Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-27 / 98. szám

6. oldal Szolnoki Extra 1995. április 27., csütörtök Talán nem is tudják a gyermekkönyvtár olvasói, milyen szemcsések. Hiszen megyénk néhány településén egy épületben van a gyermekkönyvtár és egy kocsma is: csak az ivó kö­zönségén keresztül lehet bejutni a könyvek szentélyébe. Szóval a szolnokiak szerencsések. Itt a könyvtár és a kocsma ajtaja között testvérek között is van egypár méter. FOTÓ: M. J. Új fejezet nyílik június végén Június 30-ától új fejezet kezdődik Szolnok életében: hivatalo­san is átadják a 4-es számú fő közlekedési út várost elkerülő teljes szakaszát. Az eddigieknél még inkább felszabadul a bel­város a még mindig erős átmenő személyautó-forgalomtól. Mit hoz ez a lehetőség a város­nak, kömyezetbarátabb lesz-e a közlekedés, milyen teret nyújt például az eddig járdákra szo­rult kerékpárosoknak a meg­csappanó forgalom? Ezt kérdeztük Ihász Tibortól, a polgármesteri hivatal város­gazdálkodási főosztálya város­üzemeltetési osztályának veze­tőjétől. A kerékpárosoknak jelenleg tilos a közlekedés - a táblák szerint - a volt 4-esen. Ha mégis ott tekernek, saját kocká­zatukra és felelősségükre te­szik, bár - állítólag - a rend­őrök ezért nem büntetnek. Amíg át nem adják az elke­rülő részt, ideiglenes változta­tásokban nem gondolkodnak az osztályon. Utána aztán... A lehetőségek megvalósítása azonban a pénztől függ. A beruházási program ké­szen áll a forgalom további csil­lapítására, hamarosan a köz­gyűlés dönt a témáról. Igaz, ha a város főutcáján még jobban csökkenteni akarják a forgal­mat, alternatívát kell adni arra a járművezetőknek, hogy máshol közlekedhessenek járművük­kel.- Régi téma ez, egy ominó­zus, földútba torkolló utca ki­nyitása, amihez óriási pénzre van szükség. Értelmetlen lenne hát az erről döntő nyár eleji közgyűlés előtt valamit is nyi­latkozni - mondta az osztályve­zető. A program része a kerékpár­közlekedés is. Ha átadják az el­kerülő utat, feloldják a kerékpá­rosok közlekedésének tilalmát a főutcán. Ezenkívül más téren is lesznek módosulások. Átte­kintik a gyalogosátkelők helyét, közlekedési lámpákat progra­moznak át, esetleg szüntetnek meg. Szó lehet az egyik sáv megszüntetésről is a főutcán, aminek a volt mentőállomás és a Szabadság tér közötti szaka­sza a városháza felügyelete alá tartozik. Ki akarják nyitni az Eötvös teret is (az úgynevezett Gólyánál). Körforgalmi cso­mópontban gondolkodnak. Hogy a sok gondolatból mi valósul meg? 1997 októberére, a program megvalósításának határidejéig kiderül. Minden­esetre a vároházán a csende­sebb forgalom megvalósításán dolgoznak. ta Röviden Egy igazán jó bulira várja a szolnoki fiatalokat a Keres­kedelmi és Gazdasági Főis­kola a ma kezdődő főiskolai napokon. A háromnapos rendezvényen lesz állás­börze, miniexpó, mozi, meglepetés vetélkedő. Aki pedig inkább egy kis muzsi­kát szeretne hallgatni, az is kedvére válogathat a meg­hívott együttesek koncertjei közül; fellép a Takács Ta­más Dirty Blues Band, Ge­rendás Péter, a Jazz Mine, a M. É. Z. A lista persze nem teljes, de erről mindenki győződ­jön meg saját szemével-fü- lével a Hotel Studentben áp­rilis 27-től 29-ig. Finnországból érkező vendégek is részt vesznek holnap azon a Vásárhe­lyi-napon, melyet hagyo­mányosan, évek óta meg­rendez a Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postafor­galmi Szakközépiskola né­vadója emlékére. A rendez­vény - melynek a Tiszali- geti Sportcsarnok ad otthont - rendkívül színes progra­mokkal várja az iskola diák­jait és a vendégeket. A házi­gazda intézmény, illetve a gépipari szakközépiskola néhány diákja néptánccal és modem tánccal, citerazené- vel és dixielanddel, verssel lép a közönség elé. A jövőben csak délibáb lesz a Délibáb? Még nem született döntés, csak pletykák voltak egyes iskolák megszüntetéséről, esetleges összevonásáról. Mégis, már előze­tesen is nagy volt a felháborodás szülők és pedagógusok köré­ben egyaránt. A döntés megszületett: a Délibáb Úti és a Mátyás Király Általános Iskolát összevonják. A Délibáb úti iskola ne­velőtestülete, illetve technikai dolgozói hétfőn délután megbe­szélést tartottak. A fő kérdés az volt: hogyan tovább? Bolya Ferenc, az iskola igazga­tója elmondta, hogy ezen a megbeszélésen felmerült a kér­dés, vajon hogyan dönt az ön- kormányzat az összevont in­tézmény vezetését illetően. Talán nem meglepő, hogy nem különösen jó a hangulat az iskolában. Főleg azért, mert az itt dolgozó pedagógusok nem tudják, hány tanárra lesz szük­ség az összevont iskolában. A többi oktatási intézményben többé-kevésbé már körvonala­zódott a létszámleépítés mér­téke, tehát az érintett pedagó­gusoknak lehetősége van más munkahely után nézni, bár­mennyire is nehéz. A délibábos tanárok ebből a szempontból hátrányban vannak kollegáik­kal szemben. Szóba került az is, kell-e, lehet-e elveket felállítani a létszámleépítéshez? Kit és milyen szempontok alapján küldjenek el? Az igazgató arra a kérdésre, hogy nem tartanak-e az össze­vonás okozta feszültségektől a szülők részéről, azt válaszolta: ő is hallotta, hogy a Mátyásból több szülő átíratta gyermekét más iskolába. A félelem léte­zik, hiszen nehéz lesz ennyire különböző „gyermekanyagot” közös épületben tanítani. Hang­súlyozta, hogy mind a szülőket, mind a diákokat fel kell készí­teni az együttélésre - méghozzá személyes meggyőzéssel. Rá­adásul - éppen a csoportössze­vonások miatt - beszűkül a szü­lők iskolaválasztási lehetősége: ha nincs hely a kiválasztott is­kolában, nem veszik fel a gye­reket. Húsba vágó kérdések foglal­koztatnak szülőt és pedagógust egyaránt. A pedagógusok pedig mindennek ellenére teszik a dolgukat. Élik a tanárok „nor­mál” körülményekben sem könnyű életét. Jótékony nagykövet Indiából Az indiai napokat is az indiai nagykövet nyitotta meg A Cinka Panna Alapítvány létrehozásáért tartott jóté­konysági est vendége volt Lal Thanzaua Pudaie indiai nagykövet és neje. Láthatóan nagyon tetszett neki a műsor. A Száztagú Cigányze­nekar koncertzenekara előadta a Pacsirtát egy teljesen új fel­dolgozásban, hiszen a szóló- hangszerek úgy szólaltak meg egymás után, mint a dzsessz­muzsikusoknál szokás - egy­szerűen fantasztikusak voltak -, a nagykövet és felesége perce­kig tapsoltak. A műsor után elmondta, hogy vonzódása a jótékonysági rendezvények iránt nem új ke­letű, és nem csak a cigány ki­sebbséget támogatja, hanem ál­talában a szegényeket. Hazájá­ban nagyon sok szegény, ám tehetséges ember él, lelki azo­nosságot érez a kiszolgáltatot­takkal. Nagyon szereti Szolnokot, az emberek barátságosak, nyitot­tak. Van valami különös von­zódása ehhez az alföldi város­hoz, még akkor is, ha azt gon­dolnánk, hogy Szolnoknál sok­kal szebb városok is vannak. Ez így igaz - mondta a nagykövet -, de minden város a benne lakó emberektől szép, márpedig a szolnokiaknak e téren nincs mit szégyenkezniük. Másodjára laknak Magyarországon már lassan három éve. 1973-ban voltak itt először, és nagyon szívesen jöttek vissza. Felesége gyönyörű kék színű száriban volt az esten. Magas, karcsú asszony. Szerinte a magyar nők na­gyon műveltek, okosak. Szere­tik az otthonukat, szorgalmas háziasszonyok és megbízható anyák. Indiában a nők nem dol­goznak, hanem ellátják a férjü­ket és a gyermekeiket, ilyen szempontból a magyar nők minden tiszteletet megérdemel­nek, hiszen nekik munka mellett kell ugyanezt megtenniük. A magyar konyhát nagyon ízletesnek, de kicsit nehéznek találja. Ha választania lehet, bi­zony nem minden este vacsorá­zik jó szívvel magyaros étele­ket. Az indiai fűszerek beszer­zése komoly nehézségekbe üt­közik, de nemcsak Magyaror­szágon, hanem eddigi állomás­helyeiken szinte mindenütt. Úgyszólván végiglakta már férjével Európát, hiszen három- évenként változik lakhelyük. 1973 óta nagyon sok pozitív változás történt, Magyarország komoly fejlődésen ment keresz­tül. Egy azonban a régi maradt. Az emberek ugyanolyan ked­vesek, udvariasak, mint évek­kel ezelőtt. Talán ez is az oka annak, hogy hisz a magyar és az indiai nép barátságában. Szentendrei Művészet és tudomány buzgó művelése „Bizony, előbb érinthetné ujjával akárki a csillagokat, előbb csalhatná le varázsénekével az égről a holdat, . . . mintsem a művészet és tudomány buzgó és lankadatlan művelése nélkül műveltté tehetné nemzetét." Érvényes-e Apáczai Csere János igazsága a XX. század végén is? Vajon hamarabb elérjük-e ke­zünkkel a csillagokat, mint ahogy műveltté válna nemzetünk? Milyen lehetőségei vannak Szolnokon a fiataloknak a műveltté válásra, a tanulásra? Milyen napjaink oktatáspolitikája? Mi lesz velünk...? Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok, kérdések vibráltak az agyamban, miközben megtettem a lakó­helyem, Besenyszög és Szolnok közötti utat. Ám növekvő izgalmamat és feszültségemet, melyet a szokatlan feladat - látogatásom a polgármesteri hivatalban - okozott, hamar feloldotta Kovács Libór alpolgármester úr közvetlen, természetes viselkedése, együttérző, biztató mosolygása. — Tisztelt Alpolgármester Úr! Ont tanárként és iskola- igazgatóként ismerte és ked­velte meg Szolnok polgárainak jelentős része. Hogy érzi magát új beosztásában, tisztségében?- Nehéz hivatást váltani. Ha azt mondom, jól érzem magam, hazudok. Ha azt mondom, nem, akkor is. Hiányzik a tanítási óra, a diáktarkaság, a rossz gye­rekek ... Az eltelt harminc évet nem lehet kitörölni az em­lékezetemből. De pedagógiai tapasztalataim segítenek is ab­ban, hogyan lehet bánni fiata­lokkal, öregekkel, belső mun­katársakkal. Én komolyan ve­szem az állampolgárok bizal­mából nyert feladatomat, s úgy érzem, itt is lehet alkotni. Köte­lező és folyamatos követel­ménynek gondolom a becsüle­tességet, a szakmai hozzáértést, a vállalt feladatok elvégzését.- Talán tágítsuk egy kicsit a kört. Diákként és reménybeli pedagógusként közvetlenül érint tanáraink kimondott vagy ki nem mondott félelme a mun­kanélküliségtől, a létbizonyta­lanságtól. Barátaink, ismerőse­ink iskolák megszűnésétől tar- . tanak, osztályok, tanulócsopor­tok összevonásától. Félünk a jövőtől. Hogyan látja Ön a helyzetet szőkébb hazánkban, Szolnokon?- Jelenleg a demográfiai apály az általános iskolákat érinti számottevően. Tehát pil­lanatnyilag Szolnokon a közép­iskolai tanárokat nem fenyegeti veszély. Terveink szerint megnyugta­tóan rendezhetjük a helyzetet az alsóbb fokú képzésben is. Véleményünk szerint az ideális osztálylétszám 20-25 fő között mozog. Ezt alapul véve várha­tóan 35 pedagógus válik fölös­legessé. Ám ha figyelembe vesszük, hogy ennél az iskola­típusnál sok a túlmunka, s kb. 60 nyugdíjaskorú pedagógus dolgozik - mennyiségileg nem lehet szó munkanélküliségről.-Az április 12-i sajtótájékoz­tatón megtudhattuk: nem zár­nak be (egyelőre?) egy általá­nos iskolát sem. Mi a helyzet a középiskolákban? Mit jelent a profilváltás a szakközép- és szakképző iskolákban?- Új szakmák bevezetését, szakmai átcsoportosítást, szer­kezeti változtatásokat. Folya­matos a szakmai és működési átvilágítás, s a tényekkel nem lehet vitatkozni. Például Szolnokon olyan erős a vasasképzés, hogy az egész Alföldet elláthatná szak­emberekkel. Természetes, hogy itt változtatásra lesz szükség. Az is egyértelmű, hogy az egy típusú szakmacsoportoknak egy helyre kell kerülniük. Meg kell valósulnia a teljesítmény­orientált többszintű kibocsátás­nak - egyszerűbben: nem isko­latípusokba, hanem szakma- csoportokba vesszük fel a tanu­lókat, s teljesítményüktől füg­gően maradnak egyesek szak­munkás szinten, s haladnának mások technikumban, főisko­lán. így kisebb lenne a lemor­zsolódás és kevesebb az egyéni kudarc. Európában 9-11 „le­ágazása” van a szakmai kép­zésnek - a korszerű szerkezetű iskolarendszer nálunk is hason­lót kíván.- Érdekel bennünket az is, milyen módon és mértékben ál­lapítja meg az önkormányzat az iskolák anyagi támogatását - hisz a pénz mindenhol kevés.- Szolnok oktatásbarát város. Lakosaink 25 százaléka diák- polgár(l). Az iskolák a fenntar­táshoz központilag kapnak 1 milliárd forintot - ezt az ön- kormányzat 1 milliárd 200 mil­lió forinttal egészíti ki. (Csak összehasonlításként: a helyi adó 307 millió forint!) Az a bizonyos „fejkvóta” lé­tezik. A cél az, hogy a gyer­meklétszámhoz igazított peda­gógus legyen megfizetve, s az épületek fennmaradását - jobb esetben fejlesztését biztosítsuk.- Szeretnénk, ha ez a fejlesz­tés a mi iskolánkat is érintené, hisz úgy gondolom, egy torna­terem jogos igénye sok száz di­áknak!- A kérés tényleg jogos, az elvi segítség eddig is megvolt, pályázatot is lehet beadni - pénz nincs.- Végül egy nagyon fontos kérdésre szeretnék választ: mi­lyenek a „mai fiatalok", alkal­masak-e a felnőttek gondjainak, feladatainak, vállalásainak fo­kozatos átvételére?- Szeretem a gyerekeket, kedvelem a fiatalokat. Szóki­mondók, okosak, önállóak, vé­leményük van, többségüknek magas szintű a felelősségtu­data. Nem mindig tanulnak ele­get - de hát sokszor a felnőtt­munkaidőt meghaladó óra­számban tanulnak. Öltözködé­sük, viselkedésük furcsaságai múló dolgok, attól szépek, hogy fiatalok és mások. Kár, hogy egymás közt gyakran ke­gyetlenek, durvák, ez érzelmi elsötétedést jelent. Fogjunk össze, és tanítsuk meg őket szép szóval, szép szóra!- Talán keresve sem találhat­tunk volna jobb végszót a be­szélgetés lezárására. * Ám a kérdések és kétségek még mindig sorjáznak a fejem­ben, s búcsúzáskor úgy vettem észre, kavarognak a gondolatok az alpolgármester úr agyában is. Hisz a kimondott szavak mögött ott húzódik a többi: a pénztelenség, a családi pótlék, az esélyegyenlőség, a pedagó­gusok pályaelhagyása, a pálya­kezdők munkanélkülisége ... Akarom hinni, hogy jó kezek­ben van a szolnoki 20 ezer és a többi magyar diákpolgár sorsa, s hogy a következő diákpol- gármester-jelöltek már bizta­tóbb helyzetekről számolhatnak be. Benedek Péter (A diákpolgármester-jelöltek interjúpályázatán a legjobbnak ítélt munka.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom