Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-08 / 83. szám

1995. április 8., szombat Nézőpontok 5. oldal Szombati jegyzet Megélhetés - fehéren, feketén Feketegazdaság. Életünk egyik megrontója- ként vonult be tudatunkba az elmúlt néhány hónap alatt. Felelős az államkassza hiányáért a bevételek elmaradása miatt, felelős a csa­ládi pótlék „megvonásáért”, az iskolák bezá­rásáért. A sort véget nem érően folytathat­nánk mindazzal, ami éppen eszünkbe jut az állami büdzsét érintően. De emellett sokan felelőssé teszik a gazdaság jelenlegi állapotá­ért is a feketegazdaságot. Ezek után a követ­keztetés csak egy lehet: vissza kell szorítani. Felszámolni nem lehet, ez még a nálunk sok­kal fejlettebb országokban sem sikerült. Vissza kell szorítani a feketegazdaságot! Egyeztetnek a minisztériumok, az APEH a rendőrséggel, a rendőrség a vámparancsnok­sággal, az APEH a BM-mel - készülnek a tervek, a megszorítások, a kiskapuk bezárá­sára fokozatosan születnek az elképzelések. Lázasan ügyködik mindenki a feneketlen ál­lamkassza megtöltéséhez szükséges források felkutatásán. Mert egyesek szerint a hazai gazdasági termék egyharmada keletkezik az ellenőrizetlen gazdasági szférában. Ez is a feketegazdaságot takarja, csak most már világossá téve azt is, hogy kinek fekete ez, s kinek fehér. Az állami pénztárca kezelő­jének rendkívül fekete, viszont annak a mun­kanélkülinek, aki bejelentés nélkül dolgozik, a rendkívül fehér szférát jelenti: fényt a bi­zonytalanságban, megélhetést. Mert sokszor esik szó arról: vissza kell szorítani a fekete- gazdaságot, meg kell büntetni mindenkit, aki ebben tevékenykedik, innen szerzi jövedel­mét. A feketegazdaság visszaszorítása alkalmá­val sokszor nem hangzanak el az okok, hogy miért is alakulhatott ki a mumusként emlegett szféra. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy mondjuk elromlott egy háztartási gépünk, s kijött a szerelő megjavítani, máris a fekete- gazdaság vonzásába kerültünk. Számlával vagy számla nélkül tessen parancsolni? - hangzik el a fizetés alkalmával a kérdés. Mi­ért? Ha számlával, akkor a szerelő által vég­zett munkára 54 százalék társadalombiztosí­tási járulék, 12 vagy 25 százalék áfa, s mond­juk 44 százalék személyi jövedelmadó rakó­dik (a többi „kis”, „apró” költségtől most te­kintsünk el), legalábbis ahhoz képest, amit ő gondolt keresni a munkájával. A Tisztelt Pol­gár pedig ekkor egyszerűen azt mondja: nem a számlára van szükségem, hanem a munká­jára. S máris a feketegazdaság egyik legna­gyobb „tételét” sikerült felfedeznünk. Csak­hogy a Tisztelt Polgár pénztárcájának vastag­sága igencsak behatárolja az egy munkára eső összeget. így ő hiába szeretne küzdeni a feke­tegazdaság ellen, vállvetve az állami szer­vekkel, éppen az állami szervek kényszerítet­ték arra, hogy hozzájáruljon a láthatatlan jö­vedelemszerzéshez. Ugyanis nem tudja kifi­zetni a szerelő áfáját, béfáját, adóját, tb-jét, ... Mit lehet tenni? A fejekben is kellene per­sze némi változás, csakhogy ahhoz előtte legalább annak, aki fizet, megfelelő mennyi­ségű jövedelemmel kellene rendelkeznie. Ilyen polgár pedig igencsak kevés van kis ha­zánkban - legalábbis hivatalosan. Másik megoldás: csökkentjük a szerelőt terhelő el­vonás mértékét. Erről eddig, a feketegazda­ság elleni harcban nem volt szó! Vagy emel­jük a Tisztelt Polgár fizetését. Ilyet tenni nem lehet, amikor a fogyasztás csökkentése alap­vető kormányprogram! Az első kör bezárult. Az az első, melyben megállapítható: a feketegazdaság egyik leg­nagyobb részét adó lakossági szolgáltatás és kereskedelem esetében eladó és vevő abban érdekelt, hogy az államnak járó ösz- szeget bizonyos mértékig egymás között elossza - jö­vedelemként. Ez persze minden esetben így van, csak nem mindegy, hogy az egy szolgáltatás vagy termék árának hány százaléka. Például az üzemanyagok ese­tében a fogyasztói árnak közel 70(!) száza­léka állami elvonás. Miért éri meg a csalás? - tehetjük fel az egyáltalán nem költői kérdést. A feketegazdaság előbbinél jóval kevesebb számú szerepelője, ám annál nagyobb haszonélvezője a különböző országos csalá­sokban részt vevő személyek. Éppen az előb­biekben utaltam a gázolajügyre. Itt - szá­momra senki sem tudja meggyőzően megcá­folni - lehetetlen megcsinálni ilyen volumenű csalásokat akkor, ha azt felsőbb körökből nem támogatják. Bár a magyar „ügyesség” nem ismer határokat, vannak korlátok. De a nagyhalak horgászása közben fel kell kötni az alsóneműt: ma már nekik dolgozik a magyar szürkeállomány egyik legképzettebb része. S éppen a gázolajügyhöz hasonló gazdasági mutatványokból adódnak a jelentősebb va­gyonok, főként azok, melyek viszonylag rö­vid idő alatt halmozódtak fel. Az állam ezt - az említett okok miatt - csak nehezen tudja megfékezni. (Ha egyáltalán akarja.) A láthatatlan szféra kialakulásának oka­ként említhető a munkanélküliség is. Az el­múlt időszakban sem törekedtek a szabályzók olyan módosítására, hogy a munka nélkül maradt személynek érdeke legyen az elhe­lyezkedés, főként akkor, ha „maszekban” a segély mellé még sikerült keresnie kétszer annyit. De egyáltalán a munkáltatók érdekel­tek a foglalkoztatásban? Nos, korántsem. Ráadásul általában min­den szigorítás a feketegazdaságot erősíti. A 25 napos táppénzfizetés munkáltatói részről további elbocsátásokkal jár amellett, hogy közben nem is vesznek majd fel alkalmazot­tat. Ha pedig mégis szükség van dolgozóra, majd jöhet vállalkozóként, mert akkor csak költség a cég számára, s ezzel együtt nincs szabadság, nincs betegállomány, stb, stb. De egyelőre ezt még Nagy Sándor MSZOSZ-os vezető sem ismerte fel. Mert ugyebár az ál­lami cégek és hivatalok esetében az érdekek teljesen mások. A feketegazdaság - akárhogy is kerülget­jük - az állam által indukált túlzott beavata- kozás és elvonás eredménye. A túlzott bea­vatkozásnál az egyáltalán nem rosszul fizetett állami hivatalnokok által „ellenőrzött” enge­délyrendszer a korrupció melegágya. Tagad­juk vagy sem, minden engedélyezés esetében a gyanú felmerülhet. Ráadásul, ha ez egy cégnek mondjuk milliókat hoz, mit meg nem tesz a pénzért? Az elvonás állandó és rendszeres emelése szintén a feketegazdaságot erősíti. Tudomá­sul kellene végre venni, hogy nem mindenki akar csalni, azonban addig „variál” az állam, hogy rákényszeríti az egész vállalkozói szfé­rát a jövedelmek eltitkolására. A magyar em­ber ugyanis élni akar, sőt fogyasztani akar. S ha ehhez feketézni kell, akkor ily módon szerzi meg a szükséges pénzt. De megszerzi. Leányanyák az évszázad végén A szégyenükben önmagukat kútba ölő kiscselédek kora le­járt. Az előkelő származásra, a jó hírnévre és az apa magas pozíciójára tekintettel sebtiben kötött érdekházasságok, a külföldi üdülőhelyeken megszült gyermekek sem ,jellem­zőek” napjainkban. Az „angyalcsinálók” nem követnek el annyi jóvátehetetlent, ami később örök szomorúságra kár­hoztatná a terméketlen asszonyok tekintetét. Gyermeküket „véletlenül” vagy szándékosan egyedül nevelő leányanyák azért vannak most is. Hatvanas években épült sátorte­tős kockaház. Az egyik szoba a 12 éves fiúé, a másik az anyjáé, a kis szobában a mindig zsörtö­lődő nagymama figyel éberen. Szerény berendezés, példás tisztaság. Az udvaron tyúkok kapirgálnak, az ólban sertés. Kiegészítés a kevéske jövede­lemhez. Diákszerelem Igazi diákszerelem volt - mondja Irén. Szomorú-szép arca kipirul. - Anyámék azon­ban tiltottak Lászlótól. S mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, minél inkább ellenezték, annál inkább meg voltam érte szé­dülve. Amitől legjobban óvtak, azt is kipróbáltam. Ennek „eredménye” a fiam. Először azt sem tudtam, mi az a terhes­ség. A szüleimmel soha nem beszéltünk erről, az iskolai fel­világosítás meg maga is tudja, hogy milyen. Akkor kaptam észbe, mikor valami mocorgást éreztem a hasamban. Amikor kiderült, hogy gyer­meket várok, óriási botrány lett itthon is, a középiskolában is, de a legnagyobb László szülei­nél. Az anyja elmondott min­denféle riherongynak, és azt hangoztatta, biztos, nem is a fi­ától van a gyerek, meg hogy házasságról szó sem lehet. A sulit ott kellett hagynom, mert akkoriban nem feszülhetett kék köpeny egy diáklány nagy ha­sán. Annyira gyorsan történt minden, és annyira megalázva éreztem magam, hogy nem is harcoltam, sem a házasságért, sem a gyerekem jogaiért. A kis­fiam könnyen született, sokkal nehezebb volt elviselni a kór­házban a bennünket ért szem­rehányó pillantásokat. Aztán meg a falu száját. Azt mondják, apám a szégyenbe halt bele. Anyám is emlékeztet gyakorta ifjúkori botlásomra, de remek kisfiam mindenért kárpótol. Az apja is meg szokta néha látogatni. (Ő egyébként megnő­sült, és három gyereke van.) Ezek a látogatások sem a fi­amra, sem rám nincsenek ha­tással. Nem is látom értelmét, azt hiszem, az ő lelkiismereté­nek megnyugtatása miatt van­nak csupán. A pénzből viszont már nem csinál ilyen lelkiisme­reti ügyet. Azt is csak hébe-hóba kapunk. A fiam az én nevemet viseli. Most már egyikünk sem szé- gyelli, bár tudja, mit jelent az a szó, hogy zabigyerek vagy faty­tyú. Én idejében felvilágosítot­tam, s nagyon remélem, felnőtt korában jobb élete lesz, mint nekem. Ennek ellenére nem va­gyok megkeseredve, van mun­kám, még ha keveset keresek is, a ház körül sok minden meg­terem, anyám sokat segít. Férj­hez menni nem fogok, kértek volna már többen, nem csak öregek, sánták és vakok, de az én fiamra nem fog rászólni egy idegen - csapja dacosan hátra dús hajzuhatagát. Halálos baleset A hangulatosan berendezett la­kás polgári jólétről árulkodik. A már majdnem felnőtt fiú szo­bájában hifitorony, tévé, videó. Márkás ruhaneműk, cipők. A számítógép melletti könyves­polc roskadásig tömve. Ákos nem kívánt a beszélgetésbe be­kapcsolódni, de nem volt sem­milyen ellenvetése, hogy any­jával beszélgessek. A munkahelyemen ismer­kedtem meg Ákos apjával, ő akkor már nős volt, két gyer­mek apja. Nagyon jóvágású férfi volt. Nem az a szoknyabo­lond, de mégis epekedtek utána a nők. Ugyanakkor nem volt egyetlen flörtje sem. Nem tu­dom, miért pont rám esett a vá­lasztása, hisz nálam sokkal szebb és csinosabb nők voltak a környezetében. Azt hiszem, in­kább valami lelki harmónia és mély barátság volt közöttünk. Ebből lett a mindent elsöprő szerelem, amit a mai napig sem bánok, így negyedszázad távla­tából sem. Úgy udvarolt, mint egy kis­fiú, én meg olyan voltam, mint egy szerelmes bakfis. Először zavart, hogy nős, de később már ezzel sem törődtem. Soha nem illette egyetlen rossz szó­val sem a feleségét, a gyerekeit pedig nagyon szerette. A mi kapcsolatunk valami egészen különleges, fantaszti­kus volt. Három év telt el így, mikor elhatározta: elválik. Ek­kor döntöttünk úgy, hogy lesz egy közös gyermekünk. Majd. Csak kicsit előbb lett, mint ter­veztük, és a sors is közbeszólt. Ugyanis Ákos apja, életem első és egyetlen szerelme, ,',sosem volt” férjem, autóbalesetben meghalt. Mióta a megrázkódta­tást kihevertem, egyfolytában emelt fővel járok. Á fiam is. Soha senki nem bántott ben­nünket „ezért”. Mindenünk megvan, megdolgoztam érte. Csak... valaki hiányzik. Nem a hivatalosan hitelesített férj. A társ, az apa. Az az egyetlen, a senkivel nem pótolható. Hitegetésből elég- Házasságot ígért, szinte az első perctől - kezd a történetbe Melinda. - Kényeztetett, dédel­getett, mindent magadott. A leg­jobb cuccokban jártam, a leg­előkelőbb éttermekben ebédel­tünk, vacsoráztunk. Mondanom sem kell, márkás autóban csü­csültem. Pestre jártunk szín­házba, koncertre. Ki-kiruccan- tunk külföldre csak úgy, sőt el­vitt nyaralni egy egzotikus or­szágba. Én munka mellett tanul­tam. Nagyon örült, hogy egye­temre járok, még a vizsgákra felkészülni is segített. Évekig együtt éltünk. Mikor közöltem vele, hogy kisbabát várok, azt hittem határtalan lesz az öröme, ehelyett csak annyit mondott, szó sem lehet róla. Majd ké­sőbb... Akkortól nem hittem neki, hisz annyiszor elmondta már, hogy feleségül vesz. Attól féltem, ha elvetetem a gyereket, soha többet nem lehet. Most már tudom, jól döntöttem, van egy csodálatos kislányom. A volt élettársam nem vett fel­eségül, nem élünk együtt, de gondoskodik rólunk. Úgy tűnik, én hamarosan megbízhatóbb társat, kislányomnak jobb „apu­kát” találok. Kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá, ha meg­tudja. Csakis egyedül! Margit jól ápolt, művelt nő. Öt­ven négyzetméter pihe-puha lágyságú otthon öleli körbe apró lánykájával.- Engem nem érdekel, hogy leányanya vagy megesett nő, vagy akármi vagyok mások szemében. Jót nevetek rajtuk. Nekem így jó. Én akartam így, látva szüleim és sok-sok ismerő­söm negatív példáját. Nem mintha nem estem volna át szép­séges szerelmeken és fájdalmas csalódásokon, de miután megte­remtettem az otthonomat és az egzisztenciámat, úgy döntöttem, ide férfi nem fészkeli be magát. Senkinek nem teszem a lába elé a papucsot, nem rohanok elé gő­zölgő húslevessel, nem viszem a mézesteácskát, ha fáj a torka. A gyermekem apja is egy magányos farkas típusú férfi. Már nagyon régóta ismerjük egymást. Minden szabadidőn­ket együtt töltöttük eddig, s őszintén mondom: értékesen. De egy percig nem laktunk együtt, és nem is fogunk. A gyermekvállalásról kikértem a véleményét, nem ejtettem ke­lepcébe. Helyeselte. Ha nem így lett volna, mást keresek. A kislány bearanyozza az életemet. Mióta ő megvan, tu­dom, mi a teljesség. A társamat szeretem és tisztelem, de nem akarok együttélni vele. Mind­ezek ellenére kistestvért terve­zünk Barbarának. Pályázati felhívás A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kézműves Kamara pályázatot hirdet az ügyintéző szervezet keretei között létrehozandó pénzügyi vezetői állás betöltésére. A pénzügyi vezető feladata:- a kamara gazdálkodásával kapcsolatos feladatok ellátása, irányítása,- pénzügyi és számviteli ügyintézés. Bérezés megállapodás szerint. A pályázat feltételei:- magyar állampolgárság,- büntetlen előélet,- pénzügyi főiskolai vagy mérlegképes könyvelői és adótanácsadói végzettség,- legalább 3 éves gazdálkodói szervezetnél vagy közigazgatásban eltöltött szakirányú gyakorlat,- nyelvismeret, elsősorban a németnyelv-ismerete előnyt jelent. A pályázathoz mellékelni kell:- részletes szakmai önéletrajzot,- a diploma és a végzettséget igazoló okirat, valamint a nyelvvizsga-oklevél másolatát,- érvényes erkölcsi bizonyítványt. Pályázati határidő: 1995. április 20. A pályázatokat a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kézműves j Kamara 5000 Szolnok, Szapáry u. 24. (Telefon: 60-302-230) | címre kell benyújtani. 5 A pályázat elbírálásának határideje: 1995. április 30. Pályázati felhívás A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kézműves Kamara pályázatot hirdet az ügyintéző szervezet keretei között létrehozandó informatikai osztályvezetői állás betöltésére. Az informatikai vezető feladata:- a kamarai cégregisztrációs tevékenység számítógépes rendszerének és valamennyi informatikai rendszer, a vidéki hálózat működtetése,- a kamara külső és belső információs rendszerének kialakítása, informatikai szolgáltatások kidolgozása. Bérezés megegyezés szerint. A pályázat feltételei:- magyar állampolgárság,- büntetlen előélet,- rendszerszervezői, vagy programozó matematikai végzettség,- legalább 3 éves számítástechnikai gyakorlat,- angolnyelv-ismeret, több idegennyelv-ismerete előnyt jelent. A pályázathoz csatolni kell:- részletes szakmai önéletrajzot,- diploma és nyelvvizsga-oklevél másolatát,- érvényes erkölcsi bizonyítványt. Pályázati határidő: 1995. április 20. A pályázatokat a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kézműves 4 Kamara 5000 Szolnok, Szapáry u. 24. (Telefon: 60-302-230) címre kell benyújtani. a A pályázat elbírálásának határideje: 1995. április 30. A DOKTOR Kora reggel végigsiet a fo­lyosón. Már az osztályról jön. Benyit két szobába. Pa­pírkazlak cserélnek gazdát. Előre köszön. Ha valaki megállítja, gyorsan, de nem türelmetlenül válaszol. Siet a rendelőjébe. Sokan várják. Ez mindennapjainak forga­tókönyve. Szobája egy a tucatból. Köpenye, nadrágja egyenfe- hér. Nem tudni, szakálla jó­tékony ölelésében milyen ér­zések, indulatok rejtőzhet­nek, hisz arca mindig sima, legfeljebb homlokába szánt barázdákat a gond(olkodás). Tekintete tudást, nyugalmat, emberszeretet sugároz. A be­teg partnere. Minden kér­désre válaszol, de soha nem ejt ki egyetlen fölösleges szót sem. Nincs rá ideje. So­kan várják. A doktor zsebébe nem le­het borítékot csempészni, sem asztalán felejteni. Aján­dékot nem fogad el. Ha va­laki mégis „kicselezi”, egész egyszerűen visszaküldi a fel­adónak a csomagot, minden gőg, sértődés, és a sértés legkisebb szándéka nélkül. Munkájáért havonta elte­szi - a mások szerint - őt megillető aprópénzt fizetés­napokon. És a doktor nem gördül autócsodán, nem ro­han magánrendelőjébe, de naponta beszáll a lakótelepi lépcsőház félreérthetetlen ábrákkal díszített liftjébe. Néha azért jó lenne tudni, mire gondol. Észrevette-e már, hogy bíznak benne, hogy a szomszédos főorvosi rendelő előtt jóval keveseb­ben várakoznak, hogy kiváló orvos létére éhbérért dolgo­zik.'.. DOKTOR - így, csupa nagybetűvel Öntől meg­kérdezték-e már valaha, hogy elégedett-e? Mert én most megkérdezném. Nem- Nem kell azonnal felelnie. Tudom, siet a betegeihez. Sokan várják. Talán az is elég lesz, ha csupán önma­gának válaszol...-jzs­I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom