Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-24 / 120. szám
1995. május 24., szerda Kulturális Panoráma 5. oldal A tévé képernyője előtt Először arról, amit nem láttunk: egyetlen hangsúlyos szava sem volt ugyanis közt szolgáló televíziónknak a jakobinusok évfordulójáról, pedig éppen 200 éve, május 20-án végezték ki Martinovicsot és társait gálád módon a Vérmezőn, s amiért ők küzdöttek, ki tagadná, szerves részét képezi a polgári haladásért vívott hazai küzdelmeknek. Jeles évforduló - ám jelentős televíziós visszhang nélkül. Még szerencse, hogy akadt azért másik média, mely nem feledkezett meg a jeles történelmi eseményről: a 'Duna Televízió vasárnap este egy e témát feldolgozó, régebbi tévéfilmet vetített, amely Martinovics Ignác tragikus sorsát mutatta be. Csak hát ezt kevesen láthatták. Helló, világ! Egy másik jubileum, jelentősége jóllehet nem históriai, de mégis figyelemre méltó: ki gondolta volna, hogy már a Helló, világ is ötéves, és hogy ötvenszer jelentkezett a képernyőn, bebarangolván a nagyvilágot, eljutva Földünk legtávolabbi vidékeire is, akár Alaszkába. Meglepetés e jubileum, mert valahogy természetesnek érezhettük, hogy egy-egy vasárnap délután Vinkó József odaáll elénk kicsit lezser tartással, arcán mosollyal, s aztán szállítja a megkapóbbnál megkapóbb látnivalót, riportokat. A tudnivalót is, merthogy az ő riportjai készüljenek bár látványosan egzotikus tájakon vagy akár valamelyik érdekes nagy városában Európának, nemcsak a szemnek kínálnak „táplálékot”, mindig szólnak az értelemhez is. Azonos filozófiára épülnek: „csak az lát - igazán, aki tudja, hogy mit : néz”—vallja a műsor gazdája. Vinkó öt éve szegődött el a turizmushoz, hogy étvágyat csináljon világjáró utazásokhoz, ám vele azok is eljuthatnak a világ minden tájára, akiknek csak képzeletben adatik meg, hogy eljuthassanak akár Afrika, Ázsia vagy a tengerentúli országok valamelyikébe. Hogy nem holmi képeslapok, melyeket átnyújt a riportokat maga készítő műsorvezető, arra jó példa a legutóbbi jubileumi adás is, amikor Párizsról beszélt, mely maga a világ csodája, de amelyet hétköznapi pillanatok tükrében mutatott be, felvillantva a párizsi élet apró jellegzetességeit, megszólaltatván a Szajna-parti könyvárust, a folyóra ügyelő vízi rendőrt - többek között -, valamint a hajólakó színészt, a népszerű komikust, Jean Ri- chard-t. Életszaga van ezeknek a riportoknak mindig, s amikor kultúrhistóriai érdekességet tálal fel, készítője akkor is keresi a színes, felszín mögötti, mélyebben emberit. Vinkó - nevével ellentétben, mely savanyú gyenge bort jelent - mindig édes, finom nedűt kínál magazinjával -jóízű kortyolgatásra. A részleg Bemutatóként sugározta a televízió szerdán este - magyar film, amely azonban már megjárt egy-két fórumot, így például a februári nemzeti filmszemlén is ott volt, sőt nagydíjat nyert a játékfilmek versenyében. Most pedig ott szerepel a cannes-i fesztivál kínálatában, versenyen kívül, bemutató jelleggel. Indokolt hát, s az alkalom is így hozza, hogy a magyar néző, aki moziba nem jár, de filmet néz, sokat a képernyőn, az is megismerhesse Gothár Péter alkotását. Hát láthattuk! Gyönyörűségünk azonban aligha tellett benne, már csak a tárgy természete miatt sem, hisz ki leli örömét abban, hogy az ember végtelen kiszolgáltatottságát nézze másfél órán át, sötét tónusú képekben, valójában cselekmény nélkül. Kimondom: bizony unalmas volt ez A részleg. Egy Weisz Gizella nevezetű nő látható, akit valahová elhelyeznek, azt sem tudni azonban igazán mi célból vagy talán mi okból, kiemelik avagy büntetni óhajtják, s ő megy-megy, hogy végül is mi lesz véle, ha már felért, azt sem tudjuk meg. Csak azt lehet itt igazán tudni, hogy hideg van, hogy hó van, hogy sár van, hogy minden barátságtalan, kivéve néhány szép felvételt, amiről viszont érezhetni, hogy szinte kilóg látványával ebből a ridegséget árasztó film világából. Emberi kapcsolat, párbeszéd is úgyszólván semmi, csak Weisz Gizella mosolyog. Rendületlen, jó lenne tudni, valójában neki is mi oka van rá. Nyomasztó világ ez, ki van zárva belőle minden emberi, mert még az emberek is, inkább tűnnek két lábon járó vadaknak, kivéve a mindegyre mosolygó nőt, bár ez a mosoly is elvont, embertávoli, abból sem árad egy cseppnyi melegség sem. Hogy olyan világban élünk, amelyből ugyancsak a melegség hiányzik, a megértő humánum, az emberi méltóság öröme, s A részleg éppen erről beszél, szikár, keményen, elutasítóan? Meglehet, félő azonban, hogy ebben a megoldásban a néző a filmet utasítja el inkább, s nem a benne ábrázolt embertelenséget. íme egy új magyar film, amely sajnálatosan ismét elkerüli a nézőt, legfeljebb alkotójának életművét gyarapítja. Arcok, emberek Emberség, ember - a legközvetlenebbül azokban a műsorokban jelenik meg a képernyőn, amelyekben egy-egy kortársunk, legyen az akár művész vagy épp üzletember, költő avagy közéleti férfiú nyilatkozik meg, arcképét raj: zolva meg többnyire szavakban. Szerencsére ebből még bőven akad a televíziós kínálatban, nemcsak portré, riport formájában is. A „mesélő” ember, aki a valóságról mesél és igazat beszél, mindig szolgál tanulságokkal is annak, aki figyelemmel hallgatja e szavakat. Vegyük például az Andrew Sarlósról készült portréfilmet - vasárnap délután láthattuk az 1-esen -, mely a Kanadába emigrált magyart mutatta be, aki sorsával bizonyítja a közismert mondást: ki-ki a maga sorsának, ez esetben tegyük hozzá, sikerének a kovácsa. A milliomos Sarlósról rendre kapunk híreket, miként támogatja dollárjaival fiatalok külföldi tanulmányait, miként támogat értékes, főleg kulturális mozgalmakat nálunk, végre őt magát is láthattuk, a kemény, szigorú embert, aki bevallottan a padlóról is képes volt talpra állani, s aki azért tudott szövetségre lépni a szerencsével, mert Fortuna istenasz- szony is azokat kedveli, akikben erő, kitartás van a küzdelemhez. A költő Zalán Tibor vallomásából - A XX. századi költőportrék sorozatban beszélgetett vele szombat délután Érdi Sándor -, az ő szavaiból (bár a poéta sajátos helyzetben van, útja-sorsa erőteljesen egyéni), leszűrhettük magunknak a nyugalom értékét, az önmagunk vállalásának érvényét, merthogy csak így tudjuk megőrizni egyéniségünket, elkerülvén a szeszélyes végletek vonzását. Zalán Tibor - ahogy megvallotta - volt szélsőséges avantgárd, aztán lett érzelmesen neoro- mantikus, míg végre megtalálta a maga útját, hangját - versben, költészetben. Az Abonyból induló, ma már az irodalom derékhadába tartozó költő tiszta, szép szavait nemcsak élvezet, tanulságos is volt hallani. Vitray Tamással is ezért érdemes eltölteni egy-egy órát, riportjai: embermesék, sok-sok tanulsággal. Valkó Mihály Zsitnyár Erzsébet bőr domborműve, mellyel honvédségi Ki mit tud?-on vegyes kategóriában első helyezést ért el. Néprajzi vándorgyűlés Ahogy Európa elképzelhetetlen a nemzeti kultúrák nélkül, ugyanúgy ez utóbbiak is a néprajzi csoportok sajátos, önálló kultúrája nélkül - hangsúlyozta Andrásfalvy Bertalan, a Magyar Néprajzi Társaság országos elnöke hétfőn Kecskeméten a szervezet 19 esztendei szünet után megrendezett vándorgyűlését köszöntve. A tudományos tanácskozást megnyitó előadásában kifejtette: a beszélt és az írott anyanyelven kívül szokásokban, népművészetben - így a népköltészetben, zenében, táncban, viseletben, gazdálkodási kultúrában - is létezik közös nyelv, amely népcsoportonként, tájegységenként különbözhet egymástól. Ezt a fajta - például a mozgásban, a népi gyermekjátékokban megnyilvánuló - közös nyelvet is meg kell tanítani, ezáltal ugyanis új értelmet nyerhet a folklórmozgalom, mivel a népművészet az indulatok, érzelmek megszelídítője is. Az érzelmi kultúrát nemesítő művészi formákból a néphagyomány számos, sokszínű változatot őriz, amire a mai világban nagy szükség van. A kecskeméti nyitónap után a tanácskozás kedden és szerdán Lakiteleken folytatja munkáját. Az elhangzottakat kiadványban jelentetik meg. Jövő tavasszal Japánba utaznak Mi újság a Szolnoki Fúvósötös háza táján? Régen hallatott már magáról a Szolnoki Fúvósötös. A legutóbbi esemény - melyről olvasóinkat tudósítottuk - tizenöt éves jubileumi koncertjük volt 1993 márciusában.- Mi történt azóta az együttessel? - kérdezem Benedek Sándor művészeti vezetőt.- A látszólagos hallgatás ellenére a fúvósötös rendszeresen működik a Városi Művelődési Központ támogatásával. Ezt a lehetőséget természetesen a város zenét kedvelő és pártoló vezetésének is köszönhetjük. Az anyagi megszorítások esetünkben is éreztetik hatásukat - ennek ellenére nincs okunk panaszra. Próbáljuk hangversenyeinket pályázatok elnyerésével, a Városi Művelődési Központ és művészetkedvelő szponzorok támogatásával szervezni.- A Nemzeti Filharmónia a korábbiakban rendszeresen szervezett ifjúsági hangversenyeket a megye több városában is a fúvósötös közreműködésével. Hogyan alakul napjainkban ez a kapcsolat?- A kontaktus természetesen nem szűnt meg, az azonban igaz, hogy az utóbbi másfél évben nem szerepeltünk a Filharmónia szervezésében. Ennek oka bizonyára a nehéz gaz- - dasági helyzet - mi abban reménykedünk, hogy az együttműködés csak átmenetileg szünetel. Úgy érzem, hogy a nehézségek ellenére az együttes tartja színvonalát, sőt: nyugodtan kijelenthetem, hogy művészi munkánkban előreléptünk. Ezt bizonyítják az előző év áprilisában Németországban, Szolnok testvérvárosában: Reutlingenben adott három koncertünkről a helybeli sajtóban megjelent méltatások.- Ha már a külföldi vendégszerepléseknél tartunk: tudtommal a fúvósötös több külhonbeli együttessel ápol baráti kapcsolatot.- Igen, jók a kapcsolatok. Nemrég vettük fel a kontaktust egy lembergi, ukrán fúvósötössel. El a már lassan tízéves finnországi kapcsolatunk, ott., már két alkalommal vendégszerepeltünk. Barátságot kötöttünk . egy olasz kvintettel is.- Van-e meghívásuk külföldi szereplésre a közeljövőben?- Igen, van. Nagy megtiszteltetés érte a Szolnoki Fúvósötöst, ugyanis 1996 februárjára meghívást kaptunk Japánba, a Szakatai Filharmonikus Zenekartól. Velünk együtt utazik vendégszereplésre Báli József, 'á'Szolnoki Szimfonikus Zenekar karmestere is. Vendéglátóink több koncertet szerveznek számunkra.- Honnan a kapcsolat a szakatai zenekarral?- Hát, ehhez egy kis szerencse is kellett, a száztagú japán együttes két év előtti szolnoki szereplése alkalmából mi is felléptünk. A rendkívül rokonszenves japán kollégákkal perceken belül barátságot kötöttünk. melyet azóta is mindkét részről ápolunk. Japán hang- versenykörutunkon azon leszünk, hogy méltó módon képviseljük Szolnok város kamarazenei kultúrájának hímevét.- Kérem, beszéljen itthoni terveikről, koncertjeikről.- Május 26-án, pénteken este -hét* órakor a városháza dísztermében adunk hangversenyt. A koncerten közreműködik a Szolnoki Szimfonikus Zenekar csellistáiból alakult Popper-kvartett is. Távolabbi vágyunk, hogy felléphessünk a szolnoki tavaszi zenei fesztiválon. ~-Szívből reméljük, hogy ez a kívánságuk is meghallgatásra talál. Szathmáry Judit Rossz tételsort küldtek, nem Kaposvárott hibáztak Nem Kaposvárott hibáztak, amikor hétfőn, a 255 közös érettségi-felvételit író somogyi diák nem a nekik szánt tételsort oldotta rneg a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnáziumban - jelentette ki Vágvölgyi Ferenc, aki a Művelődési és Közoktatási Minisztérium megbízásából a Somogy megyei érettségiket felügyeli. A hibát - már hétfőn este - a minisztérium illetékesei vették észre, akik röviddel azután telefonon felhívták Vágvölgyi Ferencet.'A megbízott beszámolt arról, hogy milyen feladatokat oldottak meg a számítástechnikai, közgazdasági és számviteli pályára készülő diákok. Ezután már egyértelmű volt, hogy feltehetően rossz tételsor, került a borítékokba. Hétfőn a közös érettségi-felvételi dolgozatokat a Munkácsy Mihály Gimnáziumban írták meg a diákok. A minisztérium' megbízottja elmondta, hogy mindenben az előírások szerint jártak el. Az iskolának aznapra szánt borítékok a felbontás előtt sértetlenek voltak. Miután a feldatokát kiosztották, végigjárták mind a 22 táff- termet, és megállapították, hogy mindenki ugyanazt a feladatsort oldotta meg. Egyébként pontosan annyi tételsort csomagoltak a hétfő délutáni borítékba, mint ahányan aznap " felvételiztek. Kedden reggel kilenc órakor 264 diák írta volna . a dolgozatát Kaposvárott, ők a -teatté'szettudományi karokra je- . lentkeztek. Arra a kérdésre, hogy ki lehet a felelős a tételek elcserélé- séért, Vágvölgyi Ferenc annyit mondott, hogy hihetetlen precizitással készülnek az érettségikre, valószínűleg a csomago- fasnal került rossz tételsor a kaposvári borítékokba. (MTI) Egy muzsikus fotóművészete A fotós kiragadja a valóság egy részletét, miközben látásmódjával észrevétlen beleavatkozik. A fotózás sajátja a belső szug- gesztivitás, ezáltal olyan dolgokra mutat rá, amelyek mellett észrevétlen halad el az ember nap mint nap. A megalkotott kép az újat meglátó képeségre tanít. Erre mutatnak rá Németh Rudolfnak, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézete igazgatójának Törökszentmiklóson kiállított fotói. A kiállítás megnyitóján Németh Rudolf és Madarász Iván zeneszerző a zene és a fotóművészet kapcsolatáról beszélt.- Tizenhárom éves koromban kaptam egy kamerát - kezdte a beszélgetést Németh Rudolf. Ez adta az impulzust, hogy érdeNémeth Rudolf keljen a fotózás, természetesen minden nehézségével együtt, amit akkoriban jelentett a fényképezés. Ugyanis akkor még se film, se papír nem volt. De annak ellenére, hogy profi gépekkel dolgozom, én ma is amatőr vagyok. Ezt tudatosan vállalom.- Ez a mostani hányadik önálló kiállítása?- Az első Vácott volt pár évvel ezelőtt. Ez a második önálló kiállításom, és nagyon remélem, hogy nem ez az utolsó.- A zeneművészeti tevékenység mellett mikor jut idő fotózásra?- Ezt nagyon egyszerűen oldom meg, ugyanis fényképezőgép nélkül sehová sem indulok el. A táskámban vagy a vállamon mindig ott van valamelyik gépem. Ha nem így lenne, rengeteg lehetőség mellett elsétálnék. De sosem azzal a céllal indulok el, hogy fényképezzek, hanem, hogy el ne szalasszak bármit is. Például hó esett március 21-én egy tavaszi rügyre a Vérmezőn, vagy egy hajléktalan az utcán, egy omladozó ház. Bármikor, bármiből kép lehet.- Létezik valamilyen sajátos elv, amely alapján a fotók készülnek?- Ez már vallomás lenne. Egy barátom azt mondta, hogy a fotózás arra jó, hogy a jelenből múltat csináljon. És való-, bán ez történik. Meg kell ragadni a pillanatot, vagy ha úgy tetszik, az időt. Ennek megvan a hátulütője, hogy közben az emberben nem is tudatosul és nem is élvezi, amit csinál. Csak jóval később. Ez olyan, mint a vadászösztön. Beavatkozni és manipulálni, mert hiszek abban, hogy a manipulált képek közelebb vannak a valósághoz, mint a sima ábrázolás. A kiállításon több olyan kép látható, lójában összefüggenek. A szép- amely abban a formájában a va- ség Sem formához, sem anyaglóságban nem létezik. Úgy hoz nem kötődik. Színekben, gondolom, a valót csak akkor hangokban és számtalan más lehet visszaadni, ha egy kicsit dologban megjelenhet. Én azo- beavatkozunk. kát az alkotásokat szeretem.- A fotózásban melyik a leg- ahol ráismerek a személyre, nehezebb műfaj? arra, aki megalkotta őket.- A portré, amiből a kiállttá- - Hogyan jellemezné Németh són a legkevesebb látható. Sze- Rudolf, a muzsikus fotómüvé- retek emberi arcot fényképezni, szelét? de nem nagyon tudok. Jó néhá- - Én Németh Rudolfot, mu- nyat közülük fél év, egy év után zsikus kollégámként évtizedek rendre kettétépek, mert nem óta ismerem és tartom jelentős olyan, amilyennek lennie kel- fotósnak, mégpedig azért, mert lene. a képei az embert tükrözik, Madarász Iván, zeneszerző: - fényképezzen bár villámlást. Nekem még életemben nem romos házat, templomot, hóvolt fényképezőgép a kezem- , esést, egy levél erezetét vagy ben. De azt hiszem, az évezred akár egy virág szirmát. Azt vége felé, akkor érthet az ember , 'mondták a régi keletiek, hogy a valamihez igazán, ha a szak- legnehezebb ugyanazt érezni, mákat túllépi, és ha megtanulja ugyanazt gondolni, ugyanazt a dolgokat közös gyökerüknél mondani és ugyanazt cselekedni: vagyis az összhangot megtalálni. Németh Rudolf mindennapi tevékenységéből ez az összhang sugárzik. Fotói azt sejtetik, hogy az embernek harmóniában kell élnie, ehhez viszont alázatra és bölcsességre van szüksége, amdly megbékíti a világgal és önmagával. Képeiről a hibát meglátó és mégis megbocsátó derű néz ránk, szeretetteljes iróniával fűszerezve. ^ ' y- Ezek szerint a fotózás és a ■ ■ -aene is égy'tőről fakad. így van. Az embernek van jegyfajta anyag fölötti ritmusér- - *rflke, ami bármely közegben 'megjelenhet. Talán szakmai 1 sovinizmusnak tűnik, de azt hi- • szem. hogy a zenével való foglalatosság segít abban, hogy az tapintani. Egy szakmában úgy * összhangot, az általánost, az kell eltemetkezni, hogy egyre , alapokat megtanulja az ember, jobban átlássunk máshová, 'és • Olyan ez, mint ismemi és be- észrevegyük, hogy a dolgok va-. 'szólni a latin nyelvet. -tbgMadarász Iván
