Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-29 / 124. szám

Női röplabda NB I., rájátszás a 7-12. helyért Azonos képességek ellenére Jászberényi RK-Ajka SE 3:2 (-14, 9, 13, -11, 13) Országos precíziós repülőbajnokság Szolnokon Korunk James Bondjai a Szandai-réten Kaszab András, Hajnal Sándor és Kaszab István az első tíz között Három napon keresztül Szol­nok adott otthont az országos precíziós repülőbajnokságnak. Csütörtökön és pénteken útvo- nalrepülésben, míg szombaton célra szállásban mérték össze tudásukat a résztvevők. A piló­ták „nyúzása” ezzel még nem ért véget, hiszen az „iskolapad­ban” számítási feladatot kellett megoldaniuk. Ezen munkák eredményei kerültek aztán a mindent tudó számítógépbe, mely a verseny befejező napján hozta csak nyilvánosságra, ki hazánk legprecízebb „légita-/ xisa”. Az olaszok jóvoltából, akik Forliból érkeztek, nemzetkö­zivé bővült a sportesemény, ám a dobogós helyek sorsába nem szóltak bele. A vendéglátókat hárman képviselték, nem is akárhogyan. Kaszab András. Hajnal Sándor, valamint Ka­szab István egyaránt a tíz közé került, annak ellenére, hogy ehhez hasonló megmérettetésen még nem vettek részt. Szerep­lésük bravúr a javából, főként ha figyelembe vesszük, hogy az ötfős magyar válogatotton kí­vül csupán Christ Erika tudta megelőzni őket. A 22 tagú me­zőny egyébként pazar kiszolgá­lásban részesült a Szolnoki Re­pülőegyesület, a Magyar Re­pülő Szövetség, illetve a szpon­zorok jóvoltából. Pedig ez a sportág csak elvétve kapott tá­mogatást, sokáig úgy festett, bezár a szolnoki „bolt”. Nem zárt be! Olyannyira nem, hogy az országos precíziós repülő­bajnokság fényesen igazolta: igenis létjogosultsága van en­nek a felettébb költséges, ám annál látványosabb, „felemelő” szenvedélynek. A három nap kétségtelenül legattraktívabb része a célle­szálló verseny volt, mely meg­lepően sok érdeklődőt vonzott a szandaszőlősi nagyrétre. Talán nem véletlenül, ugyanis legin­kább ezt a számot lehetett „el­adni”. Testközelben, mintegy 10 méter távolságból szemlél­hették a hőséggel és a rovarvi­lág vadászbombázóival (szú­nyogok) viaskodó nézők, mi­ként próbálják becserkészni ko­runk James Bondjai a nulla pontot. Szó se róla, nem volt egyszerű, főként akkor, mikor két méter magasságban (50 mé­terre a céltól) kifeszítettek egy jelzőszalagot. Ámult-bámult a publikum, miként is lehet a karcsú légi járműveket ily pon­tosan földre tenni. Hiába volt azonban a nagy rutin, hibátlan landolást pokolian nehéz volt összehozni. Az itáliai vendégek latinos temperamentumukhoz híven végigszurkolták „bajtár­saik” célra szállását, akik néha még a Calcio mérkőzéseiről jól ismert taktust is eldalolták. Mégis. Az igazi jókedvre a vá­logatottjainknak volt oka, bizo­nyítva, nem véletlenül tartják őket számon hazánk legjobb repülősei között. Végeredmény: 1. Benedek János (válogatott) 96 hibapont. 2. Kállai Tibor (válogatott) 267. 3. Ardai András (váloga­tott) 276. 4. Nemes Sándor (vá­logatott) 340. 5. Bódis László (válogatott) 546. 6. Christ Anikó (Microburst) 716. 7. Ka­szab András (Szolnoki Repülő­egyesület) 963. 8. Hajnal Sán­dor (Szolnoki Repülőegyesület) 1033. 9. Kaszab István (Szol­noki Repülőegyesület) 1093. Jászberény, 50 n„ v.: Nagyvá­radi Varga Jászberényi RK: Tóth, Benke, László, PESTI, KÖ- KÉNYNÉ, HALLGAT. Csere: Lukács, Agócs. Edző: Litkei Gábor Ajka SE: Csertán, Ónodi, GLÖNY, VIASZ, Sipos, Ko­vács. Csere: Horváth. Edző: Homola György. Csertán valamivel szomorká- sabb volt a meccs után Az NB I-es női röplabda­bajnokság 7-12. helyéért folyó csoportmérkőzések utolsó előtti játéknapján a hatfős csoport utolsó két helyén álló együttes mérkőzése tulajdonképpen a bajnokság 11. és 12. helyének sorsát volt hivatott eldönteni. A hagyományoknak megfelelően ezúttal is ötjátszmás, helyen­ként meglehetősen magas szín­vonalú mérkőzést vívott egy­mással a két együttes. A jászberényiek repülőrajtot vettek a találkozó elején, hiszen Kökényné vezérletével rövid idő alatt elhúztak 11^1—re, de elég volt egy kis kihagyás, s az ajkaiak nemcsak egyenlítettek, hanem 14-16-ra meg is nyerték a szettet. Fogcsikorgató küzde­lemben fordította meg a játsz­maarányt a következő 40 perc­ben a JRK. A második szettet 7-1-es vezetés, majd 9-9 után nyerte a jászberényi csapat és a harmadikat is, miután 9-11-ről sikerült fordítani. Ekkor úgy tűnt, sínen van a hazai gárda, melyben elsősor­ban Kökényné, Pesti és Hallgat vitte a prímet. A negyedik játszma aztán ismét fordulatot hozott. Az ajkaiak átvették a kezdeményezést, és nyerték a szettet. A vendégek jobban sáncoltak, és jobban is ütöttek a mérkőzés ezen szakaszában. A mindent eldöntő ötödik játszma feléig 3-4 ponttal a vendégek vezettek. A térfélcserét köve­tően aztán ismét a jászberé­nyiek percei következtek, és 5- 9 után 12-9-nél már Litkei Gá­bor tanítványai álltak közelebb a végső győzelemhez. A JRK hárompontos előnyét egészen a hajráig őrizte. Még egyszer erőre kapott az ajkai együttes - 14-11 -, de a döntő pillanatban a hazaiak keze remegett ke­vésbé, és a bűvös 15. pontot a jászberényiek szerezték meg. A két azonos képességű csapat nagy csatájából akár az ajkaiak is kikerülhettek volna győztes­ként, de a jászberényi siker sem érdemtelenül született meg. Ez­zel a győzelemmel a JRK már biztos, hogy dunántúli ellenfele előtt végez a bajnoki tabellán. / A győztes Benedek János precíz landolása fotó: barna s. Kiküldött munkatársunk jelenti a karate-Európa-bajnokságról, Bukarestből Bencze megvédte, Rácz elhódította a bajnoki címet Autósport - A bocik nem tudták mire vélni Roncscsorda a mezőtúri pusztában Lesz-e közük a gyöngy tyúkoknak a benzinparipákhoz? Iván itt, Iván ott, Mészáros Iván mindenütt. A mezőtúri roncs­derbi főszervezője már hetek, hónapok óta transzban volt. El­mondása szerint úgy indult neki a mezőtúri roncsderbi szervezé­sének, ha nem sikerül, akkor végleg felhagy a további pró­bálkozásokkal. Minden követ megmozgatott a siker érdeké­ben, hisz a tavalyi kudarc, vala­mint a néhány hete a Salgó-ralin történt szörnyű katasztrófa ár­nyéka komoly feladatot rótt mindenkire. Nem is volt hiba, már ami a biztonságot illeti, ugyanis jól elhatárolt területen foglalhatták el helyüket a város­tól három kilométerre lévő pá­lyán az érdeklődők. Igazi majá- lisi hangulat és kép fogadta mindazokat, akik a pokoli káni­kulában, valamint a hamisítatlan alföldi porfelhőben kívántak hódolni szenvedélyüknek. Valóságos kuriózumot is fellelhetett a sasszemű új­ságíró. Az áramot nem más, mint az „áldott”, a mait meg­előző korból visszamaradt, már a harma­dik x-ét „ta­posó” orosz aggregátor gerjesztette lankadatlanul. Szerencsére a modern szá­mítógépek nem nézték, honnan jön az áram, így raj­tuk nem mú­lott a hírközlés gyorsasága. A rajtot viszont hiába várták 12.30-kor az érdeklődők, ugyanis ekkor még javában tar­tott az időmérő futam, ezért jó­kora késéssel, majd másfél óra elteltével rugaszkodhatott a sár- tengernek a roncscsorda. Nem botlás, sártengernek! Kissé túl­zásba vitték ugyanis a portalaní­tást a szervek, amit a verseny­zők is saját bőrükön, pardon, ar­cukon éreztek, hisz a matéria el­torlaszolta látószervüket. Végül is ez adta a derbi savát-borsát, mely fantasztikus küzdelmeket hozott mind az első géposztály­ban (1500 köbcenti feletti járgá­nyok tartoztak ebbe), mind pe­dig a másodikban (1500 alatt). A mezőtúriakat a 16(!) eszten­dős Sipos Gyula képviselte 1300-as Ladájával. A fiatalem­ber remekül helytállt az erős mezőnyben, ám a „nagyok” dolgába nem tudott beleszólni. Talán majd jövőre. Ha lesz ak­kor még egyáltalán roncsderbi Mezőtúron. A jelek szerint igen! Tímár Miklóstól, mindenki „Oszijától” megtudtuk, a buda­pesti Kínál bevásárlóközpont vezetősége komolyan számol ezzel a térséggel. A tervekben szerepel, hogy gyöngytyúkfar- mokat hoznak létre a helyi gaz­dákkal karöltve. Szabó Tamás­tól, a budapesti „Mega” ABC vezetőjétől csak sejtelmes mo­solyt tudtunk kicsalni kérdé­sünkkel, mármint, profitálni tud-e ebből valamit a térség au­tósportja. Bízunk benne, a közeljövő­ben találkozni fognak az érde­kek, mivel a mezőtúri roncs­derbi is fényesen igazolta: ko­moly „kereslet” nyilvánul meg a városban az autós rendezvények iránt. Remélhetőleg Mészáros Iván sem dobja be a törülközőt, hisz ilyen meg­szállott, agilis szervezőkre van szükség, ha bol­dogulni kíván a (roncs)sportág. Eredmények: Első géposztály. 1. Nagy Sándor (Hódmezővásár­hely). 2. Altorjai Károly (Gyömrő). 3. Klötcz Tamás (Budapest). Második gép­osztály: 1. Farkas Zsigmond (Bo­csa). 2. Szűcs László (Buda­pest). 3. Fodor Imre (Szeged). Pénteken valamennyi csapat megérkezett a Bukarestbe, így semmi akadálya nem volt, hogy megtartsák a technikai értekez­letet. Humberto Bautz (5 dán) és Furkó Kálmán (5 dán) veze­tésével a bírók pontosították a szabályokat, majd a sorsolásra került sor. Ekkor már látszott, a házigazdák először rendeznek ilyen méretű versenyt, s ta­lán el sem kezdődhetett volna időben a kontinens- viadal, ha a magyar szak­vezetők nem sietnek a szervezők se­gítségére. Szombaton a nők kata- gyakorlatai- val vette kez­detét az Eu- rópa-bajnok- ság. Két ma­gyar lány volt érdekelt a vetél­kedésben, s közülük az egyik, Rácz Anikó komoly győzelmi esélyekkel érkezett. A legjobb 16 közé jutásért, az öt kötelező formagyakorlat közül kellett bemutatni a vezető bíró által megnevezettet. Kilencedikként lépett tatamira Hegedűs Lívia, aki azonnal az élre ugrott. A vá­logatott újoncának produkciója olyan jól sikerült, hogy egészen az utolsó előtti indulóig megtar­totta vezető pozícióját. Akkor azonban jött Rácz Anikó, és át­vette a vezetést. A legjobb 8 közé jutásért szabadon válasz­tott katát „adtak” elő a lányok. A két hazai karatéka ugyan magasra tette a mércét, ám ma­gyar duó állta a sarat, az első két helyen várta a finálét. A férfiak kumite selejtezői­ben egyetlen bemérkőzést írtak ki. Ezen a szolnoki Telek Gyula horvát ellenfelével szemben simán nyert. Az első forduló­ban tatamira lépő Bonzai-le- gények közül a két újonc, Bir- gés Béla és Tóth Zsolt búcsú­zott gyorsan. Bencze Eb-győz- teshez méltó verekedéssel ütötte ki török ellenfelét. Orsós kétszeri hosszabbítás után, bírói döntéssel (3-2) diadalmasko­dott, Gabnai 2 wazarival „kö­szönt” el a francia Laurent-től, míg Telek 3-1-re nyert a spa­nyol Hemandez ellen. A leg­jobb 8 közé jutásért sajnos „osztódott” a magyar gárda. Bencze azonban az „előreho­zott döntőben”, óriási csatában 3-1-re nyert a trónkövetelő bol­gár Zelikov ellen, míg Orsós, feledve újonc mivoltát, rutinos, okos verekedéssel kétszeri hosszabbítás után 5-0-ra verte Visachost (Litvánia). A kyo versenyek egyik leglátványo­sabb részét a törésgyakorlatok jelentik. Ebben sem vallottak szégyent válogatottjaink, így lelkiekben kellően felvértezve készülhettek a középdöntőkre. Bencze gyomorütéssel felveze­tett támadását köríves fejrúgás­sal fejezte be Requend (spa­nyol) ellen, Orsós Misinek vi­szont egyenlő állásnál a lengyel Sawickij gyomorrúgással meg­álljt parancsolt. Veresége elle­nére válogatottunk újonca nem keltett csalódást. Bencze Tóni az elődöntőben francia ellenfelé­vel szemben annyit adott ki magából, amennyi a győze­lemhez kellett, hisz a fináléban nemes bosszúra készülődött. A szabolcsi fiú nem véletlenül nyert két éve Eb-t Vár­nában, fizikai ereje mellett ru­tinja most is át­segítette a nehe­zebb pillanatok­ban. Hiába pró­bált meg mindent Sawickij, Bencze hosszabbítás után 3-0- ra diadalmaskodott, ezzel meg­védte Európa-bajnoki címét. A lányok mezőnyére a leg­jobb 8 között csupán egyetlen fellépés várt. Rácz Anikóék hozták szokott formájukat, s magabiztosan utasították ma­guk mögé még legnagyobb ve- télytársaikat is. A győri lány egy-egy Eb-bronz és -ezüst után végre a dobogó legfelső fokára lépehtett, míg Hegedűs Lívia - folytatva a hagyomá­nyokat - újoncként ezüstérmes lett. Karatékáink tehát a négy megszerezhető aranyéremből kettőt gyűjtöttek be, ezzel is­mét a legeredményesebb nem­zetnek bizonyult a magyar. Kovács Imre „dagonyázik” 1300 köbcentis járgányával Orsós (jobbról) nem okozott csalódást

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom