőkebefektetéssel foglalkozó Dél-Alföldi Regio­nális Fejlesztési Társaság, ugyanis tavaly, első teljes üzleti évében több mint 35 millió fo­rint adózás előtti /várhatóan jó 24 millió forint adózás utáni/ nyereséget ért el, s az idén sze­retné megkétszerezni ezt az eredményt - hangzott el pénte­ken Békéscsabán a társaság közgyűlését követő sajtótájé­koztatón. A Magyar Befektetési és Fej­lesztési Bank Rt., az Állami Vagyonügynökség és a Dél-Al­föld 32 önkormányzata által - amelyet 1993 májusában 440 millió forinttal alapított a társa­ság - jelenleg 730 millió forint az alaptőkéje. Vagyonát a vá­rakozással ellentétben nem emésztette föl, a pénzkihelye­zésekkel nem fogyott el a tő­kéje, hanem eredményes vál­lalkozásfejlesztő cég lett. Csuhaj V. Imre, az MBFB ügyvezető igazgatója a sajtótá­jékoztatón a négy hasonló hazai társaság egyikének, a dél-alföl­dinek a jövőbeni lehetőségeiről is szólt. Kifejtette: a dél-alföldi társaságnak növelnie kell a sze­repét az önkormányzati piacon, vállalva az önkormányzati va­gyon kezelését, hasznosítását s az eredményes működtetéshez szükséges tőke megszerzését. Vállalkoznia kell a kisebb-na- gyobb térségek fejlesztésének a pénzelésére, s továbbra is segí­tenie szükséges a magánvállal­kozásokat. A közgyűlés három évre új­raválasztotta Kiss Sándor vezérigazgatót. Úgy döntöttek, hogy megerősítik a békéscsabai székhelyű fejlesztési társaság szegedi, kecskeméti és szolnoki képviseletét. Miért fontos nekünk Szűz Mária tisztelete? A boldogságos Szűz, aki öröktől fogva, az isteni ige megtestesüléséhez kapcsol­tan, eleve elrendelt Isten­anya, a gondviselés terve szerint az isteni Megváltónak édesanyja lett a Földön, má­sokat messze felülmúló, nagylelkű társa és az Úr alá­zatos szolgálója. Méhébe fogadta Krisztust, világra hozta, táplálta, bemu­tatta az Atyának a templom­ban, és együtt szenvedett ke­reszten haldokló fiával; így engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szere- tetével egészen különleges módon közreműködött az Üdvözítő munkájában, hogy a lelkek természetfeletti élete helyreálljon. Emiatt anyánk ő, a kegyelem rendjében. Máriának ez az anyasága szüntelenül tart a kegyelem világában attól a beleegyezé­sétől kezdve, amelyet az an­gyali üdvözletkor - március 25-e - a hite sugallt, és amelyben ő a kereszt alatt vonakodás nélkül kitartott, egészen addig, amíg be nem teljesül örökre a választottak sorsa. Mert mennybevétele után sem szűnik meg betölteni üdvösséges feladatát; és szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség kegyelmeit. Anyai szeretetével gon­doskodik fiának testvéreiről, akik még zarándokúton van­nak, sok veszedelemben és bajban, amíg el nem érkez­nek a boldog hazába. (II. va­tikáni zsinat) Barotai Endre plébános Világbanki programban a „Székács” A törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépis­kola is részt vesz a Világbank programjában, amelynek célja a magyarországi oktatás korsze­rűsítése. Az agrárágazatban a kőszegi és a szekszárdi hasonló jellegű iskolák mellett nyerte pályázaton ezt a lehetőséget. Á Székácsban már korábban is látták, hogy az eddigi szakok­tatási rendszer elavult. A két másik iskolával közösen elhatá­rozták, hogy megteremtik az ál­talános agrárképzés oktatási alapját. Ma ugyanis olyan szakemberekre van szükség például az állattenyésztésben, akik több dologhoz is értenek, így olyan tantárgyak születnek, amelyek korábban nem szere­peltek az ilyen jellegű iskolák­ban. A világbanki programban önálló tantervet kell készítenie az iskolának a születő tantár­gyakhoz, beleértve persze a tankönyvírást is. E program se­gítségével az iskola tanárai 150 napot tölthettek tapasztalat- csere céljából Hollandiában, Angliában és Kanadában. A Székács szakközépiskola az idén már ötödik éve rendezte meg a Székács-gazdanapokat. Kezdetben azzal a céllal indul­tak, hogy segítséget nyújtsanak a kis- és középgazdaságoknak. A gazdanapokon például olyan mezőgazdasági kisgépeket mu­tattak be a kiállítók, amelyeket ezek a gazdaságok hasznosítani tudnak. De más jellegű segítsé­get is próbáltak adni azoknak, akik most kezdtek gazdálkodni, népfőiskolát indítottak, ahol hetvenegyen tanulták, hogyan kell elindítani egy gazdaságot, hogyan kell vállalkozni a me­zőgazdaságban. Ma már a na­gyobb gazdaságokra, a szövet­kezetekre is jobban gondolnak a gazdanapok programjának és kiállításának megtervezésekor. Olyan nagy sikerű rendezvé­nyeket tartottak, mint például az agrárképzés reformjáról tar­tott előadás, amelyen 100 isko­laigazgató vett részt. A gazda­napok fórumain 300-500 sza­kember is megjelenik. Sokan kérdezik, vajon mi haszna van az iskolának abból, hogy évről évre megrendezi a gazdanapo­kat? Nos, mivel a rendezvény a 6-10 ezer látogató ellenére ön­költséges, a haszon inkább egy­fajta erkölcsi tőke. Több mint 50 vállalkozóval, 42 agrárgaz­dasággal van élő kapcsolatuk. A gazdanapok nemcsak segít­séget adnak azoknak, akik meg­látogatják, öregbítik az iskola szakmai hírnevét is. A világ­banki programban való részvé­tel pedig még több lehetőséget ad a szakmai fejlődésre. Ennek a programnak köszönhető pél­dául, hogy megkapta az iskola1 az élelmiszeripari képzést ás.] Szintén a világbanki program hozadéka, hogy 300 ezer dollár értékű eszközt, felszerelést biz­tosítanak az iskolának. Ezután a felszereltségük eléri a nyu­gat-európai iskolák színvona­lát. Boldogan élnek a tanyán A Bézi család a karcagi Cserhát Szövetkezet tanyaközpontjában él. A családfő, Bézi Ferenc ott dolgozik a tehenészetben állat- gondozóként. Otthon is gazdál­kodnak. Gyermekeik közül a legnagyobb mezőgazdasági gépszerelőnek tanult, most nyomdász, másik a karcagi ipari iskola növendéke. A férj még szüleivel költö­zött ebbe a tanyába, ezelőtt 30 évvel. Az épületet még édes­anyja meszelte be először. A feleség pesti születésű, ám mi­után már gyerekkorában ta­nyára költöztek, így nem volt nehéz megszoknia férje oldalán ezt az életet. A 300 négyszögöl porta mellé még egy hektár földjük van, melyen gazdál­kodnak, takarmányt termelnek az állatoknak. Jelenleg 3 tehén, 20 malac, 2 anyakoca, 6 hízó, sok aprólék van a portán, így 200 csirke, kacsa, pulyka. Nyolc birka is várja már, hogy jókat legelhes­sen. A házaspár szépen beren­dezte az otthonát, melyből már csak a fürdőszoba hiányzik, ezt a gyerekek eleinte hiányolták, mára azonban megszokták a nagy pléhkádat. A vizet az ut­cáról hordják. Ez nem is olyan nagy baj, mint gondolnánk, hi­szen míg a kanna tele lesz, ad­dig lehet beszélgetni a tanya­szomszédokkal. Ezért néha az is előfordul, hogy másfél óra múlva ér be a kanna vízzel a kútról. Nagyon jó a csend, hogy nem kell félni attól, hogy vala­kit zavarnak. A családot a Megbékélés Házában nyaraló csoportok is meglátogatják. Ilyenkor a fe­leség „beavatja” őket a min­dennapokba, elmondja, hogyan élnek itt. Persze a gyerekeknek Szeretetben, boldogságban élünk - mondja a házaspár inkább az tetszik, hogy fel­mászhatnak a szénakazalra, megnézhetik a kisbarit az ól­ban, s a háziasszony finom sü­teményeit is gyorsan eltüntetik az asztalról. A férj szeretne 2-3 lovat is vásárolni, hogy az idelátogatók lovagolhassanak is. Ez azonban súlyos százezrekbe kerül, így erre még várni kell egy kicsit. Huginak a most kapott vizsla a kedvence, szereti beöltöztetni. A család megpróbál mindent megtermelni a saját földjén, az állatoknak kaszálót bérelnek, hogy meglegyen a takarmány, így tudnak megélni.-de - Fotó: Korényi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom