Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-29 / 100. szám

8. oldal Kulturális Panoráma 1995. április 29., szombat Kleist-napok szolnokiakkal Bemutatják Az eltört korsót is Dicsérő oklevél az énekkarnak A berekfürdői iskola diákjai az elmúlt hét végén az igaz­gatónő által nyert pályázati pénzből színházlátogatáson voltak, majd egy napot töl­töttek a diósdi testvérisko­lában, ahol részt vettek a Pest megyei területi Ki mit tud?-on. Itt a diósdi, a törökbálinti, a százhalombattai és az érdi iskolásokkal mérték össze tudásukat népzene, népdal kategóriában. Szólóének kategóriában a harmadikos Molnár Zsu­zsanna különdíjat kapott éppúgy, mint az iskola énekkara s az Ökrös Irén- Ökrös Krisztina énekduó. A KÓTA országos dicsérő ok­levéllel jutalmazta az iskolai énekkart, melyet a napok­ban vett át Kovács Andrásné igazgatónő, karvezető. Az iskolai énekkar és a felnőttekből álló női kórus a Megbékélés Házában lé­pett fel szerdán az ott ven­dégeskedő svájci csoport előtt. Szolnoki festő Nagykőrösön Prohászka Antal szolnoki festőművésznek a nagykő­rösi Arany János Művelő­dési Központban nyílt kiállí­tása április 25-én „Szenve­dés-töredékek a húsvét fé­nyében” címmel. A tárlat megtekinthető május 7-ig, hétfőtől péntekig 10-18 óra között. A német romantika képviselője, Heinrich von Kleist újra divat­ban van, reneszánszát éli a ro­mantikus szertelenség dráma­költője. Ebben a színiévadban szinte minden jelentősebb drá­mája színpadra került: az Új Színház a Homburg hercegét mutatta be, a Víg a Hein Bronni Katicát, a szolnokiak pedig Az eltört korsót a Szobaszínház­ban. Magyarországi ősbemuta­tót is tartottak a budapesti Ka­maraszínházban, A Schroffeen- stein család, avagy a bosszú premierjét, sőt Kleist meghal címmel opera is született Jeles András és Melis András együttműködésével a Merlin- ben. Most valamennyit egy cso­korba kötve nyújtják át a néző­nek, fesztivál keretében, mely április 25-én kezdődött, és 30-án zárul. Méghozzá úgy, hogy az előadásokat követően közönségtalálkozókat is tarta­nak a helyszínen. A szolnokiak bemutatkozása április 28-án történt, két időpontban: délután Csütörtökön délelőtt fejeződött be a Lakitelek Alapítvány má­sodik filmszemléjének előzsű- rije, melyet a mozi 100 éves ju­bileuma alkalmából hirdetett meg a kisközösségi televíziók számára. Népes, nagyszámú a jelentkezők mezőnye, 329 pá­lyamű érkezett a felhívásra, és közülük az előzsűri 30 alkotást talált méltónak arra, hogy a má­jus 25-26-án megrendezendő filmszemlén szerepeljen a ver­senyben. A tévésekből, filme­sekből, újságírókból álló elő­zsűri mintegy 90 óra anyagából válogatta ki a pályázati feltéte­leknek megfelelő, legjobb mű­4-kor és este 10 órai kezdettel az Új Színházban. A délutáni előadást követően Czeizel Gá­bor rendező és a színészek ta­lálkoztak a nézőkkel és megvi­tatták a látottakat. A bemutatókkal párhuzamo­san szimpóziumot is rendeznek, nemzetközi eszmecserét, a Kleist-játszás kérdéseiről; ar­ról, hogy miként alakul fogad­tatása az idők során, és hogy milyen tulajdonságok jellemzik a romantikus író munkásságát, miként jelenik meg elbeszélése­iben ráció és varázslat. Az Or­szágos Színháztörténeti Múze­umban videovetítéseken ezek­ben a napokban láthatóak jeles külföldi előadások, így például egy berlini, egy bázeli, de még a kaposvári bemutató felvételei is megtekinthetőek. A Kleist-napok budapesti rendez­vénye alkalmából jelenik meg június havában a drámaíró pró­zai műveinek új kiadása a Je­lenkor Kiadónál, és ez egyben a Kleist-életműkiadás első kötete is lesz. veket, pályamunkákat. Az elő­zsűri örömmel tapasztalta, hogy a határon túli kisközösségek technikai lehetőségeiken túlmu­tató érzékenységű művekkel mutatkoztak be. A krónika, korkép és a művelődés kategó­riákban nevezett alkotások ösz- szességükben a ’90-es évek magyar valóságának árnyalt képét mutatták fel. A döntőbe jutott filmek 25 településről érkeztek, és a tele­pülések között Jász-Nagy- kun-Szolnok megyéből kettő is szerepel: a Szolnoki Városi Te­levízió, valamint a Tiszafüredi Városi TV pályaműve. Szolnok, Tiszafüred a döntőben Televíziós filmek szemléje Lakiteleken Májusi moziújdonság A szerelem relatív Albert Einstein neve szorosan összenőtt a relativitás elméleté­vel - benne a tudóst, a világhí­rűt csodálja, tiszteli a világ. Nem úgy Fred Schepisi film­rendező, aki kiemeli Einsteint a történelemből, s megteszi egy kedvesen humoros, kicsit ér­zelmes vígjáték hősének: mo­dem Cupido lesz a neves pro­fesszorból, aki egy bontakozó szerelem szálait kötögeti szor­galmasan, jóllehet kutatómun­kát is végez egy amerikai egye­temen, ahová a számára veszé­lyessé vált Európából mene­kült. Einstein féltő nagybácsi­ként akarja unokahúgát meg­menteni egy szerinte kedvezőt­len házasságtól, s ezért keres neki új lovagot, s talál is egy szervizben dolgozó szépfiúban, aki azonban aligha vetekedhet az akadémikus férjjelölt zseni- ségével. Csak hát - s a játéknak végül is ez tanulsága -, ha sze­relemről van szó, alighanem fontosabb a szív, mint bármi­féle tudós elmélet, zseniség. Ami ebben a filmben, az öt­letében a producernek is meg­tetszett, az a gondolat, hogy „a világ összes egyetemi fokozata sem teszi feltétlenül az embert intelligensé, és bizonyos hely­zetekben senki sem érzi elég okosnak magát. A szív és az ösztönös megérzés számít, nem pedig az oklevél. Számomra az volt ellenállhatatlan, hogy min­denkinek megvan a maga zse­nialitása, és Einstein, a világ legokosabb embere rájön, hogy nem az intellektus az, amire az unokahúgának szüksége van, hanem az igazi Föld sója, átlag­ember. Azaz, bárki lehet ha­sonló helyzetben, bárki, aki a nézőtéren ül, s végigéli a szóra­koztató történetet. Ez az ameri­kai filmvígjáték egyik vonz­ereje, a beleélés lehetősége. Amásik, a kiváló színészi Meg Ryan az unokahúg szerepében, aki természetes bá­jával hódít filmjeiben alakítások sora, kezdve mind­járt az Einsteint alakító Walter Matthau-val, aki magas intelli­genciájával és a professzorra külsőre is hasonlatos alakjával könnyedén tudja eljátszani, egyáltalán nem könnyű szere­pét. Ez a zseniális művész, aki­nek neve több mint negyven éve ragyog a filmcsillagoké kö­zött, aki többször megkapta az Oscart, aki Jack Lemmonnal aratott világsikereket, akit a Kaktusz virágában, a Helló, Dollyban, Billy Wilder Szenzá­ció című alkotásában csodálhat­tuk meg, most az I. Q.-ban (eredeti címe ez a rövidítés a Szerelem relatív alcímmel ellá­tott filmnek) kápráztatja el a nézőt. Érdekesség, a film vilá­gában megjelenik Einstein princetoni tartózkodásának hangulatos színhelye, a tudós itt élte le életének utolsó évtize­deit. A filmet májusban vetítik. A mozdulatok tánccá nemesednek A Nemzetközi Színházi Intézet Táncbizottságának kezdemé­nyezésére 1982 óta ünnepük a világ táncosai és a táncművészet rajongói a tánc világnapját április 29-én, Jean-Georges Nő­vérré, a 18. századi nagy francia újító születésnapján. Idén Ju- ronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője fo­galmazta meg az ünnepi köszöntőt. Nehéz a táncról beszélnem, pe­dig tudom, hogy mi a tánc. Bár, ha szavakban kellene megfo­galmaznom, csak dadognék vagy bölcsességeitek tűnő köz­helyeket találnék ki. Néha úgy érzem, a táncról lehet beszélni, gondolkodni, de a tánc lényege mégis megfogalmazhatatlan. Ha megpróbáljuk leírni a tán­cot, külsőségekhez jutunk el, valahogy így: A test feszesen áll. Semmi nem mozdul. Majd hirtelen a jobb karja a ma­gasba lendül, közben három lé­pést hátrál, majd a visszazu­hanó kéz meghajtja a fejet, a lábakat hajlításra kényszeríti. A görbült hát egy kis szünetet tart, majd felegyenesedik, a mellkas elörefeszül, s ezáltal a test súlypontja elmozdul, és a lábak könnyed léptekkel mentik a zuhanást. A léptek néha átvál­tanak magas ívű szökelléssé, mely közben a két láb ellentétes irányba (az egyik előre, a másik hátra) a magasba csapódik. És így tovább . . . De vajon mi az a plusz, amitől a szemünk rátapad e mozdula­tokra, s mi az a csoda, amitől e mozdulatok TANC-cá nemesed­nek? Ez a művészet nagy titka, melyet mégis mindannyian ér­zünk és értünk, ott és akkor, ami­kor e csoda megjelenik előttünk. Erős közösséggé, mássá formálódtunk A Jászsági Népi Együttes ki­váló táncosai legutóbb a tánc rabjai címmel adtak műsort. A tánc rabul ejtette őket, s valami olyan különleges dolgot ismer­tek s tanultak meg, mely egy életre szóló kötődést jelent. Ezt vallja Boros Ildikó is, aki 12 éve táncol a népi együttesben. Tíz­évesen - szerinte a legfogéko­nyabb időszakban - ismerke­dett meg a néptánccal az együt­tes egy legendás tagja révén. Szűcs Béla munkássága közös­séggé formálta a tánc iránt ér­deklődő gyerekeket.- Arra tanított bennünket, hogy másnak érezzük magun­kat. Ez nem valami felsőbbren­dűség, csupán valami olyan do­log, amivel mi többek vagyunk, s mások is egy kicsit. A zene szeretete, a mozgás előbb-utóbb közösséggé formál minden résztvevőt. A néptánc csapatmunka. Akik ezt jól csi­nálják, azok az igazán sikere­sek. A közösség összetartó ereje nélkül nem lehet eredmé­nyeket elérni. Én ezt a kohéziós erőt kaptam a tánctól, az együt­testől. Az a csodálatos, hogy mindnyájan érezzük ennek fon­tosságát, és mint egy nagy csa­lád, olyanok vagyunk együtt. A tánc az életem, a hobbim, a szó­rakozásom is. Számítógépekkel dolgozom napközben, s ez bi­zony nagyon távol esik a nép­tánc és a népzene világától. De így kerek a világ számomra. K. E. Jótékonysági műsor a képernyőn Aranyág az anyák napján „Aranyág” címmel május 7-én jótékony- sági műsort sugároz a Magyar Televízió (MTV) a Népjóléti Minisztérium szakmai segítségével. Az anyák napján 17- 18.20 óra, illetve 20- 0.30 óra között, a TV 1 -en sugározandó adás fő célja támogatások gyűjtése a kórházak gyerekosztályainak jobb ellátásáért, illetve műszerezettségük javí­tásáért - tájékoztatta az MTI-t a műsort rendező két cég, a TMA Kft. és az MTV. A szórakoztató mű­sorban fellép Vágó István riporter mint a 100 Főik Celsius együttes szó­lóénekese, Lagzi Lajcsi, a trombitás dalnok, Juszt László mint énekes, a Pa-Dö-Dö duó, Koncz Zsuzsa énekes. A csak­nem hatórás élő adást többek között olyan híres tévés sze­mélyiségek és riporterek veze­tik, mint Horvát János, Frei Tamás, Héder Barna és Palik László, illetve Szegvári Kata­lin. A műsorban lesz jótékony- sági árverés is, ahol Geszti Pé­ter elárverezi például Michael Jackson esernyőjét. A magánszemélyek és cé­gek a műsor ideje alatt is fel­ajánlhatják adományaikat. A jótékonykodók neve a képer­nyőn is megjelenik majd. A karitatív akció segítségével összegyűjtött összeg a Népjó­léti Minisztérium „Aranyág” néven elkülönített számlájára kerül. Felhasználásukról egy kuratórium dönt, amelynek el­nöke Kovács Pál korábbi nép­jóléti miniszter. Az adakozók támogatásukat az „Aranyág” banki számlá­jára fizethetik be, ennek száma: MNB 232-90166-0036 „Aranyág”. Mivel a befizetés közérdekű kötelezettségválla­lásnak számít, bizonyos száza­lékát az adakozók levonhatják adóalapjukból. A jótékonyko­dással kapcsolatban érdek­lődni lehet a műsor címén: Aranyág, 1118 Budapest, Somlói út 30/a vagy a 166-9840-es telefonszámon. (MTI) GiMIrkások a szerkesztőségben Elnyerték az Év Diákújságja címet A Diákújságírók Országos Egyesülete által kiírt pályázaton a középiskolai újság kategóriában szép sikert könyvelhet el magának a csupán négyéves múltra visszatekintő GiMIrka, a szolnoki Széchenyi István Gimnázium diáklapja. Az al­kalmanként 200-400 példányszámban megjelenő újság 120 pályázó közül elnyerte az Év Diákűjságja kitüntető címet. A 10-12 fős szerkesztői stáb igyekszik frissen, sok humo­ros és komolyabb írással — in­terjúkkal, riportokkal, úti be­számolókkal, irodalmi alkotá­sokkal - visszatükrözni a szű- kebb-tágabb környezetükben (főként az iskolában és a vá­rosban) zajló változásokat, ahogy ez egy nagyobb szer­kesztőségben szokás. Az eseményekre való gyors reagálást jelzi legújabb lap­számuk tartalma is. Néhány cím: „Fizetni kell a szakkörö­kért?" (Beszélgetés a Széche­nyi gimnázium igazgatójával.) „Néptáncfesztivál'' (Az iskola által szervezett, április 21-i, VMK-beli félnapos megyei rendezvény előtörténetének ismertetése.) „Riport Maksa Zoltánnal” (A tévé Maksa-hír- adójából ismert népszerű hu­moristájával.) Az Új Néplapnál tett látogatásuk során kiderült: a diákszerkesztők munkamód­szere sok mindenben hasonlít a nagyobb lapoknál követett gyakorlathoz. Laptervet készí­tenek, s ha nem is naponta, de hetente egyszer megbeszélést tartanak, szétosztják a felada­tokat. Az újságot az iskola IBM gépein szedik a diákok. Az ifjú kollégákat a szer­kesztőségi minifórumon leg­inkább az újságíró napi mun­kája, alkotói szabadsága érde­kelte. Terveikkel kapcsolatban elmondták: hamarosan megje­lenik a GiMIrka kistestvére, a MiniGiMIrka, a kisgimnazis- ták lapja. S. Cs. J. Hegedűs Zsuzsanna felelős szerkesztő, magyar-történe­lem szakos tanárnő (a kép bal oldalán) kíséretében érkeztek tapasztalatcserére az Új Néplap szerkesztőségébe a szolnoki Széchenyi István Gimnázium diákszerkesztői

Next

/
Oldalképek
Tartalom