Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-13 / 87. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. április 13., csütörtöl Levél Várhegyi Attila polgármesternek A malomszögiek kérése Amikor a lélek fénye is tükröződik ... , A művészet örök, az élet véges” „ ... Létjogosultsága csak annak a művészetnek van, amely örök érvényű. Csakis az képes a világot, a szépséget olyan lenyűgöző, kristálytiszta módon leszűrni, hogy úgy tűnjék, mintha az egész világegyetem abban az alkotásban lenne belesűrítve. Szeretet, természet és Isten, nosztalgia és misztérium, emberi lemondás és isteni beteljesülés. És mindez nyugodt, halk hangú előadásban. Mert csakis ezt a nyugodt, halk hangot hallhatjuk ki az alkotásból a mai idők robajos zaján, a harsogó hirdetések mániáján keresztül.” (Kisfaludi Strobl Zsigmond: Emberek és szobrok) Küldjön egy képet! Nagyszülők - tizenkét gyermekkel A felvétel 1936-ban örökítette meg nagyszüleinket - családi körben, tizenkét gyermekükkel. Nagyapám, Balogh Ferenc az 1910-es évektől mintegy 40 éven át volt a szolnoki Körösi úti temető gondnoka - az egyház alkalmazásában s onnan is ment nyugdíjba. Munkahelyén, a régi ravatalozó szomszédságában laktak, szolgálati lakásban. Nagyszüleim sajnos már nem élnek. A legkisebb fiú ma, túl a 60. életévén, nyugdíjas pilóta. Az idősebb emberek közül bizonyára sokan emlékeznek a népes Balogh családra, és szívesen tekintenek az ismerős arcokra; a huszonhat unoka, a számtalan dédunoka pedig örömmel nézegeti a népes rokonságot. A képet őrzi egyik unokájuk: Molnár Elemérné - Szolnok Ne a gyerek kezéből tépjük ki a kenyeret Kilátástalan helyzetben Tisztelt Polgármester Úr! A szolnoki malomszögi kerttulajdonosok nevében több éve reménytelennek tűnő, de úgy érezzük, ma már nem megvalósíthatatlan kéréssel fordulunk. Önhöz, valamint az önkormányzat illetékes szervéhez. Nagyon szeretnénk, ha célszerű nyomvonalon mihamarább megépülne a malomszögi kertekhez vezető, egyszerű kivitelezésű út. Előttünk is ismert a város szűkös anyagi helyzete, megértjük a gondokat, a rangsorolást, mégis azt reméljük, az idén számíthatunk egy kis segítségre. Kérésünket azért merjük most előterjeszteni, mert szeretnénk kihasználni azt a lehetőséget, ami a városi utak korszerűsítési munkáival függ ösz- sze. (Ismeretes, hogy erre a célra a képviselő-testület a költségvetésből jelentős összeget hagyott jóvá.) Az útépítés kapcsán elképzelhetőnek tartjuk, hogy a munkálatoknál feleslegessé vált törmeléket, A szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola kis csapata néhány nappal ezelőtt érkezett haza az ausztriai Kinderland táborból. A MÚSZ külföldi kapcsolatainak köszönhetően nyílt lehetőségünk arra, hogy nyolc napot tölthessünk a festői környezetben található Kirchschlagban. Negyvennégy fős csoportunkat zömmel iskolánk és a martfűi Martos Flóra Általános Iskola diákjai alkották. A fennmaradó helyeket a város különböző iskoláiban tanuló gyerekek töltötték be. Célunk az volt, hogy a napi 4 óra intenzív nyelvtanulás mellett a helybéli iskola diákjaival baráti kapcsolatot teremtsünk és közös programokat szervezzünk. Emellett jutott idő városnézésre, mely során Linzbe, állatkertbe látogattunk, s a közeli hegyekben tettünk túrát. Március 2-án egy erős szúrást érezten a derekamban, utána már mozdulni sem tudtam, és mentővel szállítottak a szolnoki MÁV-kórház idegosztályára. Az intézmény 289-es szobájában feküdtem, ahol rajtam kívül még gyógyulásra várt Cs. Sándor (sajnos önkívületi állapotban), K. Sándor (erős beszédzavarral, szinte cselekvőképtelen állapotban), V. István (agyvérzéssel). A későbbiekben a szobatársakkal jó barátságba, közvetlen kapcsolatba kerültem. Aztán - mint lábadozó beteget - arra kértek, ha kikerülök az osztályról, írjam meg a közös véleményünket, mely az ott tapasztalt kifogástalan betegellátást, lelki- ismeretes gyógyítást illeti. V. Isn>ánt etetni kellett, mert fél oldala lebénult, és szemünk láttára élte meg a második gyermekkort. A nővérek 20 percenként benéztek hozzá, s ha más baj nem volt, megitatták, megsimogatták, és a kedegyéb anyagot - megfelelő ösz- szefogással, rugalmas intézkedéssel, némi szakmai irányítással - a kijelölt malomszögi útszakaszhoz szállítanák. A nyomvonal kijelöléséhez is a segítségüket kérjük. Ha legalább 2000-2200 méter hosszúságú szakaszt járhatóvá tehetnénk, sokat jelentene. Jó lenne, ha első lépésként a Besenyszögi út és a kőkereszttől a Malomszög Görbe út vége közötti szakasz mielőbb elkészülhetne, mert esős időben a kerteket még kerékpárral sem tudjuk megközelíteni. Baleset vagy rosszullét esetén a beteg szállítása innen szinte megoldhatatlan. őszintén szólva, a megfelelő szigorral előírt építési feltételekhez viszonyítva, a közművesítési helyzet kétségbeejtő. Kérésünket ismételve, bízunk az önkormányzat megértésében, támogatásában. A malomszögiek megbízásából: Szilágyi Imre Szolnok Csodálatos élményt jelentett számunkra, hogy méteres hófalak között hódolhattunk a tél örömeinek. A hét csúcspontjaként a helyismereti portyát emelem ki, melyen az volt a feladat, hogy a gyerekek önállóan teremtsenek kapcsolatot a helyi lakosokkal. Örömmel mondhatom, a gyerekek kapcsolatteremtő készségéről, nyelvi felkészültségéről az iskolában s a helybeliek körében is elismeréssel szóltak. A felejthetetlen napokért a gyermekek nevében is köszönetét mondok kollégáimnak: Földi Edinának, Tálas Máriának és Szamosvári Zoltánné- nak, valamint a buszvezető Inger Lászlónak. (A felvétel az iskola falai között örökítette meg csoportunkat.) Vargáné Vígh Judit, a gyermekszervezet vezetője vés, bátorító szavak sem maradtak el, ami szemmel láthatóan is gyógyítólag hatott rá. Amikor a nővér megjelent az ajtóban, V. István szeme úgy megcsillant, ahogyan csak egy kisgyerek örülhet az édesanyja láttán. A gyógyszer hatása s a tiszta ágy mellett az orvosok és a nővérek figyelmessége, kedvessége számunkra külön gyógyírként hatott. Ma már - volt betegtársaimmal együtt - otthonunkban lehetünk, és sokat gondolunk arra: vajon azóta hányán kerültek a helyünkre és gyógyultan haza? A volt betegek, szobatársaim nevében az Uj Néplap nyilvánosságán keresztül is köszönetét mondok a MÁV-kórház idegosztályán dolgozó, önzetlenül gyógyító, segítőkész orvosoknak, nővéreknek. További munkájukhoz sok sikert és erőt, egészséget kívánok. Mozsár István Szolnok A Nyugdíjasok Kulturális Egyesületének Szolnok szobrai című, a Hol élünk? fesztivál keretében indított pályázatán (a felhívást február 2-án adtuk közre) április 10-én hirdettek eredményt. A nyertes, Sűrű József epilógus helyett a fenti idézettel zárta „dolgozatát”, melyet Ez a szobor tetszik nekem címmel nyújtott be. Sikeres pályamunkáját némi rövidítéssel adjuk közre: A szobrászat feladatai közt talán a portrékészítés az egyik legmerészebb, legnehezebb vállalkozás - annak érdekében, hogy a halandó ember képmását megőrizzük az utókor számára. Simon Ferenc szobrász- művész - e megőrző tevékenység kiváló egyénisége - műfajának reprezentatív alkotásait sorakoztatta fel a Szolnoki Galériában január 15-én megnyitott téli tárlatán. így tehát nehéz volt a választás. A kiállított portrék közül mégis az egyik megnyerő, szép alkotását, a „Feleségem” címűt különösen figyelemre méltónak találtam. Meggyőződésem, hogy ez a remekmű több a róla tükröződő, a rajta megjelenített egyszerű látványnál. Többszöri megtekintése után is olyan benyomásaim keletkeztek: ennyi idő is kevés volt a tökéletes megismerésére. Mélységes csodálatot váltott ki bennem ez a gyönyörű - a művész kézA Kapocs-Háló Alapítvány jótékonysági bálja április 1-jén zajlott a szolnoki Tisza Szállóban. Munkánkról az Új Néplap - interjú keretében - március 27-én adott tájékoztatást, melynek nyomán a Mól Rt. képviselője támogatási szándékkal kereste meg alapítványunkat. Köszönjük, és ezúton mondunk köszönetét Bálint Erikának, Szokolyi Lajosnak, Karczagi Nagy Zoltánnak és Mozsonyi A szolnoki 12-es Számú Óvodai Intézmény szülői munkaközössége április elsején rendezte meg a hagyományőrző ovisbál- ját. A szülői munkaközösség a bál teljes bevételét az intézményi „Gyermekvilág” Alapítvány javára ajánlotta fel, és a hozadékot óvodáink a gyerekek játékkészletének fejlesztésére fordítják. Nagy örömünkre szolgál, hogy az érdeklődés és a támogatás évről évre nő. Segítettek: a szülői munka- közösség, a papírgyár, a garázsbolt, Peszkó, a helyi konyha, Misztrál Bt., Élker, Bőség ABC, Pe-zo, P+P, Latman és fia, Götz, Hornyák László, Hadver Bt., Tallinn mozi, Tecsó Bt., Aranytoll, Nagy Imréné, nyomainak értő gondosságát magán viselő - remekmű. A művészi tevékenység tökéletes megismeréséhez szükséges ismereteim természetesen hiányosak. Mégis úgy ítélem meg, hogy csak az ilyen alkotás lehet a térbeli művészet méltán reprezentatív „terméke” - még akkor is, ha a portré modellje ismeretlen számomra. E szobor, mint egy tökéletesen érző, szerető emberi lény élethű mása, gondolataimra, érzelmeimre azonnal hatással volt. Képzelőerő nélkül is megértettem. Úgy éreztem, hogy a művész meghitt, közvetlen formában és megragadó szépségében örökítette meg felesége bájos vonásait, melyek belső világára is engednek következtetni. A látvány nyomán a lélek fénye is tükröződik ezen a szép márvány szoborarcon. Ami ebből következik, az az, hogy az alkotásnak ez a tulajdonsága menynyire képes rávilágítani alkotója művészi géniuszára. Azt hiszem, a művészi érzékenység ereje a valóság iránt az az erő, amely szorossá fűzheti a szálakat az alkotó és az alkotást befogadó közönség között. Hát ezért tetszett nekem leginkább Simon Ferenc szobrászművész „Feleségem” című alkotása. Sűrű Józsefet a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Nyugdíjas Kulturális Klub (az egyesület új neve) értékes könyvvel jutalmazta. Gratulálunk. Albert tanítványainak, dr. Bárány iné Miks Máriának, Germann Sándornénak, Palásti Tibornak, Rózsa Dezsőnek és Murányi Mártának az önzetlen közreműködésért, az Új Néplap támogatásáért, az est háziasz- szonyainak, szervezőinek a rendezvény színvonalas lebonyolításáért s mindazoknak, akik bármivel hozzájárultak az est sikeréhez. Vass Julianna, a kuratórium elnöke Vígh Erzsébet, dr. Lepény Éva, Szanda ABC, Remi Kereskedelmi Kft., Rácz Péter, Bottyán Kft., Szent Orbán patika, Margaréta papírbolt, Kovács Bt., Bartháné és Társa, Szász és Társa, Szecskó és Társa Bt., Petrezselyem István, Kabankin Germán, Hugyecz Jánosné, Karikás bolt, Grafiti, Torda Ferenc, a helyi posta, Solami Rt., Mi-Si Bt., Palotai Andor és a Szanda Buci. A gyerekek, az intézmény dolgozói és a „Gyermekvilág” Alapítvány kuratóriuma nevében köszönetét mondok a rendezvényünket segítő lelkes szülőknek és a külső támogatóknak. Mihályi Istvánná intézményvezető Törökszentmiklósról a Nagy- családosok Egyesülete nevében dr. Lukács Zsuzsanna, a „Vértes O. József’ Szociális és Gyermekvédelmi Alapítványtól Fejes Ferenc aláírásával érkezett hozzánk közlésre az alábbi levél, melynek eredeti példányát Búzás Sándor, Dögéi Imre és Iváncsik Imre országgyűlési képviselőkhöz juttatták el: Tisztelt Képviselő Úr! Ha a március 12-ei kormányülésen született döntést elfogadja az Országgyűlés, Magyarországon a családok százezrei kerülnek kilátástalan helyzetbe. Hazánk az első - ötmillió lakoson felüli - ország, amelynek népessége másfél évtizede fogy. Az alacsonyabb születésszámú országokhoz képest nálunk régebben tart ez a folyamat, ami rohamos elöregedésben, a nyugdíjrendszer gyors összeomlásában is jelentkezik, és mind nagyobb terheket ró az aktív korosztályra. Ugyanakkor a gyermekeket erre az állapotra egyre kevésbé készítik fel az oktatási rendszerben. A helyzetet súlyosbítja, hogy világelsők vagyunk az aktív emberek korai elhalálozásában. A születéskor várható élettartam a ’ 30-as évek színvonalára esett vissza. Ezen a helyzeten csak aktív bevándoroltatási politikával vagy a gyermeknevelés feltételrendszerének legalább megőrzésével, minél hamarabb érzékelhető javításával lehet enyhíteni. Nálunk már eddig is kétszer annyi gyermek élt nyomorban, mint a senki által nem irigyelt 70 éven felüliek között. A négy- és többgyermekes családoknak eddig is a háromneA közelmúltban örömmel értesültünk arról, hogy ebben a zaklatott világunkban akad közöttünk valaki, aki a régi szép gyermekéveink felidézésén, az osztálytalálkozó megszervezésén munkálkodik. Nagy Miklósáé (Székely Erzsébet) volt az, aki a címek felkutatásával, sok-sok utánajárással megrendezte a találkozót. Az ünnepséget a Tiszaszentimrei Általános Iskolában tartottuk, ahol felejthetetlen élmény, jóleső érzés gyede élt a szegénységi küszöb alatt, ahol a gyermekek számára már a szakmatanulás is szinte elérhetetlen. A felsőoktatásban akkor vezetik be nálunk a tandíjat, amikor más országokba kezdik megszüntetni?! - már ahol egyáltalán eddig is tandíjat fizettettek. Az összeg éppen akkora, hogy bár az egyetemek, főiskolák helyzetén nem segít (költségvetésük 5 százalékát adja majd), de egy szegényebb családnak a tandíj óriási teher lesz, ezért tehetséges gyermekét nem bírja tovább taníttatni. A szakképzésben - a törvényi tilalom ellenére - csaknem általánossá vált a havi 8-10 ezer forintos tandíj. Jól képzett munkaerő nélkül a súlyos gazdasági helyzetből való kilábalás, a tartós növekedés nem lehetséges. A várható gyermek- és ifjúságpolitika az ország gyarmati sorba süllyesztésére alkalmas. Mindaddig, amíg a leggazdagabbaknak is megadatik az adómentes sáv és a járulékok adókedvezménye; míg a gyermekektől megvont adókedvezményre a bármilyen okból alacsony jövedelmet bevallók jogosultak; míg a gazdaság területén milliárdokat fecsérelnek el, valamint ameddig a gyermekekre fordított összes támogatások sem érik el a költségvetési hiány összegét, semmi nem indokolja a gyermeknevelést, a legvédtelenebbeket és legszegényebbeket sújtó intézkedés- csomagot. Ha kevés a kenyér, nem a gyermek az első, akinek a kezéből kitépjük! Kérjük Önt, hogy ne szavazza meg a gyermekellenes törvénymódosításokat! volt 30 év után találkozni kedves tanárainkkal, osztálytársainkkal. Ötvennyolcán voltunk jelen, és sajnáljuk, hogy betegség, egyéb elfoglaltság miatt nem mindenki tudott eljönni. A találkozó résztvevői Nagy Miklósné segítőkész szervező- munkájáért a nyilvánosság előtt is köszönetét mondanak, és a további munkájához számos sikert, a magánéletében sok boldogságot, jó egészséget kívánnak. Az. oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Helyismereti portyán A figyelmesség, kedvesség külön gyógyírként hatott a betegekre Tíz nap a MÁV-kórházban Sokan segítettek Könnyen megtanulható Loesolkodásra Gyermekoldalunk legközelebb másfél hét múlva jelenik meg, ezért Szalkári Zétény, a jászberényi Bercsényi Úti Általános Iskola 3. a osztályos tanulójának kedves, könnyen megtanulható két kis versét ide válogattuk: Locsolóversek Kertem tele szép virággal, rózsa is van benne, meglocsolnám azt a kislányt, aki beengedne. * Én vagyok a török, locsolkodni jövök, ha nem kapok piros tojást, mindent összetörök. Köszönet a támogatóknak 30 éves találkozón Tíszaszentímrén
