Új Néplap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-03 / 102. szám

1995. május 3., szerda Szolnoki Extra 7. oldal Mi lesz veled, Kamasztanya? Jó ötletek a pénztelenség oltárán 1988-ban lakossági kezdeményezésre a Széchenyi-lakótelepen Kismamaklub alakult, amely elsősorban szociális és mentálhi­giénés területen nyújt segítséget. Ugyanakkor a klub a lakóte­lepen élő gyerekek és fiatalok részére is szervez programokat. Az ehhez szükséges pénzt pályázatok útján teremtették elő, legtöbbször a játékalaptól, a kulturális alaptól, illetve a városi önkormányzattól kapva segítséget. Ebből fizették a tiszteletdíjat, szerveztek programokat és vá­sárolták meg hangszereiket is. Mivel a taglétszám folyamato­san nőtt, a klub működtetése a réginél jóval nagyobb helyisé­get kívánt. Az Aranyi Sándor úti társasházban kaptak helyet, a helyiség kialakításához pedig a Népjóléti Minisztériumtól támogatást. Kikötésük viszont az volt: legalább három évig eredeti funkciójának megfele­lően kell működtetni a klubot. Az egyéves kényszerszünet után megnyílt pinceklub közel 600 ezer forintba került. A Kismamaklubot és a Ka­masztanyát egyetlen személy, Tóth Ferencné tartja kézben. Nincs könnyű helyzetben, hi­szen a koordinálás nem kevés munkával jár. A klubvezető úgy véli, a pályázatok írása, a szponzorok keresése, a szociá­lis problémával érkezők gond­jainak intézése még egy ember munkáját tenné szükségessé. Ugyanakkor gond az is, hogy a pályázatokból befolyt összeg jó része sem tiszteletdíjra, sem re­zsire, sem bérleti díjra nem for­dítható, így gyakorlatilag a programok szervezését nincs miből finanszírozni. Egyetlen segítség a gyer­mekvárosból érkezett. Ők pró­baidőre ösztöndíjat állapítottak meg, cserébe az onnan kikerülő 18 év feletti fiatalokat megpró­bálják bevonni a klub munká­jába. Ha a későbbiekben sem nyernek pályázaton, akkor kilá­tástalanná válik helyzetük, s nem hogy működtetésre, prog­ramok szervezésére, de még a bérleti díjak kifizetésére sem marad pénz. Jelenleg olyan ak­tivistákat, szervezeteket keres­nek, akik segíteni és támogatni tudnák a klub működését. Most még van pénz az üze­meltetésre, de a nyár közepére bizonytalanná válik helyzetük, Tóth Ferencné: Bizonyta­lanná válhat a Kamasztanya léte FOTÓ: MÁSZÁROS ami azért sem elfogadható, mert ’88 óta ez a közösség megmutatta, hogy szükség van jelenlétükre, tevékenységükre, hiszen a lakótelepen alig van­nak más, a szabadidő értelmes eltöltésére lehetőséget adó, szocializációs és kulturális programokkal szolgáló közös­ségek és egyesületek. A klub­vezető szerint megnyugtató megoldás lenne, ha tevékeny­ségüket a városi önkormányzat venné át. -tbg­Olvasóink bizonyára észrevet­ték, hogy ezúttal nem csütör­tökön, hanem szerdán jelenik meg a Szolnoki Extra. Éppen ezért a beküldési határidő is módosul: ezentúl nem keddig, hanem hétfőig kell elküldeni a megfejtéseket. Múltkori fel­adványunk az ÁB-Aegon Ál­Találja ki! talános Biztosító Rt. Nagy Imre krt.-i irodája volt. A há­rom szerencsés nyertes: Mol­nár Ferenc (Szolnok), Perjési András (Szolnok) és Csordás Józsefné (Szolnok). Gratulá­lunk, s kérjük, fáradjanak be nyereményeikért, a Kardos Tamás által felajánlott asztali naptárakért. Mostani feladvá­nyunk beküldési határideje: május 8. Címünk változatlan: Új Néplap, Szolnok, Kossuth tér 1. A borítékra ne felejtsék el ráírni: Találja ki! Várossal a városért Noha állandóan morgoló­dunk, hogy milyen szeme­tes, koszos a városunk, mégsem teszünk ellene semmit. Nem szívesen szed­jük össze a használt papír­zsebkendőt, tejeszacskót mások után - ez természe­tes. Minthogy annak is ter­mészetesnek kellene lennie, hogy el sem dobjuk. Szolnok város önkor­mányzata május 15-től má­jus 31 -ig városszépítő mun­kára hívja városunk polgá­rait, diákjait, üzemeinek, in­tézményeinek dolgozóit. Az önkormányzat nem kér so­kat, s főleg nem kér lehetet­lent, csak annyit, amennyit mindannyian megkövete­lünk saját magunktól saját kertünkben, lakásunkban: tisztaságot. Arra kérnek mindenkit: tegyünk rendet, teremtsünk tisztaságot laká­sunk és munkahelyünk kör­nyezetében, hogy tiszta jár­dák, előkeltek, út menti zöldsávok és parkolók jöj­jenek létre kezünk nyomán. Lépjünk fel közösen közte­rületeink, pihenőparkjaink védelmében a rendbontók­kal, rongálókkal szemben. A polgármesteri hivatal természetesen minden segít­séget megad a városzépítés- hez a lakosságnak: a felgyü­lemlett szemét, hulladék el­helyezéséhez az üzemek, in­tézmények, utcabizalmik, lakóközösségek vezetői konténereket igényelhetnek díjmentesen a következő te­lefonszámon: 374-111/106-os mellék. Szolnok összes intézmé­nye kézhez kapja a polgár- mester felhívását, amelyben kéréssel is fordul az intéz­ményvezetőkhöz. Mivel a városszépítési munka eredményes lebo­nyolításának alapfeltétele a megfelelően előkészített program, ezért kérik, minél előbb jelezzék: az intéz­mény környezetében milyen munkát mikor végeznek, il­letve milyen mennyiségű hulladék elszállításáról kell gondoskodnia a polgármes­teri hivatalnak. Ezt az in­formációt a következő tele­fonon lehet bemondani: 374-111/108-as mellék, ahol Rontó Antalt kell ke­resni. Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka Országos esztétikai konferencia Szolnokon Szolnokon kétévente talál­koznak az ország óvodapeda­gógusai, hogy az óvodai neve­lés sajátosságairól, feltételei­ről konzultáljanak. Idén má­jus 15-17. között rendezik meg a III. országos óvodai esztétikai tanácskozást, melynek szervezőjével, Nagy Jenőnével beszélgettünk.- Most rendeznek harmadjára esztétikai konferenciát, eszerint ennek hagyománya van itt Szolnokon?- így igaz, 1991-ben kezde­ményezésemre, a pedagógiai in­tézettel és a megye óvónőivel együttműködve elhatároztuk, hogy egy öt lépcsőből álló ren­dezvénysorozatot indítványo­zunk. Élsőként a zenei nevelés­ről esett szó - én magam is eh­hez a témához állok a legköze­lebb, ilyen témájú könyveim meg is jelentek -, 1993-ban a kömyezetesztétika, környezet­védelem állt a középpontban. Ez évi témánk: irodalom az óvodá­ban. Terveink szerint 1997-ben a vizuális, 1999-ben pedig a komplex esztétikai nevelést sze­retnénk előtérbe helyezni.- Mi alapján döntötték el, hogy a találkozókon milyen té­mákkal kell foglalkozniuk?- A legfontosabb, hogy a pe­dagógusok tisztában legyenek az esztétikai értékekkel, ugyanis a legnagyobb zavar ezen a területen van az óvodá­ban. Ezzel a korosztállyal meg­láttatni a szépet rendkívül ne­mes feladat, mert a szép mindig érzelemre hat, a 3-6 éves gyer­mek pedig érzelmein keresztül nevelhető. Ehhez viszont nehéz az óvónőknek azokat az iro­dalmi, zenei anyagokat megta­lálni, amelyek életkor-specifi­kusak, óvodás gyermeknek va­lók, és megfelelő mozgás-, esz­köztára van az intézmények­ben. Ehhez mi igyekszünk se­gítséget, tanácsokat adni.- Kiket várnak a tanácsko­zásra?- Látható, hogy igen nép­szerű és hasznos rendezvényso­rozatról van szó, mivel az idén 400 kolléganő jelezte érkezését, sőt Szlovákiából is jönnek sza­kemberek, óvodamenedzserek, és a komáromi szaklap szer­kesztőjét is várjuk. Sajnos ke­vés hasonló szakmai fórumot rendeznek az országban, pedig ezekre szükség lenne, mert az érintettek itt megbeszélhetik mindennapi pedagógiai prob­lémájukat, a bemutató foglal­kozások után lehetőség van kiscsoportos konzultációkra, így nem csak szakmai, de kap­csolatteremtő szempontból is nagyon fontos. A megye szá­mára is hasznosak az ilyen megmozdulások, mert ide áramlanak az információk, másrészt olyan neves előadókat hívhatunk meg, akikkel tanfo­lyami kereteken belül nem tud­nánk érintkezni.- Szó lesz-e óvodai nevelés­sel kapcsolatos reformokról, változtatásokról?- Szeptembertől újítás vár­ható, mivel kiadják az országos óvodai irányelveket, amely meghatározza, hogy a magyar óvodáknak nem szabad szélső­séges megoldásokat felvállal­niuk. A magam részéről megha­tározónak tartom, hogy az óvó­nők tudják, milyen értékeket kell közvetíteni. Sokan tévúton jár­nak, s ahol a pedagógus értékza­varban küzd, ott igen nagy gon­dok vannak. Sokan tévesen úgy gondolják: a pici gyerekkel min­dent meg lehet tanítani - akár brutális rockzenét is be lehet vinni az óvodába. Igaz, kényel­mesebb egy könnyűzenei számra lazán ellötyögni a csemetékkel, az igazi munka viszont a magyar tartást, a gyönyörű körformákat, a szebbnél szebb mondókákat megtanítani, ezeknek mély gyö­kerét megéreztetni velük. Be kell vezetni őket az igazi értékek bi­rodalmába, meg kell mutatni ne­kik, hogy mit ad nekünk a pün­kösd vagy a karácsony. Ezért az óvónői pálya nagyon szép, de hatalmas és felelősségteljes fel­adat.- Kik tolmácsolják ezeket a gondolatokat?- Ismert előadókat hívtunk meg a két plenáris napunkra, közülük kiemelném Csoóri Sándor költőt, Vekerdy Tamás pszichológust, Forrai Katalin pedagógust, de számos főisko­lai tanár is jelen lesz. A prog­ramok érdekessége, hogy min­den előadás előtt óvodások és óvónők műsorral kedvesked­nek, amiket példa értékűnek szeretnénk feltüntetni. Május 16-án, a fakultatív program kapcsán vidéki intéz­ményekbe látogatnak el az ér­deklődők, Törökszentmiklóson pedig egy igen érdekes előadást hallhatnak egy kanadai szak­embertől, aki az indián és esz­kimó gyerekek irodalmi kultú­rájáról beszél. A plenáris ülések napján, május 15-én és 17-én pedig minden szülőt szeretettel vá­runk a VMK-ba, ahol játék- és könyvkiállítás, valamint -vásár lesz. Viszlay Anita „Esélyt sem kapnak indulásukhoz a fiatalok” A szolnoki Ifjúsági Információs Iroda immár hat éve létezik - másokért. Tevékenységük első­sorban a hátrányos helyzetű fiatalokat célozza, megpróbálnak minél több szabadidős lehetősé­get felkínálni számukra. Havonta legalább egyszer koncertet, az iskolaidőszakban diák-sza­badegyetemet, filmklubot szerveznek, melynek során a fiatalok ízlésvilágát formálják, alakít­ják. Rendezvényeik egyszerre 150-200 személy számára nyújtanak lehetőséget szabadidő eltöl­tésére. Az iroda vezetője, Baricz Péter magyar-könyvtár szakos pedagógus munkáját nemré­giben Ezüst Pelikán Díjjal jutalmazták. Vele beszélgettünk.- Az országban, egyfajta rend­szert alkotva, közel húsz iroda szerveződött egy időben, ha­sonlófelépítéssel, hasonló cél­lal. Úgy hallottam, Önök a leg­jobbak...- Ez így azért nem igaz. Az irodák akkor lehetnek hatéko­nyak, ha a helyi társadalom szükségleteire tudnak reagálni, de emiatt nem is összehason­líthatók. Mi kezdettől fogva egyfajta megelőzésben gon­dolkodtunk, folyamatosan próbálunk értelmes szabad­idő-eltöltést biztosítani a fiata­lok számára.- Miből élnek? Nonprofit szervezetként, a nem hivatalos kultúra terjesztőjeként meny­nyire szorulnak az önkormány­zat segítségére?- Az a réteg, melyen segí­teni szeretnénk, éppen azért je­lent kihívást számunkra s a minket finanszírozó társada­lom számára, mert segítségre szoml. Az általunk nyújtott szolgáltatások díjait nem szed­hetjük be, az irodán keresztül egyfajta társadalmi gondosko­dásnak kell megnyilvánulnia. Alapvetően Szolnokon műkö­dünk, így természetesnek tű­nik, hogy a helyi társadalom­nak kell áldozatot vállalnia an­nak érdekében, hogy ezek a te­vékenységek finanszírozhatók legyenek. Működésünk két­harmad részét jelenleg a város fedezi, évente kétmillió forint­tal támogat bennünket. Ez az összeg - ami önmagában is szerény érték - már három éve nem változik, az inflációhoz sem igazodik. A fennmaradó részt különböző pályázatok út­ján, szponzori támogatásokból próbáljuk összegyűjteni. Túl­zás lenne optimistának lennem, mivel az ez évre tervezhető összeg körülbelül szeptembe­rig lesz elegendő.- Ez már a harmadik hely, ahol jelenleg működnek. Mi a gyakori költözés oka?- Az irodák történetében ez példátlan dolog. Egy informá­ciós iroda akkor lehet haté­kony, ha megvan az esélye, hogy a fiatalok megtalálják. A legtöbb városban sikerült frek­ventált helyen működtetni azokat. Mi viszont, mikor más érdeklődő vagy más igény me­rült fel a választott helyiségek­kel kapcsolatban, mindig vere­séget szenvedtünk.- Milyen szolgáltatásokat nyújtanak a fiatalok számára?- Egymást erősítő tevékeny­ségi kört szeretnénk kiépíteni. Ennek váza, úgy tűnik, mára kialakult. Szolgáltatásaink közé tartozik a képzés, átkép­zés, programszervezés, ifjúsági kedvezmények körébe tartozó információk nyújtása. Mivel komoly problémát je­lent az elmagányosodás, még akkor is, ha az ember látszólag közösségben van, igyekszünk minél több közösségi jellegű programot szervezni, melyek Kulturáltan, vér nélkül zajlanak a rendszerváltások, de közben esélyt sem kapnak a fiatalok - vallja az Ezüst Pelikán díjas irodavezető részben önismereti, tréning jel­legű csoportok. Vannak olyan szolgáltatásaink, melyek nem direkt módon, nem probléma- orientáltan közelítenek az egyénhez, hanem keretet nyúj­tanak az együttlétre. Ilyen pél­dául az a másfél éve működő műhelyünk, ahol különböző kézművestechnikák elsajátítá­sára gyűlnek össze fiatalok, s ezek kötetlen, jó hangulatú be­szélgetésekbe torkollnak. Megpróbálunk esélyjavító le­hetőségeket találni az elhe­lyezkedéshez - egyfajta segít­ségként a nyelv és a számító­gép ismeretének elsajátítását tudjuk biztosítani. Intenzívebb segítséget nyújtunk súlyosabb személyes problémák megol­dásában - irodánkban jogi és lelki tanácsadás is zajlik. Ez különösen ott lehet hatékony, ahol a fiatalok körül nincs meg a segítői háttér vagy éppen az sérült - család, iskola -, s ez konfliktusokat szül bennük. Nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, bosszantó, devi­áns jelenségek, viselkedésza­varok jelennek meg. Rosszabb az egészségi állapotuk, gyakori a halálozás! Ezek statisztikai­lag kimutatható tények. Ugyanakkor, mivel nincs esé­lyük az önálló életkezdésre, kevesebb gyermek születik. A nemzedéki folytonosság kerül­het veszélybe. Könnyű kézzel döntünk az oktatás megszorítá­sáról, a gyermekintézmények támogatásának csökkentéséről. Próbáljuk máról holnapra élve fönntartani ezt a világot, ami­ben egyébként is rosszul érez­zük magunkat. Emberek elle­hetetlenülnek, esetleg meg sem születnek, vagy hamarabb hal­nak meg. Öt-tíz éve elindult Magyarországon egy folyamat - elkezdett csökkenni az átlag­életkor. Akik ma születnek, rövidebb ideig fognak élni, mint szüleik, akik az európai átlaghoz viszonyítva szintén rövidebb ideig élnek. Nagyszerű, hogy kulturál­tan, vér nélkül zajlanak rend­szerváltások, de közben esélyt sem kapnak az induláshoz a fi­atalok.- Én úgy tapasztalom, egy zárt kör az, melynek a szolgál­tatásaikra igénye van. Hogyan lehetne ebből kitörni és bőví­teni a kört?- Lennének ötleteink tevé­kenységi körünk szélesítésére, de ahhoz más nagyságrendek szükségesek. Például nagyobb támogatottság, több lehetőség. Talán nem nekünk kellene ki­tömi ebből, ugyanis ez a törté­net nem rólunk szól, hanem a városban élő fiatalokról, s ez igazából a város problémája. Neki kell gondoskodnia erről a rétegről. Jó lenne egy olyan ösztönző-támogató rendszert kiépíteni, melyben több ha­sonló szervezet kezdhetné el működését. -kj­* i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom