Új Néplap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-26 / 97. szám
1995. április 26., szerda Kunsági Extra - Kunhegyes 7. oldal Jótékonysági est vastapssal A Nagy László Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola megtartotta első jótékonysági estjét. A bevételt az iskola sportköre kapta, lévén sport tagozatos is a suli. Hogy jobb legyen a hangulat, a szervezők levágtak két birkát. A beugró ezer forint volt, és ehhez az „elhunytak” maradványaiból mindenki annyit szedett, evett, amennyit bírt. A vacsorához még járt egy üveg sör és rövidital. A nyereség? Közel 50 ezer forint, meg egy szép este, amelyik fehéren-feketén bizonyította: tehetségesek ezek a gyerekek. A negyedik a-sok például egy rövid részletet mutattak be a Hair musicalből, majd a második a-sok elevenítették meg Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról című alkotását. A betanító tanár Felsőné Dienes Edit volt. Hogy kik a siker részesei? Trencsényi Réka, Geszti Szilvia, Vincze Krisztina, Vincze Andrea, Strászen Anikó, Kónya Ágnes, Oláh Nikoletté, Szabó Péter, Bari Csaba, Gacsal Levente, illetve Withalm Gyula 3. a, Német László 3. c és Kötél Gábor 1. c. A gimnázium aerobiccsoportja is szép sikerrel szerepelt, a felkészítő tanár Nagyné Molnár Erzsébet. A két szolnoki aerobicos lányt, Torontály Nórát és Szép Erikát (edzőjük: Éliás Katalin) pedig le sem akarták engedni fergeteges számuk után a színpadról. Szintén vastapsot kaptak az országos második helyezett fiú tornászok Felső Tibor edzőtanárral együtt. A talpalávalót három zenekar szolgáltatta: az első c-sek bandája, a Kirakat Kft. és a jó öreg Androméda együttes. Hogy nem akármilyen hangulatot alakítottak ki, bizonyítja, a vendégek legkitartóbbja hajnali háromkor ment haza. Pon- tosítok: olyan is volt aki ment, és olyan is, aki lépkedett, de haladni... Szóval egy a lényeg: szép volt, jó volt az est, és ilyenkor tudják, mit kell még hozzátenni? Folytatása következik az egésznek ... A két szolnoki sportoló: Torontály Nóra, (Fotók: -szekrényes-) Szép Erika és edzőjük: Éliás Katalin Az országos második helyezett fiú tornacsapat Felső Tibor testnevelővel Átment rajta a kocsi Fehér Gábor hovatovább eléri a hetvenet, és azon emberek közé tartozik, akin átment egy megrakott lovas kocsi. Hogy ez miképpen esett meg vele, arról majd később. Világéletében a föld szerelmese, magyarul parasztember volt. Téeszbe nem lépett, helyette művelte a pedagógusok földjét, fuvarozott, hízót tartott, szántott, ekekapált, szóval mikor mire volt szükség. Nem fogott ki rajta semmi, csak lassan az idő, mert hovatovább se keze, se lába. Pedig most két jó ló, a hétéves Csillag és a két esztendővel idősebb Dzsoni húzza a szekeret vagy a vetőgépet. Nyugodtak, úgyhogy őbennük bármikor megbízik. Akad vagy hetvenköblös földjük: már a családnak, a rokonságnak. Most éppen kukoricát vetett, ehhez holdanként 14-15 kiló szükséges. Ezenkívül 37 szarvasmarhát is gondoznak, úgyhogy az unalmat hírből sem ismerik. Azért akad egy dátum, 1985. október 19-e, amit soha nem felejt. Akkor még másik lovai voltak, megijedtek, és le akarta fogni őket. A kötőféket el is kapta, de nekihúzták egy csutkakúpnak, és miután elesett, átment rajta a gumis kocsi. Szerencsére vele volt a fia, ő értesítette a mentőket. így sem tud tíz napjáról, annyit töltött eszméletlenül, meg még további harmincnyolcat kórházban. Szerencsére túlélte, és ma már csak egy óriási vágás, stoppolás emlékezteti arra, amikor átbillent felette, a derekán a stráfkocsi. Fehér Gábor két nyugodt, jó lovát már a kocsi elé fogta, miután befejezte a kukoricavetést „Kiszelsanyi”, aki kézen fogta a humort Az erdei madarak koncertje búcsúztatta Nem karikázik már kialvatlan szemekkel Az voltál, Sanyi, ne tagadd, mert mindenki így hívott. A hatévestől a százhat évesig. Aki ismert, tudja, rólad nem lehet nekrológot írni, mert világéletedben kézen fogva haladtál a humorral. Emlékszem rá, Sanyi, amikor húsz éve, 1975-ben elvittünk a Balatonra, úttörőtáborba. Nem sokra tartottad ezt a nyári tanári munkát, azt mondtad: üdülés. Megállj, Sanyi, te leszel az éjszakai ügyeletes, majd rájössz, mikor üdülés ez! Boldogan vállaltad. Szép nyolcadikos, elsős nagylányaink voltak, és a takarodó után így biztattad őket: itt vagyok a négyes faházban, ha bármi baj van, keltsetek. Ez volt kilenckor, és tízkor már ott idegeskedtek.- Sanyi bácsi! Hátul zörög az avar! Zörgött, tényleg az csinálta. Az ágakat, a leveleket fújta a szél. Alighogy elszenderedtél, megint felvertek.- Sanyi bácsi! A bokornál lépked, jön valaki! Tényleg jött, egy sündisznó. Nem szaporítom a szót, reggelig tizenegyszer riasztottak. Másnap kialvatlan szemekkel karikáztál el Almádiba, nyolc kiló habcsókért. Alig bírtad elhozni: no nem a súlya, a tömege miatt. Az sem akármilyen hecc volt, amikor Szergejék kimentek az országból. Miért, miért nem, mindenki perzsaszőnyeget vásárolt. Háromszor négymétereseket, meg még annál nagyobbakat is. Mondtad, te majd összehajtod őket, ismered, hogy kell csinálni. Kivitetted a parancsnok szőnyegeit a kunmadarasi repülőtér szélére, leterítették a fűre. Otthagytak, adtak egy csomag zsineget meg ollót. Akadt ott feltört beton garmadával, egy-egy hosszabb darabot - volt négy-öt kiló - beleraktál, összehengerítetted, és a két végét, közepét összekötötted. A tíz szőnyegbe tizennégy ki- sebb-nagyobb betontömb került. Nem értette a parancsnok, mi a fészkes fenéért annyira nehezek az ő összehajtott, ösz- szekötött szőnyegei. Fizetett is súlyadót érte, egyszer annyit, mint a többi. Már Lemberg környékén robogott a vonat, amikor az egyik szőnyeget igazgatva kizuhant belőle egy jókora betondarab. Pont az ezredes lábára. Nagyot jajdult, mert a körme ki nem állhatta az efféle érdeklődést, és rögtön az édesanyádat emlegette. Amúgy oroszul, magyarul, mert rájött, mi lehet az oka annak, hogy egyik-másik szőnyeg 22-25 kiló. Ezt aztán levélben meg is írta, és elküldte neked. Társadalmi temetésed volt, nem szólt a harang. Pedig ha valaki megérdemelte volna, te igen, mert tettél annyit a községért, nagyközségért, városért, hogy megkongassák. Mindegy, ez a presbiteri határozat, és veled sem kivételeztek. Adtak viszont a madarak olyan koncertet, hogy harsogott az erdő a díszsírhely körül, ahová tettek. Hosszúnak véltem a beszédet, bevallom, megléptem. Arra voltam kíváncsi, mennyien jöttek el a temetésedre. Rendőrök, polgárőrök vigyázták a forgalmat, és én még annyi autót csak talán szegény Fabó Zsigmond tiszteletes úr temetésén láttam. De kerékpár is száz és száz akadt egymás mellé állítva. Azt mondják a kunok, ha valakinek annyi sírhúzója van, hogy két kéz kell a számoláshoz, az az ember már népszerű. Nos, neked négy kéz is szükségeltetett volna hozzá, vagy még több. Alig fértek a hanthoz, hogy ők is dobhassanak rá egy-egy lapáttal. Bevallom, utána Pénzes Mi- tyóval ittunk egy-egy sört az emlékedre. Majd egyszerre mosolyogni kezdtünk, mert eszünkbe jutott, amikor a régi járás idejében betelefonáltál április elsején Szolnokra, hogy Gyendán a fenyves mellett új fagy- és hőálló, víz- és szárazságtűrő kávét vetettetek. Persze kellő kísérletezés után. Kijöttek, nem lehetett visszacsinálni. Akkor derült ki, hogy ott kávé helyett egy gépműhely áll. Hogy mit kaptál, azt most nem részletezem. Nem tudom, abban a másik világban akadt-e már valamilyen tréfád. Mert ahogy téged ismerünk, a lehetőséget ki nem hagyod. Béke poraidra, Kiszelsanyi, akarom mondani Kiszel Sándor. Már megint elsők Ezek a kossuthos gyerekek nem átallották már másodszor egymás után megnyerni egy országos versenyt. Hogy miről is van szó? Ha érdekli önöket, kérem, olvassák el £z alábbi rövid tudósítást. Nyit a strand! Ha fújja, ha hordja, de remélik, helyette hetvenhét ágra süt a nap hamarosan, mert a Szent István Szabadidőpark strandja május elsején mindenképpen nyit. Ezen a jeles napon sportrendezvények várják a mozogni vágyókat: foci, strandröplabda és úszóverseny. Jelentkezni már most is lehet: vagy a strandon, vagy a városházán: Bodó Istvánnál. Hogy a nyári, többi programról is essék szó: az idén szintén megrendezik immáron másodszor a triat- lonversenyüket valamikor a nyár közepén. Aki elfelejtette volna, ezúton adjuk tudtuk futni, úszni, kerékpározni kell. Azután a Konok Kunok Kupája sem hiányozhat a műsorból, sőt nemzetközi kerékpáros-találkozó is színesíti a sort, amelyen németek, hollandok is jelezték a részvétüket. Ami nem mellékes: nyitásra négy medence áll a lubickolni szándékozók rendelkezésére: három kicsi meg egy nagy. Jakab Levente uszodamester az utolsó simításokat végzi a kabinok előtt A kossuthosok a dogobó, akarom mondani a létra tetején. Mivel három a magyar igazság, ebbéli helyezésüket jövőre is szeretnék megismételni, mondogatták. a salátakészítés receptjeit is számon kérték. De nem akárhogyan, hanem korunk ismert adalékanyagai nélkül! Nem szaporítom tovább a szót: a Tóth János 7. b, Juhász Ádám 7. b, Zimány Ferenc 6. c, Vincze Ágnes 7. b és Vincze Magdolna 8. b összetételű csapat megint a legjobbnak bizonyult. A felkészítő tanáruk Dobi Istvánná volt, de sok segítséget, támogatást kaptak Vincze László igazgató úrtól és az egyik szülőtől, Tóth Jánosnétól is. Jutalmul - a mindenfajta dicséreteken kívül - június 19-25. között egyhetes életmódtáborban vehetnek részt Salgóbányán. A Szív a Szívért Alapítvány 1994 után az idén is kiírta Salgótarjánba az Egészséges életmód című vetélkedőjét. Az ország különböző részeiről tizenegy csapat érkezett. Tavaly a Kossuth iskola ötös fogata felállhatott a dobogó tetejére, majd kiderült: bérlet ez, kérem, nem átmeneti állapot. Pedig rengeteget kellett készülni a többfordulós megmérettetésre. Hogy csak néhányat említsek: felismerni a gyógynövényeket, azok hatását, felhasználási lehetőségeiket, elemezni elkészítésük módját. Azután bizonyos jógagyakorlatokat sem ártott tudni, biológiai ismereteket, sőt írta: D.Szabó Miklós Fotók: Mészáros János » ; A helyi gimi aerobicos lányai Részletek a Déry-műből: Oláh Nikoletta, Kónya Ágnes és Withalm Gyula
