Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-06 / 105. szám

1995. május 6., szombat Hazai Tükör 3. oldal Az Hozsanna helyett-z anyák napja számomra a legszebb, legméltóságteljesebb ünnep. Az anya, aki életet ad akár a sajátja árán is, az anya, aki óvja-vigyázza gyermekét, az anya, aki szíve minden melegével körberagyogja a családot - maga a teremtés csodája! Ez a nap az övék, róluk és értük szól. Gyönyörű fotók jelennek meg nőkről, akik szívük alatt hordják az univerzumot, műsor készül, s köszöntők tömege születik. Azonban. Készült egy felmérés háromszáz általános és középiskolás gyerek bevonásával. Ennek alapján a kicsik negyede kipróbálta már a nikotint, az alkoholt és a kábítószert. A nagyobbacskáknak hatvan százaléka vallotta, hogy élete során legalább egyszer hozzányúlt ezekhez a szerekhez. Tudom, persze, hogy az anyák többségének a mosás, főzés, vasalás, takarítás mellett ott a munkahely, sokan úgy érzik, nincs mindig idejük a gyermekekre, fáradtak és türelmetlenek, amikor elsóhajtanák nekik a bánatukat, vagy éppen úgy érzik, a magány szétrágja a lelkűket, hogy végül csak a menekülés, a kábítószer marad. A megismételhetetlen csoda, életünk folytatása a gyermek. Vannak asszonyok, akiknek sohasem adatik meg. Pedig a lelkűket is eladnák érte. Akiknek csak a teste meddő, lelkűk tele van áhítattal, a gyermek utáni vágyakozással. Hogy a már megszületettnek mit tartogat a sors, az az anyákon is múlik. A világban oly sok a fájdalom. Az első lépések bizony néha gyötrelmesek. Tisztelet és megbecsülés mindazoknak, akik a fájdalom, kín és szegénység ellenére a legnagyobb kinccsel ajándékozzák meg gyermeküket, az élet csodájával, a szeretet mámorával: önmagukkal. Csabai Ágnes Már az unokái is „angyalbőrbe” bújnak A katonamama Öt bevonulás, ugyanannyi telesírt zsebkendő, majd öt részre porciózott kétévnyi aggódás és féltés, amit csak Feri, Miklós, József, Pista és Laci kimenőruhás kopogta­tása tudott csillapítani. „Édesanyám, hazajöttem.” Aztán több száz levél, ha­vonta csomag - hazaival és megbúvó ötven, száz forin­tokkal, míg jött a híradás: „Tessék küldeni a civil ru­hát!” Qrosz Jánosné, Erzsiké néni 1945-ben Beregszászról került Karcagra. Követte férjét, aki mellett egész életében dolgo­zott, hogy jusson a gyerekek­nek. Hat fiút - János a szeme miatt nem szolgálhatta a hazát- és öt lányt nevelt tisztességre és becsületre. „Néha csak két-három órára hajtottam le a fejem” - emlékezik Erzsiké néni, a katonamama, akinek már az unokái közül is többen angyalbőrbe bújtak. Gyermekeit „szétszórta” az élet, de József és István Kar­cagon maradt. Most József családja viseli gondját, akikkel egy fedél alatt él. * Erzsiké néninek tegnap is­mét elő kellett vennie a zseb­kendőjét, hiszen meghatotta a megyei hadkigészítő parancs­nokság figyelmessége: anyák napja alkalmából emléklappal- s benne némi nyugdíj-kigé­Orosz Jánosné, öt katona- fiú anyja szítéssel - köszönték meg neki, hogy öt fiúgyermeket adott a haza védelmére és szolgálatára. Ugyanezt a jutalmat vehette át, öt katonafiú fölneveléséért, a karcagi városházán özv. Szabó Györgyné karcagi és özv. Hajnal Mihályné tisza- szőlősi katonamama, míg özv. Ivánfi Istvánnét szolnoki betegágyánál érte ugyanez a tisztesség. A jászkiséri Farkas Józsefné (hét katonaviselt fia után) és a jászberényi özv. Hoffer Fe- rencné (öt fia után) a budapesti ünnepségen vehette át a kitün­tetést, a fegyvemeki Baksai Józsefnét pedig a BM illetéke­sei köszöntötték, mivel öt fia közül négy határőrként szol­gált. -p­„Emese álma” vetélkedő Két megyei csapat az országos döntőben Az „Emese álma” - mítosz és történelem vetélkedő második évébe lépett. A honfoglalás 1100. évfordulóján befejeződő verseny országos döntőjébe ju­tásáért folyt a küzdelem tegnap Szolnokon, az Abonyi Úti Álta­lános Iskolában. A j Honismereti Szövetség szervezésében és szponzorálá­sában létrejött versenyen a me­gyéből tíz iskola csapata vett részt. A gyerekek magas szintű tudásról adtak számot a felada­tok során; volt totó, villámkér­dés és önállóan előadott műsor­szám is. Mint azt Dabasiné Valkai Mária népművelő játékvezető elmondta, a versenysorozat célja a gyerekek érdeklődését felkelteni az olvasás iránt, erő­síteni bennük magyarság törté­nelmének ismeretét. Ám haszna a közösségi szellem erősítésé­ben, az önként vállalt tehetség- gondozásban, a rejtett képessé­gek felszínre hozatalában is megmutatkozhata. Áz országos döntőbe jutott a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Humán Szakkö­zépiskola - Tóth Anett, Kor­mos Enikő és Perjési József ál­tal alkotott - csapata, felkészítő tanár: Marton Istvánné és má­sodikként a szolnoki Abonyi Úti Általános Iskolából Modla Ágnes, Gál Judit és Fábián Andrea. Felkészítő tanár Béres Mária. A hit hitetlen tanúja A Bibliának a föltámadt Jé­zusról szóló beszámolói sorá­ban igen jelentős helyet foglal el a János-evangélium 20. fe­jezetében található leírás, amely a „hitetlen” Tamás ese­tét beszéli el. Tamás apostol, Jézus egyik tanítványa nem volt ott, amikor Jézus először jelent meg tanítványainak, de a többiek beszámoltak neki róla. O azonban azt válaszolta, hogy csak akkor hiszi el, ha láthatja és érintheti Jézus seb­helyeit, és az oldalán lévő, lándzsa ütötte sebbe teheti a kezét. Pontosan úgy beszél, mint egy mai hitetlen, aki csak azt akarja elhinni, amit lát. Nyolc nap telt el, és újra megjelent Jézus, de akkor már Tamás is ott volt. Jézus pedig semmit sem kérdezve hozzá fordult, és felszólította, hogy amit kívánt, tegye csak meg nyugodtan, és ne legyen hitet­len, hanem hívő. Tamás ekkor boldogan kiáltotta: „Én Uram, én Istenem!” Mi történt itt? Az az igazság, hogy Tamás nem volt hitetlen, legalábbis nem zárkózott el a hit elől, amikor a többiek beszámolóját hallgatta. De bizonyosságot akart szerezni arról, hogy va­lóban a keresztre feszített Jé­zus jelent meg föltámadása után övéinek. Ebből adódott furcsa kívánsága (látni és érin­teni sebhelyeit), mert így tudta azonosítani a feltámadottat a keresztre feszítettel. Hogyan jutott eszébe ilyesmi? Hát onnan, amit a Bibliának ez a kis odavetettnek tűnő, de azért nagyon fontos, Tamásra vonatkozó megjegyzése sej­teni enged: „Tamás, akit Iker­nek hívtak”. Ezt a melléknevet csak azért kaphatta, mert hozzá hasonló ikertestvére volt. Arra gondolhatott hát, hogy hátha Jézusnak is volt egy ikertestvére (csak nem mondta) vagy egy alteregója, hasonmása, aki most Jézusnak „adja ki magát”. (Okos ember volt ez a Tamás, meg kell hagyni!) Ha azonban tényleg Jézus jelent meg, akkor rajta kell lennie a sebhelyeknek, így is volt! De nem ez győzte meg őt! És nem arra vonatko­zik a hite, hogy Jézus újra él! Hanem arra, hogy Jézus: Isten, Isten Fia. Hiszen nem azt mondja: „Én Jézusom”, ha­nem azt: „Én Istenem!” Vagy­is abban hisz, amit szemével sohasem láthat és kezével so­hasem érinthet (ebben az élet­ben): Jézus istenségét Istennel való azonosságát hiszi. Hon­nan ez a hite? Isten ajándéka a hit, de el­fogadása az emberen is múlik, az értelem belátásán és az aka­rat elfogadásán. Amikor Jézus megjelent. Tamás megdöb­benve hallotta, hogy Jézus is­meri az ő kételyét, amit a töb­bieknek akkor mondott, ami­kor Jézus nem volt ott látható módon (és utána sem beszélt erről senki Jézussal), akkor jött rá, hogy Jézus tudja azt, amit csak Isten tudhat, és jelen van, mint Isten. Vagyis igaz, amit Jézus önmagáról állított, és amiért életét adta (hiszen ennek alapján ítélték halálra), hogy ő Istennel egyenlő, ő az Isten Fia. Ekkor dönti el, hogy hisz benne, ekkor adja át magát a Föltámadottnak, és lesz tanúja egy életen át. Tanúja annak is, hogy a hit nem ellentétes a gondolkodás­sal, és nem egyenlő a hiszé­kenységgel. De annak is ta­núja, hogy csak abban lehet és érdemes hinni, ami szemmel nem látható. Mert ott van a lé­nyeg. Kárpáti Sándor római katolikus lelkész Ajászok napját ünnepelték 40 érce Jászjákóhalnián 1991 óta ün­nepük meg május 6-án a jászok napját. Idén a redemptio 250. évfordulóját együtt ünnepük a jászok és a kunok Kiskunhala­son. így a jákóhalmi ünnepsé­get tegnap rendezték meg. Á já­szok emléktáblája előtt Fodor István polgármester köszöntötte az ünneplőket, köztük Szekeres Imrét, az Alsó-Jászság és dr. Kis Zoltánt, a Felső-Jászság parlamenti képviselőjét. A Já­szok Egyesülete, a helyi ön- kormányzat, a gazdakör és a KDNP koszorúit helyezték el az emléktáblánál. A közösségi házban folyta­tódott a rendezvény, ahol „Jász- jákóhalmáért” díjak átadására került sor. A falu elismerését idén az 50 éves Béke Vadász- társaság kapta, s elnöke, Sza- bari István vette át. A másik ki­tüntetett dr. Gyurkó László nyugalmazott állatorvos, a köz­ség köztiszteletben álló pol­gára. Az általános iskolások műsorát követően nyílt meg a helyi iparosok munkáit bemu­tató kiállítás. A híres jákóhalmi iparosok közül néhány asztalos, Szent Flóriánra emlékeztek a tűzoltók Flóriánra, védőszentjükre em­lékeztek tegnap délben me­gyénk tűzoltói Szolnokon, a Technika Házában. Ezúttal sokkal inkább a korántsem biztató helyzet értékelésével, mintsem az önfeledt ünneplés­sel telt ez a jeles óra. Mint majdnem mindenkit, a tűzoltó-parancsnokságokat is egyre inkább sújtják az anyagi gondok. Az sem volt véletlen tehát, hogy az országos veze­tők a szűkös lehetőségek tuda­tában ez évben a központi ün­nepség mellőzéséről döntöt­tek. Az országos parancsnok úgy rendelkezett, hogy azt a pénzt, amit az ünnepségre for­dítottak volna, inkább a leg­jobban dolgozó munkatársak jutalmazására használják fel. Erre valóban sokkal nagyobb szükség van, hiszen a tűzoltó­ságnál dolgozók családjainak mintegy 85 százaléka él a lét­minimum alatt. Természetesen nemcsak a személyes gondok nyomaszt­ják a szervezetet, a pénztelen­ség veszélybe sodorja e nélkü­lözhetetlenül fontos tevékeny­ség egészét. A folyamatosan Az ünnepségen jó n»-hányán vehettek át a megyei pa­rancsnoktól jutalmat; képünkön Fehér László törzszászlóst érte éppen ez a megtiszteltetés. fotó-, barna átalakuló tűzoltóság mára tel­jesítőképességének határára ért, nélkülözhetetlenné vált a külső segítség. A jövőkép tehát nem túl ró­zsás, így hát nem is csoda, hogy ezúttal az emlékezés ka­pott nagyobb hangsúlyt. Em­lékeztek azokra, akik nem fu­tamodnak meg a természet erői elől, hanem zokszó nélkül teljesítik kötelességüket. A tűzoltók közül többen kaptak dicséretet, szerény jutalmat, il­letve más elismerést. A legrangosabb kitüntetést Bori István tűzoltó őrnagy kapta, őt a köztársasági elnök a Magyarországi Köztársasági Ezüst Érdemkereszt Katonai Tagozatával tüntette ki. H. Gy. cipész, szűcs és szőrmekészítő valamint női szabó mutatta be legszebb munkáit. A sportpályán a III. népi gyermekjátékok olimpiájának jászsági elődöntőjére gyülekez­tek a résztvevők. Jászapáti, Jászárokszállás, Jászdózsa és Jászboldogháza általános isko­láinak csapatai mérték össze tudásukat pilinckázásban, csül- közésben, bakugrásban, zsák­ban futásban. A jászok napját Jászfénysza- ruban is megünnepelték. A helybeli általános iskola, a Fényszarusiak Baráti Egyesü­lete, a Jászfényszaruért Alapít­vány és a helyi önkormányzat a Jászok és a Jászság története címmel vetélkedőt hirdetett a redemptio évfordulója alkalmá­ból. A városi döntőre e napon került sor. Az iskola falán elhe­lyezték Szeleczki Lajos réz domborművét, mely a redemp- tiót szimbolizálja. Á redemptió- ról Lantos Péter tanár, a Jász­fényszaruért Alapítvány kurató­riumának tagja emlékezett, majd a Napsugár Gyermekszínpad műsorára került sor. KE Nem számítanak menekülthullámra A krajinában kiújult harcok után valamelyest növekedett a nagyatádi átmeneti szálláson menedéket kérők száma, de egyelőre nem számítanak na­gyobb menekülthullámra - kö­zölte az MTI munkatársával Horváth Lajos, a tábor veze­tője. A táborban bosnyákok tar­tózkodnak a legnagyobb szám­ban, de egyre több a koszovói albán is. A nagyatádi táborban, ahol összesen 2800 menedé­kesnek tudnak szállást és ellá­tást nyújtani, jelenleg 1230-an élnek. ' " (MTI) Emlékbizottság a fővárosban Schiffer János főpolgármes­ter-helyettes elnökletével teg­nap megtartotta alakuló ülését a Budapesti Egyesítési Emlékbi­zottság. A testület feladata, hogy előkészítse a Pest-Buda- Óbuda egyesítésének 125. év­fordulójára 1998-ban szerve­zendő ünnepi eseményeket. (MTI) Tegnap a megyeházán kezdő­dött az a tudományos emlék­ülés, amelyet a Hetényi kórház urológiai osztálya tartott, fenn­állásának 40. évfordulója al­kalmából. Az ország minden részéről érkezett szakembere­ket Iváncsik Imre, a megyei önkormányzat elnöke, dr. Len­gyel Györgyi, a szolnoki pol­gármesteri hivatal főosztályve­zetője, dr. Varga Gábor, a He­tényi Géza kórház igazgatója, valamint az Országos Urológiai Intézet és a Magyar Urológu­sok Társaságának képviselője üdvözölte. Az osztály történetét dr. Czeczon Zoltán főorvos fog­lalta össze. Az első időkben rendkívül elhanyagolt betegek érkeztek az osztályra, hiszen az urológiai ellátás még gyerekei*- pőben járt, az eszközök és mű­téti eljárások á' jhÁL'tóhérosé- gekhez viszonyítva kezdetlege­sek voltak, ezért az ápolási idő rendkívül hosszúra nyúlt. Ma már az osztályon sok korszerű eljárást alkalmaznak, és mint dr. Samodai László osz­tályvezető főorvos előadásából megtudtuk, modem endoszkó­pos eljárással már több operá­ciót végeznek, mint hagyomá­nyos módon. Kötetlen beszélgetés az emlékülés szünetében Országos asztmanap Hazánkban az asztmás betegek száma évente 5-6 ezerrel nő, s az asztma az egyik leggyako­ribb betegségnek számít. Az asztmások és a szénanáthások tünetei gyakrabban jelentkez­nek tavasszal és a nyár közeled­tével, mivel megszaporodnak a természetes eredetű kiváltó okok. Az asztma elleni védekezés­ről, a megelőzés tudnivalóiról, illetve a betegséggel való együttélés „tudományáról” tá­jékoztat az a nyílt asztmanap, amelyet vasárnap 10 órától a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem és a Glaxo Kft. támo­gatásával rendeznek meg Bu­dapesten az egyetem díszter­mében, s amelyen többek kö­zött a tüdőgyógyászszakma ve­zető szakemberei és az asztmás betegek közvetlen találkozására nyílik lehetőség. Egy napon át családok is kaphatnak felvilágosítást és ta­nácsot, valamint gyakorlati le­hetőséget az asztmával kapcso­latban. Sok érdekes program várja a megjelenő asztmás és nem asztmás gyerekeket. így többek között a Família Kft.-bői jól ismert Xantus Barbara és Csonka András foglalkozik ve­lük, valamint fellép Levente Pé­ter is. Ezenkívül asztmatoma, játé­kok, rajzverseny is szerepel a programban. Ugyancsak ekkor szervező­dik meg az Asztmás Betegek Országos Szövetsége, mely alakuló közgyűlését az asztma­napon tartja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom