Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-27 / 98. szám
6. oldal Szolnoki Extra 1995. április 27., csütörtök Talán nem is tudják a gyermekkönyvtár olvasói, milyen szemcsések. Hiszen megyénk néhány településén egy épületben van a gyermekkönyvtár és egy kocsma is: csak az ivó közönségén keresztül lehet bejutni a könyvek szentélyébe. Szóval a szolnokiak szerencsések. Itt a könyvtár és a kocsma ajtaja között testvérek között is van egypár méter. FOTÓ: M. J. Új fejezet nyílik június végén Június 30-ától új fejezet kezdődik Szolnok életében: hivatalosan is átadják a 4-es számú fő közlekedési út várost elkerülő teljes szakaszát. Az eddigieknél még inkább felszabadul a belváros a még mindig erős átmenő személyautó-forgalomtól. Mit hoz ez a lehetőség a városnak, kömyezetbarátabb lesz-e a közlekedés, milyen teret nyújt például az eddig járdákra szorult kerékpárosoknak a megcsappanó forgalom? Ezt kérdeztük Ihász Tibortól, a polgármesteri hivatal városgazdálkodási főosztálya városüzemeltetési osztályának vezetőjétől. A kerékpárosoknak jelenleg tilos a közlekedés - a táblák szerint - a volt 4-esen. Ha mégis ott tekernek, saját kockázatukra és felelősségükre teszik, bár - állítólag - a rendőrök ezért nem büntetnek. Amíg át nem adják az elkerülő részt, ideiglenes változtatásokban nem gondolkodnak az osztályon. Utána aztán... A lehetőségek megvalósítása azonban a pénztől függ. A beruházási program készen áll a forgalom további csillapítására, hamarosan a közgyűlés dönt a témáról. Igaz, ha a város főutcáján még jobban csökkenteni akarják a forgalmat, alternatívát kell adni arra a járművezetőknek, hogy máshol közlekedhessenek járművükkel.- Régi téma ez, egy ominózus, földútba torkolló utca kinyitása, amihez óriási pénzre van szükség. Értelmetlen lenne hát az erről döntő nyár eleji közgyűlés előtt valamit is nyilatkozni - mondta az osztályvezető. A program része a kerékpárközlekedés is. Ha átadják az elkerülő utat, feloldják a kerékpárosok közlekedésének tilalmát a főutcán. Ezenkívül más téren is lesznek módosulások. Áttekintik a gyalogosátkelők helyét, közlekedési lámpákat programoznak át, esetleg szüntetnek meg. Szó lehet az egyik sáv megszüntetésről is a főutcán, aminek a volt mentőállomás és a Szabadság tér közötti szakasza a városháza felügyelete alá tartozik. Ki akarják nyitni az Eötvös teret is (az úgynevezett Gólyánál). Körforgalmi csomópontban gondolkodnak. Hogy a sok gondolatból mi valósul meg? 1997 októberére, a program megvalósításának határidejéig kiderül. Mindenesetre a vároházán a csendesebb forgalom megvalósításán dolgoznak. ta Röviden Egy igazán jó bulira várja a szolnoki fiatalokat a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola a ma kezdődő főiskolai napokon. A háromnapos rendezvényen lesz állásbörze, miniexpó, mozi, meglepetés vetélkedő. Aki pedig inkább egy kis muzsikát szeretne hallgatni, az is kedvére válogathat a meghívott együttesek koncertjei közül; fellép a Takács Tamás Dirty Blues Band, Gerendás Péter, a Jazz Mine, a M. É. Z. A lista persze nem teljes, de erről mindenki győződjön meg saját szemével-fü- lével a Hotel Studentben április 27-től 29-ig. Finnországból érkező vendégek is részt vesznek holnap azon a Vásárhelyi-napon, melyet hagyományosan, évek óta megrendez a Vásárhelyi Pál Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola névadója emlékére. A rendezvény - melynek a Tiszali- geti Sportcsarnok ad otthont - rendkívül színes programokkal várja az iskola diákjait és a vendégeket. A házigazda intézmény, illetve a gépipari szakközépiskola néhány diákja néptánccal és modem tánccal, citerazené- vel és dixielanddel, verssel lép a közönség elé. A jövőben csak délibáb lesz a Délibáb? Még nem született döntés, csak pletykák voltak egyes iskolák megszüntetéséről, esetleges összevonásáról. Mégis, már előzetesen is nagy volt a felháborodás szülők és pedagógusok körében egyaránt. A döntés megszületett: a Délibáb Úti és a Mátyás Király Általános Iskolát összevonják. A Délibáb úti iskola nevelőtestülete, illetve technikai dolgozói hétfőn délután megbeszélést tartottak. A fő kérdés az volt: hogyan tovább? Bolya Ferenc, az iskola igazgatója elmondta, hogy ezen a megbeszélésen felmerült a kérdés, vajon hogyan dönt az ön- kormányzat az összevont intézmény vezetését illetően. Talán nem meglepő, hogy nem különösen jó a hangulat az iskolában. Főleg azért, mert az itt dolgozó pedagógusok nem tudják, hány tanárra lesz szükség az összevont iskolában. A többi oktatási intézményben többé-kevésbé már körvonalazódott a létszámleépítés mértéke, tehát az érintett pedagógusoknak lehetősége van más munkahely után nézni, bármennyire is nehéz. A délibábos tanárok ebből a szempontból hátrányban vannak kollegáikkal szemben. Szóba került az is, kell-e, lehet-e elveket felállítani a létszámleépítéshez? Kit és milyen szempontok alapján küldjenek el? Az igazgató arra a kérdésre, hogy nem tartanak-e az összevonás okozta feszültségektől a szülők részéről, azt válaszolta: ő is hallotta, hogy a Mátyásból több szülő átíratta gyermekét más iskolába. A félelem létezik, hiszen nehéz lesz ennyire különböző „gyermekanyagot” közös épületben tanítani. Hangsúlyozta, hogy mind a szülőket, mind a diákokat fel kell készíteni az együttélésre - méghozzá személyes meggyőzéssel. Ráadásul - éppen a csoportösszevonások miatt - beszűkül a szülők iskolaválasztási lehetősége: ha nincs hely a kiválasztott iskolában, nem veszik fel a gyereket. Húsba vágó kérdések foglalkoztatnak szülőt és pedagógust egyaránt. A pedagógusok pedig mindennek ellenére teszik a dolgukat. Élik a tanárok „normál” körülményekben sem könnyű életét. Jótékony nagykövet Indiából Az indiai napokat is az indiai nagykövet nyitotta meg A Cinka Panna Alapítvány létrehozásáért tartott jótékonysági est vendége volt Lal Thanzaua Pudaie indiai nagykövet és neje. Láthatóan nagyon tetszett neki a műsor. A Száztagú Cigányzenekar koncertzenekara előadta a Pacsirtát egy teljesen új feldolgozásban, hiszen a szóló- hangszerek úgy szólaltak meg egymás után, mint a dzsesszmuzsikusoknál szokás - egyszerűen fantasztikusak voltak -, a nagykövet és felesége percekig tapsoltak. A műsor után elmondta, hogy vonzódása a jótékonysági rendezvények iránt nem új keletű, és nem csak a cigány kisebbséget támogatja, hanem általában a szegényeket. Hazájában nagyon sok szegény, ám tehetséges ember él, lelki azonosságot érez a kiszolgáltatottakkal. Nagyon szereti Szolnokot, az emberek barátságosak, nyitottak. Van valami különös vonzódása ehhez az alföldi városhoz, még akkor is, ha azt gondolnánk, hogy Szolnoknál sokkal szebb városok is vannak. Ez így igaz - mondta a nagykövet -, de minden város a benne lakó emberektől szép, márpedig a szolnokiaknak e téren nincs mit szégyenkezniük. Másodjára laknak Magyarországon már lassan három éve. 1973-ban voltak itt először, és nagyon szívesen jöttek vissza. Felesége gyönyörű kék színű száriban volt az esten. Magas, karcsú asszony. Szerinte a magyar nők nagyon műveltek, okosak. Szeretik az otthonukat, szorgalmas háziasszonyok és megbízható anyák. Indiában a nők nem dolgoznak, hanem ellátják a férjüket és a gyermekeiket, ilyen szempontból a magyar nők minden tiszteletet megérdemelnek, hiszen nekik munka mellett kell ugyanezt megtenniük. A magyar konyhát nagyon ízletesnek, de kicsit nehéznek találja. Ha választania lehet, bizony nem minden este vacsorázik jó szívvel magyaros ételeket. Az indiai fűszerek beszerzése komoly nehézségekbe ütközik, de nemcsak Magyarországon, hanem eddigi állomáshelyeiken szinte mindenütt. Úgyszólván végiglakta már férjével Európát, hiszen három- évenként változik lakhelyük. 1973 óta nagyon sok pozitív változás történt, Magyarország komoly fejlődésen ment keresztül. Egy azonban a régi maradt. Az emberek ugyanolyan kedvesek, udvariasak, mint évekkel ezelőtt. Talán ez is az oka annak, hogy hisz a magyar és az indiai nép barátságában. Szentendrei Művészet és tudomány buzgó művelése „Bizony, előbb érinthetné ujjával akárki a csillagokat, előbb csalhatná le varázsénekével az égről a holdat, . . . mintsem a művészet és tudomány buzgó és lankadatlan művelése nélkül műveltté tehetné nemzetét." Érvényes-e Apáczai Csere János igazsága a XX. század végén is? Vajon hamarabb elérjük-e kezünkkel a csillagokat, mint ahogy műveltté válna nemzetünk? Milyen lehetőségei vannak Szolnokon a fiataloknak a műveltté válásra, a tanulásra? Milyen napjaink oktatáspolitikája? Mi lesz velünk...? Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok, kérdések vibráltak az agyamban, miközben megtettem a lakóhelyem, Besenyszög és Szolnok közötti utat. Ám növekvő izgalmamat és feszültségemet, melyet a szokatlan feladat - látogatásom a polgármesteri hivatalban - okozott, hamar feloldotta Kovács Libór alpolgármester úr közvetlen, természetes viselkedése, együttérző, biztató mosolygása. — Tisztelt Alpolgármester Úr! Ont tanárként és iskola- igazgatóként ismerte és kedvelte meg Szolnok polgárainak jelentős része. Hogy érzi magát új beosztásában, tisztségében?- Nehéz hivatást váltani. Ha azt mondom, jól érzem magam, hazudok. Ha azt mondom, nem, akkor is. Hiányzik a tanítási óra, a diáktarkaság, a rossz gyerekek ... Az eltelt harminc évet nem lehet kitörölni az emlékezetemből. De pedagógiai tapasztalataim segítenek is abban, hogyan lehet bánni fiatalokkal, öregekkel, belső munkatársakkal. Én komolyan veszem az állampolgárok bizalmából nyert feladatomat, s úgy érzem, itt is lehet alkotni. Kötelező és folyamatos követelménynek gondolom a becsületességet, a szakmai hozzáértést, a vállalt feladatok elvégzését.- Talán tágítsuk egy kicsit a kört. Diákként és reménybeli pedagógusként közvetlenül érint tanáraink kimondott vagy ki nem mondott félelme a munkanélküliségtől, a létbizonytalanságtól. Barátaink, ismerőseink iskolák megszűnésétől tar- . tanak, osztályok, tanulócsoportok összevonásától. Félünk a jövőtől. Hogyan látja Ön a helyzetet szőkébb hazánkban, Szolnokon?- Jelenleg a demográfiai apály az általános iskolákat érinti számottevően. Tehát pillanatnyilag Szolnokon a középiskolai tanárokat nem fenyegeti veszély. Terveink szerint megnyugtatóan rendezhetjük a helyzetet az alsóbb fokú képzésben is. Véleményünk szerint az ideális osztálylétszám 20-25 fő között mozog. Ezt alapul véve várhatóan 35 pedagógus válik fölöslegessé. Ám ha figyelembe vesszük, hogy ennél az iskolatípusnál sok a túlmunka, s kb. 60 nyugdíjaskorú pedagógus dolgozik - mennyiségileg nem lehet szó munkanélküliségről.-Az április 12-i sajtótájékoztatón megtudhattuk: nem zárnak be (egyelőre?) egy általános iskolát sem. Mi a helyzet a középiskolákban? Mit jelent a profilváltás a szakközép- és szakképző iskolákban?- Új szakmák bevezetését, szakmai átcsoportosítást, szerkezeti változtatásokat. Folyamatos a szakmai és működési átvilágítás, s a tényekkel nem lehet vitatkozni. Például Szolnokon olyan erős a vasasképzés, hogy az egész Alföldet elláthatná szakemberekkel. Természetes, hogy itt változtatásra lesz szükség. Az is egyértelmű, hogy az egy típusú szakmacsoportoknak egy helyre kell kerülniük. Meg kell valósulnia a teljesítményorientált többszintű kibocsátásnak - egyszerűbben: nem iskolatípusokba, hanem szakma- csoportokba vesszük fel a tanulókat, s teljesítményüktől függően maradnak egyesek szakmunkás szinten, s haladnának mások technikumban, főiskolán. így kisebb lenne a lemorzsolódás és kevesebb az egyéni kudarc. Európában 9-11 „leágazása” van a szakmai képzésnek - a korszerű szerkezetű iskolarendszer nálunk is hasonlót kíván.- Érdekel bennünket az is, milyen módon és mértékben állapítja meg az önkormányzat az iskolák anyagi támogatását - hisz a pénz mindenhol kevés.- Szolnok oktatásbarát város. Lakosaink 25 százaléka diák- polgár(l). Az iskolák a fenntartáshoz központilag kapnak 1 milliárd forintot - ezt az ön- kormányzat 1 milliárd 200 millió forinttal egészíti ki. (Csak összehasonlításként: a helyi adó 307 millió forint!) Az a bizonyos „fejkvóta” létezik. A cél az, hogy a gyermeklétszámhoz igazított pedagógus legyen megfizetve, s az épületek fennmaradását - jobb esetben fejlesztését biztosítsuk.- Szeretnénk, ha ez a fejlesztés a mi iskolánkat is érintené, hisz úgy gondolom, egy tornaterem jogos igénye sok száz diáknak!- A kérés tényleg jogos, az elvi segítség eddig is megvolt, pályázatot is lehet beadni - pénz nincs.- Végül egy nagyon fontos kérdésre szeretnék választ: milyenek a „mai fiatalok", alkalmasak-e a felnőttek gondjainak, feladatainak, vállalásainak fokozatos átvételére?- Szeretem a gyerekeket, kedvelem a fiatalokat. Szókimondók, okosak, önállóak, véleményük van, többségüknek magas szintű a felelősségtudata. Nem mindig tanulnak eleget - de hát sokszor a felnőttmunkaidőt meghaladó óraszámban tanulnak. Öltözködésük, viselkedésük furcsaságai múló dolgok, attól szépek, hogy fiatalok és mások. Kár, hogy egymás közt gyakran kegyetlenek, durvák, ez érzelmi elsötétedést jelent. Fogjunk össze, és tanítsuk meg őket szép szóval, szép szóra!- Talán keresve sem találhattunk volna jobb végszót a beszélgetés lezárására. * Ám a kérdések és kétségek még mindig sorjáznak a fejemben, s búcsúzáskor úgy vettem észre, kavarognak a gondolatok az alpolgármester úr agyában is. Hisz a kimondott szavak mögött ott húzódik a többi: a pénztelenség, a családi pótlék, az esélyegyenlőség, a pedagógusok pályaelhagyása, a pályakezdők munkanélkülisége ... Akarom hinni, hogy jó kezekben van a szolnoki 20 ezer és a többi magyar diákpolgár sorsa, s hogy a következő diákpol- gármester-jelöltek már biztatóbb helyzetekről számolhatnak be. Benedek Péter (A diákpolgármester-jelöltek interjúpályázatán a legjobbnak ítélt munka.)
